Termékbemutató: HP EliteBook 850 G3 (Negyedik rész)

Nos elérkeztünk a tesztelésünk utolsó hetéhez.

És az elmúlt időszak elég sok jó élménnyel zárult

Azonban felmerült egy pár olyan dolog, és észrevétel a HP EliteBook 850 G3-al kapcsolatosan ami mellett nem tudunk szó nélkül elmenni.

Lássuk tehát, hogy mit is vártunk el, illetve mi is az amit kaptunk?

Nos az elvárásaink terén, egy kényelmesen használható, jó akkumulátor üzemidővel rendelkező üzleti célú laptopot vártunk. A napi teendőkhöz mérten megfelelő teljesítménnyel. Valamint tökéletes összeszerelési minőséggel, hiszen ebben a szegmensben nehéz lenne elérni nagyobb sikereket ezen faktorok megléte nélkül.

Kényelem / Ergonómia

Nos ilyen téren nagyon változó mindenkinek az álláspontja, hiszen sokan mondják használhatónak a MacBook 12″-en megjelent pillangó mechanizmusú billentyűzeteket kényelmesnek.

Én azonban még mindig a régi típusú scissor switch-ekre esküszöm, melyet a Lenovo vitt abszolút tökélyre.

A HP esetében az első pár napban még volt némi kívánnivalóm a kialakítás, valamint az egyes billentyűk által megtett úttal kapcsolatban. Azonban akárhogy is nézem, mostanra ez a véleményem teljes mértékben megváltozott. És bár azt elismerem, hogy továbbra sem ez a legjobb amit használtam. Azonban mindenképpen jó élményt nyújt a laptop gépelés terén.

Az egyetlen panaszom talán a space billentyűre lehet, mivel itt vagy az anyagfelhasználás során történő rossz döntések sorozata, vagy csak a kapcsoló visszajelzésének fáradása vezetett oda, hogy ezt lenyomva, egy jóval puhább, és ezzel együtt kényelmetlenebb élményt kapunk.

Hordozhatóság

Ebben a kategóriában mindenképpen meg kell említenem a hordozhatóságot is, mivel sokan pontosan ezt az eszközt fogják magukkal hurcolni. És a laptop a töltőjével együtt abszolút nem vészes terhet ró az emberre. Azonban valamilyen oknál fogva a 15,6″-os laptopokra tervezett táskám kifejezetten az eszköhöz dedikált zsebébe nem fér bele a készülék. Úgyhogy itt mindenképpen javasolnám, hogy aki ezen az eszközön gondolkozik, az csak a HP által minősített, vagy a HP hivatalos táskáit használja a hordozásra.

Üzemidő

Nos ez mindenképpen egy olyan aspektus amire abszolút nem lehet panaszom. A 0%-ról 100%-ra történő töltés alig tart tovább másfél óránál, ami egy reptéri várakozás során mindenképpen jól jöhet. Hiszen teljes töltéssel a laptop a legteljesítmény-orinentáltabb üzemmódban nagyjából 5 és fél órát, míg akkumulátor kímélő üzemmódban körülbelül 8 órát bírt ki egy töltéssel.

Mindezt természetesen a szokásos irodai alkalmazásokat egyszerre használva, így Microsoft Word, Excel, Outlook, valamint Skype for Business futott egyszerre a gépen, a Google Chrome, vagy a Microsoft Edge böngésző mellett.

Teljesítmény

Itt sem a CPU számítási képességeire, sem az SSD sebességére nem lehet panaszom. Azokat a feladatokat amit a laptopnak szántam tökéletesen el tudta látni. Így mind az alkalmazások betöltési ideje, mind azok használata nagyon kényelmes volt. És nem okozott problémát a mindennapok során.

Ami azonban frusztráló volt, az a HP által válaszott, vagy éppenséggel konfigurált Wi-Fi antenna teljesítménye. Sajnálatos módon azok az ingadozások amiket a harmadik részben megírtunk azok még mindig jelen vannak egy komplett driver frissítés, illetve a Windows frissítések telepítése után is.

És bár az üzleti felhasználás során a legtöbben valószínűleg az Ethernet port képességeit fogják majd használni. Azonban azokban az esetekben amikor el kell mozdulniuk az irodától, vagy épp csak az asztaltól, úgy nem számíthatnak a legjobb teljesítményre az esetleges felhasználók.

Összeszerelési Minőség

Ez megint csak egy olyan ahol nem okozott csalódást a HP EliteBook 850 G3, az alumínium illetve a felhasznált műanyagok kifejezetten jó érzést adnak a laptopnak. És bár a tervezők részéről biztosan elhanyagoltam volna a készülék kijelzője köré épített fekete műanyagokat, és azokat a külső borításon is látható ezüst / szürke színűre cseréltem volna.

Ezen felül nem tudok negatívumot említeni ezzel kapcsolatosan.

Taralom fogyasztás

Itt számítanánk a legjobb eredményre, hiszen a Bang & Olufsen hangszóróknak, valamint az 1920x1080p felbontású kijelzőnek köszönhetően mindenképp jó élményt kellene nyújtson a HP laptopja.

És az audió minőség tekintetében nincs is egyéb kívánnivalónk, hiszen itt valóban tökéletes minden amit kaptunk. A kijelző terén talán csak egy dolgot szeretnék megemlíteni, ami nem más mint a fényerő. Itt akár egy iPad-el, iPhone-al, vagy ebben a kategóriában szereplő egyéb laptoppal három évvel ezelőttről sajnos nem tud versenybe szállni a HP EliteBook 850 G3.

Összegzés

Azt kell mondanom, hogy az elmúlt négy hét egy nagyon jó élmény volt a HP Elit laptopjával, és az elkövetkezendőekben remélhetőleg az ötödik, valamint hatodik generációs készülékeikre is szemet tudok vetni. Valamint hasonló tesztelést végre tudok rajtuk hajtani.

A jövő hét folyamán ismét egy újabb termék négy hetes tesztelésének első részével jelentkezünk. Ezúttal azonban a mobiltechnológia egyik hatalmas szereplőjétől válogattunk. Így a Windows operációs rendszer feledésbe merül majd egy kis időre, és visszatérünk a jó öreg Androidhoz.

Addig is azonban, ha már van egy meglévő számítógépetek, telefonotok, tabletetek, vagy akármilyen más eszközötök, úgy a legfontosabb dolgotok nem lehetne más, mint az adataitok védelme.

Erre nyújt kiváló megoldást a NordVPN kiváló szolgáltatása, mely a beépített killswitch-nek köszönhetően bármilyen probléma esetén automatikusan megszakítja a fennálló veszélyt tartalmazó kapcsolatot.

Amennyiben szeretnétek Ti is kihasználni egy nagyszerű, és olcsó VPN minden szolgáltatását, úgy nincs is más dolgotok, mint az M&D’s Blog és a NordVPN közös ajánlatán keresztül feliratkozni a szolgáltatásra, melyet az alábbi logóra kattintva érhettek el.

kHJkenhg

Addig is köszönjük, hogy ismét velünk tartottatok! Amennyiben tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Ha nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor kérlek iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, valamint kövessetek bennünket az alábbi közösségi média oldalak mindegyikén.


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

© Szutor Márk
© Copyright by M&D’s Blog Since 2014

Termékbemutató: HP EliteBook 850 G3 (Harmadik rész)

Elérkeztünk hát a tesztelésünk harmadik hetének végéhez.

Ez pedig nem is jelenthet mást, mintsem, hogy ismét elővettük, és leporoltuk azokat az alkalmazásokat.

Amiket már jó ideje nem volt alkalmunk használni.

Igaz, a listán azóta már nagyban változtattunk is, hiszen rájöttünk, hogy bizonyos tesztelési metódusaink nem a legjobbak, vagy éppenséggel a legátfogóbbak. Így tartsatok hát most is velünk, és lássuk, miként teljesített a tesztjeinken a HP EliteBook 850 G3.

Kezdjük talán az egyik legfontosabbal, az AIDA 64 Stressz Tesztjével a dolgokat!

Itt már azonban egy apró problémába ütköztünk, ez pedig nem volt más, mintsem az adminisztrátori jogok hiánya. Ennek megfelelően sajnálatos módon a számítógép bizonyos aspektusairól nem kaptunk információt a szoftvertől. És csak és kizárólag a CPU Órajelét tudtuk figyelemmel követni.

System Stability Test - AIDA64  [ TRIAL VERSION ]
System Stability Test – AIDA64 [ TRIAL VERSION ]

Az első három perc 100%-os üzemen történő futtatás után még nem merültek fel hőkezelési problémák, és a ventillátorok is egy relatíve elfogadható sebességel pörögtek. És a zajszint is elfogadható volt a 34-37 dB-s tartományban.

A komplett tizenöt perces futtatás után sem láttunk különbséget, sem az órajelben, illetve ingadozást sem láttunk a teljesítményben. Így tehát joggal állíthatjuk, hogy a HP egy az eszköznek nagyon is megfelelő hűtési rendszert dolgozott ki. Igaz azt mindenképpen szeretném látni, hogy mi az amit esetlegesen a dedikált GPU-val szerelt megoldás produkálna ugyanezen a teszten!

Ezek után azonban kíváncsi voltam, hogy mire képes az Intel HD Graphics 520-as integrált grafikus processzor.

Cinebench R15.0

screenshot (6)

Jöhetett a CPU tesztelése is, hiszen itt már eddig sikerült jó eredményeket elérni, úgyhogy lássuk mi lett a vége ennek a tesztnek.

screenshot (7)

A 303 pont ugyan nem a legnagyobb teljesítménybajnok, hiszen mint az a képen is jól látható A közel négy évvel ezelőtt a processzor előtt megjelent, azaz 3-ik generációs, 4 magos Intel Core i7-3840QM is magasan túlszárnyalja ezt a teljesítményt.

Jöhetett mindezek után a GeekBench 4

Illetve jöhetett volna, hiszen a fentebb említett admin jogok, pontosabban azok nem megléte miatt az adott alkalmazást nem tudtuk lefuttatni semmilyen módon sem lefuttatni. Ez sajnos hasonló módon igaz volt a másik szeretett programunkra, a PC Mark 8 Home Conventional Tesztjére, valamint a PC Mark 10 teljes tesztjére.

Így nem maradt más hátra, mint a CrystalDiskMark 6 futtatása.

Köszönhetően a 256 GB-s SSD-nek, mely bár nem az NVMe sztenderdet használja, itt az első teszt során, melyet egy 50 MB-s próbafájllal végeztünk abszolút nem lettek rosszak az eredmények.

Hiszen az olvasási sebesség 537.3 MB / s-ben merült ki, míg az írási sebesség 361 MB / s-ben.

Ugyanezt a tesztet elvégeztük az 1GB-s próbafájllal is, mely során némi teljesítménynövekedést tapasztaltunk az olvasás terén, hiszen itt már 534.9 MB / s-ben merült ki a maximális adatátviteli ráta mértéke.

screenshot (8)

Persze nem felejtettük el a Speedtest.net futtatását sem.

A teszt során összesen 7 csatlakoztatott eszközt számoltunk ugyanezen a hálózaton, és a tesztek mindegyike a 2.4 GH-s sávon történt.

Az első tesztünket a routertől körülbelül 5 méterre végeztük. Mely során az eszköznek nem volt tiszta rálátása a hozzáférési pontra. Melyet egy fenyőből készült szekrénysor, és egy betonfal blokkolt.

screenshot (9)_li

A második teszet a routertől egy méterre folytattuk le, minden blokkolás nélkül, ahol az eredményeink mindennek, csak rózsásnak nem voltak mondhatóak.

screenshot (10)_li

Míg a harmadik teszet a routertől nagyjából 10 méterre végeztük, mely során két betonfal, illetve egy fenyőajtó blokkolta a jeleket.

screenshot (11)

Azonban ezek a teszteredmények akárhonnan nézve is furcsák, és először mi sem értettük, hogy pontosan mi is lehet mindez. Így megismételtük a tesztjeinket ugyanazokból a távolságokból, és ugyanazokkal a paraméterekkel azonban egy másik alkalmazást használva. És hasonlóan meglepő eredményeket kaptunk.

Nem tudom pontosan, hogy itt hardware problémáról kell-e beszélnünk, avagy teljes mértékben szoftveres hibából adódó gondokról van-e szó. Azonban mindenképpen megdöbbentő, hogy ennyire rossz eredményeket érünk el. Holott az ugyanazon a helyen lévő (5 méterre a routertől) 2008-as MacBook, az alábbi eredményt tudhatja magáénak.

screenshot 2019-01-21 at 21.09.12

Üzemidő.

Ez volt az a kategória amit az előző hetek során folyamatosan figyeltem. És a laptop ezen aspektusával tökéletesen meg vagyok elégedve. Nem egyszer fordult már elő az, hogy esetlegesen otthon felejtettem a töltőmet, és ilyenkor a teljesen akkumulátor kímélő üzemmódot igénybe véve egy teljes munkanapot végig tudtam csinálni a géppel.

Hiába, már egy pár évvel ezelőtt elértünk oda, hogy erre képesek a Windows számítógépek is, és nincs szüksége az embernek arra, hogy egy MacBook Air-t vegyen, ha esetleg ennyit szeretne akkumulátorról dolgozni.

Ami a további felhasználói élményeinket illeti, itt nagy változások nem történtek. A Windows 10 Pro x64 változata továbbra is tökéletesen, és minden probléma nélkül fut az eszközön.

És bár köszönhetően annak, hogy a Microsoft fejlesztői folyamatosan újításokon dolgoznak, így ez talán még jobb lesz majd a jövőben. Egyelőre azonban nem bíznám el magamat túlságosan, és pontosan ezért is van az, hogy személyes felhasználásra a mai napig a macOS-t választom.

Tudjátok még mi az ami úgyszintén egy jó választás lehet! Természetesen nem más, mint egy VPN szolgáltatás!

Erre nyújt kiváló megoldást a NordVPN kiváló szolgáltatása, mely a beépített killswitch-nek köszönhetően bármilyen probléma esetén automatikusan megszakítja a fennálló veszélyt tartalmazó kapcsolatot.

Amennyiben szeretnétek Ti is kihasználni egy nagyszerű, és olcsó VPN minden szolgáltatását, úgy nincs is más dolgotok, mint az M&D’s Blog és a NordVPN közös ajánlatán keresztül feliratkozni a szolgáltatásra, melyet az alábbi logóra kattintva érhettek el.

kHJkenhg

Addig is köszönjük, hogy ismét velünk tartottatok! Amennyiben tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Ha nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor kérlek iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, valamint kövessetek bennünket az alábbi közösségi média oldalak mindegyikén.


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

 

© Szutor Márk
© Copyright by M&D’s Blog Since 2014

Termékbemutató: HP EliteBook 850 G3 (Második rész)

Ismét itt vagyunk a már megszokott keddi tartalmunkkal.

Ami nem is lehetne más, mint az előző héten megkezdett HP EliteBook 850 G3 bemutatójának második része.

Az elvárásokat illetően elég hosszú volt a lista a laptoppal kapcsolatban.

Lássuk hát, hogy sikerült-e megfelelni mindnek?

Egy 15.6”-os laptop esetén nem feltétlenül várom el a könnyű hordozhatóságot. Hiszen ekkora méret esetén nem tudom egyszerűen a hónom alá csapni a készüléket. Mondjuk az athéni tömegközlekedés viszontagságai között inkább nem is szeretném ezt megkockáztatni, sem ezzel, sem bármelyik másik laptoppal.

Az összes kapott tartozékkal, mint a töltő, az USB Headset, valamint az egér a teljes csomag nagyjából két és fél kilót nyom. Ami jóval kényelmesebb az előző laptopjaimtól megszokott súlynál, melyek esetében csak maga az eszköz nyomott ennyit. Azonban még mindig nem beszélhetünk egy olyan összesítésről amit szeretnék minden nap magammal hordozni. (Még akkor sem, ha muszáj)

Persze egy 15.6”-os laptopnak megvan a maga előnye, ez pedig nem más, mint a numerikus billentyűzet, valamint a relatíve nagy horizontális kijelző, melyen négy alkalmazást elrendezve még mindig kényelmesen tudok egyszerre olvasni. Ezt a review-t írni, Excellben dolgozni. Illetve menet közben a Skype for Business alkalmazást nyitva tartani.

Ha pedig a billentyűzetnél tartunk, az előző cikkünkben nem igazán mondtam sem rosszat, sem jót a laptop ezen hardware eleméről. Az elmúlt egy hét alatt sikerült egy kicsit jobban hozzászoknom ehhez a laptophoz, és mivel a munkám többsége mostanában ezzel kerül megírásra, így sokszor előfordul az, hogy a Lenovo egy másik készülékét, vagy éppen a MacBook Air-t találom egy kicsit szokatlannak.

Ebben a kategóriában mindenképpen felülmúlta az elvárásaimat a HP EliteBook 850 G3, mivel nem vártam volna azt, hogy hozzá tudok majd szokni a billentyűzethez, sőt még akár kényelmesnek is mondom majd valamikor.

A trackpad mint olyan azóta sem lett a legjobb barátom, nem sokszor fordul elő, hogy használnám, már csak azért sem, mert folyamatosan velem van a Logitech Performance MX egerem, ami akármilyen trackpadnél kényelmesebb élményt fog nyújtani.

És itt érkeztünk el az első kényelmetlenséghez a laptoppal kapcsolatosan.

Az összesen 2 darab USB Type A port a mindennapos használat során megmondom őszintén kevésnek bizonyul. Mivel a headsetem folyamatosan használatban van, és valahova az egeret is csatlakoztatni kell, így egy-egy USB Drive-t, vagy akár csak a telefonomat tölteni már nincs lehetőségem anélkül, hogy valamit el ne távolítanék a perifériák közül.

Persze erre nyújthat segítséget akár a már meglévő USB Type-C csatlakozó bővíthetősége, avagy a Dock Connector. Azonban lehetséges, hogy itt is limitációkba ütköznék, hiszen tökéletes megoldást az irodai, és az otthoni használat között nehéz lenne találnom.

És ha már itt tartunk, nem tudom, hogy ez csak és kizárólag a használatra kapott készülék esetén van így, avagy minden HP EliteBook tulajdonos szembesül ezzel a problémával, de ami a vezetéknélküli adatátviteli sebességeket illeti, ott mindenképpen leszerepel a notebook.

Egy frissítést próbáltam meg letölteni az iPad-em számára iTunes-on keresztül, úgy, hogy csak és kizárólag én voltam a lakásban, és sem a TV, sem semmi más nem volt csatlakoztatva a routerhez. És ezzel a konfigurációval a hozzáférési pont mellett állva írt körülbelül 3 órát az iTunes a feladat elvégzésére.

Miután ebből elegem lett, és csatlakoztattam az Ethernet kábel egyik végét ugyanahhoz a routerhez, a másikat pedig a laptop dedikált portjához, úgy a már nagyjából megszokott 15 percet láttam, mely végeredményben körülbelül 12-nél fejezte be a közel 3 GB letöltését.

És ezek a sebességbeli ingadozások sajnos nem csak az otthoni, de az irodai hálózaton is megmutatkoztak. Holott mindkettő Cisco routerekkel van ellátva, melyek minden esetben a lehető legjobb csatorna, illetve sugárzási frekvencia kombinációra automatizálódnak.

Azonban, hogy a negatív kommentek felől egy kicsit más irányba is elvigyük ezt a cikket.

Az abszolút elégedettséget mindenképpen az akkumulátorüzemidő jelentette nálam. Itt minden probléma nélkül sikerült a Windows által becsült hat és fél órát hoznia a készüléknek. Mindezt úgy, hogy a már fentebb említett alkalmazások egymás mellett futottak, és mind a Bluetooth, mind a Wi-Fi modul bekapcsolva volt.

Természetesen valamelyik nap letesztelem majd a akkumulátor kímélő üzemmódot is, de nagy valószínűséggel itt is jó eredményeket fog majd elérni a laptop.

A kényelmi szolgáltatások közé a Windows 10 újításait szeretném még megemlíteni, hiszen a legutolsó Windows laptop tesztünk óta itt is nagy változtatások történtek.

A „Your Phone” alkalmazásnak köszönhetően akár az iOS, akár az Android rendszerű készülékek is megkaphatják azt a fajta integrációt az operációs rendszerbe, mint amit a macOS felhasználók már megszokhattak.

Szóval minden probléma nélkül tudom az SMS-eimet kezelni a laptopról, és bár az ingyenes alkalmazás még nem képes arra, hogy a telefonhívásokat is fogadja, vagy éppenséggel azokat a laptopról folytassa le. Erre azonban a HP PhoneWise szoftvere lehet tökéletes megoldás.

Hiszen ez az app képes mind a már fentebb említett feladatokra, mind a hívások kezelésére. Ezt pedig egy későbbi cikkünkben valószínűleg külön is bemutatjuk majd, úgyhogy tartsatok velünk a jövőben is, ha kíváncsiak vagytok arra, hogy mennyire vagyunk megelégedve ezzel a szolgáltatással.

Had ejtsek egy pár szót a laptopba épített SSD-ről.

Mindazok akik a Windows 10 operációs rendszert egy sima merevlemezről futtatják, ők már biztosan találkozhattak azzal a jelenséggel, amikor a szoftver megdöccen, és nem reagál azzal a sebességgel mint amit már megszokhattak a számítógépüktől.

Sem a Microsoft, sem senki más nem titkolja, hogy az SSD-k egyre nagyobb százalékú elterjedésével az operációs rendszert is erre a hardware elemre optimalizálják majd. És ez érezhető is egy hasonló konfigurációval ellátott HDD-s eszköz, valamint a HP EliteBook 850 G3 összehasonlítása között.

A boot idő, másodpercekben mérhető, illetve az ikonokra történő kattintás szinte azonnali reakciót vált ki a számítógépből, mely sokat lerövidít a mindennapos feladatok ellátásában. És bár tudom, itt sokan gondolhatják azt, hogy esetlegesen mindaz amit írok az szép angol szóval mondva „bullshit”.

Azonban mindenkit szeretnék megerősíteni abban, hogy itt egyáltalán nem erről van szó. Az alkalmazásokra történő várakozás, akár az indítás utáni pillanatokban, akár a feladatok ellátása közben is rengeteg időt rabolhatnak el az ember életéből. És ez egy nap alatt akár 10-15 perc kieséshez is vezethet az ember produktivitásában.

Ez természetesen egy nap alatt nem lesz számottevő, azonban egy hónap, vagy hosszabb mért idő alatt lesznek már olyan problémák, amik sokakat befolyásolhatnak majd.

Összegzésképpen csak annyit tudnék elmondani, az elmúlt hét tapasztalatai alapján, hogy nem volt egyszerű dolgom a laptoppal. Sok szempontból kiváló eszközt kaptam, és nagyon sok szempontból meg vagyok elégedve vele.

Az összeszerelés minősége tökéletes, és az akkumulátorüzemidővel sincs semmi problémám, azonban a további tesztek során még lehetséges, hogy felhúzza majd magát a készülék.

Addig is azonban, ha már van egy meglévő számítógépetek, telefonotok, tabletetek, vagy akármilyen más eszközötök, úgy a legfontosabb dolgotok nem lehetne más, mint az adataitok védelme.

Erre nyújt kiváló megoldást a NordVPN kiváló szolgáltatása, mely a beépített killswitch-nek köszönhetően bármilyen probléma esetén automatikusan megszakítja a fennálló veszélyt tartalmazó kapcsolatot.

Amennyiben szeretnétek Ti is kihasználni egy nagyszerű, és olcsó VPN minden szolgáltatását, úgy nincs is más dolgotok, mint az M&D’s Blog és a NordVPN közös ajánlatán keresztül feliratkozni a szolgáltatásra, melyet az alábbi logóra kattintva érhettek el.

kHJkenhg

Addig is köszönjük, hogy ismét velünk tartottatok! Amennyiben tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Ha nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor kérlek iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, valamint kövessetek bennünket az alábbi közösségi média oldalak mindegyikén.


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

© Szutor Márk
© Copyright by M&D’s Blog Since 2014

Termékbemutató: HP EliteBook 850 G3 (Első Rész)

Nos elérkezett egy újabb hónap, és ezzel együtt egy újabb terméket mutatunk be nektek.

Bár a mostani, már nem egy mai csirke, hiszen a HP azóta piacra dobta az EliteBook negyedik, illetve ötödik generációját.

Azonban ez senkit se tántorítson el attól a lehetőségtől, illetve azoktól a képességektől, amit esetlegesen ez az eszköz nyújtani tud.

Bár rengeteg gyártónál elég egyértelmű, hogy pontosan mekkora modellről beszéltünk. Azonban a HP egy elég érdekes struktúrát adott a hordozható termékei esetében. Hiszen sehol sem találjuk meg első ránézésre legalábbis, hogy 13″, 14″, vagy 15″-es modellről beszélünk-e.

Azonban, hogy megkönnyítsem a dolgotokat, itt egy kis betekintést szeretnék adni ezekbe az elnevezésekbe. A HP XyzBook “ABC” számai azok, melyek a legtöbb információt adhatják.

A:

Itt minden esetben a szériát szeretné megjelölni a gyártó, mely minél magasabb, annál professzionálisabb laptopról beszélhetünk. (Igaz, ezt sok esetben az EliteBook, illetve a ProBook elnevezés is jól mutatja.) Azonban az itt elérhető számok, mint a 2, 4, 6, és 8 változatok között hatalmas eltérések lehetnek.

B:

A termékek nevében szereplő második szám, minden esetben a képernyő átmérőjét jelenti. Tehát itt találkozhatunk a 2, 3, 4, 5, valamint 7-es számokkal. Melyek minden esetben a 12″, 13″, 14″, 15.6″, valamint a 17″-es modelleket fogják jelezni.

C:

Ebben az esetben csak két lehetőséggel kerülhetünk majd szembe, ez pedig nem lesz más, mint a 0 és az 5, mely nem mindegyik terméknél kerül majd megjelenítésre. Hiszen bizonyos hordozható, illetve asztali számítógépek csak és kizárólag Intel processzorral érkeznek majd. Melyet a termék utolsó számaként írott nulla jelzi. Amennyiben azonban AMD CPU-ról beszélünk, úgy természetesen a már fentebb említett ötös szám jelöli majd ezt.

A rövid történelem óra után, pedig lássuk, hogy mit is kapnak a pénzükért mindazok, akik a HP EliteBook 8-as szériájában gondolkodnak.

Első körben egy a már gyártótól megszokott kiváló gyártási minőséget, és relatíve elegáns megjelenést, ami mondjuk egy kifejezetten vállalati közép,- és felsővezetőket célzó szegmensben mindenképpen érthető.

Lássuk azonban, hogy milyen belsőt takar, a szolid külső?

Azt kell, hogy mondjam, hogy sok esetben meglepőt, és mégtöbb esetben különöset. Bár alapvetően a mindennapos használatra túlságosan is sok mindent pakoltak be a HP mérnökei a laptopba.

Azonban itt van az a pillanat, amikor azt kell, hogy mondjam megértem a filozófiájukat, hiszen soha nem lehet tudni, hogy az ilyen szegmensben elhelyezett termékeknél a felhasználó majd csak az Outlook, illetve esetlegesen Google Chrome párosítást használja majd.

Vagy esetlegesen ezen felül még ott lesz nem egy kollaborációs alkalmazás, mint a Skype for Business, esetleg Slack, valamint még egy harmadik, negyedik program is, mely már megkívánja az erősebb hardware konfigurációt.

Akármi is legyen a helyzet, a nálunk járt modell esetében az alapon 2.5 Gigahertz-en pörgő, valamint a TurboBoost techonlógiának köszönhetően, akár 3.1 GHz teljesítmény leadására képes Intel Core i7-6500U, egy tökéletes választás lehet mindazok számára, akik szeretnék megtartani a hosszú akkumulátor üzemidőt. Valamint ezzel együtt nagyobb teljesítményt szeretnének kapni a készüléktől, mint az Intel Core i5-6200U-val szerelt változatok esetén.

Kapunk még természetesen egy 2133 MHz-n pörgő 8GB-os LPDDR4 RAM modult is, mely alapvetően egy csatornás kiépítésben kerül a készülékbe. Ezzel lehetőséget adva a felhasználónak a későbbi bővítésre, valamint a kétcsatornás használatra. Ami hatalmas segítség lehet abban, hogy relatíve olcsón csikarjunk ki, valamivel nagyobb teljesítményt a laptopból.

Természetesen azonban az operációs rendszernek sem ártana futnia valamin, és bár itt is rengeteg lehetőség van / volt amikor a HP elkezdte gyártani a készüléket, a mi esetünkben azonban egy 256 GB-s M.2 SSD-t kaptunk, mely további bővítési opciókat biztosít, hiszen még mindig el tudunk helyezni a laptoban egy 2.5″-es merevlemezt, vagy akár egy másik SSD-t.

A kijelző tekintetében úgyszintén több opcióval konfigurálható a készülék, és a kőkorszakinak mondható 1366×768 pixeles felbontástól az 1920x1080p-s felbontásig terjednek a monitorok lehetőségei. Sajnálatos módon, mint sok más gyártónak, itt a HP-nek sem sikerült megoldania az érintőképernyő beépítését. Melyet a következő generációs EliteBook-okban már orvosoltak.

Itt még annyit megemlítenék, hogy a monitor bár LED háttérvilágítást kapott, azonban a kijelző technológia tekintetében messze nem tartunk még ott, hogy teljes mértékben LED-ekkel legyen megoldva a különböző szövegek, és képek megjelenítése. Sajnos a panelba épített LED-ek valóban csak a háttérvilágítás szerepét töltik be, míg a megjelenítésért egy IPS réteg felel.

És bár ezzel irodai felhasználásra ideális képminőséget tud biztosítani a HP EliteBook 850 G3. Azonban a különböző multimédia tartalmak fogyasztására nem feltétlenül lesz a legmegfelelőbb ez az eszköz. Itt szeretném még megemlíteni, hogy a maximális fényerő tekintetében úgyszintén nem sikerült elkápráztatni hiszem a maximum 306 cd/m² semmiképpen sem minősül a legjobbnak. Mint azt az alábbi képen is jól láthatjátok, egy 2015-ös MacBook Air-hez viszonyítva.

A betekintési szögek tekintetében azonban semmilyen esetben sem lehet panaszunk, hiszen nagyjából 145 fokos térben tudunk mozogni, mielőtt a színek, vagy éppenséggel a szöveg elkezdene torzulni. Tehát az irodai használatot kipipálhatjuk, és valószínűleg rajtam kívül nagyon senkinek sem jutna eszébe egy 15.6″-es laptoppal rohangálni a városban, és akár egy taxi hátuljában, akár a buszon, vagy villamoson neki állni dolgozni.

Szóval, hiába szerzett rossz pontokat a HP EliteBook 850 G3 a fentebb említettek miatt, az biztos, hogy egy a célnak tökéletesen megfelelő laptopot kapunk. Térjünk át azonban egy olyan pontra, ami ennél talán fontosabb lehet mindenkinek.

Ez pedig nem is lesz más mint az I/O

Amennyiben hajlandóak vagyunk ennyi pénzt kiadni egy laptopért, úgy mindenképpen azt várnánk el, hogy mind a biztonság, mind a csatlakozthathatóság terén kiváló laptopot kapjunk.

És a HP megoldásának az eddigi legjobbnak minősített készülkénket, a Lenovo Yoga 300-11IBY-t kell leköröznie.

A gép bal oldalán találhatunk egy Kensington zárat, egy VGA csatlakozót, valamint egy USB 3.0-s Type A alljzatot, illetve egy Smart Card olvasót, mely kifejezetten azoknak lehet hasznos, akik az irodájukat, illetve minden egyéb céges szolgáltatást, esetlegesen szoftvert egy kártyával tudnak elérni.

A laptop jobb oldalát úgy szintén tarkítja még egy pár érdekes dolog, így többek között egy USB Type-C csatlakozó, mely sajnálatos módon nem kapta meg az Intel Thunderbolt 3 átviteli szabványt, és a tesztek alapján az USB-C 3.1 Gen 1 port mindössze az 5 Gbit/s adatátviteli sebességre képes.

A szokásossal ellentétben, a HDMI csatlakozó helyén egy DisplayPort csatlakozót találunk, azonban sem a HP hivatalos weboldalán, sem a mellékelt technikai specifikációkban nem találtuk meg, hogy egész konkrétan melyik DisplayPort verzióról beszélünk.

Mindezek mellett van még egy USB 3.0-s Type A csatlakozó, egy RJ-45-ös Gigabit Ethernet slot, ez hasonlóan a legtöbb modern laptophoz úgyszintén el lett látva egy a portot védő pajzzsal, elkerülve ezzel a sérüléseket. Úgyszintén megtalálható még egy SIM kártya foglalat. Találunk még lehetőséget egy kifejezetten a HP laptopokhoz készült csatlakozó használatára is, mely különböző adaptereken keresztül képes HDMI, USB, illetve egyéb jelek továbbítására is. Ezen felül a gép allján találhatunk még egy nagyon okosan elrejtett SD kártya olvasót.

Mindez azonban mit sem érne, ha nem kapnánk ezek mellé egy kiváló Wi-FI antennát. Itt pedig úgyszintén nem okoz csalódást a készülék, hiszen az Intel Dual Band Wireless-AC 8260 antennát kapunk, mely egyszerre képes az 802.11 b/g/n/ac szabványokat kezelni. És bár a teszt környezetben nem sikerült megnéznünk azt, hogy a készülék képes-e mind a 2.4 GHz-es, illetve az 5 GHz-es sávok kezelésére. Ami a további kommunikációs lehetőségeket illeti természetesen a Bluetooth 4.2 nem maradhatott ki a gépből, és a biztonság érdekében egy ujjlenyomatolvasót is kapunk.

Ez természetesen a Windows Hello által támogatott, azonban itt talán annyit kéne még megemlítenünk, hogy sajnálatos módon a 720p-s webkamera nem támogatja ezt a funkciót, ami bár nem a legnagyobb probléma, mégis jó lett volna látni a lehetőségek között.

Térjünk át azonban egy kicsit a tartalmak fogyasztására.

Itt semmiképpen sem vall szégyent a HP EliteBook 850 G3, hiszen a Bang & Olufsen által gyártott hangszórók, tökéletes, és tiszta hangzást biztosítanak. Azonban óva intenék mindenkit attól, hogy 70-76 százaléknál magasabb hangerőn próbáljon meg bármit is visszajátszani.

Ugyanis ezek között a körülmények között már némi torzulás hallható az audió terén, és bár a maximális hangerő arra nem lesz elég, hogy egy teljes szobát betöltsön. Legalábbis egy nagyjából 20 négyzetméteres nappaliban nem volt elegendő a maximális hangerő. Azonban irodai felhasználásra, vagy akár csak egy Skype konferencia beszélgetéshez, amikor épp nincs nálunk egy headset tökéletes megoldást biztosíthat a már beépített hangszóró.

Viszont elérkezett talán az a pillanat, amikor mindenféleképpen át kell térnünk a számítógép azon aspektusára, amit a legtöbbször kritizálok, és ami a magam, valamint sok midnenki más részéről fontos lehet.

Ez pedig nem is más, mint a billentyűzet, és a trackpad.

Az előző HP laptop tesztünk során, mely egy HP ProBook 430 G2-ről szólt, egyáltalán nem voltam megelégedve a billentyűzettel, és a trackpaddel. A túlságosan rövid utat megtevő billentyűk, valamint a szinte miniatűr trackpad egyáltalán nem tettek jó szolgálatot a használhatóság terén. Nem is beszélve a háttérvilágítás hiányáról.

Egy generációval, és nagyjából plusz €1000-val később már egy teljesen más kategóriába esünk azonban. Itt már valamivel kevesebb problémám van, hiszen megjelent a két fokozatban kapcsolható fehér színű háttérvilágítás. Mely az éjjeli, vagy késő délutáni használatot nagyban megkönnyíti.

Azonban nappali fényben, ha mást nem egy kevés kontrasztot adjon az egyes karaktereknek arra már nem a legjobb megoldás az amit a HP választott. Az egyes LED-ek fényereje nem elég magas ahhoz, hogy az ablakon keresztül érkező fényben jelölje az egyes billentyűk keretét.

Ez azonban sokaknak nem fog problémát okozni, hiszen alapvetően nem fogják ennyire tüzetesen átnézni a laptopot, inkább csak használni fogják a mindennapok során. És itt szeretnék áttérni a kialakításra, valamint a számomra egyik legfontosabb aspektusra. Ez pedig nem más, mint a gépelési élmény.

Nos az alapvető teszt amit meg szoktam csinálni az nem más, mint a typingtest.com weboldal “The Enchanted Typewriter” nevű tesztje. Melyen a már megszokott készülékeimmel lévő átlagot szoktam figyelembe venni. Ez a 13″-es MacBook Air-emen nagyjából 75 Words Per Minute eredményt szokott mutatni. Míg többszöri próbálkozás után a HP EliteBook 850 G3-on egy 67-es eredményt sikerült elérnem.

HP EliteBook 850 G3 Typingtest

Ez a magam részéről sokat segít abban, hogy mennyire könnyen tudok hozzászokni egy adott billentyűzethez. Az pedig, hogy még egyszer nem fordult meg a saját fejemben sem, hogy ezen cikk írása közben egyszer is panaszkodjak erről a megoldásról az jól mutatja, hogy nem sok problémát találtam vele.

Eleinte bár szokatlan volt a kiosztás, valamint a relatíve közepes ponton lévő visszajelzési pont. Azonban a billentyűk által megtett távolságra nem lehet nagy panaszom. Bár viszonyítási alapként a legtöbb esetben az eddigi legkényelmesebb eszközt szoktam figyelembe venni. Mely nem is lenne más, mint a Lenovo Ideapad Y850. És ehhez képest labdába sem tud rúgni a készülék. Azonban egy ilyen vékony laptophoz képest jó eredményt ért el.

És mind a folyamatos munkámat, mind a jelenlegi cikket is ezen a készüléken gépelem, egyelőre pedig nem sikerült elfáradni a kezemnek. Ami még a billentyűzeteket illeti, itt találunk néhány érdekességet (a görög kiosztáson kívül). Ez nem lenne más, mint a “G”, “H”, illetve “B” betűk között található “mellbimbót”, avagy egeret. Illetve ezen felül a MacBook-okról már megszokhatott egymásba épített fel, valamint le billentyűket.

Amiért a tervezővel nagyon szívesen és hosszan elbeszélgetnék, hogy egy ennyire Microsoft Office csomag felhasználókra orientált laptop esetén mégis mi volt az elképzelés, hogy ezt csak és kizárólag így lehetett megoldani.

Nem egy gyártónak sikerütl megcsinálnia azt, hogy némi eltolással teljes méretű nyilakat helyezett el a megfelelő helyen, de úgy tűnik, hogy az amerikai tervezőknek ez a mániájuk, és ezen nem nagyon fogunk tudni változtatni.

Ami a trackpadet illeti.

Itt ismételten nem lehetnek panaszaim. Az üveg felületű trackpad mint érzésre, mind méretre tökéletesen megfelel. A dedikált gomboknak még mindig nem vagyok a legnagyobb barátja. Legalábbis ami a trackpad allján lévőket érinti. De köszönhetően a Windows Precision Driverekek már közel MacBook kategóriát üt meg a laptop ezen hardware eleme.

Itt pontatlanságot nem tapasztaltam, illetve nem volt olyan, hogy nem értette volna meg a Windows 10 Pro x64 operációs rendszer, hogy egész konkrétan mit szerettem volna tőle. Ami még úgyszintén nagy segítség függetlenül a trackpad méretétől, hogy az tenyerem által történt érintéseket nem dolgozta fel a legtöbb esetben, amikor arra nem volt szükség.

Azonban mindazoknak, akik esetleg nagyobb tenyerekkel rendelkeznek mint én, ami lássuk be nem lenne nehéz, számukra a trackpad bal felső sarkában található dedikált gomb lehet nagy segítség, hiszen ezzel tudják aktiválni, illetve deaktiválni az adott hardware elemet.

Nézzük akkor, hogy mit is kaptunk az elmúlt pár nap alatt?

Nos egy irodai felhasználásra tökéletes 15.6″-es laptopot, relatíve kényelmes, és jól használható billentyűzettel, valamint trackpaddel. Egy nem túl világos, azonban kiváló felbontású kijelzővel. Illetve a csatlakoztathatóság minden téren kiváló lehetőségekkel.

Azonban vannak még kívánnivalóink, valamint teszjeink amit az elkövetkezendő hetek során olvashattok majd.

Addig is azonban, ha már van egy meglévő számítógépetek, telefonotok, tabletetek, vagy akármilyen más eszközötök, úgy a legfontosabb dolgotok nem lehetne más, mint az adataitok védelme.

Erre nyújt kiváló megoldást a NordVPN kiváló szolgáltatása, mely a beépített killswitch-nek köszönhetően bármilyen probléma esetén automatikusan megszakítja a fennálló veszélyt tartalmazó kapcsolatot.

Amennyiben szeretnétek Ti is kihasználni egy nagyszerű, és olcsó VPN minden szolgáltatását, úgy nincs is más dolgotok, mint az M&D’s Blog és a NordVPN közös ajánlatán keresztül feliratkozni a szolgáltatásra, melyet az alábbi logóra kattintva érhettek el.

kHJkenhg

Addig is köszönjük, hogy ismét velünk tartottatok! Amennyiben tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Ha nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor kérlek iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, valamint kövessetek bennünket az alábbi közösségi média oldalak mindegyikén.


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

© Szutor Márk
© Copyright by M&D’s Blog Since 2014

Termékbemutató: Xiaomi Redmi 4x (Első rész)

Ilyen tartalommal is rég jelentkeztünk már.

Azonban sikerült egy újabb eszközt találnunk, amit most be tudunk mutatni nektek.

Ez nem is lenne más, mint a Xiaomi Redmi 4X

20171103170952_xiaomi_redmi_4x_32gb

A 2017 májusában bemutatott készülék sok olyan dolgot tartalmaz, ami manapság igazán előnyösnek számít. Azonban mindenképpen születtek olyan döntések a gyártó részéről, amelyek megkérdőjelezhetőek a mindennapi felhasználás szempontjából.

Bár az unboxingra mint olyan sajnos nem volt lehetőségem, így nem tudom, hogy milyen élményt nyújt majd a készülék ilyen téren a leendő felhasználóknak. Azonban elsőre azt kell, hogy mondjam kellemes meglepetést okozott a telefon, mikor először kézbe vettem.

Az anyagfelhasználás terén az alumínium, és a Corning Gorilla Glass egy kellemes keverékét ötvözi. És ennek, valamint a telefon 5,48 inches méretének, és 150 grammos súlyának köszönhetően igazán prémium érzetet ad, és ezt a folyamatos használat során is kiválóan teljesíti.

Ami a továbbiakat illeti, a készülék előlapján találunk összességében egy 5 megapixeles kamerát, mely képes az 1920×1080 @ 30fps felvételek készítésére. Mindemellett úgyszintén elhelyezésre kerül, egy (sajnálatos módon stereo hang kibocsájtására nem képes) hangszóró. Valamint egy közelségérzékelő.

A kijelző egyébként semmi különleges, a 2017-es androidos, illetve iOS-es sztenderdekhez képest. Az 5″-es IPS LCD panel 1280 x 720 pixel felbontással, és 60 Hz-es frissítési rátával dolgozik. Mely egy igencsak átlagos 294 pixel / inch képpontsűrűséget eredményez. Azonban pozitívumként érdemes megjegyeznünk, hogy a fényerő minden az általunk tesztelt helyzetben megállta a helyét.

20170322101106_c5774fce

Térjük rá azonban a belsőségekre.

A készülék a Qualcomm Snapdragon 435-ös 8 magos SoC-t használja, mely akár 1.4 GHz-es teljesítmény leadására képes a processzor összes feldolgozási szálán, és amely az ARM Cortex A53 sztenderdet használja a feladatok feldolgozására.

Ami a GPU-t illeti, köszönhetően annak, hogy egy Qualcomm Chip-ről beszélünk, így egy Adreno 505-ös grafikus processzor társul a pár évvel ezelőtti zászlóshajónak számító chipsetben.

A nálunk járt készülék összesen 32GB belső memóriával érkezett mely 3GB RAMmal társult. Azonban a telefon elérhető 16GB belső tárhellyel, 2GB RAM kíséretében, valamint 64GB tárhellyel 4GB RAM opcióval is.

Köszönhetően annak, hogy a Xiaomi mely piacokra próbálja fektetni a hangsúlyt, a telefonban természetesen megtaláljuk a kombinált Dual SIM tálcát, melyet kétféleképpen használhatunk fel. Az első lehetőség, hogy egy Micro és egy Nano SIM elhelyezésével két külön hálózathoz csatlakozunk. A második lehetőség pedig nem más, mintsem egy Nano SIM és egy Micro SD kártya elhelyezésével mind a kommunikációra, mind a tárhelybővítésre lehetőségünk adódik.

És, hogy mi is az ami ezt az egészet meghajtja? Nos az nem más, mint egy 4100 mAh-s Lithium-Polimer akkumulátor. És ez az a pont ahol az első tervezési hibát fel kel, hogy írjam a listára. Hiszen a készülék nem támogatja a Qualcomm Quick Charge technológiát. Így amennyiben a beépített Micro-B USB 2.0-s csatlakozón keresztül töltjük a telefont, úgy az enyhénszólva is sok időt vehet igénybe. Cserébe azonban remek üzem,- illetve készenléti időt kapunk.

A nálunk járt készülékkel minden probléma nélkül sikerült kihúznunk két, néha három napot, úgy hogy az összes közösségi média fiókunkat, e-mailjeinket, illetve minden egyéb a weblaphoz tartozó fiókot beállítottunk a telefonon.

20170322101106_ae16e57d

A további hardware elemek között megtaláljuk még a hátlapba épített ujjlenyomatolvasót, mely amai követelményekhez képest meglepően gyors, és pontos. Ezen felül a készüléken természetesen nem hanyagolták el a 3.5 mm-es jack dugót sem. Ami 2017-ben lássuk be nem volt egy megszokott trend a legtöbb gyártónál. Illetve természetesen a hátlapon még úgyszintén megtaláljuk a 13 megapixeles hátlapi kamerát. Melyről szeretnék egy kicsit több szót ejteni.

Kamera

Ha ez lenne az egyetlen kamera amit a telefonnal töltött 4 hét során használtam volna, akkor alapvetően meg lennék elégedve a 13 megapixeles (f/2.0) képességeivel. És van egy olyan érzésem, hogy a legtöbb embernek, aki a telefonjával készíti a fotókat, illetve videókat, annak semmi problémája nem lesz a minőséggel. Legalábbis Instagram-on, illetve akármelyik másik közösségi média portálon ugyanolyan jól mutat majd ez a pár kép is, mint bármelyik másik.

De nem lennénk teljes mértékben kredibilisek, ha nem említenénk meg a hiányosságokat, mint a hiányzó 4K videófelvétel lehetőségét, az optikai képstabilizációt, a kamera alkalmazásba épített manuális módot. Alapvetően persze senki sem fogja olyan használatnak kitenni a készüléket, mint a teszt időszak során mi szoktuk. Így megint csak a legtöbben meg lesznek elégedve az 1920×1080@30fps-ben készített FullHD videókkal is.

Adatátvitel

Mint azt már fentebb is említettük a Xiaomi Redmi 4X természetesen egy Dual SIM-es készülék. Az adatátviteli lehetőségek terén azonban a Qualcomm Snapdragon 435-ös chipset lehetőségei egy kicsit limitálják a teljesítményt.

A maximális adatátviteli sebesség 150 mbps-ben merül ki, azonban furcsa módon ettől függetlenül a 4G+ funkcionalitás valamilyen oknál fogva nem támogatott. Kapunk még természetesen egy 802.11 b/g/n Wi-Fi Antennát, Bluetooth 4.2-t. Illetve 2018-ban igencsak meglepő módon egy FM antennát is, mely egyébként egész kiváló vételt tesz lehetővé az elérhető FM sávokon.

Amit ebben a kategóriában azonban nagyon hiányoltunk, az nem volt más, mint az NFC (Near Field Communication) bár sokaknak ez megint csak nem számít majd hiányosságnak, sőt a legtöbben nem is használják majd ezt a funkciót. Ettől függetlenül jóval kényelmesebb használatot tett volna lehetővé az NFC megléte, hiszen így akár a telefonunkkal is végre hajthattuk volna a kisebb-nagyobb bankkártyás tranzakciókat, stb.

Software

Mindazokat a hiányosságokat amit hardware terén elszenvedtünk, azt nagyban kárpótolja a Xiaomi azzal, hogy a készüléket az Android 7.1.2-es verziójával szállítja.

Erre természetesen a gyártó a már méltán népszerű MIUI skint húzta rá, ami egy egész kellemesen használható kezelőfelület. Azonban mindazok után, hogy esetlegesen több mint 60 alkalmazást feltelepítettem a készülékre már nem tudom, hogy mennyire szívesen használnám mindezt.

Azonban mindent összevetve azzal, amit leírtunk, és amit az első hét során tapasztaltam, azt kell, hogy mondjam, hogy a készülék a hosszú üzemidejével, és a megmunkálási minőségével mindenképpen jó benyomást tett rám. Már csak remélni tudom, hogy az elkövetkezendő három hét során semmilyen egyéb problémába nem ütközöm.

Amennyiben azonban mégis, úgy legalább tudom, hogy a személyes, illetve a böngészési adataim biztonságban lesznek. Köszönhetően a NordVPN kiváló szolgáltatásainak!

Amennyiben szeretnétek Ti is kihasználni egy nagyszerű, és olcsó VPN minden szolgáltatását, úgy nincs is más dolgotok, mint az M&D’s Blog és a NordVPN közös ajánlatán keresztül feliratkozni a szolgáltatásra, melyet az alábbi logóra kattintva érhettek el.

kHJkenhg

Addig is köszönjük, hogy ismét velünk tartottatok! Amennyiben tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Ha nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor kérlek iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, valamint kövessetek bennünket az alábbi közösségi média oldalak mindegyikén.


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

© Szutor Márk
© Copyright by M&D’s Blog Since 2014

Termékbemutató: Huawei P9 (Első rész)

Személy szerint mindig is akkora telefonjaim voltak amik pont elfértek a kezemben.

Ez annyit jelent, hogy 5″-nál nagyobb készülékhez sosem volt szerencsém.

Valamiért most mégis a Huawei P9-re esett a választásom.

Nem nagyon néztem utána milyen paraméterekkel rendelkezik, de most, hogy így a kezemben tartom már igazán nincsenek problémáim a méretekkel. És bár a családban van nem egy készülék a fent említett gyártótól, mégis voltak fenntartásaim. Vajon jogosan? Tartsatok velünk, és ez kiderül!

Az egész a kicsomagolási élménnyel kezdődik, hiszen a készülék, egy a tetején aranyszínű dombornyomott betűkkel formált érintésre kellemes felületű, és a minőségérzetet nagyban elősegítő dobozban érkezik. Melynek tetejét egyszerűen le emelve a szemünk elé kerül a telefon a maga  5,2″ kijelzőjével.

16122305_10210034782203539_1827870894_o

A telefon alatt található a fülhallgató, a töltő és a használati útmutató valamint a garancia levél.

A mai sztenderdeknek megfelelően a P9 egy unibody konstrukciót kapott. És az anyagfelhasználás terén szálcsiszolt aluminíummal találkozhatunk a készülék hátán és Gorilla Glass 3-al az elején.

A készülék összesen 7 mm vastag, (már ha ezt lehet vastagságnak nevezni), 152 mm magas, és 75 mm széles. Míg tömege mindösszesen 144 gramm.

fémháza a lekerekítésekkel és csiszolásokkal együttvéve közel 7 mm vékony hosszúságát és szélességét tekintve 15,2 cm valamint 7,5 cm. Tömege  144 gramm. A kijelzőt tekintve egy 16,7 millió színes kapacitív Super AMOLED érintőkijelzőt találhatunk mely 1080 x 1920 pixeles felbontással rendelkezik valamint Gorilla Glass 3-as borítás találhatórajta.

16122334_10210034782523547_1718597660_o

Na de térjünk rá egy kicsit a belsőségekre.

A telefonban egy 8 magos CPU-t találunk, mely egy Cortex A72, 4 magos, 2.5 GHz-s nagy teljesítményű egységből, illetve egy Cortex A53 4 magos, 1.8 GHz-s energiatakarékos processzorból áll. A Grafikus feladatok végrehajtásához a Mali-T880 MP4, mely a fő számítási egységhez hasonlóan úgy szintén négy magos, azonban a teljesítménye mindössze 900 MHz-s.

A Huawei mérnökei mindezt az adott tesztkészüléket 32 GB tárhellyel, valamint 3 GB RAM-al társították. A telefon azonban elérhető 64 GB-s változatban is, melyhez már 4 GB RAM társulna. A tárhely természetesen microSD kártyával bővíthető.

Kijelző terén egy Super AMOLED panelt kapunk, melynek felbontása 1920 x 1080, ami 5,2″-en már talán nem számít túl soknak, azonban azt is figyelembe kell vennünk, hogy milyen árkategóriában értékesíti a cég a saját termékeit. Arról már nem is beszélve, hogy ezzel a felbontással az akkumulátort is bőven kímélik. Hiszen abból nem sikerült túl nagyot beleszuszakkolni az impozáns fém házba. Mindössze egy 3000 mAh-s Li-Ion telepről beszélhetünk.

Mely intenzív használat mellett körülbelül fél napnyi használatra nyújtott elegendő kapacsitást.

Ami a további hardverelemeket illeti, itt már csak a 2016-ban mondhatni kötelező elemek vannak, ilyen például a Google Pixel-hez, és sok más Android-os készülékhez hasonlóan a hátlap közepébe épített ujjlenyomatolvasó. A 3,5 mm-es jack dugó (bár ez ugye nem mindenkinek volt egyértelmű választás az előző évben, khm Apple). Illetve természetesen

Kamera

Nos ezen a fronton történtek újítások, legalábbis az elődmodellhez a P8-hoz képest.

Az ujjlenyomatolvasó felett ugyanis 2 db 12 megapixeles ( f/2,2 ) lencsével találkozhatunk. Melyek a Sony IMX286-os szenzorát használják. Azonban míg a legtöbb kettős hátlapi kamerával dolgozó okostelefon esetén a térhatást (ún. Depth of Field), és az azzal kapcsolatos lehetőségeket próbálják kiaknázni a gyártók. A Huawei mérnökei inkább a színkorrekciót tűzték ki célul. Ugyanis a két kamera közül csak az egyik képes a színes felvételekre, míg a másik egy dedikált monokróm érzékelővel rendelkezik.

Videó felvételek terén bár az érzékelő felbontását tekintve lehetséges lenne a 4K felbontás, itt azonban be kell érnünk a FullHD, azaz az 1920 x 1080 @ 30fps tartománnyal. Ezzel viszont a natív FullHD kijelzőn öröm visszanézni a telefonon készített felvételeket. A képek megvilágításáról egy True Tone vaku gondoskodik.

Az előlapi kamera egy 8 megapixeles egység, mely kicsit szélesebb látószögű az átlagosnál, és HD videókat rögzíthetünk vele.

Adatátvitel.

Nos ilyen téren sincs szégyenkeznivalója a P9-nek. Hiszen a készülék elérhető mind egy illetve két SIM-et fogadó változatban. És mindkét esetben ahogy azt elvárhatnánk nanoSIM kártyát kezel.

A kommunikáció természetesen 4G/LTE hálózatokon is lehetséges, amennyiben előfizetésünk, vagy kártyás díjcsomagunkban benne foglaltatik a gyorsabb hálózati elérés. Ezen felül 802.11 b/g/n dual-band (2,4 GHz illetve 5 GHz-s) Wi-fi modult, Bluetooth 4.2-t, NFC-t, illetve egy USB Type-C csatlakozót találunk.

Szoftver.

Lévén, hogy a készülék még 2016. áprilisában jelent meg, így az Android 6.0 Marshmallow változata fut rajta, azonban a Huawei már elkezdte elérhetővé tenni a 7.X Nougat szoftvert is majdnem minden régióban.

Erre húzták rá a szokásos  EMUI kezelőfelületüket, melyből immár a 4.1-es verziót kapjuk.

Alapvetően kifejezetten jó benyomást tett rám az adott készülék. Azonban mint azt már a címből is sejthetitetiek, ez ismét egy több héten át ívelő cikksorozatunk lesz. Hiszen még bőven van miről írnunk.

Ha tetszett ez a tartalom, akkor kérlek, nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez eljusson. Ha nem szeretnétek lemaradni a további tartalmakról sem, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, vagy kövessétek a M&D Blog további bejegyzéseit az alábbi közösségi média platformokon.

Mégegyszer köszönjük a figyelmeteket!


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50

Téglás László

Facebook: https://facebook.com/teglaslaszlo
Twitter: https://twitter.com/teglas_laszlo/
Instagram: https://www.instagram.com/teglaslaszlo/
Email: teglas.laszlo@mndsblog.com

© Téglás László
© Copyright by M&D’s Blog Since 2014

Termékbemutató: Lenovo Flex 2-15

Úgy tűnhet, hogy valamilyen érzelmi kapcsolat lépett fel köztem és a Lenovo termékek között, és bár ez valamilyen téren igaz. Ez a gondolat valahogy nem söpört végig az agyamon, amikor egyik ismerősöm közölte, hogy lehet megtalálta a megoldást a mindennapos használatra való számítógépemre, amit megmondom őszintén már elég rég óta keresek.

Mint azzal talán tisztában vagytok, jelen pillanatban egy Lenovo Y580-at használok. Mely egy Intel Core i5-3210U CPU-val, 16GB DDR3 1600 MHz RAM-al, illetve egy nVidia 660M mobil GPU-val van felszerelve, így tehát alkalmas a nagyobb teljesítményt igénylő feladatok elvégzésére is. Míg jegyzetelésre, akár az irodában, akár odafele menet, vagy éppenséggel amikor haza látogatok, akkor a jóval kisebb súlyú, és méretű Lenovo MiiX 300-as jön velem.

Azonban rá kellett jönnöm, hogy gyakorlatilag az Y580-asomat bár elég sok mindenre használom, az irodai munkától kezdve, a különböző játékokon át (NBA 2K sorozat, Microsoft Flight Simulator X, Banished, Stranded Deep, stb.), a videó és képszerkesztésig. Továbbra is valamilyen szinten hiány érzetem volt.

És bár imádom azt a készüléket, körülbelül 2 nappal azután, hogy hozzám került a MiiX, és realizálódott bennem, hogy mennyire jól teljesít a Windows 10 egy érintőképernyős környezetben, néha azon kaptam magam, hogy reflexből a kijelzőn koppintok, és el is csodálkoztam, hogy nem kapok semmilyen reakciót. (Kivéve a saját magamnak szánt „Ó, Te idióta” mondatot… :D)

Ekkor már úgy gondoltam, hogy a napok, amikor csak „egerészünk” vagy éppenséggel simogatjuk a touch pad-et, már lassan a múlté lesznek, és lehet itt lenne az ideje annak, hogy én is tovább lépjek. Egy ismerősöm ekkor lépett közbe, és szólt, hogy van nem egy olyan laptop most az üzletében, ami megfelelne a követelményeimnek. És egy hétre bármelyiket szívesen felajánlja egy teszt körre. Azt persze nem árulta el, hogy pontosan mely típusok lesznek ezek, úgyhogy nagy érdeklődéssel mentem be a boltba.

Eléggé meglepődtem amikor a kezembe nyomta a kinyomtatott Excel táblázatot, ami összegezte minden tulajdonságát a készülékeknek, amit nekem szánt. Főleg akkor amikor az első helyen holt versenyben végzett egy MacBook Pro 15” Early 2014, illetve a mostani választásom.

Na várj egy kicsit Márk! Komolyan azt mondod, hogy egy Lenovot választottál egy Mac helyett?

Igen, és ennek számtalan oka van, és persze nem mondom, hogy nem szerettem volna egy Mac-et erre a hétre, azonban az Apple eszközöknek az én szememben két nagy hátránya van a Windows-os társaikkal szemben. Az egyik az nyilván az érintőképernyő, vagyis inkább annak a hiánya. Ami jelen esetben számomra döntésértékkel bír a vásárlás mellett. A másik pedig az, hogy most már nagyjából hat hónapja használok egy Mac-et, mondhatni minden nap. És bár való igaz, hogy szeretem a teljesen csöndes üzemet, és a MacBook Air 11” late 2014 hordozhatóságát, mivel nagyon is kényelmes egyik meetingről a másikra hurcolni, anélkül, hogy a konnektortól túlságosan távol kéne kerülnöm egy-egy munkanap során. Azonban már rendelkezem azzal, a kis méretű hordozható eszközzel, ami számomra tökéletes, és ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor jelenleg csak és kizárólag abban az esetben választanék egy Mac-et, egy PC fölött, ha egy otthoni szórakoztató központon gondolkoznék. Melynek központjában egy 27”-es iMac lenne, két másik Thunderbolt monitorral.

Azonban haladni sem ártana, nem de?

Szóval az első benyomások kifejezetten jók voltak, amikor a kezembe fogtam az eszközt. A monitor külső héja egy nagyon sima műanyag burkolat, ami érintésre puhábbnak tűnik az átlagosnál. Ezen felül még a régi típusú „gravírozott” Lenovo logót találjuk itt a bal felső sarokban.

1

Lejjebb haladva egy gyönyörűen megmunkált zsanért találunk.

3

Majd megfordítva az eszközt egy relatíve nagy szellőző nyílást vehetünk részre, a CPU hűtésére. Ezen felül a szokásos négy gumírozott talp, illetve  2 hangszóró kapott még itt helyet.

Ha már a CPU-ról esett szó, az eszköz egy Intel Core i3-4030U-val van felszerelve, mely 1.90 GHz-n pörgeti a két magot. Ezen felül még 4GB DDR3 RAM, illetve egy 500GB-s Seagate SSHD-t találunk a gépben. Mind a RAM, mind a tárhely egyszerűen bővíthető. Illetve egy M.2 típusú SSD-nek is van még hely az alaplapon. A dedikált videó kártyát nem találunk, ennek megfelelően a processzor grafikus gyorsítója a felelős a gyönyörű FullHD, 10 pontos multi-touch, IPS kijelző futtatására.

Itt szeretném megjegyezni azonban, hogy a specifikációk országról országra változhatnak. A hivatalos Lenovo oldalon az egyetlen termék amit Flex 2 15 néven találtam egy i3-4210U-val, illetve 4GB RAM-al, valamint egy 1366 x 768 pixel felbontású TM panellel szerelt verzió volt. Szóval, ha esetleg arra adjátok a fejeteket, hogy megrendelnétek magatoknak ezt a terméket, akkor kövessétek a linket, ennek a cikknek a végén. Vagy próbáljatok meg, egy olyan üzletet találni, ahol meg tudtok bizonyosodni arról, hogy a fentebb leírtakat kapjátok.

Na, de térjünk vissza ehhez a konkrét modellhez. Azt elismerem, hogy az Intel HD Graphics 4400 az nem a legerősebb „GPU” a Földon, illetve ezzel együtt azt is, hogy amikor elhoztam a Flex-et, akkor a különböző játékok futtatása nem is fordult meg a fejemben. Ettől függetlenül a már megszokott teszteket lefuttattam rajta, hogy lássam mire is képes az eszköz.

Elsőként a Stranded Deep következett, melyet az alapértelmezett beállításokkal DirectX 9 módban futtatva indítottam el. És rábíztam magamat a szoftverre, hogy válassza ki a szerinte megfelelő kombinációt. Ami FullHD felbontást, és a közepes minőségi beállításokat jelentette, ezzel összesen egy 10 képkocka / másodperces eredményt sikerült produkálni. Mindezek után a beállításokat módosítottam, hogy jobban megfeleljenek a valós teljesítménynek, de a felbontást továbbra is 1080P-n tartottam, ez egy 5 fps-es javulást eredményezett. Majd 720p-ben futtatva a programot 17-18 fps-ben sikerült maximalizálni a tesztet.

Mindezek után következhetett a „kínzás”, ezzel pedig természetesen a Microsoft Flight Simulator X, a PMDG 737NGX, valamint a PMDG 777 szoftverekkel párosítva, mindezt teljes felbontáson, maximális környezeti részletességgel, és 100%-ban megegyező napi forgalommal.

Kérdezhetitek nyilván, hogyha az előző programon így leszerepelt a gép, akkor miért kínzom meg az FSX-el? Nos azért, mert az FSX még leginkább a CPU számítási erejét használja ki a grafikus teljesítményhez, és bár ez jól hangzik elméletben, a gyakorlatban már nem volt ennyire jó a helyzet.

Hasonlóan a Standed Deephez, itt is csak 720p-ben futtatva tudtam elérni egy relatíve normális FPS értéket, magyarán szólva 22-t, ami a PMDG 737NGX-el kombinálva egy nagyon is jó értéknek számít.

Visszatérve még egy kicsit a belsőségekhez, a Flex egy 4400 MAh-s akkumulátorral van felszerelve, ami tudom nem tűnik soknak, hiszen már némelyik telefon is megközelíti a 4000-es határt. És valóban nem is sok. Egy munkanapot, töltő nélkül még nem mertem bevállalni vele, így bár maga a kábel mindig kézközelben volt. Az alapvető feladatokkal, mint például 2 megnyitott Microsoft Word dokumentum, illetve Google Chrome, vagy Spotify háttérben való futtatása esetén nagyjából 6 órát bírt ki egy töltéssel, ezt azonban csak az energia takarékos módban.

Na, de térjünk át az I/O-ra. Ahogy azt már említettem a Flex egy 10 ujjas, valamint tollal történő bevitelre alkalmas kijelzővel, illetve a a Lenovo méltán híres chiclet stílusú billentyűzetével van felszerelve, ami az utóbbi évek során még halkabb lett, de megőrizte a kényelmét, függetlenül attól, hogy a billentyűk rövidebb utat tesznek meg. Ami sokak számára kényelmetlen lehet, de én megmondom őszintén, amennyire hozzászoktam már a Lenovo termékekhez nekem nem is kéne más. Főleg már csak azért sem, mert bőven elég halk ahhoz, hogy egy-egy meetingen, esetleg a buszon, vagy a vonaton ezen jegyzetelek. Vagy éppenséggel valamelyik cikkemet gépelem nektek.

IMG_1493

A másik nagyon nagy piros pontot a mérnököknek a funkció billentyűk miatt tudom adni. Ugyanis az elsődleges és másodlagos szerepeket végre felcserélték. Így tehát ahelyett, hogy pl.: ’Fn’ + ’F7’ billentyűket kell lenyomnom ahhoz, hogy repülőgép üzemmódba helyezzem az eszközt, ezt most már egy gombnyomással lehet elintézni. Az egyetlen dolog amit hiányolok, legalábbis kifejezetten erről a modellről, az a billentyűzet háttérvilágítás, mivel az sokat segített volna abban, hogy minél hamarabb hozzászokjak az eszközhöz, és a billentyűzet kialakításához. Arról már nem is beszélve, hogy nem kellett volna kiégetnem a retinámat amikor éjjel, maximum fényerőn ment a kijelző, hogy lássak is valamit. És persze most nyilván felmerül bennetek a kérdés, hogy nem szoktam még meg az Y580-at sem? Hát nem azonos kiosztású a kettő?

És bár úgy lenne, az Y580-am ugyanis csak majdnem megegyező. Sajnálatos módon az egy amerikai angol, míg a Flex 2-15 egy brit angol kiosztással rendelkezik. Mely utóbbi esetben egyszerű a váltás bármely Európai kiosztás között.

De nézzétek meg a képeket, és rájöttök, hogy mire is gondolok.

A legfőbb problémát mondjuk számomra az Y580-n, a ’\’ billentyű hiánya jelenti, ugyanis mi, ha nem a hosszú í lenne a magyar megfelelője annak.

Na, de haladjunk, mert soha sem érünk a végére. Az eszköz bal oldalán találjuk a Kensington zárat, a töltő csatlakozót, egy HDMI 2.0, valamint egy Ethernet jack-et, egy 3.0-s USB portot, valamint egy kombinált 3.5mm-es fülhallgató és mikrofon jack-et. A jobb oldalon a bekapcsológomb, egy optikai meghajtó (LOL) két USB 2.0-s port, valamint egy SD kártyaolvasó kapott helyet.

Ami egy kis híján ultrabook formától nagyon is figyelemreméltó, főleg, ha még azt is számításba vesszük, hogy az ugyanekkora méretű MacBook mit tud ajánlani. És bár az optikai meghajtó elég sok kérdést vet fel a Lenovo mérnökeivel, és a szellemi épségükkel kapcsolatban, hiszen egyszerűen lecserélhették volna egy másodlagos akkumulátorra, vagy egyéb hasznosabb dologra. Azonban egy tökéletes mintapélda arra, hogy egy vékony, elegáns készüléket el lehet készíteni érintőképernyős változatban, és egy CD/DVD meghajtóval.

Ha már ismét a képernyőnél járunk, itt találjuk a 720p-s webkamerát, valamint a sztereó mikrofonokat, amik megmondom őszintén meglepően jó minőségűek, és egy-egy Skype, vagy Hangouts híváshoz bőven megfelelnek majd.

Rendben Márk, ezt még elhiszem neked, de mi a helyzet végre a kijelzővel, megéri csak azért az érintőpanelért erre váltani?

Azt hiszen, joggal állíthatom, hogy igen. A kijelző a felbontásának köszönhetően sokkal nagyobbnak érződik, mint az Y580-asom, függetlenül attól, hogy fizikailag nem különböznek. Az érintéses bevitel pedig kiváló. A 10 ujjas lehetőség nagyon is sokat segít, főleg akkor amikor az eszközt ’flex’ módban használom. Ami azt illeti, ezt az egész bekezdést az képernyő billentyűzeten írtam. És bár a MiiX 300-asom is képes erre, úgy tűnik, hogy a beépített, és érintőfelületre szánt felület Windows 8.1-en jobban működik, mint Windows 10-en. Gratulálok Microsoft, csak így tovább.. 😀

(Amikor hozzám került az eszköz, akkor még Windows 8.1 futott rajta, és egy ideig ezzel teszteltem, az akkumulátor üzemidő mérése, valamint a programok tesztelése szintén ezen az operációs rendszeren történt)

A szokásos két ujjas mozdulatok, mint nagyítás, elforgatás természetesen elérhetőek, akár a böngészőben, akár egy képet nézve. És bár némelyik gesztus teljes mértékben illogikus, legalábbis annak aki most kezd majd el egy Windows-os eszközt ilyen jellegű bevitellel használni. Mint például, a hosszú lenyomás a jobb egér-gombbal való kattintás szimulálásához, mintsem a két ujjas kattintás, avagy. A régi Windows 8.1-es egyéb dolgokról már nem is beszélve. Ezen felül részemről nem volt semmi problémám. Azonban azoknak mindenképpen szokatlan lesz, akik egérről, vagy más operációs rendszerről váltanak majd ide.

Egy kicsit menjünk még vissza a teljesítményhez.

Amikor akkumulátorkímélő módban csak dokumentumokat szerkeszt az ember, vagy éppenséggel böngészik, akkor a hűtést nem hallani, és még akkor, amikor esetlegesen jóval teljesítmény-orientáltabb feladatokat végzünk, akkor sem emelkedik meg a zajszint túlságosan. És még bőven a vállalható, és elviselhető értékeken belül marad.

Amikor az eszköz a Microsoft Word-öt, valamint a háttérben egy Google Chrome böngészőt futtatott, 3 lappal megnyitva. Akkor 45dB értéket mértünk, úgy, hogy a mikrofon közvetlenül a hűtőbordák mellett volt. Míg az AIDA64 stressz teszt alatt a maximum érték 65dB lett. Ami még mindig sokkal jobb, mint bármely eszköz, amihez valaha is szerencsém volt, legalábbis az aktív hűtéssel rendelkezők mindenképp.

És azt hiszem szép lassan elérkezünk a tesztünk végéhez. Ajánlanám-e a Lenovo Flex 2-15-t bárkinek is, hogy megvásárolja? Teljes mértékben, amennyiben egy 15,6”-es érintőképernyős laptopra vágysz, ami még némi prémium érzetet is ad. Megvenném-e magamnak? Abban az esetben igen, ha a PCs szórakozás, illetve a videó, és képszerkesztési teljesítmény nem számítana. És bár imádkozhatok, hogy a Lenovo esetlegesen felülvizsgálja a későbbiekben ezt a kategóriát, is kiad egy valamivel a fentebb említett feladatokra alkalmasabb modellt. Addig az egyetlen érintőképernyős Windows eszközöm a jó öreg MiiX 300-asom marad.

Ennél jobb lezárást pedig keresve sem találhattam volna. Ha tetszett ez a tartalom kérlek nyomjatok rá egy like-t, illetve osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Ha nem szeretnétek lemaradni a további cikkeinkről sem, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, vagy likeoljátok a Facebook oldalunkat.

Ha bármilyen kérdésetek lenne, ne habozzatok felkeresni minket az alábbi elérhetőségeink bármelyikén. Hamarosan újabb utazós tartalommal térünk vissza, addig is köszönjük, hogy ma is velünk tartottatok! Köszönjük a figyelmeteket! Sziasztok!

icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

© Szutor Márk
Copyright by M&D’s Blog 2014 – ©