450 kilométer buszozás, 36 ébren töltött óra, 1 nem tervezett túra Stansted-re.

Az ember sok mindenre képes a szeretteiért, családjáért, barátaiért, stb. Azonban olyan ritkán fordul elő, hogy ennyit kéne utaznia bárkinek is.

A mai nap átlaga egy elég furcsa görbét mutat, azonban szó sincs családlátogatásról, vagy barátokról. Mindössze egy laptopért indultam.

Szeptember 30-án történt ugyan, hogy a National Express járatára lefoglaltam egy jegyet, Newcastle – Milton Keynes – Luton Airport viszonylatra, majd természetesen a visszautat is, Luton Airport – Leeds – Newcastle útvonalon, mert másképp nem kerek az élet.

A naptár még mindig szeptember 30-át mutat, egy több szempontból is érdekes és jelentős dátum ez számomra, de ebbe most nem mennék bele. Helyi idő szerint 23:30-kor indultam el a Newcastle-i “volánbusz” pályaudvarra, hogy megkezdjem hosszú, és akkor még nem tudtam, hogy mennyire rögös utazásomat. Mindent szépen elterveztem, 5 kávét ittam meg, hogy biztosan ébren maradjak, és nem is öltöztem túl melegen, nehogy az elnyomjon.Sight_2015_09_30_235348_577

Október 1-je, 00:15. A buszom most fut ki a pályaudvarról, és 5 óra 15 perc múlva érkezik majd meg Milton Keynes-be, ahol egy jelentéktelen 2 órás várakozás után jön a csatlakozásom ami végül kivisz a luton-i reptérre, és ha minden jól megy, akkor egy laptop boldog tulajdonosa leszek.

Azt már most elmondhatom, hogy egyáltalán nem lesz rövid út, hiszen a Newcastle – Durham – Darlington – Northampton – Milton Keynes még véletlenül se mondható annak. Az A1/M1-es autópályán pedig egyáltalán nem lehet haladni Tyne and Wear, és County Durham megyékben. Egy jó dolog azért van, az egészben, a National Express járatán ülök, és már most kényelmesebb, mint a már oly sokszor emlegetett megabus.

01:00 Darlington.

Fura, a fene se gondolta volna, hogy alig egy héten belül, másodjára fordulok majd meg ebben a városban. S bár a testem érzi, hogy jöttünk 50 kilométert, ahogy az órámon a mutatók is jelzik, hogy bizony telik az idő, alig hiszem el, hogy ez már nem Newcastle. Nyilván van különbség, de a “klasszikus, templom, önkormányzat, cukrászda (de szép is lenne) háromszög itt is megvan, és ránézésre egy kicsit kevésbé zsúfolt.

Szerencsére útitársat is kapok magam mellé, és bár jó beszélgetőpartnernek bizonyul, a megváltás messze van még.

03:00 – 03:25

Sight_2015_10_01_031822_833Fogalmam sincs, hogy hol vagyunk, minden esetre nincs is jobb az éjszaka közepén, megannyi autópályán töltött mérföld után, mint egy Starbuck’s a semmi közepén. Egy nagy mokka, és egy csokis tekercs dobja fel a hajnalomat, és remélhetőleg a vérnyomásomat, meg a vércukorszintemet. Ezzel pedig újult erővel “élvezhetem” az utamat Milton Keynes felé.

Ahogy kigördül a busz, úgy várom egyre inkább a pillanatot, hogy ott legyek. Remélem, van a buszpályaudvaron, egy Greggs, és valaki tud majd nekem egy Bacon & Sausage szendvicset adni.

05:25 Sight_2015_10_01_063124_002

Reménykedtem, hogy késünk majd, de sajnos ez nem jött össze. Időben érkeztünk, s sajnos ezzel megpecsételődött a sorsom, és várnom kell. Körülbelül 7:20-kor szállok majd fel a 777-es járatra, ami reményeim szerint 8:05-re elvisz Luton-ra. Ahol végre a telefonomat, és jó esetben magamat is fel tudom majd tölteni.

Van valamiért egy furcsa előérzetem, a visszaúttal kapcsolatban (a fene se gondolta volna, hogy be is jön)

06:25Sight_2015_10_01_071418_276

Sight_2015_10_01_063107_464Bár marha hideg van kint, de néha azért jól esik egy kicsit kidugni az orromat, ha mást nem azért, hogy ne egy helyben üljek, és úgy fagyjak meg, vagy éppenséggel azért, mert bár a parkoló látványa nem éppen festői. Azonban a napfelkelte, az mindenhol gyönyörű.

07:30

Végre megérkezik a busz, és örvendek vala, van konnektor az ülésbe szerelve, szóval a telefonom töltődik, és bár én már hullának érzem magam, végtére is eltelt a mágikus 24 óra, és már jó ideje ébren vagyok, a “másnaposság” tünetei sanyargatnak. És nem zavaró, hiszen kényelmesen ülök, és mindezek mellé, még a zene is szól. Kérhetnék ennél többet?

08:05

Hát nem, nem Luton Airport felirat van előttem, hanem tejköd, egy felborult kamion, és a Luton 17 mérföld tájékoztató tábla. Érdekes lesz az érkezés, úgyhogy gyorsan küldök is egy SMS-t az eladónak, hogy bizony késni fogok. Remélem megérti.

08:55

Alig 50 perc késéssel sikerül megérkezni, majd egyből telefonálni kezdek, hogy hol van a srác, mert én megérkeztem, és mint tudja, 09:35-kor nekem indul a buszom visszafelé, úgyhogy jó lenne ezt minél hamarabb elintézni. Megnyugtat, hogy alig 10 perc, és ott lesz ahol én, úgyhogy don’t fos. Minden rendben lesz.

09:24

Megáll előttem egy ember, rám mosolyog, majd csak annyit kérdez, hogy én vagyok-e az aki a laptopra vár. Próbálok nem felrobbanni az idegességtől, és finoman reagálni. Ami szerencsére sikerül is, de igazából még nem aggódom, Amikor 9:28-kor fizetnék, és a PayPal nem hajlandó elfogadni semmilyen adatomat, akkor tör rám a felismerés. Bizony ezt a buszt már baszhatom akarom mondani, lekéstem.

Mit van mit tenni, elbeszélgetek még a sráccal, jó fejnek tűnik amúgy is. És mindeközben megiszom a 7-ik kávémat, ami még egyelőre életben tart. Próbál persze egyéb útvonalakat ajánlani, hátha lesz olyan, ami szimpatikus nekem, de sajnos a National Express után a megabus-hoz nincs sok kedvem, azonban úgy néz ki, nincs jobb megoldás.

Elköszönünk, hogy mindenki mehessen a dolgára, én elindulok a jegypénztár felé, ahol legnagyobb meglepetésemre olcsóbb bárhova máshova jegyet venni, mint London Victoria-ra. Eszembe ötlik persze, hogy ott a vonat is, de az még inkább lesokkol, szóval megveszem a jegyemet. Majd lefoglalom a flybe BE1674-es járatára is a helyemet.

És láss csodát, kb ugyanakkor érek haza, csak ez esetben, nem a buszon fog megölni az unalom, hanem a Stansted repterén. Na jó, ez enyhe túlzás, én meg az unalom a reptéren, hehe… 😀

Ellenben most abba kell hagynom ezt a cikket, mivel hamarosan megérkezem Stansted-re, amint van lehetőségem folytatom.

13:21 Stansted International AirportSight_2015_10_01_124206_563

Nos, a kávé ismét előttem van, és most már ez által próbálok meg kikapcsolni. Sight_2015_10_01_125241_206Rengeteg időm van még a gép indulásáig, és addig is próbálok azért hasznosan eltölteni néhány percet. Megmondom őszintén nem bánom, hogy most ismét repülőre kell ülnöm.

Nem az első utam lesz ez, és remélhetőleg nem is az utolsó, amit ebben az évben tervezek, illetve, amit ebben az évben, már sikerült összehozni. Ellenben, most megyek, megnézem, elérhető-e már a check-in. Legközelebb szerintem otthonról jelentkezem.

15:10 Stansted International Airport, Gate 86

Sight_2015_10_01_145622_638Hát immár a boardingra várok, és bár szerintem még nem mondtam, de ha mégis akkor elnézést. Imádom a flybe-t.

Előre lehet náluk ülőhelyet foglalni, azonban mint ez kiderült felesleges. A check-in pultnál, ha megkérdezi az ember, hogy elérhető-e a kedvenc ülőhelye, akkor minden egyéb költség nélkül oda ültetik. Úgyhogy ismét business class-on repülök. Kell ennél jobb pillanat egy ilyen nap közepén?

Újabb élmény egy Bombardier DHC Dash 8-400 fedélzetén, az 1A ülőhelyen.

Alig harminc perc, és újra ennek a kicsi, és sokak szerint rémisztő gépnek a fedélzetén ülhetek. De tudjátok, ami valakinek ijesztő a repüléssel kapcsolatban, az nekem csak egy újabb élmény.

16:10 Stansted International AirportSight_2015_10_01_155514_779

Mint már oly sokszor, szinte most is hallom a fejemben a rádióforgalmazásokat a torony és a pilóták között. Ahogy egymásnak adják az instukciókat. Ahogy azt is, hogy a két pilóta követi az eljárásokat, és figyelik a műszereiket. Ahogy 80 csomónál ellenőrzik, hogy ugyanannyit mutat-e mindkettő. Majd mindezek után eljön a döntő pillanat, V1, Rotate.

Ahogy elemelkedünk a földtől, egy kicsit átkozom magamat, amiért képes voltam az 1A ülést kérni, hiszen a lehető legmozgalmasabb út, az a gép elején, és a legvégén van. És mivel a gyomrom vicces kedvében van, ennek következtében egy pillanatra megszédülök, majd egy légáramlat dob egyet a gépen, és ezzel én is vissza zökkenek a normális Sight_2015_10_01_170318_705kerékvágásba.

Eseménytelenül telik el az a körülbelül egy óra, és a leszálláshoz készülődve érzem ahogy egy kis oldalszelünk van, majd már látom az ablakon a kifutópályát szinte testközelből, egy huppanás, rázkódás, majd a hajtóművek felbőgnek, és eszeveszett sebességgel kezdünk lassulni. Ahogy begurulunk a kapuhoz, újabb élményként, és kiváló útként könyvelem el mindezt. A flybe ismét lenyűgözött.

18:36 Otthon édes otthon.

Ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több embert elérhessünk. Ha szeretnétek értesülni további akciós ajánlatokról, a heti hírekről, illetve minden egyéb tartalmunkról, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, vagy kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

© Szutor Márk
Copyright by M&D’s Blog 2014 – ©

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.