Az eddigi legjobb utazásom.

Sziasztok! Ismét kedd, és így ismét a cikkírásé a főszerep.

Ne haragudjatok, amiért a már beharangozott, vlog indítás, és a hosszú élménybeszámoló, még nem jelent meg, de technikai problémáim akadtak, így a késedelemért elnézést kérek. Ezen hiányosságot mihamarabb pótlom majd.

Miközben a metrón ülök, sajnos nem utoljára, és figyelem az elsuhanó tájat, jövök rá, hogy igazából semmilyen témával nem készültem.

Ez persze blognál elég furán hangzik, hiszen míg egy videóban megoldható, hogy random beszéljek valamiről, itt azért jó lenne, ha lenne összefüggés. És mivel a már általam is nagyon várt cikk az utazásról szól valamilyen téren, így beszélgessünk egy kicsit az utazásról.

Kis korunktól fogva mindannyian valamilyen szinten hozzá szoktunk ahhoz, hogy bizony egy kicsit sétálni kell valahova, hogy aztán fel szálljunk a buszra, hogy megint sétáljunk egy kicsit, és végül megérkezzünk.

Soha sem voltam rossz utazó, legalábbis anyuék elmondása szerint, ha vonattal mentünk valahova szinte azonnal elaludtam amint mozgásba lendült a szerelvény, ha buszoztunk, akkor alig bírtak rávenni arra, hogy aludjak, de csendben voltam, és bár közösen csak egyszer repültünk, azt tudom, hogy akkor nem éreztem túl jól magamat. Iszonyatosan fájt a fülem azon az úton Tunézia felé, de ettől függetlenül ezt is átvészeltem valahogy.

Mindezek után hosszú évek teltek el úgy, hogy vonaton töltöttem legalább egy napot minden második héten, és majdnem minden reggel buszon, majd villamoson, majd 2011-ben ismét repülőn, eddigre már a repülés legnagyobb szerelmeseként, így tehát mire elérkezett a főiskola, már nem igazán jelentett gondot az, hogy napi egy-másfél órát üljek a BKV valamelyik járatán, majd mindezek után még kétszer ennyit a MÁV Kelenföld – Dunaújváros – Kelenföld viszonylaton közlekedő szerelvényein.

Eddigre persze sok minden megváltozott, se autóban, se vonaton, se buszon nem tudtam aludni. Előfordult persze egy-egy kivétel, de ezeket leszámítva az utazásaim többséget igyekeztem úgy eltölteni, hogy az valamilyen szinten hasznos legyen, vagy, ha hasznos nem is, akkor kiélvezzem minden pillanatát.

A főiskolára való ingázás a második félévben hozta meg az eredményt, és elkezdtem a könyvemet írni, ami azóta már-már félkész állapotba került. De a legjobb utam beleértve a nemrég megtett Newcastle-London-Budapest-Érd-Budapest-London-Newcastle-t is, mégsem ez volt.

Az eddigi legjobb, és azóta is legemlékezetesebb utam 2013. augusztusában történt, mikor is Görögországba mentem.

2013. július 1.

Fáradt, de ettől függetlenül is valamilyen szinten éber vagyok, ahogy ülök a számítógép előtt, és éppen leszálláshoz készülődök az Eleftherios Venizelos International Airport 21L kifutójára, egy Airbus A321-al. Nem, még mielőtt félreértés történik nem törtem fel a CIA műholdjait, és nem azokon keresztül irányítom az egyik levegőben levő gépet. Szimplán csak az Aegean Airlines 866-os járatának minden mozzanatát követem végig a Flight Simulator X-ben.

Alig pár perccel a kapuhoz történő érkezés után, már zárom is be a programot, és kezdek el keresgélni a skyscanner weboldalán Budapest – Kos (LHBP – LGKO) viszonylaton.

Egyik eredmény sem kecsegtet éppen túl sok jóval. Nem csodálom, hiszen nyár van, itt a turista szezon, és minden légitársaság legalább 40%-os áremelést hajtott végre a járatain. De mikor egy oda-vissza útért a legolcsóbb opcióval is 160.000 Forintos árakat találok akkor kapok csak sokkot.

Órákig próbálkozom azzal, hogy valami elfogadható eredményt találjak. Végig böngészve az összes low-cost légitársaság honlapját. Mindenki tökéletes árajánlatokkal bombáz, épp csak az átszállási idők, vagy éppenséggel az indulási idők nem a legjobbak. A szokásos szisztéma szerint alakul persze mindegyik járat, vagy kora reggel indul, vagy késő este, így tehát egy nap az mindenképpen utazással telik, abból a 10 napból, amit szabadságként foglaltam le.

Eszembe jut persze, hogy nem csak Budapest létezik a világon, így már keresem is a többi lehetséges megoldást. Sajnos Bécs csak annyival olcsóbb, mint amennyibe a vonatjegy kerülne kijutni oda, és vissza, így ez elsőként esik ki a sorból. Pozsony úgy szintén hasonló. Eszembe jut még persze Kolozsvár, Zágráb, és gyakorlatilag az összes környező nagyváros, ahonnan esetlegesen esélyes lenne repülnöm relatíve olcsón, de semmi.

Kezdem egyre inkább el kötelezni magamat a WizzAir, azon belül is, a WizzAir Budapest – Rodosz (LHBP – LGRP) járata iránt. De ez sem az igazi.

Pár napnyi keresgélés, és diskurzus után villámcsapásként ér a gondolat, hogy volt mindig is egy város, ahova el akart vinni anyu. Ez pedig Prága. Azonnal megnyitom a Skyscanner weboldalát, és kezdem is a keresgélést a Prága – Kos (LKPR – LGKO) viszonylaton. Szinte sokkos állapotban ülök a monitor előtt, mikor meglátom, hogy gyakorlatilag 100.000 Forinttal olcsóbban jutok el az úti célomhoz, sőt mi több, közvetlen járattal, egy Boeing B737-800NG fedélzetén.

Rendben, rendben ez szép és jó, már csak Prágába kell eljutnom valahogy. Első gondolatom természetesen a Volánbusz, hiszen most már több mint egy éve azzal járok Dunaújvárosba, és vissza Budapestre, és bár jó ajánlataik vannak, azért több mint 10 órát buszon ülni mégsem szeretnék.

Eszembe ötlik persze a MÁV nemzetközi szolgáltatása, és láss csodát, nem csak, hogy olcsóbban, de gyorsabban is visz el Prágába a vonat, mint a busz, így másnap azonnal a Keleti Pályaudvar felé veszem az utam, hogy megvegyem a vonatjegyemet. Kicsit ellentétes érzések kavarognak bennem persze, hiszen nem egyszer hallottuk már azt, hogy nemzetközi szerelvény külföldi késes miatt nem érkezett meg időben a célállomására, és bár ezzel még nincs is gond, de Prága, az ottani tömegközlekedés, az jó nagy kérdőjel. Google Maps nyitva, késés belekalkulálva a számításokba. Praha, Hlavni Nadraźi – Vaclav Havel International Airport útvonal megtervezve. NAGYSZERŰ. Legrosszabb esetben is 40 perc az út, így bőven check-in előtt oda érek a reptérre.

Majdnem másfél hónap eltelik, mire oda jutok, hogy immáron a vonaton ülök.

Augusztus 12-ét ír a naptár, reggel helyi idő szerint 05:25 van, mikor a szerelvény ki gördül Budapest-Keleti pályaudvarról. És tudom, hogy alig hét óra múlva már Csehországban leszek. Természetesen a még júniusban a Google Maps-en betervezett késes a való életben is beigazolódik, (jó öreg Murphy bácsi legnagyobb örömére), így 13:00-kor szállok le a vonatról, és kezdem el keresni a buszmegállóhoz vezető utat.

Mire megtalálom eltelik még fél óra, és szerencsére szinte azonnal jön is a busz. Ahogy a reptér felé veszem az irányt, gyorsan elkezdek telefonálni, hogy tudassam mindenkivel, hogy megérkeztem Prágába, és úton vagyok a reptérre. Ahogy megérkezem félig meddig vegyes érzésekkel lépek be a Terminál épületébe, végtére is nem Ferihegy 2A-n vagyok, még csak nem is Magyarországon. (Na igen, ekkor még kilátásban sem volt Anglia)

Ahogy sorba állok a check-in pultnál, úgy egy picit elfog az aggodalom, hiszen mindenki más útlevéllel, és több mint tíz oldalas paksamétával áll sorba, míg én egy darab személyi igazolvánnyal, és egy A4-es lappal. A határőr is érdekesen néz rám, majd végül nyom egy pecsétet a papírra, a kezembe nyom egy beszállókártyát, és kellemes utazást kíván.

Ahogy át megyek a biztonsági ellenőrzésen, és már a váróban vagyok realizálódik bennem, hogy még azt se tudom, hogy hol ülök. Telefon a kézben, Wi-Fi be. Google: B738NG seating plan. Mikor meglátom, hogy mit is jelent a 15C, akkor kezdek el nagyon örülni. Más általában fizet ezért a helyért, főleg egy low-cost társaság esetében, én pedig most ingyen megkaptam. Ahogy sorba állok a D4-es kapunál, úgy leszek figyelmes egy B747-400-as vonalaira, majd megnyitják a kaput, és már szállok is be.

A gépen mindenki hatalmas mosollyal köszönt mikor felszállok, majd ahogy végig nézi a személyzet az utas listát, úgy egyszer csak egy ismerős hangra leszek figyelmes. – Jó napot kívánok – hallatszik egy erőteljes férfi hang a személyzet irányából. Majd egy még nagyobb mosoly kíséretében nyújt kezet a kapitány, akivel még beszélgetek egy kicsit, mielőtt leülnék a helyemre.

Persze nem tudom megállni, hogy ne nézzek be egy kicsit a hőn áhított, fülkébe. De a pillanat hamar elmúlik, hiszen a személyzetnek készülődnie kell az indulásra.

Fél óra késéssel szállunk fel, majd amint elérjük a 39.000 láb magasságot, hirtelen a frissen sült hús, és a rizs illata csapja meg az orrom, hát mindenre számítottam csak erre nem. Hamarosan fel szolgálják a menüt, és a kávét, majd ahogy közeledünk a görög szigetvilág felé, úgy lesz egyre sötétebb odakint, és egyre közelebb érzem magamat a nagy pillanathoz. A bal oldalon egyszer csak megjelenik a leszállópálya vörös jelzőfényekkel tarkított sziluettje, és a fehér középvonal, majd egy éles bal fordulóval már irányba is állunk. Szinte hallom a fejemben, az annyiszor a szimulátorban hallott irányító hangját, ahogy a SmartWings 1124-es járatának megadja a leszállási engedélyt, és végül egy apró huppanással földet érünk. Ahogy begurulunk a kapuhoz, fénysebességre kapcsolok, mivel van tíz percem elérni a buszomat, máskülönben be kell taxiznom Karadmaina központjába, és nem sok kedvem van €2,5 helyett, €50-et fizetni.

A görög mentalitás ment meg ettől, mivel a busz is késve érkezik meg, így pedig a pénztárcám megmenekül egy hatalmas kiadástól. Mire beérek a városba, már 22:00 van, és ekkor hasít belém egy másik gondolat, mégpedig az, hogy a francba is, én el fogok késni. Rövid gondolkodás után persze rájövök, hogy mostanra a telefonom át állt az itteni időzónára, így még több mint másfél órám van, hogy oda érjek a megbeszélt helyre, ami hol is van?!

Szerencsére a szállásadóm útba igazít, így az időbeosztásomba még egy gyors zuhany is belefér.

Izgatottan indulok el felfedezni a sziget egyik kis városát, majd egy pár perc múlva megérkezik a várva várt busz, és elérkezik a várva várt pillanat, de hogy ezután mi történt, azt már nem kell mindenkinek tudnia.

Ha olcsó, és megbízható légitársaságot kerestek a nyaraláshoz, akik a többi low-costhoz képest, kimagaslóan jó szolgáltatást nyújtanak, én mindenképpen javasolnám nektek a SmartWings szolgáltatásait. Budapestről általában Tunézia az úti céljuk Travel Service Hungary névvel.

Az elérhetőségeiket lejjebb megtaláljátok.

Smart Wings / Travel Service Airlines
Callsign: QS/TVS
Hub Airport: Prague, Vaclav Havel International Aiport, (PRG/LKPR)
Weboldal: http://www.smartwings.com/

Remélem hogy ezt a cikket is élveztétek. Ígérem hamarosan a másik is elkészül!

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több embert elérhessünk. Ha szeretnétek értesülni további akciós ajánlatokról, a heti hírekről, illetve minden egyéb tartalmunkról, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, vagy kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

© Szutor Márk
Copyright by M&D’s Blog 2014 – ©

Az eddigi legjobb utazásom.” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.