Termékbemutató: Lenovo Flex 2-15 Pro (második rész) 

Itt van hát Lenovo Flex 2-15 Pro bemutatójának második hete, és szeretném megosztani veletek az eddigi tapasztalataimat.

Hogy sikeresnek vélem-e a vásárlást, avagy úgy gondolom, hogy vannak-e esetleg olyan dolgok, amiket hiányolok a készülékből? 

Felmerültek-e esetleg problémák, vagy tökéletesen működik minden amire számítottam? Megfelelt-e vajon minden az elvárásaimnak, vagy lenne még bármi olyan, amit szeretnék, ha a készülék teljesítene?

A fentebbi kérdések közül igyekszem majd mindegyikre választ adni, így hát görgessetek lejjebb a részletekért!

Az elmúlt egy héttől mindenképpen azt vártam, hogy a készülékben rejlő potenciált ki tudjam használni, és mindezek mellett képes legyek valamilyen szinten egy képet alkotni arról, hogy mi rejlik a gépben.

És mit kaptam?

Nos akárhogy is nézem a könnyű hordozhatóságot a készülék 15.6”-es mérete miatt sokan egyből ki is vennék ebből a sorból, illetve ezek közül a kritériumok közül. Azonban azt kell, hogy mondjam köszönhetően a Flex 2-15 Pro ABS konstrukciójának, illetve az elvékonyított közel Ultrabook-nak megfelelő specifikációkhoz. Így semmilyen problémát nem jelent, ha a laptopot a kamerámmal, illetve még egy pár dologgal együtt a táskámba rakom, és magammal viszem egy-egy hosszabb túrára.

Ami mindenképpen probléma volt számomra az természetesen az akkumulátor-üzemidőben mutatkozott meg. Nem értem túlzottan a Lenovo mérnökeinek, és tervezőinek döntését, és nem csak ennek a laptopnak, de már a Yoga 300-nak az esetében sem. Míg ez utóbbi készülékbe sikerült egy 45 wH-s akksit belerakniuk, amit egyszerűen meg tudtak volna növelni akár 90-re is. Addig a Flex 2-15-be egy összesen körülbelül 13 – 14 wH-s telepet sikerült belerakniuk, ami megint csak érthetetlen számomra.

Hiszen egy 4-ik generációs i7-es (Haswell architektúrán alapuló) processzor, illetve egy nVidia GT840M videókártya mellé ez igencsak kevésnek bizonyulhat. És valóban az is, hiszen a legjobb esetben is összesen három óra aktív használatot sikerült kisajtolnom a gépből a Windows általam valamilyen szinten átkonfigurált energitakarékos szabványán, működő Wi-Fi és 50%-os fényerő mellett.

Így tehát nem tudom, hogy mennyire mernék elindulni az adott készülékkel a reptérre úgy, hogy nem 100%-ra van töltve az akku, és esetleg a buszon dolgozni, vagy filmezni szeretnék. Valószínűleg semennyire, legalábbis egészen addig nem amíg nem szerzek egy 19.000 vagy 25.000 mAh-s power bank-et amin esetleg van egy szabvány európai konnektor csatlakozó is, hogy menet közben is tudjam tölteni a készüléket.

A fent említetteken felül igazából nem tudnék más negatívumot mondani a készülék mindennapos használatával kapcsolatban. Az igényeimnek, illetve annak a használatnak amire vásároltam tökéletesen megfelel. Hiszen mind a különböző Free-to-Play, mind az esetlegesen fizetett játékaim a 60-80 fps tartományban képesek futni, köszönhetően a GT840M GDDR5 memóriájának.

Bár alapvetően nincsenek nagy igényeim, amikor egy-egy eszközt megvásárolok a már az előző bekezdésben említetteken kívül. Hiszen már az egy elég jó jele annak, hogy más alkalmazásokban pontosan mire számíthatok. És bár a Y580 a maga 3-ik generációs i5-ös (Ivy Bridge) processzorával sem nyújtott kis teljesítményt, azonban ugyanannak a körülbelül 4,5 GB-s videófájlnak a renderelési ideje Adobe Premiere Pro-ban nagyjából 25%-al csökkent. Függetlenül attól, hogy a processzor alap órajele nagyjából 36%-al lett alacsonyabb az i5-öshöz képest.

Amit mindenképpen szerettem volna az természetesen a UK English, vagy inkább úgy mondanám, hogy az Európai ISO billentyűzet megléte, hiszen enélkül nem feltétlenül tudom minden feladatomat nagyobb nehézségek nélkül elvégezi. És bár próbálkoztam azzal, hogy egy makró segítségével megváltoztatom bizonyos billentyűk visszaadott karakterét. Itt azonban a nyelvek közötti váltásnál ütköztem problémába. Hiszen míg az angol layout esetében a \ karaktert be tudja szúrni az apró háttérben futó program, addig a magyar kiosztás esetén már nem a ‘í’ lesz a megjelenített betű.

És, ahogy azt az előző részben is írtam, ez egy nagyjából €20-s csere billentyűzettel megoldható lenne, azonban nincs túl sok kedvem akár a magam részéről szészedni, akár egy szervízben kicseréltetni az adott modult.

Mit is mondhatnék még ezen felül, beszéljünk az irodai használatról? Vagy éppen a multimédia fogyasztásról?

Mint azt már az előző cikkemben is említettem köszönhetően az 1920×1080 pixel felbontású IPS kijelzőnek, a multimédia fogyasztás nem is nagyon nyújthatna jobb élményt, mint amit ettől a készüléktől kapok. A színek, a betekintési szögek, valamint a felbontás bőven megfelel azon igényeimnek, ami a média fogyasztásomon alapul. Hiszen mint az általában 720p-ben meglévő filmgyűjteményem, mind az alacsonabb felbontáson lévő sorozataim tökéletesen jelennek meg. A Netflix-ről, illetve YouTube-ról streamelt natív FullHD tartalmakról már nem is beszélve.

Az ergonómia a készülék súlyának, és méretének köszönhetően abszolút megfelelő a saját igényeimnek, bár nem mondom, hogy ne tudnék elképzelni bizonyos javításokat ebben a kategóriában. Mivel, ha van egy aspektusa a készüléknek, amire azt tudom mondani, hogy pocsék, az nem más mint a trackpad. Persze annyi év, és annyi különböző MacBook használata után azt hiszem erről a hardware elemről nem tudok objektíven nyilatkozni. Hiszen az Apple termékek közismertek az üveg felületű, kényelmes és tökéletes gyorsulási görbékkel rendelkező trackpadjeikről. Viszont tökéletesen látszik az is, hogy mire koncentráltak a Lenovo-nál. A kényelmes billentyűzet, a pontos és kényelmesen használható érintőképernyő, és a jól összeválogatott hardware nagyon jó választásoknak, és designnak minősülnek. De úgy tűnik, hogy ahhoz, hogy a készülék árát a jelenleg szinten tartsák, ahhoz fel kellett áldozni valamit. Jelen esetben ez pedig a trackpad lett.

Az elmúlt két hét, és gyakorlatilag az előtte lévő nagyjából egy hónap amióta nálam van a készülék, tökéletes periódus volt arra, hogy egy kicsit jobban megismerjem, és egyedüli eszközként használjam a Lenovo Flex 2-15 Pro-t. Ahogy azt a Yoga esetében is, természetesen itt is arról szól mindez az időszak, hogy megtanuljam a limiteket, és hozzászokjam mindazokhoz a tulajdonságokhoz, amikre sokaknak akár hónapokra is szüksége lenne. Nyugodtan nyisd meg az összes oldalt amire egy nap folyamán szükséged lehet Google Chrome-ban, mivel a Smart Multi-Tasking Feature-nek, valamint az 1.888 MHz-n DDR3 RAM-nak. Az 500GB-s SSHD mondjuk tökéletesen megfelel a céljaimnak, hiszen a 8GB SSD alapú gyorsítótár a lehető legfontosabb fájlokat folyamatosan itt tárolja, és ennek megfelelően a gyakran használt alkalmazásaim jóval gyorsabban töltődnek be, mint azok melyek kisebb aktivitást mutatnak.

Az elmúlt két hét még rá mutatott egyetlen fontos dologra, ez pedig a gép I/O-jának hiányossága. Félreértés ne essék nem rendelkezem túl sok USB eszközzel, azonban mindenképpen jól jönne még legalább kettő darab USB 3.0-s port, vagy ha nem is 3.0-s akkor legalább a régebbi 2.0-s szabványnak megfelelőek. És persze nem mondom, hogy egy egyszerű dongle-el nem tudom megoldani az USB csatlakozó igényeimet. Viszont itt az adatátviteli sebesség rovására sem szeretném feláldozni mindazt amit csatlakoztatni szeretnék a géphez.

Valamilyen szinten sajnálom, hogy a Flex széria összesen két generációt élt meg, és bár értem, hogy a Yoga modellek megjelenésével ez a sorozat teljes mértékben jelentéktelenné vált. Hiszen mi értelme egy 270 fokos zsanérnak, ha meg tudják csinálni a 360-ast is?!

Ami mindenképpen előnyt jelent azonban az eddig használt laptopjaimhoz képest az a sztereó mikrofonok, és a 1080p webkamera. A kép és hangminőség kiváló, és nem jutott eszembe egyszer sem, hogy ezen esetleg változtatni kéne.

Igaz egy szoftver frissítés nem ártana az automatikus szabályzónak, lévén, hogy jelenleg amennyiben egy kicsit hangosabban beszélek, mint azt az audió vezérlő még elviselhetőnek gondolja, akkor elkezdi a mikrofon bemeneti jelszintjét halkabbra venni, és ez néhány konferencia hívás során már okozott problémát.

A Lenovo jól pozicionálta anno a Flex szériát, hiszen elsősorban a professzionális felhasználásra koncentrált, és ez itt sincs másképp. Az alapvetően irodai használatra, és esetleg mellékesen valamilyen multimédia tartalom kreálására kitalált készülék mindkét tekintetben jól teljesít. És azt kell mondjam, ennyi idő után mindenképpen elégedett vagyok a Lenovo Flex 2-15 Pro-val

És bár valószínűleg ez pontosan az a konklúzió, amit a cikket idáig elolvasók vártak.

Így annyit had mondjak még el, hogy bár elégedettségem egyelőre bőven megfelelő, a jövő hét folyamán a lefuttatott benchmark-ok hozhatnak még érdekes eredményeket. A szokásos teszteket melyeket már a Lenovo Yoga 300-11IBY bemutatónk ötödik részében is lefuttattunk természetesen ezen a gépen sem hagyjuk majd ki. Így ismét előkerül majd az AIDA64, a Cinebench, és még sok más.

Ennek, és még az összes többi tesztünk eredményeivel a jövő héten jelentkezem. Addig is, ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Amennyiben pedig nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül. Illetve kövessetek bennünket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

© Szutor Márk
Copyright by M&D’s Blog 2014 – ©

Termékbemutató: Lenovo Flex 2-15 Pro (Első rész)

Szép napot minden olvasónknak!

Rég volt már példa arra, hogy ilyen cikksorozotatot jelenítettünk volna meg.

Azonban kedvenc laptopom távozása az élők sorából arra kényszerített, hogy egy alternatíva után nézzek.

Így esett a választásom az általam már valamilyen szinten ismerős Lenovo Flex 2-15 Pro laptopra.

Megmondom őszintén, ha nagyon lusta akarnék lenni, akkor csak bemásolnám ide az eredeti Flex 2-15-ről készült review-m jó pár bekezédését, és csak javítanám a specifikációkat. Hiszen az eszköz kinézete szinte teljes mértékben megegyezik a most már lassan másfél éve megnézett társával.

Lássuk akkor a készülék felépítését

Hardware

Itt láthatunk igazán nagy előrelépéseket az eredeti tesztgépünkhöz képest. Hiszen a laptopban egy Intel Core i7-4510U CPU dolgozik magonként 2.0 GHz-n, mindezek mellé társul még 8GB LPDDR3 SO-DIMM RAM mely 1366 MHz-en ketyeg, kapunk még egy 500GB-s HDD-t egy 8GB-os SSD cache-el, illetve egy dedikált nVidia GT840M videókártyát, melyet 2GB GDDR5 memória támogat. És talán azt mondom, hogy itt érkeztünk el a gép csúcspontjához, az 1920×1080 pixel felbontású 60hz-es, 15.6”-es tíz pontos multi-touch IPS panelhez. Akárhogy is nézem, ebben a fizikai méretben pedig ez a tökéletes felbontás. Hiszen akár az ölemben van a készülék, akár az asztalon, tőlem nagyjából 70-90 centire az élmény teljesen más, mint a Y580 esetében volt. Holott ugyanakkora méretekkel rendelkezik mindkét készülék.

Ja, ha szeretnétek látni a jövőben, hogy a fentebb említett készülék újraélesztését, illetve macOS-re való váltását, akkor kérlek nyomjatok egy like-t erre a cikkre!

A Flex 2-15 természetesen továbbra is rendelkezik a körülbelül 270 fokban fordítható zsanérokkal. És bár megmondom őszintén azokban az esetekben, amikor néhanapján filmet nézek, és ezt esetleg a kanapémon teszem, akkor kifejezetten jól jön ez a funkció, ezen felül azonban nem sokszor használom. Nem annyiszor legalábbis mint mikor még új volt az élmény.

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Mondjuk megmondom őszintén a billentyűzettel ismét sikerült egy kicsit melléfognom, hiszen ugyanazt a “hibát” tapasztalom, mint a Y580 esetében, ugyanis most is sikerült egy US English keyboard-al felszerelt laptopot vásárolnom. Bár szerencsére ez egy relatíve könnyű €20-s befektetéssel megoldható probléma.

DSCN0897

Az eredeti Flex 2-15-hez képest ez mondjuk azt kell, hogy mondjam, hogy egy kellmes változás, hiszen a billentyűk jóval hosszabb utat tesznek meg, köszönhetően a két lépcsős  fehér háttérvilágításnak. Ezzel pedig egy jóval kényelmesebb felhasználói élményt nyújtanak, hasonlóan ahhoz, mint amit anno a Y580-m, illetve a MacBook-om tud biztosítani.

I/O

Ezen a téren mondjuk van némi hátránya a készüléknek, hiszen összesen három USB Type-A port került az alaplapra. Melyek közül csak egy darab támogatja a USB 3.0 (5 Gbit) szabványt, és a maradék kettő a 2.0-s standardek szerint működik. A gépben találunk még ezen felül egy CD/DVD író olvasót, mely ismét valamilyen szinten megmosolyogtat, hogy egy ennyire vékony gépbe sikerült egy optikai meghajtót valahogy bele erőszakolni. Természetesen a szokásos Kensington zár, töltő csatlakozó, bekapcsológomb hármast ugyanúgy megtaláljuk, az SD kártyaolvasóról nem is beszélve. Itt azonban már néminemű ellentmondás is jön a képbe, hiszen a Flex 2-15 Pro többféle hardware konfigurációval készült, és ennek megfelelően van eltérés az I/O-t illetően is. Míg az i5-ös processzorral, és nVidia GT820M videókártyával kiadott készülékek rendelkeznek egy hardware alapú hangerőszabályzóval, addig az i7+GT840M-el szerelt modellek ezt valamiért nem kapták meg. És bár nem hiányolom belőle abszolút ezt a funkcionalitást, köszönhetően a remek multimédia kontrollnak a beépített billentyűzeten. Viszont egy kicsit úgy érzem, hogy a tervezők keze itt túlságosan el lett engedve, és sajnos nem a logikus úton. A 3.5”-es kombinált fejhallgató és mikrofon ki,- és bemenetet mondjuk nem kérdőjelezném meg. Az azonban biztos, hogy jobban örültem volna annak, ha inkább külön-külön oldják meg ezt a csatlakozót, hiszen így az audio monitoring, és az audio felvétel nem oldható meg a legkényelmesebben.

DSCN0901

Viszont, ha már a kényelemnél tartunk, akkor talán most kell át térnünk egy másik aspektusára a készüléknek.

Ami a billentyűzetet illeti, nos azok után, hogy ezt a cikket majdnem teljes egészében a MacBook-omon gépeltem le, így igazából azt kell, hogy mondjam, hogy mindenképpen nagyon kényelmes cichlet stílusú panelt hozott létre ismét a Lenovo.

A két lépcsős fehér háttérvilágítás, valamint a már a Flex 2-15, illetve a Yoga 300 esetén megszokott prioritás csere történt a funkció billentyűkön. Ami mondjuk azóta, hogy a Cold Waters c. játékot ismét előszedtem a tartalék könyvtáramból, nem jött annyira jól, mint eddig bármikor, amikor irodai feladatokat látott volna el a gép. De ez nem sokaknak okoz majd problémát, ha esetleg hasonló gépet választanak maguknak.

Persze ezen a téren ismét sikerült elkövetnem azt a hibát, hogy ismét egy amerikai angol kiosztással rendelkező laptopot vettem meg, melynek megfelelően az írás többségéhez továbbra is szükségem van arra, hogy néhány trükkel, és programozható makrókkal a bal oldali shift lenyomása “í”-t avagy angol kiosztás esetén “/“-t eredményezzen.

És bár ez néha okoz némi fejtörést, hogy mégis miként lehetne ezt jobban megoldani, de valószínűleg a hardware csere mellett döntök majd, hiszen egy új UK / Nemzetközi Angol billentyűzet az adott géphez egy nagyjából €20-s kiadást jelentene, viszont nagyon megérné.

Térjünk át a Touchpad-re

Egy valami biztos, nem ez lett a készülék legerősebb pontja, a követést mostanában eléggé lassúnak érzem, a felület tapintása sem annyira kellemes, mint amit mondjuk a Yoga 300-on, vagy a Mac-en megszoktam. És bár ez sem akkora probléma köszönhetően az asztalomon virító Logitech Performance MX egérnek. Azonban megmondom őszintén örültem volna neki, ha a Lenovo mérnökei itt is tudnak egy olyat alkotni, mint amit a jóval olcsóbb, és jóval kisebb Yoga esetén tudtak.

És akkor lássuk az összefoglalást. Az elmúlt egy hét tapasztalatai alapján azt kell, hogy mondjam, hogy nem bántam meg, hogy ezt a készüléket választottam. Hiszen tökéletes váltás volt a Lenovo Y580-ről, A következő részünkben természetesen a szokásos tapasztalatokkal jelentkezünk majd.

Addig is, ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Amennyiben nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, illetve kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

© Szutor Márk
Copyright by M&D’s Blog 2014 – ©

Termékbemutató: Lenovo Yoga 300-11IBY (Ötödik rész)

Azt hiszem, hogy ez a cikk talán egy kicsit megkésett, bár inkább úgy mondanám, hogy nem várt fordulat eredménye lett.

Bár általában az egy hónapos teszt időszakot pont a 4 cikkel, és a 4 heti tartalommal tudjuk elérni. Azonban jelenleg az utoolsó részt ismét elolvasva úgy éreztük, hogy ezt a tartalmunkat egy valóban utolsó résszel frissítenünk kellene.

Ez nem másnak köszönhető, minthogy hosszú szenvedés után sikerült végre a Windows 10 Creators Update-t a gépre erőszakolni, és ennek megfelelően nagyon megváltozott az együttélésem az eszközzel.

Értékeljük akkor újra, hogy vajon mik is lettek a tapasztalatok a frissítés, és egy huzamosabb folyamatos használati periódus után. Melyet a Y580-m távozása okozott.

A felhasználói élmény

Software

Nos ez sokat javult mióta a Windows 10 Creators Update fut a gépen, mely nem csak a könnyebben és logikusabban használható gesztusokat hozta magával, de az összes virtuális aszisztens közül a kedvencemet: Cortana-t is. Ami rengeteg frissítésen ment keresztül az elmúlt pár hónapban, és melynek köszönhetően most már bármilyen a telefonomon (Samsung Galaxy J3 2016 [melyről hamarosan érkezik a hasonló cikksorozatunk]) kapott értesítésre regaálni tudok a Windows rendszeréből nagyban megkönnyíti a dolgomat, és elősegíti, hogy kevésbé hiányoljam az iOS és macOS Continuity és Handoff funkcióit.

Az Office 365 előfizetésnek köszönhetően most már úgy szintén nem kell azzal bajlódnom, hogy esetlegesen ne érjem el bárhonnan a dokumentumatimat, és a OneDrive-ba történő mentésnek köszönhetően akár valóban az egyik eszközön elkezdhetem, és egy másikon minden probléma nélkül fejezhetem be a cikkeim szerkesztését.

Hardware 

Ez mondjuk egy olyan pont ami nem változott, legalábbis a laptop felszereltségét ahogy már azt említettük az előbbiekben is, a felhasználó nem tudja megváltoztatni, ennek megfelelően továbbra is az Intel Celeron N2480-as CPU, 2GB LPDDR3 RAM, valamint egy 32GB-s PCI-e SSD, illetve egy 1366×768 pixel felbontású 11”-es TN-LCD panel teszi ki a hardware konfigurációt. Ehhez jön még a 45 wH-s akkumulátor, valamint egy full size 10 keyless billentyűzet. (Melyre az utóbbi cikkekben panaszkodtam már, és szerintem érezhető, hogy erről változhatott meg a véleményem.)

És ez mondjuk teljesen jogos, miután az elmúlt pár hétben gyakorlatilag azért dolgoztam folyamatosan, hogy a weblapot, és annak működését vissza tudjuk állítani a tőlünk megszokott szintre. Illetve mivel Y580-m “elhalálozott” így nem volt más lehetőségem az új laptopom megérkezéséig (a telefon bemutatója után nyilván erről kerülnek majd ki a tapasztalatok) mintsem a 11”-es készüléken gyártani a tartalmakat. És azt kell, hogy mondjam abszolút nem vártam más eredményeket, mint amit a negyedik hét végén tapasztaltam.

Azonban kellemesen csalódnom kellett, mivel bár a billentyűk által megtett út továbbra sem a leghosszabb a világon, ettől függetlenül a megváltozott életmódom sokat segített azon, hogy ne fáradjanak el a kezeim ennyire hamar, és így a huzamosabb ideig tartó gépelés nem okozott problémát a Yoga 300-on.

Így tehát elnézést szeretnék kérni minden Lenovo felhasználótól és mérnöktől, amiért a múltkor kényelmetlennek nyilvánítottam ezt a beviteli eszközt. Ilyen téren ezt szeretném is visszavonni.

Üzemidő

Ez egy olyan aspektus ahol már jóval több mindent kell figyelembe vennünk, hiszen nem elég, hogy egy új operációs rendszert kaptunk, ami bizonyos téren sokkal jobb tulajdonságokkal rendelkezik erőforrás-optimalizáció terén, mint az előző. Azonban azt sem árt figyelembe vennünk, ami a mai készülékek egyik legnagyobb problémája.

Ez pedig nem más, mint az akkumulátor folyamatos öregedése. Minden egyes töltési ciklussal, mely nem megfelelő módon történik károsítjuk az aksi teljesítményét, mely egy idő után ahhoz vezet majd, hogy nem ugyanazt az üzemidőt érjük majd el, mint amit akkor tudtunk amikor az eszköz hozzánk került.

Figyelembe véve ezeket a tényeket jutottunk el oda, ahol most is állunk, nem vártuk már el a 9 órás üzemidőt, és megmondom őszintén még a 6 órával kapcsolatosan is voltak kétségeim. Azonban legnagyobb meglepetésemre egy-egy munkanapot folyamatos wi-fi használat, maximális fényerő, és körülbelül 6 órányi gépelés mellett kibírt a készülék.

Amennyiben nem az irodai feladatokra koncentráltunk, hanem multimédia tartalmak fogyasztására, úgy már egy teljesen más értéket kaptunk. 1080p-ben történő Netflix streamelés esetén kettő filmet tudtunk végig nézni az eszközön, melyek összességében 5 órát, és 45 percet emésztettek fel. És a laptop ekkor jelenítette meg az üzenetet, miszerint a töltöttség 20% alá esett.

Bár mostanában nem volt lehetőségem arra, hogy az abszolút kímélő üzemmódot is kipróbáljam, ami az Airplane Mode, Battery Saver, illetve alacsony teljesítményű Windows profilt teszi ki. A tapasztalatok alapján ezzel a beállítással nagyjából tíz – tíz és fél órát jósolnánk a készüléknek.

Windows 10 Benchmark

Bár a hardware konfiguráció nem változott, ettől függetlenül bizonyos tesztek, és bizonyos programok teljesen másképp kerülhettek optimalizálásra az adott software verzióval, ennek megfelelően ismét neki mentünk az AIDA64, Cinebench, Geekbench, Speedtest, illetve PCMark 10, CrystalDiskMark hatos fogatának.

Úgyhogy nem is húznám tovább az időt ezzel, lássuk az eredményeket.

AIDA64 stressz teszt

Nos alapvetően az eredményeken jól látszik az, hogy mennyire stabil hőmérsékletekkel üzemel a Lenovo Yoga 300-11IBY. Abban a nagyjából fél órában amíg a teszt futott a CPU hőmérséklete egyszer sem lépte át a 60°C-os határt.

AIDA64 teszt

És az úgynevezett ‘Thermal Throttling”-nek jelét sem láttuk, így a tesztünket nem is ismételtük meg a hűtőpadon.

Cinebench

Nos megmondom őszintén ezen az eredményen egy kicsit meglepődtem, mivel nem gondoltam volna, hogy ennyit esik majd a pontszám az előző futtatáshoz képest, még a Windows 8.1 64-bites környezetében.

Cinebench

Bár az 53 ponttal senki sem dicsekedhet, hiszen még az olyan eszközök is, mint a MacBook 12″ Late 2015 is túlszárnyalják ezt az értéket. Azonban azt kell, hogy mondjam, hogy egy ennyire alacsony kapacitású hardware-től ez még mindig nem rossz eredmény.

Geekbench

Hasonló eltérések voltak megfigyelhetőek a Geekbench esetén is. Az egy magra eső érték leesett, míg a több magra vonatkozó érték valamilyen szinten javított az előző futtatás eredményein.

Geekbench

És bár az ilyen anomáliákat be lehet tudni akár készenléti időben eltelt különbségeknek, akár a háttérben futtatott alkalmazások számának, mégis főleg a Multi-Core teljesítmény esetében ez már egy kevésbé hihető magyarázat.

PCMark 10 (Standard Workload)

A PCMark10 egy teljesen új szoftver abban az értelemben, hogy eddig még nem teszteltünk az adott csomaggal, és még nem volt alkalom arra, hogy egy ennyire átfogó összesítést csináljunk egy-egy eszközön.

A benchmark gyakorlatilag a mindennapos felhasználástól kezdve, egészen az idő, – és erőforrásigényesebb feladatokig mindent végig néz, és végig próbál az eszközön, mintegy alávetve a hardware és software elemeket olyan feladatoknak is, amire az nem alkalmas / illetve nem ajánlott az ilyen célú használata.

PCMark10

Az overall 730-as pontszám mint az a mellette lévő állapotjelzőn is látszik nem számít éppen magas értéknek. Azonban, ha figyelembevesszük mindazt, hogy ez miként is jött össze az már egy teljesen más történet.

Az alapvető feladatok elvégzésére, mint alkalmazások közötti váltás, videókonferencia-beszélgetések, illetve webes böngészés igencsak magas pontszámokkal végeztek, nem is beszélve a szövegszerkesztési, és a táblázatkezelési értékekről. Ahol a Yoga 300-11IBY megbukik az természetesen a jóval erőforrásigényesebb tartalom készítési feladatok ellátása.

Speedtest

Ezt sajnálatos módon nem a saját hálózaton sikerült tesztelni, ennek megfelelően pedig az eredmények nem éppen magukért szólnak. Egyik ismerősöm ADSL kapcsolatán futtattam le a tesztet, mivel a cikk írásakor nem tartózkodtam a lakásomban, így a látott eredmények nem tükrözik a teljes potenciálját az Intel Wi-Fi + MIMO chipjének.

Speedtest

Bár a 9 miliszekundumos ping érték abszolút nem számít rossznak, ahogy egy ADSL kapcsolaton keresztül a 14,86 Mbps letöltési sebesség sem. A feltöltés viszont abszolút nem várt, és mondhatni sokkoló eredményt hozott.

CrystalDiskMark

Itt abszolút nem ért el rossz eredményeket a készülék, a maximum 173,7 MB/s olvasási, illetve a maximum 78,01 MB/s írási sebességek igencsak jónak számítanak, egy ennyire olcsó készüléktől.

És bár elismerem, hogy egy NVMe, vagy akár csak egy PCI-e SSD sebességével az alaplapra forrasztott tároló, azonban ahhoz, hogy az irodai feladatainkat elvégezzük, vagy relatíve rövid idő alatt másoljunk fájlokat a meghajtóról egy USB 3.0-s eszközre, ahhoz bőven tökéletes.

Mindennapos használat

Ez nem sokban változott, talán csak annyiban, hogy egy iroda váltásnak köszönhetően most már nem él az a veszély, hogy a Macbook Air-eket cserélné a cég egy másik eszközre. Így tehát mostanra teljes mértékben átlagos felhasználói feladatokra módosult. Böngészés, filmnézés, néhai dokumentum-szerkesztés, illetve bizonyos mértékben videó és kép szerkesztés lett a feladtköre a készüléknek.

Ennek megfelelően nagyjából ehhez mértek voltak az elvárásaim is, és bár tudtam nagyon jól, hogy bizonyos feladatokhoz nem lesz elegendő ez a hardware konfiguráció. De a teljes értékű Photoshop, és PremierePro szoftverek USB 3.0-n keresztül történő futtatása bőven elegendő volt ahhoz, hogy egy 1920×1080@30fps, 16 kbit/s adatátviteli sebességű felvételeket, ha nem is gond nélkül, de használhatóan tudjak vágni. Illetve a szokásos 3000×3000@300 dpi méretű grafikákkal történő munka megfelelő renderelési sebességgel tudta a különböző objektumokat kezelni. Azonban mint azt már az előbbiekben is elismertem, ez abszolút nem az a felhasználási mód volt, amit az eszköz potenciális végfelhasználói elvárnának majd.

És pont emiatt szeretnék visszatérni erre a vonalra, a Yoga 300 már többször bizonyította, hogy utazáshoz, illetve arra, hogy egy-egy hiba esetén elsődleges készülékként funkcionáljon egy olyan környezetben ami nem tartozott volna az erősségei közé, bőven megállja a helyét. Így, ahogy azt már az előbbiekben is megírtuk mindenképpen ajánlani tudjuk a terméket mindazoknak akik egy könnyen hordozható, megbízható, és kényelmesen használható kompakt gépet szeretnének magunknak. Mely kiváló üzemidővel, és kellő gyorsasággal rendelkezik az egyszerűbb irodai feladatok ellátásához, illetve a különböző multimédiás tartalmak fogyasztásához.

Ahogy azt már említettük a cikk elején is a következő héten ugyanekkor a Samsung Galaxy J3 2016 készülék első bemutató cikkével jelentkezünk majd. Majd miután azzal a sorozattal végeztünk, a Y580-m utódjának bemutatása kerül napirendre. Így szép lassan visszatérünk a normális kerékvágásba, és ismét minőségi tartalmakkal jelentkezünk majd nektek, ahogy azt már tőlünk megszokhattátok.

Addig is köszönjük, hogy velünk tartottatok. Amennyiben tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Ha nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor kérlek iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, valamint kövessetek bennünket az alábbi közösségi média oldalak mindegyikén.


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

© Szutor Márk
Copyright by M&D’s Blog 2014 – ©

Termékbemutató: Lenovo Yoga 300-11IBY (Negyedik [befejező] rész)

Szép lassan véget ér az első hónap, amit a laptoppal tölöttem, és ez idő alatt azt kell, hogy mondjam tapasztaltam bőven hideget, és meleget.

Bár alapból nem volt éppen fair az, hogy egy MacBook Air teljesítményével próbáltam összevetni a dolgokat, még akkor sem, ha a Yoga 300 a cégnél a fent említett terméket hivatott leváltani.

Ettől függetlenül próbáltam annyira nyitott, és annyira rugalmas maradni, amennyire az lehetséges volt részemről.

És most, lezárásképpen szeretném összefoglalni a gondolataimat az elmúlt négy hét tapasztalataival kapcsolatban.

Kezdjük talán az elvárásaimmal.

Nos alapvetően ami mindenképpen a listámon volt ilyen téren, az nem volt más, mint a hosszú akkumulátor-üzemidő. Ezen felül a kompatibilitás az eddig meglévő dokumentumaimmal, és szoftverekkel, amiket eddig használtam, valamint természetesen a hordozhatóság.

A szoftverélménnyel kapcsolatban nem akartam túlságosan elszállni, hiszen tudtam jól, hogy nem várhatom el a MacOS megoldásait egy Windows-t futtató eszköztől, így ebben a kategóriában összesen egy Windows 10 Creators Update kompatibilitás volt a “kívánságom”.

A hardverelemek tekintetében pedig a kényelmes billentyűzet, és trackpad, valamint a könnyen és pontosan használható érintőképernyő voltak a listámon. Mindemellett természetesen a wi-fi, illetve bluetooth modul használhatósága, illetve kiváló adatátviteli sebessége volt még számomra elengedhetetlen.

És akkor lássuk, hogy mit is kaptam.

Mindenekelőtt egy megkésett befejező epizódot ennek a sorozatnak, mivel sem a Windows 10 Anniversary Update, sem a Windows 10 Creators Update nem került telepítésre. Köszönhetően különböző hibaüzeneteknek, nem elegendő mennyiségű tárhelynek, stb. stb. Sajnálatos módon ezen a BIOS frissítés, a Windows 8.1 újratelepítése, a beépített vírusirtó szoftverek, és felesleges driverek, valamint szoftverek eltávolítása sem segített.

Így maradt a mindössze nagyjából 8 órás hasznos akkumulátorüzemidő, melyet nem sikerült a Windows 10 optimalizációjával feljebb tornászni. Illetve így természetesen nem tudtam aktiválni normálisan még más szoftver csomagokat sem, melyek egyébként nagy szerepet játszanak az életemben.

Bár talán itt kellene szembenéznem azzal a ténnyel, hogy nem a saját laptopomról van szó, így talán nem meglepő, hogy bizonyos korlátozások vannak beépítve az op. Rendszer üzleti felhasználású verziójába.

Hordozhatóság terén mindenképpen 5 pontot kell adjak a Yoga 300-nak, hiszen a 11”-os méret, és az 1.36 kilogrammos súly, és a 21 miliméteres vastagságnak köszönhetően ezt a kategóriát nagyon nagy előnnyel végezte el a Yoga 300.

A gép kis súlyának, méretének és elegáns megjelenésének köszönhetően nem okozott problémát, hogy csak indulás előtt felkapjam, és az iPad-em helyett ezt vigyem magammal. És meg kell mondjam, ezeken a napokon egyáltalán nem hiányoltam az Apple tabletének funkcionalitását.

Nos ami a hardverelemeket illeti. Most már kezdem azt mondani, amit eddig nem tettem volna, egy Lenovo termék esetében sem. Ez pedig nem más, mintsem a billentyűzet kényelmetlensége. Na jó, kimondtam a kényelmetlensége. Hosszú napokat töltöttem folyamatos gépeléssel, de bizonyos idő után kezdett nagyon is elfáradni a kezem. Első gondolatom pedig az volt, hogy a billentyűk túl rövid útja miatt történik mindez, ám egyre inkább rá kell jönnöm, hogy ez a 11”-es méretnek tudható be.

A trackpad mint olyan azonban tökéletes, miután eltöltöttem egy fél órát a Lenovo saját konfigurátorában, és személyre szabtam a gyorsulási görbéket, illetve egyéb funckiókat, így már joggal mondhatom, hogy egy funkcionalitásában, és kényelmében olyan jó trackpadet kaptam mint amivel a MacBook Air-en is találkoztam.

Persze a méret terén még akadnak hiányosságok, de egy 11”-es gépen nem hinném, hogy bárhogy tudtak volna nagyobbat eszközölni.

Persze igyekeztem további tényezőket is figyelembe venni ezen értékelés során, és a kezeim fáradása bőven betudható lehet annak is, hogy a körülbelül hat hét órányi gépelés mellett, még nagyjából ugyanennyit írok papírra is. Így lehet nem a laptop összpontszámát kellene rontanom, hanem a saját magam életére vonatkozó dolgokét.

Na, de haladjunk, mert az életben nem érünk ennek a review-nak a végére.

Ami a további hardverelemeket illeti, a wifi antenna esetében nem tapasztaltam hibákat, a jel elég erős volt mindenhol normál böngészéshez, illetve a 720p YouTube streameléshez. Illetve a hálózati adatátviteli tesztünkön képes volt elérni a laptop a nagyjából 5MB/s feltöltési sebességet.

Ami a Bluetooth-t illeti, nos a 4.2-es verzió mondhatni tökéletesen megfelelt az elvárásaimnak, mivel ez lehetővé tette, hogy a telefonhívásaimat úgy szintén a Yoga-n kezeljem, így bár ha nem is azonos, de hasonló szintű kompatibilitást tudtam elérni, mint a MacOS esetében. És bár az SMS-ek kezelése is lehetséges lenne, amennyiben egy Lenovo, vagy Motorola által gyártott Android-ot futtató készülékkel rendelkeznék. De megmondom őszintén a céges telefonomra amennyire kevés SMS érkezik ez nem volt számottevő.

Ami a további hardverelemeket illeti, és itt szeretnék egy kicsit még visszatérni az akksihoz. Miután felnyitottam a gép hasát, azután elég nagy meglepetés ért. Egyrészt mivel bebizonyosodott az a fajta félelmem, hogy esetlegesen egy olyan modelljéről beszélünk a Yoga 300-nak, melyet a felhasználó nem tud frissíteni semmilyen módon. Illetve némiképp furcsán is néztem saját magamra és a Lenovo mérnökeire, hogy amennyiben nem raknak be egy SATA SSD-t, vagy HDD-t, akkor annak a helyét miért nem töltik ki akkumulátorokkal. Mivel bőven lenne hely erre,

Amennyiben ezt a képet megnézitek, akkor az akksit helyét, és méretét a piros négyzet jelzi. Míg a kék ezzel szemben az a hely, ahol a már fent említett HDD, vagy SSD volt a régebbi modellekben, és melynek helye jelenleg teljes mértékben kitöltetlen.

Akksi

Továbbra sem panaszkodom az üzemidőre, ne essék félreértés. Azonban ha a tervezők, egy olyan kis helyre mint ami a képen is látszik egy 48 wattórás aksit képesek voltak beszuszakolni, akkor vajon mit tudtak volna csinálni az extra hely felhasználásával? Körülbelül 90-100 wattóra környékére tudták volna megnövelni a kapacitást, amivel a Yoga 300 bőven elnyerhette volna a leghosszabb üzemidejű laptop címét nem csak a 11”-es de majdnem minden egyéb méretben, és kategóriában.

Összegzés

A fentebb említettekkel együtt azonban az kell, hogy mondjam, hogy azoknak, akik nem kívánnak komolyabb munkát végezni az eszközeikkel. És számítógéphasználatuk kimerül abban, hogy böngésznek, és esetlegesen néha megnyitnak egy-egy word dokumentumot. Azoknak mindenképpen tökéletes társuk lehet a Lenovo Yoga 300.

Akik egy kicsit komolyabb feladatokra is használják a gépüket, nekik mindenképp javasolnám a régebbi modell megvásárlását, mivel így bizonyos fejlesztéseket saját maguk tudnak majd eszközölni, és ezáltal nem lesznek majd olyan problémák, mint amik nálam merültek fel.

És ezzel el is érkeztünk a mai tartalmunk végéhez!

Ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Amennyiben pedig nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül. Illetve kövessetek bennünket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

© Szutor Márk
Copyright by M&D’s Blog 2014 – ©

Termékbemutató: Lenovo Yoga 300-11IBY (Harmadik rész)

Nos elérkezett ez a kedd is, és örömmel jelenthetem, hogy még az előző részben említett Newcastle – Durham – Leeds – London utat minden gond nélkül kibírta a kis gép.

Mindezt természetesen úgy, hogy közben folyamatosan dolgoztam egy-egy projekten, vagy éppenséggel megállapodáson.

Úgyhogy elérkezett a következő teszt ideje, amikor is sor kerül a benchmark-okra.

A programok, melyeket minden tesztünk során használunk továbbra sem változtak, legalábbis ami a számítógép “agyára” és az akkumulátorra vonatkozik. A grafikus teljesítmény mérésére a Microsoft Flight Simulator X tesztet, a beépített tárhely méretéből adódóan nem tudjuk lefuttatni. Ám úgy érzem, hogy találtunk egy jó jelöltet ezen szoftver helyett.

Lássuk is, hogy mivel fogunk dolgozni?

A CPU stressz teszthez az AIDA64, a processzor teljesítményéhez a Cinebench, az átlagos akkumulátor-üzemidőhöz a Workbench áll rendelkezésünkre. A vezetéknélküli hálózat teszteléséhez a Speedtest.net weboldalt használtuk, a beépített SSD adatátviteli sebességének megállapításához a [program nevét ide beszúrni]- ra/re/rá/ré esett a választásunk.

És akkor a tapasztalatok.

A mindennapos használat során az elméletileg 2.16 Ghz-en pörgő processzor, normál körülmények között általában képes volt kihasználni a teljes Turbo Boost képességeit, és ennek köszönhetően folyamatosan 2.55 GHz volt a maximálisan elérhető órajel ami nagyon is kellemes, és jól használható sebességet adott a gépnek.

A teszt lefuttatása előtt azonban voltak aggályaim, hiszen egyrészt egy olyan gépről beszélünk, ami csak és kizárólag passzív hűtéssel rendelkezik. Illetve a teszt napján nem csak, hogy a lakásban, de a szabadban is a hónap legmelegebb napjának lehettem tanúja. Így az alap hőmérséklet mindkét helyen elérte a 25°C-ot.

Így nem vártam túl jó eredményeket az AIDA64 stressz teszten, arról már nem is beszélve, hogy folyamatosan a gép mellett ültem, hogy azonnal reagálni tudjak az esetlegesen veszélyes hőmérsékletekre, és megszakítsam a folyamatot.

Az első tesztet minden külső hűtés segítsége nélkül futtattuk le, és jól látszik, hogy nem sokkal azután, hogy a CPU 100%-ra pörgött, a hőmérséklet elkezdett emelkedni, azonban nem annyira drasztikusan, hogy az bármilyen téren is befolyásolja a teljesítményt. A 15 perc során a CPU folyamatosan a Turbo Boost órajelén (2.55GHz-n) működött. És nem ért el 63°C foknál melegebb eredményt.

AIDA64 hűtés nélkül

Ami megmondom őszintén hatalmas meglepetés volt számomra, hiszen hiába beszélünk egy alacsony volt-on működő központi egységről, az AIDA64 általában képes a gyártó által meghatározott biztonságos értékekig (85°C – 90°C) felvinni a CPU hőmérsékletét.

Az egyetlen dolog amit észrevettem, az nem volt más, mintsem a billentyűzet felmelegedése volt, és bár nem ért el olyan hőfokot, ami miatt kényelmetlen lett volna a használata. Illetve talán itt kellene megemlítenünk, hogy ez egy abszolút irreális használati mutató, hiszen senki sem lesz képes arra, hogy a processzort folyamatosan 100%-on tartsa majd. Legalábbis az irodai feladatokkal biztosan nem.

Ettől függetlenül azonban adtunk az AIDA64-nek még egy esélyt, és még egy menetet, melyet ezúttal egy USB hűtőpadon végeztük el, hogy láthassuk, vajon ebben az esetben mennyire melegszik majd fel a CPU.

AIDA64 hűtéssel

Azt kell mondjam, hogy a hűtés után sem volt túl nagy változás, így tehát jöhetett a Cinebench, amit kifejezetten a processzor tesztelésére használtunk. Hiszen a gépben nincs dedikált GPU, így ez utóbbi tesztet nem szerettük volna megkockáztatni. És az eredményeket tekintve a gép túlteljesített az elvárásainkon.

Legalábbis az Intel Celeron N2480 lapkától nem vártunk volna 50 cn-nél jobb eredményt. Így tehát kellemes meglepetés volt, amikor 10 perc 42 másodperc után megkaptuk a Cinebench eredményét.

Cinebench

Jöhetett mindezek után a Geekbench, ahol a 2015-ös CPU-tól elég jó eredményeket vártam. Azonban úgy érzem, hogy ez volt talán az első teszt ahol az elvárásaimtól messze eltért az eredmény.

A Yoga 300, és az N2480 processzor sem az egy magos, sem a több magos feladatok elvégzésében nem mutatott túl jó eredményt. Bár, ha figyelembe veszem, hogy a Geekbench viszonyítási pontszáma 4000 (mely az Intel Core i7-6600-on alapul) akkor nem nevezném túlságosan rossznak ezt a teljesítményt.

Geekbench Yoga

Egészen addig nem, amíg persze nem hasonlítom össze a Mac-ek teljesítményével, ahol a 2010-es évek elején megjelent gépek bőven felülmúlták a Yoga 300 számítási kapacitását.

Ezek után pedig már csak egy dolog volt hátra, ez pedig a hálózati sebesség teszt. Ehhez a Speetest.net weboldalt használtuk három különböző pozícióban. Az elsőt olyan távol a router-től amennyire csak lehet, ami köszönhetően az eszköz földszinti elhelyezésének nem volt nehéz. Mindössze a második emeletre kellett feljönnöm, és kényelmesen elhelyezkednem amíg lefutott mindez.

Itt azonban már akadtak furcsaságok, a ping kiváló, legalábbis 20 miliszekundumnál jobbat nem is vártam volna a szolgáltatómtól. A letöltési érték azonban némiképp megkérdőjelezhető.

Speedtest szoba

Így ezen eredmények elérése után jöhetett egy komplett router reboot, hogy lássam vajon az megoldja-e majd a helyzetet. Nos igen, ez a lépés mindenképpen segített a dolgokon. És ennek megfelelően már egy egész tűrhető eredményt ért el a Yoga 300

speedtest

A további tesztek eredménye azonban nem sokat változott, függetlenül attól, hogy közelebb kerültem-e a router-hez, vagy sem. Körülbelül a 20 mbps sávban mozgott mind a letöltés, mind a feltöltés sebessége.

Azonban, mindezektől az eredményektől függetlenül azt kell, hogy mondjam, hogy megszerettem, és megtanultam élni a Lenovo ultraportable notebook-jával. És bár nem mondom, hogy lecserélném a Mac-et erre a gépre. Viszont az alapvető irodai feladatok ellátásához boldogan használnám, amennyiben nem lenne más a terítéken.

Jelenleg kétes érzésekkel nézek az utolsó hét tesztelés elé, már csak azért is, mert az utóbbi három hét gondolatai, és érzései kavarognak a fejemben. És bár tudom nagyon jól, hogy mit hiányolok a gépből. Arra viszont egyetlen példát sem tudok felhozni jelen pillanatban, hogy ne lettem volna megelégedve a felhasználói élménnyel.

És azt hiszem ez egy tökéletes lezárása lett ennek a résznek. Reméljük, hogy ismét tudtunk némi hasznos információval szolgálni a Lenovo Yoga 300-11IBY-ról?!

Amennyiben igen, és ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Amennyiben pedig nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül. Illetve kövessetek bennünket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

© Szutor Márk
Copyright by M&D’s Blog 2014 – ©

Termékbemutató: Lenovo Yoga 300-11IBY (Második rész)

Elérkezett hát a második hét vége, mióta megkezdtem együtt élésemet a Lenovo 11”-os laptopjával.

Sikeresnek könyveltem el mindezt? Vagy úgy gondolom, hogy vannak még hiányosságok a komfortérzetben? Akadtak vajon olyan problémák, amiket szerettem volna elkerülni?

A fentebbi kérdések közül kettőt mindenképpen megválaszolunk, görgessetek lejjebb a részletekért!

Mit is vártam az elmúlt egy héttől? Könnyű hordozhatóságot, kiváló akkumulátor üzemidőt, kényelmes tömegközlekedésen történő használatot.

És mit kaptam?

A könnyű hordozhatóság köszönhetően a gép kis méretének, és súlyának nem volt túlságosan nehezen teljesíthető követelmény a részemről. A Yoga 300 jól vette ezt az akadályt, és kényelmes útitárssá vált a mindennapjaimban.

Többekben felmerülhet persze, hogy miért adjanak ki pénzt erre az eszközre, amikor számukra egy tablet is bőven tökéletes ezen feladatok ellátására. És mondjuk arra, hogy a buszon ülve olvassanak, vagy néha-néha ránézzenek az email-jeikre. És velük egyet is értenék, az iPad Mini-m továbbra is ott figyel a táskám zsebében.

Ellenben itt szeretném felhívni a figyelmet, az első és legfontosabb különbségre, minden laptop, tablet, telefon, illetve egyéb multimédia eszköz ami a kezeim közé kerül, az a legtöbb esetben azonnal munkahelyi, vagy irodai feladatokat lát majd el. És bár semmi kifogásom az ellen, hogy egy-egy email-t elpötyögjek valakinek. Viszont a tablet ott bukik meg ezen a teszten, hogy mire egy fizikai billentyűzetet is hozzá adok a csomaghoz, onnantól kezdve az alapvető funkcionalitását veszíti el a termék.

Na, de visszatérve a laptopra. A mindennapos Word, Excel, Outlook, eM Client, illetve még egy pár másik szoftver egyszerre, vagy felváltva történő futtatása abszolút nem okozott problémát. És itt most inkább ergonómiai szempontokról beszélek, mintsem a hardverelemek képességeiről.

A buszon ülve köszönhetően a 360 fokos zsanéroknak köszönhetően, gyakorlatilag akármilyen kicsi volt is a két ülés közötti távolság, mindig meg tudtam oldani azt, hogy a lábaimmal párhuzamost bezáró alkarral üljek, és dolgozzak a cikkeimen (mint például ezen is), vagy éppen válaszoljak az email-ekre. És egy biztos, ha valahol, hát a Stagecoach buszokon nem kap túl sok teret az ember arra, hogy nagyon kibontakozzon.

Csak, hogy kontextusba helyezzem, aki utazott már WizzAir-el, azok tudhatják, hogy egy 12B/12C, vagy 12D/12E ülésnél mennyi helyet biztosít számukra a légitársaság. Nos azt luxusnak nevezném ahhoz képest, mint amelyik némely elővárosi buszon található.

Na, de Szutor Márk koncentrálj, mert így soha nem leszel kész ezzel a review-val. Szóval térjünk rá egy kicsit a mindennapokra.

Nem tudom, hogy milyen konfiguráció lakozik a laptopotokban, de amennyiben tegyük fel 12:30-kor kellett munkába indulnotok, úgy, hogy nem lesztek a töltő közelében egészen 23:30 környékéig amíg haza nem értek. Otthon mertétek volna hagyni a hálózati adaptert?

Eddig én sem, és ezért volt a táskámban az iPad folyamatosan, mondván, ha lemerülök hazafele menet, akkor még mindig legyen egy nagyobb kijelző előttem, egy jó üzemidejű eszközben.

Ellenben úgy tűnik lassan ez is a múlté. A fenti példánál maradva, 14:30 körül indulok otthonról, hogy 16:15 körül megérkezzek az irodába, ebben persze benne van még valahol egy megálló a pékségben, meg egy átszállás az egyik buszról a másikra, de az maximum 10-15 perc, tehát ennyit hagyom csak pihenni a notebook-ot. Miután beértem, és 16:30-tól neki álltam az irodai feladatokkal foglalkozni, aközben a Yoga folyamatosan csatlakoztatva van a wi-fire, illetve ha esetleg konferencia hívásra kerülne a sor, akkor a kábeles kapcsolatra.

A munkaidőm valamikor 21:00 – 21:15 körül ér véget (legalábbis az elmúlt egy héten, és a most következőn ez a helyzet. Mivel enyhén szólva elszabadult a pokol március első pár hetében)

Nos egy ennek megfelelően átlagos napon, illetve a hazafelé tartó busz úton, mely attól függően aktív, hogy egyik kollegám is velem utazik-e folyamatosan merítem az akkumulátort, és az elért eredmények azt mutatják, hogy nagyjából 40%-45%-os töltösséggel érek haza. Mindezt természetesen a Windows energiatakarékos üzemmódjában.

És bár az igazi teszt csak ennek a cikknek a megjelenése után jön majd, amikor is a Newcaslte – Leeds vonat, és a Leeds – Newcastle busz utat kell majd kibírnia miközben folyamatosan dolgozom az arról az útról szóló cikkemen, illetve esetleg megnézek egy filmet. Egy kicsit jobb érzésekkel indulok neki fejben már most ennek a túrának. Hiszen tudom a Yoga 300 kibírja majd a 20:30-as indulástól egészen a másnap reggel 06:15-ös érkezésik az utat.

Persze azon a napon nem fogok elindulni töltő nélkül, hiszen a visszautat is meg kell majd tennem valahogy, ami bár jóval rövidebbnek ígérkezik, így első ránézésre, de itt már inkább biztosra mennék.

Mit is mondhatnék még ezen felül, beszéljünk az irodai használatról? Vagy éppen a multimédia fogyasztásról?

Nos, mint azt már az előző cikkemben is említettem volt olyan probléma, hogy bele futottam a Windows hibaüzenetébe. Ami arról tájékoztatott, hogy túlságosan kevés a felhasználható RAM mértéke. És mondhatni felszólított, hogy zárjak be néhány alkalmazást.

Nos egy friss Windows 8.1 újratelepítés után jelentem ez a probléma is megoldódott. Lévén, hogy semmilyen Lenovo bloatware nem került installálásra ez alkalommal, és így a háttérben futó folyamatok száma is drasztikusan csökkent. És miután az operációs rendszer, a Google Chrome, illetve az Open Office Writer megynitása megtörtént, még akkor is rendelkezésemre áll nagyjából 700 MB az összes memóriából.

Ami a kényelmet illeti. Megmondom őszintén nem gondoltam volna, hogy hozzá tudok majd szokni egy 11”-es laptophoz. Legalábbis eleinte ez volt a benyomásom, és nem gondoltam volna, hogy egy hétnél tovább tesztelném majd az eszközt a cég számára. Viszont be kell látnom, hogy tévedtem. A 13” ellen sincs kifogásom, sőt talán számomra az a tökéletes méret, ha hordozhatóságról beszélünk. Viszont köszönhetően némi ügyes tervezésnek a Lenovo részéről a Yoga 300 abszolút nem érződik annyira aprónak, mint azt a képátlótól várnánk.

A kezeim nem fáradnak el, ha hosszú időt töltök a géppel, és végzem a dolgomat. Sőt azon kaptam magamat, hogy mostanában az Ideapad Y580-met már inkább csak szórakoztatásra használom, és a Yoga-n készítek mindent, legyen szó akár számotokra megjelenített / megjelenítésre kerülő tartalmakról, illetve akár a vállalati feladataimról.

De, mi a helyzet a MacBook-al? Nem azt mondtad, hogy az a „munkagéped”?

De igen, ellenben egy valamit nem mondtam el ezekkel a tesztekkel kapcsolatosan. Ez pedig a következő, ilyenkor amikor egy négy hetes teszt időszak következik be az életemben. Akkor teljes mértékben hátra hagyom azon eszközeimet, melyeket addig elsődlegesnek mondtam. Hiszen mi értelme lenne, ha minden nap nálam lenne a Mac, hiszen akkor azt akarnám használni, ha valami nem stimmel a Yoga 300-al, nemde?!

És ezt nem véletlenül csinálom így, egyrészt, ha úgy döntök, hogy én is megtérek az irodában, és Apple-ről valami másra váltok. Akkor már tudom, hogy mi az amit szeretnék. Egy hónap elég hosszú idő ahhoz, hogy kiismerjünk egy terméket, illetve, hogy megszokjuk, és megtanuljuk az együttélés szabályait.

Ne nyiss meg 20 lapot Chrome-ban, mert megőrülsz majd olyan lassú lesz minden. Ne nagyon próbálj letölteni filmeket a belső tárhelyre, mert 32GB semmire sem elég az Op. Renszer telepítése után. Mindig legyen nálad egy USB Drive, a személyes fájljaidnak. És ezeket még hosszasan lehetne sorolni, nem mondom, hogy nem. De úgy gondolom, hogy alapvetően sikerült összefoglalnom azt, hogy milyen is ezzel a laptoppal élni.

A kijelzőre továbbra sincs akkora panaszom, mint jó pár másik szakújságírónak. Legalábbis az elmúlt egy hét során mind beltéri, mind kültéri használat esetén bőven megállta a helyét fényerő terén. A betekintési szögek, valóban lehetnének jobbak, már csak azért is mert így az amúgy szeretett, és hasznosnak talált f.lux app futtatása gyakorlatilag értelmetlen ezen az eszközön. Valószínűleg az érintőképernyő, és a TN panel kombinációja okozhatja mindezt, ugyanis nem tudtam elérni ugyanazt a színkorrekciót, mint a Y580-am esetében.

Ami már csak azért is furcsa, mert a Yoga 300 esetében egy három évvel fiatalabb laptopról beszélünk. És ennek megfelelően még ha nem is vártam hasonló eredményeket, mégis a 11 colos notebook felé támasztottam többet. Arról már nem is beszélve, hogy az elmúlt pár év együtt töltött munka után az Y580-tól már csak annyit várok el, hogy kapcsoljon be, fusson rajta normálisan egy pár free-to-play játék, illetve mindezek mellett esetleg még rendereljen videókat, és képeket, meg audio fájlokat, s a többi.

De megint eltértem a témától nem igaz?

Szóval igen, a kijelző színeire, pontosabban az alacsonyabb színhőmérsékleti beállításokra van egy pár keresetlen szavam. Ezen felül azonban meg vagyok elégedve a dolgokkal. Az érintőképernyő remek, nem találkoztam hibákkal sem a pontosság, sem a semleges zónák terén. A Windows 8.1 gesztusait nagyon is jó érzés így kezelni. És megmondom őszintén vissza is térnék ehhez az operációs rendszerhez. Ha a Microsoft hajlandó lenne az erre kiadott Mail, People, és Calendar appok frissítésére.

Mondjuk még mindig a munkánál tartunk, szóval itt az ideje áttérni a multimédiára, lássuk, hogy ott miként teljesített a laptop?

Videóbeszélgetésekhez a 720p-s webkamera, illetve a mikrofon együttes tökéletesen megfelel. A hang minősége több kollegám, és a szerkesztőségi tagok szerint is megfelelő, és elég tiszta ahhoz, hogy még lassú, és akadozó internetkapcsolat esetén is kivehető legyen, hogy mit is mondtam.

1080p YouTube videók, tökéletesen akadás mentesen kerülnek lejátszásra, ami az Intel HD Graphics 4000-től mondjuk nem lehetetlen kérés, de eléggé feszegeti a limiteket. A hangszórók, illetve a Dolby Digital Plus vezérlő arra nem igazán volt képes, hogy jó hangzást biztosítson a laptopnak. Legalábbis filmek, vagy zene esetén biztosan nem. Beszélgetések, és a normál emberi beszédhang reprodukálása azonban egy nagyon erős pontja a történetnek, de talán itt kell levonnom azt a konklúziót, amit már az első hét során is kellett volna. Ez a notebook abszolút nem a hardcore felhasználóknak lett kitalálva, és főleg nem azokra a feladatokra, amiket ők végeznének rajta.

A Lenovo jól pozicionálta a Yoga szériát, hiszen elsősorban a professzionális felhasználásra koncentrált, és ez itt sincs másképp. Az alapvetően irodai használatra kitalált sorozat kifejezetten ebben a tekintetben teljesít jól. És ennek a vonalnak azt kell mondjam, nagyon jól eltalált tagja a Yoga 300-11IBY is.

És bár valószínűleg ez pontosan az a konklúzió, amit a cikket idáig elolvasók vártak.

Így tehát had tegyek még hozzá annyit, hogy ettől függetlenül a szokásos benchmark-okat természetesen le fogom futtatni a gépen. (Még jó, hogy van egy USB-s laptop hűtőm, mert az Intel Celeron CPU passzív hűtésében egy AIDA64 stressz teszt alatt nem feltétlenül bíznék)

Ennek, és még az összes többi tesztünk eredményeivel a jövő héten jelentkezem. Addig is, ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Amennyiben pedig nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül. Illetve kövessetek bennünket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

© Szutor Márk
Copyright by M&D’s Blog 2014 – ©

 

Termékbemutató: Lenovo Yoga 300-11IBY (Első rész)

Sziasztok! A mai nap során ismét egy több részes sorozatra invitálunk titeket, a már tőlünk megszokott módon!

A kezeim közé került ugyanis egy olyan ultra hordozható eszköz, mely alapvetően változtatta meg a nézeteimet az olcsó laptopokról. És amelyet most szeretnék bemutatni nektek.

Az elkövetkezendő négy hét során leírom a tapasztalataimat az eszközről, amit ezen teszt időszak során gyűjtöttem, és igyekszem majd tanácsokat is adni mindazoknak, akik a vásárláson gondolkoznak.

Nem is húzom tovább az időt fogjunk hát hozzá.

Nos a terméket ismét a vállalatnak köszönhetem. Ugyanis ez lenne az a laptop, melyet mindazok a felhasználók kapnak majd, akik a macOS helyett a Windows mellett tették le a voksukat, a következő pár hónapban esedékes csere során.

Mint azt a cím is mutatja egy Yoga szériás Lenovo notebook-ról beszélünk, 11”-os méretben. A külső terén két lehetőségünk van, ugyanis az eszköz fehér, és fekete színekben érhető el. És egy alapvetően elegáns megjelenést, és jó minőségérzetet kapunk. Függetlenül attól, hogy a gép igencsak az alsó kategóriára van belőve árazás szempontjából.

IMG_2234
Láthatóan a méretekkel sincs probléma

Na, de mit is kapunk a pénzünkért?

Nos, mint a Yoga széria minden termékében a legfontosabb elem itt is jelen van, ez pedig nem más, mint a 360 fokos zsanér. Így tehát az eszközt laptop, tablet, illetve a kettő között lévő minden egyéb módban használhatjuk.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A feladatok elvégzéséért, egy Intel Celeron N2480 két magos, négy szálon dolgozó processzor a felelős, mely 2.16 Ghz-es alap órajelével, és 2.60 Ghz-es Turbo Boost-jával bár jól hangzik, óva intenék mindenkit, hogy ez nem az a CPU amit túlságosan hajszolni lehetne, köszönhetően a passzív hűtésnek.

Mindemellé 2GB LPDDR3 RAM társul, amely a Windows Feladatkezelőben elérhető információk szerint bővíthető, míg a Lenovo hivatalos fóruma ennek épp az ellenkezőjét állítja. A háttértár feladatát egy 32GB-s SSD látja el, amely még a fentebb említett igazán alacsony rendszerkonfigurációnak is egész kellemesen használható sebességet biztosít.

A tartalmak fogyasztását egy 1366×768 pixel felbontású 194 pixel per inch képsűrűségű, 10 ujjas multi-touch TN-LCD panel teszi lehetővé. (Próbáljátok meg ezt egy levegővel kimondani) Ami bár a betekintési szögeknek nem igazán tesz jót, mivel már pár fokos eltérés esetén is észrevehető a színek elmosódása. Ettől függetlenül azonban nem lehet rá panaszunk, lévén, hogy egy 11 colos laptopban, pláne ebben az árkategóriában bőven megfelel ez a kijelző.

És bár nagyon sokan panaszkodtak a nem megfelelő fényerőre, de a MacBook Pro-kon, illetve egyéb Apple termékeken szocializálódott szakújságírókat soha nem tudtam megérteni. Főleg mivel a mindennapokban nekem bőven elegendő volt a maximum teljesítmény ahhoz, hogy napsütéses időben a Tyne & Wear Metro föld fölötti szakaszán, vagy éppenséggel a Stagecoach buszain, akár napszemüvegen keresztül is olvasható maradjon a megjelenített tartalom.

A belsőségek után lássuk, térjünk rá az I/O-ra

Egy biztos egy ennyire olcsó géptől nem várnánk ennyire jó csatlakoztathatóságot, a gép bal oldalán találjuk a Kensington zárat, a töltő csatlakozót, egy darab USB 2.0 portot egy teljes méretű SD kártya olvasót, 3,5 mm-es kombinált fejhallgató + mikrofon jack-et, a képernyő orientáció lezárására szolgáló dedikált gombot, valamint egy hangerőszabályzót.

IMG_2240

A jobb oldalon találnunk még ezen felül egy töltést illetve bekapcsolt állapotot jelző LED-et, mely töltés közben szolid villogással jelzi, hogy gépünk éppen áramot vesz fel, míg a töltő nélkül folyamatosan világít.
Efölött találjuk a bekapcsológombot, mely alatt úgy szintén egy fehér LED lapul, találunk még itt egy elég régimódi reset gombot, valamint még egy USB 2.0, egy USB 3.0, HDMI 1.4, illetve egy Gigabit Ethernet csatlakozót. Melyet a 2014-től kiadott Lenovo laptopokon megszokott I/O pajzzsal láttak el, így megelőzendő az esetleges sérüléseket. Ezen felül kapunk még beépített 802.11 b/g/n/ac illetve 2×2 MIMO kompatibilis Wi-Fi antennát, valamint természetesen Bluetooth 4.0-t.

IMG_2241

És akkor térjünk rá a billentyűzetre.

Ha csak ezt az egy aspektust vennék figyelembe, akkor joggal mondhatnánk, hogy aki egy Lenovo laptopot tesztelt, az jól ismeri már mindegyiket. És itt sem vall szégyent a Yoga 300. Ugyanazt a chiclet stílusú billentyűzetet kapta meg ez az eszköz is amit már jól ismerhetünk a gyártótól. A gépelés kényelmes, és bár számomra a gombok egy kicsit talán túl rövid utat tesznek meg, ettől függetlenül hamar hozzá tudtam szokni az élményhez.

IMG_2236

És ugyanazzal a sebességgel, és pontossággal tudok dolgozni rajta, mint a MacBook Air-emen, vagy éppenséggel a Lenovo Y580-amon. Az egyetlen dolog amit hiányoltam belőle, és bár egy ilyen árú laptoptól abszolút nem várnám el mindezt, mégis láttunk már rá példát. Az a billentyűk háttérvilágítása, ez ugyanis nagyban megkönnyítette volna a munkát sötétedés után, amikor nem szeretnék villanyt kapcsolni.

Jó hír továbbá, mindazoknak, akik a funkció billentyűket sűrűn használják, hogy az előző Lenovo termékbemutatónkból már megismert Flex 2-15-hez hasonlóan. A mérnökök az F1-F12 gombokat itt is felcserélték, és a másodlagos utasításoknak biztosítottak prioritást.
Így kombinációk nélkül használhatjuk a különböző vezérlőket.

Hatalmas plusz pontot szerzett a Lenovo azzal, hogy a műanyag ház után a gépnek ezen részét szálcsiszolt alumínium borítással látta el, ami még intenzív használat mellett sem melegszik kellemetlenül. Igaz nehéz intenzív használatról beszélni, amikor a kellő lóerők az irodai munkához elegendőek.

IMG_2235

Kapunk még természetesen egy track-pad-et is. Amire ismételten nem lehet panaszunk, az üveg felület, kellemes tapintású, és a visszajelzés mértéke a bal, vagy a jobb „gomb” lenyomásakor elég hosszú a kényelmes használathoz. Mindezek mellett pedig 1-5 ujjas bevitelre is lehetőséget biztosít, így nem okozhat gondot sem a Windows 8.1-ben, sem a Windows 10-ben megismert gesztusok vezérlése.

És bár nekem aki eddig 13” alá nem szeretett volna kerülni egy kicsit furcsa volt, hogy mekkora méretű touch-padet kapok. Ettől függetlenül azonban tökéletes gyorsítási görbének, és a pontos követésnek köszönhetően hamar hozzászoktam, és kényelmesen tudom használni a mindennapokban. Igaz, az érintőképernyőnek hála ezt egyre kevesebbszer veszem igénybe.

IMG_2233

Az eddigi egy hét tapasztalatai viszont igencsak vegyesek. Valószínűleg a Windows 8.1 memória management algoritmusai nem annyira kifonomultak, mint a Windows 10-é. Így néha előfordult, hogy a túl kevés a felhasználható RAM mennyisége hibaüzenettel találkoztam. Igaz, meg kell hagyni azt is, hogy rendszeresen próbálok többet kérni az eszközeimtől, mint amire azok képesek lennének. És mindezt az Outlook, eM Client, valamint Google Chrome (6 megnyitott lappal), illetve az OpenOffice Writer alkalmazás egyszeri használatánál kaptam.

Tehát mindazoknak, akik csak alapvető irodai feladatokra használnák a gépet, miközben esetleg a háttérben futtatnak egy iTunes-t, vagy Spotify-t, esetleg TuneIn Radio-t, azoknak bőven elegendő lesz mindaz, amit a Yoga 300 nyújtani tud majd.

Minden esetre, az elkövetkezendő három hétben folyamatos tesztelésnek vetem majd alá a kis gépet, ahogy azt már tőlünk megszokhattátok. A jövőhét folyamán hátrahagyom az összes többi eszközömet, és kinevezem majd ezt a gépet elsődlegesnek. Majd a rá következő héten jöhetnek a különböző benchmark tesztek, és végül az elmúlt négy hét összegzése valamikor április közepén. Így tehát érdemes lesz velünk tartani!

Addig is, ha a vásárláson gondolkoztok, az előzetes kereséseim alapján sem az árukereső, sem az árgép partnerei nem forgalmazzák Magyarországon a Lenovo Yoga 300-11-et, így mindenképpen amazon-ról, vagy eBay-ről kell majd megrendelnetek a gépet.
Amennyiben azonban ezen gondolkoztok, akkor itt had hintsek el egy tippet, mindenképpen az amazon.co.uk, illetve az ebay.co.uk weboldalakat használjátok. Ugyanis az eBay, vagy Amazon USA weblapjáról rendelt termékeken nem lesz „\ “ billentyű. Mely a magyar kiosztáson a hosszú „í”-től venné el a teljes hozzáférést.

Ezzel pedig úgy érzem mindent elmondtam amit tudnotok kellett. Mint már említettem, a jövőhéten, ugyanebben az időpontban jelentkezünk a második résszel.

Addig is, ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Amennyiben nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, illetve kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

© Szutor Márk
Copyright by M&D’s Blog 2014 – ©

Termékbemutató: HP ProBook 430 G2

Sziasztok! A mai nap során (2016. október 31. a szerk) egy érdekes dolog történt, legalábbis ami a céges dolgokat illeti. A vezetőség úgy döntött, hogy egy hétre bevezet egy teszt időszakot, azoknak az alkalmazottaknak, akiknek az irodai számítógépeken felül hordozható eszközöket is kiadtak. Mivel az új MacBook-ok megjelenése, és az Apple, a MacBook Air-ektől való eltávolodása egy olyan irányt mutat, ami miatt úgy néz ki, hogy a vállalat nem talál majd megfelelő utódot a meglévő 11 és 13 colos Late 2014 MacBook Air-eknek.

Éppen ezért az elkövetkezendő egy hétre ezen gépeket használóknak egy másodlagos eszközt is bevezettek, és valamilyen furcsa oknál fogva a HP ProBook 430 G2-re esett a választásuk.

Én pedig mondhatni keresve sem találhattam volna jobb lehetőséget arra, hogy egy kicsit megizzasszam a gépet, és leteszteljem, hogy vajon megfelelő utódja lehet-e majd az egyébként szeretett céges MacBook-omnak.

Lássuk, hogy miként is sikerült választania az IT osztálynak, és vajon tényleg valós megoldást képezhet-e ez a notebook?!

Kezdjük akkor az alapokkal. A Hewlett Packard, az első ProBook 430 G2-t 2014-ben adta ki, az akkori igényeknek megfelelő hardverrel, és szoftverrel. Azaz 64 bites Windows 8.1 Op. Rendszer, 4-ik generációs (Haswell architektúrán alapuló) Intel Core i3, és Intel Core i5 processzorokkal, minimum 4GB maximum 8GB DDR3 RAM-al, valamint egy 500 GB-s HDD-vel.

Majd 2015 elején döntöttek úgy, hogy szükség lenne egy modellfrissítésre, és ezek után már 5-ik generációs (Broadwell architektúrán alapuló) Intel Core i5, és Intel Core i7 processzorok kerültek a terítékre, immár 64 bites Windows 10 operációs rendszerrel, minimum 8GB, maximum 16GB DDR3 RAM-al, és változatlanul 500 GB-s HDD-vel.

Nos ami a konkrét konfigurációt illeti, nekem az Intel Core i5-5200U Dual Core, 2.20 GHz-s CPU-val, 8GB RAM-al, és az 500GB-s HDD-vel felszerelt modellt sikerült kifognom.

img_1947-2

Nos ami azt illeti nekem ez utóbbi konfigurációt sikerült kifognom, és bár első ránézésre még azt mondom, hogy szívesen használtam volna a gépet, hiszen elegáns a megjelenése, és bár a 11”-es MacBook hordozhatóságával nem feltétlenül tud versenybe szállni. Ez volt a legkisebb problémám.

A gép a billentyűzet felöli oldalon szálcsiszolt aluminíum borítást kapott, azonban mind a kijelző, mind a gép hasa sajnálatos módon műanyagból készült. És a kijelző részen az anyag nem más, mint egy ujjlenyomatmágnes. Köszönhetően a puha tapintású felületnek. És ha már megemlítettük a billentyűzetet, és a kijelzőt, sajnálatos módon ezen a téren sem sikerült nagyot alkotni. A billentyűk túlságosan rövid utat tesznek meg ahhoz, hogy a gépelés kényelmes, és folyamatos legyen.

img_1941-2

És bár nem mondom, hogy nem lehetne hozzászokni ahhoz, amit a HP ProBook 430 nyújt, ettől függetlenül az elrendezés sem lett éppen világbajnok, főleg mindazok után, hogy alapvetően 15 colos laptopokkal készítek tartalmakat otthon, így nem egyszer volt rá példa, hogy az ujjaim el-el jártak a home gomb irányába, amikor egy kötőjelet szerettem volna írni.

A másik nagy hátrány a MacBook-hoz képest a háttérvilágítás. Bár nem beszélünk egy túlságosan vastag házról a HP esetében, azonban nem sikerült megoldani a LED-ek integrálását a billentyűzet alá, ami a késő esti, bár így az óraátállítás után azt kell mondjam, hogy a késő délutáni munkát egyáltalán nem könnyíti meg.

És akkor lássuk a kijelzőt. A 13 colos felület, egy LCD TFT panelt tartalmaz, melyen a színek irodai használathoz tökéletesek, hiszen hosszabb távon a melegebb árnyalatok miatt kevésbé fárasztják a szemet. Ezen felül azonban nem sok jót tudok elmondani róla. Hiszen a felbontás is mondhatni röhelyes, ahhoz képest, hogy egy relatíve új termékről beszélünk. A HP mérnökeinek egy mindössze 1366 x 768 pixel felbontású kijelzőt sikerült beépíteni a kompakt gépbe, és bár ezt egy érintőfelület hozzáadásával az én esetemben könnyedén tudták volna kompenzálni. Sajnálatos módon ezt a funkcót sem sikerült elérhetővé tenni a nagyközönség számára.

És való igaz az is, hogy a Late 2014 MacBook, sőt ha azt nézem, akkor egyik MacBook sem rendelkezik ezzel az adottsággal, azonban ott a kijelző felbontása bizonyos esetekben kárpótol ezért a hiányosságért.

És akkor lássuk a trackpad-et. Nos erre aztán végképp nincsenek szavak. Egy matt műanyag felületről beszélünk, aminek a méretével elég fukarul bántak a tervezők, és bár könnyedén meg lehetett volna oldani egy ergonómikusabb felületet, amennyiben a billentyűket beépítették volna az érzékelőfelületbe.

Nézzük az I/O-t. Talán ez az, ahol a ProBook 430 egy kicsit fel tud kapaszkodni az amúgy horribilis indulásból. Hiszen a gép bal oldalán, két USB 3.0-s portot, egy teljes méretű HDMI 2.0, valamint egy VGA (lol) csatlakozót találnunk, illetve a hűtőmaszk fölött a kötelező Kensington zárat. A jobb oldalon találjuk a töltő csatlakozót, egy Gigabit Ethernet jack-et, egy USB 2.0 csatlakozót, valamint egy 3.5 mm-es ki,- és bemeneti kombinált audió jack fogad minket.

Ezen felül kapunk még egy SD kártya olvasót a gép trackpad felőli részén. Míg az internetes kommunikációért egy 720p-s webkamera, illetve sztereó mikrofonok felelnek. A hangzásról azonban nem igazán tudok mit mondani, a hangszórók gyártójáról keresve sem találtam semmilyen információt. És bár a DTS Audio Control Panel-ben próbáltam szórakozni egy kicsit a beállításokkal. Ettől függetlenül maxiumra tekert hangerőn körülbelül akkora teljesítményt kapok, mint a 20%-os hangerőn üzemelő JBL-ektől, amik a Lenovo Y580-omban vannak. És a hangerő nem a legnagyobb probléma, a minőség ennél sokkal nagyobb.

Bár elismerem, hogy ez nem éppen egy olyan eszköz, és nem egy olyan laptop amit arra találtak ki, hogy túlságosan sok multimédia tartalmat “fogyasszanak” rajta. Sokkalinkább irodai használatra lett kitalálva, és ez utóbbihoz a Skype, illetve Cisco WebEx, audió,- és videóhívásokhoz valóban jó teljesíményt nyújtott az egység.

(És valóban ebből a perspektívából kéne néznem a dolgokat, hiszen igazából nem egy olyan eszközről van szó, amit magamnak vettem, hanem egy olyanról, amit innentől kezdve potenciálisan használnom kell majd. Illetve nem igazán, mert ezt a komplett review-t angolra fordítva fogom leadni a manageremnek.)

Ezen felül még az akkumulátort kellene megemlítenem, mivel ezt jól eltalálták a tervezők. Maximum fényerőn, és teljesítményorientált profilban, körülbelül 4 és fél órás aktív használatot sikerült elérnem a géppel. Mindezt természetesen Wi-fi hálózatra csatlakoztatva, Microsoft Word, illetve Google Chrome böngésző (ezen belül pedig YouTube, WordPress, Google Maps, és Messenger oldalakat használva) aktív használata mellett.

Energiatakarékos üzemmódban, de továbbra is hálózathoz csatlakoztatva körülbelül fél órával tovább tudtam dolgozni a készüléken. Majd az abszolút akkumulátorkímélő programot választva, azaz minimum fényerő, repülőgépüzemmód, a Windows 10 beépített „Battery Saver” funkciója, illetve az Energiatakarékos konfiguráció mellett sikerült 6 óra 20 perc – 6 óra 30 környékére tornásznom az üzemidőt.

Igaz, ezt a fajta sprólást nem valószínű, hogy bármikor is meg tudom majd csinálni, hiszen munka közben mindenképpen hozzá kell férnem az e-mail rendszerhez, illetve az intranet portálunkhoz, így tehát az átlagos 5 órás üzemidővel számolnék. Ami egy 2550 mAh-s akkumulátortól egyébként nem rossz teljesítmény.

img_1953

Összegzés

A HP ProBook 430 G2, egy bizonyos rétegnek készült notebook lett, és úgy érzem, hogy én nem tartozom ehhez a réteghez. Bár a 13 colos méret, és a hordohatóság terén azt kell mondjam, hogy kényelmes útitársnak bizonyulhat a gép. Azonban a már fentebb említett kényelmetlenségek miatt én vissza fogom adni a készüléket a jövő hét kezdetén. És megmaradok inkább a 11”-es MacBook-nál.

Azoknak akiknek azonban megtetszett a notebook, akár a kinézete, akár az üzemideje miatt, azokat óva inteném, hiszen jelenleg a 2015-ös konfigurációban a HP ProBook 430 G2, nagyjából £550 – £570 körüli áron mozog újonnan. És ezért a Lenovo Yoga, Ideapad, illetve Thinkpad modelljei, valamint az Asus, és az Acer ultra-portable gépei fejlettebb hardvert, és jobb felhasználói élményt nyújtanak majd. Arról már nem is beszélve, hogy ebben az árfekvésben már egyszerűen találhat magának az ember hibátlan állapotban lévő 11 és 13 colos Late 2014 MacBook Air-eket.

És, ha már £600 környékén nézelődöm egy könnyen hordozható, és hosszú üzemidővel rendelkező gép iránt, akkor akárhogy is nézem erősen egy használt Mac, mintsem egy új HP felé hajlana a mérleg nyelve.

Persze, a Ti felhasználói élményetek, és a tapasztalataitok az általatok már megszokott billentyűzetek, notebook-ok, és kijelzők, na meg még sok más aspektus függvényében változhat. És elképzelhető, hogy ebben a notebook-ban találjátok majd meg a tökéletes útitársat. Részemről azonban egy kellemetlen élmény volt az az egy hét (na jó alig 4 és fél nap). Így én nem feltétlenül javasolnám ezt a modellt senkinek sem.

Reméljük, hogy tetszett ez a cikkünk is, és, hogy sikerült hasznos tanácsokkal szolgálnunk azoknak, akik esetleg Black Friday közeledtét és ennek megfelelően új technikai eszközök iránt érdeklődnek.

Amennyiben tudtunk segíteni, illetve amennyiben tetszett ez a tartalom, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több embert elérhessünk. Ha nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, vagy kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyiként.

Köszönjük, hogy ismét velünk tarottatok! Sziasztok!


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50 gmail

 

 

Szutor Márk

Facebook page: https://www.facebook.com/mndblog/
English Blog: http://www.markszutor.wordpress.com/
Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Path: http://www.path.com/profile/1M1AT0
Email: youtube.szutormark@outlook.com

 

Apple Keynote, 2016. október 27

Sziasztok! A mai nap során ismét egy Apple Keynote közvetítéssel jövünk. Hiszen nem történt más a Kaliforniai óriás háza táján, mintsem bemutatásra kerültek az új Mac számítógépek.

Így tehát mi sem tehettünk mást, mintsem követtük az eseményeket, hogy most alig 10 perccel a Keynote vége után friss tartalommal szolgálhassunk nektek!

Lássuk hát, hogy mit hozott a 2016-os év az Apple személyi számítógépei terén?!

Avagy mégsem, hiszen az egész esemény egy kevés

iPhone 7 hírek

Tim Cook visszatért egy kicsit az iPhone 7-hez, és ezzel együtt az iPhone 7, és az iPhone 7 Plus kamerájához, illetve megmutatta azokat a képeket, amiket a vásárlók küldtek vissza, vagy osztottak meg a különböző közösségi média platformokon. Illetve beszámolt arról, hogy a “Memories” funkcióval, már több mint 400 millió montázs készült világszerte.

iOS 10

Kaptunk egy betekintést arról is, hogy az iOS 10-re már nagyjából a felhasználók 60%-a frissített, és itt egy kevés savazás is jutott a Google-nek, hiszen egy statisztikát kaptunk arról is, hogy az Android 7.0-t használó felhasználók száma az Android tengerben alig 1%.

És persze ez nem feltétlenül számottevő, főleg akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az iOS-hez képest, mekkora az Android felhasználók tábora.

Apple Pay + Apple Watch

Sikeresen elindult az Apple Pay japánban. És ez már csak azért is fontos volt, mivel a szigetországban nagyjából 160 millió kártyás tranzakciót hajtanak végre naponta. És az Apple Pay, valamint az iOS 10.1-ben megjelent frissítést a térkép alkalmazáshoz még könnyebbé teszi a tömegközlekedés használatát.

Apple TV

“The future of TV is apps”

Már több mint 8000 alkalmazás érhető el kizárólag az Apple TV-re, valamint több mint 2000 játék, mint a Real Racing 3, illetve hamarosan a Minecraft is elérhető lesz.

Az Apple TV és a Twitter közös fejlesztéséről is beszámoltak, amit természetesen Tim Cook a videó jövőjeként aposztrofált. Ezt pedig úgy tervezik elérni, hogy az élő közvetítések mellett a népszerű közösségi média platform live feed-je is megjelenik, és a felhasználó ezt egyetlen mozdulattal jelenítheti meg, vagy tüntetheti el.

Egy újabb alkalmazás: TV

(A kreatív osztály biztos sokat dolgozhatott ezen a néven)

Ez nem más, mint egy olyan egyesített applikáció, ami elérhető lesz az Apple TV, iPhone, illetve egyéb iOS eszközökön. Mely minden egyes videó streaming alkalmazásból melyet használunk összegyűjti az adatokat, és egy appon belül jeleníti meg az összes olyan sorozatot, filmet, és egyéb vizuális tartalmat melyet követünk. Így tehát, az iTunes-on kölcsönzött filmet, az HBO Now-on keresztül nézett sorozatot, és még hosszasan lehetne folytatni ezt a listát egy appból érhetünk el.

A felhasználónak mindösszesen annyit kell tennie, hogy a TV appon belül a további szolgáltatások alkalmazásait, melyeket integrálni szeretne hozzáadja a TV “listájához”, és ezek után a szoftver megoldja a többit. Majd az iCloud-on keresztül szinkronizálja ezeket a beállításokat a további Apple eszközeinkkel is.

Még mélyebb Siri integráció

Ezalatt azt értjük, hogy az Apple virtuális asszisztensét megkérhetjük arra, hogy kapcsoljon automatikusan az élő közvetítésekre. Mindezt úgy, hogy csak megkérjük Siri-t, hogy kapcsoljon a BBC News-ra.

A TV app, és a tvOS, Decembertől lesz elérhető az USA-ban. Azonban nem kaptunk információt arról, hogy a világ más részén vajon mindezt elérhetővé teszik-e, és ha igen, akkor mikor.


Mac

Apple Powerbook. 25 évvel ezelőtt, pontosabban 1991. október 25-én jelent meg az első Apple laptop. Majd ezután a mondat után Tim Cook végig repített minket azon, hogy mik is voltak azok a dolgok, amikben az Apple az első volt a hordozható számítástechnika terén. Az első mátrix kijelző, az első trackpad, az első beépített wi-fi modul. Az első pusztán SSD tárhely, az első retina kijelző. Ezzel pedig bizonyította mindazt, hogy az Apple sok esetben volt az első a fejlesztésekben. És ma ismét ezt próbálják meg elérni.

És most jöjjön az új generáció

MacBook Pro

Teljes mértékben aluminium konstrukció. Melyet 13 és 15 colos méretben érhetünk majd el, ezüst, és Space Grey színekben. És természetesen ez lett a legvékonyabb, és legkönnyebb MacBook Pro ami elérhető lesz a nagyközönség számára.

A 13 colos modell összesen 1.36 kg. Míg a 15 colos modell mindössze 1.81 kg-ot nyom.

Az újítások között természetesen megjelent a ForceTouch trackpad, mely kétszer nagyobb lett, mint az előző generációs modelleken. A billentyűzet is design-t kapott, és a második generációs “pillangó” mechanizmust használja, melyet a 2015-ös MacBook-ban már megismerhettünk.

És természetesen a várakozásoknak megfelelően megjelent az az apró kijelző is a billentyűzet fölött, amiről mindenki beszélt, amikor az új MacBook-okról volt szó. Melyet TouchBar néven vezettek be a köztudatba

Touch Bar

A TouchBar a kijelzőn lévő alkalmazásokhoz adaptálódik. Így böngészés közben megjelenítheti a kedvenc weblapjaink ikonjait, a weboldalon belüli keresési funkciókat. A TouchBar pedig nem csak egy adaptív kijelzőből, hanem egy ujjlenyomat olvasóból is áll, melyet természetesen a második generációs TouchID-val láttak el.

A Touch Bar azonban nem csak egy, a funkciógombokat helyettesítő kijelző lett, hiszen itt megjeleníthetővé vált az adaptív-prediktív szövegbevitel. Így lassan a Mac vonalon akár a billentyűzet is feleslegessé válhat, hiszen a TouchBar olyannyira be lett építve a macOS-be, illetve a macOS alkalmazásaiba, hogy egy új email írása esetén a címzett alapján már olyan szavakat ajánlj fel, amiket az adott emberrel történő levelezésben a legtöbbször használunk.

Videó, illetve képszerkesztő alkalmazások, böngészők, és az azonnali üzenetváltó alkalmazások is hasznát veszik természetesen a TouchBar-nak, hiszen olyan funkciók jelennek meg az adott alkalmazások megnyitása után, amik minden esetben hasznosnak bizonyulnak.

Természetesen némi nemű személyre szabhatóság is került a TouchBar-ba, így tehát az alapbeállításokat, és az ikonokat cserélgethetjük, és oda rakhatjuk, ahol nekünk kényelmes.

A TouchID is kapott némi szoftveres újítást, tegyük fel, hogy egy céges számítógépről beszélünk, amit egyszerre több ember használ. Nos nem kell mást tennie a felhasználóknak, mint az ujjlenyomatukat beolvastatni, és a szoftver felismeri, hogy az adott ujjlenyomat, melyik felhasználói fiókhoz tartozik, és azonnal át vált az adott fiókra.

Kijelző

67%-al fényesebb, 67%-al nagyobb kontrasztarány.

A legerősebb MacBook Pro, amit valaha is készítettünk.

Legalábbis ezt állítja az Apple, lássuk tehát, hogy mit is kapunk a belsőségek terén.

A 13 colos modellben.

6-ik generációs Intel Core i5, vagy Intel Core i7 Dual Core processzorokat kapunk. Intel Iris beépített grafikus gyorsítóval, illetve maxium 2TB SSD tárhellyel. És itt természetesen az SSD megújult. Mostantól már 3.1 GB/másodperces adatátviteli sebességet, kapunk.

A 15 colos modellben.

Úgy szintén a 6-ik generációs Intel Core i7 dolgozik, azonban kettő helyett négy magos processzorral dolgozunk. Illetve az Intel Iris megoldást is Radeon Pro videókártyára cserélték, mely az AMD Polaris architektúráján alapul. A tárhelyért pedig ugyanaz a maximum 2TB-os SSD egység felel, amely a 13 colos modellben is dolgozik. Ezen felül a hangszórókat is egy kicsit átdolgozták, melyek kisebb helyet foglalnak a gépben, de kétszer olyan hangosak, és kétszer nagyobb dinamikus tartomány elérésére képesek.

Ami az I/O-t illeti, itt összesen 4 darab Thunderbolt 3 portot kapunk, USB Type-C kivitelben. Melyek közül mindegyik használható arra, hogy töltsük a MacBook Pro-t. Ezen felül pedig képesek ellátni a névből adódóan a Thunderbolt funkciókat, valamint sztenderd USB, DisplayPort, HDMI, illetve VGA csatlakozók szerepét is átveszik, és helyettesítik.

Az újításoknak köszönhetően a fejlesztők természetesen bemutattak egy újabb koncepciót, melyben a MacBook Pro képezi a stúdió középpontját, melyhez az Apple és az LG legújabb közös 5K felbontású monitorát ajánlják.

Na de haladjunk tovább, az események innentől kezdve egy kicsit már mondhatni a szájbarágós kategóriába mentek át, legalábbis mindazoknak, akik a beépített hardver hallatán nem lettek volna meggyőzve arról, hogy a MacBook Pro egy igazán erős számítógép lett. Mindezt megspékelték a TouchBar funkcionalitásával, és a Final Cut, valamint az Adobe Photoshop szoftvereken keresztül mutatták be, hogy mennyivel gyorsabb lett a 2016-os MacBook Pro az elődjénél.

MacBook Air

Nos ezen a vonalon nem kaptunk túl nagy újítást. Azoknak akik továbbra is a MacBook Air termékek-et szeretnék magukénak tudni nem sok választásuk van. A MacBook Air innentől kezdve csak és kizárólag 13 colos verzióban lesz elérhető. És annyi a különbség a már fentebb említett MacBook Pro vonalhoz képest, hogy a MacBook Air utódjaként szánt notebook nem rendelkezik a TouchBar-al, ehelyett tradicionális funkció billentyűket kapott. Illetve négy helyett csak kettő Thunderbolt csatlakozóval rendelkezik.

A Mac család legújabb tagjait már a mai naptól megrendelheti a nagyközönség. És a MacBook Air utódjaként szánt verzió azonnali szállítással elérhető. Míg a 13, és 15 colos verziókra, melyek a TouchBar-al rendelkeznek körülbelül 2-3 hetet kell majd várni.

Azoknak akiket érdekel az Apple Keynote közvetítése, a Microsoft Edge böngésző használatával tekinthetik meg a felvételt. Az apple.com/apple-events/october-2016 weboldalon.

Köszönhetően a tegnapi iPhone 3G-vel kapcsolatos cikkünknek ez a tartalom véleményünk szerint nagyon is jól illett bele a mai napba. Reméljük, hogy tetszett az Apple Keynote-ról készült összefoglalónk?!

Amennyiben igen, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Ha nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, vagy kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.

Köszönjük, hogy ma is velünk tartottatok! Sziasztok!


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

© Szutor Márk
Copyright by M&D’s Blog 2014 – ©

Termékbemutató: Lenovo Flex 2-15

Úgy tűnhet, hogy valamilyen érzelmi kapcsolat lépett fel köztem és a Lenovo termékek között, és bár ez valamilyen téren igaz. Ez a gondolat valahogy nem söpört végig az agyamon, amikor egyik ismerősöm közölte, hogy lehet megtalálta a megoldást a mindennapos használatra való számítógépemre, amit megmondom őszintén már elég rég óta keresek.

Mint azzal talán tisztában vagytok, jelen pillanatban egy Lenovo Y580-at használok. Mely egy Intel Core i5-3210U CPU-val, 16GB DDR3 1600 MHz RAM-al, illetve egy nVidia 660M mobil GPU-val van felszerelve, így tehát alkalmas a nagyobb teljesítményt igénylő feladatok elvégzésére is. Míg jegyzetelésre, akár az irodában, akár odafele menet, vagy éppenséggel amikor haza látogatok, akkor a jóval kisebb súlyú, és méretű Lenovo MiiX 300-as jön velem.

Azonban rá kellett jönnöm, hogy gyakorlatilag az Y580-asomat bár elég sok mindenre használom, az irodai munkától kezdve, a különböző játékokon át (NBA 2K sorozat, Microsoft Flight Simulator X, Banished, Stranded Deep, stb.), a videó és képszerkesztésig. Továbbra is valamilyen szinten hiány érzetem volt.

És bár imádom azt a készüléket, körülbelül 2 nappal azután, hogy hozzám került a MiiX, és realizálódott bennem, hogy mennyire jól teljesít a Windows 10 egy érintőképernyős környezetben, néha azon kaptam magam, hogy reflexből a kijelzőn koppintok, és el is csodálkoztam, hogy nem kapok semmilyen reakciót. (Kivéve a saját magamnak szánt „Ó, Te idióta” mondatot… :D)

Ekkor már úgy gondoltam, hogy a napok, amikor csak „egerészünk” vagy éppenséggel simogatjuk a touch pad-et, már lassan a múlté lesznek, és lehet itt lenne az ideje annak, hogy én is tovább lépjek. Egy ismerősöm ekkor lépett közbe, és szólt, hogy van nem egy olyan laptop most az üzletében, ami megfelelne a követelményeimnek. És egy hétre bármelyiket szívesen felajánlja egy teszt körre. Azt persze nem árulta el, hogy pontosan mely típusok lesznek ezek, úgyhogy nagy érdeklődéssel mentem be a boltba.

Eléggé meglepődtem amikor a kezembe nyomta a kinyomtatott Excel táblázatot, ami összegezte minden tulajdonságát a készülékeknek, amit nekem szánt. Főleg akkor amikor az első helyen holt versenyben végzett egy MacBook Pro 15” Early 2014, illetve a mostani választásom.

Na várj egy kicsit Márk! Komolyan azt mondod, hogy egy Lenovot választottál egy Mac helyett?

Igen, és ennek számtalan oka van, és persze nem mondom, hogy nem szerettem volna egy Mac-et erre a hétre, azonban az Apple eszközöknek az én szememben két nagy hátránya van a Windows-os társaikkal szemben. Az egyik az nyilván az érintőképernyő, vagyis inkább annak a hiánya. Ami jelen esetben számomra döntésértékkel bír a vásárlás mellett. A másik pedig az, hogy most már nagyjából hat hónapja használok egy Mac-et, mondhatni minden nap. És bár való igaz, hogy szeretem a teljesen csöndes üzemet, és a MacBook Air 11” late 2014 hordozhatóságát, mivel nagyon is kényelmes egyik meetingről a másikra hurcolni, anélkül, hogy a konnektortól túlságosan távol kéne kerülnöm egy-egy munkanap során. Azonban már rendelkezem azzal, a kis méretű hordozható eszközzel, ami számomra tökéletes, és ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor jelenleg csak és kizárólag abban az esetben választanék egy Mac-et, egy PC fölött, ha egy otthoni szórakoztató központon gondolkoznék. Melynek központjában egy 27”-es iMac lenne, két másik Thunderbolt monitorral.

Azonban haladni sem ártana, nem de?

Szóval az első benyomások kifejezetten jók voltak, amikor a kezembe fogtam az eszközt. A monitor külső héja egy nagyon sima műanyag burkolat, ami érintésre puhábbnak tűnik az átlagosnál. Ezen felül még a régi típusú „gravírozott” Lenovo logót találjuk itt a bal felső sarokban.

1

Lejjebb haladva egy gyönyörűen megmunkált zsanért találunk.

3

Majd megfordítva az eszközt egy relatíve nagy szellőző nyílást vehetünk részre, a CPU hűtésére. Ezen felül a szokásos négy gumírozott talp, illetve  2 hangszóró kapott még itt helyet.

Ha már a CPU-ról esett szó, az eszköz egy Intel Core i3-4030U-val van felszerelve, mely 1.90 GHz-n pörgeti a két magot. Ezen felül még 4GB DDR3 RAM, illetve egy 500GB-s Seagate SSHD-t találunk a gépben. Mind a RAM, mind a tárhely egyszerűen bővíthető. Illetve egy M.2 típusú SSD-nek is van még hely az alaplapon. A dedikált videó kártyát nem találunk, ennek megfelelően a processzor grafikus gyorsítója a felelős a gyönyörű FullHD, 10 pontos multi-touch, IPS kijelző futtatására.

Itt szeretném megjegyezni azonban, hogy a specifikációk országról országra változhatnak. A hivatalos Lenovo oldalon az egyetlen termék amit Flex 2 15 néven találtam egy i3-4210U-val, illetve 4GB RAM-al, valamint egy 1366 x 768 pixel felbontású TM panellel szerelt verzió volt. Szóval, ha esetleg arra adjátok a fejeteket, hogy megrendelnétek magatoknak ezt a terméket, akkor kövessétek a linket, ennek a cikknek a végén. Vagy próbáljatok meg, egy olyan üzletet találni, ahol meg tudtok bizonyosodni arról, hogy a fentebb leírtakat kapjátok.

Na, de térjünk vissza ehhez a konkrét modellhez. Azt elismerem, hogy az Intel HD Graphics 4400 az nem a legerősebb „GPU” a Földon, illetve ezzel együtt azt is, hogy amikor elhoztam a Flex-et, akkor a különböző játékok futtatása nem is fordult meg a fejemben. Ettől függetlenül a már megszokott teszteket lefuttattam rajta, hogy lássam mire is képes az eszköz.

Elsőként a Stranded Deep következett, melyet az alapértelmezett beállításokkal DirectX 9 módban futtatva indítottam el. És rábíztam magamat a szoftverre, hogy válassza ki a szerinte megfelelő kombinációt. Ami FullHD felbontást, és a közepes minőségi beállításokat jelentette, ezzel összesen egy 10 képkocka / másodperces eredményt sikerült produkálni. Mindezek után a beállításokat módosítottam, hogy jobban megfeleljenek a valós teljesítménynek, de a felbontást továbbra is 1080P-n tartottam, ez egy 5 fps-es javulást eredményezett. Majd 720p-ben futtatva a programot 17-18 fps-ben sikerült maximalizálni a tesztet.

Mindezek után következhetett a „kínzás”, ezzel pedig természetesen a Microsoft Flight Simulator X, a PMDG 737NGX, valamint a PMDG 777 szoftverekkel párosítva, mindezt teljes felbontáson, maximális környezeti részletességgel, és 100%-ban megegyező napi forgalommal.

Kérdezhetitek nyilván, hogyha az előző programon így leszerepelt a gép, akkor miért kínzom meg az FSX-el? Nos azért, mert az FSX még leginkább a CPU számítási erejét használja ki a grafikus teljesítményhez, és bár ez jól hangzik elméletben, a gyakorlatban már nem volt ennyire jó a helyzet.

Hasonlóan a Standed Deephez, itt is csak 720p-ben futtatva tudtam elérni egy relatíve normális FPS értéket, magyarán szólva 22-t, ami a PMDG 737NGX-el kombinálva egy nagyon is jó értéknek számít.

Visszatérve még egy kicsit a belsőségekhez, a Flex egy 4400 MAh-s akkumulátorral van felszerelve, ami tudom nem tűnik soknak, hiszen már némelyik telefon is megközelíti a 4000-es határt. És valóban nem is sok. Egy munkanapot, töltő nélkül még nem mertem bevállalni vele, így bár maga a kábel mindig kézközelben volt. Az alapvető feladatokkal, mint például 2 megnyitott Microsoft Word dokumentum, illetve Google Chrome, vagy Spotify háttérben való futtatása esetén nagyjából 6 órát bírt ki egy töltéssel, ezt azonban csak az energia takarékos módban.

Na, de térjünk át az I/O-ra. Ahogy azt már említettem a Flex egy 10 ujjas, valamint tollal történő bevitelre alkalmas kijelzővel, illetve a a Lenovo méltán híres chiclet stílusú billentyűzetével van felszerelve, ami az utóbbi évek során még halkabb lett, de megőrizte a kényelmét, függetlenül attól, hogy a billentyűk rövidebb utat tesznek meg. Ami sokak számára kényelmetlen lehet, de én megmondom őszintén, amennyire hozzászoktam már a Lenovo termékekhez nekem nem is kéne más. Főleg már csak azért sem, mert bőven elég halk ahhoz, hogy egy-egy meetingen, esetleg a buszon, vagy a vonaton ezen jegyzetelek. Vagy éppenséggel valamelyik cikkemet gépelem nektek.

IMG_1493

A másik nagyon nagy piros pontot a mérnököknek a funkció billentyűk miatt tudom adni. Ugyanis az elsődleges és másodlagos szerepeket végre felcserélték. Így tehát ahelyett, hogy pl.: ’Fn’ + ’F7’ billentyűket kell lenyomnom ahhoz, hogy repülőgép üzemmódba helyezzem az eszközt, ezt most már egy gombnyomással lehet elintézni. Az egyetlen dolog amit hiányolok, legalábbis kifejezetten erről a modellről, az a billentyűzet háttérvilágítás, mivel az sokat segített volna abban, hogy minél hamarabb hozzászokjak az eszközhöz, és a billentyűzet kialakításához. Arról már nem is beszélve, hogy nem kellett volna kiégetnem a retinámat amikor éjjel, maximum fényerőn ment a kijelző, hogy lássak is valamit. És persze most nyilván felmerül bennetek a kérdés, hogy nem szoktam még meg az Y580-at sem? Hát nem azonos kiosztású a kettő?

És bár úgy lenne, az Y580-am ugyanis csak majdnem megegyező. Sajnálatos módon az egy amerikai angol, míg a Flex 2-15 egy brit angol kiosztással rendelkezik. Mely utóbbi esetben egyszerű a váltás bármely Európai kiosztás között.

De nézzétek meg a képeket, és rájöttök, hogy mire is gondolok.

A legfőbb problémát mondjuk számomra az Y580-n, a ’\’ billentyű hiánya jelenti, ugyanis mi, ha nem a hosszú í lenne a magyar megfelelője annak.

Na, de haladjunk, mert soha sem érünk a végére. Az eszköz bal oldalán találjuk a Kensington zárat, a töltő csatlakozót, egy HDMI 2.0, valamint egy Ethernet jack-et, egy 3.0-s USB portot, valamint egy kombinált 3.5mm-es fülhallgató és mikrofon jack-et. A jobb oldalon a bekapcsológomb, egy optikai meghajtó (LOL) két USB 2.0-s port, valamint egy SD kártyaolvasó kapott helyet.

Ami egy kis híján ultrabook formától nagyon is figyelemreméltó, főleg, ha még azt is számításba vesszük, hogy az ugyanekkora méretű MacBook mit tud ajánlani. És bár az optikai meghajtó elég sok kérdést vet fel a Lenovo mérnökeivel, és a szellemi épségükkel kapcsolatban, hiszen egyszerűen lecserélhették volna egy másodlagos akkumulátorra, vagy egyéb hasznosabb dologra. Azonban egy tökéletes mintapélda arra, hogy egy vékony, elegáns készüléket el lehet készíteni érintőképernyős változatban, és egy CD/DVD meghajtóval.

Ha már ismét a képernyőnél járunk, itt találjuk a 720p-s webkamerát, valamint a sztereó mikrofonokat, amik megmondom őszintén meglepően jó minőségűek, és egy-egy Skype, vagy Hangouts híváshoz bőven megfelelnek majd.

Rendben Márk, ezt még elhiszem neked, de mi a helyzet végre a kijelzővel, megéri csak azért az érintőpanelért erre váltani?

Azt hiszen, joggal állíthatom, hogy igen. A kijelző a felbontásának köszönhetően sokkal nagyobbnak érződik, mint az Y580-asom, függetlenül attól, hogy fizikailag nem különböznek. Az érintéses bevitel pedig kiváló. A 10 ujjas lehetőség nagyon is sokat segít, főleg akkor amikor az eszközt ’flex’ módban használom. Ami azt illeti, ezt az egész bekezdést az képernyő billentyűzeten írtam. És bár a MiiX 300-asom is képes erre, úgy tűnik, hogy a beépített, és érintőfelületre szánt felület Windows 8.1-en jobban működik, mint Windows 10-en. Gratulálok Microsoft, csak így tovább.. 😀

(Amikor hozzám került az eszköz, akkor még Windows 8.1 futott rajta, és egy ideig ezzel teszteltem, az akkumulátor üzemidő mérése, valamint a programok tesztelése szintén ezen az operációs rendszeren történt)

A szokásos két ujjas mozdulatok, mint nagyítás, elforgatás természetesen elérhetőek, akár a böngészőben, akár egy képet nézve. És bár némelyik gesztus teljes mértékben illogikus, legalábbis annak aki most kezd majd el egy Windows-os eszközt ilyen jellegű bevitellel használni. Mint például, a hosszú lenyomás a jobb egér-gombbal való kattintás szimulálásához, mintsem a két ujjas kattintás, avagy. A régi Windows 8.1-es egyéb dolgokról már nem is beszélve. Ezen felül részemről nem volt semmi problémám. Azonban azoknak mindenképpen szokatlan lesz, akik egérről, vagy más operációs rendszerről váltanak majd ide.

Egy kicsit menjünk még vissza a teljesítményhez.

Amikor akkumulátorkímélő módban csak dokumentumokat szerkeszt az ember, vagy éppenséggel böngészik, akkor a hűtést nem hallani, és még akkor, amikor esetlegesen jóval teljesítmény-orientáltabb feladatokat végzünk, akkor sem emelkedik meg a zajszint túlságosan. És még bőven a vállalható, és elviselhető értékeken belül marad.

Amikor az eszköz a Microsoft Word-öt, valamint a háttérben egy Google Chrome böngészőt futtatott, 3 lappal megnyitva. Akkor 45dB értéket mértünk, úgy, hogy a mikrofon közvetlenül a hűtőbordák mellett volt. Míg az AIDA64 stressz teszt alatt a maximum érték 65dB lett. Ami még mindig sokkal jobb, mint bármely eszköz, amihez valaha is szerencsém volt, legalábbis az aktív hűtéssel rendelkezők mindenképp.

És azt hiszem szép lassan elérkezünk a tesztünk végéhez. Ajánlanám-e a Lenovo Flex 2-15-t bárkinek is, hogy megvásárolja? Teljes mértékben, amennyiben egy 15,6”-es érintőképernyős laptopra vágysz, ami még némi prémium érzetet is ad. Megvenném-e magamnak? Abban az esetben igen, ha a PCs szórakozás, illetve a videó, és képszerkesztési teljesítmény nem számítana. És bár imádkozhatok, hogy a Lenovo esetlegesen felülvizsgálja a későbbiekben ezt a kategóriát, is kiad egy valamivel a fentebb említett feladatokra alkalmasabb modellt. Addig az egyetlen érintőképernyős Windows eszközöm a jó öreg MiiX 300-asom marad.

Ennél jobb lezárást pedig keresve sem találhattam volna. Ha tetszett ez a tartalom kérlek nyomjatok rá egy like-t, illetve osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Ha nem szeretnétek lemaradni a további cikkeinkről sem, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, vagy likeoljátok a Facebook oldalunkat.

Ha bármilyen kérdésetek lenne, ne habozzatok felkeresni minket az alábbi elérhetőségeink bármelyikén. Hamarosan újabb utazós tartalommal térünk vissza, addig is köszönjük, hogy ma is velünk tartottatok! Köszönjük a figyelmeteket! Sziasztok!

icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

© Szutor Márk
Copyright by M&D’s Blog 2014 – ©