Movie Night: Bohemian Rhapsody

Mint azt gondolom Ti is észrevettétek, így a hónap utolsó napjaiban több már megszokott tartalmunk tért vissza!

És ez most csütörtök este sincs másképp, hiszen most visszatértünk a Movie Night-tal, és ezzel együtt 2018 egyik talán leginkább kritizált filmjét hoztuk el nektek.

Ez nem más, mint a Bohemian Rhapsody

És akkor jöjjenek a már kötelező elemek, hiszen alább a film cselekményei következnek!

Spoiler-Alert

A már tőlünk megszokott ütemben természetesen most is az előzetessel kezdenénk, hogy jóval nagyobb mértékben tudjátok majd beleélni magatokat a következő sorokba.

A háttértörténet

Úgy érzem, hogy Farrokh Bulsara-t sokaknak be kellene mutatnom, azonban ha egy másik nevet, egészen pontosan Freddy Mercury-t említem, úgy már jóval egyszerűbb dolgom van.

Az énekes, és a Queen együttes történetét feldolgozó filmet sok kritika érte, a különböző történelmi pontatlanságai, valamint a szereplőválogatás miatt. Azonban úgy gondoltuk, hogy ettől függetlenül figyelmet szentelünk ennek a Bryan Singer által rendezett filmnek.

A cselekményről:

Megmondom őszintén nagyon nehéz dolgom van, ha szeretném összefoglalni a történteket, oly módon, hogy ennek a szegmensnek értelme is legyen. Viszont mivel nem szeretek szakítani a hagyományokkal, így ezt megpróbálom.

Az igaz történet által inspirált film, a Queen alapításának, különböző problémáinak, valamint sikereinek történeteit dolgozza fel. Miközben betekintést nyerhetünk Freddy Mercury igencsak extravagáns életstílusába.

Bár ez az előző mondatom korántsem meglepő, hiszen nem egyszer énekeltük mi is, hogy

“Don’t Stop Me Now”

És bár valóban voltak olyan szálak a történetben, melyek nem fedték a valóságot, ezektől eltekintve úgy érzem, hogy egy a rajongóknak kötelező mű született.

Nem is húznám azonban tovább a szavakat, lássuk, hogy mi az ami igazán élettel tölti meg a filmet, ez pedig nem is lehetne más, mint a következő kategória.

A színészi munka:

Főszereplők:

Rami Malek (Freddy Mercury)

mv5bndlhywi3nzutmgm5oc00otq1ltkznjctmmi2ntm4ywuxyme4xkeyxkfqcgdeqxvynzgwodqwmtq-_v1_

Az első pontban szeretném megjegyezni, hogy rengetegen nem értettek egyet Bryan Singer, illetve a Casting Crew döntésével amikor Rami Malek-et választották a főszerepbe.

Mindazok után, hogy nem egy interview-t végig néztem a színésszel a film megtekintése után, mindenképpen azt kell mondanom, hogy ezek a félőrültek maradjanak meg inkább a rajzfilmek kritizálásánál.

Erre a szerepre nehéz lett volna egy olyan embert találni, aki ekkora beleéléssel, tehetséggel, és némi fizikai hasonlósággal tudta volna ismét megjeleníteni Freddy Mercury-t a színpadon!

Bár a színész többi filmjét nem volt alkalmam megtekinteni, így összehasonlítási alapom nincs az előző szerepeihez képest. Az biztos, hogy ezzel az alakítással sikerült igencsak betörnie Hollywoodba.

Lucy Boynton (Mary Austin)

mv5bzjk5ndlmyzutndeyzc00ntm3ltgwywitzguzodrioge3zjc2xkeyxkfqcgdeqxvymjqwmdg0ng-_v1_sy1000_sx800_al_

Az egyetlen női főszereplőként nem jutott egyszerű falat Lucy Boynton-nak a színésznőt a legtöbben a 2017-ben megjelent Gyilkosság az Orient Express-en c. filmből ismerhetik.

Itt azonban mindenképpen meg kell említenem ismét, hogy nincs viszonítási alapom az előző filmjeivel kapcsolatosan. És bár az eleinte szégyenlős tinilányt, valamint mindezek után a már komoly nőt tökéletesen hozza. Azt azonban a mai napig nem tudom eldönteni, hogy a hidegség ami néha megjelenik a vásznon az vajon a színésznő képességeit, vagy éppenséggel a rendező instrukcióit tükrözi.

Látvány,- és Zenei Világ:

“We will, we will, ROCK YOU!”

Azt hiszem ez lesz az, ahol senki sem panaszkodhat majd, aki akár csak egy számát is hallotta a méltán népszerű együttesnek. Hiszen a teljes film során nem egyszer hallgathatjuk végig a klasszikusokat. (Mondjuk furcsa is lenne, ha nem így történt volna). A csúcspont azonban talán ott következik be, amikor a banda a Live Aid koncerten adott előadását nézhetjük. Melyet a filmkészítőknek sikerült szinte egy az egyben újra kreálni.

Itt találhatunk még néhány elrejtett ‘Easter Egg’-et is, hiszen az amúgy összességében csak extrának gondolt emberek között a Queen tagjai is feltűnnek. Ezzel is hommega-t állítva azoknak az embereknek, akiknek a 80-as évek legikonikusabb slágereit köszönhetjük.

Értékeljünk:

Nos látvány, illetve zenei élmény terén azt kell mondanom, hogy mindenképpen magas értékelést ért el nálunk a film.

A színészi munka soha nem is volt egyszerű, hiszen egy olyan embert megszemélyesíteni aki sajnálatos módon már nincs velünk, és csak az elmondások valamint különböző háttérinformációk állnak csak rendelkezésre. Az alapján nehéz maradandót kreálni.

A legtöbb kritikus persze nem látja a fától az erdőt, így nem a teljes képet veszi figyelembe, pusztán a hibákat. Azonban mindezektől eltekintve ismét egy olyan filmet adhatttunk a listánkhoz, mely méltán megérdemli a “Bajnokoknak” szóló értékelést!

5-out-of-5After-all: “We are the champions”

Összegzés:

Mindazoknak, akik képesek eltekinteni a történelmi pontatlanságoktól, illetve attól, hogy a rendezők némi szabadságot használtak ahhoz, hogy filmre vigyék a Queen sikertörténetét azoknak mindenképpen ajánlanánk a filmet!

Ami az eredeti nyelv, illetve a szinkronizált változat közötti különbségeket illeti, ebben az esetben nem tudunk dönteni a kettő között, hiszen mint a legtöbb ‘musical’ esetén a film nagy részében nem a szereplők közötti interakció lesz az, ahol a legtöbbet számít majd a hangzás. Azonban a nem túl hiteles fordítások miatt egy kicsit továbbra is az eredeti nyelven történő moziélményt javasolnánk!

Lezárásképpen pedig úgy érzem, hogy nem is válaszhatnék egy másik pillanatot a Queen együttes életéből, mintsem az 1986. július 26-án történteket!

Ha tetszett ez a tartalom, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Amennyiben nem szeretnétek lemaradni a további bejegyzéseinkről sem, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, avagy kövessetek bennünket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén!


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

© Szutor Márk
© Copyright by M&D’s Blog Since 2014

Movie Night: RED

A mai este során ismét egy több részes, és ezzel valóban mondhatni egész estés szórakoztatást kínálunk nektek.

Hiszen ezen a héten a RED, jövőhéten pedig a RED 2 című filmeket dolgozzuk majd fel.

És akkor jöjjenek a már kötelező elemek, hiszen alább a film cselekményei következnek!

Spoiler-Alert

Szokásainkhoz híven akkor kezdjük az előzetessel!

A cselekményről

Frank Moses egy nyugdíjazott CIA ügynök, aki élete mindennapjait unalmasan, és hozzá nem éppen méltó módon éli. Egészen addig, amíg nem “találkozik” Sarah-val, a nyugdíjügyintézőjével. És ezzel egy új korszak veszi kezdetét.

mv5bmja0nzeymdu5ov5bml5banbnxkftztcwmtk1njc5mw-_v1_sx1500_cr001500999_al_

Miután folyamatos telefonbeszélgetések közepette próbálják egymás napjait jobbá tenni, és egy-egy részletet felfedni a másik életéből, úgy természetesen az ügynökség már nem hagyja jóvá a kettejük “kapcsolatát” így Frank-re küldik a takarító osztagot. Akik persze mit sem sejtve próbálják meg végrehajtani az előttük álló feladatot. Hiszen mi lenne annyira nehéz egy elemző kiiktatásában?

Mint az első jelenetek alapján is kiderül nem is kevés dolog sülhet el balul azok számára akik Mr. Moses-el próbálnak meg ujjat húzni.

De azt hiszem itt az ideje annak, hogy rátérjünk a következő pontunkra!

A színészi munka

Frank Moses (Bruce Willis)

Bruce Willis már annyi akciófilmben szerepelt, mint talán senki más. Minden esetben hasonló karaktert alakított, és a legtöbb esetben a főszerepet kapta meg. Miután mindenki az ő életét próbálja meg kioltani, így természetes az is, hogy ő kapja meg azokat a jeleneteket, ahol valakinek a hátsó felét igen csak szét kell rúgni.

Illetve természetesen ő lesz az ötletgazdája mindannak, ami a későbbiekben a vásznon lejátszódik. Nos nem mondom, hogy el tudnám képzelni azt, hogy Bruce Willis valamikor valóban a CIA-nak dolgozott. Ellenben Frank Moses szerepét tökéletesen alakítja, és azt a fajta gyilkológépet, amilyennek a forgatókönyv beállítja nagyon is jól hozza!

Sarah Ross (Mary-Louise Parker)

Megmondom őszintén Mary-Louise Parker-ről szinte semmit sem tudok, nem ismerem a munkásságát, nem láttam még másik filmben ezen a kettőn kívül. Illetve amennyiben igen, akkor valószínűleg nem főszerepben. Ennek megfelelően nincsen viszonyítási alapom ahhoz képest, hogy mi az amit várhattunk volna tőle, vagy éppen mi az amit nem.

mv5bmje4odu4ndyzn15bml5banbnxkftztcwotc3mdg2mw-_v1_sy1000_cr006661000_al_

Akárhogy is, Sarah szerepét, illetve a karaktert egy kicsit talán túlságosan is sablonosra dolgozták ki, legalábbis nekem nagyon ez az érzésem volt. Mármint persze az kellett a történet sikeréhez, hogy egy szingli nőnek állítsák be, akinek a magánélete nem éppen a legjobb, de szerintem egy sokkal jobb csavart lehetett volna rakni a történetbe, ha női főszereplőnk esetleg házas ember. Nade igyekszem nem eltérni túlságosan a témától.

Szóval Sarah szerepét nem nagyon sikerült különlegessé tenni a forgatókönyvvel, ettől függetlenül azonban a színészi alakítás kiváló lett, hiszen olyannyira természetesnek hat a karakter, amennyire az emberilieg lehetséges.

William Cooper (Karl Urban)

Nos megmondom őszintén Karl Urban neve számomra nagy valószínűséggel mindig is egyet fog jelenteni Dr Leonard McCoy-al függetlenül attól, hogy a J.J. Abrams által reboot-olt Star Trek filmekért nem ugrálok túlzottan. Ellenben azokban a filmekben is, és itt is remekül hozza a rá szabott szerepet. Pontos, alapos, kimért, és a kellő agresszióval rendelkezik ahhoz, hogy megtestesítse azt, ami az emberek fejében egy titkos ügynökről esetleg kialakult.

mv5bmtqxntq2nzg4mf5bml5banbnxkftztcwodc3mdg2mw-_v1_sy1000_cr006661000_al_

Joe Matheson (Morgan Freeman)

Nos Morgan Freeman-be nehéz belekötni, bár nem sok időt tölt a vásznon, köszönhetően annak, hogy a történet előrehaladtával feltételezhetően meggyilkolják. Azonban egy ilyen filmben semmit sem vehetünk biztosra.

Így tehát Joe-ból is kapunk egy keveset, valamint az alábbi képen látható generalisszimuszból még egy szeletet!

Mondjuk pont Mr. Freeman volt az utolsó ember, akiről feltételeztem volna, hogy egy ennyire sztereotípiákra épített karaktert megszemélyesít majd. Ellenben a kicsit franciás, kicsit afrikai akcentus, és az a fajta méltóságteljes mozgás, amit egy feltételezett államfőtől várnánk, az tökéletesen jelenik meg a vásznon.

Marvin Boggs (John Malkovich)

Hogy ezt a szerepet, hogy sikerült ennyire élethűen alakítania a színésznek azt a mai napig nem tudom. Na jó, ez így nem igaz, John Malkovich munkássága gyakorlatilag folyamatosan remek volt, és ez most sincs másképp. A karaktert minden bizonyíték szerint 11 évig tömte a CIA, napi adag LSD-vel, és ennek megfelelően egy elég furcsa világnézete, és hozzáállása van a dolgokhoz Marvinnak.

Egy biztos, azokon a jeleneteken amikben a karaktert, és ezzel együtt a színészt láthatjuk garantált, hogy nevetni fogunk!

mv5bmtk5ndu4mdiyn15bml5banbnxkftztcwmjg3mdg2mw-_v1_sx1500_cr001500999_al_

Ivan Simonov (Brian Cox)

Hogy Brian Cox-ot, hogy a francba rángatták bele abba, hogy pont egy ex-KGB ügynököt játsszon, azt már nem tudom, minden esetre remekül eltalálták a karakterét.

Ivan Simonov pontosan az a fajta kicsit bohókás, szellemes, és humoros ügynök, aki a való életben nem élte volna meg a hidegháború végét. Nemhogy az utána következő időszakot. A színész azonban remekül hozza nem csak azt a fajta felfogást, amit egy szovjet ügynöktől elvárnánk, de mindezek mellett még egy olyan kiváló orosz akcentust is hoz, amibe nem tudunk belekötni.

Victoria (Helen Mirren)

Az életben nem gondoltam volna, hogy Helen Mirren-t, bármikor is látni fogom egy Heckler & Koch MP5K-val a kezében. Azt pedig főleg nem, hogy egy ennyire a Központi Hírszerző Ügynökség köré épített műben majd “megtarthatja” a brit mivoltát.

A színésznő nem véletlenül nyert el számtalan díjat, és ebben a filmben is kifejezetten jól látható mindaz a teljesítmény amit minden egyes műbe igyekszik befektetni. Lassan kezdem elhinni róla, hogy valóban dolgozott az MI6-nek!

mv5bmtkyntk5ndkzn15bml5banbnxkftztcwmjm4otc2mw-_v1_sx1500_cr001500999_al_

Látvány,- és Zenei Világ

Bár sokan köztük én is meg szoktam kérdőjelezni a CGI túlzott használatát, főleg olyankor, amikor egyértelműen számítógépes animációval van dolgunk. Ebben a filmben el tudtam tekinteni attól, hogy túlságosan kritizáljam mindazt amit látok.

A jelenetek közti átvezetések nagyon jól sikerültek, a képeslapokkal, illetve a folyamatos animációkkal. Bár volt egy ilyen rövid expozé, ahol feltűnt, hogy a videóvágó szoftverrel még nem sikerült annyira megbarátkoznia mindenkinek, ugyanis a képeslap eléggé “ugrálva” kerül végül a helyére. De ez legyen a legkisebb probléma. A többi részlet, az már mondhatni az akciófilmektől elvárhatóan lett egy kicsit eltúlozva, ellenben ez nem tett rosszat a filmnek, sőt még javított is az élményen.

A háttérzenét, és a különböző átvezető dallamokat jól eltalálták, és sikerült megteremteni mindegyikkel azt a hangulatot, amit az adott állam, vagy az adott környezet reprezentál. Így erre semmiképpen sem lehet panaszom!

Értékeljünk

Nos a fentiek alapján gondolom már sejthetitek, hogy milyen pontszámot kap majd tőlünk a RED, és ha a sejtésetek a maximum környékén volt, akkor jól tippeltetek! Valóban megérdemli tőlünk az alkotás az 5 csillagot!

5-out-of-5

Összegzés

A filmet alapvetően azoknak tudom ajánlani, akik szeretik az akció-vígjátékokat. És nem túl sok olyan embert ismerek, akik ne lennének oda ezért a műfajért. A színészi munka zseniális, és néhány megkérdőjelezhető CGI animáció ellenére is egy nagyon jó művet láthattunk Robert Schwentke rendezésében.

Ha tetszett ez a tartalom, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Amennyiben nem szeretnétek lemaradni a további bejegyzéseinkről sem, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, avagy kövessetek bennünket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén!


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

© Szutor Márk
Copyright by M&D’s Blog 2014 – ©

 

Movie Night: Ocean’s Eleven

Movie night sorozatunk mai részében Steven Soderbergh, 2001-es klasszikusát az Ocean’s Eleven-t dolgozzuk fel.

Azok akik velem egy korúak nyilvánvalóan ismerhetik a ezt az alkotás, hiszen hasonlóan a Reszkessetek Betörők, Függetlenség Napja, illetve Bud Spencer és Terence Hill filmekhez.

A kereskedelmi csatornák ezt is temérdekszer játszották már le. Azonban, itt felmerül a kérdés, egy egyszer nézhető filmről beszélünk? Vagy bármikor meg lehet ismételni a megnézését?

Nos ilyen téren talán eltérhet a véleményünk. Hiszen részemről ez volt talán a 45-ik alkalom, hogy végig néztem a közel két órás tervezést, kivitelezést, és rablást a Bellagio, a Mirage és az MGM Grand kaszinóiról. Igaz ez volt az első eset, hogy eredeti nyelven tettem mindezt!

Viszont kezdjük is el, a Movie Night ezen részét, mert már most úgy érzem, hogy elég hosszú tartalom elé nézünk. Mindenek előtt tekintsük meg a film hivatalos előzetesét.

És ebből az előzetesből azért elég jól kiderül, hogy mi is történik majd a komplett film során.

Így tehát egy kicsit félretérve a történetet, kezdjük rögtön a képi világgal.

Ilyen téren köszönhetően a Blu-Ray minőségnek melybn a filmet néztem nem lehet panaszom. Mind a megvilágítás, a hangulat, és a vásznon látható cselekmények úgy lettek megoldva, hogy egyszerűen ott érezhetjük magunkat a történések közepében. És úgy tekinthetjük meg ezeket a képsorokat, mintha a kamera a saját szemünket tükrözné.

Színészi munka, és karakterek

Bár a legtöbb filmet kritizálnám azért, ha az első 15 percbe zsúfolná be az összes szereplőt, és el is várná tőlünk, hogy mindegyikük nevére emlékezzünk. Itt azonban akárhogy is nézem lehetetlen lett volna másképp megoldani a dolgot. Hiszen egy ekkora szereplőlistával rendelkező film esetében, főleg úgy, hogy minden egyes karakter szükséges ahhoz, hogy a rablás végbemenjen lehetetlen lett volna mást tenni.

Igaz, hogy nem 15, hanem 25 percet kaptunk a rendezőtől arra, hogy megjegyezzük a neveket, a szerepeket, és azt, hogy kinek-mi a szakterülete. Nagyban megkönnyítette azonban a dolgunkat az, hogy egyszerű nevekkel kellett dolgoznunk.


Daniel Ocean (George Clooney)o11cl-brn-main1

George Clooney csak úgy mint sokaknak talán nekem is egyfajta favorittá vált az idők során. Bár nem mondom, hogy nem akadtak rossz filmjei. Azonban ez volt az a szerep amiben igazán tündökölt. A sármos, mindenre kész tolvaj, aki ott veri át a rendőrséget, a kaszinókat, és alapvetően az emberiséget ahol tudja.

Alapvetően egy humoros, elszánt, és a szokásos hibákkal megáldott vezetőt kapunk tőle. És erre a szerepre kifejezetten jó választás volt Mr. Clooney.

Rusty Ryan (Brad Pitt)oe1-rrcrm-med1-e1355757890835

Gyakorlatilag Brad Pitt más névvel. Az egész film során olyannyira megpróbálta saját magát adni, hogy az valami félelmetes.

Gondolom nektek is feltűnt, (már amennyiben láttátok a filmet), hogy Rusty állandóan valamilyen kaja körül lebzsel, és úgy próbálja meg kiosztani a csapat többi tagjának a feladatokat, vagy próbálja megtalálni a tökéletes jelölteket a rabláshoz.

Ez a vásznon megjelenített ötlet pedig Brad Pitt és Steven Soderbergh fejéből pattant ki. Hiszen a színész elkezdett panaszkodni valamilyen téren a rendezőnek, hogy nincs elég idő a forgatási szünetekben normális ebédre. Így hát mondhatni erre a “kérésre” reagálva írták bele a forgatókönybe a karakter ezen aspektusát.

Azonban akárhogy is nézem, pontosan ilyennek képzelem el Brad Pitt-et a való életben. A mindig stílusos, mindig mindenre választ adni képes, rosszfiúnak.

Ez pedig tökéletesen adja a vásznon!

Terry Benedict (Andy Garcia)

andy-450x581Bár nem sok Andy Garcia filmhez volt szerencsém, mégis azt kell, hogy mondjam ez az a szerep volt az amit nagyon is át tudott élni.

Mármint mondjátok nekem azt, hogy nem hinnétek el, hogy az adott ember nem üzemeltet három casino-t Las Vegas-ban csak ez alapján az egy kép alapján?!

Mellékszereplők

Bár ezt nehéz mondani, és így kijelenteni, hiszen minden színész szerves részét képezi a filmnek, és a forgatókönyvíró, és a rendező sikeresen hiteti el velünk, hogy a 11 emberből egyik sem pótolható. És akár csak egy hiányzó láncszem nélkül meghíúsulthatnak a tervek!

Egyesével kiemelni bárkit is a jó teljesítménye miatt felesleges lenne, hiszen akkor egy komplett listát kaphatnánk minden egyes résztvevőről.

Azonban a mellékszereplőkre szabott szövegkönyvek, és háttértörténetek közül a legfájdalmasabb az a döntés volt, miszerint a Basheer Tarr karakterét megformáló Don Cheadle megpróbálták beállítani egy londoni cockney-nak, na ez egy kicsit fájdalmas volt. Legalább vettek volna fel erre a szerepre egy brit színészt, hiszen az, hogy Mr. Cheadle a Missouri állambeli Kansas City-ből származik, az szinte fájdalmasan lerí róla. Mindezt pedig megfejelni azzal, hogy egy brit akcentust próbál hozni, és ezt keveri azzal a fajta londoni szlengel, amit még némelyik helyi londoni sem ért meg, az nem tett túl jót a filmnek.

Nos bár tudom ez egy jóval rövidebb Movie Night epizód volt, mint az eddig megszokottak. A fentebb említettek alapján a film tőlünk az alábbi értékelést kapta.

4-out-of-5

Összegzés

Gondolom azt már most sejthetitek, hogy mi lesz az elkövetkezendő két hét témája a Movie Night cikkeknek?! Hiszen mégiscsak egy film trilógiáról beszélünk. Amit alapvetően mindenkinek tudnék ajánlani. Akár egy hosszabb utazáshoz, akár csak esti kikapcsolódáshoz.

A szereplőválogatással abszolút nem lőttek mellé, ahogy a zenei és a képi világgal sem. És talán ennek köszönhető, hogy számomra mindenképpen egy bármikor és bármennyiszer nézhető filmmé nőtte ki magát az Ocean’s Eleven.

Ezzel pedig el is érkeztünk a mai Movie Night epizódunk végéhez. A holnapi nap során természetesen jelentkezünk az Életünk ABC-i következő részével. És remélhetőleg még több akciós ajánlattal.

Addig is, ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Ha nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül. Illetve kövessetek bennünket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.

Köszönjük, hogy ismét velünk tartottatok! Hamarosan ismét jelentkezünk!


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50 gmail

Szutor Márk

Facebook page: https://www.facebook.com/mndblog/
English Blog: http://www.markszutor.wordpress.com/
Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Path: http://www.path.com/profile/1M1AT0
Email: youtube.szutormark@outlook.com

© Szutor Márk
Copyright by M&D’s Blog 2014 – ©

Movie Night: The True Memoirs of an International Assasin

Mint azt a heti hírösszefoglalónkban is megírtuk, a mai nap során ezt a filmet dolgozzuk fel, és bár ez ismételten felborította a menetrendünket, azt kell mondjam jobb is, hogy megtette!

Jeff Morris rendezésében Kevin Hall, Maurice Compte, Zulay Henao, Andrew Howard, Andy Garcia, Rob Riggle, és még sok másik színész alkotását láthatjuk a vásznon.

És, hogy megér-e másfél órát az életetekből ez a film?

Spoiler-Alert

Mindenképpen

És akkor lássuk a cselekményt.

Sam egy átlagos irodai dolgozó, akinek gyakorlatilag elege van abból, ahogy a dolgok körülötte folynak. A munkahelyén előrelépésre nem igazán van lehetősége, hiszen a management túlságosan is befolyásolt a saját ismerőseik által, akiket ők vettek fel. Így egyetlen dolog maradt számára, ami pedig nem más, mint az, hogy belekezdjen egy könyv írásába, és a szabadidejében ennek éljen.

A regényt olyan fiktívnek tűnő történetekre alapozza, melyek így is rengeteg kutatómunkát, illetve egy nyugdíjazott MOSZAD tiszt “nem hivatalos” információt kívánják meg ahhoz, hogy elkészülhessen a regénnyel.

Miután mindez sikerül, úgy halad egyik kiadóról a másikra, és mint azt a vásznon is láthatjuk, nem jár sikerrel abban, hogy publikálja a könyvét. Míg nem egy online, kifejezetten eBook-okra specializálódott weblap szerkesztője keresi meg őt egy olyan ajánlattal, amit egyikünk sem utasítana vissza.

Kizárólag online terjesztés, a szöveg minden nemű módosítása nélkül, illetve a bevételekből épp csak egy apró szeletet jutalékként kifizetve válhat híressé a könyv. Bár Sam eleinte hezitál, hogy vajon tényleg ez lenne-e a jó döntés? Hiszen semmit sem tud erről a világról, számára ez körülbelül annyira idegen, mint egy átlag embernek egy szívműtét végrehajtása.

Ennek ellenére beleveti magát a dolgok sűrűjébe, lévén, ha már amúgy is az írásnak szentelte a szabadidejét, akkor miért ne lehetne sikeres vele. Egy apróbb csavar jön a történetben, hiszen valóban a kiadó nem változtatott meg egyetlen szót sem a könyvben, legalábbis szoros értelemben véve semmiképpen sem. Mindössze annyit tettek, hogy hozzáadták a címhez az “Igaz” szót, valamint a könyv besorolását fikcióról, igaz történetre módosították és ez mindent megváltoztatott.

Az első héten best sellerré vált Sam regénye, és a kezdeti sikerek nagyon hamar elkezdték egy olyan irányba mozdítani a további történetszálakat, ami mégnagyobb kihívásokat állított főhősünk elé. Nem egy alvilági vezetőnek csillant fel a szeme, amikor rátaláltak az elveszettnek hitt Ghost-ra, Sam Larson személyében.

Itt azonban kanyarodjunk el egy kicsit a fő történetszáltól, és lássuk, hogy mi az amit elvárhattok a filmtől?!

Nos, ami a humor részét illeti a dolgoknak, azzal kapcsolatban azt mondom, hogy közepesre sikerült a film ezen aspektusa. Bár igen, akció-vígjátékról beszélünk, és elismerem ez egy olyan műfaj, amit jól kivitelezni igen csak nehéz, ám nem lehetetlen, gondolok itt főleg az első Johnny English-re, de még lehetne ide sorolni más filmeket is.

A visszatérő elemek, miszerint Sam folyamatosan úgy próbál meg elmenekülni az éppen a vásznon történő helyzet elől, hogy a fogvatartóitól, vagy “vendégeltetőitől” azt próbálja kideríteni mindenek előtt, hogy hol a WC. ÉS ez egy ideig óráig működik is, csak úgy mint a legtöbb jó vicc, egy idő után fárasztó újra, és újra ugyanazt az arckifejezést látni, és ugyanazt a mondatot hallani a karakter szájából.

A szóviccek, mint a “You have literally brought a knife to a gun fight” egy mosolyt talán még elő tudnak csalni az emberből, de ezen felül mást már nem igazán hinném, hogy sikerülne. Bár ez megint csak függ attól, hogy ki,- és mennyire képes beleélni magát az adott filmbe. És mennyire próbál inkább kikapcsolni, mintsem ezen sorok hatására figyelni, hogy abból később egy kritika / ajánló születhessen.

Látványvilág

Erre nem lehet panaszom. Egy aprócska kivételtől eltekintve, de kezdjük a jóval. Tehát, a látványt remekül eltalálták, a jelenetek hangulata kiváló, valóban egy kicsit át érezhetjük a legtöbb alatt azokat az érzéseket, amiket bárki érezne egy-egy a vásznon látható helyzetben. A CGI remekül sikerült, azok az átemnetek a jelenetek között, ahol a monitoron látható szövegből egy egyszerű elmosással válnak szó szerint képekké a sorok, az tökéletes. Ahogy, a cselekmények közben folyamatosan fel, fel villan ugyanez a megoldás, ezzel előre jelezve, hogy mit várhatunk az adott “fejezetben” az számomra kifejezetten tetszetős volt. Az egyetlen amire azt mondom, hogy panaszom lenne, az a legelső jelenetekben használt számítógépes animációk egyike. Persze meg tudom érteni, hogy nem olcsó a filmkészítés, illetve két helikoptert valóban ripityára törni megint csak nem lenne egy pénzügyi álom. Azonban erre az egy aspektusra fordíthattak volna egy kicsivel több időt, energiát, és pénzt.

És akkor vissza a történetszálhoz.

Miután El Toro (Andy Garcia) emberei elrabolják Sam-et, New York-i lakásából, azután egyetlen dologgal bízzák meg, ez pedig nem más, minthogy iktassa ki Venezuela elnökét, aki csupán egy báb a CIA kezében. Ezzel a mozdulattal pedig engedjen utat annak, hogy az ő emberei vehessék át az uralmat az ország fölött, visszaállítva ezzel a dolgok valós rendjét. Ami persze nem más, mint egy olyan ideológia, ami csak a terrorista vezér szemében minősül jó ötletnek. Mindezek után egy komplett felfordulás az amit láthatunk, de a szónak a jó értelmében.

Ha nem egy akciófilmről beszélnénk, akkor simán írhatnám azt, hogy egy szerelmi háromszög közepébe csöppen bele az írónk, és bár ezt a sort megváltoztatni már nem tudom, azért kifejtem, hogy mit is értek ez alatt. Az országot gyakorlatilag három ős ellenség próbálja meg kontroll alatt tartani. El Toro (Andy Garcia), El Presidente Miguel ‘Mike’ Cueto (Kim Coates), valamint Anton Masovich (Andrew Howard). A végcél elérése érdekében azonban mindegyikőjüknek “bérgyilkosunkra” fáj a foga, hogy őt felbérelve iktathassák ki a történetből azokat a szereplőket, akikre nincs szükség.

Ebbe a hajcihőbe bekapcsolódik még a DEA (Drug Enforcement Administration) ügynöke Rosa Bolivar (Zulay Henao), aki nem Masovich halálát, pusztán csak az elfogását tervezi már öt éve. A CIA két ügynöke, akik El Toro-t szeretnék eltávolítani a színről, valamint Juan, a terrorista vezér jobb keze, aki eleinte még hű azokhoz az elvekhez, amiket Andy Garcia karaktere vall, azonban egyre inkább elfogja őt a nacionalizmus, és emiatt már kész másképp is tenni az országáért.

Most pedig térjünk át egy kicsit a színészi munkára.

Sam Larson (Kevin James)

Hasonlóan előző filmünkhöz, azzal a problémával kellett szembesülnöm, hogy Kevin James munkásságát nem ismerem. Ennek megfelelően nem tudok viszonítási alapot használni. Ellenben egy biztos, azokban a jelenetekben, amikor Sam Larson-t, és nem a képzeletbeli bérgyilkosunkat Mason Carvert alakítja, ott nagyon is hiteles az, ahogy a kissé beszart, és folyamatosan menekülni vágyó embert játsza el. Mason Carver esetében már teljesen más a helyzet. Hiszen eleinte még nem találja el, hogy mit hogyan kellene csinálnia, de ez ugye érthető is, hiszen miért is lenne bárki, akármilyen képzés nélkül profi bérgyilkos. Azonban miután a sors összehozza Rosa Bolivar-al, onnantól kezdve előjönnek azok a háttérben szunnyadó dolgok, amik nem csak őt, de a lányt is meglepik.

A karakterfejlődés folyamata igazából jól megfigyelhető a színész játékában, az eleinte félénk, és a dolgok túlságosan mély mocsarába esett Sam, a film végére a magabiztosság példaképe, és már úgy tud visszamenni egy több mint 500 millió ember által követett élő adásba, hogy a szeme sem rebben. Még akkor sem, amikor a műsorvezető rákérdez, hogy vajon a második könyve mennyire igaz? Hiszen hatalmas a párhuzam a leírtak, és a Venezuelában történtek között.

És mint már mondtam, nem várhattam tőle túl sok mindent, hiszen ha láttam is már emberünket a vásznon, akkor nem volt rám akkora hatással, akkor és ott, hogy emlékezzek a szereplésére. Ezzel a filmmel azonban mindenképpen felkerült arra a “listámra” akiknek a filmjeit innentől kezdve figyelemmel kísérem majd.

El Toro (Andy Garcia)

Andy Garcia neve az elkövetkezendő hetekben még elég sokszor fel fog merülni, legalábbis ami a Movienight sorozatot illeti. De mivel a Spoiler Alert mondhatni a jelszavunkká vált, így ezzel kapcsolatban nem árulnánk el túl sok mindent. Térjünk rá azonban arra, hogy vajon mennyire hiteles terrorista vezért láthatunk a színésztől?!

Nem tudom, hogy mennyien követtétek a Chuck c. TV sorozatot, mely Magyarországon szinkronos verzióban egy évad erejéig az RTL Klub-on, majd jóval később a Cool TV-n, és a Viasat 6-on került adásba. Nos ebben a sorozatban volt egy visszatérő karakter, aki nem volt más, mint Premier Alejandro Goya, akit a sorozatban Armand Assante játszott. Nos számomra szinte egy az egyben ez a karakter jelent meg a gondolataimban, amikor Andy Garcia-t láttam. Ugyanaz a fals, Egyesült Államokbeli, és kevés hispánnal kevert akcentus. Mondhatni ugyanazok a szenvedélyek, hibák, és minden egyéb jelent meg. Ennek megfelelően pedig kifejezetten élveztem a színész alakítását. Köszönhetően annak, hogy a már fent említett sorozatban is, az egyik kedvenc karakterem Goya volt.

Mit értek a fentiek alatt? Nos talán egy kicsit sztereotipikus alkotást kapunk azok miatt a személyiségjegyek miatt, ahogy egyesek elképzelik azokat a diktátorokat/vezetőket, stb, akik valamelyik Dél-Amerikai ország élére szeretnének kerülni korrupció, zsarolás, vagy csak szimplán a követőik által. Valahol a dzsungel mélyén eldugott táborokban, állandóan szivarozva, és valamilyen a hidegháborúból visszamaradt katonai egyenruhában pózolnak. És folyamatosan azt emlegetik, hogy az USA volt az, ami romba döntötte szeretett országukat.

Ebből pedig nehéz mit kihozni, hiszen ez a karakter úgy ahogy van, kész! Ennek megfelelően hiába tartozik a nagy nevek közé Andy Garcia, már nem vártam tőle túl sok mindent. És igazam volt? Háááát nem!

Az alakítás kiváló, mindaz a sablonosság, és azok a dolgok amiket a karakterre agattak mondhatni lepattannak a színészről, és úgy viszi bele a saját mozdulatait, és a saját egyéniségét, ahogy azt eddig talán egyetlen filmjében láttam. Így tehát mindenképen egy jó pontot szerzett a film, neki köszönhetően.

Rosa Bolivar (Zulay Henao)

Na itt vagyok aztán gondban. Egy havi fizetésemet feltenném arra, hogy a színésznőt már láttam más filmekben is, és, ha valamivel több időt fordítanék arra, hogy gondolkozom rajta, akkor még fel is tudnám sorolni ezeket. És ez a gondolat a film nézése közben is ott motoszkált a fejemben, hol láttam már ezt az arcot? Erre azóta se sikerült választ kapnom, azonban lássuk, hogy mit kapunk tőle?

Ami a kemény csajt illeti, azt biztosan, hiszen mint az egyetlen olyan női karakter, akinek a szó szoros értelmében seggeket kell rúgdosnia, azon a téren hibátlan az őt övező kép, és ennek a felépítése.

Természetesen azonban, nem beszélhetnénk semmilyen fejlődésről, ha a film során ez az image ne kezdene eltűnni, és ne kezdene megpuhulni egy kicsit hősnőnk. Ezt pedig az egyik éjszaka Sam-el történt beszélgetés során el is érjük, legalábbis itt már láthatjuk, hogy nagyjából, hogyan ér majd véget a film, és már tudthatjuk azt is, hogy nagyjából hol fog megállni a karakter története. (Erre persze rácáfol majd a zárójelenet, de ezt meghagyom meglepetésnek)

Továbbra is azonban fenáll az a probléma, hogy nem tudom biztosan, van-e viszonyítási alapom a részéről. Ha láttam már valahol, akkor is nagy valószínűséggel ilyen szerepet játszott, és ez esetben hibátlan minden amit tőle láthatunk. Ha most láttam először (amit erősen kétlek), akkor se nagyon mondhatnék mást. Azt a szerepet amit ráosztottak, azt az elvárható szinten hozza. Ennek megfelelően a főszereplőkre nem lehet panaszom

Mellékszereplői alkotás

Itt aztán lehetne neveket sorolni, ezzel azonban az idő szűke miatt nem próbálkoznék meg. Azt azonban mindenképpen szerentém leszögezni, hogy főleg ezekből a karakterekből jön össze a film humorának nagy része.

És bár a történetet az ő interakcióik, beszélgetéseik, vagy a jelenlétük túlzottan nem viszi előre, mégis hozzáadja azt az apró részletet, amire szükség van, és ennek megfelelően ide sem tudnék rossz pontokat osztani. Egy apró észrevétel azonban mindenképpen szükséges. Ez pedig nem más, mint az, hogy nem lett vonla szabad ennyire egyértelműen megírni a forgatókönyvet, hogy egy adott szereplő felbukkanásakor, már tudjuk, hogy mi lesz a filmben, és főleg a film végén betöltött szerepe.

Összegzés

Tudom-e ajánlani a filmet? Igen, ha nem vágytok másra, mint némi humorra, és egy olyan estére, amikor abszolút a kikapcsolódásé a főszerep, akkor arra ez a másfél órás alkotás egy jó választás lehet.

Összességében véve, már a cím, az előzetes, és a szereposztás alapján sem gondoltam, hogy nem fogok jól szórakozni, és esetleg nem kapom majd azt amit vártam. És azt kell, hogy mondjam, túlteljesített az elvárásaimon a True Memoirs of an International Assasin.

Tőlünk megérdemli a következő értékelést.

5-out-of-5

És reméljük, hogy élveztétek ezt a cikket is, mint azt már ígértük, a Movienight sorozat részeivel minden csütörtök este 19:00-kor jelentkezünk majd. És folyamatosan várjuk a javaslataitokat azzal kapcsolatban, hogy mely filmeket dolgozzuk fel.

Ha lenne bármi ötletetek, akkor ne habozzatok írni nekünk, akár csak egy kommentet, akár egy komplett listát az elérhetőségeink valamelyikére. Ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több embert elérhessünk.

Amennyiben nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, illetve kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.

Köszönjük, hogy ismét velünk tartottatok! Hamarosan újra jelentkezünk!


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50 gmail

Szutor Márk

Facebook page: https://www.facebook.com/mndblog/
English Blog: http://www.markszutor.wordpress.com/
Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Path: http://www.path.com/profile/1M1AT0
Email: youtube.szutormark@outlook.com

Movie Night: Deepwater Horizon

Sziasztok! Hát nem gondoltam volna, hogy ezen a szürke mondhatni már-már undorító, és esős napon (de hát ugye mit is vár az ember Észak-Kelet Angliától?!) ezen sorok kerülnek majd legépelésre. És itt most nem feltétlenül arra gondolok, hogy ismét egy filmkritikával jelentkezünk, hanem arra, hogy ez az első (és remélhetőleg nem utolsó) alkalom, amikor egy szponzorált tartalommal jelentkezünk.

A showfilmsfirst weboldal illetve a The Sun c. napilap ugyanis lehetőséget biztosított arra, hogy a Mark Wahlberg, és Kate Hudson, valamint Kurt Russel, John Malkovich főszereplésével, igaz történet alapján készült Deepwater Horizon c. filmet premier előtt megtekinthessem. És egy ilyen lehetőségre ugye nehéz nemet mondani.

Lévén, hogy nem vagyok teljesen biztos abban, hogy az otthoni mozikban valaha is játsszák majd a filmet, így ezt indokoltnak érzem.

Spoiler-Alert

Hiszen innentől a film cselekményei következnek.

2010. április 20-án a Deepwater Horizon fedélzetén bekövetkezett az, amire senki sem számított, sőt mondhatni elképzelhetetlennek tartott. A több mint 120 embernek ideiglenesen otthont adó olajfúrótorony a tavaszi éjszaka közepén lángokba borult, és szinte teljesen elpusztult. A végzetes katasztrófa körülbelül 200 millió hordónyi olajat juttatott a Mexikói-öböl vizeibe, és tovább fokozta az amúgy is feszült viszonyt a tornyok munkásai, és szakszervezeteik, valamint az olajtársaságok között.

https://en.wikipedia.org/wiki/Deepwater_Horizon_oil_spill

Na, de most már tényleg térjünk a tettek mezejére, és lássuk, hogy a rendezők, illetve a CGI és kreatív csapat milyen munkát végzett a majdnem két órás filmen.

Sejtető, ez volt az első szó, ami eszembe jutott, amikor a nyitójelenet a szemem elé tárult. Hiszen nem másról van szó, minthogy a rendező, már előre tudatni akarja velünk, egy egyszerű, és ártatlan gyermek bemutatóján keresztül, hogy mit is várhatunk az elkövetkezendő másfél-két órában.

Nem másra gondolok itt, mint egy ártatlan kísérletre, egy üdítős dobozzal, egy csővel, és némi mézzel. A recept egyszerű, a még kibontatlan üdítős dobozt a feje tetejére állítjuk, a csövet olyan erővel átszúrjuk a doboz alján, hogy az belül elég szénsav / széndioxid molekulát szabadítson fel, de az ujjunkkal folyamatosan lezárva tartjuk a cső száját. A tömítés ezzel kész van, azonban ez nem tart majd a végletekig. Itt jön képbe a méz, a csövön ezt visszanyomva a méz egy olyan reteszt képez, ami képes ellenállni a belső nyomásnak. És bár a kísérlet jól is halad, ha csak egyetlen levegő buborék, a mézben maradt, akkor a belső nyomás ezt a „hibát” kihasználva előbb utóbb nem csak a doboz tartalmát, hanem a tömítést is kilöki. Mindezt olyan erővel, amit ekkor már nem lehet kontrollálni.

2

Nos ezután a hasonlat, és a trailer után gondolom senkinek sem kell mondanom, hogy mi fog történni a későbbiekben?! Azonban, hogy mindezt, hogy tálalták, az már egy egészen más kérdés. Gondolom veletek is előfordult már, hogy akár egy videójáték, akár egy film jelenetei egyre közelebb hozták a fiktív, vagy létező karaktereket, és hiába tudtátok, hogy nem lehet lezárás nélküle, mégis őszintén aggódtatok a túléléséért?

Na, hát, ha erre a kérdésre nemmel válaszoltatok, akkor ez a film kötelező, mivel garantálom, hogy ezt megtapasztaljátok majd, miközben a szemetek a vászonra tapad. Amennyiben pedig a válaszotok igen volt, és szeretitek az ilyen jellegű alkotásokat, akkor mindenképpen jó választás lesz számotokra ez a film.

Szerencsére a rendező, nem követte el azt a hibát, amit sok másik igen, nem kell az összes szereplőt a film első tíz percében „megismernünk”. Nem lett túlzsúfolva az a lényeges időtartam, amikor az ember még mondhatni éber, és a tudata, és a tudatalattija együtt dolgozik azon, hogy befogadja az új információkat. Nagyon is lényeges ez, egy ilyen történet feldolgozása során, hiszen ezután a tíz perc után bár úgy érzitek, hogy az agyatok mondhatni készenléti állapotba kapcsolt, elhihetitek, hogy folyamatosan dolgozik a háttérben. Próbálja kitalálni a látottak alapján, hogy az adott ember, vajon milyen tulajdonságokkal rendelkezik a látottakon felül, hogy vajon egy kiállhatatlan paraszt, vagy éppenséggel egy törődő családapa, és ezt a sort még hosszasan lehetne folytatni, de haladni sem ártana.

1

Ahogy pörögnek a másodpercek, úgy kezd egyre nyilvánvalóbbá válni, hogy az események láncolata bizony nem lesz szerencsés. Kezdve azzal, hogy Andrea, old-timer Ford Mustang-ja nem indul be, folytatva azzal, hogy a csapatot a platformra szállító helikopter madárral ütközik, lezárva a folyamatos hibajelentésekkel, melyeket nem csak egy listaként láthatunk. Hanem átélhetjük, ahogy az ott dolgozók megélik ezeket a pillanatokat.

Térjünk át egy kicsit a szereplőkre. Mark Wahlberg, Kurt Russell, és John Malkovich gyakorlatilag hibátlan teljesítményt nyújt a vásznon. Tökéletesen átjön a társai szemében megbízható és mindenkire odafigyelő Mike Williams (Mark Wahlberg), az emberei épségét mindennél többre becsülő Jimmy Harrell (Kurt Russell), illetve a kiállhatatlan, önfejű opportunista Donald Vidrine (John Malkovich) ők hárman viszik előre a történetet legalábbis egy darabig.

Hiszen a már fentebb említett Andrea Fleytas (Gina Rodriguez) is egy a sok lényeges mellékszereplő közül. Akik nem csak azért vannak ott, hogy betöltsenek egy olyan űrt, amit a három férfi nem tudna. Ők ez esetben azért kell, hogy jelen legyenek, mert a való életben sem lehetett volna megoldani a mindennapi működést, és a későbbi mentést, ha nincsenek ezek a hősies nők és férfiak.

4

És láthatjátok, hogy nehéz lenne mindenkit bemutatni, hiszen mind a 127 ember nevét már csak felsorolni is egy nagy feladat lenne, de érezhetően nem csak klisé mellékszereplőkkel van dolgunk. Mindegyikőjük egy jól kidolgozott, és szisztematikusan felépített ember. Akiket a rendező tudatosan, épített fel úgy, ahogy. Ezzel pedig, és ez talán egy merész kijelentés a részemről, de azt kell mondanom, hogy ha nincs ott a három neves színész, ebből akkor is egy remek film készült volna.

Ez azonban nagyrészt azon is múlt, hogy mit látunk magunk előtt, és itt kanyarodunk vissza a cselekmények láncolatához. A kameramozgások, és a látószögek nagyon jól el lettek találva, folyamatosan olyan érzésünk van, mintha mi magunk is ott lennénk, az adott ember háta mögött, ahogy a létrákon mászunk fel, vagy éppen alá. Úgy éljük át az eseményeket, mintha a kamerakép valóban a két szemünk lenne. És ez alkotja meg a már fentebb említett törődést/aggódást a karakterek iránt. Ez adja azt a valósághű érzést, amire nem sok mindenki volt képes az elmúlt filmélményeim során.

Ahogy az események folytatódnak, és nő a feszültség a BP (British Petroleum) valamint a Transocean munkatársai (John Malkovich – Kurt Russell, Mark Wahlberg) között, úgy látjuk egyre inkább a lelki szemeink előtt a katasztrófa bekövetkeztét. Ahogy azonban az ember elképzeli ezen események sorát, úgy kap egy pofont a rendezőtől, és a képi világtól. Ugyanis a közhiedelemmel ellentétben nem csak hirtelen kipukkan a lufi, majd minden kárbavész. Egyáltalán nem, mondhatni kínzó lassúsággal látjuk az egyes hibák következményeit, ahogy az arrogancia, és a pénz hatalma eluralkodik az egyébként a saját, és mások biztonságáért felelős embereken. Ahogy egy fals eredménnyel zárult teszt után, először csak cseppenként szivárog vissza az mélytengeri iszap a fúrócsövön. És így tovább.

És bár tudom, ezt a fajta lassúságot nehéz átadni, főleg úgy, hogy az egész film gyakorlatilag paradox módon cáfol rá az ember felfogására. Hiszen míg ezen események szemtanúi vagyunk, addig egy pillanatra sem érezzük úgy, hogy ennek másképp kellene történnie. Láthatóan rengeteg kutatómunka, és a túlélők beszámolóinak alapos tanulmányozása után született csak meg a végleges forgatókönyv. Hogy mit is értek ezalatt? Nos azt, hogy fentebb azt írtam, hogy kínzó lassúsággal látjuk az eseményeket. És ez így igaz is, de itt jön a képbe a paradox, hiszen egy pillanatra sem érezzük úgy, hogy ne pörögne a film.

Így tehát elérkeztünk a következő ponthoz, amely nem más, mint a látványvilág. Mint azt már fentebb is említettem a kameramozgás, illetve ezzel együtt az operatőri munka remek. Teljes mértékben a helyzet közepén érezheti magát a néző. A CGI itt-ott megkérdőjelezhető, számomra egy kicsit túl sokszor volt használva az a momentum, ahogy a buborékok folyamatosan feltörnek a tengerfenékről, vagy ahogy a csőben folyamatosan áramlik a mélytengeri iszap. De ezektől eltekintve a jelenetek további része az mondhatni tökéletes. A kitörés, a különböző robbanások, az, ahogy az áramot generáló motorblokk besül, és minden egyéb nem éppen egy ilyen filmtől volt várható.

Arról már nem is beszélve, hogy a rendező nagyon jól találta el a kontrasztot a számítógépes animáció, és a valós effektek között. Egy pillanatra sem volt olyan érzésem, hogy csak egy greenscreen-t, és az arra “rávetített” effekteket bámulom.

És most 12 órával később, amikor már ezen bekezdéseket gépelem, ugyanis kellett némi idő, hogy ne csak a látványvilágot, és a színészek munkáját lássam. Hanem azt is, hogy mit próbál még mindezek mellett sugallni nekünk a film? Mi az, ami ott van a háttérben, mint üzenet?

Ez az üzenet pedig sajnos a “pénz beszél…” kezdetű mondat lenne. Hiszen végső soron egy pénzéhes bürökrata, és az ő csapata volt az, aki elindította azon események sorát, melyik a Deepwater Horizon végzetes katasztrófájához vezettek. Bele lehet látni még az önfeláldozó, és segítőkész emberi szellemet is, főleg az egyik utolsó jelenet miatt, amikor Mike, mindazok ellenére, hogy Andrea teljes pánikban inkább a pusztulást választaná, mintsem mentse a saját életét. De a hangsúly egyáltalán nem ezen van. Hiszen a valós események, és a szemtanúk beszámolói alapján ezt nem lehetett volna másképp átadni.

Nagyon is arra próbálták kihegyezni a film hangvételét, amire mondhatni szükség volt, hogy a kis ember, akármennyire is logikus, akármennyire is jól érvel, nem győzhet az arroganciával, és a pénzéhességgel szemben. Megpróbálhatja, de nagy valószínűséggel elbukik majd, és sajnos be kellett következnie egy olyan katasztrófának nem csak az amerikai, de a világ olajiparában, ami a folyamatos ellenőrzésekhez, és a még nagyobb biztonsághoz vezetett.

Mint a fentebb említett képsorok, a többi lezáró jelenet sem éppen a happy endingről szól. Bár igen Mike ismét láthatja a családját, és ismét együtt lehetnek. Ugyanúgy, ahogy 11 ember híján mindenki aki a fúrótornyon élt és dolgozott. A nyomozást követő tárgyalásokról beszúrt, videók, és nyilatkozatok rávilágítanak arra, hogy mennyire igazságtalan szektor a kőolajkitermelés.

A feliratok, elmondják, hogy Mike, és Andrea soha sem tért vissza ebbe az iparágba, illetve azt is, hogy a BP vezetőit, akik a balesetet okozták, bár tömeggyilkosság vádjával őrizetbe helyezték, ezeket a vádakat 2015-ben semmisnek nyilvánították.

És akkor jöjjön a lezárás. Alapvetően egy igaz történeten alapuló film általában nem az én műfajom. Lévén, hogy ha a nyers és undorító valóságot szeretném látni, akkor azt bármikor megtehetem, elég csak egy hírportált megnyitnom, és egy kicsit bele olvasnom az aznapi cikkekbe, vagy bekapcsolnom a TV-t, és a BBC News esti híradóját néznem. És ezt még lehetne ragozni, de itt az ideje, hogy összefoglaljuk a dolgokat.

Bárkinek tudnám javasolni a filmet, aki egy kicsit is érdekelt akár az igaz történeten alapuló munkásságokban, akár Mark Wahlberg filmjeiben. A színészi munka, a vizuális és audioeffektek kiválóak, bár ez utóbbiak néhol kicsit sablonosnak, túlontúl ismételtnek hatnak majd. A film lezárása, és a jelenetek kiválóan hozzák azt amit elvárhatunk egy drámától. Bár tudom ezt a mondatot nehéz lesz elhinni, de míg a film kezdetén innen onnan suttogást és beszédet lehetett hallani a moziteremben, a katasztrófa első pillanataitól kezdve csak a döbbent csend lett úrrá, és a zárójelenet nem egy emberből hallhatóan könnyeket csalt elő. Egy remek alkotás lett a Deepwater Horizon, így részünkről mindenképpen megérdemli az alábbi értékelést.

5-out-of-5

 

Reméljük, hogy tetszett ez a friss tartalom, és ezek után arra tudtunk sarkallni titeket, hogy megtekintsétek majd az adott filmet. Amennyiben igen, akkor kérlek, hogy nyomjatok erre a cikkre egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több embert elérhessünk.

Ha nem szeretnétek lemaradni a további bejegyzéseinkről sem, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, vagy like-oljátok a Facebook oldalunkat. Illetve kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.

Mégegyszer köszönjük a The Sun napilap, illetve a showfilmsfirts weboldal munkatársainak, hogy lehetővé tették számunkra ennek a filmnek a megtekintését. Nektek pedig köszönjük, hogy ma is velünk tartottatok! Hamarosan ismét jelentkezünk!


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

© Szutor Márk
Copyright by M&D’s Blog 2014 – ©