Kategória: Lenovo Flex 2-15 Pro

Termékbemutató: Lenovo Flex 2-15 Pro (második rész) 

Itt van hát Lenovo Flex 2-15 Pro bemutatójának második hete, és szeretném megosztani veletek az eddigi tapasztalataimat.

Hogy sikeresnek vélem-e a vásárlást, avagy úgy gondolom, hogy vannak-e esetleg olyan dolgok, amiket hiányolok a készülékből? 

Felmerültek-e esetleg problémák, vagy tökéletesen működik minden amire számítottam? Megfelelt-e vajon minden az elvárásaimnak, vagy lenne még bármi olyan, amit szeretnék, ha a készülék teljesítene?

A fentebbi kérdések közül igyekszem majd mindegyikre választ adni, így hát görgessetek lejjebb a részletekért!

Az elmúlt egy héttől mindenképpen azt vártam, hogy a készülékben rejlő potenciált ki tudjam használni, és mindezek mellett képes legyek valamilyen szinten egy képet alkotni arról, hogy mi rejlik a gépben.

És mit kaptam?

Nos akárhogy is nézem a könnyű hordozhatóságot a készülék 15.6”-es mérete miatt sokan egyből ki is vennék ebből a sorból, illetve ezek közül a kritériumok közül. Azonban azt kell, hogy mondjam köszönhetően a Flex 2-15 Pro ABS konstrukciójának, illetve az elvékonyított közel Ultrabook-nak megfelelő specifikációkhoz. Így semmilyen problémát nem jelent, ha a laptopot a kamerámmal, illetve még egy pár dologgal együtt a táskámba rakom, és magammal viszem egy-egy hosszabb túrára.

Ami mindenképpen probléma volt számomra az természetesen az akkumulátor-üzemidőben mutatkozott meg. Nem értem túlzottan a Lenovo mérnökeinek, és tervezőinek döntését, és nem csak ennek a laptopnak, de már a Yoga 300-nak az esetében sem. Míg ez utóbbi készülékbe sikerült egy 45 wH-s akksit belerakniuk, amit egyszerűen meg tudtak volna növelni akár 90-re is. Addig a Flex 2-15-be egy összesen körülbelül 13 – 14 wH-s telepet sikerült belerakniuk, ami megint csak érthetetlen számomra.

Hiszen egy 4-ik generációs i7-es (Haswell architektúrán alapuló) processzor, illetve egy nVidia GT840M videókártya mellé ez igencsak kevésnek bizonyulhat. És valóban az is, hiszen a legjobb esetben is összesen három óra aktív használatot sikerült kisajtolnom a gépből a Windows általam valamilyen szinten átkonfigurált energitakarékos szabványán, működő Wi-Fi és 50%-os fényerő mellett.

Így tehát nem tudom, hogy mennyire mernék elindulni az adott készülékkel a reptérre úgy, hogy nem 100%-ra van töltve az akku, és esetleg a buszon dolgozni, vagy filmezni szeretnék. Valószínűleg semennyire, legalábbis egészen addig nem amíg nem szerzek egy 19.000 vagy 25.000 mAh-s power bank-et amin esetleg van egy szabvány európai konnektor csatlakozó is, hogy menet közben is tudjam tölteni a készüléket.

A fent említetteken felül igazából nem tudnék más negatívumot mondani a készülék mindennapos használatával kapcsolatban. Az igényeimnek, illetve annak a használatnak amire vásároltam tökéletesen megfelel. Hiszen mind a különböző Free-to-Play, mind az esetlegesen fizetett játékaim a 60-80 fps tartományban képesek futni, köszönhetően a GT840M GDDR5 memóriájának.

Bár alapvetően nincsenek nagy igényeim, amikor egy-egy eszközt megvásárolok a már az előző bekezdésben említetteken kívül. Hiszen már az egy elég jó jele annak, hogy más alkalmazásokban pontosan mire számíthatok. És bár a Y580 a maga 3-ik generációs i5-ös (Ivy Bridge) processzorával sem nyújtott kis teljesítményt, azonban ugyanannak a körülbelül 4,5 GB-s videófájlnak a renderelési ideje Adobe Premiere Pro-ban nagyjából 25%-al csökkent. Függetlenül attól, hogy a processzor alap órajele nagyjából 36%-al lett alacsonyabb az i5-öshöz képest.

Amit mindenképpen szerettem volna az természetesen a UK English, vagy inkább úgy mondanám, hogy az Európai ISO billentyűzet megléte, hiszen enélkül nem feltétlenül tudom minden feladatomat nagyobb nehézségek nélkül elvégezi. És bár próbálkoztam azzal, hogy egy makró segítségével megváltoztatom bizonyos billentyűk visszaadott karakterét. Itt azonban a nyelvek közötti váltásnál ütköztem problémába. Hiszen míg az angol layout esetében a \ karaktert be tudja szúrni az apró háttérben futó program, addig a magyar kiosztás esetén már nem a ‘í’ lesz a megjelenített betű.

És, ahogy azt az előző részben is írtam, ez egy nagyjából €20-s csere billentyűzettel megoldható lenne, azonban nincs túl sok kedvem akár a magam részéről szészedni, akár egy szervízben kicseréltetni az adott modult.

Mit is mondhatnék még ezen felül, beszéljünk az irodai használatról? Vagy éppen a multimédia fogyasztásról?

Mint azt már az előző cikkemben is említettem köszönhetően az 1920×1080 pixel felbontású IPS kijelzőnek, a multimédia fogyasztás nem is nagyon nyújthatna jobb élményt, mint amit ettől a készüléktől kapok. A színek, a betekintési szögek, valamint a felbontás bőven megfelel azon igényeimnek, ami a média fogyasztásomon alapul. Hiszen mint az általában 720p-ben meglévő filmgyűjteményem, mind az alacsonabb felbontáson lévő sorozataim tökéletesen jelennek meg. A Netflix-ről, illetve YouTube-ról streamelt natív FullHD tartalmakról már nem is beszélve.

Az ergonómia a készülék súlyának, és méretének köszönhetően abszolút megfelelő a saját igényeimnek, bár nem mondom, hogy ne tudnék elképzelni bizonyos javításokat ebben a kategóriában. Mivel, ha van egy aspektusa a készüléknek, amire azt tudom mondani, hogy pocsék, az nem más mint a trackpad. Persze annyi év, és annyi különböző MacBook használata után azt hiszem erről a hardware elemről nem tudok objektíven nyilatkozni. Hiszen az Apple termékek közismertek az üveg felületű, kényelmes és tökéletes gyorsulási görbékkel rendelkező trackpadjeikről. Viszont tökéletesen látszik az is, hogy mire koncentráltak a Lenovo-nál. A kényelmes billentyűzet, a pontos és kényelmesen használható érintőképernyő, és a jól összeválogatott hardware nagyon jó választásoknak, és designnak minősülnek. De úgy tűnik, hogy ahhoz, hogy a készülék árát a jelenleg szinten tartsák, ahhoz fel kellett áldozni valamit. Jelen esetben ez pedig a trackpad lett.

Az elmúlt két hét, és gyakorlatilag az előtte lévő nagyjából egy hónap amióta nálam van a készülék, tökéletes periódus volt arra, hogy egy kicsit jobban megismerjem, és egyedüli eszközként használjam a Lenovo Flex 2-15 Pro-t. Ahogy azt a Yoga esetében is, természetesen itt is arról szól mindez az időszak, hogy megtanuljam a limiteket, és hozzászokjam mindazokhoz a tulajdonságokhoz, amikre sokaknak akár hónapokra is szüksége lenne. Nyugodtan nyisd meg az összes oldalt amire egy nap folyamán szükséged lehet Google Chrome-ban, mivel a Smart Multi-Tasking Feature-nek, valamint az 1.888 MHz-n DDR3 RAM-nak. Az 500GB-s SSHD mondjuk tökéletesen megfelel a céljaimnak, hiszen a 8GB SSD alapú gyorsítótár a lehető legfontosabb fájlokat folyamatosan itt tárolja, és ennek megfelelően a gyakran használt alkalmazásaim jóval gyorsabban töltődnek be, mint azok melyek kisebb aktivitást mutatnak.

Az elmúlt két hét még rá mutatott egyetlen fontos dologra, ez pedig a gép I/O-jának hiányossága. Félreértés ne essék nem rendelkezem túl sok USB eszközzel, azonban mindenképpen jól jönne még legalább kettő darab USB 3.0-s port, vagy ha nem is 3.0-s akkor legalább a régebbi 2.0-s szabványnak megfelelőek. És persze nem mondom, hogy egy egyszerű dongle-el nem tudom megoldani az USB csatlakozó igényeimet. Viszont itt az adatátviteli sebesség rovására sem szeretném feláldozni mindazt amit csatlakoztatni szeretnék a géphez.

Valamilyen szinten sajnálom, hogy a Flex széria összesen két generációt élt meg, és bár értem, hogy a Yoga modellek megjelenésével ez a sorozat teljes mértékben jelentéktelenné vált. Hiszen mi értelme egy 270 fokos zsanérnak, ha meg tudják csinálni a 360-ast is?!

Ami mindenképpen előnyt jelent azonban az eddig használt laptopjaimhoz képest az a sztereó mikrofonok, és a 1080p webkamera. A kép és hangminőség kiváló, és nem jutott eszembe egyszer sem, hogy ezen esetleg változtatni kéne.

Igaz egy szoftver frissítés nem ártana az automatikus szabályzónak, lévén, hogy jelenleg amennyiben egy kicsit hangosabban beszélek, mint azt az audió vezérlő még elviselhetőnek gondolja, akkor elkezdi a mikrofon bemeneti jelszintjét halkabbra venni, és ez néhány konferencia hívás során már okozott problémát.

A Lenovo jól pozicionálta anno a Flex szériát, hiszen elsősorban a professzionális felhasználásra koncentrált, és ez itt sincs másképp. Az alapvetően irodai használatra, és esetleg mellékesen valamilyen multimédia tartalom kreálására kitalált készülék mindkét tekintetben jól teljesít. És azt kell mondjam, ennyi idő után mindenképpen elégedett vagyok a Lenovo Flex 2-15 Pro-val

És bár valószínűleg ez pontosan az a konklúzió, amit a cikket idáig elolvasók vártak.

Így annyit had mondjak még el, hogy bár elégedettségem egyelőre bőven megfelelő, a jövő hét folyamán a lefuttatott benchmark-ok hozhatnak még érdekes eredményeket. A szokásos teszteket melyeket már a Lenovo Yoga 300-11IBY bemutatónk ötödik részében is lefuttattunk természetesen ezen a gépen sem hagyjuk majd ki. Így ismét előkerül majd az AIDA64, a Cinebench, és még sok más.

Ennek, és még az összes többi tesztünk eredményeivel a jövő héten jelentkezem. Addig is, ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Amennyiben pedig nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül. Illetve kövessetek bennünket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

© Szutor Márk
Copyright by M&D’s Blog 2014 – ©

Reklámok

Termékbemutató: Lenovo Flex 2-15 Pro (Első rész)

Szép napot minden olvasónknak!

Rég volt már példa arra, hogy ilyen cikksorozotatot jelenítettünk volna meg.

Azonban kedvenc laptopom távozása az élők sorából arra kényszerített, hogy egy alternatíva után nézzek.

Így esett a választásom az általam már valamilyen szinten ismerős Lenovo Flex 2-15 Pro laptopra.

Megmondom őszintén, ha nagyon lusta akarnék lenni, akkor csak bemásolnám ide az eredeti Flex 2-15-ről készült review-m jó pár bekezédését, és csak javítanám a specifikációkat. Hiszen az eszköz kinézete szinte teljes mértékben megegyezik a most már lassan másfél éve megnézett társával.

Lássuk akkor a készülék felépítését

Hardware

Itt láthatunk igazán nagy előrelépéseket az eredeti tesztgépünkhöz képest. Hiszen a laptopban egy Intel Core i7-4510U CPU dolgozik magonként 2.0 GHz-n, mindezek mellé társul még 8GB LPDDR3 SO-DIMM RAM mely 1366 MHz-en ketyeg, kapunk még egy 500GB-s HDD-t egy 8GB-os SSD cache-el, illetve egy dedikált nVidia GT840M videókártyát, melyet 2GB GDDR5 memória támogat. És talán azt mondom, hogy itt érkeztünk el a gép csúcspontjához, az 1920×1080 pixel felbontású 60hz-es, 15.6”-es tíz pontos multi-touch IPS panelhez. Akárhogy is nézem, ebben a fizikai méretben pedig ez a tökéletes felbontás. Hiszen akár az ölemben van a készülék, akár az asztalon, tőlem nagyjából 70-90 centire az élmény teljesen más, mint a Y580 esetében volt. Holott ugyanakkora méretekkel rendelkezik mindkét készülék.

Ja, ha szeretnétek látni a jövőben, hogy a fentebb említett készülék újraélesztését, illetve macOS-re való váltását, akkor kérlek nyomjatok egy like-t erre a cikkre!

A Flex 2-15 természetesen továbbra is rendelkezik a körülbelül 270 fokban fordítható zsanérokkal. És bár megmondom őszintén azokban az esetekben, amikor néhanapján filmet nézek, és ezt esetleg a kanapémon teszem, akkor kifejezetten jól jön ez a funkció, ezen felül azonban nem sokszor használom. Nem annyiszor legalábbis mint mikor még új volt az élmény.

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Mondjuk megmondom őszintén a billentyűzettel ismét sikerült egy kicsit melléfognom, hiszen ugyanazt a “hibát” tapasztalom, mint a Y580 esetében, ugyanis most is sikerült egy US English keyboard-al felszerelt laptopot vásárolnom. Bár szerencsére ez egy relatíve könnyű €20-s befektetéssel megoldható probléma.

DSCN0897

Az eredeti Flex 2-15-hez képest ez mondjuk azt kell, hogy mondjam, hogy egy kellmes változás, hiszen a billentyűk jóval hosszabb utat tesznek meg, köszönhetően a két lépcsős  fehér háttérvilágításnak. Ezzel pedig egy jóval kényelmesebb felhasználói élményt nyújtanak, hasonlóan ahhoz, mint amit anno a Y580-m, illetve a MacBook-om tud biztosítani.

I/O

Ezen a téren mondjuk van némi hátránya a készüléknek, hiszen összesen három USB Type-A port került az alaplapra. Melyek közül csak egy darab támogatja a USB 3.0 (5 Gbit) szabványt, és a maradék kettő a 2.0-s standardek szerint működik. A gépben találunk még ezen felül egy CD/DVD író olvasót, mely ismét valamilyen szinten megmosolyogtat, hogy egy ennyire vékony gépbe sikerült egy optikai meghajtót valahogy bele erőszakolni. Természetesen a szokásos Kensington zár, töltő csatlakozó, bekapcsológomb hármast ugyanúgy megtaláljuk, az SD kártyaolvasóról nem is beszélve. Itt azonban már néminemű ellentmondás is jön a képbe, hiszen a Flex 2-15 Pro többféle hardware konfigurációval készült, és ennek megfelelően van eltérés az I/O-t illetően is. Míg az i5-ös processzorral, és nVidia GT820M videókártyával kiadott készülékek rendelkeznek egy hardware alapú hangerőszabályzóval, addig az i7+GT840M-el szerelt modellek ezt valamiért nem kapták meg. És bár nem hiányolom belőle abszolút ezt a funkcionalitást, köszönhetően a remek multimédia kontrollnak a beépített billentyűzeten. Viszont egy kicsit úgy érzem, hogy a tervezők keze itt túlságosan el lett engedve, és sajnos nem a logikus úton. A 3.5”-es kombinált fejhallgató és mikrofon ki,- és bemenetet mondjuk nem kérdőjelezném meg. Az azonban biztos, hogy jobban örültem volna annak, ha inkább külön-külön oldják meg ezt a csatlakozót, hiszen így az audio monitoring, és az audio felvétel nem oldható meg a legkényelmesebben.

DSCN0901

Viszont, ha már a kényelemnél tartunk, akkor talán most kell át térnünk egy másik aspektusára a készüléknek.

Ami a billentyűzetet illeti, nos azok után, hogy ezt a cikket majdnem teljes egészében a MacBook-omon gépeltem le, így igazából azt kell, hogy mondjam, hogy mindenképpen nagyon kényelmes cichlet stílusú panelt hozott létre ismét a Lenovo.

A két lépcsős fehér háttérvilágítás, valamint a már a Flex 2-15, illetve a Yoga 300 esetén megszokott prioritás csere történt a funkció billentyűkön. Ami mondjuk azóta, hogy a Cold Waters c. játékot ismét előszedtem a tartalék könyvtáramból, nem jött annyira jól, mint eddig bármikor, amikor irodai feladatokat látott volna el a gép. De ez nem sokaknak okoz majd problémát, ha esetleg hasonló gépet választanak maguknak.

Persze ezen a téren ismét sikerült elkövetnem azt a hibát, hogy ismét egy amerikai angol kiosztással rendelkező laptopot vettem meg, melynek megfelelően az írás többségéhez továbbra is szükségem van arra, hogy néhány trükkel, és programozható makrókkal a bal oldali shift lenyomása “í”-t avagy angol kiosztás esetén “/“-t eredményezzen.

És bár ez néha okoz némi fejtörést, hogy mégis miként lehetne ezt jobban megoldani, de valószínűleg a hardware csere mellett döntök majd, hiszen egy új UK / Nemzetközi Angol billentyűzet az adott géphez egy nagyjából €20-s kiadást jelentene, viszont nagyon megérné.

Térjünk át a Touchpad-re

Egy valami biztos, nem ez lett a készülék legerősebb pontja, a követést mostanában eléggé lassúnak érzem, a felület tapintása sem annyira kellemes, mint amit mondjuk a Yoga 300-on, vagy a Mac-en megszoktam. És bár ez sem akkora probléma köszönhetően az asztalomon virító Logitech Performance MX egérnek. Azonban megmondom őszintén örültem volna neki, ha a Lenovo mérnökei itt is tudnak egy olyat alkotni, mint amit a jóval olcsóbb, és jóval kisebb Yoga esetén tudtak.

És akkor lássuk az összefoglalást. Az elmúlt egy hét tapasztalatai alapján azt kell, hogy mondjam, hogy nem bántam meg, hogy ezt a készüléket választottam. Hiszen tökéletes váltás volt a Lenovo Y580-ről, A következő részünkben természetesen a szokásos tapasztalatokkal jelentkezünk majd.

Addig is, ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Amennyiben nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, illetve kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

© Szutor Márk
Copyright by M&D’s Blog 2014 – ©