Sziasztok! A mai nap során egy olyan témával készültem számotokra, ami igazából sok mindenkit nem fog érinteni, ettől függetlenül azonban szeretném kifejezni a véleményemet a BRExit-tel kapcsolatban. 
Mi is az az EU Referendum, avagy BRExit?
Mivel nem követtem az ezzel kapcsolatos híradásokat az otthoni médiában, így nem tudhatom, hogy mi az amit tudtok az adott helyzetről, illetve, mi az amiről tájékoztatást kaptatok. Így tehát kezdjük az elején.
Az Egyesült Királyság miniszterelnöke, David Cameron, 2013-ban egy kampánybeszéde során bejelentette, hogy amennyiben 2015-ben megnyeri a választásokat, akkor mindenképpen szavazást indít az ország EU tagságáról. Természetesen, mint ahogy ezzel Ti is tisztában lehettek a tavalyi év során David Cameron, és a konzervatív párt nyereséggel zárta a 2015-ös választásokat. És a 2016. április 15-én elindult a BRExit kampány, amivel lehetőséget szeretnének biztosítani a lakosságnak arra, hogy 1975 óta először mondhassák el a véleményüket arról, hogy az Egyesült Királyság tagja maradjon-e az Európai Uniónak, vagy sem.
A szavazók, akik csak és kizárólag Brit állampolgárok lehetnek a cikk megjelenésének időpontjától kezdve, egészen este 10 óráig nyújthatják be szavazataikat az erre kijelölt helyiségekben. Majd mindezek után a rákövetkező napon meg is történik a szavazás eredményeinek összegzése, és ezeknek a bejelentése.
Ami elég figyelemreméltó, ha számításba vesszük, hogy az Egyesült Királyság területén 64.88 millió ember él. Ebből az EU-s állampolgárok száma az áprilisi adatok alapján nagyjából 3 millióra rúg, akik életvitelszerűen élnek itt.
Mi áll a döntés mögött?
Nos megmondom őszintén ez az amire nagyon kevés rálátásom van, de az elmúlt évek, vagy inkább hónapok migráns válsága lehetett egy olyan döntés ami miatt már 2013-ban napirendre kerülhetett egy ilyen népszavazás előkészítése.
Végig néztem ezek mellett a propaganda anyagokat is, és a legtöbb ilyen, amit nem a konzervatív párt, hanem a UKIP (UK Independece Party) adott ki, azzal próbálják meggyőzni a szavazókat, hogy hamarosan Albánia, és Törökország is részese lesz az EU-nak, és emiatt kellene a kilépést támogatni.
Arra azonban a UKIP vezetője Nigel Farage már nem jön rá, hogy a legnagyobb probléma ami jelenleg az Egyesült Királyságot sújtja az nem az EU-s állampolgárok bevándorlása. Hanem pont azoké, akik jelenleg az EU határain kívülről érkeznek valóban menekültként, és nem munkavállalóként. És nem a bevándorlás ellen vagyok, sem az ellen, hogy tegyük fel bárki Pakisztánból, Irakból, Iránból, vagy a világ bármelyik másik országából idejöjjön. Azonban azt kellene belátnia a kormánynak, illetve inkább úgy mondanám, hogy azoknak a pártoknak, akik jelenleg az ellen vannak, hogy az Egyesült Királyság az EU-ban maradjon, hogy a Home Office (avagy Bevándorlási Hivatal) az az intézmény akik a legtöbb esetben még, ha jól is végzik a munkájukat, az illegális bevándorlást ők sem tudják megakadályozni, és ezen az EU-ból való kilépés sem segítene.
További hátrányok
Egyik ismerősöm Facebook posztjára lettem figyelmes a mai nap során (2016. június 21. [a szerk.]) (utólag is köszönöm Lawrence). Aki a következőket írta:
“Oké, tudom, hogy csütörtök az EU referendum napja, és ez az egyik legfontosabb döntés, amit saját magadért, és a gyermekeidért fogsz meghozni. A legutolsó szavazáson sajnos nem vehettem részt, mivel még túl fiatal voltam. A legtöbbetek az alapján fog szavazni, hogy személyesen titeket hogyan érintene a döntés kimenetele. Azonban nekem van egy problémám. Az elmúlt időszakban a font árfolyama folyamatosan zuhant, mivel a befektetők azt gondolják, hogy kilépünk. – Amennyiben ez megtörténik, mindenki, mindkét oldalon egyetért azzal, hogy ez az árfolyam tovább fog zuhanni, amennyiben pedig maradunk, akkor ez elkerülhető, és ugyanúgy elkezd majd kúszni felfelé, mivel stabilizálódott a helyzetünk. Tervezek elmenni Lanzarote-ra szeptemberben, és ez lehet az egyetlen külföldi nyaralásom az elkövetkezendő években, mivel nem engedhetem meg magamnak, a font árfolyamának további csökkenését, és ezzel együtt a napsütötte kikapcsolódást. Meg kell hoznom tehát egy döntést a holnapi nap során – (2016. június 22. [a szerk.]) – vegyek-e magamnak nagyjából 1.000 font értékben Eurót, egy mostani alacsony rátán, ami biztosan rosszabb lesz, ha kilépünk csütörtökön, vagy reménykedjek abban, hogy maradunk, és várjak addig amíg az árfolyamok ismét magukhoz térnek, és több Eurót kapjak a pénzemért, hogy talán le tudjak foglalni egy nyaralást a következő évre?”
És bár tudom ez egy eléggé hosszú kifejezése annak, hogy amennyiben úgy döntenek, hogy kilépnek azzal meg vannak lőve, hiszen a font rohamosan fogja elveszíteni az értékét. Azonban én nem csak emiatt aggódom.
Mi történik majd szerte Európában?
Emlékeztek még arra, amikor 2014-ben Skócia megpróbálta megszerezni a függetlenségét? Vagy arra, amikor ennek hatására Barcelona-ban, illetve Baszkföldön is elkezdték az emberek kritizálni a saját kormányukat, hogy amennyiben Skócia megszavazhatja a szabadságát, egy évszázadok óta fennálló egyesség alól, akkor ők miért nem tehetik ugyanezt?
És mi lett az eredmény? Skócia maradt, és a különböző, és egyéb hasonló “szabadulásra” irányuló késztetések is elcsendesültek.
Mi történne azonban akkor, ha az Egyesült Királyság mégis megszavazza a kilépését?
Nos ebben az esetben valószínűleg a Skótok lennének az elsők, akik közölnék, hogy ők inkább maradnának az EU-ban, népszavazást indítva a szuverenitásukról, valószínűleg ez történne Észak-Írországban is, és őket tárt karokkal várná az anyaország, és a határokat szinte azon nyomban eltörölve engednének szabad utat egy teljes mértékben egyesült Írországnak.
Katalónia, és Baszkföld nagy valószínűséggel követné Skócia példáját, és népszavazást indítana a függetlenségükről, ez pedig felborítana nagyon sok mindent Európában, több mindent, mint amit egy egyszerű ember, aki a mai nap során belép majd abba a szavazófülkébe képes lenne felfogni. Szimplán azért, mert a propaganda gépezet itt is elég jól működik ahhoz, hogy a hosszútávú következményeket csak azok lássák, akik életüket a politikai pályán élik, vagy azok, akik értelmesek annyira, hogy átlátják a helyzetet.
És akkor most még csak az EU területéről beszéltünk, de ne adj isten Donald Trump megnyeri a választásokat az USA-ban, egy meggyengült Angliát, és Wales-t ez esetben már simán be tudna kebelezni, hiszen nem lenne már ott a négy ország egyesült ereje, és nem lenne ott az EU támogatás sem, hogy ezt bárki is megakadályozza.
Nevezzetek nyugodtan borúlátónak, vagy pesszimistának a jövőt illetően, de ez sajnálatos módon nagyon is úgy tűnik, hogy igaznak bizonyul.
Mit is jelent ez egy egyszerű emberre nézve?
Tegyük fel, hogy valaki hozzám hasonlóan Newcastle-ben él, és dolgozik. Nagy valószínűséggel ők a szavazást követő két év során valamikor elveszítik a munkájukat, mivel a finanszírozás körülbelül 90%-a, azoknak a fejlesztéseknek amik Észak-Kelet Angliában végbe mennek a forrása nem más, mint az Európai Unió.
Mit jelentene ez a kormánynak?
Nagyjából azt, hogy két éven belül elő kellene teremtenie vagy annyi pénzt, hogy ezt az ütemet amit jelenleg Észak-Kelet Anglia diktál folytatni tudja, vagy annyit, hogy a körülbelül 15 millió ember segélyezését hosszú hónapokig, ha nem évekig meg tudja oldani.
Ezen felül az összes olyan vállakozás, akik jelenleg abból élnek, hogy különböző termékeket hoznak be az Egyesült Királyságba egy idő után leállnának ezzel, hiszen mivel nem EU-s tagországról beszélünk, így a VÁM határok ismét életbe lépnének, tehát bármilyen termék, ami nem az Egyesült Királyság területén készül VÁM köteles lenne. Tehát a legtöbben búcsút inthetnek majd az olcsó olasz, francia, vagy spanyol boroknak, a kiváló cseh sajtoknak, és a listát még hosszasan lehetne sorolni.
Mit jelentene ez az EU állampolgároknak?
Mint azt tudjuk idejönni, akár nyaralni, akár új életet kezdeni relatíve egyszerű, repülőjegyet foglalni, megírni a haveroknak a búcsúbuli időpontját, bőröndöt bepakolni, felülni a repülőre, stb. stb.
Na most akkor képzeljétek el azt a világot, amiben ezt nem tehetitek meg. Hogy akár egy családlátogatáshoz, vagy egy olyan alkalomhoz amikor a haverokkal akik már kint élnek, és meginnátok egy sört Londonban, de már vízumért kell sorban állnotok a nagykövetségen, ami mint tudjuk súlyos pénzbe kerül.
Amint az Egyesült Királyság úgy dönt, hogy itt a vége, és nincs tovább, akkor azzal nem csak saját maguknak, de a már fent említett 3 millió itt lévő EU-s állampolgárnak, és családjaiknak nehezítik meg az életét. És akkor még szót sem ejtettünk azokról, akik az EU-n kívülről érkeztek, és itt élnek, és dolgoznak.
Vízumok, vagy munkavállalási engedélyek
Nos ez az a kérdés, ami a leginkább foglalkoztatott, és próbáltam utána nézni, próbáltam a Home Office egy volt munkatársát megkérdezni erről a helyzetről, de ő sem tudott pontos képet alkotni a dolgokról.
Egy biztos, ha már itt élsz, és itt vagy jó ideje, a kilépés után sem kötelezhetnek arra, hogy elhagyd az országot. Amire kötelezhetnek az egy munkavállalási engedély kiváltása (Work Permit) azonban ahogy a forrásom (akit kérésére nem neveznék nevén) megemlítette egyszerűen sem a Home Office, sem a DWP (Department for Work and Pensions), sem a HMRC (Her Majesty’s Revenues & Customs) nem rendelkezik akkora forrásokkal, és olyan munkaerő tartalékkal, hogy ezt rövid időn belül teljesíteni tudják. Így tehát nagy valószínűséggel a már itt lévők nem ütköznének semmilyen problémába.
Akik viszont az elkövetkezendő két évben, vagy az után érkeznének, az már más tészta, azonban itt meg is állnék.
Mit jelentene ez a Brit állampolgároknak?
Nos, és ez lesz talán az amivel a legkevésbé értenek majd egyet azok, akik ezt olvassák. De véleményem szerint a következő történne, a legtöbb EU-s ország az Egyesült Királyság kilépése után ugyanúgy bevezetné a vízumkötelességet a Brit állampolgárok felé, mint ahogy a Britek is bevezetnék ezt az EU-s állampolgárok felé.
Mi állna azonban emögött? Nem más mint az, hogy ha már ennyire fafejű mindenki aki ezen a szigeten él, akkor fizessenek is a saját hülyeségükért, és itt ezt szó szerint értem.
És ez csak az első példa amit fel tudnék hozni.
A következő, és ez ismét valamivel nagyobb skálán nézve a dolgokat. Tegyük fel, hogy valaki Londonból szeretne Párizsba utazni, hogy onnan menjen majd tovább repülővel St. Marteen-ra. Mindezt pedig úgy, hogy az Eurostar vonatokat használja, Párizs, Gare du Nord-ig, onnan tömegközlekedés a reptérig, és a repülőjárat.
Ez a mai világban jól is hangzik, hiszen az egyetlen dolog amire jelenleg szükség van az a jegyünk az Eurostar-ra, egy útlevél, hiszen elhagyni készüljük az Egyesült Királyság területét, majd mindezek után szimplán kisétálunk a pályaudvarról, és felszállunk a metróra, amivel irány a reptér.
Hogy nézne ki mindez két év múlva?
Útlevél és vízum ellenőrzés mindkét oldalon, azonban nem Londonban, hanem a Eurostar fedélzetén, nagy valószínűséggel Folkestone-nál, majd mindezek után hosszú sorbaállás Gare du Nord-on, hogy ott is megkapjuk a belépésre szolgáló pecsétet, a reptéren ismét hosszú kérdezősködés, sorban állás, azt hiszem nem kell tovább magyaráznom?!
Így tehát csak annyit szeretnék kérdezni, Egyesült Királyság, és állampolgárai, kell ez nektek?
És csak egy külön megjegyzés! (Főleg, ha ezt a cikket idáig követtétek)
Magyar állampolgár vagyok, aki veletek együtt él, és dolgozik, és igen tudom, hogy mire gondoltok a legtöbben, amikor ezt olvassátok majd, hogy ismét csak egy újabb bevándorló, aki próbálja a saját seggét védeni. De nagyot tévedtek, nem azért jöttem ide, hogy a segélyeken éljek, nem azért jöttem ide, hogy rajtatok élősködjek. Tanulni jöttem, de itt maradtam, mert megszerettem Newcastle-t, megszerettem a környezetet, és mert olyan lehetőségek nyíltak meg előttem, amikről álmodni sem mertem volna.
Tudom nagyon jól, hogy a véleményeteket nem tudom megváltoztatni, de vegyetek számításba egy dolgot, amikor szavaztok. Tegyük fel, hogy az Egyesült Királyság területén körülbelül 10 millió ember van, aki nem Brit állampolgár. Ők mind ki vannak zárva a szavazásból, holott ők is csak ugyanolyan emberek, mint Ti!
Ha eldönthetem, hogy ki legyen ennek az országnak az élén négy évente, akkor had döntsek arról is, hogy mi történjen azzal az országgal amit az otthonomnak érzek, és úgy is tekintek rá. És igen, büszke vagyok arra, hogy itt lehetek, büszke vagyok arra, hogy Newcastle-ben vagyok, és itt dolgozom, és arra, hogy sokatokra barátként tekinthetek. És egy valami biztos, nagyon sokan vannak, akik barátokat, veszítenének el, ezzel az egy döntéssel. Gondolj csak bele, Te, hogy éreznéd magad, ha holnaptól nem beszélhetnél valakivel, akit már a bizalmadba fogadtál, akivel együtt iszogattál minden péntek este? Aki ott volt az esküvődön, mert függetlenül attól, hogy honnan származik meghívtad?!
Remélem, hogy sikerült jobb belátásra bírnom ha nem is mindenkit, de egy nagy részét azoknak, akik a mai nap során elindulnak majd a szavazófülkék felé.
Köszönöm a figyelmeteket! És köszönöm, hogy ma is velünk voltatok!
Ez a cikk nem volt más, mint a bevezetése egy körülbelül húsz részes sorozatnak, amivel azoknak próbálunk majd segíteni, akik tervezik az Angliába költözésüket, és igyekszünk mindent összegezni ezekben a cikkekben, hogy mire lesz szükségetek, és mi az amikről érdemes tudnotok.
Ha tetszett ez a cikk, kérlek, hogy nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg minél több emberrel, mivel ez nem csak a bevezető rész egy olyan sorozathoz, amibe rengeteg munkát öltünk. Hanem azért is, mert ez egy olyan horderejű cikk (különösen az angol nyelvű verziója) ami egy életre eldöntheti a saját sorsotokat, és az Egyesült Királyság sorsát is. Még egyszer köszönöm, hogy ma is velünk voltatok!
Szutor Márk
Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com
© Szutor Márk
Copyright by M&D’s Blog 2014 – ©
Tetszett a bejegyzés?
Tetszik Betöltés...
M & D's Blog 