Movie Night: Rogue One: A Star Wars Story

Hol is kezdhetném? Amikor a YouTube tele van azokkal a videókkal, amik a filmet istenítik?! Néhol pedig egyenesen kijelentik, hogy ez volt életük legjobb Csillagok Háborúja filmje!

Nos tartsatok velünk, és kiderül, hogy mi mit gondoltunk a filmről. A felépítéséről, és arról, hogy vajon mennyire illett be ez az alkotás a Star Wars Univerzumba.

Úgyhogy nem is húzom tovább az időt!

a_long_time_ago

Akarom mondani!

Spoiler-Alert

A történetet mindannyian ismerhetjük már, hiszen a Rouge One gyakorlatilag azoknak az eseményeknek a történetét dolgozzák fel, amik épp csak az Új Remény történései előtt történtek. A lázadók megszerezték a Halálcsillag terveit, és most Leia hercegnő feladata az, hogy eljuttassa mindezt a Yavin IV-en található bázisra.

Igaz, ezt a történetszálat több Csillagok Háborúja médium különbözőképpen dolgozza fel, például a Star Wars Battlefront II szerint a terveket magáról az űrállomásról lopják el, és onnan továbbítják a felkelők flottája felé. Persze mindezeket az egyéb teóriákat a Lucasfilm Ltd. illetve a jogok fevásárlásával a Disney mondhatni a vágóasztalon hagyta. És kerált egy olyan eseménysorozatot, melyet jónak gondolt.

És jól gondolták végig a dolgokat? Igen! A kivitelezés is jól sikerült?

Na erről már bővebben kell írnom. A Rogue One körülbelül 16-18 évvel az Új Remény történései előtt kezdődik, igaz csak amolyan bevezetés jelleggel, Jyn Erso (Felicity Jones), és családja Galen Erso (Mads Mikkelsen), valamint Lyra Erso (Valene Kane) életébe. Rövid idő alatt feldolgozza azokat az eseményeket, melyben Galen-ért megérkezik a Birodalom, hogy megpróbálják, ha kell erővel rávenni arra, hogy befejezze mindazokat a munkálatokat, amikkel megbízták. És készítse el azt a szuperfegyvert a birodalom számára, amivel az egész galaxist stabilizálhatják.

Itt ugrunk egy hatalmasat az időben, és most már Jyn-t felnőttként láthatjuk, aki köszönhetően a Birodalom ellen elkövetett bűneinek, éppen egy börtönkolónia felé tart, amikor a lázadók egy kisebb csapata rajtaüt a transzporton, és ezzel elkeződik egy újabb fejezet az életében.

Miután sokakkal együtt ő is visszakerül a Yavin negyedik holdjára, úgy keződnek el bonyolódni is egy kicsit a történetszálak. Köszönheteően annak, hogy Jyn apja Galen az, aki a Halálcsillag egyik tervezője, és konstruktőre, így állnéven próbálja élni az életét, hiszen tudja, a birodalomnak mindenhol vannak kémei, és mindenhol rátalálhatnak. És ezzel a lépéssel már rá tudnák kényszeríteni az apját arra, hogy a tervezettnél hamarabb fejezze be a szuperfegyver építési munkálatait.

Azonban még mindig homály fedi azt, hogy mit is épít a birodalom, és vajon mire lesz majd képes, ha elkészül? A válaszokra Jedha városában kerül sor, mikor is kiderül, hogy a birodalom az egykori templom alatti területekről folyamatosan elszállította a kyber kristályokat, és az ott tárolt mennyiségből már sejteni kezdik mindannyian, hogy mire is készül az utált, és megvetett hatalom.

Itt azonban ugorjunk el egy kicsit a fő történetszáltól, és lássuk, hogy mit is várhattok a filmtől?

Nos az első 10-15-20 perc során úgy érzem nem lesz majd olyan érzésetek, hogy ez az alkotás valaha is be illik majd a Csillagok Háborúja univerzumába. Legalábbis az, ahogy a történetben folyamatosan ugrálunk egyik bolygóról a másikra, és egy régebbi idősíkból a jelenbe, az mindenképpen egy nagy negatívum.

Szerencsére mindemellett azt a hibát nem követték el, hogy ugyanebbe az idősávba raktak bele minden karaktert, akinek a nevére, és szerepére a komplett film során emlékeznünk kell majd, jól le lett oszta az, ahogy Galen, Jyn, Cassian, és a többiek fel tűnnek a vásznon, függetlenül attól, hogy mennyire töltenek majd be fontos szerepet a film további részében.

De akkor térjünk át egy kicsit a látványvilágra

Nos ilyen téren remek alkotás lett a Rogue One, bár erre már az előzetesek alapján is számítani lehetett. Igaz nagyon sok olyan jelenet, melyet az előzetesekben láthattunk a végén nem jutott tovább a vágóasztalnál. És bár ezeket kevesen fogják csak észrevenni, köszönhetően annak, hogy pusztán azok a jelenetek szenvedték meg mindezt, melyek amúgy is eseménydúsak, és így a gyors vágások, és a jelenetek közötti átmenet nem igazán hagy időt az agyunknak arra, hogy feldolgozzuk amit láttunk, vagy amit éppen nem.

Ettől függetlenül a látványvilág tökéletesre sikerült. Jól látható, hogy nem a CGI-ra hagyatkoztak az idő nagy részében, és inkább a nagyon jól kinéző, és a nagyon látványos modellekkel oldották meg.

És akkor térjünk át egy kicsit a színészi munkára, lévén, hogy 

Jyn Erso (Felicity Jones)felicity-jones

Nos Jyn karaktere az elsők között van akit megismerünk, és ennek megfelelően a történet során nyilván tőle várhatjuk a legtöbb fejlődést. És ennek megfelelően nem tudtam, hogy mit várhatok majd Felicity Jones-tól, hiszen mint már azt az Inferno kritikámban is megemlítettem, szinte semmit nem tudok a színésznőről, és eddigi munkásságairól.

És igazából ezzel a Rogue One után még mindig nagyjából így vagyok, hiszen ez volt a második filmje, amiben őt láttam. És bár eddig az Inferno volt az, amit mondjuk egy “benchmark”-nak használtam volna. Ehhez mérten inkább csak összehasonlítási alapom van, a teljesítményhez mérten. És igazából az egész film során nem láttam semmi olyat, amivel kapcsolatban kritikusan tudnék felszólalni.

Cassian Andor (Diego Luna)diego-luna

Diego Luna esetében mondjuk már voltak problémáim. Tudom róla nagyon jól, hogy mexikói, tudom róla azt is, hogy az angol nem az első nyelve, ahogy nekem sem. Az azonban, hogy mindezt megpróbálta egy francia akcentussal előadni, amit a vásznon kellett, azt a döntést a részéről, vagy a forgatókönyíró / rendező oldaláról nem igazán értettem. Ettől függetlenül egy elég összetett, és egyáltalán nem a várakozásoknak megfelelő egysíkú karaktert sikerült belőle formálni.

Jól adja elő a vásznon mindazt amivel megbízták (csak az a fránya akcentus ne lenne) talán túl sok Star Trek sorozatot néztem mostanában, de nekem nagyon is Juilan Bashir jutott róla eszembe, a DS9-ból, amikor a filmet néztem. Kicsit mintha az a karakter lett volna az inspiráció Cassian-hez, de ez már inkább csak az én képzeletem.

És ezzel a listával még messzire lehetne menni, főleg már csak azért is, mert olyan szereplőket is láthatunk a vásznon, akik már előző filmekben is feltűntek. Igaz azóta már nincsenek köztünk. És ebben nagyon is sikeres volt a film, hogy olyan embereket, és olyan karaktereket hozzon vissza, akiket láthattunk már a vásznon.

darth-vader

Rengeteg cameo-t vehetünk észre, akár az Új Reményből bevágott jelenetekben, akár csak Grand Moff Tarkin esetében akit az eredeti trilógiában Peter Cushing játszott. Szóval látható, hogy ilyen téren nehéz értkéleni a filmet, már csak azért is, mert olyannyira hihetőre sikerült megcsinálni azokat a karaktereket, akiket a színész már sajnos nem tudott eljátszani, hogy jó ideig próbáltuk kitalálni, hogy vajon még életben van-e az illető, vagy csak a rendező, és a kreatív csapat próbál szórakozni velünk.

Nehéz, nem elfogultan véleményt alkotni egy olyan filmről, mely tagja egy olyan szériának, amely nagyon nagy hatással volt az életemre, és ennek megfelelően egy kicsit talán vegyes érzések tombolnak bennem, mikor ezen sorokat írom.

A film megvalósítása alapvetően jobban is sikerülhetett volna, legalábbis ami az első 15-20 percet illeti olyan téren mindenképpen. A folyamatos ugrálás a történetben, egyik bolygóról a másikra nem igazán tett jót a nézői élménynek. Ami a 3D-t, a valós, illetve számítógép által generált effekteket illeti, olyan téren bár meg lehetett különböztetni egyiket a másiktól. Azonban az, ahogy Peter Cushing eredeti karakterét megjelenítették a vásznon. És az, ahogy az új remény pilótáit, és sorait becsempészték a filmbe, az bár észrevehető, de ettől függetlenül hibátlan!

A csatajelenetek, akár a földön, akár az űrben lenyúgöző látványt nyújtottak, és minden egyes díszlet elem nagyon jól sikerült. Egy valami biztos, és ez a mondat elhangzott a számból, amikor Alex barátommal kiléptünk a moziból, hogy a zene hallhatóan, és érezhetően nem John Williams alkotása volt. És bár nem mondom, hogy a film ezen aspektusa nem sikerült jól, mégis úgy érzem, hogy nagyon sokaknak nem fog annyira megmaradni a fülében mindaz amit hallottak.

Így ezen soroknak megfelelően bár reméltem, hogy jobb értékelés tudunk majd adni a filmnek, de tőlünk ez a maximum amit megérdemelt.

45-out-of-5

És akkor összegezzünk!

A Rogue One egy nagyon érdekes film lett, és jó volt látni, hogy a rendező, és a forgatókönyvíró egy olyan történetszálhoz nyúltak hozzá, amit bár rengetegen feldolgoztak, mégis most láthattunk először a vásznon.

A speciális effektek, és a 3D kiváló, és mondhatnám mindenkinek kötelező ebben a verzióban átélnie azt az élményt amit ez a film nyújthat. És bár tudom jól, hogy ezt a filmet, csak úgy mint a Force Awakens-t, még nem egyszer meg fogom majd látogatni, egyelőre annyit tudnék mondani, hogy erre a hónapra ez a sci-fi most bőven elég volt.

Ezzel pedig el is érkeztünk a mai Movie Night különkiadásunk végéhez. Reméljük, hogy tetszett ez a cikk, és élveztétek a Rogue One: A Star Wars Story minden eseményét. Ha még nem láttátok a filmet, és kíváncsiak voltatok a véleményüknre, hogy érdemes-e megnézni, akkor remélem, hogy meghoztuk a kedveteket ahhoz, hogy beüljetek majd a moziba?! 

Amennyiben tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Ha nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, illetve kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.

 

Mégegyszer köszönjük a figyelmeteket! Sziasztok!


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50 gmail

Szutor Márk

Facebook page: https://www.facebook.com/mndblog/
English Blog: http://www.markszutor.wordpress.com/
Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Path: http://www.path.com/profile/1M1AT0
Email: youtube.szutormark@outlook.com

rogueone_logo-0-0

Movie night: Arrival

Sziasztok! A mai nap folyamán az idei év egyik legjobban várt sci-fijével jelentkezünk! Mely, megjegyzem rendesen felborzolta az idegeket, hiszen nem csak egy olyan szituációt teremtett, mely egy idegen kultúra látogatását tárta a szemünk elé, de mindezt tette egy olyan történettel, amely a valóságtól, az előzetesek alapján alig rugaszkodik el. És mégis képes volt arra a film, hogy ne vegye túl komolyan öngmagát!

Legalábbis nekem először ez volt a benyomásom, amikor kisétáltam a vetítő teremből. Mármint nem mondom, hogy unalmas, vagy éppenséggel érdektelen volt mindaz amit átéltem! Ahogy azt sem, hogy másképp is meg lehetett volna oldani mindezt. És bár nem áll szándékomban vitatkozni, nem kaptam meg azt az élményt amit vártam.

Ne is halogassuk azonban az időt, inkább kezdjünk neki a történetnek!

Spoiler-Alert

És, ha már úgy is itt tartunk, akkor folytassuk azzal, hogy ilyen egy zavaros forgatókönyvet én még nem láttam! Mármint az elején ellőni egy akkora lehetőséget, amit ebben a filmben láttunk, olyat talán a Deepwater Horizon bevezető jelenetében tapasztaltam utoljára! Igaz, ott mondjuk lehetett is erre számítani, hiszen tudhattuk, hogy mi lesz a cselekmény, hiszen abban az esetben mégiscsak egy igaz történet alapján készült filmet láthattunk a vásznon! Itt azonban erről szó sincs, így tehát mi értelme van annak, hogy az első öt perc történései már rávilágítanak arra, ami az utolsó jelenetek végkimenetele lesz?!

Vagy szándékosan hülyének akart nézni mindenkit a rendező? Esetleg nem gondolta volna, hogy másképp érthető lesz majd számukra a történet? Mert ez esetben gratulálok, le a kalappal! És így egy rossz szavam sem lehetne, legalábbis erre az aspektusra semmiképpen sem!

Na, de haladjunk, mert másképp soha sem érünk a dolgok közepére sem, nemhogy a végére!

Szóval igen, az első öt perc, nos az áltag néző ezt úgy élheti meg, hogy Louise élettörténetét követi figyelemmel, abban a 12 évben, amíg a lánya életben van. Majd, ahogy az éltető erő lángja kihúny a gyermek szívéből, úgy elsötétül a vászon, és ezzel együtt valamilyen szinten a film is.

És itt tudnám felhozni az első problémát, mert úgy tűnik, hogy egészen a lezárásig, nem sikerült eldönteni, hogy thriller-t, sci-fi-t, vagy fantasy-t akart kihozni ebből a műből a rendező!

A jelenetek többsége túlságosan sötét, (igaz legalább nem a folyamatos J.J. Abrams féle Lens Flare vakítja meg a nézőt) legalábbis egy ilyen témájú filmhez képest mindenképpen. És ettől nagyon is olyan hangulata van a filmnek, hogy szinte minden pillanatban azt vártam, hogy a 12-es karika határain belül, mikor ugrik elő a sarokból valami undorító lény. És ez nem tett jót a dolgoknak!

Azonban kanyarodjunk vissza a történethez, hiszen arról még alig ejtettem néhány szót!

Szóval, főhősünk Louise nyelvész professzor, és ezzel együtt egyetemi tanár. Egy átlagos napot kezd az egyetemen, és bár hallgatói közül nem sokan jelennek meg az óráján, mégis úgy dönt, hogy a telefonok, SMS-ek, és Push értesítések közepette is megpróbálja megtartani azt. Hiszen a diákjaitól eltérően ő nem követte a híreket, nem ragadt rá kora reggel a CNN közvetítéseire, és egészen addig amíg a tanulók közül valaki nem kéri meg arra, hogy kapcsolja be a TV-t, addig nem is tud az idegenek érkezéséről!

Természetesen a hírek láttán már nem tud mit kezdeni magával, és onnantól kezdve egész éjjel a különböző nyelvű híradásokat nézi, melybe bele-bele alszik. Majd másnap függetlenül attól, hogy az üres campus-on sétál végig, továbbra is csak az a gondolat forog a fejében, hogy megtartja az óráját, és kiveszi a részét a normális, mindennnapi életből. Az irodájába érve azonban egy régi ismerős fogadja. Weber ezredes (Fores Whitaker) aki a katonai elhárítás egyik embere, keresi meg Louise-t, hiszen korábban már dolgoztak együtt, amikor ismeretlen eredetű fárszi szöveget kellett górcső alá venni, most azonban egy ennél jóval komolyabb feladat előtt állnak.

A nőnek az idegenek nyelvét kell megfejtenie, és valahogy kommunikációt létesítenie velük! Mely természetesen mint megannyi hasonló filmben (talán a Star Trek-től eltekintve) ez nem éppen a legegyszerűbb dolog! És nyilvánvalóan erre egyedül nem lenne képes, itt kerül a képbe Ian Donnelly (Jeremy Renner) aki nem más, mint egy Los Alamos-i elméleti fizikus. Mondjuk, hogy ennek mi köze van a nyelvekhez, és a kommunikációhoz, az egy jó kérdés, de gondolom ki kellett tölteni valamival az űrt, és a forgatókönyvet egy olyan állással, amiről azon nyomban lerí, hogy a pasas az USA kormányának dolgozik!

Azt pedig már végleg nem értem, hogy miért kellett úgy rendezni mindent, hogy már a találkozásuk pillanatában lehessen tudni, hogy a film végére összejönnek? Amivel nem is lenne baj, elvárható egy-egy ilyen klisé minden filmtől. De legalább lett volna benne némi kihívás, csak annyi, hogy lettek volna legalább egymás régi konkurensei, vagy csak közép, esetleg főiskolai ismerősök, akik gyűlölték egymást! Bármi, ami csak egy kicsivel több feszültséget teremtett volna a vásznon!

Nade ennyire talán nem kéne elvesznem a részletekben, vagy igen?!

Erre a kérdésre azonban most még nem tudunk választ adni…

Látogassatok el a weboldalunkra a holnapi nap folyamán, amikor folytatjuk ennek a filmnek az elemzését!

Köszönjük, hogy ismét velünk tartottatok! Hamarosan jelentkezünk. Addig is sziasztok!


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50 gmail

Szutor Márk

Facebook page: https://www.facebook.com/mndblog/
English Blog: http://www.markszutor.wordpress.com/
Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Path: http://www.path.com/profile/1M1AT0
Email: youtube.szutormark@outlook.com