Újabb látogatásom Magyarországon 1. nap

Sziasztok! Remélem, hogy jól vagytok, és remélem, hogy minden rendben?! Részemről biztosan, ugyanis ismét elérkezett az a nap, amikor újra buszra ülök, majd kb egy nappal később repülőre, és kivételesen nem a British Airways szolgáltatásait élvezem majd.

Hanem a megabus Newcastle – Bristol járatát (már amennyire azt élvezni lehet) Majd onnan immár unokatestvéremmel együtt a RyanAir FR8206-os járatát is. Legalábbis ez volt a terv egészen addig a pillanatig, amikor a buszom tervezett indulása lett volna. Na lássuk, hogy mi lesz ebből.

2016. március 7. 15:30, John Dobson Street, Newcastle upon Tyne

Most nyilván felmerülhet bennetek a kérdés, hogy egyrészt mi az, hogy megabus, meg Ryanair? Hogyhogy nem British Aiways?

És jogos, mindegyik kérdés jogos. De mint tudjátok nem vagyok a fapados légitársaságok ellen. Attól függetlenül, hogy nem egyszer azért köszörültem a nyelvemet rajtuk. Ettől függetlenül, néha-néha egy ilyen szükséges rossz élményt megéri bevállalni, ha mást nem azért is, hogy utána ne egyedül utazzak tovább.

Legalábbis ekkor még úgy nézett ki, hogy nem fogok egyedül utazni, és minden a legnagyobb rendben lesz, de nem valamiért Murphy gondolt egyet ismét, és jól elb@szta a napomat.

Azzal legalábbis mindenképpen, hogy a megabus rendszerét megkavarta egy kicsit, és a foglalásomat úgy tette semmissé, pontosabban inkább csak úgy változtatta meg, hogy nekem a Newcastle – London – Bristol útvonalon kell eljutnom a városba. Ez azonban két okból problémás. Az első az az, hogy az első busz az csak ma azaz március 8-án van. Illetve a cikk írásának időpontjában már csak volt 01:40-kor, amin persze már nem volt hely, és ha lett is volna, elég szűk hibahatárral érkeztem volna meg Londonba 07:30-ra (elvileg). Gyakorlatilag pedig, csak egy apró baleset, vagy az időjárás viszontagságai, ezt simán változtathatták volna akármire. Az első busz amire találtak nekem helyet az a 06:25-kor Newcastle-ből, a minden bokrot, és fát érintő M12-es járat lett. Amivel kereken kettőre érkezem Londonba. De hát kereken kettőkor már rég felszállt Bristolból a gép, szóval most itt a történet vége? Vagy most mi lesz ezzel?

Hát a történetnek még a legelején sem vagyunk, annyi szerencsém volt, hogy a British Airways-nél volt egy elég szép mennyiségű törzsutas mérföldem, úgyhogy a legnagyobb szerencsémre ezek használatával a mai legutolsó gépre sikerült egy jegyet szereznem. Még csak nem is mondanám annyira rossznak ezt a váltást. Csak kicsit kényelmetlen.

Felhívni az airbnb-n lefoglalt lakás tulajdonosát, hogy akkor ne haragudjon, de mégsem kell a szoba. Próbálni visszakérni a jegyárat a Ryanair-től (na, hát szerintem ez az évszázad vicce lesz a Call Center-ükben). Majd mindezek után még mindezzel együtt alvás nélkül is maradni, hiszen 06:25-kor indul a busz. És hol máshol lennék jelen pillanatban, mint egy pub-ban, mivel úgy jöttem el otthonról, hogy oda ma már nem megyek vissza. Bepakoltam mindent amit tudtam/akartam, és gondoltam, hogy egyszerű napom lesz.

Mindezek után még ugye keresztül Londonon, ami a rémálom legkisebb része, ha azt nézem csak a metróra kell fel ülnöm. És még talán az előző magyarországi látogatásomban szereplő sajttortát is újra megkóstolom Heathrow Terminal 3-on. Ki tudja, ott talán még jobban csinálják?

Körülbelül ilyen indokokkal vigasztalom magamat jelen pillanatban, hiszen nem egészen ilyennek képzeltem a mai napot. És ez bosszant, mert ha ez az egész ilyen nehezen indult, vajon mi lesz majd, amikor oda érek?

Na, de lássuk a medvét, mit is kell ma csinálnom?

Mindez nem is sok 7 óra 35 perc (nettó) utazás.

Majd már csak ez a mondhatni rövid kiruccanás Londonban.

De ennél előrébb egyenlőre nem szaladnék.

Akárhogy is tartsatok velem a mai nap során is. Mint mindig amikor utazásról van szó. Cikkünk folyamatosan frissül a nap során. Az egyes update-ket a facebook oldalunk hozzászólás részébe felkerül tartalom jelzi.

De ezt talán már mondanom sem kell.

2016. március 8. 06:25, John Dobson Street, Newcastle upon Tyne.

Nos, most, hogy végre begördült a busz, és jó szokáshoz híven fűtés persze most sincs, szóval én, és rajtam kívül még nagyjából 65-70 utas fagy éppen halálra ahogy kigördülünk Sunderland-ből.

2016. március 8. 09:20, Leeds, Yorkshire.

Na, most hogy ide is sikerült megérkezni, és Middlesbrough óta végig beszélni az utat két

helyivel, így most annyira nem is tűnik vészesnek ez az út. Persze annyi szerencsém nem volt, hogy Londonig jöttek volna velem, mivel csak át ugrottak egy kicsit vásárolni. És ennek megfelelően most maradt a zenehallgatás, és a további közel 5 és fél óra zötykölődés a fővárosig.

Egyelőre igazából ennyit tudok mondani, szerencsére a kávé amit éjjel ittam, és most ez a közel másfél – két óra folyamatos beszéd ez sokat segített azon, hogy éber maradjak. Ha esetleg történik valami érdekes út közben, akkor jelentkezem.

2016. március 8. 12:20. M1-es autópálya, Northampton és Milton Keynes között

A táj számomra kezd nagyon is ismerős lenni. Hiszen a tavalyi év során már annyiszor láttam a sziget ezen részét a levegőből, hogy azt két kezemen meg sem tudom számolni. A számtalan buszos túrát Londonba pedig inkább felejteni próbálom, mintsem emlékezni rá. De azért azok is sokat nyomnak a latba, és bár elég esélyesnek tartom, hogy már mindannyian láttatok autópályát, és mindannyian megtapasztaltátok annak minden előnyét, és minden hátrányát. Sajnos a jelenlegi kormány, illetve a vészesen közeledő új adóév miatt, a Londontól észak-dél tengelyen közlekedő utak többsége valamilyen szinten felújítás alatt áll. Ennek megfelelően nagyon szakaszos a haladás. Hiszen a munkásokat „óvni” kell attól, hogy nehogy bárki elüsse őket, stb. Tehát az 50 mérföld / órás sebességkorlátozás van érvényben a legtöbb helyen. Azt nem mondom, hogy ettől függetlenül hasonlóan unalmas dolog itt az ablakon kifelé bámulni. Mivel függetlenül attól, hogy a legtöbb esetben egy mondhatni U alakú mélyedésbe van süllyesztve az út a környező terephez képest. Attól függetlenül a néha-néha előbukkanó szélkerekek, kastélyok, ellátják az embert bizonyos mennyiségű érdeklődéssel, és mindig vár majd a következő ilyen alkalomra.

És amint van alkalmam feltölteni a videót. Akkor azt mindenképpen beszúrom majd ide.

2016. március 8. 14:00, Victoria Coach Station, Buckingham Palace Road, City of Westminster, London

Na, hát csodák-csodájára, az egész napos utazás és a várakozás után, most pontosan érkeztünk meg Victoria Coach Stationre. Majd innen az utazásom szerencsére nem egyedül folytatódott tovább, legalábbis Green Park-ig semmiképpen sem. Egy elveszett lélek ugyanis próbált tájékozódni, hogy hogyan tud eljutni Stansted-re, és mivel én voltam az utolsó a buszon, így mellém szegődött. Úgyhogy gyorsan átsétáltunk a Tube-hoz, majd mindezek után felszálltunk a Victoria Line-ra, amiről én Green Park-nál le is pattantam. Lévén, hogy nekem a Picadilly Line-ra ott át kellett szállnom, hogy ki érjek Heathrow-ra.

14:45 Green Park Tube Station, London

Na, hát most már aztán igazán célegyenesben vagyok, hiszen az egyetlen dolgom már csak annyi, hogy a tube-ra fel ülök, ami már gyakorlatilag itt is van, úgyhogy a következő megálló az már Heathrow Terminal 3

15:20, London Heathrow International Airport Terminal 3, London

Hát a Google Maps-nek eddig se nagyon hittem, most is kár volt. A tervezett másfél óra helyett nagyjából 40 perc alatt értem ki a reptérre, szóval bőven maradt még időm arra, hogy egy pár fényképet lőjjek. Illetve, hogy még mielőtt bemennék Terminal 3-ra, azelőtt egy kicsit azért körbejárjak itt is.

17:35, London Heathrow International Airport Terminal 3, Gate 3

Hát most már csak a boardingra várok, majd mindezek után csak két és fél óra aztán megérkezek Budapestre. Nem gondoltam volna, hogy a kényelmetlenségek ellenére is a tudat, hogy ismét ezen a gépen fogok ülni ennyire meghozza ismét a kedvemet.

18:00, British Airways Flight BA0870, G-EUUN, Seat 23F

Abszolút kényelem, mondhatni kevés ember, és egy teljes sor szabadon. Azt nem mondom, hogy ez mind British Airways kiváltság, hiszen ez azért nem igaz. Ami biztos az az, hogy az egész napos utazás. És a tömött, és levegőtlen helyek után, mint a megabus, vagy a tube Victoria, és Picadilly line szerelvényei után ez most egy kifejezetten nagy felüdülés.

Előbb el tudtunk indulni a kaputól, úgyhogy ennek megfelelően előbb fel is tudtunk szállni a tervezettnél.

Ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több embert elérjen. Amennyiben nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor kérlek iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül. Illetve kövessetek bennünket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.