Ha még nem tudtalak meggyőzni.

Nos, ha az előző bejegyzést végig olvasva ide kerültél, akkor nyilván még nem vagy biztos abban, hogy tényleg ki akarod-e használni az erasmus nyújtotta lehetőségeket.

Íme egy pár dolog, ami segíthet a mérleg nyelvét az igen felé dönteni.

Tudtad, hogy az erasmus program résztvevői a magyarországi képzési hátterüktől függetlenül 50-55%-al nagyobb eséllyel kapnak munkát az általuk választott szakterületen?

Már csak ez egy olyan dolog ami miatt megéri, persze szólj nyugodtan, ha tévedek.

Azon kívül, hogy a munkaerőpiaci értékedet növeled ezzel a lehetőséggel, neked is hatalmas előrelépést jelenthet mindez, de inkább elmesélem a saját történetemet, hátha az segít a döntés meghozatalában.

Mivel a jelentkezésem pillanatában kevés dolgot kellett mérlegelnem, így önfeledten vágtam neki a procedúrának. Azokban az időkben nem volt sajnos munkám, és bár a lehető legtöbb időt próbáltam meg a barátaim társaságában tölteni, a napok mégis elég szürkének tűntek. Csak, hogy értsd, majdnem minden reggel, hétfőtől – csütörtökig ugyanakkor keltem, és a szokásos napi rutinom körülbelül így nézett ki.

5:00-kor keltem, 5:30-kor indultam otthonról, hogy elérjem a Népligetnél a Dunaújvárosba induló Volánbuszt 6:20-kor, zötyköldőtem vele majdnem másfél órát, miközben az M6-os roppant “változatos” tájában gyönyörködhettem, és hallgathattam a horkoló nyugdíjasokat egész úton.

Beértem 7:45-re az adott épületbe, ahol épp az első órám kezdődött. Majd valamikor a délután, rosszabb esetben az este folyamán elindultam haza, és kezdődött elölről a másfél órás zötykölődés a volánon, és a még legalább egy órás túra a BKV-n…
Nem túl felemelő program, igaz?

Bár imádtam, Dunaújvárosban lenni, mert jó volt kicsit kiszakadni abból az őrült forgatagból amit Budapest magáénak tudhat minden reggel, de mégis vágytam a szabadságra, az új környezetre.

Miután minden összeállt a fejemben, bebaktattam az NKI-ba, beszéltem a koordinátorokkal, és beadtam a jelentkezésemet. Először csak egy kisebb falattal próbálkoztam, és Ciprus mellett tettem le a voksomat. Az elbeszélgetés során, azonban rávilágítottak arra, hogy kár lenne a jelenlegi nyelvtudásomat Cipruson elpazarolni. Persze, ha ragaszkodom hozzá, akkor felveszik az ottani egyetemmel a kapcsolatot, és oda küldenek majd, de gondoljam át egy esetlegesen Angliában töltött félév lehetőségét is.

És hidd el, a koordinátorok bármelyik egyetemen ugyanígy próbálnak majd terelni abba az irányba, ami neked a legmegfelelőbb, szóval ne aggódj amiatt, hogy esetleg rossz helyre mész, de ami a legfontosabb légy nyitott a javaslatokra, és ne ragaszkodj görcsösen az eredeti elképzeléseidhez.

Talán egy éjszakám ment rá arra, hogy végig gondoljam, és felsoroljam magamnak az Anglia mellett szóló érveket, így másnap már el is kezdhettem a jelentkezési folyamatot, na de nem is ez a lényeg. Hiszen a hosszas adminisztráció nem éppen egy olyan érv, ami a program mellett szól.

Életem kemény 21-ik évét tapostam ekkor, és bár sok jóval idősebb pasi se tudja kezelni a mosógépet, vagy kivasalni egy inget, megmondom őszintén, én se tudtam ezekről a dolgokról semmit. Ehhez képest, most a saját háztartásomat vezetem, főzök, mosok és vasalok saját magamra, és jól elvagyok. És ha azt hiszed, hogy ez minden amit fel tudok sorakoztatni, mint fejlődés, akkor csak görgess egy kicsit lejjebb.

A legnagyobb problémát nem is ezek a feladatok jelentik, hiszen belejön az ember egy idő után mindenbe, és meglátod egy idő után Te sem fogod már odaégetni a húst. Nem fogsz aggódni amiatt egy pár órán keresztül, hogy a véletlenül a mosógépben maradt bordó inged a fehérekből rózsaszínt csinál majd. Joggal kérdezheted, hogy mi a helyzet a honvággyal? Nem nehéz ennyi időt távol tölteni a családtól, barátoktól?

Nos ez a saját lelkületeden múlik, de ha jó helyre mész, és jó a társaság, akkor csak azt veszed majd észre, hogy Te jó isten, már csak alig 3 hét, és haza kell menned. Ami körülbelül ugyanolyan nehéz lesz majd, mint Magyarországot ott hagyni.

Ami a barátokat illeti, ha vagytok olyan szerencsés helyzetben, hogy egy egyetemre/főiskolára jártok, és mindkettőtöknek hasonlóak a nyelvi képességei, akkor a legjobb megoldás az az, ha együtt mentek. És hidd el, a haverodat/barátodat se kell majd sokáig győzködnöd arról, hogy menjen.

Ezzel pedig már mindkettőtök dolgát megkönnyítitek, hiszen így mindig lesz valaki, akire támaszkodhatsz, és akivel minden problémádat meg tudod beszélni.

Jó, jó, ez egyre jobban hangzik, de…
mondhatod most joggal a monitor előtt ülve. Azonban a legfontosabb dolog jelenleg, amit magaddal le kell tisztáznod az az, hogy az a fránya “de” még véletlenül se legyen benne a mondandódban.

És bár nyilván még rengeteg kérdés fog felmerülni benned, azután is, hogy ezt elolvastad. Viszont én azért vagyok itt, hogy segítsek, így bátran írj egy emailt, vagy csak kommentelj a cikk alá, és igyekszem választ adni mindenre, amire csak tudok.

További jó olvasgatást. Remélem, hogy a cikk elolvasása után az Erasmus-os hallgatók népes táborának egy újabb tagját köszönthetem majd a Te személyedben.

Ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több embert elérhessünk. Ha szeretnétek értesülni további akciós ajánlatokról, a heti hírekről, illetve minden egyéb tartalmunkról, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, vagy kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.

Köszönjük, hogy ismét velünk tartottatok! Sziasztok!