Soha sem gondoltam volna, hogy lehetőségem lesz arra, hogy felszólaljak a Parlamentben.
Azt pedig már végképp nem, hogy minderre az ország közepén Londonban kerül majd sor a Westminster Palotában az alsóházban.
Nem vártam, hogy sikerül valaha is megtapasztalnom a demokrácia szó jelentését. És azt sem, hogy magyar állampolgárként úgy tudok majd ott lenni, hogy a barátaim, és a velem egy korúak egyik képviselője, szóvivője leszek. Valamint, hogy mindezek után még némi visszajelzést is kapok Marcus Jones minisztertől.
Most már elmondhatom, hogy ez az ország, és amikor ezt mondom, akkor az Egyesült Királyságra (és nem csak kifejezetten Angliára gondolok) sokkal jobb lehetőségeket nyújt minden téren, hiszen ha van elég ember, a megfelelő ötletekkel, és okokkal, akkor könnyedén fel tudják ébreszteni a politikai vezetők figyelmét. Ami reményeink szerint oda vezet majd, hogy bizonyos jogszabályok nem lépnek életbe, és a lehetőségek amiket rebesgettek valóban lehetőségekké válnak.
A “fiatal emberek” jövője, és az ezzel foglalkozó programok, ezeket befolyásoló döntések egyre inkább előtérbe kerülnek, és egyre fontosabbak. Hiszen több és több 16 és 25 év közötti fiatal szenved azért, hogy munkát, saját lakást, bármilyen továbbtanulási lehetőséget találjon. Avagy összességében egy olyan életet éljenek, amilyet szeretnének.
A mai ülés célja az volt, hogy a tisztelt miniszterek, és egyéb politikai vezetők szemét felnyissuk azokról a még be nem vezetett, de már előterjesztett javaslatok hatásáról, ami ennek a korosztálynak a legnagyobb fejfájást okozhatja. És az amúgy is nehéz helyzetben lévő fiatal társadalmat nem kéne még inkább a mélybe nyomni. Az őket még a felszínen tartó szálakat nem elvágni.
Ehelyett a kormánypárt, vagy inkább a pártok, koncentrálhatnának arra, hogy még több ilyen szálat kreáljanak. Igenis kötelezzék a cégeket / munkáltatókat arra, hogy a “diákmunka” ne az átlaghoz képest horribilis £2.73/óra bérrel legyen megfizetve. Hanem a manapság olyannyira “reklámozott” élhető fizetéssel.
És bár tudom, nem az én szavazatom, vagy nem az én szavam lesz az ami változtathat a dolgok menetén, ami elég lehet ahhoz, hogy egy ország vezetőségét leváltsák (vagy csak a gondolkodásukon változtasson). Főleg nem egy olyan országban, ahol gyakorlatilag alig vagyok több, mint egy látogató. Azonban továbbra is úgy érzem, hogy egy a társadalomban aktív szerepet játszó ember vagyok, hiszen az ilyen lehetőségeket kihasználom, és ezzel próbálom a saját, de leginkább mások életét jobbá tenni.
Szeretnék tehát köszönetet mondani a Crisis, illetve a Depaul UK jótékonysági szervezeteknek, amiért lehetővé tették számomra, hogy részt vegyek a Londoni túrájukon, és amiért felkértek arra, hogy körülbelül kétszáz – kétszázötven ember, és a kormánypárt miniszterei előtt felszólalhassak.
Továbbá szeretném megköszönni az NYRG (National Youth Reference Group) a YMCA England, a St. Basil’s közösség, és végül de nem utolsósorban a Centerpoint szervezetek munkatársainak, amiért elküldték a saját képviselőiket. Valamint szeretném kifejezni minden gratulációmat a parlamenti ülés minden résztvevőjének, az ötleteikért, és a hozzájárulásukért. Ez egy olyan élmény volt, ami folyamatosan velem lesz az életem során, és örülnék, ha az itt jelenlévőkkel még egyszer találkozhatnék.
2016. március 15.
Szutor Márk
Ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Amennyiben nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor kérlek iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, illetve kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.
Köszönjük, hogy ismét velünk tartottatok! Hamarosan ismét jelentkezünk! Sziasztok!
Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com
© Szutor Márk
Copyright by M&D’s Blog 2014 – ©
Hát a Google Maps-nek eddig se nagyon hittem, most is kár volt. A tervezett másfél óra helyett nagyjából 40 perc alatt értem ki a reptérre, szóval bőven maradt még időm arra, hogy egy pár fényképet lőjjek. Illetve, hogy még mielőtt bemennék Terminal 3-ra, azelőtt egy kicsit azért körbejárjak itt is.
Hát most már csak a boardingra várok, majd mindezek után csak két és fél óra aztán megérkezek Budapestre. Nem gondoltam volna, hogy a kényelmetlenségek ellenére is a tudat, hogy ismét ezen a gépen fogok ülni ennyire meghozza ismét a kedvemet.
M & D's Blog 