Movie Night: A Függetlenség Napja – Feltámadás

Sziasztok! A mai nap során egy film bemutatóval, illetve kritikával jövünk, mivel tegnap (2016. június 27. a szerk.) lehetőségem nyílt arra, hogy megtekintsem a fent említett filmet.

Már itt szeretném elmondani, hogy a review teljes értékű filmkritikaként fog szolgálni a részemről, így tehát:
Most, hogy ezt letudtuk vágjunk is bele.

Arra már a trailerek alapján is számítani lehetett, hogy ez a film is csak egy olyan változat lesz, amivel igyekeznek majd vagy újjáéleszteni egy 90-es évekbeli ikonikus darabot, illetve, amivel megpróbálnak annyi pénzt beszedni az adott ötletből, amennyit csak lehetséges.

Azt kell, hogy mondjam mindkettő sikerült. Sikerült valamilyen szinten újraéleszteni egy klasszikust a kilencvenes évekből. Azonban látszik, hogy arra ment el a film összköltsége, hogy mindenképpen egy olyan látványvilágot, adjanak az átlag filmnézőnek, amiből rengeteg, rengeteg bevétele származhat majd a stúdiónak.

Kezdjük talán a két trailer-el, ami gyakorlatilag egy sokkal sötétebb képet fest az egész filmről, azzal az egy kivétellel talán, amikor Whitmore elnök szavai felcsendülnek a háttérben, és ebből már lehet tudni, hogy van remény.

Mindezek után a második trailer már elkezdi megmutatni a többi szereplőt is, és ezzel is próbál emlékeket felidézni a fejekben, hogy minél hatásosabb legyen majd a film összhatása. Valamint a sok közül, elhangzik egy pár olyan mondat, amiről mondhatni csak az tudja, hogy miről van szó, aki igazi rajongó.

Látványvilág, és 3D

Végignézve a filmet, sok mindenre tudtam koncentrálni, de a 3D számomra most valamiért egy kicsit túl sok volt. Míg legutóbbi moziélményem a Csillagok Háborúja VII: Az Ébredő Erő volt, ott teljes mértékben átjött a 3D élmény, lévén, hogy az akciójelenetek során, vagy gyakorlatilag akármelyik 3D-s jelenet során sokkal kevesebb mindent kellett feldolgoznia az agyunknak.

És úgy érzem Roland Emmerich itt egy kicsit mellé lőtt, bár minden jelenet a számítógépes animációk netovábbja, és valóban jól néz ki minden, azonban a film végén lévő jelenetek közül több esetben értelmetlennek találtam azt, hogy ennyi objektum mozog egyszerre a vásznon. És valószínűleg a 2D összhatás ez esetben meggyőzőbb lehet majd. (Persze ez függ a 3D verziótól is, amennyiben iMax 3D-ről beszélünk, ott lehet, hogy jobban kiadja majd az a bizonyos jelenet a várt hatást)

Történet röviden

Húsz évvel az eredeti film történései után kapcsolódunk be az eseményekbe. Az emberiség nagy része túlélte az idegenek első támadását, és az Egyesült Nemzetek, az “látogatóink” technológiáját felhasználva létrehozta az ESD-t (Earth Space Defense), ami különböző előrejelző központokból, és védelmi rendszerekből áll a Holdon, a Marson, és Szaturnusz holdján a Rhea-n.

Az emberiségnek húsz éve volt felkészülnie a napra, amikor ez a faj, egyszer majd visszatér. Ami természetesen meg is történik, és a megérkező anyahajó egy szempillantás alatt semmisíti meg a Föld védelmi rendszereit, majd a 3000 mérföld átmérőjű hajó leszáll az Atlanti-óceán északi részén, és elkezd fúrni a Föld magja felé, hogy az olvadt kőzetréteg energiáját hasznosítsa, ezzel biztosítva a túlélést a földönkívüli faj fennmaradásához, az emberiség kárára.

Szereplők

Szerencsére a klasszikus értelemben vett filmstruktúra megmaradt, és nem az első tizenöt percbe zsúfoltak bele minden karaktert, hanem fokozatosan, és fogyasztható mértékben lett elosztva az, hogy kivel, és mikor találkozunk.

Lássuk tehát a listát, hogy kik is azok, akikről mindenképp említést kell tennünk.

David Levinson (Jeff Goldblum)

Azt hiszem David karakterét nem kell bemutatnom, mindannyian tudjuk, hogy ő volt az, akinek végül sikerült az 1996-os háborúban megbénítania az anyahajót, és ezzel elérnie azt, hogy az összes többi városromboló egység, és minden vadászgép elveszítse a pajzsait, és sebezhetővé váljon. A történet szerint 1996 óta David az ESD (Earth Space Defence) program igazgatója lett, és az ő feladata volt az idegenek technológiáját felhasználva olyan védelmi támaszpontokat létesítsen, amik megvédhetik a Földet egy esetleges támadástól.

Jeff Goldblum továbbra is kiváló színész, és azt kell, hogy mondjam, hogy a kissé elveszett, és furcsa karakter, mint amilyen David tökéletesen játsza. A repüléstől való félelmét természetesen továbbra sem sikerült kinőnie, de az már nem az én gondom. Valószínűleg nem olvasta a repülési segédlet cikkeinket! 😀

Nehéz lenne bármi olyat találni, ami David részéről egy-egy kiemelt pillanat lenne az egész filmben, ugyanis részéről végig azt kapjuk amire számítottunk, és mondhatni amit elvártunk.

Julius Levinson (Judd Hirsch)

Jó öreg Julius. Továbbra is talán az egyik kedvencem, most már talán joggal mondhatom,
ebből a szériából. Kifejezetten az az apafigura, aki állandóan károg valamiért, de alapvetően imádja a fiát, és bár ritkán látják egymást, a saját elmondásai alapján csak hálaadáskor, vagy éppen amikor a világ a pusztuláshoz közeli állapotban van. Ettől függetlenül igyekszik kapcsolatban maradni vele, amennyire ez lehetséges. 1996 óta Julius az írói pályát választotta, publikálta a saját könyvét, “Hogyan mentettem meg a világot” címmel.

Karakterfejlődés terén róla már nem sok mindent lehet elmondani, hiszen már 96-ban is egy nagyon jól megalapozott története volt, és ennek megfelelően már nem nagyon lehetett volna hova vinni Julius-t.

Legjobb alakítása a film során, nos erre két példát is fel tudnék hozni, az első, amikor magához tér egy pár fiatal autójában, akik felvették őt, mivel nem akarták sorsukra hagyni és a hittel próbálja nyugtatni a lányt. (Itt mutatkozik meg a filmben Julius, és a mai fiatal generáció közötti legnagyobb különbség, és ez bár egy valamilyen szinten rejtett, és apró társadalomkritika, mégis jól átjön az, hogy manapság mennyire nem fogékonyak a fiatalok, a nagyszüleik generációjának tanácsaira)

A másik, amikor pedig mindezen nézeteltérések ellenére befogadja, az addigra már szinte biztosan árva gyerekeket, és bár ez egy rövid, alig öt másodperces jelenet, mégis jól szimbolizálja azt a fajta összetartást, amit az emberiségnek képviselnie kellene.

Dr. Brackish Okun (Brent Spiner)

Nos lássuk őrült tudósunk, mivel tudott most előállni?! Hát a film közepéig, nagyjából
semmivel. A történet szerint ugyanis miután az 51-es körzet laborjában összeköttetésbe került az idegennel, onnantól kezdve az elméje majdnem azonos szinten sérültté vált, mint azoké az idegeneké, akik túlélték a hajójuk zuhanását. 1996 óta kómában feküdt az 51-es körzet kórházában. Majd amikor az erősebb tudat, és a királynő hajójának érkezése egyre inkább magához térítette a bázis börtönében lévő idegeneket, akkor magához tért. Függetlenül attól, hogy ennyi ideig volt kómában, az ébredése után nem sokkal már rögtön olyan megoldásokon kezdte el törni a fejét amik ismételten jelentősek lehetnek az idegenekkel való harc során. Legjobb barátja, és orvosa folyamatos figyelmeztetései ellenére is, ellen megy mindannak, amit tanácsolnak neki, és a doki a végén valós fegyvert fogva próbálja megállítani az idegenek egyik csapatát, hogy még véletlenül se szerezhessék meg a szondát, ami úgy szintén a Földön kívülről érkezett, és mint az a filmből később kiderül olyan információkat rejt magában, amivel teljes mértékben elpusztítható az idegen faj.

A folyamatos elmélkedés, feltalálás és információ feltárás közepette aztán kis híján elveszíti a legjobb barátját, és itt a Star Trek rajongóknak is kedvezett Roland Emmerich. Ugyanis egy olyan referenciát szúrt be a szövegkönyvbe (bár a mai napig nincs információ arról, hogy ez nem egy Spiner-féle improvizáció lett volna) ami mindenkinek ismerős lehet, aki a színész nevét hallva, vagy olvasva, inkább ezt a figurát látja a szemei előtt. (Ezt az egy poént, viszont, ha nem muszáj, nem lőném le)

Ezzel pedig azt hiszem a legjobb alakításhoz is elérkeztünk, amelyik szintén a fent említett példa volt.

Thomas J. Whitmore (Bill Pullman)

Whitmore elnök megöregedett, nem nagyon lehet mást mondani. Na jó, ez azért enyhe túlzás, hiszen még mindig sokszor idézik őt, továbbra is háborús hősnek tartják, nem csak az 1996-os történések miatt, hanem az Öbölháborúban betöltött szerepe miatt is. Azonban csak úgy mint Dr. Okun, ő is valamilyen szinten szenved attól a kapcsolattól, amit a “szörnyraktárban” elszenvedett. Ennek megfelelően mostanra már ő sincs a legjobb mentális állapotban, azonban pont emiatt a kapcsolat miatt ő az első, aki realizálja, hogy az idegenek ismét elindultak a Föld felé, és bár a lánya valamint a (valószínűsíthetően titkosszolgálat) testőre próbálják őt visszatartani, hogy Washingtonba utazzon, és értesítse az egész világot az elnök beszédén arról, hogy mit látott, ez részéről mit sem ér, és tőle nem megszokott módon, fafejűen ignorálja a tanácsokat, és az ötleteket!

A karakter láthatóan továbbra sem az ideális politikus tehát, hanem még mindig a katona, akit sajnos nem állt módunkban teljes mértékben megismerni, (leszámítva a beszédét). A film során a karaktert már úgy szintén nem nagyon tudták hova fokozni, folyamatosan próbálja hasznossá tenni magát, folyamatosan próbál elérni valamit, amiben valaki mindig megakadályozza. Azonban az 51-es körzetben már változik a helyzet, hősiesen feláldozza magát először egy újabb “találkozásra” az idegenekkel, hogy az emberiség itt lévő tagjai minél több információt tudjanak előcsalogatni. Ezzel is segítve azt, hogy fény derüljön a titokra, hogy mit is terveznek a támadóink.

Legjobb alakítást külön nem tudnék kiemelni, Bill Pullman produkciója a komplett film során tökéletes, semmi kivetnivalót, illetve semmilyen hibát nem véltem felfedezni benne, az alakítása hiteles. A karakterének önfeláldozása pedig abszolút jól koreografált, és hősies pillanat.

Patricia Whitmore (Maika Monroe)

Wow! És még egyszer Wow! Hát igen, az talán erős lenne, hogy ÉLETEMBEN, nem gondoltam volna, hogy Amerika tud még újat mutatni, a fiatal tehetségek körében. Azonban ez a lány bombát robbantott. És ez most inkább Maika érdeme, mintsem a karakteréé, de lássuk, hogy mi a helyzet a felnőtt Patricia Whitmore-al. Apja nyomdokaiba lépve ő is a politikai pályát választotta, azonban nem mint elnök, vagy elnökjelölt, hanem mint tanácsadó, és az elnök jobb keze. Nyilván gondolhatnánk, hogy akkor ő az a hivatalnok, aki majd a sarokban ülve pánikol, amíg körülötte mindenki megoldja majd a helyzetet. Azonban Patricia ilyen téren nagyon is az apja lánya, az ESD-nél elvégezte a pilóta képzéseket, azonban úgy érezte, hogy nem lenne a legjobb megoldás, ha ezt a karriert folytatná, és ennek megfelelően 2013-ban ott hagyta a katonaságot, és csatlakozott a politikai segédek csapatához.

A karakter, és jelenleg nehéz elvonatkoztatni a színésznőtől magától, gyakorlatilag a lány a szomszédból, az akit már mindennél jobban ismersz, akivel sokszor együtt buliztál, akibe szerelmes voltál. Ő gyakorlatilag minden egyben. Maika azt kell mondjam, hogy mind a hivatalnokot, mind az aggódó, és törődő nőt, és azt a fajta professzionális, és fegyelmezett katonát is nagyon jól meg tudja jeleníteni a vásznon. A történet során mindhárom aspektusát megismerhetjük Patricia Whitmore-nak. Hiszen mindamellett, hogy az Ovális Iroda a munkahelye, így is gondját tudja viselni az apjának, és hideg fejjel tud dönteni a legtöbb esetben.

A legjobb alakításra ezért is nehéz bármit mondani. Az első pár jelenet során, egy átlagos munkanapján profi elnöksegéd, és egy régi jó barát, felhozhatnám azt is, amikor videótelefonál Jake-el, itt nemtől, kortól függetlenül gyakorlatilag bárkinek a fejét el tudná csavarni. Majd mindezek után az apja oldalán marad majdnem a történet végéig, és itt átérezhetjük a kettejük közötti szoros kapcsolatot.

Dylan Dubrow-Hiller (Jessie Usher)

Na, hát ide is elérkeztünk, Steven Hiller (Will Smith) nevelt fia is végre megjelenik a vásznon. A jelenlegi elnök, és Patricia mellett, kevésbé laza mint a nevelőapja, de azért neki is van nem egy jó megszólalása. És bár nevelőapja (Steven Hiller) 2007-ben tragikus körülmények között hunyt el, ettől függetlenül sem adta fel az álmát, hogy vadászpilóta lehessen belőle. Végül az ESD programjából a legjobbak egyikeként került ki, ezzel elnyerve magának a Legacy század vezető pozícióját.

Ami a karaktert illeti, az első belépő fantasztikusra sikerült, tiszthez méltó viselkedést tanúsít a jelenetek során, majd mindezek után századparancsnokként ismét megmutatja, hogy mit is jelent az, ha valakit tisztelnek az alárendeltjei. Katona lévén látjuk a konfliktusait, megismerjük az érzelmes oldalát, hiszen a film közepére a családjának minden tagját elveszíti, amikor az idegen űrhajó “landolása” közben nem sikerül kimenteni az anyját a kórházból. Illetve többször is láthatjuk, a valószínűleg Steve-től átvett jobb egyenest, mivel nem csak az egyik régi barátját, de bizony valamelyik űrlényt is elég szépen megtalálja. Azt azért nem mondanám, hogy seggbe rúgja E.T.-t de azt hiszem értitek mire gondolok?!

A szereposztás, vagy inkább úgy mondanám a forgatókönyv vele kicsit kesztyűsebb kézzel bánt lévén, hogy többnyire vagy a támaszponton, vagy a pilótafülkében látjuk. Századparancsnokként, illetve az idegenek elleni támadás vezetőjeként derekasan próbál helytállni, de természetesen az űrlények keresztülhúzzák a számításait. Így tehát nehezebbnek bizonyul a dolga a film során.

Legjobb alakításról nehéz bármit is mondani, gyakorlatilag Will Smith karakterének nevelt fiáról beszélünk, így hozzá próbáljuk hasonlítani, ami nem túl könnyű dolog. Van egy két jó pillanata, de ezek elenyészőek, a többi szereplőhöz képest.

Jake Morrison (Liam Hemsworth)

Ja, hogy fogalmad sincs arról, hogy ki az a Jake Morrison?! Hát ezt nem is csodálom. A film nézése során az agyam átváltott abba az üzemmódba, amikor már ennek a cikknek a sorait fontolgatta. És akkor kérdezte meg magától, hogy mégis ki a franc az a Jake? Próbáltam végig pörgetni az összes olyan szereplőt a ’96-os filmben, aki szóba jöhetett volna, azonban nem tudtam senkit sem felidézni. Nem is csoda. Jake ugyanis a történet szerint egy Los Angeles-i árva, aki szüleivel ellentétben nem tartózkodott a városban, amikor az idegenek támadtak. Illetve aki szemtanúja volt a Fekete Lovagok kudarcba fulladt ellentámadásának. És bár ezt látva nem sok jóban reménykedhetett senki, mégis ez kezdte el arra inspirálni, hogy vadászpilóta legyen.

Alapvetően Jake-el nincs semmi probléma, első ránézésre is ő az, aki a film során a kötekedő paraszt lesz, akinek azért van jó oldala is. Bár mikor Jake-el találkozunk, akkor épp a Holdon lévő bázist menti meg a teljes pusztulástól, egy rakodó hajó segítségével, már érezhető, hogy nem ez lesz az utolsó, amikor megmutatja a repülési tudását. Mint kiderül, Jake, Dylan, és Patricia egyszerre végezték a képzéseiket, azonban Jake viselkedése miatt, (és mivel egy training során balesetet okozott és kis híján megölte Dylan-t) kizárták a pilóta programból.

A képzések során Patricia és Jake kapcsolata is tovább ért, és mára már jegyesekként láthatjuk őket. A sors azonban természetesen úgy hozza, hogy minden pilótára szükség van, és ő az egyik olyan, aki azonnal jelentkezik. Bár Dylan továbbra sincs jó véleménnyel róla, a csata során Jake bebizonyítja, hogy lehet rá számítani, és megteszi azt, amit meg kell tennie. A fentebb említett viselkedés, poénok formájában jön át a vásznon a leginkább, kifejezetten akkor, amikor a támadás túlélői az idegenek űrhajóján rekedve keresik a kiutat.

Legjobb alakításra ismételten nehéz lenne mit mondani. Hiszen bizonyos mértékben egyszerű karakterrel van dolgunk, és bár elég időt tölt a vásznon, a forgatókönyv nem volt annyira kegyes hozzá, hogy akadjon egy-egy kiemelhető pillanat.

Mellékszereplők

Nos mellékszereplők terén sincs hiány, akad itt afrikai diktátor, francia kutató, amerikai diplomata, kínai pilóta, és még sok más. És ez így rendben is van, hiszen, hogyan másképp mutathatná meg a film, hogy a Föld népei a legtöbb téren egyesültek, ha nem úgy, hogy teletűzdeli a mozivásznat legalább egy karakterrel a legtöbb kontinensről.

Talán azt mondanám, hogy a legjobbat Dikembe Umbutu szerepében Deobia Oparei hozza, nem csak azért, mert hitelesen alakítja a diktátort, hanem azért is, mert nagyon jól képes visszaadni, szemléltetni azt a fajta már-már beteges kapcsolatot, ami a népe, és az idegenek között van. Arról már nem is beszélve, hogy ő ha valaki, hát ő tudja, hogy hogyan kell ártalmatlanná tenni az földönkívüli “barátainkat”

Összefoglalás

Nos a történet, miszerint eltelt húsz év, és bár készültünk arra, hogy egy nap az idegen civilizáció, aminek több mint három milliárd ember élet szárad a lelkén majd visszatér, hogy teljes pusztítást végezzen a bolygónkon az alapvetően megállja a helyét. Legalábbis, ha figyelembe vesszük, hogy az űrlények milyen társadalomban élnek. Hiszen olyanok, mint egy méhkas, mint egy hatalmas intergalaktikus méhkas. Amibe 1996-ban az emberiség belerúgott, és ezzel feldühítették a királynőt, aki most mindenre elszántan próbálja megakadályozni azt, hogy még egyszer ártani tudjunk neki.

A karakterek alapvetően jól kidolgozottak, és egyszerűen érezhetjük úgy, hogy valóban eltelt húsz év mindannyiuk életében, amit azzal töltöttek, hogy képezzék magukat, és készüljenek a lehető legrosszabbra.

A vizuális effektek, mint azt már fentebb is említettem sokszor elképesztőek, legalábbis amikor valami hatalmas, mint például a 3000 mérföld széles anyahajó leszállását, vagy a városok pusztulását kell átéreznünk. A gyorsabb, vagy ennél jóval több objektumot tartalmazó jelenetek, azonban hagynak még némi kívánni valót maguk után (legalábbis 3D-ben mindenképp. Ez azonban csak a saját tapasztalatom, lehet, hogy számotokra jobb élményt nyújt majd az iMax 3D)

A zene, ami minden film fontos része, átlagos, az első részre sem feltétlenül ezért emlékszünk, de úgy érzem jót tett volna a filmnek egy Hans Zimmer, vagy Michael Giacchino (Star Trek, és Star Trek Sötétségben) kúra. Átlagosnak mondanám a zenei élményt, mivel nem ütött akkorát, mint amire lehetőség lett volna. Ettől függetlenül nem lett rossz.

Vélemény

Alapvetően nem volt rossz film, végig lehetett ülni a kicsit több mint két órás játékidőt. Azonban amit fel tudnék írni a hibalistára az a két mellékszál, hogy egyrészt az idegenek a Föld magjáig akarnak lefúrni, hogy ezzel semmisítsék meg a bolygót, és az idegen szonda, valamint az ahhoz tartozó cselekmények sorozata túlságosan megosztják a figyelmet a történések között.

Azt kell, hogy mondjam, hogy nem szólt akkorát a film, mint amit a trailerek alapján vártam volna. Azonban összességében nem bántam meg, hogy pénzt adtam ki érte. Azonban sajnálatos módon 3.5 csillagnál nem tudom többre értékelni.

Remélem, hogy tetszett ez a tartalom?! Ha igen, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg másokkal. Ha nem szeretnétek lemaradni a további cikkeinkről sem, akkor iratkozzatok fel, vagy likeoljátok a Facebook oldalunkat. Ha már Ti is láttátok a filmet, akkor írjátok meg nekünk, hogy Ti mit gondoltatok róla. Rövidesen visszatérünk egy újabb Tippek és trükkök epizóddal. Addig is köszönjük, hogy ma is velünk voltatok. Sziasztok!