A tegnapi nap során Európa fölött ismét tragédia történt, amikor a Germanwings légitársaság, egyik A320-211-es repülőgépe, ami a Barcelona-Düsseldorf járatát teljesítette a Francia Alpokba csapódott a fedélzeten 144 utassal és 6 fős személyzettel.
A D-AIPX lajstromjelű Airbus A320-211 a 4U 9525-ös járatot repülte, majd pár perccel az utazási magasság FL380 (38.000 láb 12.467 méter) elérése után zuhanásba kezdett, flightradar24.com adatai szerint tíz perc alatt érte el a gép a jelenlegi, de közel sem végső nyughelyét. A szerencsétlenség helyszínén nem találtak túlélőket. (A hivatalos közlemény szerint pedig nem is látnak erre esélyt)
Kérlek titeket, hogy ha mást nem is, de egy pár pillanatnyi néma csenddel, vagy egy szál gyertya gyújtásával adózzunk a katasztrófa áldozatainak!
Sziasztok! Tudom, manapság az internet világában, egy weboldal is elég ahhoz, hogy tájékozódjon az ember arról, hogy melyik légitársaság, milyen áron repül, a kiszemelt desztinációra.
Azonban a buktatókra, kiskapukra, vagy az esetleges spórolást lehetőségekre már egyik sem hívja fel a figyelmet.
Mai cikkemmel ehhez szeretnék nektek egy kis segítséget nyújtani.
Mint mindannyian, biztos Ti is találkoztatok már azzal a helyzettel, amikor jóval nyaralás előtt mérlegeltétek a lehetőséget annak, hogy csak besétáltam egy utazási irodába, és a repülőjegy-szállás-étkezés-transzfer csomagot egyben megvásároljátok, majd jókedvűen mentek haza, hogy igen, ez így olcsó is volt, és jó is lesz ez így nekem. Azonban gondoljatok végig egy dolgot, ez a megoldás bár egyszerűen hangzik, és hatékony, de nem a pénztárcátoknak.
Nem az utazási irodák módszereit szeretném megkérdőjelezni, és nem is az áraikat, amikkel dolgoznak, hiszen néhány esetben ők bizonyulnak a legjobb megoldásnak. Én pusztán a repülőjegy vásárlásban, majd az azzal kapcsolatos különböző választásokban próbálok segítséget nyújtani. Mint az, az előző cikkeimből is kiderül, imádok repülni, és mostanság, hála az égnek ezt egyre sűrűbben is tehetem meg. Mint azt a legtöbb barátom, ismerősöm, és kollégám is tudja, legnagyobb álmom, mondhatni életcélom, hogy végül pilóta lehessek, és ebben a szakmában elhelyezkedjek. Na, de vissza egy kicsit az eredeti témához, hiszen így, hogy már nem élek Magyarországon, de egyszer egyszer még majd bizonyos kötelezettségek miatt vissza kell mennem, a barátoktól, és családlátogatásokról nem is beszélve, így általában nekem is, mint mindenki másnak így indul a keresés.
Na igen, nem egy weblap van, ami ilyen, vagy ehhez hasonló. De mire innen el jutsz a megfelelő árajánlathoz, addigra elég sok szűrőt be kellett állítani, és kiválasztani egy (rosszabb esetben több légitársaságot)
A fent említett példa persze nem a legjobb, hiszen nincs közvetlen járat, és bár nekem nincs ezzel problémám, hogy egy-egy reptéren eltöltsek egy kis időt, de egy nyaralás során a legtöbben próbáljuk ezeket elkerülni. Így tehát engedjétek meg, hogy egy kicsit életszerűbb példát is felhozzak.
Na, hát ez nem is volt nehéz, mint láthatjátok, azonos dátumok, de különböző helyszínek. És mindössze egy szűrő, mivel nem szeretnénk ugye bár átszállni.FIGYELEM! Ezek az árak nem a legolcsóbb lehetőségek, azonban a példa szempontjából tökéletesek.
Nos, nekem ebből a listából egy társaság ki is esik, és ez a WizzAir. Tudom, hogy magyar, tudom, hogy “fapados”, és valóban. A szememben a WizzAir újra értelmezte a “fapados” légitársaságok fogalmát. Kövezzetek meg persze nyugodtan, amiért nem a leginkább magyar kézben levő társaságot választom, de soha nem ez volt a döntéseim mögött.
Marad tehát az easyJet, és a British Airways. És bár közel £40 van a két társaság árai között, lássuk csak, mit is kapunk a pénzünkért.
(A rossz képminőségért elnézést kérek!)
Nos, mint azt Ti is láthatjátok, ha már így számolunk, akkor egyből nem sok minden szól az easyJet mellett, hiszen kis híján ugyanannyira jön ki, ha feladott poggyász is van a foglaláshoz adva. Márpedig egy közel két hetes nyaralást nehéz megoldani anélkül. És bár lehet, ez csak az én megítélésem, de amikor egy kávéért bárki képes elkérni £2-t, és egy croissant-ért még £4-et, akkor azt köszönöm kihagyom.
Még egy hatalmas előnnyel jár persze a British Airways ebben az esetben, ez pedig London Heathrow. Nekik ez a bázisuk, innen indul, és ide érkezik a legtöbb járatuk, köztük a budapesti is. A központi reptérnek megannyi előnye van, hiszen jobbak a közlekedési kapcsolatok, könnyebben lehet bejutni a városba, és bár a legközelebbi kijárat kis híján 2 kilométeres sétát jelent a 3-as Terminálon, de elhihetitek, hogy nagyon is megéri.
Az easyJet, WizzAir, Ryanair esetében persze ez nem igaz. Sorrendben London Gatwick, Luton, és Stansted repterekre érkeznek. (Tévesen persze ezek mind London Luton, és London Stansted-ként vannak feltüntetve egy pár helyen, azonban senkit se tévesszen meg az elnevezés, ezek a repterek körülbelül 40 kilométerre vannak a belvárostól.
Amennyiben Luton az úti cél, akkor a belvárosba a legkönnyebben a National Express járataival lehet bejutni, előfoglalással, vagy helyszínen váltott jeggyel £20-ért.
Stansted és Gatwick esetében rendelkezésre állnak a helyi vasút társaságok szolgáltatásai, csak úgy mint a National Express is. Ezen repterek transzfer kapcsolatai így nyilván jobbak egy kicsit. Árak terén nehezen tudok nyilatkozni, ugyanis az egyetlen utam amit meg kellett tennem, az £24-ba került Heathrow és Stansted között, azonban néha egy retúr jegy is ennyibe kerül, szóval ez nagyon változó.
A londoni közlekedési zónák is közre játszanak abban, hogy kicsit nehéz legyen megmondani az árat saját kútfőből. A 6 zónás összvonalas napijegy az £17.50, viszont mind Stansted, mind Gatwick a 9-es zónában van.
Végül pedig Heathrow.
A National Express, megannyi taxitársaság, a Heathrow Express, és a Picadilly metróvonal is ellátja mind az öt terminált. Mivel Heathrow a 6-os zónában van, így a fent említett napijegy ugyanúgy £12 és jóval hamarabb el lehet érni a belvárost innen, mint bármelyik másik reptérről. Aztán ha végre megérkeztetek ide, akkor kezdhetitek böngészni ezt a térképet.
Nos így, hogy az árakon, és a szolgáltatásokon át rágtuk magunkat, a következő cikkben igyekszem egy pár tippet adni azoknak, akik félnek a repüléstől.
Amennyiben pedig bármi kérdésetek van a foglalást, vagy bármely légitársaságot illetően, akkor ne habozzatok megkeresni minket. Akár a kommentek között, akár az elérhetőségeinken.
Ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több embert elérhessünk. Ha szeretnétek értesülni további akciós ajánlatokról, a heti hírekről, illetve minden egyéb tartalmunkról, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, vagy kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.
Ez a bejegyzés, egy kicsit hosszabb lesz majd, mint az eddig megszokottak, dehát nem is csoda, hiszen körülbelül egy hetes tervezőmunka, különböző eljárások, és egy nem éppen rövid utazást, de annál rövidebb otthon töltött időszakot készülök bemutatni.
2015. február 18. Szerda. T – 9 nap. Newcastle Upon Tyne, NE4 9BN
Az előkészületek jól haladnak, a szabadságomat már jóváhagyták, a legjobb barátommal már a reptéri transzfert is megbeszéltem. Szerencsére az órarendje, és az én érkezésem is lehetővé teszik azt, hogy ki tudjon jönni elém a reptérre.
2015. február 20. Péntek T -6 nap. Newcastle Upon Tyne, NE4 9BN
Repülőjegy lefoglalva, beszállókártyák kinyomtatva. Járatszámok leegyeztetve, British Airways törzsutas kártyaegyenleg ellenőrizve. Igazából egyre izgatottabb vagyok, és egyre inkább csak arra tudok koncentrálni, hogy mi az amit még el kell intéznem az utazás előtt.
2015. február 26. Péntek, Newcastle Upon Tyne, NE4 9BN
06:00 UTC, az első ébresztőm szól. Nagy-nehezen felébredek, és próbálok magamhoz térni a sokkból, hogy még több mint tíz óra választ el attól, hogy otthon legyek.
06:30 UTC,
Immár úton. Húzom éppen a bőröndömet Newcastle Central Station felé, hogy elérjem azt a metrót, amivel még úgy érek ki a reptérre, hogy marad időm reggelizni, és kávézni is.
06:45 UTC,
“Reggel 6 óra 45 perc, Newcastle Upon Tyne, utolsó nap. Utolsó pár óra választ el attól, hogy ismét, hogy végre újra Budapesten legyek. Furcsa. Élvezem az életet itt, de mégis csak rám tört az az érzés, hogy jó lenne egy kicsit azért vissza menni. Azért nem ez az egy dolog van, ami fura a mai napban, hanem az is, hogy most utoljára sétálok le, ezen az úton, ahol annyiszor kellett, mikor nem volt bérletem, valamelyik reggel. Így tehát, ha azt vesszük nosztalgiázom egy kicsit, amikor tudom, hogy ez az utolsó napfelkelte, amit innen nézek végig. Hideg van egy kicsit, körülbelül két fok lehet, de ezt a napot már most élvezem, és még szinte el se kezdődött. Hiszen ma egy kicsit búcsút intek Newcastle-nek, és hamarosan újra a barátaim, és a családom körében leszek.”
Napfelkelte, háttérben Newcastle upon Tyne a Westgate Road-ról nézve
07:15 UTC,
“The next station is South Gosforth. This train is for all stations, to Airport.”
Hát szép lassan megérkezek. Nem mondom, hogy nem várom már a British Airways nyújtotta szolgáltatásokat, és minden egyebet ami a repüléssel jár. Már csak reggelizni kéne, és még egy újságot magamhoz venni. És a Bacon&Sausage szendvicsen kívül már csak egy valami jár a fejemben. “My house in Budapest. My hidden treasure chest. Golden grand piano. My beautiful Castillo. For you I’d leave it all.” (Hát igen, akkor még nem gondoltam volna, hogy ez mennyire igaz lesz a későbbiekben)
07:25 UTC
Halkan rezzen egyet a telefonom, és mikor anyu üzenetére leszek figyelmes, akkor jövök rá, hogy bizony a helyzetmegosztást, ha mást nem a mai napra ki kéne kapcsolni, mivel egy “rossz helyről” elküldött üzenet miatt az egész terv romba dőlhet.
08:00 UTC
Végre a reptéren. Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy a Newcastle-i reptér, nem olyan nagy, mint a legtöbb nemzetközi repülőtér Európában, különben nehezen tudnám elintézni a check-int, és minden egyebet az elkövetkezendő másfél órában.
08:38 UTC
Végre túl a biztonsági ellenőrzésen, a reggelimen, és a kávémon. Gyönyörű napsütéses reggelt sikerült kifognom az utazás napján, és élvezem ahogy a nap simogatja a bőrömet, és még így az ablakon keresztül is nagyon jó ereje van. Ha nem lenne rajtam a kabát, el sem hinném, hogy február van.
Newcastle International Airport, B737-300, A321, B737-800NG
09:10 UTC
Nagyszerű hírek, még meg sem érkezett, de már késik a gépem. (Mondjuk miért is csodálkozom ezen, végülis egy Airbus… 😀 ), remélhetőleg ez nem sokban befolyásolja majd a Heathrow-n eltöltendő időt, és emiatt nem késem majd le a BA866-ot.
09:15 UTC
“Good morning ladies and gentleman. All passengers waiting for British Airways flight 1325, please proceed to gate three.”
09:35 UTC, British Airways Flight BA1325, G-MIDY, Seat 19A.
“Good morning Ladies and Gentleman. I would like to welcome you on this British Airways Flight to London Heathrow International Airport. My name is Steven Winters I’m going to be your captain this morning, on this Airbus A320 aircraft. We’ll be on our way as soon as possible. Very short taxi, as usual in Newcastle. Flight time to London this morning is fifty minutes, that’s a flight time of five zero minutes. Wheather in London, very similar to Newcastle, pleasant morning, although a bit chilly, temperatures around four degrees centigrade or so, on our arrival. We should be able to get some spectacular views of the UK as we fly over, and down towards Heathrow this morning as well. I just gave you all the details of our flight this morning. So I’m just going to pass you to the safe hands of the rest of the crew. Thank you.”
09:50 UTC, British Airways Flight BA1325, G-MIDY, Seat 19A
– Speedbird 1325, cleared for take-off, runway 25, IFR to Heathrow, winds 250 at 07, have a good flight. – Newcastle tower, Speedbird 1325 solid copy, cleared for take-off, runway 25 to Heathrow, winds 250 at 7, bye-bye.
10:15 UTC British Airways Flight BA1325, G-MIDY, Seat 19A
Flight Level 250, Speed 300 knots. Heading 180 Nos így, hogy már úton vagyok Londonba, és egyre közelebb kerülök a célomhoz, és épp a kávémat szürcsölgetem a British Airways 1325-ös Newcastle International – London Heathrow International járatán, így már kezd teljessé válni a napom. A 19A ülésen ülök, élvezem az ablakkal, és a szárnyhoz közel lévő sorral járó előnyöket, és gondolkozom azon a pillanaton, amikor betegen az ágyban fekve írtam ezt a cikket, és próbáltam mindent számításba venni. Mindeközben Birmingham látképe rajzolódik ki alattunk, így csak élvezem a kilátást, és az út hátralevő részét.
10:45 UTC London Heathrow International Airport
– Speedbird 1325, Heathrow tower. You’re cleared to land, runway 27R. Follow the Airbus A320 on final. – Heathrow tower, Speedbird 1325, cleared to land, second in line after the Airbus. És a szeles idő ellenére is tökéletes leszállásban volt részem.
“Ladies and gentlemen on behalf of the Captain, and the entire flight crew. I’d like to welcome you now at London Heathrow, and shortly to Terminal 5. The time now is just approaching ten to eleven in the morning. In the interest of your safety, and those who are sitting around you. We may ask you to keep your seatbelts fastened, until the overhead fasten seatbelt signs, have been switched off. Once if it’s safe you to do so, please take care when opening the overhead lockers, as as items could have moved during the flight, so they can fall out, and cause injury. You may now use, all data functions of your handheld electronic devices, and use your mobile phones. We would however like to remind to remind you, that smoking is not permitted, until you’ve reached the designated smoking area outside of the terminal building. Our ground staff, we’ll be more then happy to help you, if you have any questions, and please don’t hesitate to contact any of our oneworld alliance partners.
Utolsóként (és még így is tíz perccel a menetrendben leírt időpont előtt) hagyom el a gépet. Mi a fene? Hát lehet tévedtem az Airbusokkal kapcsolatosan. De nem is értem, hogy miért akarok sietni, egyrészt a következő járat amit el kell érnem, csak három óra múlva indul, másrészt, így még alkalmam nyílik beszélgetni egy kicsit a személyzettel, és egy kicsit közelebbről megismerni az Airbus által kreált pilótafülkét. A joystick még mindig elég fura, de ettől függetlenül egy relatíve logikus, és kényelmes elrendezésű környezetről beszélhetünk.
11:30 UTC London Heathrow Terminal 3
Igazából sajnálom egy kicsit, hogy nem lehet átsétálni egyik terminálról a másikra, hasonlóképpen mint Ferihegyen. Mivel a Heathrow-i belső közlekedési rendszer elég jól szervezett, így a terminálok között mindenképpen busszal kell ingázni. Sokszor még egy-egy olyan esetben is, amikor erre nem lenne szükség. De ami azt illeti meg tudnám szokni azt a kényelmet, amit ez a reptér nyújtani tud. És ezt, hogy is lehetne jobban kiélvezni, mint egy kávéval, és egy kiadós ebéddel, miközben gyerekes lelkesedéssel figyelem a fel,- és leszálló gépek armadáját. És ahogy közeledik a délután egy óra, úgy leszek egyre inkább izgatott, hiszen a legtöbb transzkontinentális járat lassan London légterébe kerül, így a Boeing 747-esek, és Airbus A380-asok tömkelegét nézhetem az ablakokon keresztül.
13:10 UTC London Heathrow Terminal 3
Végre bemondták a járatomat Budapestre. Úgyhogy elkezdek a kapu felé sétálni, és elcsodálkozom, hogy egy relatíve kis helyen, hogy sikerült, egy ekkora épületet felhúzni, mivel körülbelül 10 perces sétára van a legtöbb kapu a várócsarnoktól. Egyre inkább csak azt mondogatom magamnak közben, hogy nincs sok hátra. Hiszen alig 3 óra választ el attól, hogy újra a Rolls-Royce hajtóművek erejét érezzem, ahogy a Ferihegyi reptér aszfaltján lassítják a British Airways 866-os járatán szolgálatot teljesítő Airbus A320-ast.
13:50 UTC, British Airways Flight BA866, G-EUYI, Seat 11F
Ahogy gurulunk ki a futópályához, úgy leszek figyelmes nem egy dologra. Nem csak a géppel magával, hanem a reptérrel kapcsolatosan is. Abszolút lenyűgöző látványt nyújt, minden egyes mozdulat, amiben végtelen táncot járnak a gépek. És leborulok a légi,- és földi irányítók teljesítménye előtt. Ezalatt elérjük a 27L pálya végét, és ebben a pillanatban a repülés egyik legnagyobb remekének, a Concorde gyönyörű vonalainak a tükörképét látom az ablakomon. Majd ahogy láthatóvá válik a gép, úgy még egy pillanatra megcsodálom, és újra csak azt érzem, hogy a Rolls-Royce hajtóművek az ülésbe nyomnak, és alig 800 méter múlva már a levegőben is vagyunk.
16:50 CET
Almost there!
17:10 CET
– Speedbird 866, Budapest Approach, radar contact 7.000 feet, cleared for approach for runway three one right, with ANEXA transition, descent on your discretion, speed as shown in the charts, over. – Budapest Approach, Speedbird 866 is cleared for approach runway three one right via ANEXA, speed and altitude as shown in the charts, copy that. – Speedbird 866, Budapest approach, you are twenty miles out, turn left heading three one niner, cleared ILS approach, for three one right, altimeter one zero zero three, contact tower on one one eight point one, when passing over bravo uniform delta four nine five, over. – Budapest Approach, Speedbird 866, solid copy. Turn left three one nine, cleared ILS three one right, tower on, one eight point one, over. – Ferihegy tower, Speedbird 866 with you, ten miles outbound, approaching ILS three one right, requesting permission to land, over – Speedbird 866, Ferihegy tower, copy that. Cleared to land on runway three one right, winds calm, visibility less then two miles, over – Ferihegy tower, Speedbird 866, cleared to land, runway three one right, solid copy, over.
17:25 CET, Budapest, Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér, Terminál 2B
Már épp a csomagomra várok, és imádkozom azon, hogy vagy tudjak pénzt felvenni, minden különösebb költség nélkül, illetve azon, hogy a telefonom valami csoda folytán működni kezdjen, és közben hallgatom a már ismerős hangokat, amiket az elmúlt majdnem három órában is hallottam.
Végre elindulok el a sajátommal a kijárat felé, úgy realizálódik bennem, hogy igen, végre itthon vagyok, és most már alig pár perc választ el attól, hogy hamarosan…. Mi a fene? Egy kéz a nyakamban, egy ismerős hang, és egy olyan mosoly, amit FaceTime-n annyiszor láttam már az elmúlt fél év során. Sietünk az autóhoz, mert az időzítésen múlik most minden, hiszen körülbelül 3 percünk van még kiérni, és akkor fizetés nélkül meg tudjuk úszni ezt a kis reptéri kiruccanást.
19:00 CET, M1/M7 közös szakasz. Úton Érd felé.
Folyamatosan beszélgetünk Danival, miközben az autó csak falja a kilométereket alattunk, és tudom, hogy hamarosan megannyi ismerős arc, és megannyi folyamatos mesélés, és sztorizgatás következik majd, hiszen mindannyian régen láttak már.
21:25 CET, Érd, Akácfa utca, Volánbuszmegálló
Hát, ilyen fogadtatásban is rég volt részem, és miközben ezen gondolkozom, már éppen a buszra várunk Danival, hogy annyi idő után újra a Club 49 vendégszeretetét élvezzük. Na jó, ez azért költői túlzás, inkább csak az olcsó sörért, és egyéb hangulatjavító/szíverősítő készítményekért megyünk.. 😀
22:25 CET, Érd, Club 49.
Miközben sorra fogynak az italok, és sajnálatos módon a liquid is az e-cigiből, úgy leszünk mindketten figyelmesek egy képre a falon, ami eddig még nem volt szeretett pub-unk díszlete, legalábbis a múlt évben még biztosan nem. Mindketten jót nevetünk azon, hogy a sör milyen csodákra képes,
elég rég óta, majd ez a jó hangulat egészen hazáig kitart, ahol a nem éppen rövid nap után, nagyon jól esik végre vízszintbe kerülni, és álomra hajtani a fejemet. Olyan hajnal egy lehet már, mire végre sikerül elaludni, és reggel, mikor ismét feloldom az iPad-et, akkor újra ez a cikk fogad a kijelzőn, így hát próbálom folytatni a lehető legjobb tudásom szerint.
2015. február 28. szombat. 14:45 CET, 2030 Érd
Miközben beszélgetek Danival, és az anyukájával eszembe ötlik, hogy bizony nekem még lenne mit csinálnom azelőtt, hogy elindulok Pestre, így hát megtagadom a vasalót, és az egyik számomra, és szerintem sok más férfi és nő számára legutálatosabb dologba, az ingvasalásba kezdek bele. Tudom, hogy már nem sok időt töltök itt, ahogy azt is, hogy nyárig ismét nem láthatom ezeket az arcokat, így hát próbálom az utolsó pillanatokat is kiélvezni a társaságukban, még az indulás előtt, hogy a hazautam valós tervét, a meglepetést véghez vigyem.
15:28 CET, Érd, Akácfa utca, Volánbuszmegálló.
Alig gördül be a már jól ismert 735-ös busz, akkor realizálódik bennem, hogy már nehezen vagyok diáknak nevezhető, így kénytelen vagyok teljes árú jegyet venni. Ahogy a buszon ülünk, még mindig csak a külföldi, és egyedülálló élet szépségéről, na meg a szülőktől független, önfenntartó élet viszontagságairól beszélgetünk. Danit folyamatosan próbálom meggyőzni, hogy jöjjön ki, és dolgozzon egy kicsit inkább itt, mint otthon. Illetve, hogy ne aggódjon az angol tudása miatt, mivel hamar hozzászokik majd. Mindezen érvek persze nem mondom, hogy süket fülekre találnak, de egy biztos, még várnom kell ezzel, hogy ő is erre az útra lépjen. Persze mindketten rájövünk, hogy jelenleg még egy dolgot kéne kitalálni, mégpedig azt, hogy mikor végre oda érünk a célunkhoz, ami jelen esetben az Örs Vezér Tere, azon belül pedig az Árkád, akkor, hogy oldjuk meg azt, hogy anyu ne vegye észre, amikor bemegyünk a boltba, hogy teljes legyen a siker.
17:15 CET, Budapest, Örs Vezér tere, Árkád.
Dani igyekszik kifürkészni, hogy mikor tudunk végre besétálni a boltba, amikor anyu éppen nem figyel. Majd elérkezik a tökéletes pillanat, és míg anyu kolléganője észre veszi a két új arcot a boltban, addig ő szerencsére el van foglalva, egy áfás számla kiállításával, így semmit sem vesz észre abból, hogy ott állok kb. három méterre tőle. Amint a vevők kiérnek a boltból, és már minden a helyére került, úgy végre megszólalok. Ebben a pillanatban bevallom őszintén egy kicsit megijedtem attól, hogy anyu ne adj isten szívrohamot kap, mikor meglát. Majd egy végtelennek tűnő pillanatig teljesen látható volt, az érzelmek változása az arcán. Ha körül kéne írnom, akkor a valahonnan annyira ismerős az arc, de az nem lehet, hogy ez az én gyerekem, hiszen tudom tegnap dolgozott, és ma meg kb. most végez, majd mindezek után a sokk, hogy de igen, ez mégiscsak ő. Majd az elborzasztó gondolat, hogy valami baj van vele, és ekkor a széles mosoly, és egy éles ííí kiáltás közepette borul a nyakamba.
Ahogy folyamatosan telnek a percek, úgy jövök rá, egyre inkább, hogy sajnálatos módon, ez a szabadság ez nem lesz éppen hosszú életű. Szombat este van, és kedden ilyenkor már Londonban várok majd a csatlakozásomra. Ez sajnos sehogy sem jó, de ami azt illeti, még mindig jobb hazajönni egy kicsit, még ha csak limitált időm is van mindenre, és így legalább nem kell júniusig várnom, hogy mindenki újra lásson.
Anyu kérdésein persze jót nevettem, azon meg már pláne, hogy milyen indokkal jött, hogy szólhattam volna előre arról, hogy jövök haza, de ez már megmarad az emlékek mezején.
2015. március 1. vasárnap. 10:00 CET, 1156 Budapest
– Szia Mama. Hangzik el a számból az a mondat, amit igazán nem terveztem kimondani, mivel ott is meglepetést próbáltam okozni, akárhogy is nézem. Na nem baj, megbeszélem vele, hogy hamarosan át megyek hozzá, de papának még véletlenül se mondja el, hogy itthon vagyok. A megbeszéltek szerint 12:00-kor érkezem meg hozzájuk. És se mama, se papa nem akar hinni a szemének, ahogy ott állok a konyhában.
Most érzem csak igazán, hogy gyorsan telik az idő, sajnos még gyorsabban is, mint mikor bent vagyok nyolc órát, és hívás hívást követ.
Minden esetre most ismét elköszönök, és hamarosan folytatom ezt a cikket.
18:48 CET
Hát a mai nap is érdekesen alakult. Apámékhoz becsöngetve hirtelen mind ő, mind nagymamám azt hitték, hogy szellemet látnak. Egy pillanatnyi sokk, hogy ki is az az ember, aki az ajtóban áll, majd mindezek után realizálódott bennük, hogy igen, itthon vagyok! Most éppen az Árkád felé veszem az irányt, hogy egy nagyon kedves, és rég nem látott ismerősömmel találkozzam. Na persze, úgy, ahogy eddig senki más, ő sem sejt semmit az egészről.
20:25 CET, Örs Vezér Tere, Budapest
Sajnálatos módon, ez a meglepetés nem úgy jött össze, ahogy azt szerettem volna. Mivel teljes mértékben szombati hangulatom van még mindig, valamilyen érthetetlen oknál fogva, emiatt úgy gondoltam, hogy 21:00-ig dolgozik. Majd mikor feltűnt, hogy olyan furcsán üres volt az Örs, illetve az Árkád környéke, akkor kezdtem el gondolkodni azon, hogy itt bizony valami nem stimmel. Gyors rohanás a metróhoz, hátha ott még el tudom csípni, de sajnos nem jártam sikerrel. De nem baj, új nap, új időpont, új hely. És talán még arra is lehet esély, hogy nap közben, beszélni is tudjak vele, de ez már a T-Mobile-n múlik majd.
2015. március 2. 10:20 CET , Szentmihályi út 178, Pólus Center, Budapest
Hát ez is az érdekes egybeesések napja, ahogy látom. Épp csak besétáltam a Pólusba, máris egy ismerős arccal találom szemben magamat. Életemben nem gondoltam volna, hogy “turistaként” mikor számlát megyek befizetni, akkor anyu egyik volt kolléganőjével, és egyben középiskolai osztálytársam anyukájával fogok találkozni. Beszélgetünk egy pár sort, majd mivel szorít az idő, így elköszönök, és már megyek is tovább.
12:00 CET, Nyírpalota út 31, Budapest
Életemben nem gondoltam volna, hogy ennyire fogok hiányozni mindenkinek. Éppen csak betoppantam a fodrászomhoz, de már ő is a nyakamba ugrik, és már kezdünk is bele a közöttünk mindig is elkerülhetetlen beszélgetésbe, és gyakorlatilag a lelkizésbe. Gizust ezért imádom, gyakorlatilag 4 éves korom óta ismerem őt, és még egyszer nem volt olyan alkalom, hogy ne tudta volna feldobni a napomat, vagy, hogy éppenséggel unatkoztam volna. Most sincs ez másképp, és ahogy telnek a percek, úgy jövök rá egyre inkább, hogy nekem bizony mennem kell.
12:55 CET
A fodrász is letudva, most és most már alig beszélünk 24 óráról, ami még maradt Budapesten. Meg kell mondjam őszintén, nagyon várom már a ma délutánt, és a ma estét. Mert ennél jobb programot, nehezen tudok elképzelni magamnak, minthogy Nikivel beszélgessünk, és iszogatunk egy kicsit. Azt hiszem, ez egy tökéletes lezárása lesz, ennek a rövid túrának.
13:15 CET
Csippan az iPad-em, és vele együtt a telefonom is. “The check-in is now opened, for flight BA869” szerencsémre pont ebben a pillanatban értem be apuhoz az irodába, így a becsekkolást, és a beszállókártyák nyomtatását egy füst alatt el tudom intézni. És legnagyobb szerencsémre a Heathrow – Newcastle járaton is elérhető még a 11A ülés, így már foglalom is le a helyemet.
16:45 CET
Jellemző, alig indulok el, máris futnom kell ahhoz, hogy el ne késsek. De hát mivel BKV-ról, és tömegközlekedésről beszélünk, így ez természetesen már most nem jön össze. Nem is érzem a legjobban magamat, liftezik a gyomrom, forog velem a világ, pedig még egy kortyot nem ittam. És izgatottabb vagyok mint azelőtt, hogy egyáltalán a metróra tettem volna a lábamat, még péntek reggel Newcastle-ben.
17:10 CET, Blaha Lujza tér, Budapest
Hatalmas ölelésben részesülök attól a nőtől, akit mindennél jobban, és feltétlenül szeretek. El nem tudom mondani, és nem tudom leírni mennyire vártam már erre a pillanatra, hogy ez ismét bekövetkezzen, és most ezen a kellemes délutáni órán végre ismét érezhetem az illatát, és a szorítását. Egy végtelennek tűnő pillanatot élek meg, miközben érzem, ahogy az érzelmek örömtáncot járnak bennem, és ahogy az izgatottság által okozott kellemetlen érzés a gyomrodban másodpercről-másodpercre elmúlik.
2015. március 3. 01:00 CET, 1156 Budapest
Hát ismét az ágyamban ülök, és még egy kicsit TV-t nézek. Annyi angol után, nem mondom, furcsa egy kicsit, hogy bekapcsolom a TV-t, és még most is az eredeti szövegre próbálok figyelni, és nem a szinkronhangra. Eszméletlenül jó volt ez az este, és még mindig előttem van, az a két ragyogó szempár, még mindig a számon ég a csók, melyet feledni nem tudok. És ezzel a boldog tudattal, és érzéssel hajtom most álomra a fejem, hogy újult erővel keljek fel reggel, és útra készen induljak el Ferihegyre, mivel vissza kell jönnöm.
08:30 CET,
Kicsit kómásan fekszem a kanapén, és próbálok magamhoz térni, hiszen lassan elérkezik a búcsú perce, és szép lassan itt az ideje annak, hogy még utoljára ellenőrizzek mindent, és felkészüljek az utazásra
12:10 CET, Budapest, Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér, Terminál 2B, Gate A11
Check-in, és a biztonsági ellenőrzés ismételten megvolt, a határőrség is jó utat kívánt. És innentől kezdve, alig 35 perc, és ismét az Airbus A320 kényelmét, és a Britis Airways kiváló szolgáltatásait élvezhetem. Furcsa úgy itt ülni, hogy tudom, csak Júniusban jövök majd vissza. És addig nagyon kevés esély van arra, hoy a családom bármelyik tagját, Danit, vagy Nikit újra lássam. Már szólítják is a járatomat, így még gyorsan elintézem az utolsó telefonhívásokat, és az utolsó olyan perceket töltöm a váróban, amiket még próbálok hasznosan eltölteni. Rövid SMS váltások közepette próbálom lezárni ezt a rövid, de annál eseménydúsabb öt napot.
Most viszont mennem kell, hamarosan London Heathrow-ról jelentkezem.
12:35 CET, British Airways Flight BA869, G-EUYN, Seat 11A
“Ladies and Gentleman, this is you Captain speaking. I have to let you know, that we had a chat, with air traffic control, here in Budapest, and they’ve told us, that because there are a few restrictions on our route to Heathrow this afternoon, we couldn’t depart as it was planned, and that we’re going to be delayed by twenty minutes. So in this case, we are going to depart from Budapest, at 13:15. We are trying to make everything for earlier departure, and as we are ready to start at any minute, I’d like to ask you to remain your seatbelts fastened, and please do not leave your seats. By the time, while we are stationary, please give your attention to your cabin crew, as they are going to give you the detailed safety information of this Airbus A320 aircraft, and also they are going to go around, and give those passengers immigration forms, and every needed documents, who are not traveling with passports or identity cards issues in the European Union.
Sorry for the inconvenience, I’ll be in touch shortly again, when we receive clearance for departure, to let you know about it.
Thank you for your patience, and you attention.
13:15 CET
14:00 CET
Ahogy Magyarország utolsó még a levegőből is felismerhető, tája szépen lassan eltűnik a láthatárról, úgy tűnik el belőlem valamennyire a repüléssel járó öröm is egy kis időre. Rövid volt nagyon ez a pár nap, és végig gondolom a velem történteket, úgy egy kicsit elszomorít az, hogy itt kell hagynom az országot, az otthonomat. Egy apróbb légörvény zökkent ki ebből a furcsa helyzetből, majd ahogy folytatjuk az utunkat London felé, úgy tűnik el a bánat minden egyes darabja, és tér vissza ismét a repülés iránt érzett szerelem.
14:35 UTC, valahol London felett, British Airways Flight BA869, G-EUYN, Seat 11A
“Ladies and Gentleman, this is your captain speaking. Sorry for interrupting your flight, but we’ve been in touch with Heathrow air traffic control, and unluckily we cannot land right now. They informed us, that heavy fronts are moving into the airspace of London at the moment, and because of this, we’ll have to circle around until further notice. I’m going to switch on, the fasten seatbelts sign, as we expect heavy turbulence in the next couple of minutes. Sorry for the inconvenience this afternoon, I’ll be in touch again, as soon as we receive our clearance to approach Heathrow.”
15:15 UTC
– Speedbird 869, Heathrow tower, cleared for ILS Approach, and cleared to land on runway two seven left, follow the Boeing 737 on final.
– Heathrow tower, Speedbird 869 is cleared for approach and land on runway two seven left, following the Boeing on final.
16:10 UTC, London Heathrow International Airport, Terminal 5, Girraffe Bar,
It’s cheesecake time!
17:45 UTC, London Heathrow International Airport, Terminal 5, Gate A6
Security check ismét megvolt Heathrow-n, az ebéddel, és a kávémmal együtt. Már a kapunál ülök, és várok az indulásra. Ami ha minden jól megy, alig 45 perc múlva el is érkezik.
Utána már csak egy óra és tíz perc repülés, na meg még ki tudja hány óra tömegközlekedés választ el attól, hogy újra ágyban találjam magamat, és végre befejezzem ezt a cikket.
21:21 UTC, Newcastle upon Tyne, Euro Hostel Newcastle, Room 117
El se hiszem, végre ismét ágyban vagyok. Azt meg már pláne nem, hogy mindez azon a helyen, és pont ugyanabban a szobában, ahol a Newcastle-I életem elkezdődött. Helyi idő szerint 21:21 van, és mivel ez egy szerencsés szám a kártyában, és minden egyébben, így csak azt kívánom, hogy ez az este, és a holnapi munkanap legyen ugyanolyan nyugodt, és eseménytelen, mint a mai. Hogy ezen felül, mit szeretnék még, hát, azt majd később, jóval később elárulom. Most viszont ne haragudjatok, de szükségem van egy gyors zuhanyra, és egy pár óra alvásra. Reményeim szerint a következő képsorozat, és a következő cikk, már az új lakásomból lesz írva. Így március 11-ig kérlek elégedjetek meg azzal, amit most összehoztam. Köszönöm, hogy ezt is elolvastátok. Jó éjszakát! Sziasztok!
Ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több embert elérhessünk. Ha szeretnétek értesülni további akciós ajánlatokról, a heti hírekről, illetve minden egyéb tartalmunkról, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, vagy kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.
Sziasztok! Ismét kedd, és így ismét a cikkírásé a főszerep.
Ne haragudjatok, amiért a már beharangozott, vlog indítás, és a hosszú élménybeszámoló, még nem jelent meg, de technikai problémáim akadtak, így a késedelemért elnézést kérek. Ezen hiányosságot mihamarabb pótlom majd.
Miközben a metrón ülök, sajnos nem utoljára, és figyelem az elsuhanó tájat, jövök rá, hogy igazából semmilyen témával nem készültem.
Ez persze blognál elég furán hangzik, hiszen míg egy videóban megoldható, hogy random beszéljek valamiről, itt azért jó lenne, ha lenne összefüggés. És mivel a már általam is nagyon várt cikk az utazásról szól valamilyen téren, így beszélgessünk egy kicsit az utazásról.
Kis korunktól fogva mindannyian valamilyen szinten hozzá szoktunk ahhoz, hogy bizony egy kicsit sétálni kell valahova, hogy aztán fel szálljunk a buszra, hogy megint sétáljunk egy kicsit, és végül megérkezzünk.
Soha sem voltam rossz utazó, legalábbis anyuék elmondása szerint, ha vonattal mentünk valahova szinte azonnal elaludtam amint mozgásba lendült a szerelvény, ha buszoztunk, akkor alig bírtak rávenni arra, hogy aludjak, de csendben voltam, és bár közösen csak egyszer repültünk, azt tudom, hogy akkor nem éreztem túl jól magamat. Iszonyatosan fájt a fülem azon az úton Tunézia felé, de ettől függetlenül ezt is átvészeltem valahogy.
Mindezek után hosszú évek teltek el úgy, hogy vonaton töltöttem legalább egy napot minden második héten, és majdnem minden reggel buszon, majd villamoson, majd 2011-ben ismét repülőn, eddigre már a repülés legnagyobb szerelmeseként, így tehát mire elérkezett a főiskola, már nem igazán jelentett gondot az, hogy napi egy-másfél órát üljek a BKV valamelyik járatán, majd mindezek után még kétszer ennyit a MÁV Kelenföld – Dunaújváros – Kelenföld viszonylaton közlekedő szerelvényein.
Eddigre persze sok minden megváltozott, se autóban, se vonaton, se buszon nem tudtam aludni. Előfordult persze egy-egy kivétel, de ezeket leszámítva az utazásaim többséget igyekeztem úgy eltölteni, hogy az valamilyen szinten hasznos legyen, vagy, ha hasznos nem is, akkor kiélvezzem minden pillanatát.
A főiskolára való ingázás a második félévben hozta meg az eredményt, és elkezdtem a könyvemet írni, ami azóta már-már félkész állapotba került. De a legjobb utam beleértve a nemrég megtett Newcastle-London-Budapest-Érd-Budapest-London-Newcastle-t is, mégsem ez volt.
Az eddigi legjobb, és azóta is legemlékezetesebb utam 2013. augusztusában történt, mikor is Görögországba mentem.
2013. július 1.
Fáradt, de ettől függetlenül is valamilyen szinten éber vagyok, ahogy ülök a számítógép előtt, és éppen leszálláshoz készülődök az Eleftherios Venizelos International Airport 21L kifutójára, egy Airbus A321-al. Nem, még mielőtt félreértés történik nem törtem fel a CIA műholdjait, és nem azokon keresztül irányítom az egyik levegőben levő gépet. Szimplán csak az Aegean Airlines 866-os járatának minden mozzanatát követem végig a Flight Simulator X-ben.
Alig pár perccel a kapuhoz történő érkezés után, már zárom is be a programot, és kezdek el keresgélni a skyscanner weboldalán Budapest – Kos (LHBP – LGKO) viszonylaton.
Egyik eredmény sem kecsegtet éppen túl sok jóval. Nem csodálom, hiszen nyár van, itt a turista szezon, és minden légitársaság legalább 40%-os áremelést hajtott végre a járatain. De mikor egy oda-vissza útért a legolcsóbb opcióval is 160.000 Forintos árakat találok akkor kapok csak sokkot.
Órákig próbálkozom azzal, hogy valami elfogadható eredményt találjak. Végig böngészve az összes low-cost légitársaság honlapját. Mindenki tökéletes árajánlatokkal bombáz, épp csak az átszállási idők, vagy éppenséggel az indulási idők nem a legjobbak. A szokásos szisztéma szerint alakul persze mindegyik járat, vagy kora reggel indul, vagy késő este, így tehát egy nap az mindenképpen utazással telik, abból a 10 napból, amit szabadságként foglaltam le.
Eszembe jut persze, hogy nem csak Budapest létezik a világon, így már keresem is a többi lehetséges megoldást. Sajnos Bécs csak annyival olcsóbb, mint amennyibe a vonatjegy kerülne kijutni oda, és vissza, így ez elsőként esik ki a sorból. Pozsony úgy szintén hasonló. Eszembe jut még persze Kolozsvár, Zágráb, és gyakorlatilag az összes környező nagyváros, ahonnan esetlegesen esélyes lenne repülnöm relatíve olcsón, de semmi.
Kezdem egyre inkább el kötelezni magamat a WizzAir, azon belül is, a WizzAir Budapest – Rodosz (LHBP – LGRP) járata iránt. De ez sem az igazi.
Pár napnyi keresgélés, és diskurzus után villámcsapásként ér a gondolat, hogy volt mindig is egy város, ahova el akart vinni anyu. Ez pedig Prága. Azonnal megnyitom a Skyscanner weboldalát, és kezdem is a keresgélést a Prága – Kos (LKPR – LGKO) viszonylaton. Szinte sokkos állapotban ülök a monitor előtt, mikor meglátom, hogy gyakorlatilag 100.000 Forinttal olcsóbban jutok el az úti célomhoz, sőt mi több, közvetlen járattal, egy Boeing B737-800NG fedélzetén.
Rendben, rendben ez szép és jó, már csak Prágába kell eljutnom valahogy. Első gondolatom természetesen a Volánbusz, hiszen most már több mint egy éve azzal járok Dunaújvárosba, és vissza Budapestre, és bár jó ajánlataik vannak, azért több mint 10 órát buszon ülni mégsem szeretnék.
Eszembe ötlik persze a MÁV nemzetközi szolgáltatása, és láss csodát, nem csak, hogy olcsóbban, de gyorsabban is visz el Prágába a vonat, mint a busz, így másnap azonnal a Keleti Pályaudvar felé veszem az utam, hogy megvegyem a vonatjegyemet. Kicsit ellentétes érzések kavarognak bennem persze, hiszen nem egyszer hallottuk már azt, hogy nemzetközi szerelvény külföldi késes miatt nem érkezett meg időben a célállomására, és bár ezzel még nincs is gond, de Prága, az ottani tömegközlekedés, az jó nagy kérdőjel. Google Maps nyitva, késés belekalkulálva a számításokba. Praha, Hlavni Nadraźi – Vaclav Havel International Airport útvonal megtervezve. NAGYSZERŰ. Legrosszabb esetben is 40 perc az út, így bőven check-in előtt oda érek a reptérre.
Majdnem másfél hónap eltelik, mire oda jutok, hogy immáron a vonaton ülök.
Augusztus 12-ét ír a naptár, reggel helyi idő szerint 05:25 van, mikor a szerelvény ki gördül Budapest-Keleti pályaudvarról. És tudom, hogy alig hét óra múlva már Csehországban leszek. Természetesen a még júniusban a Google Maps-en betervezett késes a való életben is beigazolódik, (jó öreg Murphy bácsi legnagyobb örömére), így 13:00-kor szállok le a vonatról, és kezdem el keresni a buszmegállóhoz vezető utat.
Mire megtalálom eltelik még fél óra, és szerencsére szinte azonnal jön is a busz. Ahogy a reptér felé veszem az irányt, gyorsan elkezdek telefonálni, hogy tudassam mindenkivel, hogy megérkeztem Prágába, és úton vagyok a reptérre. Ahogy megérkezem félig meddig vegyes érzésekkel lépek be a Terminál épületébe, végtére is nem Ferihegy 2A-n vagyok, még csak nem is Magyarországon. (Na igen, ekkor még kilátásban sem volt Anglia)
Ahogy sorba állok a check-in pultnál, úgy egy picit elfog az aggodalom, hiszen mindenki más útlevéllel, és több mint tíz oldalas paksamétával áll sorba, míg én egy darab személyi igazolvánnyal, és egy A4-es lappal. A határőr is érdekesen néz rám, majd végül nyom egy pecsétet a papírra, a kezembe nyom egy beszállókártyát, és kellemes utazást kíván.
Ahogy át megyek a biztonsági ellenőrzésen, és már a váróban vagyok realizálódik bennem, hogy még azt se tudom, hogy hol ülök. Telefon a kézben, Wi-Fi be. Google: B738NG seating plan. Mikor meglátom, hogy mit is jelent a 15C, akkor kezdek el nagyon örülni. Más általában fizet ezért a helyért, főleg egy low-cost társaság esetében, én pedig most ingyen megkaptam. Ahogy sorba állok a D4-es kapunál, úgy leszek figyelmes egy B747-400-as vonalaira, majd megnyitják a kaput, és már szállok is be.
A gépen mindenki hatalmas mosollyal köszönt mikor felszállok, majd ahogy végig nézi a személyzet az utas listát, úgy egyszer csak egy ismerős hangra leszek figyelmes. – Jó napot kívánok – hallatszik egy erőteljes férfi hang a személyzet irányából. Majd egy még nagyobb mosoly kíséretében nyújt kezet a kapitány, akivel még beszélgetek egy kicsit, mielőtt leülnék a helyemre.
Persze nem tudom megállni, hogy ne nézzek be egy kicsit a hőn áhított, fülkébe. De a pillanat hamar elmúlik, hiszen a személyzetnek készülődnie kell az indulásra.
Fél óra késéssel szállunk fel, majd amint elérjük a 39.000 láb magasságot, hirtelen a frissen sült hús, és a rizs illata csapja meg az orrom, hát mindenre számítottam csak erre nem. Hamarosan fel szolgálják a menüt, és a kávét, majd ahogy közeledünk a görög szigetvilág felé, úgy lesz egyre sötétebb odakint, és egyre közelebb érzem magamat a nagy pillanathoz. A bal oldalon egyszer csak megjelenik a leszállópálya vörös jelzőfényekkel tarkított sziluettje, és a fehér középvonal, majd egy éles bal fordulóval már irányba is állunk. Szinte hallom a fejemben, az annyiszor a szimulátorban hallott irányító hangját, ahogy a SmartWings 1124-es járatának megadja a leszállási engedélyt, és végül egy apró huppanással földet érünk. Ahogy begurulunk a kapuhoz, fénysebességre kapcsolok, mivel van tíz percem elérni a buszomat, máskülönben be kell taxiznom Karadmaina központjába, és nem sok kedvem van €2,5 helyett, €50-et fizetni.
A görög mentalitás ment meg ettől, mivel a busz is késve érkezik meg, így pedig a pénztárcám megmenekül egy hatalmas kiadástól. Mire beérek a városba, már 22:00 van, és ekkor hasít belém egy másik gondolat, mégpedig az, hogy a francba is, én el fogok késni. Rövid gondolkodás után persze rájövök, hogy mostanra a telefonom át állt az itteni időzónára, így még több mint másfél órám van, hogy oda érjek a megbeszélt helyre, ami hol is van?!
Szerencsére a szállásadóm útba igazít, így az időbeosztásomba még egy gyors zuhany is belefér.
Izgatottan indulok el felfedezni a sziget egyik kis városát, majd egy pár perc múlva megérkezik a várva várt busz, és elérkezik a várva várt pillanat, de hogy ezután mi történt, azt már nem kell mindenkinek tudnia.
Ha olcsó, és megbízható légitársaságot kerestek a nyaraláshoz, akik a többi low-costhoz képest, kimagaslóan jó szolgáltatást nyújtanak, én mindenképpen javasolnám nektek a SmartWings szolgáltatásait. Budapestről általában Tunézia az úti céljuk Travel Service Hungary névvel.
Az elérhetőségeiket lejjebb megtaláljátok.
Smart Wings / Travel Service Airlines
Callsign: QS/TVS
Hub Airport: Prague, Vaclav Havel International Aiport, (PRG/LKPR)
Weboldal: http://www.smartwings.com/
Remélem hogy ezt a cikket is élveztétek. Ígérem hamarosan a másik is elkészül!
Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több embert elérhessünk. Ha szeretnétek értesülni további akciós ajánlatokról, a heti hírekről, illetve minden egyéb tartalmunkról, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, vagy kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.
FIGYELEM! Ezek az árak nem a legolcsóbb lehetőségek, azonban a példa szempontjából tökéletesek.
(A rossz képminőségért elnézést kérek!)
liquid is az e-cigiből, úgy leszünk mindketten figyelmesek egy képre a falon, ami eddig még nem volt szeretett pub-unk díszlete, legalábbis a múlt évben még biztosan nem. Mindketten jót nevetünk azon, hogy a sör milyen csodákra képes,
M & D's Blog 