Nagyon erősen gondolkoztam azon pár nappal ezelőtt, hogy írni kellene, ugyanis az első blogon megjelent cikkem óta semmi értelmes dolog nem született.
Tegyük hozzá, hogy elég elfoglalt voltam, és nem volt kedvem az íráshoz a többi egyéb elfoglaltság mellett: az egyik, hogy a tanulásra fektettem a hangsúlyt inkább, mint a szórakozásra, a másik pedig, hogy alapvetően semmi kedvem nem volt az íráshoz, plusz egyéb más meg nem nevezett dolgok is közrejátszottak. Viszont most, ahogy láthatjátok, újra itt vagyok és kikapcsolódásképp – ahogy én írok nektek – Ti is nyomon tudtok követni engem.
A címkék alapján mindenki tudni fogja miről fog szólni ez a bejegyzés. Nem is szaporítanám tovább a szót… vágjunk is bele.
Ahogyan az lenni szokott, a hallgatók több mint a fele nem készül rendszeresen óráról órára, és a vizsgaidőszakot megelőző 1-2 hétben kezdenek el kapkodni, próbálkozni a tanulással, és azzal, hogy pótolják a lemaradásukat, valamint a gyors jegyzetszerzési tudományukat is erősítik.
Velem sem volt ez másként sajnálatos módon… Ennek a félévnek az elején elhatároztam, hogy becsülettel fogok készülni, minden héten tanulok majd, és bárminél több időt szakítok a tudás beszívására. Valamiért egyfajta bizonyítási vagy magamnak, a szüleimnek, és a barátoknak. Másfelől a szakosodásnak is elérkezett az ideje, és nagyon jó lenne, ha minél előbb el lehetne kezdeni. De lássuk be, ez nem is olyan egyszerű, ha az embernek van hobbija vagy foglalatossága, amivel jobban szeret foglalkozni. Ha ezek mellett még dolgozik is, akkor igazi kihívás lehet „túlélni” egy félévet vagy vizsgaidőszakot.
Ilyenkor a diákot bármi más jobban érdekli, mint az, hogy egész nap a könyveket és a friss ropogós jegyzeteket bújja.
Tehát, ahogyan az elején mondtam, én sem igyekeztem túlzottan mindent megtenni azért a félév során, hogy sikeresek legyenek a vizsgák… Igen, tudom, elbuktam a magamnak tett ígéretemet.
Nem volt zökkenőmentes a dolog, egy tárgyból utóvizsgázni kellett, a többi vizsga viszont egész szép jegyeket eredményezett.
Egy kis szó arról a bizonyos UV-ról, amit már annyiszor emlegettem… Egy olyan kurzusról van szó, ami 3 féléves. Kommunikációs ismeretek néven fut a dolog, és már sokadik alkalommal okozott nem túl kellemes élményeket.
Sajnos nem lehet túl sok okból kiindulni, hogy miért nem szeretik ezt a tárgyat. Egyszerűen csak arról lehet szó, hogy nem sikerült semmilyen formában megszerettetni a diákokkal, és a tanár személye is egy érdekes dolog.
Magáról a tárgyról egy kicsit… Nehéz úgy megszeretni valamit, hogy az ember nem érti, miről van szó, mert minden második szó olyan, amiről még életében nem hallott, ki sem tudja olvasni, és ki sem tudja mondani egyben értelmesen a kifejezést.
Oké, persze, én megértem, hogy aki hülye, az ne járjon felsőoktatásba, de az vajon mennyire lehet véletlen, hogy ennél a tárgynál a bukások száma százalékban kifejezve eléri a 66-70-80%-ot?
Szerintem ez nem véletlen!
De én most először nagyon örülök annak, hogy meglett minden tárgyam, ráadásul nem is rossz jegyekkel!
Osztozzatok az örömömben!
Facebook: http://www.facebook.com/daniel.balogh.7121
Instagram: http://www.instagram.com/daniieellb/
YouTube: http://www.youtube.com/channel/UCq0gqRFDLeC_cXW_QOMT46g
Email: bdani51@citomail.hu
Copyright by M&D’s Blog 2014 – ©
M & D's Blog 