M&D’s Blog Utazási Kisokos: Kedves utasaink, járatunk beszállásra kész!

Ezt a mondatot sokszor hallhattuk már, és mindezek után legtöbbünk még körülbelül 20-30 percet állt sorba mielőtt helyet foglalhatott volna a gép fedélzetén.

Miért is van ez? Hogy lehet, hogy egy repülőt 90 másodperc alatt ki lehet üríteni vészhelyzet esetén, de nem lehetséges feltölteni 30 perc alatt?

Vajon miért választa a légitársaságok többsége a legkényelmetlenebb és időigényesebb módszereket a beszállításra? És vajon lehetne-e ezeken változtatni?

Mai epizódunkban ezekre a kérdésekre mindenképp választ adunk, úgyhogy jó szokásotokhoz híven tartsatok most is velünk.

Kezdjük talán azzal, hogy ezen cikk, és minden megjelenített adat egyrészt személyes tapasztalataimat, másrészt pedig egy az M&D’s Blog-tól független kísérlet eredményeit tükrözik.

És akkor most, hogy ezzel is megvagyunk, az elmúlt két rész során leginkább a British Airways valamint a WizzAir álltak példáink középpontjában. Így bevezetésképpen továbbra is őket vesszük majd figyelembe. Majd miután letisztáztuk az elvi különbségeket, utána térünk majd át a kísérleti eredményekre.

A low-cost modell (WizzAir, Flybe)

Alapvetően a low-cost modellben működő légitársaságok igyekeznek egy adott gépet minél hamarabb feltölteni, és bár az idő elteltével ezek a vállalatok is elkezdték bevezetni a Priority Boarding szolgáltatást ettől függetlenül a módszer nem változott. Hiszen jómagam a 13C ülésen ugyanúgy megválthatom az elsőbbségi beszállást, mint valaki a 29A ülőhelyen. Már ebből is jól látszik, hogy itt nem feltétlenül fedezhetünk fel egy kialakított rendszert. Legalábbis azon kívül, hogy van 180-220 utasunk, akit fel kell raknunk egy A321-es fedélzetére. És azon kívül, hogy a beszállókártyán feltűntetik az utasoknak, hogy az ülőhelyük szerint az első, vagy a hátsó ajtón keresztül szálljanak fel a gépre valóban nincs semmilyen logika a beszállításban. Az utasok teljesen random kerülnek a fedélzetre, így teljes mértékben lehetséges az, hogy az első sorokban utazók ugyanakkor foglalnak majd helyet, mint azok, akiknek a gép hátsó soraira szól a beszállókártyájuk. Ez persze az első percekben kavarodáshoz vezet a gép fedélzetén, hiszen majdnem mindenki, a másik útjában van. És eddigi tapasztalataim alapján körülbelül 20-25 perc telt el a beszállítás megkezdése, és az ajtók bezárása között, ami mondhatni átlagos, és relatíve rossz eredménynek számít. Főleg, ha végig gondoljuk, hogy 20-25 perc egy low-cost légitársaságnál a fordulási idő elég nagy részét teszi ki. De lássuk, vajon mi a helyzet a többi légitársaságnál

A full service modell (British Airways, Emirates)

Itt is megfigyelhető egy prioritási sorrend, mely a következők szerint alakul. A Business utastok, az arany, ezüst, és bronz törzsutasok, illetve a vészkijárati sorokban utazók szállhatnak fel először a gépre. Majd mindezek után egy hosszas huzavona következik, amely során szektorokra bontva töltik fel a gépet. Tehát,  amennyiben British Airways-el repültök Budapestről Londonba, akkor a következőre számíthattok. A beszállítás megkezdésekor az első-hatodik, illetve a tizenegyedik és tizenkettedik sorok kerülnek majd először feltöltésre. Mindezek után a 20-29-es zóna következik majd, tehát a gép hátulját kezdik el feltölteni a társaságok, ha ez megtörtént, akkor már kisebb szektorokra bontják a beszállítást, 15-19, majd legvégső esetben a 7-14 lesz a terítéken. Azonban nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a 7-ik és 14-ik sorok közötti szektorban már 12 utas helyet foglalt az elsők között, hiszen egy Airbus A320-232 eseténen ebben a szektorban található a vészkijárati sorok összeessége. És bár igyekszem figyelni arra, hogy mennyi időt töltök el a reptéren, a saját tapasztalataim elég vegyesek függően attól, hogy egy adott járat a reggeli, vagy a délutáni órák során indul. És talán nem meglepő, hogy a reggeli órák során ez a módszer közel azonos időt vett igénybe, mint a low-cost légitársaságok random beszállítása. Míg a délutái órák során körülbeül 18-20 perc alatt sikerült feltölteni az amúgy 160 főre székezett gépet.

Most pedig térjünk át a kísérlet eredményeire. A további beszállítások típusai

Nem is gondolnátok, hogy a hatékonyság jegyében mennyi módszert dolgoztak ki a légitársaságok az utasaik beszállítására, és mindezek után mennyit hagytak a feledés homályában, hogy az olyan emberek mint jómagam ismét fényt derítsenek rájuk. A kontroll módszer természetesen a megszokott beszállításon alapult, azaz ugyanazon, amit én is tapasztalhattam a British Airways-el történt utazásaim során.

És persze itt felmerülhet rengeteg kérdés, szóval itt szeretném jelenzni, hogy a teszt egy teljes mértékben reális körülmények között folytatott kísérlet volt, ahol mindenki rendelkezett egy beszállókártyával. Melyen feltűntették számukra az ülőhely számát, illetve véletlenszerűen kiválasztott utasok különböző instrukciókat kaptak, hogy a beszállás során szokásos egyéb tényezők szerint játsszák a szerepüket. Például miután felrakták a csomagjukat a tárolóba azután közvetlenül igyekezzenek a WC-re, és így tovább. És akkor lássuk, hogy ennek megfelelően mik lettek a különböző módszerek eredményei., mind idő, mind ügyél elégedettség szempontjából. Melyet az utasok szavazatai alapján számoltak ki, akiknek három lehetőségük volt a szavazatokra. Jó / köztes / nem jó. A köztes eredményt természetesen semlegesen számították be az értékelők a végösszegbe.

Business First, Back to Front

24 perc, 29 másodperc alatt sikerült feltölteni egy 178 emberre székezett gépet. És a szavazatok alapján a módszer 27 jó, és 8 nem jó eredménnyel zárult. Tehát összességében véve az utasok kis százaléka volt csak megelégedve azzal, ahogy ez a beszállítás zajlott.

Business First, Random Assigned

Ezek után következhetett a low-cost légitársaságok kedvelt módszere. Az első sorokban, illetve az elsőbbségi beszállást váltott utasok kerültek fel először a gépre, majd mindezek után mindenki más egy teljes mértékben kontrollálaltan rendszer szerint. Ez a módszer 17 perc, 15 másodpercet vett el az utasok életéből, és összesen 12 pozitív értékelést kapott.

WILMA (Window, Middle, Aisle) StraightWILMA

Alapvetően kevés légitársaság alkalmazza ezt a módszert. Köszönhetően annak, hogy a fapados modellben működő vállalatokon kívül általában egynél több gép típusra kell koncentrálniuk. Nem egyszer szélestörzsű modellekre is gondolva. És a WILMA Boarding leginkább az egy folyosós gépekre alkalmazható. És bár a személyzet átképzése nem venne el túlságosan sok időt, a légitársaságok valamiért nem teszik meg ezt. Pedig az eredmények fényében jól járnának vele, hiszen mindössze 14 perc 55 másodpercet vett igénybe minden utas beszállítása és összesen 102 pozitív szavazatot kapott.

WWILMA BlocksILMA (Windows, Middle, Aisle) Blocks

Talán ez az eddig legfurcsább az összes közül, mint azt a kép is jól mutatja. Továbbra is az ablak mellett helyet foglalók szállnak majd fel elször a gépre kezdve a business class utasokkal, azonban ezek után jön majd a business folyosó, majd a gép hátulján lévő ablak mellett ülők, és így tovább. És ez a módszer 15 perc 7 másodperces idővel, valamint 105 pozitív szavazati eredménnyel zárult.

Business First, Random Non-Assigned

Nos ez ismerős lehet, hiszen erről már beszéltünk. Azonban itt egy kis különbség van a módszerben. Mivel csak és kizárólag a Business Class utasoknak van fix ülőhelyük. És a turista osztályon utazók az úgynevezett First Come First Served módszer szerint foglalhatnak helyet. És sokakban felmerülhet most a gondolat, hogy ez mekkora kavarodáshoz vezetne a gép fedélzetén. Azonban a 14 perc 7 másodperces eredmény, az eddig vizsgált módszerek közül a leggyorsabbnak minősült. Azonban a gyorsaság nem feltétlenül jár elégedett utasokkal, és ezt a mínusz 5-ös elégedettségi érték is jól mutatja. Ezzel pedig el is érkeztünk a kísérlet utolsó vizsgált módszeréhez.

Reverse PyramidReverse Pyramid

Már a kísérlet lefolytatása előtt is úgy gondolták, hogy ez a módszer lehet a leggyorsabb az összes közül. Függetlenül attól, hogy mennyire komplex rendszerről beszélünk. A fordított piramis legalábbis nem a legegyszerűbben felfogható az utasok számára. Így most is, a kép segítségét vesszük igénybe. Hiszen ez jól mutatja, hogy miként is kerülnek fel a gépre az utasok. És bár nem a legjobb eredményt érte el a fenti módszer a 15 perc 10 másodperces idővel. Azonban a végső 113 pozitív szavazatos eredmény magáért beszél.

És valószínűleg mostanra már fáj a fejetek a rengeteg adattól, így, hogy megkönnyítsük a dolgotokat, a kísérlet kidolgozói szerencsére összefoglalták nekünk minden fent említett módszer eredményeit.

Results

Ezek után természetesen felmerülhet a kérdés, hogy amennyiben a Fordított Piramis módszer ennyire hatékony, és az utasok is ennyire meg vannak vele elégedve, akkor a légitársaságok vajon miért nem ezt használják? Nos erre talán soha nem kapunk választ, de a jövőben talán ezen tesztek eredénye, illetve a folyamatosan növekvő légiforgalom miatt ez a jövőben változhat.

Reméljük, hogy sikerült némiképp segíteni abban, hogy megértsétek, hogy mi is lassítja le, és rontja el sok esetben a repülési élményeteket. És most, hogy már ezzel tisztában vagytok, illetve, hogy ennyit emlegettük a business class utazást. A következő epizódban azt fogjuk megvizsgálni, hogy a különböző osztályok mögötti gazdasági mutatók miként alakulnak.

Addig azonban még jó pár cikkünk van hátra. Így, amennyiben tetszett ez a bejegyzés, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Ha pedig nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor kérlek iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, illetve kövessetek bennüneket az alábbi közösségi média oldalak mindegyikén.


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

© Szutor Márk
Copyright by M&D’s Blog 2014 – ©

 

Reklámok

M&D’s Blog Utazási Kisokos: A Fapados Légitársaságokról Bővebben

Két héttel ezelőtt jelent meg az Utazási Kisokos sorozatunk idei első része.

Melyben ha kicsit túlozva is, de azt vizsgáltuk meg, és mutattuk be nektek, hogy miért is olyan drága a repülés.

Ezek után gondolom sokakban felmerülhetett a kérdés, hogy a low-cost légitársaságok akkor vajon miért képesek ennyire olcsón nyújtani a szolgáltatásaikat?!

És bár ez a kérdés is egy komplex, és hosszadalmas választ kíván, igyekszünk hasonlóan érthetővé tenni, mint ahogy azt az előző rész esetében is tettük.

Hogy is lehetséges az, hogy két-három órás járatokat már €9.99-től találhatunk a különböző foglalási rendszerekben? Vajon miként lehetséges mindez? Nos rengeteg tervezéssel, és különböző adatok figyelembevételével a fapados légitársaságok megvizsgálják, hogy melyek azok a költségek amelyek a legnagyobb jelentősséggel bírnak. Majd mindezek után lecsökkentik azokat.

És bár ezzel a mondattal akár le is zárhatnánk ezt a tartalmat, természetesen megszokhattátok már tőlünk mostanra, hogy nem elégszünk meg ennyivel. Kezdjük talán azzal a vitathatatlan ténnyel, hogy egy légitársaság üzemeltetéséhez a legszükségesebb dolog nyilván a repülőgép. És természetesen bőven van lehetőség arra, hogy egy légitársaság kevesebbet költsön a gépek vásárlásakor.

A 2001. szeptember 11-ét követő hónapok során a légiközlekedési piac hatalmas zuhanásnak indult, és a legtöbb full service légitársaság napról-napra küzdött az életben maradásért. Mindezek mellett azonban a Ryanair mit sem érzékelt ebből a válságból, és ez időtájt egy hatalmas 151 gépes rendelést adott le a Boeing számára. Mely az ebben az időszakban az alapból alacsonyabb gép árakat, a tömeges megrendelési kedvezménnyel egy hihetetlenül alacsony szintre nyomta le.

És bár maga a terrortámadás ténye, mely ennyire megrengetné a teljes üzemágat szerencsére nem gyakori, azonban a diszkont légitársaságok bármikor leadhatnak ehhez hasonló hatalmas rendeléseket, ami újabb és újabb kedvezményekhez vezet majd.

Furcsának tűnhet tudom, hogy egy fapados légitársaság újonnan gyártott repülőgépeket vásárol. De vegyük figyelembe azt is, hogy a legújabb gépek, és géptípusok a legtöbb esetben a leggazdaságosabbak. Melynek megfelelően hatalmas megtakarításokat élvezhet a légitársaság az üzemanyagköltségeken. És a teljes képet nézve az alacsony üzemeltetési,- és üzemanyagköltség kiegyenlíti, sőt sok esetben segíti a könyvelt eredményeket.

Nem véletlen, hogy az európai low-cost társaságok flottájának átlag életkora jóval alacsonyabb, mint a full service vetélytársaiké.

wizz_logo_version_1 ryanair-logo-400x210 easyjet_logo
4.4 év 6.6 év 7.1 év
klm-logo 1024px-Lufthansa_Logo.svg british-airways-logo
11 év 11.2 év 12.9 év

És még egy kicsit a gépeknél maradva jól megfigyelhető, hogy a fapados légitársaságok általában összesen egy típust üzemeltetnek a flottájukban. Mely a Ryanair esetében természetesen a Boeing 737-800NG verziója

maxresdefault

Míg a WizzAir, illetve az EasyJet esetében a mérleg nyelve az Airbus A320-as család felé fordul.

32511360026_ff14c878cf_k

Ezzel pedig elérkeztünk egy újabb fontos pontunkhoz ami nem más, mint a személyzet. A döntés, hogy a low-cost légitársaságok összesen egy gépcsaládot üzemeltetnek a flottájukban nagyban hozzájárul ahhoz, hogy csökkenteni tudják a kiadásaikat. Hiszen a pilótáknak, légi utaskísérőknek, karbantartóknak, illetve földi személyzetnek mindössze egy típusra kell jogosítást szerezniük. Ezzel pedig hatalmas összeget spórolhatnak meg az ilyen modellben üzemelő vállalatok.

Még mindig a gépeknél maradva, a diszkont légitársaságok esetében a repülő fedélzetén is észrevehetünk olyan design elemeket, és döntéseket melyek a spórolás jegyében láttak napvilágot. A Ryanair Boeing 737-esein lévő ülések háttámlái például nem dönthetőek, ami az alap vásárlási,- valamint a későbbi karbantartási költségeket ismét lenyomja. Arról már nem is beszélve, hogy ezzel a megoldással időt is spórolnak saját maguknak, illetve a személyzetnek, hiszen ezek a “székek” általában nem rendelkeznek a hátukon lévő zsebbel. Ezáltal kevesebb idő megy el a takarítással egy-egy járat érkezése és a következő indulása között.

Ezzel pedig el is érkeztünk a következő pontunkhoz, mely úgy szintén elengedhetetlen része a működésnek.

A személyzet

A legtöbb esetben a low-cost légitársaságoknál szolgáló utaskísérők a karrierjük kezdetén járnak, és a legtöbb esetben a vállalatoktól csak minimális trainingben részesülnek. Természetesen a kötelező biztonsági előírásoknak megfelelő képzést mindenképpen teljesíteniük kell, de az ügyfélkiszolgálás terén nem feltétlenül vehetik fel a versenyt a full-service légitársaságoknál szolgáló kollegáikkal.

(Itt szeretném megjegyezni, hogy ez nem minden vállalatra igaz, illetve bár nagyon egyénfüggő, hogy mennyire képesek a minimális képzéssel helytállni, eddig még nem volt rossz tapasztalatom azokkal a low-cost modellben működő légitársaságokkal, melyekkel alkalmam volt repülni)

Azonban az utaskísérők gyakran nem csak a biztonságunkért vannak a gép fedélzetén, sokszor a légitársaságok az utaskísérőkre bízzák a beszállókártyák ellenőrzését a kapuknál. Míg a személyzet a gépen maradt tagjai annak tisztaságáért felelnek. Ezzel a lépéssel három-négy olyan embert tudnak kivenni a légitársaságok a számításból, akiket amúgy meg kellett volna fizetniük.

Felszállás után a kabin személyzet tagjai visszatérnek a megszokott pozíciójukhoz, és a catering feladatokat igyekeznek ellátni. Azonban mit gondoltok, mi az a szolgáltatás amin keresztül a fapados légitársaságok úgy szintén nagyon nagy bevételre tesznek szert?

Ez nem más, mint a fedélzeti árúsítás. Az airportal.hu egyik cikkében a Ryanair Elnök-Vezérigazgatójával készült interview-ról tudósítottak. Melyben Michael O’Leary elmondta, akár ingyen jegyeket is el tud képzelni a jövőben. Mivel a fedélzeti, illetve egyéb extra szolgáltatásokból befolyt összegek az előző adóévben a légitársaság bevételeinek közel 1/4-ét tették ki.

A cikket részletesebben az alábbi linkre kattintva érhetitek el.

http://www.airportal.hu/ap/viewtopic.php?t=36939

És most térjünk át a következő pontunkra a repülőterekre.

A belátható jövőben elképzelhetetlen, hogy a WizzAir, vagy a Ryanair London Heathrow-ról, vagy Párizs Charles-de-Gaulle-ról üzemeltetné majd a járatait, mivel ezek a repterek kifejezetten drágák. Köszönhetően annak, hogy a fent említett repterek kapacitása már így is közel csúcsra van járatva. Melynek köszönhetően a landolási díjak magasak, és az elérhető ún. “slot”-ok száma korlátozott.

Vegyük példaként Luton Airport-ot. Aki már járt az Egyesült Királyságban, és esetleg WizzAir-el érkezett az tudhatja, hogy Luton még csak nem is azonos régióban található mint London, mégis a low-cost légitársaságoknak köszönhetően a repülőtér egy teljes marketing átalakításon esett át, és a London Luton Airport nevet viseli a legtöbb foglalási rendszerben. Függetlenül attól, hogy ez a reptér egy nagyjából 60-70 perces busz útra van London központjától, és Luton mint olyan egy teljesen önálló város.

Azonban mivel ezek a repterek a legtöbbször nagyon nagy, vagy teljes mértékben low-cost légitársaságokat szolgálnak ki, így ez a fajta rebranding még előnyös is számukra. Hiszen minél több utast tudnak magukénak, annál nagyobb bevételre tehetnek szert, és ezzel tiszában vannak a légitársaságok is.

Így a tárgyalási stratégiájuk is ezen alapul, melynek köszönhetően jóval alacsonyabb repülőtéri díjakat harcolhatnak ki maguknak, és amennyiben a repülőtér a későbbiekben árakat szeretne emelni, úgy a légitársaságok még mindig jobb helyzetben vannak. Hiszen a túl magas költségek esetén szimplán választanak egy másik helyet, amit fel tudnak futtatni, és az eredeti reptér szép lassan a feledés homályába merül majd.

És akkor jöjjenek az apróbb részletek.

A low-cost légitársaságok repülőgépei minden nap kishíján non-stop üzemelnek. Vegyük példának a WizzAir HA-LXA lajstromjelű Airbus A321-esét. A cikk megjelenésének napján (2017. április 20.) Az adott repülőgép a Budapest – Milánó – Budapest, Budapest – Nápoly – Budapest, Budapest – Eindhoven – Budapest útvonalakat teljesítette, vagy fogja teljesíteni.

https://www.flightradar24.com/data/aircraft/ha-lxa

A legtöbb esetben a fapados légitársaságok összesen 30-45 perc “fordulási időt” hagynak az első járat leszállása, és a következő felszállása között. Ami bár sokszor vezethet késésekhez, illetve a repülőgép fedélzeti tisztaságának romlásához. Azonban ez azt is jelenti, hogy az adott gép mindig bevételt termel a légitársaságnak.

Azonban mindezek eltörpülnek a legnagyobb különbséghez képest.

Ez pedig nem más, mint az úgynevezett point-to-point modell.

A legtöbb tradícionális légitársaság általában egy központi repülőtérről üzemelteti a járatait. A British Airways esetében ez London Heathrow, a KLM esetében pedig Amszterdam Schipol. És ahhoz, hogy ezekkel a légitársaságokkal eljussunk valahova, általában a központi reptéren történő átszállással tudjuk megtenni mindezt.

Ezzel szemben a low-cost légitársaságok gépei Európa szerte szétszórt bázisokról üzemelnek minden egyes nap, ezzel elősegítve azt, hogy minden úticéljuk elérhető legyen mindehonnan. Ez azonban bizonyos hátrányt is jelent számukra, hiszen néhány desztinációjuk, csak bizonyos napokon lesz elérhető az utasok számára egy hét folyamán.

A legolcsóbb légitársaságok általában nem biztosítanak csatlakozást még a saját járataikhoz sem, hiszen ez csak tovább növelné a kiadásaikat, és ezzel együtt az utasok költségeit. Nem csak azért, mert így a reptéren extra szolgáltatásokat kéne megvásárolniuk, hanem azért is, mivel így egy jóval bonyolultabb jegy kezelő rendszerre lenne szükségük, melynek fejlesztése nem kis összeg. És természetesen ez esetben a légitársaság költsége lenne az is, ha egy utast át kellene foglalni, ha és amennyiben az előző járat késése miatt lekési a következőt.

És, ha már megemlítettük a jegyeket.

A low-cost légitársaságoknál a legtöbb esetben szinte lehetetlen, hogy a check-in folyamatos a repülőtéri személyzettel bonyolítsuk le. Bár bizonyos repterek ez alól kivételek. Azonban az Egyesült Királyságban az EasyJet a legtöbb bázisán csak és kizárólag check-in automatákkal teszi lehetővé a beszállítást. Ezzel újabb és újabb szolgáltatások árát megspórolva.

Természetesen nem mehetünk el szó nélkül a repülőtér egyéb szolgáltatásai mellett sem.

Nem tudom, hogy veletek előfordult-e már, hogy utashídon keresztül szálltatok fel egy WizzAir / Ryanair / Easyjet járatra? Nos, ha nem, akkor ne is várjátok, hogy ez a közeljövőben bekövetkezik majd, mivel ezeknek a használata ismételten elég drága. A legtöbb esetben a légitársaságok buszokkal, vagy gyalogosan oldják meg a beszállítás kérdését.

Ezeknek a lépéseknek köszönhetően pedig a low-cost légitársaságok hatalmas bevételekre tesznek szert.

Példaképp nézzük meg mégegyszer a már fent említett légitársaságok haszonkulcsait.

wizz_logo_version_1 ryanair-logo-400x210 easyjet_logo
10.20% 24.10% 11.15%
klm-logo 1024px-Lufthansa_Logo.svg british-airways-logo
2.15% 4.03% 7.09%

Mindez pedig annak köszönhető, hogy a full service légitársaságok munkatársainak 90-95%-a valamely szakszervezet tagja, így a fizetéseik teljes mértékben kontrolláltak. Melyeket csak hosszas tárgyalások árán tudnak megváltoztatni.

Ezzel szemben a low-cost társaik bárkit fel tudnak venni, és egy pár hónap alatt a megfelelő szintre kiképezni.

Persze nem ez az egyetlen oka annak, hogy a hálózatos légitársaságok kevesebb bevételre tesznek szert.

Ezek a vállalatok amennyiben új útvonalat nyitnak, akkor azt két olyan város között teszik majd, ahol már alapból magas a kereslet az üzleti szektorból. Hiszen a full service társaságok bevételei legnagyobb részben az üzleti utasoktól származnak.

Ezzel szemben a fapados légitársaságok leginkább a turistákra fókuszálnak, így például, amennyiben a WizzAir újabb útvonalakat nyit meg Európán belül bárhol, az egy népszerű úticél lesz a közeljövőben. Nem feltétlenül azért, mert az adott városban van valami különleges, vagy mert oda nem tudtunk eddig eljutni egyszerűen. Hanem annak köszönhetően, hogy már akár 5.999 Forinttól eljuthatunk majd az adott desztinációra.

Természetesen ezen lépésekre reagálva a legtöbb tradicionális légitársaság létrehozta házon belül a saját low-cost alternatívájukat, melyek egyelőre veszteségesen üzemelnek.

Azonban egy valamit kell figyelembe vennünk, jelenleg hatalmas verseny van a piacon a diszkont légitársaságoknak köszönhetően. És a mi esetükben minden versenytárs egy kiváló versenytárs. Hiszen még egy problémákkal küszködő, veszteséges fapados is folyamatosan lejjebb és lejjebb nyomja majd a full service társaságok árait. Ezzel pedig egyre olcsóbban repülhetünk majd a világban.

Az ígértektől eltérően az M&D’s Blog Utazási Kisokosai innentől kezdve minden héten csütörtökön ugyanebben az időpontban térnek majd vissza.

Reméljük, hogy sikerült némiképp segíteni abban, hogy megértsétek, hogy milyen modell alapján működnek a low-cost légitársaságok. És most, hogy már ezzel tisztában vagytok a következő epizódban azt fogjuk megvizsgálni, hogy miként lehetne kényelmesebbé tenni a beszállítást minden légitársaságnál.

Addig azonban még jó pár cikkünk van hátra. Így, amennyiben tetszett ez a bejegyzés, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Ha pedig nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor kérlek iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, illetve kövessetek bennüneket az alábbi közösségi média oldalak mindegyikén.


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

© Szutor Márk
Copyright by M&D’s Blog 2014 – ©