Movie night: Arrival

Sziasztok! A mai nap folyamán az idei év egyik legjobban várt sci-fijével jelentkezünk! Mely, megjegyzem rendesen felborzolta az idegeket, hiszen nem csak egy olyan szituációt teremtett, mely egy idegen kultúra látogatását tárta a szemünk elé, de mindezt tette egy olyan történettel, amely a valóságtól, az előzetesek alapján alig rugaszkodik el. És mégis képes volt arra a film, hogy ne vegye túl komolyan öngmagát!

Legalábbis nekem először ez volt a benyomásom, amikor kisétáltam a vetítő teremből. Mármint nem mondom, hogy unalmas, vagy éppenséggel érdektelen volt mindaz amit átéltem! Ahogy azt sem, hogy másképp is meg lehetett volna oldani mindezt. És bár nem áll szándékomban vitatkozni, nem kaptam meg azt az élményt amit vártam.

Ne is halogassuk azonban az időt, inkább kezdjünk neki a történetnek!

És, ha már úgy is itt tartunk, akkor folytassuk azzal, hogy ilyen egy zavaros forgatókönyvet én még nem láttam! Mármint az elején ellőni egy akkora lehetőséget, amit ebben a filmben láttunk, olyat talán a Deepwater Horizon bevezető jelenetében tapasztaltam utoljára! Igaz, ott mondjuk lehetett is erre számítani, hiszen tudhattuk, hogy mi lesz a cselekmény, hiszen abban az esetben mégiscsak egy igaz történet alapján készült filmet láthattunk a vásznon! Itt azonban erről szó sincs, így tehát mi értelme van annak, hogy az első öt perc történései már rávilágítanak arra, ami az utolsó jelenetek végkimenetele lesz?!

Vagy szándékosan hülyének akart nézni mindenkit a rendező? Esetleg nem gondolta volna, hogy másképp érthető lesz majd számukra a történet? Mert ez esetben gratulálok, le a kalappal! És így egy rossz szavam sem lehetne, legalábbis erre az aspektusra semmiképpen sem!

Na, de haladjunk, mert másképp soha sem érünk a dolgok közepére sem, nemhogy a végére!

Szóval igen, az első öt perc, nos az áltag néző ezt úgy élheti meg, hogy Louise élettörténetét követi figyelemmel, abban a 12 évben, amíg a lánya életben van. Majd, ahogy az éltető erő lángja kihúny a gyermek szívéből, úgy elsötétül a vászon, és ezzel együtt valamilyen szinten a film is.

És itt tudnám felhozni az első problémát, mert úgy tűnik, hogy egészen a lezárásig, nem sikerült eldönteni, hogy thriller-t, sci-fi-t, vagy fantasy-t akart kihozni ebből a műből a rendező!

A jelenetek többsége túlságosan sötét, (igaz legalább nem a folyamatos J.J. Abrams féle Lens Flare vakítja meg a nézőt) legalábbis egy ilyen témájú filmhez képest mindenképpen. És ettől nagyon is olyan hangulata van a filmnek, hogy szinte minden pillanatban azt vártam, hogy a 12-es karika határain belül, mikor ugrik elő a sarokból valami undorító lény. És ez nem tett jót a dolgoknak!

Azonban kanyarodjunk vissza a történethez, hiszen arról még alig ejtettem néhány szót!

Szóval, főhősünk Louise nyelvész professzor, és ezzel együtt egyetemi tanár. Egy átlagos napot kezd az egyetemen, és bár hallgatói közül nem sokan jelennek meg az óráján, mégis úgy dönt, hogy a telefonok, SMS-ek, és Push értesítések közepette is megpróbálja megtartani azt. Hiszen a diákjaitól eltérően ő nem követte a híreket, nem ragadt rá kora reggel a CNN közvetítéseire, és egészen addig amíg a tanulók közül valaki nem kéri meg arra, hogy kapcsolja be a TV-t, addig nem is tud az idegenek érkezéséről!

Természetesen a hírek láttán már nem tud mit kezdeni magával, és onnantól kezdve egész éjjel a különböző nyelvű híradásokat nézi, melybe bele-bele alszik. Majd másnap függetlenül attól, hogy az üres campus-on sétál végig, továbbra is csak az a gondolat forog a fejében, hogy megtartja az óráját, és kiveszi a részét a normális, mindennnapi életből. Az irodájába érve azonban egy régi ismerős fogadja. Weber ezredes (Fores Whitaker) aki a katonai elhárítás egyik embere, keresi meg Louise-t, hiszen korábban már dolgoztak együtt, amikor ismeretlen eredetű fárszi szöveget kellett górcső alá venni, most azonban egy ennél jóval komolyabb feladat előtt állnak.

A nőnek az idegenek nyelvét kell megfejtenie, és valahogy kommunikációt létesítenie velük! Mely természetesen mint megannyi hasonló filmben (talán a Star Trek-től eltekintve) ez nem éppen a legegyszerűbb dolog! És nyilvánvalóan erre egyedül nem lenne képes, itt kerül a képbe Ian Donnelly (Jeremy Renner) aki nem más, mint egy Los Alamos-i elméleti fizikus. Mondjuk, hogy ennek mi köze van a nyelvekhez, és a kommunikációhoz, az egy jó kérdés, de gondolom ki kellett tölteni valamival az űrt, és a forgatókönyvet egy olyan állással, amiről azon nyomban lerí, hogy a pasas az USA kormányának dolgozik!

Azt pedig már végleg nem értem, hogy miért kellett úgy rendezni mindent, hogy már a találkozásuk pillanatában lehessen tudni, hogy a film végére összejönnek? Amivel nem is lenne baj, elvárható egy-egy ilyen klisé minden filmtől. De legalább lett volna benne némi kihívás, csak annyi, hogy lettek volna legalább egymás régi konkurensei, vagy csak közép, esetleg főiskolai ismerősök, akik gyűlölték egymást! Bármi, ami csak egy kicsivel több feszültséget teremtett volna a vásznon!

Nade ennyire talán nem kéne elvesznem a részletekben, vagy igen?!

Erre a kérdésre azonban most még nem tudunk választ adni…

Látogassatok el a weboldalunkra a holnapi nap folyamán, amikor folytatjuk ennek a filmnek az elemzését!

Köszönjük, hogy ismét velünk tartottatok! Hamarosan jelentkezünk. Addig is sziasztok!