Termékbemutató: Lenovo Flex 2-15 Pro (második rész) 

Itt van hát Lenovo Flex 2-15 Pro bemutatójának második hete, és szeretném megosztani veletek az eddigi tapasztalataimat.

Hogy sikeresnek vélem-e a vásárlást, avagy úgy gondolom, hogy vannak-e esetleg olyan dolgok, amiket hiányolok a készülékből? 

Felmerültek-e esetleg problémák, vagy tökéletesen működik minden amire számítottam? Megfelelt-e vajon minden az elvárásaimnak, vagy lenne még bármi olyan, amit szeretnék, ha a készülék teljesítene?

A fentebbi kérdések közül igyekszem majd mindegyikre választ adni, így hát görgessetek lejjebb a részletekért!

Az elmúlt egy héttől mindenképpen azt vártam, hogy a készülékben rejlő potenciált ki tudjam használni, és mindezek mellett képes legyek valamilyen szinten egy képet alkotni arról, hogy mi rejlik a gépben.

És mit kaptam?

Nos akárhogy is nézem a könnyű hordozhatóságot a készülék 15.6”-es mérete miatt sokan egyből ki is vennék ebből a sorból, illetve ezek közül a kritériumok közül. Azonban azt kell, hogy mondjam köszönhetően a Flex 2-15 Pro ABS konstrukciójának, illetve az elvékonyított közel Ultrabook-nak megfelelő specifikációkhoz. Így semmilyen problémát nem jelent, ha a laptopot a kamerámmal, illetve még egy pár dologgal együtt a táskámba rakom, és magammal viszem egy-egy hosszabb túrára.

Ami mindenképpen probléma volt számomra az természetesen az akkumulátor-üzemidőben mutatkozott meg. Nem értem túlzottan a Lenovo mérnökeinek, és tervezőinek döntését, és nem csak ennek a laptopnak, de már a Yoga 300-nak az esetében sem. Míg ez utóbbi készülékbe sikerült egy 45 wH-s akksit belerakniuk, amit egyszerűen meg tudtak volna növelni akár 90-re is. Addig a Flex 2-15-be egy összesen körülbelül 13 – 14 wH-s telepet sikerült belerakniuk, ami megint csak érthetetlen számomra.

Hiszen egy 4-ik generációs i7-es (Haswell architektúrán alapuló) processzor, illetve egy nVidia GT840M videókártya mellé ez igencsak kevésnek bizonyulhat. És valóban az is, hiszen a legjobb esetben is összesen három óra aktív használatot sikerült kisajtolnom a gépből a Windows általam valamilyen szinten átkonfigurált energitakarékos szabványán, működő Wi-Fi és 50%-os fényerő mellett.

Így tehát nem tudom, hogy mennyire mernék elindulni az adott készülékkel a reptérre úgy, hogy nem 100%-ra van töltve az akku, és esetleg a buszon dolgozni, vagy filmezni szeretnék. Valószínűleg semennyire, legalábbis egészen addig nem amíg nem szerzek egy 19.000 vagy 25.000 mAh-s power bank-et amin esetleg van egy szabvány európai konnektor csatlakozó is, hogy menet közben is tudjam tölteni a készüléket.

A fent említetteken felül igazából nem tudnék más negatívumot mondani a készülék mindennapos használatával kapcsolatban. Az igényeimnek, illetve annak a használatnak amire vásároltam tökéletesen megfelel. Hiszen mind a különböző Free-to-Play, mind az esetlegesen fizetett játékaim a 60-80 fps tartományban képesek futni, köszönhetően a GT840M GDDR5 memóriájának.

Bár alapvetően nincsenek nagy igényeim, amikor egy-egy eszközt megvásárolok a már az előző bekezdésben említetteken kívül. Hiszen már az egy elég jó jele annak, hogy más alkalmazásokban pontosan mire számíthatok. És bár a Y580 a maga 3-ik generációs i5-ös (Ivy Bridge) processzorával sem nyújtott kis teljesítményt, azonban ugyanannak a körülbelül 4,5 GB-s videófájlnak a renderelési ideje Adobe Premiere Pro-ban nagyjából 25%-al csökkent. Függetlenül attól, hogy a processzor alap órajele nagyjából 36%-al lett alacsonyabb az i5-öshöz képest.

Amit mindenképpen szerettem volna az természetesen a UK English, vagy inkább úgy mondanám, hogy az Európai ISO billentyűzet megléte, hiszen enélkül nem feltétlenül tudom minden feladatomat nagyobb nehézségek nélkül elvégezi. És bár próbálkoztam azzal, hogy egy makró segítségével megváltoztatom bizonyos billentyűk visszaadott karakterét. Itt azonban a nyelvek közötti váltásnál ütköztem problémába. Hiszen míg az angol layout esetében a \ karaktert be tudja szúrni az apró háttérben futó program, addig a magyar kiosztás esetén már nem a ‘í’ lesz a megjelenített betű.

És, ahogy azt az előző részben is írtam, ez egy nagyjából €20-s csere billentyűzettel megoldható lenne, azonban nincs túl sok kedvem akár a magam részéről szészedni, akár egy szervízben kicseréltetni az adott modult.

Mit is mondhatnék még ezen felül, beszéljünk az irodai használatról? Vagy éppen a multimédia fogyasztásról?

Mint azt már az előző cikkemben is említettem köszönhetően az 1920×1080 pixel felbontású IPS kijelzőnek, a multimédia fogyasztás nem is nagyon nyújthatna jobb élményt, mint amit ettől a készüléktől kapok. A színek, a betekintési szögek, valamint a felbontás bőven megfelel azon igényeimnek, ami a média fogyasztásomon alapul. Hiszen mint az általában 720p-ben meglévő filmgyűjteményem, mind az alacsonabb felbontáson lévő sorozataim tökéletesen jelennek meg. A Netflix-ről, illetve YouTube-ról streamelt natív FullHD tartalmakról már nem is beszélve.

Az ergonómia a készülék súlyának, és méretének köszönhetően abszolút megfelelő a saját igényeimnek, bár nem mondom, hogy ne tudnék elképzelni bizonyos javításokat ebben a kategóriában. Mivel, ha van egy aspektusa a készüléknek, amire azt tudom mondani, hogy pocsék, az nem más mint a trackpad. Persze annyi év, és annyi különböző MacBook használata után azt hiszem erről a hardware elemről nem tudok objektíven nyilatkozni. Hiszen az Apple termékek közismertek az üveg felületű, kényelmes és tökéletes gyorsulási görbékkel rendelkező trackpadjeikről. Viszont tökéletesen látszik az is, hogy mire koncentráltak a Lenovo-nál. A kényelmes billentyűzet, a pontos és kényelmesen használható érintőképernyő, és a jól összeválogatott hardware nagyon jó választásoknak, és designnak minősülnek. De úgy tűnik, hogy ahhoz, hogy a készülék árát a jelenleg szinten tartsák, ahhoz fel kellett áldozni valamit. Jelen esetben ez pedig a trackpad lett.

Az elmúlt két hét, és gyakorlatilag az előtte lévő nagyjából egy hónap amióta nálam van a készülék, tökéletes periódus volt arra, hogy egy kicsit jobban megismerjem, és egyedüli eszközként használjam a Lenovo Flex 2-15 Pro-t. Ahogy azt a Yoga esetében is, természetesen itt is arról szól mindez az időszak, hogy megtanuljam a limiteket, és hozzászokjam mindazokhoz a tulajdonságokhoz, amikre sokaknak akár hónapokra is szüksége lenne. Nyugodtan nyisd meg az összes oldalt amire egy nap folyamán szükséged lehet Google Chrome-ban, mivel a Smart Multi-Tasking Feature-nek, valamint az 1.888 MHz-n DDR3 RAM-nak. Az 500GB-s SSHD mondjuk tökéletesen megfelel a céljaimnak, hiszen a 8GB SSD alapú gyorsítótár a lehető legfontosabb fájlokat folyamatosan itt tárolja, és ennek megfelelően a gyakran használt alkalmazásaim jóval gyorsabban töltődnek be, mint azok melyek kisebb aktivitást mutatnak.

Az elmúlt két hét még rá mutatott egyetlen fontos dologra, ez pedig a gép I/O-jának hiányossága. Félreértés ne essék nem rendelkezem túl sok USB eszközzel, azonban mindenképpen jól jönne még legalább kettő darab USB 3.0-s port, vagy ha nem is 3.0-s akkor legalább a régebbi 2.0-s szabványnak megfelelőek. És persze nem mondom, hogy egy egyszerű dongle-el nem tudom megoldani az USB csatlakozó igényeimet. Viszont itt az adatátviteli sebesség rovására sem szeretném feláldozni mindazt amit csatlakoztatni szeretnék a géphez.

Valamilyen szinten sajnálom, hogy a Flex széria összesen két generációt élt meg, és bár értem, hogy a Yoga modellek megjelenésével ez a sorozat teljes mértékben jelentéktelenné vált. Hiszen mi értelme egy 270 fokos zsanérnak, ha meg tudják csinálni a 360-ast is?!

Ami mindenképpen előnyt jelent azonban az eddig használt laptopjaimhoz képest az a sztereó mikrofonok, és a 1080p webkamera. A kép és hangminőség kiváló, és nem jutott eszembe egyszer sem, hogy ezen esetleg változtatni kéne.

Igaz egy szoftver frissítés nem ártana az automatikus szabályzónak, lévén, hogy jelenleg amennyiben egy kicsit hangosabban beszélek, mint azt az audió vezérlő még elviselhetőnek gondolja, akkor elkezdi a mikrofon bemeneti jelszintjét halkabbra venni, és ez néhány konferencia hívás során már okozott problémát.

A Lenovo jól pozicionálta anno a Flex szériát, hiszen elsősorban a professzionális felhasználásra koncentrált, és ez itt sincs másképp. Az alapvetően irodai használatra, és esetleg mellékesen valamilyen multimédia tartalom kreálására kitalált készülék mindkét tekintetben jól teljesít. És azt kell mondjam, ennyi idő után mindenképpen elégedett vagyok a Lenovo Flex 2-15 Pro-val

És bár valószínűleg ez pontosan az a konklúzió, amit a cikket idáig elolvasók vártak.

Így annyit had mondjak még el, hogy bár elégedettségem egyelőre bőven megfelelő, a jövő hét folyamán a lefuttatott benchmark-ok hozhatnak még érdekes eredményeket. A szokásos teszteket melyeket már a Lenovo Yoga 300-11IBY bemutatónk ötödik részében is lefuttattunk természetesen ezen a gépen sem hagyjuk majd ki. Így ismét előkerül majd az AIDA64, a Cinebench, és még sok más.

Ennek, és még az összes többi tesztünk eredményeivel a jövő héten jelentkezem. Addig is, ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Amennyiben pedig nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül. Illetve kövessetek bennünket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

© Szutor Márk
Copyright by M&D’s Blog 2014 – ©

Termékbemutató: Lenovo Yoga 300-11IBY (Ötödik rész)

Azt hiszem, hogy ez a cikk talán egy kicsit megkésett, bár inkább úgy mondanám, hogy nem várt fordulat eredménye lett.

Bár általában az egy hónapos teszt időszakot pont a 4 cikkel, és a 4 heti tartalommal tudjuk elérni. Azonban jelenleg az utoolsó részt ismét elolvasva úgy éreztük, hogy ezt a tartalmunkat egy valóban utolsó résszel frissítenünk kellene.

Ez nem másnak köszönhető, minthogy hosszú szenvedés után sikerült végre a Windows 10 Creators Update-t a gépre erőszakolni, és ennek megfelelően nagyon megváltozott az együttélésem az eszközzel.

Értékeljük akkor újra, hogy vajon mik is lettek a tapasztalatok a frissítés, és egy huzamosabb folyamatos használati periódus után. Melyet a Y580-m távozása okozott.

A felhasználói élmény

Software

Nos ez sokat javult mióta a Windows 10 Creators Update fut a gépen, mely nem csak a könnyebben és logikusabban használható gesztusokat hozta magával, de az összes virtuális aszisztens közül a kedvencemet: Cortana-t is. Ami rengeteg frissítésen ment keresztül az elmúlt pár hónapban, és melynek köszönhetően most már bármilyen a telefonomon (Samsung Galaxy J3 2016 [melyről hamarosan érkezik a hasonló cikksorozatunk]) kapott értesítésre regaálni tudok a Windows rendszeréből nagyban megkönnyíti a dolgomat, és elősegíti, hogy kevésbé hiányoljam az iOS és macOS Continuity és Handoff funkcióit.

Az Office 365 előfizetésnek köszönhetően most már úgy szintén nem kell azzal bajlódnom, hogy esetlegesen ne érjem el bárhonnan a dokumentumatimat, és a OneDrive-ba történő mentésnek köszönhetően akár valóban az egyik eszközön elkezdhetem, és egy másikon minden probléma nélkül fejezhetem be a cikkeim szerkesztését.

Hardware 

Ez mondjuk egy olyan pont ami nem változott, legalábbis a laptop felszereltségét ahogy már azt említettük az előbbiekben is, a felhasználó nem tudja megváltoztatni, ennek megfelelően továbbra is az Intel Celeron N2480-as CPU, 2GB LPDDR3 RAM, valamint egy 32GB-s PCI-e SSD, illetve egy 1366×768 pixel felbontású 11”-es TN-LCD panel teszi ki a hardware konfigurációt. Ehhez jön még a 45 wH-s akkumulátor, valamint egy full size 10 keyless billentyűzet. (Melyre az utóbbi cikkekben panaszkodtam már, és szerintem érezhető, hogy erről változhatott meg a véleményem.)

És ez mondjuk teljesen jogos, miután az elmúlt pár hétben gyakorlatilag azért dolgoztam folyamatosan, hogy a weblapot, és annak működését vissza tudjuk állítani a tőlünk megszokott szintre. Illetve mivel Y580-m “elhalálozott” így nem volt más lehetőségem az új laptopom megérkezéséig (a telefon bemutatója után nyilván erről kerülnek majd ki a tapasztalatok) mintsem a 11”-es készüléken gyártani a tartalmakat. És azt kell, hogy mondjam abszolút nem vártam más eredményeket, mint amit a negyedik hét végén tapasztaltam.

Azonban kellemesen csalódnom kellett, mivel bár a billentyűk által megtett út továbbra sem a leghosszabb a világon, ettől függetlenül a megváltozott életmódom sokat segített azon, hogy ne fáradjanak el a kezeim ennyire hamar, és így a huzamosabb ideig tartó gépelés nem okozott problémát a Yoga 300-on.

Így tehát elnézést szeretnék kérni minden Lenovo felhasználótól és mérnöktől, amiért a múltkor kényelmetlennek nyilvánítottam ezt a beviteli eszközt. Ilyen téren ezt szeretném is visszavonni.

Üzemidő

Ez egy olyan aspektus ahol már jóval több mindent kell figyelembe vennünk, hiszen nem elég, hogy egy új operációs rendszert kaptunk, ami bizonyos téren sokkal jobb tulajdonságokkal rendelkezik erőforrás-optimalizáció terén, mint az előző. Azonban azt sem árt figyelembe vennünk, ami a mai készülékek egyik legnagyobb problémája.

Ez pedig nem más, mint az akkumulátor folyamatos öregedése. Minden egyes töltési ciklussal, mely nem megfelelő módon történik károsítjuk az aksi teljesítményét, mely egy idő után ahhoz vezet majd, hogy nem ugyanazt az üzemidőt érjük majd el, mint amit akkor tudtunk amikor az eszköz hozzánk került.

Figyelembe véve ezeket a tényeket jutottunk el oda, ahol most is állunk, nem vártuk már el a 9 órás üzemidőt, és megmondom őszintén még a 6 órával kapcsolatosan is voltak kétségeim. Azonban legnagyobb meglepetésemre egy-egy munkanapot folyamatos wi-fi használat, maximális fényerő, és körülbelül 6 órányi gépelés mellett kibírt a készülék.

Amennyiben nem az irodai feladatokra koncentráltunk, hanem multimédia tartalmak fogyasztására, úgy már egy teljesen más értéket kaptunk. 1080p-ben történő Netflix streamelés esetén kettő filmet tudtunk végig nézni az eszközön, melyek összességében 5 órát, és 45 percet emésztettek fel. És a laptop ekkor jelenítette meg az üzenetet, miszerint a töltöttség 20% alá esett.

Bár mostanában nem volt lehetőségem arra, hogy az abszolút kímélő üzemmódot is kipróbáljam, ami az Airplane Mode, Battery Saver, illetve alacsony teljesítményű Windows profilt teszi ki. A tapasztalatok alapján ezzel a beállítással nagyjából tíz – tíz és fél órát jósolnánk a készüléknek.

Windows 10 Benchmark

Bár a hardware konfiguráció nem változott, ettől függetlenül bizonyos tesztek, és bizonyos programok teljesen másképp kerülhettek optimalizálásra az adott software verzióval, ennek megfelelően ismét neki mentünk az AIDA64, Cinebench, Geekbench, Speedtest, illetve PCMark 10, CrystalDiskMark hatos fogatának.

Úgyhogy nem is húznám tovább az időt ezzel, lássuk az eredményeket.

AIDA64 stressz teszt

Nos alapvetően az eredményeken jól látszik az, hogy mennyire stabil hőmérsékletekkel üzemel a Lenovo Yoga 300-11IBY. Abban a nagyjából fél órában amíg a teszt futott a CPU hőmérséklete egyszer sem lépte át a 60°C-os határt.

AIDA64 teszt

És az úgynevezett ‘Thermal Throttling”-nek jelét sem láttuk, így a tesztünket nem is ismételtük meg a hűtőpadon.

Cinebench

Nos megmondom őszintén ezen az eredményen egy kicsit meglepődtem, mivel nem gondoltam volna, hogy ennyit esik majd a pontszám az előző futtatáshoz képest, még a Windows 8.1 64-bites környezetében.

Cinebench

Bár az 53 ponttal senki sem dicsekedhet, hiszen még az olyan eszközök is, mint a MacBook 12″ Late 2015 is túlszárnyalják ezt az értéket. Azonban azt kell, hogy mondjam, hogy egy ennyire alacsony kapacitású hardware-től ez még mindig nem rossz eredmény.

Geekbench

Hasonló eltérések voltak megfigyelhetőek a Geekbench esetén is. Az egy magra eső érték leesett, míg a több magra vonatkozó érték valamilyen szinten javított az előző futtatás eredményein.

Geekbench

És bár az ilyen anomáliákat be lehet tudni akár készenléti időben eltelt különbségeknek, akár a háttérben futtatott alkalmazások számának, mégis főleg a Multi-Core teljesítmény esetében ez már egy kevésbé hihető magyarázat.

PCMark 10 (Standard Workload)

A PCMark10 egy teljesen új szoftver abban az értelemben, hogy eddig még nem teszteltünk az adott csomaggal, és még nem volt alkalom arra, hogy egy ennyire átfogó összesítést csináljunk egy-egy eszközön.

A benchmark gyakorlatilag a mindennapos felhasználástól kezdve, egészen az idő, – és erőforrásigényesebb feladatokig mindent végig néz, és végig próbál az eszközön, mintegy alávetve a hardware és software elemeket olyan feladatoknak is, amire az nem alkalmas / illetve nem ajánlott az ilyen célú használata.

PCMark10

Az overall 730-as pontszám mint az a mellette lévő állapotjelzőn is látszik nem számít éppen magas értéknek. Azonban, ha figyelembevesszük mindazt, hogy ez miként is jött össze az már egy teljesen más történet.

Az alapvető feladatok elvégzésére, mint alkalmazások közötti váltás, videókonferencia-beszélgetések, illetve webes böngészés igencsak magas pontszámokkal végeztek, nem is beszélve a szövegszerkesztési, és a táblázatkezelési értékekről. Ahol a Yoga 300-11IBY megbukik az természetesen a jóval erőforrásigényesebb tartalom készítési feladatok ellátása.

Speedtest

Ezt sajnálatos módon nem a saját hálózaton sikerült tesztelni, ennek megfelelően pedig az eredmények nem éppen magukért szólnak. Egyik ismerősöm ADSL kapcsolatán futtattam le a tesztet, mivel a cikk írásakor nem tartózkodtam a lakásomban, így a látott eredmények nem tükrözik a teljes potenciálját az Intel Wi-Fi + MIMO chipjének.

Speedtest

Bár a 9 miliszekundumos ping érték abszolút nem számít rossznak, ahogy egy ADSL kapcsolaton keresztül a 14,86 Mbps letöltési sebesség sem. A feltöltés viszont abszolút nem várt, és mondhatni sokkoló eredményt hozott.

CrystalDiskMark

Itt abszolút nem ért el rossz eredményeket a készülék, a maximum 173,7 MB/s olvasási, illetve a maximum 78,01 MB/s írási sebességek igencsak jónak számítanak, egy ennyire olcsó készüléktől.

És bár elismerem, hogy egy NVMe, vagy akár csak egy PCI-e SSD sebességével az alaplapra forrasztott tároló, azonban ahhoz, hogy az irodai feladatainkat elvégezzük, vagy relatíve rövid idő alatt másoljunk fájlokat a meghajtóról egy USB 3.0-s eszközre, ahhoz bőven tökéletes.

Mindennapos használat

Ez nem sokban változott, talán csak annyiban, hogy egy iroda váltásnak köszönhetően most már nem él az a veszély, hogy a Macbook Air-eket cserélné a cég egy másik eszközre. Így tehát mostanra teljes mértékben átlagos felhasználói feladatokra módosult. Böngészés, filmnézés, néhai dokumentum-szerkesztés, illetve bizonyos mértékben videó és kép szerkesztés lett a feladtköre a készüléknek.

Ennek megfelelően nagyjából ehhez mértek voltak az elvárásaim is, és bár tudtam nagyon jól, hogy bizonyos feladatokhoz nem lesz elegendő ez a hardware konfiguráció. De a teljes értékű Photoshop, és PremierePro szoftverek USB 3.0-n keresztül történő futtatása bőven elegendő volt ahhoz, hogy egy 1920×1080@30fps, 16 kbit/s adatátviteli sebességű felvételeket, ha nem is gond nélkül, de használhatóan tudjak vágni. Illetve a szokásos 3000×3000@300 dpi méretű grafikákkal történő munka megfelelő renderelési sebességgel tudta a különböző objektumokat kezelni. Azonban mint azt már az előbbiekben is elismertem, ez abszolút nem az a felhasználási mód volt, amit az eszköz potenciális végfelhasználói elvárnának majd.

És pont emiatt szeretnék visszatérni erre a vonalra, a Yoga 300 már többször bizonyította, hogy utazáshoz, illetve arra, hogy egy-egy hiba esetén elsődleges készülékként funkcionáljon egy olyan környezetben ami nem tartozott volna az erősségei közé, bőven megállja a helyét. Így, ahogy azt már az előbbiekben is megírtuk mindenképpen ajánlani tudjuk a terméket mindazoknak akik egy könnyen hordozható, megbízható, és kényelmesen használható kompakt gépet szeretnének magunknak. Mely kiváló üzemidővel, és kellő gyorsasággal rendelkezik az egyszerűbb irodai feladatok ellátásához, illetve a különböző multimédiás tartalmak fogyasztásához.

Ahogy azt már említettük a cikk elején is a következő héten ugyanekkor a Samsung Galaxy J3 2016 készülék első bemutató cikkével jelentkezünk majd. Majd miután azzal a sorozattal végeztünk, a Y580-m utódjának bemutatása kerül napirendre. Így szép lassan visszatérünk a normális kerékvágásba, és ismét minőségi tartalmakkal jelentkezünk majd nektek, ahogy azt már tőlünk megszokhattátok.

Addig is köszönjük, hogy velünk tartottatok. Amennyiben tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Ha nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor kérlek iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, valamint kövessetek bennünket az alábbi közösségi média oldalak mindegyikén.


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

© Szutor Márk
Copyright by M&D’s Blog 2014 – ©