Movie night: The Ghost Writer

Sziasztok! Mint az Angyalok és Démonok filmkritikámban is megírtam, Ewan McGregor filmjeiből bár keveset láttam azonban úgy gondoltam, hogy némelyiket akár elsőre, akár újra meglátogatom.

Így esett hát a választás a The Ghost Writer-re a választásom. Mely a rendező Roman Polanski, és a szereposztás alapján nem ígérkezett rossznak. Pierce Brosnan, Ewan McGregor, Kim Cattrall, Olivia Williams, mind mind olyan nevek, akiktől elvárható a jó teljesítmény.

És igazából reméltem is, hogy ez így lesz, mivel alapvetően nem ugrálok túlságosan a Thriller-ekért. Kivéve talán egyet.

Na, de akkor térjünk rá a filmre.

A történet szerint Adam Lang az Egyesült Királyság ex-miniszterelnöke, aki megbízott egy kiadót, hogy írja meg az életrajzi regényét. Az író azonban rejtélyes körülmények közt elhunyt, és itt került képbe Ewan McGregor, azaz The Ghost, akinek az lesz a feladata, hogy előző kollegájának a munkáját befejezze, és elkészüljön a könyvvel.

Persze, egy thriller esetében lehet már tudni, hogy senkinek sincs ennyire egyszerű dolga, amikor el kell készíteni bármi hasonlót. Mármint, Ti elvállanátok egy olyan munkát, még akkor is, ha $250.000 a fizetés, ha tudnátok, hogy az, aki mindezt előttetek végezte, már nincs köztetek? Ugye, hogy nem.

És bár eleinte Ewan McGregor karaktere is ezzekkel a kétes érzésekkel kűzd, hiszen sikeres író szeretne lenni, és ezen a pályán képzelte el az életét, mégis van benne némi megmagyarázhatatlan ellenérzés, az adott munkával kapcsolatban.

Végül ügynöke, és a kiadója unszolására nem tesz mást, mint elutazik az Egyesült Államokba, hogy élete egyik legkalandosabb regényét megírhassa.

Spoiler-Alert

Most pedig, a már megszokott formában kanyarodjunk el egy kicsit a filmtől, és lássuk, hogy én milyen elvárásokat támasztottam ellene, és vajon mindezt Ti is megkapjátok-e majd?!

Alapvetően közvetlenül az Inferno, és az Angyalok és Démonok kritikáim után szerettem volna megírni ezt a Movie Night epizódot, azonban némi hiba csúszott akkor és ott a számításba. Kicsit túl sok volt az új film, illetve az új tartalom. Majd mindezek után már próbáltam minél inkább hanyagolni ezt a tartalmat, mondván, talán nem most a tél kellős közepén kéne egy ilyennel fárasztanom magamat. És megérte elnapolnom a döntést? Hát, ha úgy nézem, hogy most már mennyi kritikán vagyok túl, akkor mindenképpen, hiszen így egy sokkal komplexebb képet tudok alkotni a filmről. Ha viszont úgy nézem, hogy érdemes volt-e ennyit várnom a film megnézésével, akkor semmiképpen sem!

Egy kiváló alkotást hozott össze a rendező, a forgatókönyvíró, és a színészek is, és emiatt sajnálom is, hogy nem került már jóval előbb terítékre mindaz, amit a The Ghost Writer nyújtott.

A filmtől remek színészi teljesítményt, némi összeesküvést, illetve bonyolult cselekményszálakat vártam el, amiben valahogy mindenkinek a története összekapcsolódik valaki máséval, akire nem számítanánk. És hasonlóan az Allied-hoz, csak és kizárólag a film végén kapjuk meg azt a pofont, amit már “megérdemeltünk”! És ezt kaptam? Hát szerencsére igen, volt benne bőven fantázia, és bőven elég cselekmény ahhoz, hogy még véletlenül se legyen unalmas az a két óra, amit eltöltöttem a monitor előtt. Bár igaz, az utolsó 15-20 perc történései azok, amik igazán pörgetik a cselekményt, ettől függetlenül nagyon is érdemes időt szakítani erre az alkotásra.

Térjünk rá egy kicsit a hangulatra

Egy thrillerhez, különösen egy ilyen komoly a valósággal nagyon nagy hasonlóságot mutató politikai thrillerhez a képsorozatok hangulata kellően szürke, és színtelen. Mondhatni egy kicsit már talán nyomasztó is, de ez egyáltalán nem tesz rosszat a film egészének. Sőt inkább pont ez az, amiért odafigyelünk mindenre, ami a színészek arcán, és nem a háttérben történik. Az egyedüli problémát számomra inkább a zene jelentette, mivel úgy éreztem, hogy némelyik jelenethez szimplán nem passzoltak a számok.

Na, de akkor most kanyarodjunk vissza a történethez.

Miután The Ghost megérkezik az Egyesült Államokba, és találkozik Adam Lang ex-miniszterelnökkel, szinte azonnal konfliktus alakul ki kettejük között, mivel Mr. Lang nem hajlandó változtatni mindazon a 647 oldalon, amit az előző író a hosszas kutatómunkájával, és interview-ival összehozott.

A konfliktus persze nem csak a Lang házon belül, hanem azon kívül is fokozódik, ugyanis a Hágai Nemzetközi Bírósághoz eljutatott bizonyítékok alapján a szervezet háborús bűnök elkövetésével vádolja meg az ex-miniszterelnököt. Ez pedig már Ewan McGregor karakterében is kíváncsiságot ébreszt. Hiszen mindenképpen tudni akarja, hogy az ember akinek dolgozik, mennyire lehet veszélyes rá, és a karrierje nézve.

Azonban folyamatosan olyan akadályokba ütközik, mint Adam Lang személyi asszisztense Amelia Bly, aki természetesen próbálja ott védeni főnöke érdekeit, ahol csak lehet. Igaz, még ő sem tudhatja, hogy mindaz, aki ott áll vele szemben, csak egy báb, egy ennél sokkal nagyobb képben.

Na, de akkor lássuk a színészi munkát!

The Ghost (Ewan McGregor)

Ewan McGregor-t talán most láttam annyira hétköznapinak, és annyira közvetlennek, mint eddig még soha. Egy olyan szerepet szabtak rá, amit láthatóan élvezett, és nem lepődnék meg azon sem, ha a későbbiekben esetlegesen írói pályára lépne majd a főszereplőnk.

Az alakítása, minden aspekutsban hiteles, és hála az égnek nem kellett egy amerikai, vagy éppenséggel egy francia akcentust begyakorolnia ehhez a szerephez, ez pedig nagyon sokat segít abban, hogy mégnagyobb kreditet adhassak neki mindazért, amit láthattunk tőle.

A szarkazmus, a néha-néha használt irónia, az egy-egy humoros megszólalás mind-mind olyan hatást kelt, mintha nem is a szöveg,- és a forgatókönyvíró kreálta volna őket, hanem a színész maga, akkor és ott a kamera előtt. Természetesnek, és valósnak hat minden beszélgetés, minden monológ.

Ahogy haladunk előre a történetben, úgy folyamatosan jól látható az a fajta aggodalom, amit egy ilyen esetben valószínűleg mi is át élnénk. Mármint a “főnökünkről” kiderül, hogy egy háborús bűnös, az előző író, aki az életrajzát írta meghalt, és a házban dolgozó alkalmazottakról sem tudjuk, hogy vajon az életünkre törnek majd, vagy ők is csak hozzánk hasonlóan a sötétben tapogatóznak.

Adam Lang (Pierce Brosnan)

Na, hát ha már a hiteles alakításoknál tartottunk. Oh my f*cking God. Pierce Brosnan-ből hogy voltak képesek Brit ex-miniszterelnököt csinálni? Mármint értem én, hogy Írországban született, de az elmúlt években egy kicsit talán túl sok olyan szerepe volt, vagy túl sok időt töltött Hollywood-ban, ami miatt az eredeti akcentusa már sehol sincs.

És ennek megfelelően rémes volt néhol hallgatni, ahogy megpróbálja azt az igazi Westminster (illetve sokan úgy mondanák, hogy proper London) akcentust hozni. Persze értem én, mindenkinek lehet rossz filmje, rossz napja, stb.

De ha már ennyire jól megírták a cselekményt, ha már ennyire jól összeválogatták a szerepeket, akkor nem lehetett volna legalább valami nyelvtanárhoz / logopédushoz elküldeni a szerencsétlent, hogy legalább azok segítsenek a színészek munkájában? És ezzel együtt.

Azonban azt kell, hogy mondjam, függetlenül attól, hogy a plakátokon, és a filmben is mennyire úgy próbálják beállítani, mintha ő lenne az akire koncentrálnunk kéne. Holott mindez, csak egy nagyon szép csel arra, hogy ne figyeljünk oda mindazokra, akik a háttérben húzogatják a szálakat.

Ezzel pedig el is érkeztünk következő karakterünkhöz.

Amelia Bly (Kim Cattrall)

Mindannyiunk fejében valószínűleg van egy elképzelés arról, hogy milyen is az áltagos személyi asszisztens. Egy kicsit pökhedni, egy kicsit túlságosan is tökéletes, és ennek megfelőlen már-már irritáló. Valószínűleg még annak is, aki egyébként alkalmazza az illetőt. Nos ez Amelia Bly esetében ez már azonban változik egy kicsit.

Ő egy jóval karrieristább, és jóval elkötelezettebb személy, mint bárki más lenne. Képes arra a komplett elszigetelődésre a családjától, illetve a barátaitól, amire senki más, csak azért, hogy a munkáját végezze. És a főnökére úgy tekint, mintha az egy rokon, akár férj lenne.

Kim Cattrall pedig tökéletesen hozza a néhol már-már könyörtelen üzletasszonyt, és jó látni azt a csavart is a film végén, ahol a mű megjelenése utáni bemutatón, ezek a fentebbi érzelmek előjönnek.

Arra azonban még az általa alakított karakter sem lehet felkészülve, hogy az orránál fogva vezették ezidáig. És itt jön be a képbe.

Ruth Lang (Olivia Williams)

Mrs. Lang eléggé egy olyan szerep lett melyre a legjobb szó talán a sztereotípia. Hiszen azt a boldogtalan feleséget alakítja, és személyesíti meg, amely a drámákban, illetve egyéb hasonló filmműfajokban látható a legtöbb esetben.

Ez persze csak állca, hiszen a legvégén kiderül, hogy ő volt az aki a háttérből mindent irányított, neki köszönhető az, hogy a férje politikai pályára lépett. Nem csak, hogy a felesége, és legfőbb támogatója volt, de ezzel együtt a tanácsadója is. Ruth hatására hozta meg Adam azokat a döntéseket, amiket a karrierje során a sikert jelentették számára.

És Ruth volt az, aki végül az események láncolatát, mint az előző író halála, vagy a CIA és az Egyesült Királyság közötti összeesküvést / kapcsolatot orchestrálta. És ez persze egészen a film záró jelenetéig titok kell, hogy maradjon mindenki előtt.

És szerencsére ez így is marad, bár most végig gondolva vannak arra utaló jelek, hogy talán egy kicsit több folyhat a háttérben, mint arra első ránézésre gondolnánk. Azonban, erről már nem szeretnék többet mondani. Hiába volt kint a Spoiler Alert “matrica” a cikk elején. Vannak dolgok, amiken nektek kell majd meglepődnötök.

Alapvetően Olivia Williams nagyon jó teljesítményt nyújt a teljes film alatt! És ezzel a mondattal el is érkeztünk a következő pontunkhoz!

Összegezzünk!

Alapvetően ez a film most talán kellett is számomra, hogy hozzon némi változást az életembe. Ugyanis mint azt már a bevezetésben is említettem, nem igazán rajongok a thriller-ekért.

Ezen azonban most sikerült változtatni, ha mást nem egy film erejéig. Mindenkinek tudom ajánlani ezt az alkotást, hiszen nem csak, hogy nagyon leköt, még akad egy társadalomkritika aspektusa is. Hiszen az események a Tony Blair miniszterelnöksége alatt történtekkel vonnak kísérteties hasonlóságot.

Tőlünk mindenképpen megérdemli a film, az alábbi értékelést!

5-out-of-5

Ezzel pedig el is érkeztünk a mai Movie Night epizódunk végéhez. És ezzel a sorozattal is vannak terveink a jövőre nézve. Hamarosan egy kicsit bővebb, és írásos tájékoztatást is adunk majd arról, hogy mi az ami ebben az évben történni fog a weblap életében.

Addig is, ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Ha nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül. Illetve kövessetek bennünket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.

Köszönjük, hogy ismét velünk tartottatok! Hamarosan ismét jelentkezünk!


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50 gmail

Szutor Márk

Facebook page: https://www.facebook.com/mndblog/
English Blog: http://www.markszutor.wordpress.com/
Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Path: http://www.path.com/profile/1M1AT0
Email: youtube.szutormark@outlook.com

 

Movie Night: Angyalok és Démonok

Hol is hagytuk abba a tegnapi nap folyamán? Ja igen, Robert Langdon sikeresen megoldotta a Szent Grál rejtélyét. Ezúttal egy újabb útra indul, azonban ez esetben nem Párizsba, vagy éppenséggel Angliába.

Az út a Harvard egyetemen kezdődik, majd mindezek után Rómába kalauzolja őt az élet, és a megoldandó feladványok sorozata.

Hasonlóan az előző filmhez természetesen most a professzor most sem marad segítség nélkül, és Vittoria Vetra (Ayelet Zurer) az, aki az antianyag felkutatására tett kísérletben segíti Mr. Langdon-t.

A szereposztás azonban nem áll meg itt, és olyan nevek is feltűnnek a listán, mint Ewan McGregor, és Stellan Skarsgärd. A zenei világ mégdrámaibb hatásáért ismét Hans Zimmer a felelős. Ezzel pedig egy nagyon is jó filmnek ígérkezett a 2009-ben megjelent Angyalok és Démonok.

Lássuk tehát, hogy sikerült-e elérni mindezt?!

Nos, ha röviden kéne megfogalmaznom mindezt, akkor egy szóval, csak annyit mondanék, hogy igen! Persze, nem lenne sok érteleme annak, ha csak ennyit írnék, hiszen maga a bevezetés, és a lezárás több karaktert venne el az adott cikkből, mint a valós tartalom. Úgyhogy kezdjünk is bele.

A történetünk Genfben indul, a CERN laboratóriumában, pontosabban a nagy hadronütköztetőnél. Vittoria, illetve a tudósok egy kis csapata azon dolgozik, hogy a világon elsőként állítsák elő a sokak által csak “isteni részecskének” nevezett antianyagot.

A sikeres kísérlet után Vittoria személyesen is gratulálni szeretne a kutatótársának, Leonardo-nak. Azt azonban nem tudhatja a nő, hogy az irodába lépve holtan találja majd a nevelőapját. Azonban a CERN laboratóriumában történt gyilkosság nem az egyetlen probléma, hiszen a már szintetizált antianyagot tartalmazó konténerek közül az egyik hiányzik.

Mint az a fentebbi sorokból is kiderül a Harvard egyetemen találjuk Langdon professzort, akiért a Vatikáni rendőrség (Corpo della Gendarmeria dello Stato della Città del Vaticano) elküldte az egyik emberét. Mivel természetesen nem csak az Opus Dei, hanem a Keresztény Egyház is értesült arról, hogy Robert megoldotta a Szent Grál rejtélyét.

Éppen ezért, most a segítségét, és a szakértelmét kérik annak a fenyegetésnek a megoldásában, ami látszólag az Illuminátusoktól érkezett. És bár jelenleg nem több mint 10 percet dolgoztunk fel a filmből, azonban ez a tíz perc lassúnak számít ahhoz képest, ami innentől kezdve vár ránk.

És ez nem véletlen, az elkövetkezendő két és fél órában, gyakorlatilag 5 órának megfelelő cselekménysorozatot kellett felépíteni, kidolgozni, és megoldani. Mindezt úgy, hogy a néző folyamatosan azt érezze, hogy minden esetben miliméterekre vannak a megoldástól, és attól, hogy megtalálják a fenyegetés küldőjét, és ezzel lezárják az ügyet.

Mint kiderül az antianyagot tartalmazó konténert valahol a Vatikánban rejtették el, és ezzel együtt az Illuminati a 4 preferitit, azaz a négy bíborost, akiket a konklávé a legvalószínűbb, hogy pápának választana elrabolta. És azt ígérik, hogy este 7-től kezdve, óránként kivégzik majd mindegyikőjüket.

Bár a belső ellentétek, illetve az egyet nem értés a civilek (Langdon és Vittoria) valamint a Svájci Gárdisták parancsnoka, és a Vatikáni Rendőrség között egyre fokozódik. A professzor úgy tűnik ismét megtalálta a megoldást, és elindulhatnak azon az úton, aminek a végén megtalálhatják az elrabolt embereket, és ezzel együtt az Illuminátusok rejtett templomát is.

Egyelőre ennyit a történetről. Térjünk át egy kicsit a képi világra.

A Da Vinci Kód után, főleg egymás utáni estéken tekintve meg a filmeket, igazi felüdülés volt, hogy az események nem a mesterségesen sötétített felvételeknek, hanem a szövegkönyvnek, és a színészi alakításoknak köszönhetően kaptak súlyt. És ez mindenképpen egy jó döntésnek minősült. A forgatási helyszínekre pedig végképp nem lehet panasz. Így, hogy élőben is sikerült végig sétálnom azokon az utcákon, és látnom azokat a nevezetességeket, amiket a filmben is bemutatnak azt kell mondanom, hogy nem csak Dan Brown, de a rendező is jól adta vissza ezek hangulatát.

És bár azokon a képeken, melyeket beltérben vettek fel, néhol sajnos lerí, hogy az nem volt más, mint egy studió, és a greenscreen, és a CGI erőteljesen dolgozott a képkockák alatt. Ellenben sokkal kevésbé volt zavaró, és ezektől az apró dolgoktól eltekintve sokkal emészthetőbb számítógépes animációkat kaptunk az egész film során.

Ezalatt pedig azt értem, hogy már nem elsősorban a külön beszúrt grafikus elemek azok, amik elmesélik a történetet, pont ellenkezőleg, és sokak által preferáltan, ezek csak azért vannak ott, hogy kiegészítsék, és mégjobban kiszínezzék az amúgy is érdekes filmvilágot.

Azonban haladni és kéne a dolgokkal, és bár ezt inkább csak magamnak jegyzem meg, hiszen mikor ezeket a sorokat gépelem, akkor az Egyesült Királyságban hajnal egyet ütött az óra, 2016. november 2-án. És a reggel 7:00 órás munkakezdés egyre közelebb, és közelebb van.

Úgyhogy térjünk is rá a továbbiakra. A “feladvány” megfejtése után Robert Langdon rájön, hogy a négy bíborost, négy különböző templomnál fogják kivégezni, azonban ez elég halvány kiindulópont, hiszen Rómáról beszélünk. És a városban található templomok száma, igen csak hosszú. Azonban a négyes számnak, szerepe van ez esetben, nem csak azért, mert összesen négy bíborost raboltak el, hanem azért is, mert az Illuminátusok eredetileg tudósok, feltalálók, és az egyház nézeteivel teljes mértékben szembenálló, azonban konkrét tényeken alapuló nézeteket vallottak.

Ezek közé a nézetek közé azonban 4 fő elem tartozott, és ezekre az elemekre az emberiség szinte a kezdetek óta támaszkodott. Hiszen nem másról van szó, mint a földről, a levegőről, a tűzről, és a vízről. És ezek csak úgy állnak ellentétben a párjukkal, mint anno az Illuminati az egyházzal.

Ezt tudva tudja a professzor azonosítani az első templomot, mely melyik másik lenne, ha nem a Pantheon, a világ első keresztény temploma. És ha már megemlítettük a képi világot, lássuk annak egy másik fontos elemét. A színészi teljesítményt.

Tom Hanks

Nos, ha az Angyalok és Démonok lett volna az első olyan film amit Dan Brown regényei alapján készítettek, és ugyanilyen jól sikerült volna a forgatókönyv abban az esetben is, akkor a tegnapi mondatomat, miszerint, “bár Tom Hanks egy kiváló színész, sajnos a vásznon nyújtott teljesítménye nem elég ahhoz, hogy egyedül vigye a fő cselekményszálat” semmisnek lehetne tekinteni.

Ebben a filmben ugyanis pontosan azt kapjuk tőle, amit elvárhattunk azok után, amit a könyvben olvastunk, és ami azok után a lelki szemeink előtt esetlegesen megjelent. Szerencsére sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek arra, hogy azokat a kötetből jól ismert monológokat ki tudja fejteni, és beleélni magát abba a szerepbe amit rá bíztak. Nagyon jól előjön az a zseni, akit Robert Langdonként ismerhetett meg a nagyközönség. És a film nem fél beismerni azt sem, hogy a professzor is csak egy ember. Ezt kifejtem.

A Pantheon-ban történt kutatás során Vittoria hívja fel a professzor figyelmét arra, hogy Santi csak később került át az impozáns épületbe. És ezzel már egy hibát róhatunk fel Mr. Langdon részére, és bár a klasszikus értelemben vett hősnek ez nem feltételnül válna erényére. Robert azonban nem egy hős, csupán egy hétköznapi ember, aki szimbólumokat, és összefüggéseket kutatott egész életében. Viszont ez a lépés, ami megjegyzem igencsak merész volt Dan Brown, és Ron Howard részéről, sokkal közelebb hozta a karaktert. És sokkal emberibbé tette az idézőjeles kapcsolatot a néző, és a szereplő között.

Ewan McGregor

Úgy érzem senkit sem fog melepetésként érni, ha azt mondom, hogy az egyik kedvenc színészemről beszélnük. Bár abból a közel 50 valós, illetve animációs filmből, amihez a teljesítményét adta, csak keveset láttam. Lévén, hogy nem éppen tartoznak abba a kategóriába, amit szívesen nézek meg kikapcsolódás céljából. Ettől függetlenül különösen a ‘The Ghost Writer’ című filmjéhez, mindenképpen vissza fogok térni a közeljövőben. És valószínűleg arról is kanyarítok majd néhány sort.

Maradjunk azonban a jelenlegi alkotásnál. Ewan McGregor, Patrick McKenna atyát alakítja, aki az egyház életében a Camerlengo szerepét tölti be. És mind a rendező, mint a regény szerzője szerencsére bőven hagynak időt arra, hogy a színész magáénak érezhesse a karaktert. Egy nagyon struktúrált, és érezhetően sokrétű személyiség jelenik meg előttünk a vásznon. És egészen az utolsó pillanatokig nem is sejthetjük (legalábbis akik nem olvasták a könyvet, és most először nézik majd meg a filmet), hogy ő az, aki koordinálta az események sorozatát, hogy ő felelős az előző pápa haláláért, hogy ő az aki felbérelte a gyilkost, és egyben a mártír szerepét is ő szerette volna betölteni. Ezzel elérve, hogy az egyház, és a tudomány közötti ellentét még véletlenül se érhessen véget.

A színészi teljesítményre a fentebbi sorok alapján gondolom Ti sem adnátok rossz értékelést?! És pontosan ez a helyzet velem is. Ewan McGregor tökéletesen játszotta el ezt a szerepet, és ha hibákat kéne keresnem, akkor egy 24 órás, Angyalok és Démonok maratont kellene tartanom. És nem tartom valószínűnek, hogy ez esetben találnék bármit is.

És, ha már megemlítettük a mártírt, illetve a felelősséget. Nos igen a csavar a mai filmünkben mindenképpen az volt, amikor kiderült, hogy az a fitalember, akit az elhunyt pápa fogadott örökbe, volt felelős mindazért, ami az elmúlt hetekben, illetve órákban a Vatikánban történt. Ez az aspektus nagyon jól fel lett építve.

Hasonlóan ahhoz, ami a helyszíneket, Róma rejtett angyalait, és azokat a titkokat illeti, amiket Robert Langdon tár elénk. Azonban mindez nem lenne teljes egy valami nélkül. Ez pedig nem más, mint.:

Zene

Szerencsére Hans Zimmer visszatért ehhez a filmhez is, és bár nem mondom, hogy az előző alkotáshoz komponált művek rosszak voltak, hiszen tegnap is azt mondtam, ha nem is ezekkel a szavakkal, hogy rossz filmzenét még nem hallottam a német zeneszerzőtől. És ez az Angyalok és Démonok esetében sincs másképp.

Minden egyes hangjegy, és minden egyes akkord tökéletesen illeszkedik a hangulathoz, a képi világhoz. És ahhoz a gyors eseménysorozathoz amit a vásznon láthattunk. Így tehát el is érkeztünk az utolsó pontunkhoz.

Összegzés.

Az Angyalok és Démonok, mind regényként, mind filmként tökéletesen megállja a helyét. És bár nem először olvastam a könyvet, és nem először láttam a filmet. Azt kell mondjam, hogy mindenképpen ott van azok között a művek között akár a nyomtatott, akár a “videó” verzió. Amit akármikor újra,- és újra elő tudnék venni, és nagy eséllyel elő is fogok.

Az Angyalok és Démonok c. film tőlünk mindenképpen megérdemli a kiváló értékelést.

5-out-of-5

És ezzel el is érkeztünk a mai napra időzített tartalmunk végéhez. Köszönjük, hogy ismét időt szakítottatok ránk.

Ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Amennyiben lenne javaslatotok, filmek terén, amit feldolgozhatunk, vagy csak szeretnétek a mi véleményünket olvasni a kedvenceitekről, akkor ezeket kérlek hagyjátok a kommentek között.

Ha nem szeretnétek lemaradni a további bejegyzéseinkről sem, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, vagy kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.

Mégegyszer köszönjük, hogy ma is velünk tartottatok! Sziasztok!


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50 gmail

Szutor Márk

Facebook page: https://www.facebook.com/mndblog/
English Blog: http://www.markszutor.wordpress.com/
Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Path: http://www.path.com/profile/1M1AT0
Email: youtube.szutormark@outlook.com