Netflix & Chill: Star Trek Discovery – Will You Take My Hand? (Season 1, Episode 15)

Ismét itt vagyunk, egy megfeszített hét után.

Azonban joggal említhetem, hogy megérte várni, és velünk tartani ebben az időszakban.

Hiszen a Star Trek Discovery második évada már itt van a nyakunkon, és ezzel a tartalommal Laci hamarosan jelentkezik majd.

Addig azonban nézzük meg, hogy mi is történt az Első Évad utolsó részében!

Vajon megkapjuk minden kérdésünkre a választ, amit a sorozat felvetett a kezdetektől fogva? Vajon a U.S.S. Discovery legénysége megnyerheti a háborút az előző epizód végén tervezett akcióval?

Az mostani rész már egy alapvető konfliktussal indul. Hiszen a legénység tagjai érzik, hogy valami nincs rendben a kapitányukkal, azonban sejtelmük sincs arról, amit Saru, és Michael tényként kezelnek.

A Philippa és Michael közti viszonyt pedig nem segíti az, hogy a nő mindenképpen igyekszik elérni azt, hogy az ex-császárnő elkövessen egy olyan hibát amiből nincs visszaút.

Persze, egyikőjüket sem kell félteni, hiszen elég egyszerűen átlátnak egymás tervein. És ennek megfelelően nem is tudnak mást tenni, mintsem együttműködni, hiszen anélkül nem tudják majd végrehajtani az előttük álló missziót.

Ehhez azonban mindenképpen segítségre lesz szükségük, amit a U.S.S. Discovery fedélzetén összesen egy személytől kaphatnak meg, a zárkában raboskodó L’Rell-től. Mindez persze semmilyen érdeket nem képvisel számára, és a kérdések során el is mondja a vele szemben álló Burnhamnek, és Georgiounak, hogy az egyetlen mód arra, hogy véget érjen a háború az nem más, mint a Klingonok győzelme.

Ezt persze Georgiou nem nézi jó szemmel, és köszönhetően a terráni mentalitásának, úgy dönt, hogy a klingon nőből inkább egy kellemes ütlegeléssel szedi ki a kellő információt. L’Rell persze hozzászokott már az ilyen bánásmódhoz, hiszen a faj tagjai gyakorlatilag hasonló körülmények között nőnek fel, így az információk helyett pusztán egy-egy agresszívabb hörgést hallhatunk tőle.

Ennek hatására Georgiou teljes mértékben átszellemül, és Burnham az egyetlen aki jobb belátásra tudja bírni a nőt. Hiszen ő az aki véget vet L’Rell és a “kapitány” konfliktusának. És árulja el, hogy természetesen van egy másik lehetőség is arra, hogy megszerezzék a kellő információt.

Ezzel pedig nem is kerülhetnénk máshova, mint Ash Tyler kabinjába. Ahol Philippa folytatja a már eddigi kísértetiesen undorodó hangnemben történő monológját ezzel az univerzummal, és minden lakójával kapcsolatosan.

Ahogy azt ki is jelenti, gyakorlatilag a hadnagy senkinek sem kell, hiszen a Klingonok nem fogadnák el a kinézete miatt, míg a Föderáció úgyszintén nem veheti hasznát, a múltban történtek miatt.

Burnham azonban vitába száll ezzel a koncepcióval, hiszen Tyler még mindig hozzáfér Voq emlékeihez, és még mindig képes azokat az információkat a felszínre hozni, amit más nem árulna el.

A császárnő inzultációja azonban nem viszi előre a dolgok menetét, és Tyler közli, hogy csak és kizárólag azért adja át mindazt a tudást amivel rendelkezik, hogy a Csillagflottát segítse abban, hogy megnyerjék a háborút.

Az eligazítóban Michael elmondja, hogy a legutolsó információk amiket Qu’nos-ról szereztek azok összességében több mint 100 évesek, illetve egyéb különböző feketepiaci forrásból származnak. Így nem tudhatják azt, hogy mennyire megbízható mindez.

Voq emlékeit használva Tyler elmondja, hogy a legtöbb most már kialudt vulkáni kráter, és magmakamra annak idején temetkezési helyként szolgált, és a klingonok között ez volt a lehető legnagyobb tisztelet jele, ha valakit a lávafolyamba engedtek a halála után.

Az eligazítás befejeztével azonban még hátra van nem egy feladat, és Georgiou természetesen igyekszik úgy megválasztani az embereit, hogy az a saját céljainak legyen a legmegfelelőbb.

Így tehát Burnham, Tyler, és Tilly lesznek azok, akik vele tartanak majd, és itt már érezhető az, hogy lesz némi bonyodalom a későbbiek folyamán. Legalábbis ezzel a válogatással, és ezekkel a karakterekkel nem feltétlenül történik minden úgy, ahogy azt eredetileg tervezik.

Miután Stamets sikeresen eljuttatja a U.S.S. Discoveryt a kiszemelt barlanba, úgy a leszálló csapat is végre útjára indulhat, és megpróbálhatják megszerezni azokat a kellő információkat, amikkel esetlegesen megtalálhatják a legmegfelelőbb helyet arra, hogy azt a drónt elindítsák ami titokban feltérképezi majd a bolygó felszínét.

Azonban Qu’nos azon része, ahol leszálltak nem a legbarátságosabb környékek egyike. Az Orion faj tagjai vannak jelen szinte mindenhol, és talán ők az egyetlenek, akik nem térnek el túlságosan a Georgiou által megszokott tükör univerzumtól. Hiszen úgyanúgy rabszolgakereskedelemmel, kalózkodással, illetve fegyverkereskedelemmel foglalkoznak, és ugyanúgy ezekből a szolgáltatásokból élnek meg.

Ez pedig még előnyére is válhat a császárnő által vezetett csapatnak, hiszen ilyen módszerekkel dolgozó egyének szinte folyamatosan a terrán birodalom agendáján voltak.

Amíg a császárnő azzal van elfoglalva, hogy egy Orion fegyverkereskedőből némi információt és pénzt tárgyalon ki, addig Tilly és Michael elindulnak egy privát beszélgetésre. Hiszen ennek már bőven megérett az ideje.

Bár próbálnak rájönni arra, hogy mi lehet Georgiou rejtett szándéka, azonban Michael még a vulkáni logika ellenére sem tudja megtalálni a tökéletes választ erre a kérdésre. Az egyetlen dolog amit tehetnek az nem más, minthogy sasszemmel követik majd a császárnő minden egyes lépését, hátha abból le tudnak szűrni valamit.

Miután a csapat betér egy sztriptízbárba (hát nem gondoltam volna, hogy ezt bármilyen Star Trek review során leírom majd), Georgiou javaslatára ketté válnak, hiszen amíg ő a két Orion táncost egy privát találkozóra viszi el, addig Michael és Ash feladatául kapja, hogy tudjanak meg mindent a szent nyugvóhelyről.

Itt azonban már némi konfliktus merül fel Michael részéről, hiszen azt, hogy az általa megkedvelt férfi valójában egy átalakított Klingon, aki még mindig rendelkezik Voq emlékeivel, és tudatával azt nem tudja elfogadni. Ezen pedig az sem segít, hogy Tyler egy Klingon játékban részt vesz, és megmutatja, hogy valójában milyen énnel is rendelkezik.

Mindeközben Tilly a bár egy másik részébe látogat, ahol egy idősödő Orion férfibe botlik, mondanom sem kell valószínűleg, hogy az illető természetesen nem is foglalkozhatna mással, mint drogkereskedelemmel, és használattal. Így egy relatíve ügyes trükkel sikerül a kadétot teljes mértékben kiütnie.

Ezzel azonban vissza is kapcsolunk Michael és Ash történetéhez, akik egy tetoválószalonban találnak újra egymásra. Az ex-hadnagy elárulja, hogy semmilyen érdemleges információt nem tudott megszerezni a klingonoktól. És a beszélgetésük során Michael elárulja, hogy miért is van ekkora problémája a klingonokkal.

A családi vakáció, amit terveztek sajnos Michael szüleinek halálával járt, amit egy pár Klingon okozott. A nő elmeséli azokat az atrocitásokat amin keresztül kellett mennie, hiszen bár az édesanyja elrejtette őt a ház egy olyan zugában ahol nem látott semmit. Azonban ettől függetlenül a lánynak végig kellett hallgatnia minden egyes pillanatot abból, ahogy a szüleit megölik.

Mindezek után a támadók, a dolguk végeztével az előbbiekben meggyilkolt család asztálánál, dolgukat jól végezvén megették azt a vacsorát ami az asztalon volt, és folyamatos beszélgetés, és nevetés közepette kínozták tovább a lány gondolatait.

Azonban ez elvezeti Burnhamet oda, ahova még egyik döntéshozó sem láthatott be, a császárnőről már nem is beszélve. Hiszen akárcsak a Föld, Vulcan, Andor, és még sok más bolygó, Qu’nos is csak egy a sok közül amit rengeteg élőlény az otthonának hív. És amennyiben a küldetésük sikerrel jár, és a föderációnak célpontokat adnak a bolgyó felszínén, úgy effektíve mások otthonát pusztítják el.

Itt térünk vissza ismét Tillyhez, aki a kábult állapotából próbál meg magához térni. Miközben az Orion férfi próbálja ellopni a kadét karjára bilincselt hordozót. Azonban a drog hatására még mindig egy kicsit kótyagosan érzi magát. Miután a nő megkérdezi, hogy pontosan mi is volt az amit belélegzett az előzőek során. A férfi elárulja neki, hogy vulkáni hamuról, és kőzetekről van szó, amit teljes mértékben helyi forrásból szerez.

A kadét számára ez persze lehetetlennek tűnik, hiszen a legutolsó információk szerint az összes vulkán a bolgyó fedélzetén már kialudt, és éppen ezért ilyen hamut szerezni nem lenne lehetséges. A férfi azonban elárulja, hogy egyáltalán nem erről van szó, és a legtöbb vulkán még mindig aktív.

Tilly ettől szinte azonnal ki is józanodik, hiszen amennyiben még mindig aktív, ámde szunnyadó vulkánokról van szó, úgy a drón nem fog tudni eljutni mindenhova a felszín alatt. Hiszen a hőség, és az esetleges láva kamrák megsemmisítik majd azt.

Azonban amikor Syliva kinyitja az által őrizendő táskát, akkor nem egy egyszerű drónt, hanem egy hidrobombát talál. A nő természetesen azonnal megpróbál kapcsolatba lépni Burnhammel, azonban a császárnő itt már keresztülhúzza a kadét számításait, és azt orrba vágva elviharzik a bombával együtt.

Miután Michael, Ash, és Tilly ismét együtt vannak, a nő elmondja, hogy milyen károkat okozhat egy ilyen eszköz. Hiszen amennyiben a benne lévő víz a forró magmával találkozik, azt szinte azonnal egy gőzrobbanáshoz vezet majd, ami elég nagy erejű ahhoz, hogy a robbanás fölötti kőzetlemezeket megemelje, és ezzel egy új vulkánt hozzon létre.

Miközben a levegőbe kerülő hamu, és valamint egyéb gázok élhetetlenné tennék a planétát. Burnhamnek így nincs más választása, mintsem felvennie a kapcsolatot a barlangban várakozó U.S.S. Discoveryvel, hogy azok rátaláljanak a Georgioura, valamint a bombára, és minél hamarabb elsugározzák azokat a helyszínről.

Saru azonban tájékoztatja őket, hogy sajnálatos módon ezzel már elkéstek, hiszen a kripta pajzsa túlságosan nagy interferenciát okoz ahhoz, hogy az emberi, avagy élő anyag transzportálását biztonságosan lehetővé tegye. A bombát pedig úgyszintén nem fogják tudni elvinni, hiszen az már túlságosan messze van a barlangrendszerben. És a jel folyamatosan gyengül.

Az első tiszt javaslata természetesen nem is lehetne más, mintsem felvenni a kapcsolatot a Csillagflotta parancsnoksággal, azonban eddigre Burhnam már összerakta a képet, és már sejti, hogy Georgiou gyakorlatilag parancsot teljesít, és nem a saját céljai motiválják.

Miután a Discovery személyzete Cornwell admirális szeme láttára futtajta le a szimulációt arról, hogy mekkora pusztítást okozhatnak. Azzal együtt Michael Burnham úgyszintén megkérdőjelezi az Admiralitás döntését.

Hiszen egy teljes népírtással háborút nyerni nem éppen a legtökéletesebb megoldás. A döntés etikátlanságáról már nem is beszélve. Katrina Cornwell azonban szinte szemet sem rebbent arra, hogy milyen bizonyítékok elé állította őt a hajó legénysége.

És a Csillagflotta vezetőségének tagja azzal próbálja meg meggyőzni a Discovery legénységét, hogy a Klingonok már gyakorlatilag a Föderáció központjának kapujában állnak, és azt minden áron elpusztítják majd, ha ők nem tesznek ellenlépéseket minél hamarabb.

Az érvelését igyekszik még azzal nyomatékosítani, hogy a Föderáció már nem tehet mást, minthogy feladja az erkölcseit, és az érveit, hiszen azon kívül már semmi más nem maradt számukra.

Burnham természetesen nem is rest megragadni ezt az alkalmat, minthogy vissza emlékezzen arra, hogy mi is történt egy évvel ezelőtt a Bináris Rendszerben, ahol a háború elkezdődött.

Hiszen ott elkövette azt a hibát, hogy a túlélésüket az erkölcsei elé helyezte, és ezzel kirobbantott egy háborút, valamint fellázadt azok ellen az ideák, amikre felesküdött, elárulta a kapitányát. És amennyiben most is arra van szükség, hogy egy teljes hajó személyzete fellázadjon azért, hogy ezt a missziót sikerrel véghez vigyék, akkor azt mindenképpen megteszik.

Természetesen Burnham terveinek további részleteiről még egy embert mindenképpen meg kell győzni, és ez nem is lehetne más, mint Philippa Georgiou, hiszen ő az aki elrohant a bombával. Ő az, aki azt már rég elhelyezte a megfelelő helyen, és ezzel megpecsételte Qu’nos sorsát.

Michael azonban lebeszéli a nőt arról, hogy felrobbantsa a bolygót, bár elismerem nem sok választást hagy neki. Philippa vagy megöli Burnhamet, és onnantól kezdve a Föderáció élete végéig hajszolja majd. Avagy felrobbantja a bolygót, és a Föderáció élete végéig üldözi majd.

Mivel Georgiou nem tudná mégegyszer végig nézni Burnham halálát, így természetesen a szabadságot választja, és felajánlja, hogy átkódolja a detonátort Michael DNS mintájára. Azonban a nő nem volt teljesen őszinte. Hiszen nem saját magának szerette volna a bombát.

Sőt, a Klingon Birodalom pusztulását sem próbálja meg elérni, éppen ellenkezőleg L’Rell segítségével próbálja majd meg stabilizálni a 24 rivális házat. L’Rell azonban elárulja, hogy a Klingonok között ő egy senki, soha sem volt lehetősége arra, hogy felettes és vezető pozícióba kerüljön.

Tyler azonban meggyőzi arról, hogy ez az egyetlen lehetséges megoldás, hiszen senki sem lenne képes azt elérni a Klingon házak vezetői közül, amit L’Rell szeretne. Hiszen mindegyik a saját előnyére használná fel ezt a lehetőséget, és nem a komplett Birodalom, és a Klingon faj előnyére.

Miután L’Rell elintézi azt, hogy egy hajó elvigye őt a Klingon Birodalom szívébe, úgy Tyler bevallja Michaelnek, hogy ő mindenféleképpen a nővel tart majd, hiszen ez a megoldás lehet majd a legjobb mindkét félnek.

Miután L’Rell megjelenik a Klingon nagytanács előtt, a jelenlévőknek elmondja, hogy a háború során mindannyian elveszítették a hitüket, illteve mindazt ami őket Klingonná tette. Ezért mindenféleképpen egy új vezetőre van szükségük, és természetesen ez nem is lehetne mást mint L’Rell.

A jelenlévők ezt nem is fogadhatnák más reakcióval, mintsem egy teljes mértékben hiszterikus Klingon kacajjal. Azonban a véleményük nagyban megváltozik amikor L’Rell felmutatja a detonátor, és ezzel elmondja, hogy a kezében tartja a Klingon Birodalom, és a teljes Klingon faj sorsát.

Ezzel pedig a háború lezárult, és bár mindkét oldal hatalmas veszteségeket szenvedett, a változás szele mindkét oldalon érezhető. Ahogy vissza kanyarodunk Michael Burnham történetéhez, úgy kezdenek a dolgok már a második évad felé fordulni.

A cikk, és ezzel az évad lezárásához azonban úgy érzem, hogy a szavak helyett inkább egy rövid videóval zárnám le ezt az utazást!

Ha tetszett ez a tartalom, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Amennyiben nem szeretnétek lemaradni a további bejegyzéseinkről sem, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, avagy kövessetek bennünket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén!