Hónap: 2015 szeptember

Társadalomkritika, avagy az ideális nő

“Egy nő legyen szakács a konyhában, úrinő a társaságban, és szajha az ágyban.”

Tartja a régi mondás. Azonban mindannyian beláthatjuk, hogy ez a felfogás már idejétmúlt.

Félre értés ne essék, szeretem, és tisztelem a nőket.

Azonban a napokban túl sok időt töltöttem a városban, és az elmúlt pár hónapban hallottam és át éltem túl sok mindent ahhoz, hogy ez bennem maradjon.

Bár nem vagyok túlságosan idős én sem, azonban nem egy barátom, ismerősöm tudja, hogy gyakorlatilag nagyon sokszor jóval idősebbnek érzem magamat, mint amennyi valójában vagyok, és a viselkedésem is ennek megfelelő.

Így tehát nehezemre esik megérteni a velem egykorúak viselkedését, és habitusát. Nem mondom persze, hogy nekem nem volt egy-két hibám amit elkövettem volna a múltban, azt sem mondom, hogy nem volt néha egy-két őrültség amibe ne lettem volna benne.

Azonban soha sem érdekelt annyira a bulizás, a különböző szórakozóhelyeken töltött éjszakák sokasága, és nyugodtan kövezzetek meg emiatt, de a dohányzáson (e-cigizésen), és a koffein függőségen kívül semmi mással nem károsítom a szervezetemet, és nem is tettem.

Próbálok persze objektív maradni, és nem túlzottan eltérni a tárgytól, így elemezzük ki egy kicsit a cikket megnyitó közmondást.

Egy nő legyen szakács a konyhában.

Nos alapvetően ezzel a kijelentéssel egyet értek, hiszen ha egy nő jól főz, az soha sem hátrány, azonban ez egyre inkább kezd elveszni, hiszen azok az emberek, akik velem egy korúak, vagy egy kicsit idősebbek, azoknak egy jelentős része még valószínűleg némi szerepet vállal(t) a konyhában. Viszont egyre inkább azt veszem észre, hogy azzal együtt, ahogy elszaporodtak azok a weboldalak, ahonnan már relatíve olcsón, sokszor egy bevásárlás áránál olcsóbban is lehet rendelni ebédet / vacsorát, stb. úgy tűnik el sok nőből az, hogy főzni tudjon.

Nyilván nem azt mondom, hogy minden nőnek Gordon Ramsey-t, vagy mondjuk Jamie Oliver-t megszégyenítő menüket kéne az asztalra varázsolnia minden egyes nap, de ha tegyük fel egy párkapcsolatban élek valakivel, és össze is költöztünk, akkor mondjuk lehet, hogy jól esne, ha mikor egy 12 órás munkanap után amikor hazaérek, akkor nem nekem kéne még nekiállni mosogatni, előkészíteni a nyers dolgokat, majd még megfőzni/megsütni mindezt.

Persze egy egészséges kompromisszum működik nálam is, így tehát nyilvánvalóan megértem, ha a partnerem az ágyban tölti az estét, mert éppenséggel a szokásos női bajok havonta egyszer egy pár napra előjönnek. Ahogy azt is, ha mondjuk ő is fáradt, túlórázik, stb.

De nem csak, hogy a konyhatündérkedés, a túlórázás, és egyéb különböző értékek is úgy érzem kezdenek kiveszni a legtöbb emberből.

Egy ideillő közmondás:

“A régi lányok úgy főztek mint az anyjuk, a maiak meg úgy isznak, mint az apjuk”

Egy nő legyen úrinő a társaságban.

IGEN! Ezzel kapcsolatban nem tudok mást mondani, ez a mondatrész ez úgy ahogy van igaz. És nagyon úgy érzem, hogy sokan felcserélték bizonyos elemeit ennek a közmondásnak. Hiszen manapság egyre inkább azt veszem észre, hogy leginkább az ágyban találkozom az úrinőkkel, (akik még a f@szt is szalvétával fognák meg), és a szajhákkal a társaságban.

Férfiként azonban ezt szomorúnak találom. (Még mielőtt bárki, és tényleg bárki megvádolna azzal, hogy esetleg buzi vagyok, vagy csak szimplán nincs elég képzelőerőm azoknak kifejezetten ajánlom a következő mondatot.) Nem mondom persze, hogy egy-egy rövidebb szoknya, és egy-egy igényes dekoltázs nem mozgatja meg a fantáziámat. DE a mai társadalommal, és stílussal alapvetően egy problémát találok, mégpedig azt, hogy az izgalom teljesen kiveszett a dolgokból.

Péntek délután, este felé sétálok haza, és az emberek kavalkádjában, és csak azt látom, hogy gyakorlatilag egyre inkább az számít, hogy kinek milyen karóra van a kezén, milyen bankkártya (bár inkább hitelkártya) lapul a pénztárcájában, és milyen kocsikulcs van a zsebében bárkinek.

Ide most beszúrnék egy videót, azt hiszem ez azért sok mindent elárul, és kifejti a véleményemet.

Amit az úrinőségről mondani szeretnék még az csupán annyi, nem szeretem a könnyen kapható nőket, nem szeretem, ha csak annyiba kerül felszednem bárkit is, hogy megvillantom a telefonomat, vagy éppenséggel a (jelenleg még nem létező Mercedes-em kulcsát), ha valaki csak ezért bújna be az ágyamba, akkor köszönöm szépen, de nem kérek a társaságából.

Egy nő legyen szajha az ágyban.

Szeretem a szenvedélyt, és nincs kifogásom az ellen, ha valakinek van tapasztalata az élet ezen területén is. Azonban mint egy kiegészítésként az előző ponthoz, való igaz, ha valahol van értelme kivetkőznie bárkinek is magából az a hálószobában van.

Azonban amit észre vettem, szerencsére nem a saját bőrömön tapasztaltam, de ettől függetlenül ezt sem tartom túlságosan elfogadhatónak.

Mégpedig ha a férfi elkövet bármilyen hibát, márpedig miért ne követne el hibát, akkor a elhangzik a legundorítóbb, és szerintem leginkább visszataszítóbb mondat, mégpedig a “ma este nincs szex”.

Ez hülyeség. Mindenkinek be kéne látni, hogy ez zsarolás, és bár ez nevelés kérdése, de ez hülyeség, ha egy párkapcsolatban mindkét fél élvezi az együttléteket, akkor felesleges a megvonás. Tudom, hogy a női agy másképp működik, és egy-egy csalódás után nem feltétlenül szívesen ajánlja fel magát a partnerének, azonban arra rá kéne jönniük, hogy ez a stresszlevezetésnek egy egész kiváló módja.

Viszont, és ezt tartom csak igazán fontosnak. A mai nőknél azt látom, hogy nem csak a hálószobában szajhák, hanem gyakorlatilag az élet bármely területén. Nekem körülbelül 35 perc hazaérni a munkahelyemről, ezalatt pedig elég sok mindent hall az ember. De amikor fültanúja vagy egy olyan beszélgetésnek, ahol két nő próbál egymásra licitálni, hogy mi volt az előző esti buli után, akkor egy kicsit elveszti az ember a reményét, egy normális párkapcsolat iránt.

Ezen felül, amit még nem vagyok képes felfogni, és nem értek vele egyet, az a szex az első randin. Persze mondjátok nyugodtan, hogy konzervatív vagyok, vagy éppenséggel azt, hogy szűk látókörű. DE ezt úgy írom, hogy én sem vagyok szent, előfordult már velem, hogy ott volt a lehetőség, hogy akkor éjjel, egészen reggelig szeretkezzem a lánnyal, akit elhívtam. És értem én, hogy ha megvan az a kémia a két ember között, akkor miért várjanak, de úgy gondolom, hogy ennél több erkölcs akkor is kellene, hogy legyen mindenkiben. Hiszen csak azt gondoljátok végig, hogy ha mondjuk egy hozzám hasonló férfi mit fog gondolni, ha egy vacsora, és egy pár ital után egyből felajánljátok magatokat.

Engem nem feltétlenül töltene el jó érzéssel, és mint már mondtam, megvolt a lehetőségem arra, hogy egy ilyen kalandban részt vegyek, de higgyétek el, minden pasi megérti, akármennyire is feltüzelt már a hangulat, ha azt mondjátok, hogy bújjunk össze.

Sőt, én akkor és ott kifejezetten díjaztam ezt a fajta hozzáállást, és bár kellett egy kis idő, amíg lehűtöttem magamat, de sikerült, és úgy tudtam oda bújni a lányhoz, hogy azt éreztem, ennek így kellett történnie, és azóta is tisztelem a őt ezen döntése miatt.

Egy viccel szeretném zárni a mondandómat, szakállas ugyan, de egyre inkább megállja a helyét.

Megnyílik egy új üzlet, ahol a nõk férjet vásárolhatnak maguknak.
A bejáratnál az alábbi utasítás olvasható:
– Az üzletet csak EGYSZER látogathatják meg.
– 6 emelet van, a férfiak tulajdonságai emeletenként javulnak.
– Bármelyik férfit kiválaszthatják az adott emeleten, vagy felmehetnek a következő szintre.
– Előző emeletre visszamenni nem lehet.
Egy hölgy úgy dönt, hogy kipróbálja az üzletet, és partnert keres magának.
Az első emelet ajtaján a következő felirat várja: “Ezeknek a férfiaknak van munkája” A nő úgy dönt, hogy megnézi a következő emeletet.
A második emelet ajtaján ez áll: “Ezeknek a férfiaknak van munkája és szeretik a gyerekeket.” A nő továbbmegy.
A harmadik emeleten: “Ezeknek a férfiaknak van munkája, szeretik a gyerekeket és félelmetesen jóképűek” Wow, gondolja a nő, és továbbmegy.
A negyedik emeleten: “Ezeknek a férfiaknak van munkája, szeretik a gyerekeket, félelmetesen jóképűek és segítenek a házimunkában”
Hihetetlen, gondolja a nő, nehezen áll ellen a kísértésnek, de valami ara készteti hogy továbbmenjen.
Az ötödik emelet: “Ezeknek a férfiaknak van munkája, szeretik a gyerekeket, félelmetesen jóképűek, segítenek a házimunkában és romantikusak!”
Úgy dönt, hogy benyit, de az utolsó pillanatban megtorpan és felmegy a hatodikra.
Az ajtó ezt találja: “Ön a 31.456.012-es számú látogató. Ezen a szinten nincsenek férfiak, csak azért van, hogy bebizonyítsuk, hogy a nők sosem elégedettek. Köszönjük a látogatást.
Az utca szemközti oldalán egy hasonló üzlet nyílik, ahol a férfiak kereshetnek maguknak asszonyt.
Az első emeleten vannak a nők akik szeretik a szexet.
A másodikon a nők akik szeretik a szexet, és nem bánják ha a férjük időnként elmegy sörözni a cimbikkel. A harmadik, negyedig, ötödik, hatodik emeleten még SENKI sem járt…

Itt szeretném leszögezni, hogy a cikk nem minden nőt, és nem mindenkit kritizál. Továbbá, hogy még véletlenül se vádolhassatok meg azzal, hogy szexista vagyok, így hamarosan elkészül ennek a cikknek a férfiakról szóló változata. Akinek nem inge nyilván ne vegye magára, akinek inge, az pedig öltözzön fel kurva gyorsan.

Ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több embert elérhessünk. Ha szeretnétek értesülni további akciós ajánlatokról, a heti hírekről, illetve minden egyéb tartalmunkról, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, vagy kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50

 

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

© Szutor Márk
© Copyright by M&D’s Blog Since 2014

Reklámok