Termékbemutató – M & D's Blog

Termékbemutató: HP EliteBook 850 G3 (Negyedik rész)

2019. január 29.2019. január 29. Szutor Márk által, HP EliteBook 850 G3, Számítástechnika, Technológia, Termékbemutató kategória

Nos elérkeztünk a tesztelésünk utolsó hetéhez.

És az elmúlt időszak elég sok jó élménnyel zárult

Azonban felmerült egy pár olyan dolog, és észrevétel a HP EliteBook 850 G3-al kapcsolatosan ami mellett nem tudunk szó nélkül elmenni.

Lássuk tehát, hogy mit is vártunk el, illetve mi is az amit kaptunk?

Nos az elvárásaink terén, egy kényelmesen használható, jó akkumulátor üzemidővel rendelkező üzleti célú laptopot vártunk. A napi teendőkhöz mérten megfelelő teljesítménnyel. Valamint tökéletes összeszerelési minőséggel, hiszen ebben a szegmensben nehéz lenne elérni nagyobb sikereket ezen faktorok megléte nélkül.

Kényelem / Ergonómia

Nos ilyen téren nagyon változó mindenkinek az álláspontja, hiszen sokan mondják használhatónak a MacBook 12″-en megjelent pillangó mechanizmusú billentyűzeteket kényelmesnek.

Én azonban még mindig a régi típusú scissor switch-ekre esküszöm, melyet a Lenovo vitt abszolút tökélyre.

A HP esetében az első pár napban még volt némi kívánnivalóm a kialakítás, valamint az egyes billentyűk által megtett úttal kapcsolatban. Azonban akárhogy is nézem, mostanra ez a véleményem teljes mértékben megváltozott. És bár azt elismerem, hogy továbbra sem ez a legjobb amit használtam. Azonban mindenképpen jó élményt nyújt a laptop gépelés terén.

Az egyetlen panaszom talán a space billentyűre lehet, mivel itt vagy az anyagfelhasználás során történő rossz döntések sorozata, vagy csak a kapcsoló visszajelzésének fáradása vezetett oda, hogy ezt lenyomva, egy jóval puhább, és ezzel együtt kényelmetlenebb élményt kapunk.

Hordozhatóság

Ebben a kategóriában mindenképpen meg kell említenem a hordozhatóságot is, mivel sokan pontosan ezt az eszközt fogják magukkal hurcolni. És a laptop a töltőjével együtt abszolút nem vészes terhet ró az emberre. Azonban valamilyen oknál fogva a 15,6″-os laptopokra tervezett táskám kifejezetten az eszköhöz dedikált zsebébe nem fér bele a készülék. Úgyhogy itt mindenképpen javasolnám, hogy aki ezen az eszközön gondolkozik, az csak a HP által minősített, vagy a HP hivatalos táskáit használja a hordozásra.

Üzemidő

Nos ez mindenképpen egy olyan aspektus amire abszolút nem lehet panaszom. A 0%-ról 100%-ra történő töltés alig tart tovább másfél óránál, ami egy reptéri várakozás során mindenképpen jól jöhet. Hiszen teljes töltéssel a laptop a legteljesítmény-orinentáltabb üzemmódban nagyjából 5 és fél órát, míg akkumulátor kímélő üzemmódban körülbelül 8 órát bírt ki egy töltéssel.

Mindezt természetesen a szokásos irodai alkalmazásokat egyszerre használva, így Microsoft Word, Excel, Outlook, valamint Skype for Business futott egyszerre a gépen, a Google Chrome, vagy a Microsoft Edge böngésző mellett.

Teljesítmény

Itt sem a CPU számítási képességeire, sem az SSD sebességére nem lehet panaszom. Azokat a feladatokat amit a laptopnak szántam tökéletesen el tudta látni. Így mind az alkalmazások betöltési ideje, mind azok használata nagyon kényelmes volt. És nem okozott problémát a mindennapok során.

Ami azonban frusztráló volt, az a HP által válaszott, vagy éppenséggel konfigurált Wi-Fi antenna teljesítménye. Sajnálatos módon azok az ingadozások amiket a harmadik részben megírtunk azok még mindig jelen vannak egy komplett driver frissítés, illetve a Windows frissítések telepítése után is.

És bár az üzleti felhasználás során a legtöbben valószínűleg az Ethernet port képességeit fogják majd használni. Azonban azokban az esetekben amikor el kell mozdulniuk az irodától, vagy épp csak az asztaltól, úgy nem számíthatnak a legjobb teljesítményre az esetleges felhasználók.

Összeszerelési Minőség

Ez megint csak egy olyan ahol nem okozott csalódást a HP EliteBook 850 G3, az alumínium illetve a felhasznált műanyagok kifejezetten jó érzést adnak a laptopnak. És bár a tervezők részéről biztosan elhanyagoltam volna a készülék kijelzője köré épített fekete műanyagokat, és azokat a külső borításon is látható ezüst / szürke színűre cseréltem volna.

Ezen felül nem tudok negatívumot említeni ezzel kapcsolatosan.

Taralom fogyasztás

Itt számítanánk a legjobb eredményre, hiszen a Bang & Olufsen hangszóróknak, valamint az 1920x1080p felbontású kijelzőnek köszönhetően mindenképp jó élményt kellene nyújtson a HP laptopja.

És az audió minőség tekintetében nincs is egyéb kívánnivalónk, hiszen itt valóban tökéletes minden amit kaptunk. A kijelző terén talán csak egy dolgot szeretnék megemlíteni, ami nem más mint a fényerő. Itt akár egy iPad-el, iPhone-al, vagy ebben a kategóriában szereplő egyéb laptoppal három évvel ezelőttről sajnos nem tud versenybe szállni a HP EliteBook 850 G3.

Összegzés

Azt kell mondanom, hogy az elmúlt négy hét egy nagyon jó élmény volt a HP Elit laptopjával, és az elkövetkezendőekben remélhetőleg az ötödik, valamint hatodik generációs készülékeikre is szemet tudok vetni. Valamint hasonló tesztelést végre tudok rajtuk hajtani.

A jövő hét folyamán ismét egy újabb termék négy hetes tesztelésének első részével jelentkezünk. Ezúttal azonban a mobiltechnológia egyik hatalmas szereplőjétől válogattunk. Így a Windows operációs rendszer feledésbe merül majd egy kis időre, és visszatérünk a jó öreg Androidhoz.

Addig is azonban, ha már van egy meglévő számítógépetek, telefonotok, tabletetek, vagy akármilyen más eszközötök, úgy a legfontosabb dolgotok nem lehetne más, mint az adataitok védelme.

Erre nyújt kiváló megoldást a NordVPN kiváló szolgáltatása, mely a beépített killswitch-nek köszönhetően bármilyen probléma esetén automatikusan megszakítja a fennálló veszélyt tartalmazó kapcsolatot.

Amennyiben szeretnétek Ti is kihasználni egy nagyszerű, és olcsó VPN minden szolgáltatását, úgy nincs is más dolgotok, mint az M&D’s Blog és a NordVPN közös ajánlatán keresztül feliratkozni a szolgáltatásra, melyet az alábbi logóra kattintva érhettek el.

Addig is köszönjük, hogy ismét velünk tartottatok! Amennyiben tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Ha nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor kérlek iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, valamint kövessetek bennünket az alábbi közösségi média oldalak mindegyikén.

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

Termékbemutató: HP EliteBook 850 G3 (Harmadik rész)

2019. január 22.2019. január 24. Szutor Márk által, HP EliteBook 850 G3, Számítástechnika, Technológia, Termékbemutató kategória

Elérkeztünk hát a tesztelésünk harmadik hetének végéhez.

Ez pedig nem is jelenthet mást, mintsem, hogy ismét elővettük, és leporoltuk azokat az alkalmazásokat.

Amiket már jó ideje nem volt alkalmunk használni.

Igaz, a listán azóta már nagyban változtattunk is, hiszen rájöttünk, hogy bizonyos tesztelési metódusaink nem a legjobbak, vagy éppenséggel a legátfogóbbak. Így tartsatok hát most is velünk, és lássuk, miként teljesített a tesztjeinken a HP EliteBook 850 G3.

Kezdjük talán az egyik legfontosabbal, az AIDA 64 Stressz Tesztjével a dolgokat!

Itt már azonban egy apró problémába ütköztünk, ez pedig nem volt más, mintsem az adminisztrátori jogok hiánya. Ennek megfelelően sajnálatos módon a számítógép bizonyos aspektusairól nem kaptunk információt a szoftvertől. És csak és kizárólag a CPU Órajelét tudtuk figyelemmel követni.

System Stability Test - AIDA64 [ TRIAL VERSION ] — System Stability Test – AIDA64 [ TRIAL VERSION ]

Az első három perc 100%-os üzemen történő futtatás után még nem merültek fel hőkezelési problémák, és a ventillátorok is egy relatíve elfogadható sebességel pörögtek. És a zajszint is elfogadható volt a 34-37 dB-s tartományban.

A komplett tizenöt perces futtatás után sem láttunk különbséget, sem az órajelben, illetve ingadozást sem láttunk a teljesítményben. Így tehát joggal állíthatjuk, hogy a HP egy az eszköznek nagyon is megfelelő hűtési rendszert dolgozott ki. Igaz azt mindenképpen szeretném látni, hogy mi az amit esetlegesen a dedikált GPU-val szerelt megoldás produkálna ugyanezen a teszten!

Ezek után azonban kíváncsi voltam, hogy mire képes az Intel HD Graphics 520-as integrált grafikus processzor.

Cinebench R15.0

Jöhetett a CPU tesztelése is, hiszen itt már eddig sikerült jó eredményeket elérni, úgyhogy lássuk mi lett a vége ennek a tesztnek.

A 303 pont ugyan nem a legnagyobb teljesítménybajnok, hiszen mint az a képen is jól látható A közel négy évvel ezelőtt a processzor előtt megjelent, azaz 3-ik generációs, 4 magos Intel Core i7-3840QM is magasan túlszárnyalja ezt a teljesítményt.

Jöhetett mindezek után a GeekBench 4

Illetve jöhetett volna, hiszen a fentebb említett admin jogok, pontosabban azok nem megléte miatt az adott alkalmazást nem tudtuk lefuttatni semmilyen módon sem lefuttatni. Ez sajnos hasonló módon igaz volt a másik szeretett programunkra, a PC Mark 8 Home Conventional Tesztjére, valamint a PC Mark 10 teljes tesztjére.

Így nem maradt más hátra, mint a CrystalDiskMark 6 futtatása.

Köszönhetően a 256 GB-s SSD-nek, mely bár nem az NVMe sztenderdet használja, itt az első teszt során, melyet egy 50 MB-s próbafájllal végeztünk abszolút nem lettek rosszak az eredmények.

Hiszen az olvasási sebesség 537.3 MB / s-ben merült ki, míg az írási sebesség 361 MB / s-ben.

Ugyanezt a tesztet elvégeztük az 1GB-s próbafájllal is, mely során némi teljesítménynövekedést tapasztaltunk az olvasás terén, hiszen itt már 534.9 MB / s-ben merült ki a maximális adatátviteli ráta mértéke.

Persze nem felejtettük el a Speedtest.net futtatását sem.

A teszt során összesen 7 csatlakoztatott eszközt számoltunk ugyanezen a hálózaton, és a tesztek mindegyike a 2.4 GH-s sávon történt.

Az első tesztünket a routertől körülbelül 5 méterre végeztük. Mely során az eszköznek nem volt tiszta rálátása a hozzáférési pontra. Melyet egy fenyőből készült szekrénysor, és egy betonfal blokkolt.

A második teszet a routertől egy méterre folytattuk le, minden blokkolás nélkül, ahol az eredményeink mindennek, csak rózsásnak nem voltak mondhatóak.

Míg a harmadik teszet a routertől nagyjából 10 méterre végeztük, mely során két betonfal, illetve egy fenyőajtó blokkolta a jeleket.

Azonban ezek a teszteredmények akárhonnan nézve is furcsák, és először mi sem értettük, hogy pontosan mi is lehet mindez. Így megismételtük a tesztjeinket ugyanazokból a távolságokból, és ugyanazokkal a paraméterekkel azonban egy másik alkalmazást használva. És hasonlóan meglepő eredményeket kaptunk.

5 méter távolságból

1 méter távolságból

11 méter távolságból

Nem tudom pontosan, hogy itt hardware problémáról kell-e beszélnünk, avagy teljes mértékben szoftveres hibából adódó gondokról van-e szó. Azonban mindenképpen megdöbbentő, hogy ennyire rossz eredményeket érünk el. Holott az ugyanazon a helyen lévő (5 méterre a routertől) 2008-as MacBook, az alábbi eredményt tudhatja magáénak.

Üzemidő.

Ez volt az a kategória amit az előző hetek során folyamatosan figyeltem. És a laptop ezen aspektusával tökéletesen meg vagyok elégedve. Nem egyszer fordult már elő az, hogy esetlegesen otthon felejtettem a töltőmet, és ilyenkor a teljesen akkumulátor kímélő üzemmódot igénybe véve egy teljes munkanapot végig tudtam csinálni a géppel.

Hiába, már egy pár évvel ezelőtt elértünk oda, hogy erre képesek a Windows számítógépek is, és nincs szüksége az embernek arra, hogy egy MacBook Air-t vegyen, ha esetleg ennyit szeretne akkumulátorról dolgozni.

Ami a további felhasználói élményeinket illeti, itt nagy változások nem történtek. A Windows 10 Pro x64 változata továbbra is tökéletesen, és minden probléma nélkül fut az eszközön.

És bár köszönhetően annak, hogy a Microsoft fejlesztői folyamatosan újításokon dolgoznak, így ez talán még jobb lesz majd a jövőben. Egyelőre azonban nem bíznám el magamat túlságosan, és pontosan ezért is van az, hogy személyes felhasználásra a mai napig a macOS-t választom.

Tudjátok még mi az ami úgyszintén egy jó választás lehet! Természetesen nem más, mint egy VPN szolgáltatás!

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

Termékbemutató: HP EliteBook 850 G3 (Második rész)

2019. január 15. Szutor Márk által, HP EliteBook 850 G3, Számítástechnika, Technológia, Termékbemutató kategória

Ismét itt vagyunk a már megszokott keddi tartalmunkkal.

Ami nem is lehetne más, mint az előző héten megkezdett HP EliteBook 850 G3 bemutatójának második része.

Az elvárásokat illetően elég hosszú volt a lista a laptoppal kapcsolatban.

Lássuk hát, hogy sikerült-e megfelelni mindnek?

Egy 15.6”-os laptop esetén nem feltétlenül várom el a könnyű hordozhatóságot. Hiszen ekkora méret esetén nem tudom egyszerűen a hónom alá csapni a készüléket. Mondjuk az athéni tömegközlekedés viszontagságai között inkább nem is szeretném ezt megkockáztatni, sem ezzel, sem bármelyik másik laptoppal.

Az összes kapott tartozékkal, mint a töltő, az USB Headset, valamint az egér a teljes csomag nagyjából két és fél kilót nyom. Ami jóval kényelmesebb az előző laptopjaimtól megszokott súlynál, melyek esetében csak maga az eszköz nyomott ennyit. Azonban még mindig nem beszélhetünk egy olyan összesítésről amit szeretnék minden nap magammal hordozni. (Még akkor sem, ha muszáj)

Persze egy 15.6”-os laptopnak megvan a maga előnye, ez pedig nem más, mint a numerikus billentyűzet, valamint a relatíve nagy horizontális kijelző, melyen négy alkalmazást elrendezve még mindig kényelmesen tudok egyszerre olvasni. Ezt a review-t írni, Excellben dolgozni. Illetve menet közben a Skype for Business alkalmazást nyitva tartani.

Ha pedig a billentyűzetnél tartunk, az előző cikkünkben nem igazán mondtam sem rosszat, sem jót a laptop ezen hardware eleméről. Az elmúlt egy hét alatt sikerült egy kicsit jobban hozzászoknom ehhez a laptophoz, és mivel a munkám többsége mostanában ezzel kerül megírásra, így sokszor előfordul az, hogy a Lenovo egy másik készülékét, vagy éppen a MacBook Air-t találom egy kicsit szokatlannak.

Ebben a kategóriában mindenképpen felülmúlta az elvárásaimat a HP EliteBook 850 G3, mivel nem vártam volna azt, hogy hozzá tudok majd szokni a billentyűzethez, sőt még akár kényelmesnek is mondom majd valamikor.

A trackpad mint olyan azóta sem lett a legjobb barátom, nem sokszor fordul elő, hogy használnám, már csak azért sem, mert folyamatosan velem van a Logitech Performance MX egerem, ami akármilyen trackpadnél kényelmesebb élményt fog nyújtani.

És itt érkeztünk el az első kényelmetlenséghez a laptoppal kapcsolatosan.

Az összesen 2 darab USB Type A port a mindennapos használat során megmondom őszintén kevésnek bizonyul. Mivel a headsetem folyamatosan használatban van, és valahova az egeret is csatlakoztatni kell, így egy-egy USB Drive-t, vagy akár csak a telefonomat tölteni már nincs lehetőségem anélkül, hogy valamit el ne távolítanék a perifériák közül.

Persze erre nyújthat segítséget akár a már meglévő USB Type-C csatlakozó bővíthetősége, avagy a Dock Connector. Azonban lehetséges, hogy itt is limitációkba ütköznék, hiszen tökéletes megoldást az irodai, és az otthoni használat között nehéz lenne találnom.

És ha már itt tartunk, nem tudom, hogy ez csak és kizárólag a használatra kapott készülék esetén van így, avagy minden HP EliteBook tulajdonos szembesül ezzel a problémával, de ami a vezetéknélküli adatátviteli sebességeket illeti, ott mindenképpen leszerepel a notebook.

Egy frissítést próbáltam meg letölteni az iPad-em számára iTunes-on keresztül, úgy, hogy csak és kizárólag én voltam a lakásban, és sem a TV, sem semmi más nem volt csatlakoztatva a routerhez. És ezzel a konfigurációval a hozzáférési pont mellett állva írt körülbelül 3 órát az iTunes a feladat elvégzésére.

Miután ebből elegem lett, és csatlakoztattam az Ethernet kábel egyik végét ugyanahhoz a routerhez, a másikat pedig a laptop dedikált portjához, úgy a már nagyjából megszokott 15 percet láttam, mely végeredményben körülbelül 12-nél fejezte be a közel 3 GB letöltését.

És ezek a sebességbeli ingadozások sajnos nem csak az otthoni, de az irodai hálózaton is megmutatkoztak. Holott mindkettő Cisco routerekkel van ellátva, melyek minden esetben a lehető legjobb csatorna, illetve sugárzási frekvencia kombinációra automatizálódnak.

Azonban, hogy a negatív kommentek felől egy kicsit más irányba is elvigyük ezt a cikket.

Az abszolút elégedettséget mindenképpen az akkumulátorüzemidő jelentette nálam. Itt minden probléma nélkül sikerült a Windows által becsült hat és fél órát hoznia a készüléknek. Mindezt úgy, hogy a már fentebb említett alkalmazások egymás mellett futottak, és mind a Bluetooth, mind a Wi-Fi modul bekapcsolva volt.

Természetesen valamelyik nap letesztelem majd a akkumulátor kímélő üzemmódot is, de nagy valószínűséggel itt is jó eredményeket fog majd elérni a laptop.

A kényelmi szolgáltatások közé a Windows 10 újításait szeretném még megemlíteni, hiszen a legutolsó Windows laptop tesztünk óta itt is nagy változtatások történtek.

A „Your Phone” alkalmazásnak köszönhetően akár az iOS, akár az Android rendszerű készülékek is megkaphatják azt a fajta integrációt az operációs rendszerbe, mint amit a macOS felhasználók már megszokhattak.

Szóval minden probléma nélkül tudom az SMS-eimet kezelni a laptopról, és bár az ingyenes alkalmazás még nem képes arra, hogy a telefonhívásokat is fogadja, vagy éppenséggel azokat a laptopról folytassa le. Erre azonban a HP PhoneWise szoftvere lehet tökéletes megoldás.

Hiszen ez az app képes mind a már fentebb említett feladatokra, mind a hívások kezelésére. Ezt pedig egy későbbi cikkünkben valószínűleg külön is bemutatjuk majd, úgyhogy tartsatok velünk a jövőben is, ha kíváncsiak vagytok arra, hogy mennyire vagyunk megelégedve ezzel a szolgáltatással.

Had ejtsek egy pár szót a laptopba épített SSD-ről.

Mindazok akik a Windows 10 operációs rendszert egy sima merevlemezről futtatják, ők már biztosan találkozhattak azzal a jelenséggel, amikor a szoftver megdöccen, és nem reagál azzal a sebességgel mint amit már megszokhattak a számítógépüktől.

Sem a Microsoft, sem senki más nem titkolja, hogy az SSD-k egyre nagyobb százalékú elterjedésével az operációs rendszert is erre a hardware elemre optimalizálják majd. És ez érezhető is egy hasonló konfigurációval ellátott HDD-s eszköz, valamint a HP EliteBook 850 G3 összehasonlítása között.

A boot idő, másodpercekben mérhető, illetve az ikonokra történő kattintás szinte azonnali reakciót vált ki a számítógépből, mely sokat lerövidít a mindennapos feladatok ellátásában. És bár tudom, itt sokan gondolhatják azt, hogy esetlegesen mindaz amit írok az szép angol szóval mondva „bullshit”.

Azonban mindenkit szeretnék megerősíteni abban, hogy itt egyáltalán nem erről van szó. Az alkalmazásokra történő várakozás, akár az indítás utáni pillanatokban, akár a feladatok ellátása közben is rengeteg időt rabolhatnak el az ember életéből. És ez egy nap alatt akár 10-15 perc kieséshez is vezethet az ember produktivitásában.

Ez természetesen egy nap alatt nem lesz számottevő, azonban egy hónap, vagy hosszabb mért idő alatt lesznek már olyan problémák, amik sokakat befolyásolhatnak majd.

Összegzésképpen csak annyit tudnék elmondani, az elmúlt hét tapasztalatai alapján, hogy nem volt egyszerű dolgom a laptoppal. Sok szempontból kiváló eszközt kaptam, és nagyon sok szempontból meg vagyok elégedve vele.

Az összeszerelés minősége tökéletes, és az akkumulátorüzemidővel sincs semmi problémám, azonban a további tesztek során még lehetséges, hogy felhúzza majd magát a készülék.

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

Termékbemutató: HP EliteBook 850 G3 (Első Rész)

2019. január 8.2019. január 14. Szutor Márk által, HP EliteBook 850 G3, Számítástechnika, Technológia, Termékbemutató kategória

Nos elérkezett egy újabb hónap, és ezzel együtt egy újabb terméket mutatunk be nektek.

Bár a mostani, már nem egy mai csirke, hiszen a HP azóta piacra dobta az EliteBook negyedik, illetve ötödik generációját.

Azonban ez senkit se tántorítson el attól a lehetőségtől, illetve azoktól a képességektől, amit esetlegesen ez az eszköz nyújtani tud.

Bár rengeteg gyártónál elég egyértelmű, hogy pontosan mekkora modellről beszéltünk. Azonban a HP egy elég érdekes struktúrát adott a hordozható termékei esetében. Hiszen sehol sem találjuk meg első ránézésre legalábbis, hogy 13″, 14″, vagy 15″-es modellről beszélünk-e.

Azonban, hogy megkönnyítsem a dolgotokat, itt egy kis betekintést szeretnék adni ezekbe az elnevezésekbe. A HP XyzBook “ABC” számai azok, melyek a legtöbb információt adhatják.

A:

Itt minden esetben a szériát szeretné megjelölni a gyártó, mely minél magasabb, annál professzionálisabb laptopról beszélhetünk. (Igaz, ezt sok esetben az EliteBook, illetve a ProBook elnevezés is jól mutatja.) Azonban az itt elérhető számok, mint a 2, 4, 6, és 8 változatok között hatalmas eltérések lehetnek.

B:

A termékek nevében szereplő második szám, minden esetben a képernyő átmérőjét jelenti. Tehát itt találkozhatunk a 2, 3, 4, 5, valamint 7-es számokkal. Melyek minden esetben a 12″, 13″, 14″, 15.6″, valamint a 17″-es modelleket fogják jelezni.

C:

Ebben az esetben csak két lehetőséggel kerülhetünk majd szembe, ez pedig nem lesz más, mint a 0 és az 5, mely nem mindegyik terméknél kerül majd megjelenítésre. Hiszen bizonyos hordozható, illetve asztali számítógépek csak és kizárólag Intel processzorral érkeznek majd. Melyet a termék utolsó számaként írott nulla jelzi. Amennyiben azonban AMD CPU-ról beszélünk, úgy természetesen a már fentebb említett ötös szám jelöli majd ezt.

A rövid történelem óra után, pedig lássuk, hogy mit is kapnak a pénzükért mindazok, akik a HP EliteBook 8-as szériájában gondolkodnak.

Első körben egy a már gyártótól megszokott kiváló gyártási minőséget, és relatíve elegáns megjelenést, ami mondjuk egy kifejezetten vállalati közép,- és felsővezetőket célzó szegmensben mindenképpen érthető.

Lássuk azonban, hogy milyen belsőt takar, a szolid külső?

Azt kell, hogy mondjam, hogy sok esetben meglepőt, és mégtöbb esetben különöset. Bár alapvetően a mindennapos használatra túlságosan is sok mindent pakoltak be a HP mérnökei a laptopba.

Azonban itt van az a pillanat, amikor azt kell, hogy mondjam megértem a filozófiájukat, hiszen soha nem lehet tudni, hogy az ilyen szegmensben elhelyezett termékeknél a felhasználó majd csak az Outlook, illetve esetlegesen Google Chrome párosítást használja majd.

Vagy esetlegesen ezen felül még ott lesz nem egy kollaborációs alkalmazás, mint a Skype for Business, esetleg Slack, valamint még egy harmadik, negyedik program is, mely már megkívánja az erősebb hardware konfigurációt.

Akármi is legyen a helyzet, a nálunk járt modell esetében az alapon 2.5 Gigahertz-en pörgő, valamint a TurboBoost techonlógiának köszönhetően, akár 3.1 GHz teljesítmény leadására képes Intel Core i7-6500U, egy tökéletes választás lehet mindazok számára, akik szeretnék megtartani a hosszú akkumulátor üzemidőt. Valamint ezzel együtt nagyobb teljesítményt szeretnének kapni a készüléktől, mint az Intel Core i5-6200U-val szerelt változatok esetén.

Kapunk még természetesen egy 2133 MHz-n pörgő 8GB-os LPDDR4 RAM modult is, mely alapvetően egy csatornás kiépítésben kerül a készülékbe. Ezzel lehetőséget adva a felhasználónak a későbbi bővítésre, valamint a kétcsatornás használatra. Ami hatalmas segítség lehet abban, hogy relatíve olcsón csikarjunk ki, valamivel nagyobb teljesítményt a laptopból.

Természetesen azonban az operációs rendszernek sem ártana futnia valamin, és bár itt is rengeteg lehetőség van / volt amikor a HP elkezdte gyártani a készüléket, a mi esetünkben azonban egy 256 GB-s M.2 SSD-t kaptunk, mely további bővítési opciókat biztosít, hiszen még mindig el tudunk helyezni a laptoban egy 2.5″-es merevlemezt, vagy akár egy másik SSD-t.

A kijelző tekintetében úgyszintén több opcióval konfigurálható a készülék, és a kőkorszakinak mondható 1366×768 pixeles felbontástól az 1920x1080p-s felbontásig terjednek a monitorok lehetőségei. Sajnálatos módon, mint sok más gyártónak, itt a HP-nek sem sikerült megoldania az érintőképernyő beépítését. Melyet a következő generációs EliteBook-okban már orvosoltak.

Itt még annyit megemlítenék, hogy a monitor bár LED háttérvilágítást kapott, azonban a kijelző technológia tekintetében messze nem tartunk még ott, hogy teljes mértékben LED-ekkel legyen megoldva a különböző szövegek, és képek megjelenítése. Sajnos a panelba épített LED-ek valóban csak a háttérvilágítás szerepét töltik be, míg a megjelenítésért egy IPS réteg felel.

És bár ezzel irodai felhasználásra ideális képminőséget tud biztosítani a HP EliteBook 850 G3. Azonban a különböző multimédia tartalmak fogyasztására nem feltétlenül lesz a legmegfelelőbb ez az eszköz. Itt szeretném még megemlíteni, hogy a maximális fényerő tekintetében úgyszintén nem sikerült elkápráztatni hiszem a maximum 306 cd/m² semmiképpen sem minősül a legjobbnak. Mint azt az alábbi képen is jól láthatjátok, egy 2015-ös MacBook Air-hez viszonyítva.

A betekintési szögek tekintetében azonban semmilyen esetben sem lehet panaszunk, hiszen nagyjából 145 fokos térben tudunk mozogni, mielőtt a színek, vagy éppenséggel a szöveg elkezdene torzulni. Tehát az irodai használatot kipipálhatjuk, és valószínűleg rajtam kívül nagyon senkinek sem jutna eszébe egy 15.6″-es laptoppal rohangálni a városban, és akár egy taxi hátuljában, akár a buszon, vagy villamoson neki állni dolgozni.

Szóval, hiába szerzett rossz pontokat a HP EliteBook 850 G3 a fentebb említettek miatt, az biztos, hogy egy a célnak tökéletesen megfelelő laptopot kapunk. Térjünk át azonban egy olyan pontra, ami ennél talán fontosabb lehet mindenkinek.

Ez pedig nem is lesz más mint az I/O

Amennyiben hajlandóak vagyunk ennyi pénzt kiadni egy laptopért, úgy mindenképpen azt várnánk el, hogy mind a biztonság, mind a csatlakozthathatóság terén kiváló laptopot kapjunk.

És a HP megoldásának az eddigi legjobbnak minősített készülkénket, a Lenovo Yoga 300-11IBY-t kell leköröznie.

A gép bal oldalán találhatunk egy Kensington zárat, egy VGA csatlakozót, valamint egy USB 3.0-s Type A alljzatot, illetve egy Smart Card olvasót, mely kifejezetten azoknak lehet hasznos, akik az irodájukat, illetve minden egyéb céges szolgáltatást, esetlegesen szoftvert egy kártyával tudnak elérni.

A laptop jobb oldalát úgy szintén tarkítja még egy pár érdekes dolog, így többek között egy USB Type-C csatlakozó, mely sajnálatos módon nem kapta meg az Intel Thunderbolt 3 átviteli szabványt, és a tesztek alapján az USB-C 3.1 Gen 1 port mindössze az 5 Gbit/s adatátviteli sebességre képes.

A szokásossal ellentétben, a HDMI csatlakozó helyén egy DisplayPort csatlakozót találunk, azonban sem a HP hivatalos weboldalán, sem a mellékelt technikai specifikációkban nem találtuk meg, hogy egész konkrétan melyik DisplayPort verzióról beszélünk.

Mindezek mellett van még egy USB 3.0-s Type A csatlakozó, egy RJ-45-ös Gigabit Ethernet slot, ez hasonlóan a legtöbb modern laptophoz úgyszintén el lett látva egy a portot védő pajzzsal, elkerülve ezzel a sérüléseket. Úgyszintén megtalálható még egy SIM kártya foglalat. Találunk még lehetőséget egy kifejezetten a HP laptopokhoz készült csatlakozó használatára is, mely különböző adaptereken keresztül képes HDMI, USB, illetve egyéb jelek továbbítására is. Ezen felül a gép allján találhatunk még egy nagyon okosan elrejtett SD kártya olvasót.

Mindez azonban mit sem érne, ha nem kapnánk ezek mellé egy kiváló Wi-FI antennát. Itt pedig úgyszintén nem okoz csalódást a készülék, hiszen az Intel Dual Band Wireless-AC 8260 antennát kapunk, mely egyszerre képes az 802.11 b/g/n/ac szabványokat kezelni. És bár a teszt környezetben nem sikerült megnéznünk azt, hogy a készülék képes-e mind a 2.4 GHz-es, illetve az 5 GHz-es sávok kezelésére. Ami a további kommunikációs lehetőségeket illeti természetesen a Bluetooth 4.2 nem maradhatott ki a gépből, és a biztonság érdekében egy ujjlenyomatolvasót is kapunk.

Ez természetesen a Windows Hello által támogatott, azonban itt talán annyit kéne még megemlítenünk, hogy sajnálatos módon a 720p-s webkamera nem támogatja ezt a funkciót, ami bár nem a legnagyobb probléma, mégis jó lett volna látni a lehetőségek között.

Térjünk át azonban egy kicsit a tartalmak fogyasztására.

Itt semmiképpen sem vall szégyent a HP EliteBook 850 G3, hiszen a Bang & Olufsen által gyártott hangszórók, tökéletes, és tiszta hangzást biztosítanak. Azonban óva intenék mindenkit attól, hogy 70-76 százaléknál magasabb hangerőn próbáljon meg bármit is visszajátszani.

Ugyanis ezek között a körülmények között már némi torzulás hallható az audió terén, és bár a maximális hangerő arra nem lesz elég, hogy egy teljes szobát betöltsön. Legalábbis egy nagyjából 20 négyzetméteres nappaliban nem volt elegendő a maximális hangerő. Azonban irodai felhasználásra, vagy akár csak egy Skype konferencia beszélgetéshez, amikor épp nincs nálunk egy headset tökéletes megoldást biztosíthat a már beépített hangszóró.

Viszont elérkezett talán az a pillanat, amikor mindenféleképpen át kell térnünk a számítógép azon aspektusára, amit a legtöbbször kritizálok, és ami a magam, valamint sok midnenki más részéről fontos lehet.

Ez pedig nem is más, mint a billentyűzet, és a trackpad.

Az előző HP laptop tesztünk során, mely egy HP ProBook 430 G2-ről szólt, egyáltalán nem voltam megelégedve a billentyűzettel, és a trackpaddel. A túlságosan rövid utat megtevő billentyűk, valamint a szinte miniatűr trackpad egyáltalán nem tettek jó szolgálatot a használhatóság terén. Nem is beszélve a háttérvilágítás hiányáról.

Egy generációval, és nagyjából plusz €1000-val később már egy teljesen más kategóriába esünk azonban. Itt már valamivel kevesebb problémám van, hiszen megjelent a két fokozatban kapcsolható fehér színű háttérvilágítás. Mely az éjjeli, vagy késő délutáni használatot nagyban megkönnyíti.

Azonban nappali fényben, ha mást nem egy kevés kontrasztot adjon az egyes karaktereknek arra már nem a legjobb megoldás az amit a HP választott. Az egyes LED-ek fényereje nem elég magas ahhoz, hogy az ablakon keresztül érkező fényben jelölje az egyes billentyűk keretét.

Ez azonban sokaknak nem fog problémát okozni, hiszen alapvetően nem fogják ennyire tüzetesen átnézni a laptopot, inkább csak használni fogják a mindennapok során. És itt szeretnék áttérni a kialakításra, valamint a számomra egyik legfontosabb aspektusra. Ez pedig nem más, mint a gépelési élmény.

Nos az alapvető teszt amit meg szoktam csinálni az nem más, mint a typingtest.com weboldal “The Enchanted Typewriter” nevű tesztje. Melyen a már megszokott készülékeimmel lévő átlagot szoktam figyelembe venni. Ez a 13″-es MacBook Air-emen nagyjából 75 Words Per Minute eredményt szokott mutatni. Míg többszöri próbálkozás után a HP EliteBook 850 G3-on egy 67-es eredményt sikerült elérnem.

Ez a magam részéről sokat segít abban, hogy mennyire könnyen tudok hozzászokni egy adott billentyűzethez. Az pedig, hogy még egyszer nem fordult meg a saját fejemben sem, hogy ezen cikk írása közben egyszer is panaszkodjak erről a megoldásról az jól mutatja, hogy nem sok problémát találtam vele.

Eleinte bár szokatlan volt a kiosztás, valamint a relatíve közepes ponton lévő visszajelzési pont. Azonban a billentyűk által megtett távolságra nem lehet nagy panaszom. Bár viszonyítási alapként a legtöbb esetben az eddigi legkényelmesebb eszközt szoktam figyelembe venni. Mely nem is lenne más, mint a Lenovo Ideapad Y850. És ehhez képest labdába sem tud rúgni a készülék. Azonban egy ilyen vékony laptophoz képest jó eredményt ért el.

És mind a folyamatos munkámat, mind a jelenlegi cikket is ezen a készüléken gépelem, egyelőre pedig nem sikerült elfáradni a kezemnek. Ami még a billentyűzeteket illeti, itt találunk néhány érdekességet (a görög kiosztáson kívül). Ez nem lenne más, mint a “G”, “H”, illetve “B” betűk között található “mellbimbót”, avagy egeret. Illetve ezen felül a MacBook-okról már megszokhatott egymásba épített fel, valamint le billentyűket.

Amiért a tervezővel nagyon szívesen és hosszan elbeszélgetnék, hogy egy ennyire Microsoft Office csomag felhasználókra orientált laptop esetén mégis mi volt az elképzelés, hogy ezt csak és kizárólag így lehetett megoldani.

Nem egy gyártónak sikerütl megcsinálnia azt, hogy némi eltolással teljes méretű nyilakat helyezett el a megfelelő helyen, de úgy tűnik, hogy az amerikai tervezőknek ez a mániájuk, és ezen nem nagyon fogunk tudni változtatni.

Ami a trackpadet illeti.

Itt ismételten nem lehetnek panaszaim. Az üveg felületű trackpad mint érzésre, mind méretre tökéletesen megfelel. A dedikált gomboknak még mindig nem vagyok a legnagyobb barátja. Legalábbis ami a trackpad allján lévőket érinti. De köszönhetően a Windows Precision Driverekek már közel MacBook kategóriát üt meg a laptop ezen hardware eleme.

Itt pontatlanságot nem tapasztaltam, illetve nem volt olyan, hogy nem értette volna meg a Windows 10 Pro x64 operációs rendszer, hogy egész konkrétan mit szerettem volna tőle. Ami még úgyszintén nagy segítség függetlenül a trackpad méretétől, hogy az tenyerem által történt érintéseket nem dolgozta fel a legtöbb esetben, amikor arra nem volt szükség.

Azonban mindazoknak, akik esetleg nagyobb tenyerekkel rendelkeznek mint én, ami lássuk be nem lenne nehéz, számukra a trackpad bal felső sarkában található dedikált gomb lehet nagy segítség, hiszen ezzel tudják aktiválni, illetve deaktiválni az adott hardware elemet.

Nézzük akkor, hogy mit is kaptunk az elmúlt pár nap alatt?

Nos egy irodai felhasználásra tökéletes 15.6″-es laptopot, relatíve kényelmes, és jól használható billentyűzettel, valamint trackpaddel. Egy nem túl világos, azonban kiváló felbontású kijelzővel. Illetve a csatlakoztathatóság minden téren kiváló lehetőségekkel.

Azonban vannak még kívánnivalóink, valamint teszjeink amit az elkövetkezendő hetek során olvashattok majd.

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

Termékbemutató: Lenovo Flex 2-15 Pro (második rész)

2017. október 10.2017. október 10. Szutor Márk által, Lenovo Flex 2-15 Pro, Technológia, Termékbemutató kategória

Itt van hát Lenovo Flex 2-15 Pro bemutatójának második hete, és szeretném megosztani veletek az eddigi tapasztalataimat.

Hogy sikeresnek vélem-e a vásárlást, avagy úgy gondolom, hogy vannak-e esetleg olyan dolgok, amiket hiányolok a készülékből?

Felmerültek-e esetleg problémák, vagy tökéletesen működik minden amire számítottam? Megfelelt-e vajon minden az elvárásaimnak, vagy lenne még bármi olyan, amit szeretnék, ha a készülék teljesítene?

A fentebbi kérdések közül igyekszem majd mindegyikre választ adni, így hát görgessetek lejjebb a részletekért!

Az elmúlt egy héttől mindenképpen azt vártam, hogy a készülékben rejlő potenciált ki tudjam használni, és mindezek mellett képes legyek valamilyen szinten egy képet alkotni arról, hogy mi rejlik a gépben.

És mit kaptam?

Nos akárhogy is nézem a könnyű hordozhatóságot a készülék 15.6”-es mérete miatt sokan egyből ki is vennék ebből a sorból, illetve ezek közül a kritériumok közül. Azonban azt kell, hogy mondjam köszönhetően a Flex 2-15 Pro ABS konstrukciójának, illetve az elvékonyított közel Ultrabook-nak megfelelő specifikációkhoz. Így semmilyen problémát nem jelent, ha a laptopot a kamerámmal, illetve még egy pár dologgal együtt a táskámba rakom, és magammal viszem egy-egy hosszabb túrára.

Ami mindenképpen probléma volt számomra az természetesen az akkumulátor-üzemidőben mutatkozott meg. Nem értem túlzottan a Lenovo mérnökeinek, és tervezőinek döntését, és nem csak ennek a laptopnak, de már a Yoga 300-nak az esetében sem. Míg ez utóbbi készülékbe sikerült egy 45 wH-s akksit belerakniuk, amit egyszerűen meg tudtak volna növelni akár 90-re is. Addig a Flex 2-15-be egy összesen körülbelül 13 – 14 wH-s telepet sikerült belerakniuk, ami megint csak érthetetlen számomra.

Hiszen egy 4-ik generációs i7-es (Haswell architektúrán alapuló) processzor, illetve egy nVidia GT840M videókártya mellé ez igencsak kevésnek bizonyulhat. És valóban az is, hiszen a legjobb esetben is összesen három óra aktív használatot sikerült kisajtolnom a gépből a Windows általam valamilyen szinten átkonfigurált energitakarékos szabványán, működő Wi-Fi és 50%-os fényerő mellett.

Így tehát nem tudom, hogy mennyire mernék elindulni az adott készülékkel a reptérre úgy, hogy nem 100%-ra van töltve az akku, és esetleg a buszon dolgozni, vagy filmezni szeretnék. Valószínűleg semennyire, legalábbis egészen addig nem amíg nem szerzek egy 19.000 vagy 25.000 mAh-s power bank-et amin esetleg van egy szabvány európai konnektor csatlakozó is, hogy menet közben is tudjam tölteni a készüléket.

A fent említetteken felül igazából nem tudnék más negatívumot mondani a készülék mindennapos használatával kapcsolatban. Az igényeimnek, illetve annak a használatnak amire vásároltam tökéletesen megfelel. Hiszen mind a különböző Free-to-Play, mind az esetlegesen fizetett játékaim a 60-80 fps tartományban képesek futni, köszönhetően a GT840M GDDR5 memóriájának.

Bár alapvetően nincsenek nagy igényeim, amikor egy-egy eszközt megvásárolok a már az előző bekezdésben említetteken kívül. Hiszen már az egy elég jó jele annak, hogy más alkalmazásokban pontosan mire számíthatok. És bár a Y580 a maga 3-ik generációs i5-ös (Ivy Bridge) processzorával sem nyújtott kis teljesítményt, azonban ugyanannak a körülbelül 4,5 GB-s videófájlnak a renderelési ideje Adobe Premiere Pro-ban nagyjából 25%-al csökkent. Függetlenül attól, hogy a processzor alap órajele nagyjából 36%-al lett alacsonyabb az i5-öshöz képest.

Amit mindenképpen szerettem volna az természetesen a UK English, vagy inkább úgy mondanám, hogy az Európai ISO billentyűzet megléte, hiszen enélkül nem feltétlenül tudom minden feladatomat nagyobb nehézségek nélkül elvégezi. És bár próbálkoztam azzal, hogy egy makró segítségével megváltoztatom bizonyos billentyűk visszaadott karakterét. Itt azonban a nyelvek közötti váltásnál ütköztem problémába. Hiszen míg az angol layout esetében a \ karaktert be tudja szúrni az apró háttérben futó program, addig a magyar kiosztás esetén már nem a ‘í’ lesz a megjelenített betű.

És, ahogy azt az előző részben is írtam, ez egy nagyjából €20-s csere billentyűzettel megoldható lenne, azonban nincs túl sok kedvem akár a magam részéről szészedni, akár egy szervízben kicseréltetni az adott modult.

Mit is mondhatnék még ezen felül, beszéljünk az irodai használatról? Vagy éppen a multimédia fogyasztásról?

Mint azt már az előző cikkemben is említettem köszönhetően az 1920×1080 pixel felbontású IPS kijelzőnek, a multimédia fogyasztás nem is nagyon nyújthatna jobb élményt, mint amit ettől a készüléktől kapok. A színek, a betekintési szögek, valamint a felbontás bőven megfelel azon igényeimnek, ami a média fogyasztásomon alapul. Hiszen mint az általában 720p-ben meglévő filmgyűjteményem, mind az alacsonabb felbontáson lévő sorozataim tökéletesen jelennek meg. A Netflix-ről, illetve YouTube-ról streamelt natív FullHD tartalmakról már nem is beszélve.

Az ergonómia a készülék súlyának, és méretének köszönhetően abszolút megfelelő a saját igényeimnek, bár nem mondom, hogy ne tudnék elképzelni bizonyos javításokat ebben a kategóriában. Mivel, ha van egy aspektusa a készüléknek, amire azt tudom mondani, hogy pocsék, az nem más mint a trackpad. Persze annyi év, és annyi különböző MacBook használata után azt hiszem erről a hardware elemről nem tudok objektíven nyilatkozni. Hiszen az Apple termékek közismertek az üveg felületű, kényelmes és tökéletes gyorsulási görbékkel rendelkező trackpadjeikről. Viszont tökéletesen látszik az is, hogy mire koncentráltak a Lenovo-nál. A kényelmes billentyűzet, a pontos és kényelmesen használható érintőképernyő, és a jól összeválogatott hardware nagyon jó választásoknak, és designnak minősülnek. De úgy tűnik, hogy ahhoz, hogy a készülék árát a jelenleg szinten tartsák, ahhoz fel kellett áldozni valamit. Jelen esetben ez pedig a trackpad lett.

Az elmúlt két hét, és gyakorlatilag az előtte lévő nagyjából egy hónap amióta nálam van a készülék, tökéletes periódus volt arra, hogy egy kicsit jobban megismerjem, és egyedüli eszközként használjam a Lenovo Flex 2-15 Pro-t. Ahogy azt a Yoga esetében is, természetesen itt is arról szól mindez az időszak, hogy megtanuljam a limiteket, és hozzászokjam mindazokhoz a tulajdonságokhoz, amikre sokaknak akár hónapokra is szüksége lenne. Nyugodtan nyisd meg az összes oldalt amire egy nap folyamán szükséged lehet Google Chrome-ban, mivel a Smart Multi-Tasking Feature-nek, valamint az 1.888 MHz-n DDR3 RAM-nak. Az 500GB-s SSHD mondjuk tökéletesen megfelel a céljaimnak, hiszen a 8GB SSD alapú gyorsítótár a lehető legfontosabb fájlokat folyamatosan itt tárolja, és ennek megfelelően a gyakran használt alkalmazásaim jóval gyorsabban töltődnek be, mint azok melyek kisebb aktivitást mutatnak.

Az elmúlt két hét még rá mutatott egyetlen fontos dologra, ez pedig a gép I/O-jának hiányossága. Félreértés ne essék nem rendelkezem túl sok USB eszközzel, azonban mindenképpen jól jönne még legalább kettő darab USB 3.0-s port, vagy ha nem is 3.0-s akkor legalább a régebbi 2.0-s szabványnak megfelelőek. És persze nem mondom, hogy egy egyszerű dongle-el nem tudom megoldani az USB csatlakozó igényeimet. Viszont itt az adatátviteli sebesség rovására sem szeretném feláldozni mindazt amit csatlakoztatni szeretnék a géphez.

Valamilyen szinten sajnálom, hogy a Flex széria összesen két generációt élt meg, és bár értem, hogy a Yoga modellek megjelenésével ez a sorozat teljes mértékben jelentéktelenné vált. Hiszen mi értelme egy 270 fokos zsanérnak, ha meg tudják csinálni a 360-ast is?!

Ami mindenképpen előnyt jelent azonban az eddig használt laptopjaimhoz képest az a sztereó mikrofonok, és a 1080p webkamera. A kép és hangminőség kiváló, és nem jutott eszembe egyszer sem, hogy ezen esetleg változtatni kéne.

Igaz egy szoftver frissítés nem ártana az automatikus szabályzónak, lévén, hogy jelenleg amennyiben egy kicsit hangosabban beszélek, mint azt az audió vezérlő még elviselhetőnek gondolja, akkor elkezdi a mikrofon bemeneti jelszintjét halkabbra venni, és ez néhány konferencia hívás során már okozott problémát.

A Lenovo jól pozicionálta anno a Flex szériát, hiszen elsősorban a professzionális felhasználásra koncentrált, és ez itt sincs másképp. Az alapvetően irodai használatra, és esetleg mellékesen valamilyen multimédia tartalom kreálására kitalált készülék mindkét tekintetben jól teljesít. És azt kell mondjam, ennyi idő után mindenképpen elégedett vagyok a Lenovo Flex 2-15 Pro-val

És bár valószínűleg ez pontosan az a konklúzió, amit a cikket idáig elolvasók vártak.

Így annyit had mondjak még el, hogy bár elégedettségem egyelőre bőven megfelelő, a jövő hét folyamán a lefuttatott benchmark-ok hozhatnak még érdekes eredményeket. A szokásos teszteket melyeket már a Lenovo Yoga 300-11IBY bemutatónk ötödik részében is lefuttattunk természetesen ezen a gépen sem hagyjuk majd ki. Így ismét előkerül majd az AIDA64, a Cinebench, és még sok más.

Ennek, és még az összes többi tesztünk eredményeivel a jövő héten jelentkezem. Addig is, ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Amennyiben pedig nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül. Illetve kövessetek bennünket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

Termékbemutató: Lenovo Flex 2-15 Pro (Első rész)

2017. október 3.2017. október 9. Szutor Márk által, Lenovo Flex 2-15 Pro, Termékbemutató kategória

Szép napot minden olvasónknak!

Rég volt már példa arra, hogy ilyen cikksorozotatot jelenítettünk volna meg.

Azonban kedvenc laptopom távozása az élők sorából arra kényszerített, hogy egy alternatíva után nézzek.

Így esett a választásom az általam már valamilyen szinten ismerős Lenovo Flex 2-15 Pro laptopra.

Megmondom őszintén, ha nagyon lusta akarnék lenni, akkor csak bemásolnám ide az eredeti Flex 2-15-ről készült review-m jó pár bekezédését, és csak javítanám a specifikációkat. Hiszen az eszköz kinézete szinte teljes mértékben megegyezik a most már lassan másfél éve megnézett társával.

Lássuk akkor a készülék felépítését

Hardware

Itt láthatunk igazán nagy előrelépéseket az eredeti tesztgépünkhöz képest. Hiszen a laptopban egy Intel Core i7-4510U CPU dolgozik magonként 2.0 GHz-n, mindezek mellé társul még 8GB LPDDR3 SO-DIMM RAM mely 1366 MHz-en ketyeg, kapunk még egy 500GB-s HDD-t egy 8GB-os SSD cache-el, illetve egy dedikált nVidia GT840M videókártyát, melyet 2GB GDDR5 memória támogat. És talán azt mondom, hogy itt érkeztünk el a gép csúcspontjához, az 1920×1080 pixel felbontású 60hz-es, 15.6”-es tíz pontos multi-touch IPS panelhez. Akárhogy is nézem, ebben a fizikai méretben pedig ez a tökéletes felbontás. Hiszen akár az ölemben van a készülék, akár az asztalon, tőlem nagyjából 70-90 centire az élmény teljesen más, mint a Y580 esetében volt. Holott ugyanakkora méretekkel rendelkezik mindkét készülék.

Ja, ha szeretnétek látni a jövőben, hogy a fentebb említett készülék újraélesztését, illetve macOS-re való váltását, akkor kérlek nyomjatok egy like-t erre a cikkre!

A Flex 2-15 természetesen továbbra is rendelkezik a körülbelül 270 fokban fordítható zsanérokkal. És bár megmondom őszintén azokban az esetekben, amikor néhanapján filmet nézek, és ezt esetleg a kanapémon teszem, akkor kifejezetten jól jön ez a funkció, ezen felül azonban nem sokszor használom. Nem annyiszor legalábbis mint mikor még új volt az élmény.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Mondjuk megmondom őszintén a billentyűzettel ismét sikerült egy kicsit melléfognom, hiszen ugyanazt a “hibát” tapasztalom, mint a Y580 esetében, ugyanis most is sikerült egy US English keyboard-al felszerelt laptopot vásárolnom. Bár szerencsére ez egy relatíve könnyű €20-s befektetéssel megoldható probléma.

Az eredeti Flex 2-15-hez képest ez mondjuk azt kell, hogy mondjam, hogy egy kellmes változás, hiszen a billentyűk jóval hosszabb utat tesznek meg, köszönhetően a két lépcsős fehér háttérvilágításnak. Ezzel pedig egy jóval kényelmesebb felhasználói élményt nyújtanak, hasonlóan ahhoz, mint amit anno a Y580-m, illetve a MacBook-om tud biztosítani.

I/O

Ezen a téren mondjuk van némi hátránya a készüléknek, hiszen összesen három USB Type-A port került az alaplapra. Melyek közül csak egy darab támogatja a USB 3.0 (5 Gbit) szabványt, és a maradék kettő a 2.0-s standardek szerint működik. A gépben találunk még ezen felül egy CD/DVD író olvasót, mely ismét valamilyen szinten megmosolyogtat, hogy egy ennyire vékony gépbe sikerült egy optikai meghajtót valahogy bele erőszakolni. Természetesen a szokásos Kensington zár, töltő csatlakozó, bekapcsológomb hármast ugyanúgy megtaláljuk, az SD kártyaolvasóról nem is beszélve. Itt azonban már néminemű ellentmondás is jön a képbe, hiszen a Flex 2-15 Pro többféle hardware konfigurációval készült, és ennek megfelelően van eltérés az I/O-t illetően is. Míg az i5-ös processzorral, és nVidia GT820M videókártyával kiadott készülékek rendelkeznek egy hardware alapú hangerőszabályzóval, addig az i7+GT840M-el szerelt modellek ezt valamiért nem kapták meg. És bár nem hiányolom belőle abszolút ezt a funkcionalitást, köszönhetően a remek multimédia kontrollnak a beépített billentyűzeten. Viszont egy kicsit úgy érzem, hogy a tervezők keze itt túlságosan el lett engedve, és sajnos nem a logikus úton. A 3.5”-es kombinált fejhallgató és mikrofon ki,- és bemenetet mondjuk nem kérdőjelezném meg. Az azonban biztos, hogy jobban örültem volna annak, ha inkább külön-külön oldják meg ezt a csatlakozót, hiszen így az audio monitoring, és az audio felvétel nem oldható meg a legkényelmesebben.

Viszont, ha már a kényelemnél tartunk, akkor talán most kell át térnünk egy másik aspektusára a készüléknek.

Ami a billentyűzetet illeti, nos azok után, hogy ezt a cikket majdnem teljes egészében a MacBook-omon gépeltem le, így igazából azt kell, hogy mondjam, hogy mindenképpen nagyon kényelmes cichlet stílusú panelt hozott létre ismét a Lenovo.

A két lépcsős fehér háttérvilágítás, valamint a már a Flex 2-15, illetve a Yoga 300 esetén megszokott prioritás csere történt a funkció billentyűkön. Ami mondjuk azóta, hogy a Cold Waters c. játékot ismét előszedtem a tartalék könyvtáramból, nem jött annyira jól, mint eddig bármikor, amikor irodai feladatokat látott volna el a gép. De ez nem sokaknak okoz majd problémát, ha esetleg hasonló gépet választanak maguknak.

Persze ezen a téren ismét sikerült elkövetnem azt a hibát, hogy ismét egy amerikai angol kiosztással rendelkező laptopot vettem meg, melynek megfelelően az írás többségéhez továbbra is szükségem van arra, hogy néhány trükkel, és programozható makrókkal a bal oldali shift lenyomása “í”-t avagy angol kiosztás esetén “/“-t eredményezzen.

És bár ez néha okoz némi fejtörést, hogy mégis miként lehetne ezt jobban megoldani, de valószínűleg a hardware csere mellett döntök majd, hiszen egy új UK / Nemzetközi Angol billentyűzet az adott géphez egy nagyjából €20-s kiadást jelentene, viszont nagyon megérné.

Térjünk át a Touchpad-re

Egy valami biztos, nem ez lett a készülék legerősebb pontja, a követést mostanában eléggé lassúnak érzem, a felület tapintása sem annyira kellemes, mint amit mondjuk a Yoga 300-on, vagy a Mac-en megszoktam. És bár ez sem akkora probléma köszönhetően az asztalomon virító Logitech Performance MX egérnek. Azonban megmondom őszintén örültem volna neki, ha a Lenovo mérnökei itt is tudnak egy olyat alkotni, mint amit a jóval olcsóbb, és jóval kisebb Yoga esetén tudtak.

És akkor lássuk az összefoglalást. Az elmúlt egy hét tapasztalatai alapján azt kell, hogy mondjam, hogy nem bántam meg, hogy ezt a készüléket választottam. Hiszen tökéletes váltás volt a Lenovo Y580-ről, A következő részünkben természetesen a szokásos tapasztalatokkal jelentkezünk majd.

Addig is, ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Amennyiben nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, illetve kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.

Szutor Márk

Termékbemutató: Lenovo Yoga 300-11IBY (Ötödik rész)

2017. augusztus 8.2018. december 24. Szutor Márk által, Lenovo Yoga 300, Technológia, Termékbemutató kategória

Azt hiszem, hogy ez a cikk talán egy kicsit megkésett, bár inkább úgy mondanám, hogy nem várt fordulat eredménye lett.

Bár általában az egy hónapos teszt időszakot pont a 4 cikkel, és a 4 heti tartalommal tudjuk elérni. Azonban jelenleg az utoolsó részt ismét elolvasva úgy éreztük, hogy ezt a tartalmunkat egy valóban utolsó résszel frissítenünk kellene.

Ez nem másnak köszönhető, minthogy hosszú szenvedés után sikerült végre a Windows 10 Creators Update-t a gépre erőszakolni, és ennek megfelelően nagyon megváltozott az együttélésem az eszközzel.

Értékeljük akkor újra, hogy vajon mik is lettek a tapasztalatok a frissítés, és egy huzamosabb folyamatos használati periódus után. Melyet a Y580-m távozása okozott.

A felhasználói élmény

Software

Nos ez sokat javult mióta a Windows 10 Creators Update fut a gépen, mely nem csak a könnyebben és logikusabban használható gesztusokat hozta magával, de az összes virtuális aszisztens közül a kedvencemet: Cortana-t is. Ami rengeteg frissítésen ment keresztül az elmúlt pár hónapban, és melynek köszönhetően most már bármilyen a telefonomon (Samsung Galaxy J3 2016 [melyről hamarosan érkezik a hasonló cikksorozatunk]) kapott értesítésre regaálni tudok a Windows rendszeréből nagyban megkönnyíti a dolgomat, és elősegíti, hogy kevésbé hiányoljam az iOS és macOS Continuity és Handoff funkcióit.

Az Office 365 előfizetésnek köszönhetően most már úgy szintén nem kell azzal bajlódnom, hogy esetlegesen ne érjem el bárhonnan a dokumentumatimat, és a OneDrive-ba történő mentésnek köszönhetően akár valóban az egyik eszközön elkezdhetem, és egy másikon minden probléma nélkül fejezhetem be a cikkeim szerkesztését.

Hardware

Ez mondjuk egy olyan pont ami nem változott, legalábbis a laptop felszereltségét ahogy már azt említettük az előbbiekben is, a felhasználó nem tudja megváltoztatni, ennek megfelelően továbbra is az Intel Celeron N2480-as CPU, 2GB LPDDR3 RAM, valamint egy 32GB-s PCI-e SSD, illetve egy 1366×768 pixel felbontású 11”-es TN-LCD panel teszi ki a hardware konfigurációt. Ehhez jön még a 45 wH-s akkumulátor, valamint egy full size 10 keyless billentyűzet. (Melyre az utóbbi cikkekben panaszkodtam már, és szerintem érezhető, hogy erről változhatott meg a véleményem.)

És ez mondjuk teljesen jogos, miután az elmúlt pár hétben gyakorlatilag azért dolgoztam folyamatosan, hogy a weblapot, és annak működését vissza tudjuk állítani a tőlünk megszokott szintre. Illetve mivel Y580-m “elhalálozott” így nem volt más lehetőségem az új laptopom megérkezéséig (a telefon bemutatója után nyilván erről kerülnek majd ki a tapasztalatok) mintsem a 11”-es készüléken gyártani a tartalmakat. És azt kell, hogy mondjam abszolút nem vártam más eredményeket, mint amit a negyedik hét végén tapasztaltam.

Azonban kellemesen csalódnom kellett, mivel bár a billentyűk által megtett út továbbra sem a leghosszabb a világon, ettől függetlenül a megváltozott életmódom sokat segített azon, hogy ne fáradjanak el a kezeim ennyire hamar, és így a huzamosabb ideig tartó gépelés nem okozott problémát a Yoga 300-on.

Így tehát elnézést szeretnék kérni minden Lenovo felhasználótól és mérnöktől, amiért a múltkor kényelmetlennek nyilvánítottam ezt a beviteli eszközt. Ilyen téren ezt szeretném is visszavonni.

Üzemidő

Ez egy olyan aspektus ahol már jóval több mindent kell figyelembe vennünk, hiszen nem elég, hogy egy új operációs rendszert kaptunk, ami bizonyos téren sokkal jobb tulajdonságokkal rendelkezik erőforrás-optimalizáció terén, mint az előző. Azonban azt sem árt figyelembe vennünk, ami a mai készülékek egyik legnagyobb problémája.

Ez pedig nem más, mint az akkumulátor folyamatos öregedése. Minden egyes töltési ciklussal, mely nem megfelelő módon történik károsítjuk az aksi teljesítményét, mely egy idő után ahhoz vezet majd, hogy nem ugyanazt az üzemidőt érjük majd el, mint amit akkor tudtunk amikor az eszköz hozzánk került.

Figyelembe véve ezeket a tényeket jutottunk el oda, ahol most is állunk, nem vártuk már el a 9 órás üzemidőt, és megmondom őszintén még a 6 órával kapcsolatosan is voltak kétségeim. Azonban legnagyobb meglepetésemre egy-egy munkanapot folyamatos wi-fi használat, maximális fényerő, és körülbelül 6 órányi gépelés mellett kibírt a készülék.

Amennyiben nem az irodai feladatokra koncentráltunk, hanem multimédia tartalmak fogyasztására, úgy már egy teljesen más értéket kaptunk. 1080p-ben történő Netflix streamelés esetén kettő filmet tudtunk végig nézni az eszközön, melyek összességében 5 órát, és 45 percet emésztettek fel. És a laptop ekkor jelenítette meg az üzenetet, miszerint a töltöttség 20% alá esett.

Bár mostanában nem volt lehetőségem arra, hogy az abszolút kímélő üzemmódot is kipróbáljam, ami az Airplane Mode, Battery Saver, illetve alacsony teljesítményű Windows profilt teszi ki. A tapasztalatok alapján ezzel a beállítással nagyjából tíz – tíz és fél órát jósolnánk a készüléknek.

Windows 10 Benchmark

Bár a hardware konfiguráció nem változott, ettől függetlenül bizonyos tesztek, és bizonyos programok teljesen másképp kerülhettek optimalizálásra az adott software verzióval, ennek megfelelően ismét neki mentünk az AIDA64, Cinebench, Geekbench, Speedtest, illetve PCMark 10, CrystalDiskMark hatos fogatának.

Úgyhogy nem is húznám tovább az időt ezzel, lássuk az eredményeket.

AIDA64 stressz teszt

Nos alapvetően az eredményeken jól látszik az, hogy mennyire stabil hőmérsékletekkel üzemel a Lenovo Yoga 300-11IBY. Abban a nagyjából fél órában amíg a teszt futott a CPU hőmérséklete egyszer sem lépte át a 60°C-os határt.

És az úgynevezett ‘Thermal Throttling”-nek jelét sem láttuk, így a tesztünket nem is ismételtük meg a hűtőpadon.

Cinebench

Nos megmondom őszintén ezen az eredményen egy kicsit meglepődtem, mivel nem gondoltam volna, hogy ennyit esik majd a pontszám az előző futtatáshoz képest, még a Windows 8.1 64-bites környezetében.

Bár az 53 ponttal senki sem dicsekedhet, hiszen még az olyan eszközök is, mint a MacBook 12″ Late 2015 is túlszárnyalják ezt az értéket. Azonban azt kell, hogy mondjam, hogy egy ennyire alacsony kapacitású hardware-től ez még mindig nem rossz eredmény.

Geekbench

Hasonló eltérések voltak megfigyelhetőek a Geekbench esetén is. Az egy magra eső érték leesett, míg a több magra vonatkozó érték valamilyen szinten javított az előző futtatás eredményein.

És bár az ilyen anomáliákat be lehet tudni akár készenléti időben eltelt különbségeknek, akár a háttérben futtatott alkalmazások számának, mégis főleg a Multi-Core teljesítmény esetében ez már egy kevésbé hihető magyarázat.

PCMark 10 (Standard Workload)

A PCMark10 egy teljesen új szoftver abban az értelemben, hogy eddig még nem teszteltünk az adott csomaggal, és még nem volt alkalom arra, hogy egy ennyire átfogó összesítést csináljunk egy-egy eszközön.

A benchmark gyakorlatilag a mindennapos felhasználástól kezdve, egészen az idő, – és erőforrásigényesebb feladatokig mindent végig néz, és végig próbál az eszközön, mintegy alávetve a hardware és software elemeket olyan feladatoknak is, amire az nem alkalmas / illetve nem ajánlott az ilyen célú használata.

Az overall 730-as pontszám mint az a mellette lévő állapotjelzőn is látszik nem számít éppen magas értéknek. Azonban, ha figyelembevesszük mindazt, hogy ez miként is jött össze az már egy teljesen más történet.

Az alapvető feladatok elvégzésére, mint alkalmazások közötti váltás, videókonferencia-beszélgetések, illetve webes böngészés igencsak magas pontszámokkal végeztek, nem is beszélve a szövegszerkesztési, és a táblázatkezelési értékekről. Ahol a Yoga 300-11IBY megbukik az természetesen a jóval erőforrásigényesebb tartalom készítési feladatok ellátása.

Speedtest

Ezt sajnálatos módon nem a saját hálózaton sikerült tesztelni, ennek megfelelően pedig az eredmények nem éppen magukért szólnak. Egyik ismerősöm ADSL kapcsolatán futtattam le a tesztet, mivel a cikk írásakor nem tartózkodtam a lakásomban, így a látott eredmények nem tükrözik a teljes potenciálját az Intel Wi-Fi + MIMO chipjének.

Bár a 9 miliszekundumos ping érték abszolút nem számít rossznak, ahogy egy ADSL kapcsolaton keresztül a 14,86 Mbps letöltési sebesség sem. A feltöltés viszont abszolút nem várt, és mondhatni sokkoló eredményt hozott.

CrystalDiskMark

Itt abszolút nem ért el rossz eredményeket a készülék, a maximum 173,7 MB/s olvasási, illetve a maximum 78,01 MB/s írási sebességek igencsak jónak számítanak, egy ennyire olcsó készüléktől.

És bár elismerem, hogy egy NVMe, vagy akár csak egy PCI-e SSD sebességével az alaplapra forrasztott tároló, azonban ahhoz, hogy az irodai feladatainkat elvégezzük, vagy relatíve rövid idő alatt másoljunk fájlokat a meghajtóról egy USB 3.0-s eszközre, ahhoz bőven tökéletes.

Mindennapos használat

Ez nem sokban változott, talán csak annyiban, hogy egy iroda váltásnak köszönhetően most már nem él az a veszély, hogy a Macbook Air-eket cserélné a cég egy másik eszközre. Így tehát mostanra teljes mértékben átlagos felhasználói feladatokra módosult. Böngészés, filmnézés, néhai dokumentum-szerkesztés, illetve bizonyos mértékben videó és kép szerkesztés lett a feladtköre a készüléknek.

Ennek megfelelően nagyjából ehhez mértek voltak az elvárásaim is, és bár tudtam nagyon jól, hogy bizonyos feladatokhoz nem lesz elegendő ez a hardware konfiguráció. De a teljes értékű Photoshop, és PremierePro szoftverek USB 3.0-n keresztül történő futtatása bőven elegendő volt ahhoz, hogy egy 1920×1080@30fps, 16 kbit/s adatátviteli sebességű felvételeket, ha nem is gond nélkül, de használhatóan tudjak vágni. Illetve a szokásos 3000×3000@300 dpi méretű grafikákkal történő munka megfelelő renderelési sebességgel tudta a különböző objektumokat kezelni. Azonban mint azt már az előbbiekben is elismertem, ez abszolút nem az a felhasználási mód volt, amit az eszköz potenciális végfelhasználói elvárnának majd.

És pont emiatt szeretnék visszatérni erre a vonalra, a Yoga 300 már többször bizonyította, hogy utazáshoz, illetve arra, hogy egy-egy hiba esetén elsődleges készülékként funkcionáljon egy olyan környezetben ami nem tartozott volna az erősségei közé, bőven megállja a helyét. Így, ahogy azt már az előbbiekben is megírtuk mindenképpen ajánlani tudjuk a terméket mindazoknak akik egy könnyen hordozható, megbízható, és kényelmesen használható kompakt gépet szeretnének magunknak. Mely kiváló üzemidővel, és kellő gyorsasággal rendelkezik az egyszerűbb irodai feladatok ellátásához, illetve a különböző multimédiás tartalmak fogyasztásához.

Ahogy azt már említettük a cikk elején is a következő héten ugyanekkor a Samsung Galaxy J3 2016 készülék első bemutató cikkével jelentkezünk majd. Majd miután azzal a sorozattal végeztünk, a Y580-m utódjának bemutatása kerül napirendre. Így szép lassan visszatérünk a normális kerékvágásba, és ismét minőségi tartalmakkal jelentkezünk majd nektek, ahogy azt már tőlünk megszokhattátok.

Addig is köszönjük, hogy velünk tartottatok. Amennyiben tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Ha nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor kérlek iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, valamint kövessetek bennünket az alábbi közösségi média oldalak mindegyikén.

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

Termékbemutató: Lenovo Yoga 300-11IBY (Negyedik [befejező] rész)

2017. április 25.2017. október 9. Szutor Márk által, Lenovo Yoga 300, Technológia, Termékbemutató kategória

Szép lassan véget ér az első hónap, amit a laptoppal tölöttem, és ez idő alatt azt kell, hogy mondjam tapasztaltam bőven hideget, és meleget.

Bár alapból nem volt éppen fair az, hogy egy MacBook Air teljesítményével próbáltam összevetni a dolgokat, még akkor sem, ha a Yoga 300 a cégnél a fent említett terméket hivatott leváltani.

Ettől függetlenül próbáltam annyira nyitott, és annyira rugalmas maradni, amennyire az lehetséges volt részemről.

És most, lezárásképpen szeretném összefoglalni a gondolataimat az elmúlt négy hét tapasztalataival kapcsolatban.

Kezdjük talán az elvárásaimmal.

Nos alapvetően ami mindenképpen a listámon volt ilyen téren, az nem volt más, mint a hosszú akkumulátor-üzemidő. Ezen felül a kompatibilitás az eddig meglévő dokumentumaimmal, és szoftverekkel, amiket eddig használtam, valamint természetesen a hordozhatóság.

A szoftverélménnyel kapcsolatban nem akartam túlságosan elszállni, hiszen tudtam jól, hogy nem várhatom el a MacOS megoldásait egy Windows-t futtató eszköztől, így ebben a kategóriában összesen egy Windows 10 Creators Update kompatibilitás volt a “kívánságom”.

A hardverelemek tekintetében pedig a kényelmes billentyűzet, és trackpad, valamint a könnyen és pontosan használható érintőképernyő voltak a listámon. Mindemellett természetesen a wi-fi, illetve bluetooth modul használhatósága, illetve kiváló adatátviteli sebessége volt még számomra elengedhetetlen.

És akkor lássuk, hogy mit is kaptam.

Mindenekelőtt egy megkésett befejező epizódot ennek a sorozatnak, mivel sem a Windows 10 Anniversary Update, sem a Windows 10 Creators Update nem került telepítésre. Köszönhetően különböző hibaüzeneteknek, nem elegendő mennyiségű tárhelynek, stb. stb. Sajnálatos módon ezen a BIOS frissítés, a Windows 8.1 újratelepítése, a beépített vírusirtó szoftverek, és felesleges driverek, valamint szoftverek eltávolítása sem segített.

Így maradt a mindössze nagyjából 8 órás hasznos akkumulátorüzemidő, melyet nem sikerült a Windows 10 optimalizációjával feljebb tornászni. Illetve így természetesen nem tudtam aktiválni normálisan még más szoftver csomagokat sem, melyek egyébként nagy szerepet játszanak az életemben.

Bár talán itt kellene szembenéznem azzal a ténnyel, hogy nem a saját laptopomról van szó, így talán nem meglepő, hogy bizonyos korlátozások vannak beépítve az op. Rendszer üzleti felhasználású verziójába.

Hordozhatóság terén mindenképpen 5 pontot kell adjak a Yoga 300-nak, hiszen a 11”-os méret, és az 1.36 kilogrammos súly, és a 21 miliméteres vastagságnak köszönhetően ezt a kategóriát nagyon nagy előnnyel végezte el a Yoga 300.

A gép kis súlyának, méretének és elegáns megjelenésének köszönhetően nem okozott problémát, hogy csak indulás előtt felkapjam, és az iPad-em helyett ezt vigyem magammal. És meg kell mondjam, ezeken a napokon egyáltalán nem hiányoltam az Apple tabletének funkcionalitását.

Nos ami a hardverelemeket illeti. Most már kezdem azt mondani, amit eddig nem tettem volna, egy Lenovo termék esetében sem. Ez pedig nem más, mintsem a billentyűzet kényelmetlensége. Na jó, kimondtam a kényelmetlensége. Hosszú napokat töltöttem folyamatos gépeléssel, de bizonyos idő után kezdett nagyon is elfáradni a kezem. Első gondolatom pedig az volt, hogy a billentyűk túl rövid útja miatt történik mindez, ám egyre inkább rá kell jönnöm, hogy ez a 11”-es méretnek tudható be.

A trackpad mint olyan azonban tökéletes, miután eltöltöttem egy fél órát a Lenovo saját konfigurátorában, és személyre szabtam a gyorsulási görbéket, illetve egyéb funckiókat, így már joggal mondhatom, hogy egy funkcionalitásában, és kényelmében olyan jó trackpadet kaptam mint amivel a MacBook Air-en is találkoztam.

Persze a méret terén még akadnak hiányosságok, de egy 11”-es gépen nem hinném, hogy bárhogy tudtak volna nagyobbat eszközölni.

Persze igyekeztem további tényezőket is figyelembe venni ezen értékelés során, és a kezeim fáradása bőven betudható lehet annak is, hogy a körülbelül hat hét órányi gépelés mellett, még nagyjából ugyanennyit írok papírra is. Így lehet nem a laptop összpontszámát kellene rontanom, hanem a saját magam életére vonatkozó dolgokét.

Na, de haladjunk, mert az életben nem érünk ennek a review-nak a végére.

Ami a további hardverelemeket illeti, a wifi antenna esetében nem tapasztaltam hibákat, a jel elég erős volt mindenhol normál böngészéshez, illetve a 720p YouTube streameléshez. Illetve a hálózati adatátviteli tesztünkön képes volt elérni a laptop a nagyjából 5MB/s feltöltési sebességet.

Ami a Bluetooth-t illeti, nos a 4.2-es verzió mondhatni tökéletesen megfelelt az elvárásaimnak, mivel ez lehetővé tette, hogy a telefonhívásaimat úgy szintén a Yoga-n kezeljem, így bár ha nem is azonos, de hasonló szintű kompatibilitást tudtam elérni, mint a MacOS esetében. És bár az SMS-ek kezelése is lehetséges lenne, amennyiben egy Lenovo, vagy Motorola által gyártott Android-ot futtató készülékkel rendelkeznék. De megmondom őszintén a céges telefonomra amennyire kevés SMS érkezik ez nem volt számottevő.

Ami a további hardverelemeket illeti, és itt szeretnék egy kicsit még visszatérni az akksihoz. Miután felnyitottam a gép hasát, azután elég nagy meglepetés ért. Egyrészt mivel bebizonyosodott az a fajta félelmem, hogy esetlegesen egy olyan modelljéről beszélünk a Yoga 300-nak, melyet a felhasználó nem tud frissíteni semmilyen módon. Illetve némiképp furcsán is néztem saját magamra és a Lenovo mérnökeire, hogy amennyiben nem raknak be egy SATA SSD-t, vagy HDD-t, akkor annak a helyét miért nem töltik ki akkumulátorokkal. Mivel bőven lenne hely erre,

Amennyiben ezt a képet megnézitek, akkor az akksit helyét, és méretét a piros négyzet jelzi. Míg a kék ezzel szemben az a hely, ahol a már fent említett HDD, vagy SSD volt a régebbi modellekben, és melynek helye jelenleg teljes mértékben kitöltetlen.

Továbbra sem panaszkodom az üzemidőre, ne essék félreértés. Azonban ha a tervezők, egy olyan kis helyre mint ami a képen is látszik egy 48 wattórás aksit képesek voltak beszuszakolni, akkor vajon mit tudtak volna csinálni az extra hely felhasználásával? Körülbelül 90-100 wattóra környékére tudták volna megnövelni a kapacitást, amivel a Yoga 300 bőven elnyerhette volna a leghosszabb üzemidejű laptop címét nem csak a 11”-es de majdnem minden egyéb méretben, és kategóriában.

Összegzés

A fentebb említettekkel együtt azonban az kell, hogy mondjam, hogy azoknak, akik nem kívánnak komolyabb munkát végezni az eszközeikkel. És számítógéphasználatuk kimerül abban, hogy böngésznek, és esetlegesen néha megnyitnak egy-egy word dokumentumot. Azoknak mindenképpen tökéletes társuk lehet a Lenovo Yoga 300.

Akik egy kicsit komolyabb feladatokra is használják a gépüket, nekik mindenképp javasolnám a régebbi modell megvásárlását, mivel így bizonyos fejlesztéseket saját maguk tudnak majd eszközölni, és ezáltal nem lesznek majd olyan problémák, mint amik nálam merültek fel.

És ezzel el is érkeztünk a mai tartalmunk végéhez!

Ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Amennyiben pedig nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül. Illetve kövessetek bennünket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

Termékbemutató: Lenovo Yoga 300-11IBY (Harmadik rész)

2017. április 11.2018. december 24. Szutor Márk által, Lenovo Yoga 300, Technológia, Termékbemutató kategória

Nos elérkezett ez a kedd is, és örömmel jelenthetem, hogy még az előző részben említett Newcastle – Durham – Leeds – London utat minden gond nélkül kibírta a kis gép.

Mindezt természetesen úgy, hogy közben folyamatosan dolgoztam egy-egy projekten, vagy éppenséggel megállapodáson.

Úgyhogy elérkezett a következő teszt ideje, amikor is sor kerül a benchmark-okra.

A programok, melyeket minden tesztünk során használunk továbbra sem változtak, legalábbis ami a számítógép “agyára” és az akkumulátorra vonatkozik. A grafikus teljesítmény mérésére a Microsoft Flight Simulator X tesztet, a beépített tárhely méretéből adódóan nem tudjuk lefuttatni. Ám úgy érzem, hogy találtunk egy jó jelöltet ezen szoftver helyett.

Lássuk is, hogy mivel fogunk dolgozni?

A CPU stressz teszthez az AIDA64, a processzor teljesítményéhez a Cinebench, az átlagos akkumulátor-üzemidőhöz a Workbench áll rendelkezésünkre. A vezetéknélküli hálózat teszteléséhez a Speedtest.net weboldalt használtuk, a beépített SSD adatátviteli sebességének megállapításához a [program nevét ide beszúrni]- ra/re/rá/ré esett a választásunk.

És akkor a tapasztalatok.

A mindennapos használat során az elméletileg 2.16 Ghz-en pörgő processzor, normál körülmények között általában képes volt kihasználni a teljes Turbo Boost képességeit, és ennek köszönhetően folyamatosan 2.55 GHz volt a maximálisan elérhető órajel ami nagyon is kellemes, és jól használható sebességet adott a gépnek.

A teszt lefuttatása előtt azonban voltak aggályaim, hiszen egyrészt egy olyan gépről beszélünk, ami csak és kizárólag passzív hűtéssel rendelkezik. Illetve a teszt napján nem csak, hogy a lakásban, de a szabadban is a hónap legmelegebb napjának lehettem tanúja. Így az alap hőmérséklet mindkét helyen elérte a 25°C-ot.

Így nem vártam túl jó eredményeket az AIDA64 stressz teszten, arról már nem is beszélve, hogy folyamatosan a gép mellett ültem, hogy azonnal reagálni tudjak az esetlegesen veszélyes hőmérsékletekre, és megszakítsam a folyamatot.

Az első tesztet minden külső hűtés segítsége nélkül futtattuk le, és jól látszik, hogy nem sokkal azután, hogy a CPU 100%-ra pörgött, a hőmérséklet elkezdett emelkedni, azonban nem annyira drasztikusan, hogy az bármilyen téren is befolyásolja a teljesítményt. A 15 perc során a CPU folyamatosan a Turbo Boost órajelén (2.55GHz-n) működött. És nem ért el 63°C foknál melegebb eredményt.

Ami megmondom őszintén hatalmas meglepetés volt számomra, hiszen hiába beszélünk egy alacsony volt-on működő központi egységről, az AIDA64 általában képes a gyártó által meghatározott biztonságos értékekig (85°C – 90°C) felvinni a CPU hőmérsékletét.

Az egyetlen dolog amit észrevettem, az nem volt más, mintsem a billentyűzet felmelegedése volt, és bár nem ért el olyan hőfokot, ami miatt kényelmetlen lett volna a használata. Illetve talán itt kellene megemlítenünk, hogy ez egy abszolút irreális használati mutató, hiszen senki sem lesz képes arra, hogy a processzort folyamatosan 100%-on tartsa majd. Legalábbis az irodai feladatokkal biztosan nem.

Ettől függetlenül azonban adtunk az AIDA64-nek még egy esélyt, és még egy menetet, melyet ezúttal egy USB hűtőpadon végeztük el, hogy láthassuk, vajon ebben az esetben mennyire melegszik majd fel a CPU.

Azt kell mondjam, hogy a hűtés után sem volt túl nagy változás, így tehát jöhetett a Cinebench, amit kifejezetten a processzor tesztelésére használtunk. Hiszen a gépben nincs dedikált GPU, így ez utóbbi tesztet nem szerettük volna megkockáztatni. És az eredményeket tekintve a gép túlteljesített az elvárásainkon.

Legalábbis az Intel Celeron N2480 lapkától nem vártunk volna 50 cn-nél jobb eredményt. Így tehát kellemes meglepetés volt, amikor 10 perc 42 másodperc után megkaptuk a Cinebench eredményét.

Jöhetett mindezek után a Geekbench, ahol a 2015-ös CPU-tól elég jó eredményeket vártam. Azonban úgy érzem, hogy ez volt talán az első teszt ahol az elvárásaimtól messze eltért az eredmény.

A Yoga 300, és az N2480 processzor sem az egy magos, sem a több magos feladatok elvégzésében nem mutatott túl jó eredményt. Bár, ha figyelembe veszem, hogy a Geekbench viszonyítási pontszáma 4000 (mely az Intel Core i7-6600-on alapul) akkor nem nevezném túlságosan rossznak ezt a teljesítményt.

Egészen addig nem, amíg persze nem hasonlítom össze a Mac-ek teljesítményével, ahol a 2010-es évek elején megjelent gépek bőven felülmúlták a Yoga 300 számítási kapacitását.

Ezek után pedig már csak egy dolog volt hátra, ez pedig a hálózati sebesség teszt. Ehhez a Speetest.net weboldalt használtuk három különböző pozícióban. Az elsőt olyan távol a router-től amennyire csak lehet, ami köszönhetően az eszköz földszinti elhelyezésének nem volt nehéz. Mindössze a második emeletre kellett feljönnöm, és kényelmesen elhelyezkednem amíg lefutott mindez.

Itt azonban már akadtak furcsaságok, a ping kiváló, legalábbis 20 miliszekundumnál jobbat nem is vártam volna a szolgáltatómtól. A letöltési érték azonban némiképp megkérdőjelezhető.

Így ezen eredmények elérése után jöhetett egy komplett router reboot, hogy lássam vajon az megoldja-e majd a helyzetet. Nos igen, ez a lépés mindenképpen segített a dolgokon. És ennek megfelelően már egy egész tűrhető eredményt ért el a Yoga 300

A további tesztek eredménye azonban nem sokat változott, függetlenül attól, hogy közelebb kerültem-e a router-hez, vagy sem. Körülbelül a 20 mbps sávban mozgott mind a letöltés, mind a feltöltés sebessége.

Azonban, mindezektől az eredményektől függetlenül azt kell, hogy mondjam, hogy megszerettem, és megtanultam élni a Lenovo ultraportable notebook-jával. És bár nem mondom, hogy lecserélném a Mac-et erre a gépre. Viszont az alapvető irodai feladatok ellátásához boldogan használnám, amennyiben nem lenne más a terítéken.

Jelenleg kétes érzésekkel nézek az utolsó hét tesztelés elé, már csak azért is, mert az utóbbi három hét gondolatai, és érzései kavarognak a fejemben. És bár tudom nagyon jól, hogy mit hiányolok a gépből. Arra viszont egyetlen példát sem tudok felhozni jelen pillanatban, hogy ne lettem volna megelégedve a felhasználói élménnyel.

És azt hiszem ez egy tökéletes lezárása lett ennek a résznek. Reméljük, hogy ismét tudtunk némi hasznos információval szolgálni a Lenovo Yoga 300-11IBY-ról?!

Amennyiben igen, és ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Amennyiben pedig nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül. Illetve kövessetek bennünket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.

Szutor Márk

Termékbemutató: Lenovo Yoga 300-11IBY (Második rész)

2017. április 4.2018. december 24. Szutor Márk által, Lenovo Yoga 300, Technológia, Termékbemutató kategória

Elérkezett hát a második hét vége, mióta megkezdtem együtt élésemet a Lenovo 11”-os laptopjával.

Sikeresnek könyveltem el mindezt? Vagy úgy gondolom, hogy vannak még hiányosságok a komfortérzetben? Akadtak vajon olyan problémák, amiket szerettem volna elkerülni?

A fentebbi kérdések közül kettőt mindenképpen megválaszolunk, görgessetek lejjebb a részletekért!

Mit is vártam az elmúlt egy héttől? Könnyű hordozhatóságot, kiváló akkumulátor üzemidőt, kényelmes tömegközlekedésen történő használatot.

És mit kaptam?

A könnyű hordozhatóság köszönhetően a gép kis méretének, és súlyának nem volt túlságosan nehezen teljesíthető követelmény a részemről. A Yoga 300 jól vette ezt az akadályt, és kényelmes útitárssá vált a mindennapjaimban.

Többekben felmerülhet persze, hogy miért adjanak ki pénzt erre az eszközre, amikor számukra egy tablet is bőven tökéletes ezen feladatok ellátására. És mondjuk arra, hogy a buszon ülve olvassanak, vagy néha-néha ránézzenek az email-jeikre. És velük egyet is értenék, az iPad Mini-m továbbra is ott figyel a táskám zsebében.

Ellenben itt szeretném felhívni a figyelmet, az első és legfontosabb különbségre, minden laptop, tablet, telefon, illetve egyéb multimédia eszköz ami a kezeim közé kerül, az a legtöbb esetben azonnal munkahelyi, vagy irodai feladatokat lát majd el. És bár semmi kifogásom az ellen, hogy egy-egy email-t elpötyögjek valakinek. Viszont a tablet ott bukik meg ezen a teszten, hogy mire egy fizikai billentyűzetet is hozzá adok a csomaghoz, onnantól kezdve az alapvető funkcionalitását veszíti el a termék.

Na, de visszatérve a laptopra. A mindennapos Word, Excel, Outlook, eM Client, illetve még egy pár másik szoftver egyszerre, vagy felváltva történő futtatása abszolút nem okozott problémát. És itt most inkább ergonómiai szempontokról beszélek, mintsem a hardverelemek képességeiről.

A buszon ülve köszönhetően a 360 fokos zsanéroknak köszönhetően, gyakorlatilag akármilyen kicsi volt is a két ülés közötti távolság, mindig meg tudtam oldani azt, hogy a lábaimmal párhuzamost bezáró alkarral üljek, és dolgozzak a cikkeimen (mint például ezen is), vagy éppen válaszoljak az email-ekre. És egy biztos, ha valahol, hát a Stagecoach buszokon nem kap túl sok teret az ember arra, hogy nagyon kibontakozzon.

Csak, hogy kontextusba helyezzem, aki utazott már WizzAir-el, azok tudhatják, hogy egy 12B/12C, vagy 12D/12E ülésnél mennyi helyet biztosít számukra a légitársaság. Nos azt luxusnak nevezném ahhoz képest, mint amelyik némely elővárosi buszon található.

Na, de Szutor Márk koncentrálj, mert így soha nem leszel kész ezzel a review-val. Szóval térjünk rá egy kicsit a mindennapokra.

Nem tudom, hogy milyen konfiguráció lakozik a laptopotokban, de amennyiben tegyük fel 12:30-kor kellett munkába indulnotok, úgy, hogy nem lesztek a töltő közelében egészen 23:30 környékéig amíg haza nem értek. Otthon mertétek volna hagyni a hálózati adaptert?

Eddig én sem, és ezért volt a táskámban az iPad folyamatosan, mondván, ha lemerülök hazafele menet, akkor még mindig legyen egy nagyobb kijelző előttem, egy jó üzemidejű eszközben.

Ellenben úgy tűnik lassan ez is a múlté. A fenti példánál maradva, 14:30 körül indulok otthonról, hogy 16:15 körül megérkezzek az irodába, ebben persze benne van még valahol egy megálló a pékségben, meg egy átszállás az egyik buszról a másikra, de az maximum 10-15 perc, tehát ennyit hagyom csak pihenni a notebook-ot. Miután beértem, és 16:30-tól neki álltam az irodai feladatokkal foglalkozni, aközben a Yoga folyamatosan csatlakoztatva van a wi-fire, illetve ha esetleg konferencia hívásra kerülne a sor, akkor a kábeles kapcsolatra.

A munkaidőm valamikor 21:00 – 21:15 körül ér véget (legalábbis az elmúlt egy héten, és a most következőn ez a helyzet. Mivel enyhén szólva elszabadult a pokol március első pár hetében)

Nos egy ennek megfelelően átlagos napon, illetve a hazafelé tartó busz úton, mely attól függően aktív, hogy egyik kollegám is velem utazik-e folyamatosan merítem az akkumulátort, és az elért eredmények azt mutatják, hogy nagyjából 40%-45%-os töltösséggel érek haza. Mindezt természetesen a Windows energiatakarékos üzemmódjában.

És bár az igazi teszt csak ennek a cikknek a megjelenése után jön majd, amikor is a Newcaslte – Leeds vonat, és a Leeds – Newcastle busz utat kell majd kibírnia miközben folyamatosan dolgozom az arról az útról szóló cikkemen, illetve esetleg megnézek egy filmet. Egy kicsit jobb érzésekkel indulok neki fejben már most ennek a túrának. Hiszen tudom a Yoga 300 kibírja majd a 20:30-as indulástól egészen a másnap reggel 06:15-ös érkezésik az utat.

Persze azon a napon nem fogok elindulni töltő nélkül, hiszen a visszautat is meg kell majd tennem valahogy, ami bár jóval rövidebbnek ígérkezik, így első ránézésre, de itt már inkább biztosra mennék.

Mit is mondhatnék még ezen felül, beszéljünk az irodai használatról? Vagy éppen a multimédia fogyasztásról?

Nos, mint azt már az előző cikkemben is említettem volt olyan probléma, hogy bele futottam a Windows hibaüzenetébe. Ami arról tájékoztatott, hogy túlságosan kevés a felhasználható RAM mértéke. És mondhatni felszólított, hogy zárjak be néhány alkalmazást.

Nos egy friss Windows 8.1 újratelepítés után jelentem ez a probléma is megoldódott. Lévén, hogy semmilyen Lenovo bloatware nem került installálásra ez alkalommal, és így a háttérben futó folyamatok száma is drasztikusan csökkent. És miután az operációs rendszer, a Google Chrome, illetve az Open Office Writer megynitása megtörtént, még akkor is rendelkezésemre áll nagyjából 700 MB az összes memóriából.

Ami a kényelmet illeti. Megmondom őszintén nem gondoltam volna, hogy hozzá tudok majd szokni egy 11”-es laptophoz. Legalábbis eleinte ez volt a benyomásom, és nem gondoltam volna, hogy egy hétnél tovább tesztelném majd az eszközt a cég számára. Viszont be kell látnom, hogy tévedtem. A 13” ellen sincs kifogásom, sőt talán számomra az a tökéletes méret, ha hordozhatóságról beszélünk. Viszont köszönhetően némi ügyes tervezésnek a Lenovo részéről a Yoga 300 abszolút nem érződik annyira aprónak, mint azt a képátlótól várnánk.

A kezeim nem fáradnak el, ha hosszú időt töltök a géppel, és végzem a dolgomat. Sőt azon kaptam magamat, hogy mostanában az Ideapad Y580-met már inkább csak szórakoztatásra használom, és a Yoga-n készítek mindent, legyen szó akár számotokra megjelenített / megjelenítésre kerülő tartalmakról, illetve akár a vállalati feladataimról.

De, mi a helyzet a MacBook-al? Nem azt mondtad, hogy az a „munkagéped”?

De igen, ellenben egy valamit nem mondtam el ezekkel a tesztekkel kapcsolatosan. Ez pedig a következő, ilyenkor amikor egy négy hetes teszt időszak következik be az életemben. Akkor teljes mértékben hátra hagyom azon eszközeimet, melyeket addig elsődlegesnek mondtam. Hiszen mi értelme lenne, ha minden nap nálam lenne a Mac, hiszen akkor azt akarnám használni, ha valami nem stimmel a Yoga 300-al, nemde?!

És ezt nem véletlenül csinálom így, egyrészt, ha úgy döntök, hogy én is megtérek az irodában, és Apple-ről valami másra váltok. Akkor már tudom, hogy mi az amit szeretnék. Egy hónap elég hosszú idő ahhoz, hogy kiismerjünk egy terméket, illetve, hogy megszokjuk, és megtanuljuk az együttélés szabályait.

Ne nyiss meg 20 lapot Chrome-ban, mert megőrülsz majd olyan lassú lesz minden. Ne nagyon próbálj letölteni filmeket a belső tárhelyre, mert 32GB semmire sem elég az Op. Renszer telepítése után. Mindig legyen nálad egy USB Drive, a személyes fájljaidnak. És ezeket még hosszasan lehetne sorolni, nem mondom, hogy nem. De úgy gondolom, hogy alapvetően sikerült összefoglalnom azt, hogy milyen is ezzel a laptoppal élni.

A kijelzőre továbbra sincs akkora panaszom, mint jó pár másik szakújságírónak. Legalábbis az elmúlt egy hét során mind beltéri, mind kültéri használat esetén bőven megállta a helyét fényerő terén. A betekintési szögek, valóban lehetnének jobbak, már csak azért is mert így az amúgy szeretett, és hasznosnak talált f.lux app futtatása gyakorlatilag értelmetlen ezen az eszközön. Valószínűleg az érintőképernyő, és a TN panel kombinációja okozhatja mindezt, ugyanis nem tudtam elérni ugyanazt a színkorrekciót, mint a Y580-am esetében.

Ami már csak azért is furcsa, mert a Yoga 300 esetében egy három évvel fiatalabb laptopról beszélünk. És ennek megfelelően még ha nem is vártam hasonló eredményeket, mégis a 11 colos notebook felé támasztottam többet. Arról már nem is beszélve, hogy az elmúlt pár év együtt töltött munka után az Y580-tól már csak annyit várok el, hogy kapcsoljon be, fusson rajta normálisan egy pár free-to-play játék, illetve mindezek mellett esetleg még rendereljen videókat, és képeket, meg audio fájlokat, s a többi.

De megint eltértem a témától nem igaz?

Szóval igen, a kijelző színeire, pontosabban az alacsonyabb színhőmérsékleti beállításokra van egy pár keresetlen szavam. Ezen felül azonban meg vagyok elégedve a dolgokkal. Az érintőképernyő remek, nem találkoztam hibákkal sem a pontosság, sem a semleges zónák terén. A Windows 8.1 gesztusait nagyon is jó érzés így kezelni. És megmondom őszintén vissza is térnék ehhez az operációs rendszerhez. Ha a Microsoft hajlandó lenne az erre kiadott Mail, People, és Calendar appok frissítésére.

Mondjuk még mindig a munkánál tartunk, szóval itt az ideje áttérni a multimédiára, lássuk, hogy ott miként teljesített a laptop?

Videóbeszélgetésekhez a 720p-s webkamera, illetve a mikrofon együttes tökéletesen megfelel. A hang minősége több kollegám, és a szerkesztőségi tagok szerint is megfelelő, és elég tiszta ahhoz, hogy még lassú, és akadozó internetkapcsolat esetén is kivehető legyen, hogy mit is mondtam.

1080p YouTube videók, tökéletesen akadás mentesen kerülnek lejátszásra, ami az Intel HD Graphics 4000-től mondjuk nem lehetetlen kérés, de eléggé feszegeti a limiteket. A hangszórók, illetve a Dolby Digital Plus vezérlő arra nem igazán volt képes, hogy jó hangzást biztosítson a laptopnak. Legalábbis filmek, vagy zene esetén biztosan nem. Beszélgetések, és a normál emberi beszédhang reprodukálása azonban egy nagyon erős pontja a történetnek, de talán itt kell levonnom azt a konklúziót, amit már az első hét során is kellett volna. Ez a notebook abszolút nem a hardcore felhasználóknak lett kitalálva, és főleg nem azokra a feladatokra, amiket ők végeznének rajta.

A Lenovo jól pozicionálta a Yoga szériát, hiszen elsősorban a professzionális felhasználásra koncentrált, és ez itt sincs másképp. Az alapvetően irodai használatra kitalált sorozat kifejezetten ebben a tekintetben teljesít jól. És ennek a vonalnak azt kell mondjam, nagyon jól eltalált tagja a Yoga 300-11IBY is.

És bár valószínűleg ez pontosan az a konklúzió, amit a cikket idáig elolvasók vártak.

Így tehát had tegyek még hozzá annyit, hogy ettől függetlenül a szokásos benchmark-okat természetesen le fogom futtatni a gépen. (Még jó, hogy van egy USB-s laptop hűtőm, mert az Intel Celeron CPU passzív hűtésében egy AIDA64 stressz teszt alatt nem feltétlenül bíznék)

Szutor Márk

Nos elérkeztünk a tesztelésünk utolsó hetéhez.

És az elmúlt időszak elég sok jó élménnyel zárult

Azonban felmerült egy pár olyan dolog, és észrevétel a HP EliteBook 850 G3-al kapcsolatosan ami mellett nem tudunk szó nélkül elmenni.

Lássuk tehát, hogy mit is vártunk el, illetve mi is az amit kaptunk?

Kényelem / Ergonómia

Hordozhatóság

Üzemidő

Teljesítmény

Összeszerelési Minőség

Taralom fogyasztás

Összegzés

Megosztás:

Tetszett a bejegyzés?

Elérkeztünk hát a tesztelésünk harmadik hetének végéhez.

Ez pedig nem is jelenthet mást, mintsem, hogy ismét elővettük, és leporoltuk azokat az alkalmazásokat.

Amiket már jó ideje nem volt alkalmunk használni.

Kezdjük talán az egyik legfontosabbal, az AIDA 64 Stressz Tesztjével a dolgokat!

Cinebench R15.0

Jöhetett mindezek után a GeekBench 4

Így nem maradt más hátra, mint a CrystalDiskMark 6 futtatása.

Persze nem felejtettük el a Speedtest.net futtatását sem.

Üzemidő.

Megosztás:

Tetszett a bejegyzés?

Ismét itt vagyunk a már megszokott keddi tartalmunkkal.

Ami nem is lehetne más, mint az előző héten megkezdett HP EliteBook 850 G3 bemutatójának második része.

Az elvárásokat illetően elég hosszú volt a lista a laptoppal kapcsolatban.

Lássuk hát, hogy sikerült-e megfelelni mindnek?

És itt érkeztünk el az első kényelmetlenséghez a laptoppal kapcsolatosan.

Azonban, hogy a negatív kommentek felől egy kicsit más irányba is elvigyük ezt a cikket.

Had ejtsek egy pár szót a laptopba épített SSD-ről.

Megosztás:

Tetszett a bejegyzés?

Nos elérkezett egy újabb hónap, és ezzel együtt egy újabb terméket mutatunk be nektek.

Bár a mostani, már nem egy mai csirke, hiszen a HP azóta piacra dobta az EliteBook negyedik, illetve ötödik generációját.

Azonban ez senkit se tántorítson el attól a lehetőségtől, illetve azoktól a képességektől, amit esetlegesen ez az eszköz nyújtani tud.

A:

B:

C:

Lássuk azonban, hogy milyen belsőt takar, a szolid külső?

Ez pedig nem is lesz más mint az I/O

Térjünk át azonban egy kicsit a tartalmak fogyasztására.

Ez pedig nem is más, mint a billentyűzet, és a trackpad.

Ami a trackpadet illeti.

Nézzük akkor, hogy mit is kaptunk az elmúlt pár nap alatt?

Megosztás:

Tetszett a bejegyzés?

Itt van hát Lenovo Flex 2-15 Pro bemutatójának második hete, és szeretném megosztani veletek az eddigi tapasztalataimat.

Hogy sikeresnek vélem-e a vásárlást, avagy úgy gondolom, hogy vannak-e esetleg olyan dolgok, amiket hiányolok a készülékből?

Felmerültek-e esetleg problémák, vagy tökéletesen működik minden amire számítottam? Megfelelt-e vajon minden az elvárásaimnak, vagy lenne még bármi olyan, amit szeretnék, ha a készülék teljesítene?

Megosztás:

Tetszett a bejegyzés?

Szép napot minden olvasónknak!

Rég volt már példa arra, hogy ilyen cikksorozotatot jelenítettünk volna meg.

Azonban kedvenc laptopom távozása az élők sorából arra kényszerített, hogy egy alternatíva után nézzek.

Így esett a választásom az általam már valamilyen szinten ismerős Lenovo Flex 2-15 Pro laptopra.

Hardware

I/O

Viszont, ha már a kényelemnél tartunk, akkor talán most kell át térnünk egy másik aspektusára a készüléknek.

Megosztás:

Tetszett a bejegyzés?

Azt hiszem, hogy ez a cikk talán egy kicsit megkésett, bár inkább úgy mondanám, hogy nem várt fordulat eredménye lett.

Bár általában az egy hónapos teszt időszakot pont a 4 cikkel, és a 4 heti tartalommal tudjuk elérni. Azonban jelenleg az utoolsó részt ismét elolvasva úgy éreztük, hogy ezt a tartalmunkat egy valóban utolsó résszel frissítenünk kellene.

Ez nem másnak köszönhető, minthogy hosszú szenvedés után sikerült végre a Windows 10 Creators Update-t a gépre erőszakolni, és ennek megfelelően nagyon megváltozott az együttélésem az eszközzel.

Értékeljük akkor újra, hogy vajon mik is lettek a tapasztalatok a frissítés, és egy huzamosabb folyamatos használati periódus után. Melyet a Y580-m távozása okozott.

Megosztás:

Tetszett a bejegyzés?

Szép lassan véget ér az első hónap, amit a laptoppal tölöttem, és ez idő alatt azt kell, hogy mondjam tapasztaltam bőven hideget, és meleget.

Bár alapból nem volt éppen fair az, hogy egy MacBook Air teljesítményével próbáltam összevetni a dolgokat, még akkor sem, ha a Yoga 300 a cégnél a fent említett terméket hivatott leváltani.

Ettől függetlenül próbáltam annyira nyitott, és annyira rugalmas maradni, amennyire az lehetséges volt részemről.

És most, lezárásképpen szeretném összefoglalni a gondolataimat az elmúlt négy hét tapasztalataival kapcsolatban.

Megosztás:

Tetszett a bejegyzés?

Nos elérkezett ez a kedd is, és örömmel jelenthetem, hogy még az előző részben említett Newcastle – Durham – Leeds – London utat minden gond nélkül kibírta a kis gép.

Mindezt természetesen úgy, hogy közben folyamatosan dolgoztam egy-egy projekten, vagy éppenséggel megállapodáson.

Úgyhogy elérkezett a következő teszt ideje, amikor is sor kerül a benchmark-okra.

Lássuk is, hogy mivel fogunk dolgozni?

És akkor a tapasztalatok.

Megosztás:

Tetszett a bejegyzés?