Egy új korszak kezdete

Sziasztok! Nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyet mondok majd, de elköltöztem Newcaslte-ből.

Na, jó, ez talán enyhe túlzás. Főleg úgy, hogy alig pár órája szálltam csak le a repülőről.

Ellenben fájó szívvel, és még mindig vegyes érzésekkel indultam neki egy olyan útnak, ami még nem tudom hova vezet majd.

Az elmúlt nagyjából 8 és fél órát folyamatos utazással töltöttem, és gyakorlatilag a saját „legjeim” közül a legtöbbet ezen a héten sikerül majd túlszárnyalnom.

Minden hétfőn kezdődött, amikor is a Newquay Cornwall repteréről hazafele igyekeztem, és az utazásaim során ez vált a legkisebb reptérré ahonnan valaha is elindultam. Azonban már akkor és ott motoszkált egy gondolat a fejemben, mivel a látogatásom után úgy éreztem, hogy itt az ideje váltanom, és itt az ideje annak, hogy valahogy leköltözzek Anglia Déli részére.

Teltek a napok, és csütörtökön túl voltam életem leggyorsabb állásinterview-ján. Mindössze 30 perc, és gyakorlatilag inkább egy kötetlen beszélgetésnek nevezném mindazt, ami lezajlott a Skype felületén keresztül, de ezen is túl estem.

Majd eljött a mai (május 14-e) nap, (bár ez erősen attól függ, hogy melyik időzónából olvassátok a cikket, na meg attól is, hogy én mikor kezdtem [19:45 UK Local Time]). És a BMI Regional 1107-es járatán történő utazással egy újabb „leg” lépett be az életembe. Ami a járatot üzemeltető Embraer 145-ösnek köszönhetően ez volt a legkisebb kereskedelmi repülőgép, amin valaha is ültem. Ezt a címet a 17:05-ös indulásig a Flybe tartotta, akikkel a hét elején repültem.

De mi ez a rengeteg repülés, és hova is költöztem? Nos miután a BMI Regional járatával megérkeztem Brüsszelbe, ott még korántsem volt lezárva a történet. Miután a határőrök 15 percen keresztül néztek rám, mint örömlány az üdülési-csekkre. Hogy én mégis mi a francot csinálok az adott reptéren, egy Angliából érkező járaton, magyar útlevéllel, és átszálló jeggyel, úgy hogy nincs visszaúti foglalásom. És bár nem akarom trianont, illetve egyéb múltbéli szörnyeket felhozni, de az, hogy egy határőr nincs tisztában azzal, hogy melyik ország az EU tagja és melyik nem az azért egy kicsit szánalmas. De akkor haladjunk is tovább. Szóval miután sikerült a terminál épületbe megérkeznem anélkül, hogy letartóztattak volna, már nem maradt túl sok időm arra, hogy bármit is csináljak. Beszéltem a családdal, majd mivel a brüsszeli reptér nem nevezhető éppen kicsinek, így igyekeztem olyan hamar a kapuhoz indulni amilyen hamar tudtam.

Persze útközben muszáj voltam megejteni egy Starbuck’s-ot, és egy Chai Latte-t bedobni, mert máskülönben nem vagyok benne biztos, hogy most nem küzdenék-e a fáradtsággal. Főleg mivel időm sem volt arra, hogy Belgium helyi idejéhez igazodjam, már megyek is tovább, és érkezés már két-három óra lemaradásban leszek saját magamhoz képest.

Mondjuk szó se róla az Aegean Airlines elkényeztetett a fedélzeten az egyszer biztos. Utoljára ilyen mennyiségű ételt a British Airways Club Europe osztályán kaptam, ami éppen jó pont a brit légitársaság számára, hiszen a görögöktől ezt a kiszolgálást mindössze Economy-n biztosították.

És megmondom őszintén nem maradtam éhes, nem volt az az érzésem, hogy ami ma a tálcámon van, azt tegnap még kutyakajaként címkézte a Tesco. Abszolút meg vagyok elégedve a szolgáltatással, és bár fáj kimondanom. Főleg miután most már lassan két évet szenteltem a légitársaságnak, de hasonlóan azokhoz a szavakhoz, amiket felszállás után mondtam. Most csak arra tudok gondolni „Good-bye my Friend, Good-bye British Airways”. Na, és akkor térjünk rá arra, hogy miért is mondom ezt?!

A pénteki (2017. május 12-e) nap során elfogadtam egy állásajánlatot Athénban. Ennek megfelelően pedig gépre kellett ülnöm, ugyanis annyira gyors volt az átmenet, hogy május 15-én 08:30-kor athéni helyi idő szerint munkába kell állnom.

És bár sejtem milyen gondolatok forognak most a fejetekben velem kapcsolatban, mert hát ki ne akarna Görögországba költözni?! Ellenben kérlek titeket, hogy ne legyenek negatív gondolataitok velem szemben. Hiszen nem tettem mást, mint megragadtam egy olyan lehetőséget, ami elérhető volt számomra, és elhihetitek nektek is el fog jönni majd az a nap, amikor egy hasonló válaszút elé állít titeket az élet.

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy az elkövetkezendő pár hét nem lesz egyszerű, és ez úton szeretnék nem csak tőletek, de a szerkesztőimtől is elnézést kérni, amiért az utóbbi időben ennyire el voltam tűnve, és nem voltam annyira elérhető, mint azt megszokhattátok. Március óta rengeteg minden történt velem, amit még felsorolni is hosszú lenne. Most pedig a költözés úgy szintén nem könnyíti meg a dolgomat. De igyekszem a környezettel, és a lakhelyemmel együtt én is változni, és ismét a tőlem megszokott 110%-ot nyújtani minden egyes nap.

Illetve bár nem sokan vannak, azok a helyiek, akik értenék majd, hogy mit is jelent ez a bekezdés, de köszönöm mindenkinek az Egyesült Királyság Észak-Keleti részén, hogy megismerhettelek titeket, hogy közöttetek élhettem. Köszönöm, hogy mindig érdeklődéssel, és nem megvetéssel kérdeztétek, hogy vajon honnan származom. Hálás vagyok azért, hogy befogadtatok, hogy többetekre igaz barátként tekinthetek, és úgy általánosságban köszönöm, hogy vagytok! Hiányozni fogtok mindannyian!

És most, hogy kibőgtem magam az Aegean Airlines 623-as járatának fedélzetén, így már csak egy valamiben vagyok biztos. Ez pedig nem más, minthogy, az M&D’s Blog, 7 kontinens, 1 ország, 1 város 2017-es évada jóval másképp fog kinézni, mint azt eredetileg elképzeltem volna. Remélem nem bánjátok, ha ez egy Görög „különkiadás” lesz majd?!

Ha igen, ha nem remélem, hogy tetszett ez a cikk, és örülök neki, hogy ha mást nem, akkor így velem tartottatok ezen az úton. Ha élveztétek ezt a tartalmat, és szeretnétek, hogy folyamatos beszámolókkal jelentkezzek a görög életről, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, kommenteljetek, és osszátok meg ezt a tartalmat, hogy minél több emberhez eljusson.

Ha nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, illetve kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén. Illetve kommentben kérlek írjátok meg, hogy mit gondoltatok az adott cikkünkről.