Termékbemutató: Lenovo Flex 2-15 Pro (Első rész)

Szép napot minden olvasónknak!

Rég volt már példa arra, hogy ilyen cikksorozotatot jelenítettünk volna meg.

Azonban kedvenc laptopom távozása az élők sorából arra kényszerített, hogy egy alternatíva után nézzek.

Így esett a választásom az általam már valamilyen szinten ismerős Lenovo Flex 2-15 Pro laptopra.

Megmondom őszintén, ha nagyon lusta akarnék lenni, akkor csak bemásolnám ide az eredeti Flex 2-15-ről készült review-m jó pár bekezédését, és csak javítanám a specifikációkat. Hiszen az eszköz kinézete szinte teljes mértékben megegyezik a most már lassan másfél éve megnézett társával.

Lássuk akkor a készülék felépítését

Hardware

Itt láthatunk igazán nagy előrelépéseket az eredeti tesztgépünkhöz képest. Hiszen a laptopban egy Intel Core i7-4510U CPU dolgozik magonként 2.0 GHz-n, mindezek mellé társul még 8GB LPDDR3 SO-DIMM RAM mely 1366 MHz-en ketyeg, kapunk még egy 500GB-s HDD-t egy 8GB-os SSD cache-el, illetve egy dedikált nVidia GT840M videókártyát, melyet 2GB GDDR5 memória támogat. És talán azt mondom, hogy itt érkeztünk el a gép csúcspontjához, az 1920×1080 pixel felbontású 60hz-es, 15.6”-es tíz pontos multi-touch IPS panelhez. Akárhogy is nézem, ebben a fizikai méretben pedig ez a tökéletes felbontás. Hiszen akár az ölemben van a készülék, akár az asztalon, tőlem nagyjából 70-90 centire az élmény teljesen más, mint a Y580 esetében volt. Holott ugyanakkora méretekkel rendelkezik mindkét készülék.

Ja, ha szeretnétek látni a jövőben, hogy a fentebb említett készülék újraélesztését, illetve macOS-re való váltását, akkor kérlek nyomjatok egy like-t erre a cikkre!

A Flex 2-15 természetesen továbbra is rendelkezik a körülbelül 270 fokban fordítható zsanérokkal. És bár megmondom őszintén azokban az esetekben, amikor néhanapján filmet nézek, és ezt esetleg a kanapémon teszem, akkor kifejezetten jól jön ez a funkció, ezen felül azonban nem sokszor használom. Nem annyiszor legalábbis mint mikor még új volt az élmény.

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Mondjuk megmondom őszintén a billentyűzettel ismét sikerült egy kicsit melléfognom, hiszen ugyanazt a “hibát” tapasztalom, mint a Y580 esetében, ugyanis most is sikerült egy US English keyboard-al felszerelt laptopot vásárolnom. Bár szerencsére ez egy relatíve könnyű €20-s befektetéssel megoldható probléma.

DSCN0897

Az eredeti Flex 2-15-hez képest ez mondjuk azt kell, hogy mondjam, hogy egy kellmes változás, hiszen a billentyűk jóval hosszabb utat tesznek meg, köszönhetően a két lépcsős  fehér háttérvilágításnak. Ezzel pedig egy jóval kényelmesebb felhasználói élményt nyújtanak, hasonlóan ahhoz, mint amit anno a Y580-m, illetve a MacBook-om tud biztosítani.

I/O

Ezen a téren mondjuk van némi hátránya a készüléknek, hiszen összesen három USB Type-A port került az alaplapra. Melyek közül csak egy darab támogatja a USB 3.0 (5 Gbit) szabványt, és a maradék kettő a 2.0-s standardek szerint működik. A gépben találunk még ezen felül egy CD/DVD író olvasót, mely ismét valamilyen szinten megmosolyogtat, hogy egy ennyire vékony gépbe sikerült egy optikai meghajtót valahogy bele erőszakolni. Természetesen a szokásos Kensington zár, töltő csatlakozó, bekapcsológomb hármast ugyanúgy megtaláljuk, az SD kártyaolvasóról nem is beszélve. Itt azonban már néminemű ellentmondás is jön a képbe, hiszen a Flex 2-15 Pro többféle hardware konfigurációval készült, és ennek megfelelően van eltérés az I/O-t illetően is. Míg az i5-ös processzorral, és nVidia GT820M videókártyával kiadott készülékek rendelkeznek egy hardware alapú hangerőszabályzóval, addig az i7+GT840M-el szerelt modellek ezt valamiért nem kapták meg. És bár nem hiányolom belőle abszolút ezt a funkcionalitást, köszönhetően a remek multimédia kontrollnak a beépített billentyűzeten. Viszont egy kicsit úgy érzem, hogy a tervezők keze itt túlságosan el lett engedve, és sajnos nem a logikus úton. A 3.5”-es kombinált fejhallgató és mikrofon ki,- és bemenetet mondjuk nem kérdőjelezném meg. Az azonban biztos, hogy jobban örültem volna annak, ha inkább külön-külön oldják meg ezt a csatlakozót, hiszen így az audio monitoring, és az audio felvétel nem oldható meg a legkényelmesebben.

DSCN0901

Viszont, ha már a kényelemnél tartunk, akkor talán most kell át térnünk egy másik aspektusára a készüléknek.

Ami a billentyűzetet illeti, nos azok után, hogy ezt a cikket majdnem teljes egészében a MacBook-omon gépeltem le, így igazából azt kell, hogy mondjam, hogy mindenképpen nagyon kényelmes cichlet stílusú panelt hozott létre ismét a Lenovo.

A két lépcsős fehér háttérvilágítás, valamint a már a Flex 2-15, illetve a Yoga 300 esetén megszokott prioritás csere történt a funkció billentyűkön. Ami mondjuk azóta, hogy a Cold Waters c. játékot ismét előszedtem a tartalék könyvtáramból, nem jött annyira jól, mint eddig bármikor, amikor irodai feladatokat látott volna el a gép. De ez nem sokaknak okoz majd problémát, ha esetleg hasonló gépet választanak maguknak.

Persze ezen a téren ismét sikerült elkövetnem azt a hibát, hogy ismét egy amerikai angol kiosztással rendelkező laptopot vettem meg, melynek megfelelően az írás többségéhez továbbra is szükségem van arra, hogy néhány trükkel, és programozható makrókkal a bal oldali shift lenyomása “í”-t avagy angol kiosztás esetén “/“-t eredményezzen.

És bár ez néha okoz némi fejtörést, hogy mégis miként lehetne ezt jobban megoldani, de valószínűleg a hardware csere mellett döntök majd, hiszen egy új UK / Nemzetközi Angol billentyűzet az adott géphez egy nagyjából €20-s kiadást jelentene, viszont nagyon megérné.

Térjünk át a Touchpad-re

Egy valami biztos, nem ez lett a készülék legerősebb pontja, a követést mostanában eléggé lassúnak érzem, a felület tapintása sem annyira kellemes, mint amit mondjuk a Yoga 300-on, vagy a Mac-en megszoktam. És bár ez sem akkora probléma köszönhetően az asztalomon virító Logitech Performance MX egérnek. Azonban megmondom őszintén örültem volna neki, ha a Lenovo mérnökei itt is tudnak egy olyat alkotni, mint amit a jóval olcsóbb, és jóval kisebb Yoga esetén tudtak.

És akkor lássuk az összefoglalást. Az elmúlt egy hét tapasztalatai alapján azt kell, hogy mondjam, hogy nem bántam meg, hogy ezt a készüléket választottam. Hiszen tökéletes váltás volt a Lenovo Y580-ről, A következő részünkben természetesen a szokásos tapasztalatokkal jelentkezünk majd.

Addig is, ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Amennyiben nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, illetve kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

© Szutor Márk
Copyright by M&D’s Blog 2014 – ©

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.