Movie Night: Inferno

Sziasztok!
A mai nap során ismét egy filmkritikával jelentkezünk, és nem más került most górcső alá. Mint Tom Hanks, és Felicity Jones főszereplésében az Inferno című alkotás.

Meg kell mondanom őszintén nagyon nagy rajongója vagyok Dan Brown munkásságának, legalábbis a Digitális Erőd, a Megtévesztés Foka, még mindig olyan könyvek, amiket akármikor elő tudok venni, és újból és újból elolvasni.

Arról már nem is beszélve, hogy a Római városlátogatásom során, mennyire érdekes, volt azokat a tereket, szökőkutatkat, és templomokat látni, amikről akár az Angyalok és Démonok című regényben megemlített a szerző. Vagy éppenséggel amiket ezek megfilmesített verziójában a vásznon láthattunk.

Így tehát nem is tehettem mást, mint ismét a kezembe vettem az Inferno kötetet, majd mindezek után a mai nap során (2016. október 30. a szerk.) ellátogattam a moziba, hogy megtekintsem a filmet.

Robert Langdon professzor az Angyalok és Démonok történései után mégnagyobb hírnévre tett szert. A probléma csak az, hogy mindezt a rossz körökben tette. Bár a regény elolvasása után a film nem feltétlenül bizonyult egy jó ötletnek, de hiába nem volt mit tennem, lévén, hogy a könyvet, már a megjelenése után nem sokkal sikerült a kezembe vennem. Illetve most önmagamat ismételve alig egy órával azután, hogy a heti hírösszefoglaló szerkesztését befejeztm, és egy órával azelőtt, hogy a film kezdődött volna sikerült ismét végeznem Dan Brown nagysikerű kötetével.

Tehát egy relatíve jó háttérrel indultam neki a fél órás metrózásnak Newcastle Central Station-höz.

És akkor kezdjük is el, a fenti “matricát” csak azért érzem indokoltnak, mert bár a könyv tartalmát ismerhetitek, ettől függetlenül lehetnek köztetek olyanok, akik sem a regényt nem olvasták, és egyelőre a filmet sem látták.

Firenzében kezdődik a történet, egy utcai hajszával, Bertrand Zobrist (Ben Foster) az események kitalálója a WHO ügynökei elől menekül, mivel az elmúlt két év során tett bejelentései arra a következtetésre juttatták az egész világot, hogy Zobrist képes volt szintetizálni a pestis kórokozóját, melyet a radikális nézeteinek köszönhetően szeretne ismét szabadon engedni a világban. Megtizedelve, ha nem megfelezve ezzel a populációt. Zobrist azonban hamar rájön, hogy az egyetlen menekülési útvonal nem más, mint az, ha a mélybe veti magát a torony tetejéről, tudva, hogy azt az eseménysorozatot, amit elképzelt, a halála után lesz más, aki végrehajt majd.

Robert Langdon (Tom Hanks) egy kórházi ágyon kűzd az életéért, a sérülési komolyak. Az orvosok elmondása szerint, egy lövedék súrolta a koponyáját, ami ha két centivel arrébb találta volna el, akkor halálos sérülést is okozhatott volna. A fájdalom azonban a legkisebb probléma, hiszen főhősünk emlékezetkieséstől is szenved, mey csak tovább fokozza a körülötte folyó káoszt. Miközben a professzor próbál magához térni a sokkos állapotból orvosa Sienna Brooks (Felicity Jones) igyekszik elmagyarázni neki a körülményeket arról az estéről, amikor behozták őt.

A történet azonban egy rendőrnő érkezésével félbeszakad, hiszen az illető a kórházi dolgozók, és a professzor életére tör, így most már nekik is menekülniük kell. A fejsérülés okozta trauma azonban nem könnyíti meg Mr. Langdon, és Ms. Brooks dolgát, hiszen a fájdalom, és a sokk látomások, hallucinációk tömegét zúdítja Robertre.

És itt kell elkanyarodnom egy kicsit a törénettől, és a film egy másik aspektusára koncentrálnom, ez pedig nem más mint a CGI, azaz a számítógépes animációk. Szerencsére a rendező Ron Howard nem tömte tele ezekkel a filmet, és ahol lehetett ott vagy valós elemekkel, vagy csak apró, és valóban csak a gyakorlott néző számára észrevehető helyeken illesztett be egy-egy elemet. Ami azonban a professzor látomásait illeti, azokról könnyedén elhihető, hogy az emberi agy a valóságban is szülhetett volna ilyen, és ezekhez hasonló képeket. Sok helyen hektikusak, egy kicsit homályosak, és bár részletekben ettől függetlenül gazdag, mindig pont azelőtt szakad meg, hogy a megoldást megtalálnánk. Erre tehát mindenképpen jó pontokat kell adnom.

Na, de térjünk vissza a történethez. Immár Ms. Brooks lakásán találjuk magunkat, ahol a fiatal orvos, mindenáron meg akarja tudni, hogy miért üldözik a professzort, és mi lehetett az, amit elkövetett a férfi. Hiszen senki sem szeretne bűnrészessé válni, legyen szó bármiről. És bár Robert próbál visszaemlékezni az elmúlt pár nap eseményeire, de azt sem sikerül felidéznie, hogy miként került Firenzébe. Így Sienna akármennyire is próbál információkat szerezni nem jár túl sok sikerrel. Azonban belátja azt is, hogy a jelenlegi helyzetben az a legfontosabb, hogy mindent megtegyen azért, hogy valamilyen módon előcsalogassa a professzor tudását, és emlékeit.

Miután Robert rendbe szedte magát, és sikerült megtalálnia az egyensúlyt a hallucinációk és a valóság között, akkor indul csak be igazán a film. Hiszen itt már az előző két filmből, illetve a könyvekből megismert zsenit láthatjuk magunk előtt, aki ismét egy rejtély megoldásán dolgozik. A zakója zsebében talál egy veszélyes biológiai, illetve vegyi anyagok tárolására alkalmas konténert. Melyről eleinte nem képes döntésre jutni Sienna-val. Hiszen, amennyiben igazak a hírek, és Zobrist valóban sikeresen szintetizálta a pestist, akkor ez a konténer akár azt is tartalmazhatja. Ebben az esetben pedig mindketten fertőzötté válhatnak.

Azonban a zár kattanása ismét a feladványok labirintusába kalauzolja el a főszereplőket. Egy csontból készült Faraday lámpát tartalmaz az ampulla, melybe Dante Pokol ábrázolását rejtette el a készítője. Azonban némi módosítással, ugyanis a festmény alapvetően nem lenne túlságosan nehéz feladvány, ellenben az abban elrejtett anagramma, és az üzenet már annál inkább.

És úgy érzem ezzel megalapoztuk a törénetet eléggé ahhoz, hogy most már egy kicsit nagyobb vonalakban beszélhessünk róla. Még mielőtt azonban ezt tennénk, engedjétek meg, hogy ismét elkanyarodjak egy kicsit, és szót ejtsek a szereposztásról.

Tom Hanks, mint Robert Langdon, igazából ha tetszik, ha nem, ezzel a főszereppel már nehéz lenne mit tenni, hiszen a folytonosság miatt őt szinte lehetetlen lenne lecserélni, és ez jól is van így. Bár sajnálatos módon a Sully c. filmet még nem sikerült megtekintenem, lévén, hogy az Egyesült Királyságban még nem került mozikba a film, így az abban nyújtott teljesítményéről nem tudok szót ejteni. Számomra azonban az Oscar, és Golden Globe díjas színész egy tökéletes választás volt erre a szerepre. Tökéletesen, és jól játssza Robert Langdon karakterét, és könnyedén elhiteti velünk a vásznon, hogy valóban képes lenne mindarra a valóságban is, amit a képkockákon látunk. És bár megmondom őszintén az általa alakított kedvenc karakterem továbbra is Forrest Gump, és ez talán a 2016. decemberi Sully premier-ig így is marad. Ettől függetlenül Tom Hanks alakítása véleményem szerint ismét kimagasló.

Felicity Jones, azaz Sienna Brooks. Nos megmondom őszintén a színésznőről, és ezzel együtt a munkásságáról sem tudok sokat. Ugyanis számomra Ms. Jones neve eddig össszesen kétszer szúrt szemet. Először amikor az Inferno trailerét láttam, majd mindezek után, amikor a Rouge One: A Star Wars Story előzetesében bukkant fel. Így tehát nem tudok olyan mélyrehatóan nyilatkozni róla, mint amennyire szeretnék. Egy dolog azonban biztos, annak a leírásnak, amit a regényben olvashatunk az Sienna-ról tökéletesen megfelelő színésznőt választottak. És mint már mondtam, nincs viszonyítási alapom, az előző filmjeiből, így csak annyit mondhatok, hogy azt az elszánt, és intelligens nőt, akit Dan Brown megalkotott jól alakítja. Az olasz nyelvű dialógusai hitelesek, és a film fordulópontjáig egy szikrája sem látszik annak amire készül.

(A további szereposztással kapcsolatosan ismételten problémába ütközöm, hiszen egyikőjüket sem láttam még a vásznon, vagy ha igen, akkor nem voltak rám akkora hatással, hogy megjegyeztem volna a nevet, vagy az arcot. Egy biztos, ezen a téren a film nem mondott csődöt. És jól építette fel azt a komplexitást, amit minden egyes, már a könyvből megismert karakterre jellemző volt.)

Na igen, a fordulópont. Immár Velencében találjuk a főszereplőinket, és Robert Langdon nem is sejti, hogy azok után, hogy a Firenzéből Velencébe tartó vonaton Sienna megmentette őt Christoph Bouchard (Omar Sy) [egy a WHO-nak dolgozó, de a vírust magáénak akaró ügynök] karmaiból, hogy akkor és ott az az ember fogja elárulni, akivel eddig együtt dolgozott.

Ms. Brooks azonban bevallja a professzornak, hogy bár a rejtély megoldásán dolgozott ő is, de nem ugyanaz a cél vezérelte. Nem megsemmisíteni akarta az Inferno-t, hanem ahogy Zobrist is, a célja az volt, hogy ráeressze a világra. Itt kapunk némi betekintést Brooks és Zobrist kapcsolatába, hiszen a lány a kezdetektől fogva segített a vírus elkészítésében. És bár a regényben nem említik meg, hogy a pár hol élt, hol találkozott, és hol végezte a kutatásait. A visszatekintésben folyamatosan Budapestet láthatjuk. Azonban az a legjobb az egészben, hogy sem a rendező, sem a forgatókönyvíró nem próbálta meg elfedni a tényt, és éppen ezért nagyon is bele illik, ahogy a Keleti Pályaudvarnál, vagy éppenséggel a szakadó esőben a Szabadság-híd lábánál látjuk a párt.

Ugyanebből az ugrásból derül ki az is, hogy Zobrist eleinte nem akarta beavatni Sienna-t a terveibe, és nem szerette volna, ha a lány tudja, hogy a férfi hol rejtette el azt a zacskót, ami a kórokozót tartalmazta. Azonban itt egy másik fontos bejelentés is történik, ez pedig nem más, minthogy Zobrist volt az, aki a megbízást adta arra, hogy Langdon professzort elrabolják, és megsebesítsék Firenzében, és abba az ál-kórházba szállítsák, ahol Ms. Brooks dolgozott. Pontosan azért, hogy Zobrist halála esetén legyen valaki, aki meg tudja oldani a rejtvényt, és elvezesse a lányt a vírushoz.

A történet innentől kezdve pedig már közeledik a végéhez. Kiderül, hogy mindaz amit kerestek nem Velencében, de mégcsak nem is Olaszországban, hanem Isztambulban található. És Sienna, valamint a Zobristot követők egy kis és elszánt csoportja versenyt futnak az idővel, és a WHO valamint Robert Langdon párosával.

Mindeközben Hans Zimmer zenéje dübörög a film alatt, és ezzel a mondattal el is érkeztünk egy másik olyan elemhez, amiről szót szeretnék ejteni. Ha van zeneszerző, akiben eddig nem kellett csalódnunk, amikor film,- esetleg videójáték zenéjéről van szó, akkor Hans Zimmer, John Williams, és Bryan Tyler neve jut eszembe. És úgy érzem túl sok időt venne el az, ha megpróbálnám felsorolni Hans Zimmer munkásságát, így csak az általam legjobbnak ítélteket említeném meg.

A Sólyom Végveszélyben
Pearl Harbor
A Karib Tenger Kalózai
A Da Vinci Kód
Angyalok és Démonok
Eredet
Csillagok Között
Call of Duty: Modern Warfare 2

Nos ez most sincs másképp. Az Inferno esetében is sikerült ismét nagyot alkotnia, a zene remekül passzol a képi világhoz, és a jelenetek mindegyikéhez. És bár két zeneszerzőt összehasonlítani nehéz, és talán kár is lenne, azonban mégis megpróbálom. Kezdjük hát John Williams-el. Igen azzal a John Williams-el, aki a Csillagok Háborúja filmek zenéjét szerezte. Van egy olyan érzésem, hogy már a film címének említése is, elindít bennünk egy mondhatni pavlovi reflexet, és szinte halljuk a főcímet, vagy éppenséggel a Darth Vader-nek dedikált szólamot. És ez nem véletlen. Mr. Williams úgy alkotta meg ezeket az akkordokat, hogy azok könnyen emészthetőek, és ikonikusak legyenek. Ezzel sokáig megőrizve őket az emlékezetünkben. Hans Zimmer zenéje azonban más, és nem mondom, hogy nem tudnám felidézni a már fentebb említett filmek közül legalább egynek, például az Eredetnek a zenéjét. Ettől függetlenül a két szerző teljesen más hatást kíván elérni a szólamokkal. Hiszen Mr. Zimmer a komplexebb, és a film,- és moziélmény csúcspontját jelentő taktusokat írt eddig szinte minden egyes alkalommal. És ez most sem lett másképp. A zene remek, nagyok sokat ad a képi világhoz, és a vásznon kibontakozó események sorozatához.

És ezzel szép lassan elérkezünk a film végéhez. Bár gondolom mindannyian várjátok a lezárást, de ezzel kapcsolatban talán nem lövök le nagy meglepetést, ha azt mondom, hogy a végén Robert Langdon, és a WHO párosa az, akik győztesként kerülnek ki az újabb rejtvényből.

Részemről azonban a lezárás némiképpen túlságosan is gyors, és a regényhez képest egy fontos szál elvarratlanul marad. Ez pedig nem más, mint maga a vírus. Míg a könyvből egyértelműen kiderül, hogy Zobrist nem egy halálos kórokozórót készített. Addig a film ezt már nem árulja el nekünk. És bár tudom, nem kellene ennyire az összehasolnításokra bocsájtkoznom. Azonban ezt mindenképpen hiányoltam a film végéről.

Összegzés.

Nos alapvetően élvezhető két órát tudhatok magaménak ezen a vasárnap estén, mikor megnéztem a filmet, és amikor ez a cikk megszületett. Azoknak akik elolvasták, és megszerették Dan Brown köteteit, melyekben Robert Langdon a főszereplő, mindenképpen ajánlani tudom, hogy tekintsék meg a filmet.

Azok sincsenek persze hátrányban, akiknek ez lenne az első olyan mű, amiben Tom Hanks a már fent említett professzort játssza, hiába ez a harmadik film egy olyan szériában ami Dan Brown regényei alapján készült. Önmagában is bőven megállja a helyét. A képi, és zenei világ remek. Az operatőri, és a számítógépes animációk hozzák azt a szintet amit az ember elvárna egy ilyen filmtől.

Tőlünk mindenképpen megérdemli az alábbi értékelést.

És bár a leírtak alapján tudom sokan inkább 5 csillagra számítottatok volna, azonban a már fentebb is említett lezárás volt az, ami a végső értékelést inkább a 4,5 felé tolta. Egy biztos, amikor megjelenik majd a következő film (Az Elveszett Jelkép) akkor csak úgy mint most a Da Vinci Kód, illetve az Angyalok és Démonok esetében, ezt az alkotást mégegyszer előveszem majd, és valószínűleg újra értékelem a láttottakat.

Addig is azonban köszönjük, hogy ma is velünk tartottatok! Reméljük, hogy élveztétek ezt a filmkritikánkat is?! Amennyiben igen, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több embert elérhessünk.

Ha nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor kérlek iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, vagy kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén. Ha bármi kérdésetek, vagy véleményetek lenne, azokat várjuk szívesen a kommentek között.

Mégegyszer köszönjük, hogy ma is velünk tartottatok! Hamarosan ismét jelentkezünk!