Vicc – M & D's Blog

Ma van a Születésnapom!

2017. április 1.2017. április 1. Samu György által, Ünnepnapok, Megemlékezés, Társadalomkritika kategória

Szép Jó Napot Kívánok Mindenkinek! Ma van a bolondok napja, így aki kicsit jobban ismer, mindig azt mondja, hogy most van a második születésnapom. Ezzel nem is vitatkozok, hisz nem is lehet, mert igazuk van.

Azért kicsit kíváncsi lettem, és utána olvastam, pontosan honnan is ered ennek a napnak a hagyománya? Íme, lássuk, hogy mit is találtam:

Még mielőtt azonban ezt elolvasnánk, találtam egy hírt, amit igaz a heti hírösszefoglalóba szántam, de erre a napra tökéletesen illik, így hát meg is osztom veletek:

Daugavpilst, Lettország második legnagyobb városát megszállás alatt tartja egy HÓD. Jó, eddig csak egy férfit támadott meg, de bármi elképzelhető a továbbiakban.

Ez, a Szergej nevű férfi éjjel sétált egy utcán, mikor meglátta, hogy az árnyak közül előtűnik egy hód. Az állat észlelte a veszélyt és a földre kényszerítette Szergejt, akinek meg is harapta az egyik lábát. Az ősi ellentét kibontakozni látszott, a természet lénye, és az evolúció során kifejlődött emberi lény farkasszemet néztek egymással. Igen, csak néztek a másikra, mert míg a férfi nem mozdult, a hód csak rajta volt, viszont mikor fel akart állni, a lábát fának nézte és tovább harapdálta.

Az emberünknek nem volt más választása, mint segítséget kérni, de azért valljuk be, ki hinné el azt a szöveget, hogy “Megtámadott egy hód, és nem hagy megmozdulni, mert mikor megteszem beleharap a lábamba!” ? Na hát a rendőrség sem hitte el akiket előszörre, majd a barátja sem akit másodszorra hívott fel, viszont ő legalább elindult megnézni, hogy mi is van Szergejjel.

Azonban mivel túlzottan sietett a helyszínre, ezért a rendőrök megállították gyorshajtásért, és mikor elmesélte a valódi okot, hogy miért is sietett, még részegnek hitték és megszondáztatták. Miután természetesen a szonda nem mutatott ki alkoholt, elkísérték a tett helyszínére.

A vérhód meglátta a többi “vadat”, és rájuk is támadt, viszont Lettországban védett állat a hód, így lelőni nem tudták, de Szergej élete biztonságban van… egyelőre….

Na, de akkor akit érdekel az Április elseje körüli találgatás, annak jó olvasást kívánok a továbbiakhoz, azokat pedig akiket nem érdekel, azoknak megköszönöm a szíves figyelmüket, és legyen örömteli napjuk, és vigyázzanak, mert aki a legközelebb áll Önökhöz, az tudja a legkönnyebben megviccelni 😉

Április bolondja az, akit általános népszokás szerint április 1-én tréfásan rászednek, akivel a bolondját járatják, hogy aztán jól kikacagják. A szokás eredete homályba vész, a tudósok könyvtárnyi elméletet hordtak össze, de ezek közül egyik sem igazán meggyőző. A kevéssé fantáziadús kutatók azt állítják, hogy a beugratós szokás a változó, csalóka április időjárás kapcsán született meg.

Ennél színesebb az a magyarázat, amely szerint a bolondok napja a középkori Franciaországból származik, ahol az év április elsején kezdődött, és e napon az ismerősök ajándékokkal lepték meg egymást. Az újévet 1564-ben január 1-jére helyezték át, a rendelkezést azonban csak lassan fogadták el. Sokan április elsején is küldtek ajándékokat, de ezek szép lassan tréfás semmiségekké, meglepetésekké változtak: a hamis évkezdetet hamiskodással ülték meg.

Egy másik magyarázat szerint a Német-Római Birodalomban az 1530-as augsburgi birodalmi gyűlés úgy döntött, hogy 1540. április 1-jével egységesítik a pénzverést. A spekulánsok nyomban heves ténykedésbe kezdtek, de végül hoppon maradtak, az egységesítést az utolsó pillanatban elhalasztották.

Vannak, akik az ókori Saturnaliák folytatásának tekintik április elsejét, amikor a féktelen vidámsággal megült ünnepen úr és szolga egy napra szerepet cserélt. Mások szerint a szokás valóban az ókori Rómából származik, de a szabin nők elrablása ihlette: a szabinokat ugyanis az áprilisi Neptun-ünnepre hívták Rómába, hogy aztán becsapva őket elragadják lányaikat és asszonyaikat.

Egy másik magyarázat szerint a szokás a húsvéti passiójátékokból ered. A naiv, népies misztériumokban Krisztust pere során Kajafástól Pilátushoz, innen Heródeshez, majd megint Pilátushoz küldözgetik (innen ered a magyar Ponciustól Pilátusig szaladgál szólás is). Az április 1-jei bolondozásnak még lélektani hátteret is kerítettek: a beugratás nyomán támadt káröröm a hatalom és a nagyság érzését kelti a tréfacsinálóban. Az ember évente egyszer áthághatja a szigorú normákat, tudatosan és büntetlenül manipulálhat, miközben még örömet is szerez magának – szól a teória.

Az ugratás ártatlan formája volt, amikor az áldozatot galambtejért, szúnyogzsírért, kakasfogért, szárított hóért küldték a boltba. A sajtó megjelenése új távlatokat nyitott az ugratások előtt, a brit lapokban már a 18. századtól szinte üzemszerűen űzték az április 1-jei tréfákat. 1798-ban például valamennyi újságban feltűnő hirdetés tudatta: április 1-én soha nem látott menet vonul be a Westminster apátságba: lesznek köztük agg férfiak és nők, mindkét nembeli özvegyek és gyermekek, nős és elvált férfiak, férjes és elvált nők, mindenféle rendűek és rangúak. Az olvasóknak nem tűnt fel, hogy a megfogalmazás szerint mindenki a menetbe tartozik és szép számmal össze is gyűltek, majd amikor valaki elkiáltotta magát: “április elseje!”, nevetve szétoszlottak.

Több országban többször elhitték, hogy az időszámítás óra és perc, hónap és év helyett tízes alapú lesz. 1878-ban sok amerikai készpénznek vette, hogy Edison a fonográf után olyan készülékkel áll elő, amely a földet gabonává, a vizet borrá változtatja, így megoldja az éhezés kérdését. A múlt század elején egy francia lapban az jelent meg, hogy lebontják az Eiffel-tornyot és ócskavas kereskedők tömege gyűlt össze, hogy licitáljon Párizs jelképére. A BBC 1957. április 1-én a rendkívül bőséges svédországi spagetti-termésről adott hírt, ezután többen érdeklődtek arról, hogyan lehetne saját spagetti-fájuk.

Az első internetes április 1-jei tréfa valószínűleg 1984-ből származik, amikor a holland Piet Beertema azt terjesztette el a világhálón: a Szovjetunió csatlakozni akar a mai internetes fórumok elődjének tekintett usenet hálózathoz, mert a kommunista párt akkori főtitkára, Konsztantyin Csernyenko szabad vitafórumot keres. (A csatlakozás 7 év múlva tényleg megvalósult, igaz, hogy Csernyenko ezt már nem érte meg.)

A klasszikus áprilisi tréfa napjainkra szinte teljesen kiveszett, mert az egyre gyanakvóbb emberek e mai szemmel gyermeteg csínyeket azonnal felismerik. Így aztán az ugratások egyre különösebbek, hisz a ránk zúduló információáradatban nehéz különbséget tenni a valós és a hamis között. 1997-ben például egy kínai újság április 1-jén arról írt, hogy Peking és London megállapodott: Hongkong a briteké maradhat, ha Kína cserében megkapja Észak-Írországot vagy Gibraltárt.

Ezen a napon nehéz a tréfa és a valóság között különbséget tenni, így megesik, hogy az április 1-ei tréfának szánt hírek pánikot keltenek, a valós híreket pedig tréfaként fogják fel. Amikor 1946. április 1-én egy földrengés után 150 áldozatot követelő szökőár söpört végig Alaszkán és Hawaii szigetén, az áldozatok magas számában közrejátszott, hogy akadtak, akik álhírnek vették a vészjelzést. És hogy a történelemből is hozzunk egy furcsa esetet: a 17. században a franciák által bebörtönzött lotaringiai herceg éppen április 1-én próbált börtönéből álruhában menekülni. Egy cselédlány felismerte, de amikor az őrségnek jelenteni akarta a szökést, minden katona és tiszt megnyugtatta: ők is tudják, a bolondok napja van. Amikor aztán kiderült, hogy a rab tényleg kereket oldott, már túl késő volt.
Forrás : http://mult-kor.hu/20140401_tobb_magyarazat_is_van_aprilis_1_eredetere

Köszönjük a figyelmeteket!

Amennyiben sikerült segíteni, illetve tetszett ez a tartalom, akkor kérlek, nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez eljusson. Ha nem szeretnétek lemaradni a további akciókról, illetve tájékoztatásokról sem, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, vagy kövessétek a M&D Blog további bejegyzéseit az alábbi közösségi média platformokon.

Samu György

Facebook: https://www.facebook.com/profile.php?id=100003020191199
Twitter: https://www.twitter.com/samugyrgy1
Instagram: https://www.instagram.com/samu942
Email: samu942@gmail.com

Társadalomkritika, avagy az ideális nő

2015. szeptember 22.2019. január 25. Szutor Márk által, Társadalomkritika kategória

“Egy nő legyen szakács a konyhában, úrinő a társaságban, és szajha az ágyban.”

Tartja a régi mondás. Azonban mindannyian beláthatjuk, hogy ez a felfogás már idejétmúlt.

Félre értés ne essék, szeretem, és tisztelem a nőket.

Azonban a napokban túl sok időt töltöttem a városban, és az elmúlt pár hónapban hallottam és át éltem túl sok mindent ahhoz, hogy ez bennem maradjon.

Bár nem vagyok túlságosan idős én sem, azonban nem egy barátom, ismerősöm tudja, hogy gyakorlatilag nagyon sokszor jóval idősebbnek érzem magamat, mint amennyi valójában vagyok, és a viselkedésem is ennek megfelelő.

Így tehát nehezemre esik megérteni a velem egykorúak viselkedését, és habitusát. Nem mondom persze, hogy nekem nem volt egy-két hibám amit elkövettem volna a múltban, azt sem mondom, hogy nem volt néha egy-két őrültség amibe ne lettem volna benne.

Azonban soha sem érdekelt annyira a bulizás, a különböző szórakozóhelyeken töltött éjszakák sokasága, és nyugodtan kövezzetek meg emiatt, de a ~~dohányzáson~~ (e-cigizésen), és a koffein függőségen kívül semmi mással nem károsítom a szervezetemet, és nem is tettem.

Próbálok persze objektív maradni, és nem túlzottan eltérni a tárgytól, így elemezzük ki egy kicsit a cikket megnyitó közmondást.

Egy nő legyen szakács a konyhában.

Nos alapvetően ezzel a kijelentéssel egyet értek, hiszen ha egy nő jól főz, az soha sem hátrány, azonban ez egyre inkább kezd elveszni, hiszen azok az emberek, akik velem egy korúak, vagy egy kicsit idősebbek, azoknak egy jelentős része még valószínűleg némi szerepet vállal(t) a konyhában. Viszont egyre inkább azt veszem észre, hogy azzal együtt, ahogy elszaporodtak azok a weboldalak, ahonnan már relatíve olcsón, sokszor egy bevásárlás áránál olcsóbban is lehet rendelni ebédet / vacsorát, stb. úgy tűnik el sok nőből az, hogy főzni tudjon.

Nyilván nem azt mondom, hogy minden nőnek Gordon Ramsey-t, vagy mondjuk Jamie Oliver-t megszégyenítő menüket kéne az asztalra varázsolnia minden egyes nap, de ha tegyük fel egy párkapcsolatban élek valakivel, és össze is költöztünk, akkor mondjuk lehet, hogy jól esne, ha mikor egy 12 órás munkanap után amikor hazaérek, akkor nem nekem kéne még nekiállni mosogatni, előkészíteni a nyers dolgokat, majd még megfőzni/megsütni mindezt.

Persze egy egészséges kompromisszum működik nálam is, így tehát nyilvánvalóan megértem, ha a partnerem az ágyban tölti az estét, mert éppenséggel a szokásos női bajok havonta egyszer egy pár napra előjönnek. Ahogy azt is, ha mondjuk ő is fáradt, túlórázik, stb.

De nem csak, hogy a konyhatündérkedés, a túlórázás, és egyéb különböző értékek is úgy érzem kezdenek kiveszni a legtöbb emberből.

Egy ideillő közmondás:

“A régi lányok úgy főztek mint az anyjuk, a maiak meg úgy isznak, mint az apjuk”

Egy nő legyen úrinő a társaságban.

IGEN! Ezzel kapcsolatban nem tudok mást mondani, ez a mondatrész ez úgy ahogy van igaz. És nagyon úgy érzem, hogy sokan felcserélték bizonyos elemeit ennek a közmondásnak. Hiszen manapság egyre inkább azt veszem észre, hogy leginkább az ágyban találkozom az úrinőkkel, (akik még a f@szt is szalvétával fognák meg), és a szajhákkal a társaságban.

Férfiként azonban ezt szomorúnak találom. (Még mielőtt bárki, és tényleg bárki megvádolna azzal, hogy esetleg buzi vagyok, vagy csak szimplán nincs elég képzelőerőm azoknak kifejezetten ajánlom a következő mondatot.) Nem mondom persze, hogy egy-egy rövidebb szoknya, és egy-egy igényes dekoltázs nem mozgatja meg a fantáziámat. DE a mai társadalommal, és stílussal alapvetően egy problémát találok, mégpedig azt, hogy az izgalom teljesen kiveszett a dolgokból.

Péntek délután, este felé sétálok haza, és az emberek kavalkádjában, és csak azt látom, hogy gyakorlatilag egyre inkább az számít, hogy kinek milyen karóra van a kezén, milyen bankkártya (bár inkább hitelkártya) lapul a pénztárcájában, és milyen kocsikulcs van a zsebében bárkinek.

Ide most beszúrnék egy videót, azt hiszem ez azért sok mindent elárul, és kifejti a véleményemet.

Amit az úrinőségről mondani szeretnék még az csupán annyi, nem szeretem a könnyen kapható nőket, nem szeretem, ha csak annyiba kerül felszednem bárkit is, hogy megvillantom a telefonomat, vagy éppenséggel a (jelenleg még nem létező Mercedes-em kulcsát), ha valaki csak ezért bújna be az ágyamba, akkor köszönöm szépen, de nem kérek a társaságából.

Egy nő legyen szajha az ágyban.

Szeretem a szenvedélyt, és nincs kifogásom az ellen, ha valakinek van tapasztalata az élet ezen területén is. Azonban mint egy kiegészítésként az előző ponthoz, való igaz, ha valahol van értelme kivetkőznie bárkinek is magából az a hálószobában van.

Azonban amit észre vettem, szerencsére nem a saját bőrömön tapasztaltam, de ettől függetlenül ezt sem tartom túlságosan elfogadhatónak.

Mégpedig ha a férfi elkövet bármilyen hibát, márpedig miért ne követne el hibát, akkor a elhangzik a legundorítóbb, és szerintem leginkább visszataszítóbb mondat, mégpedig a “ma este nincs szex”.

Ez hülyeség. Mindenkinek be kéne látni, hogy ez zsarolás, és bár ez nevelés kérdése, de ez hülyeség, ha egy párkapcsolatban mindkét fél élvezi az együttléteket, akkor felesleges a megvonás. Tudom, hogy a női agy másképp működik, és egy-egy csalódás után nem feltétlenül szívesen ajánlja fel magát a partnerének, azonban arra rá kéne jönniük, hogy ez a stresszlevezetésnek egy egész kiváló módja.

Viszont, és ezt tartom csak igazán fontosnak. A mai nőknél azt látom, hogy nem csak a hálószobában szajhák, hanem gyakorlatilag az élet bármely területén. Nekem körülbelül 35 perc hazaérni a munkahelyemről, ezalatt pedig elég sok mindent hall az ember. De amikor fültanúja vagy egy olyan beszélgetésnek, ahol két nő próbál egymásra licitálni, hogy mi volt az előző esti buli után, akkor egy kicsit elveszti az ember a reményét, egy normális párkapcsolat iránt.

Ezen felül, amit még nem vagyok képes felfogni, és nem értek vele egyet, az a szex az első randin. Persze mondjátok nyugodtan, hogy konzervatív vagyok, vagy éppenséggel azt, hogy szűk látókörű. DE ezt úgy írom, hogy én sem vagyok szent, előfordult már velem, hogy ott volt a lehetőség, hogy akkor éjjel, egészen reggelig szeretkezzem a lánnyal, akit elhívtam. És értem én, hogy ha megvan az a kémia a két ember között, akkor miért várjanak, de úgy gondolom, hogy ennél több erkölcs akkor is kellene, hogy legyen mindenkiben. Hiszen csak azt gondoljátok végig, hogy ha mondjuk egy hozzám hasonló férfi mit fog gondolni, ha egy vacsora, és egy pár ital után egyből felajánljátok magatokat.

Engem nem feltétlenül töltene el jó érzéssel, és mint már mondtam, megvolt a lehetőségem arra, hogy egy ilyen kalandban részt vegyek, de higgyétek el, minden pasi megérti, akármennyire is feltüzelt már a hangulat, ha azt mondjátok, hogy bújjunk össze.

Sőt, én akkor és ott kifejezetten díjaztam ezt a fajta hozzáállást, és bár kellett egy kis idő, amíg lehűtöttem magamat, de sikerült, és úgy tudtam oda bújni a lányhoz, hogy azt éreztem, ennek így kellett történnie, és azóta is tisztelem a őt ezen döntése miatt.

Egy viccel szeretném zárni a mondandómat, szakállas ugyan, de egyre inkább megállja a helyét.

Megnyílik egy új üzlet, ahol a nõk férjet vásárolhatnak maguknak.
A bejáratnál az alábbi utasítás olvasható:
– Az üzletet csak EGYSZER látogathatják meg.
– 6 emelet van, a férfiak tulajdonságai emeletenként javulnak.
– Bármelyik férfit kiválaszthatják az adott emeleten, vagy felmehetnek a következő szintre.
– Előző emeletre visszamenni nem lehet.
Egy hölgy úgy dönt, hogy kipróbálja az üzletet, és partnert keres magának.
Az első emelet ajtaján a következő felirat várja: “Ezeknek a férfiaknak van munkája” A nő úgy dönt, hogy megnézi a következő emeletet.
A második emelet ajtaján ez áll: “Ezeknek a férfiaknak van munkája és szeretik a gyerekeket.” A nő továbbmegy.
A harmadik emeleten: “Ezeknek a férfiaknak van munkája, szeretik a gyerekeket és félelmetesen jóképűek” Wow, gondolja a nő, és továbbmegy.
A negyedik emeleten: “Ezeknek a férfiaknak van munkája, szeretik a gyerekeket, félelmetesen jóképűek és segítenek a házimunkában”
Hihetetlen, gondolja a nő, nehezen áll ellen a kísértésnek, de valami ara készteti hogy továbbmenjen.
Az ötödik emelet: “Ezeknek a férfiaknak van munkája, szeretik a gyerekeket, félelmetesen jóképűek, segítenek a házimunkában és romantikusak!”
Úgy dönt, hogy benyit, de az utolsó pillanatban megtorpan és felmegy a hatodikra.
Az ajtó ezt találja: “Ön a 31.456.012-es számú látogató. Ezen a szinten nincsenek férfiak, csak azért van, hogy bebizonyítsuk, hogy a nők sosem elégedettek. Köszönjük a látogatást.
Az utca szemközti oldalán egy hasonló üzlet nyílik, ahol a férfiak kereshetnek maguknak asszonyt.
Az első emeleten vannak a nők akik szeretik a szexet.
A másodikon a nők akik szeretik a szexet, és nem bánják ha a férjük időnként elmegy sörözni a cimbikkel. A harmadik, negyedig, ötödik, hatodik emeleten még SENKI sem járt…

Itt szeretném leszögezni, hogy a cikk nem minden nőt, és nem mindenkit kritizál. Továbbá, hogy még véletlenül se vádolhassatok meg azzal, hogy szexista vagyok, így hamarosan elkészül ennek a cikknek a férfiakról szóló változata. Akinek nem inge nyilván ne vegye magára, akinek inge, az pedig öltözzön fel kurva gyorsan.

Ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több embert elérhessünk. Ha szeretnétek értesülni további akciós ajánlatokról, a heti hírekről, illetve minden egyéb tartalmunkról, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, vagy kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.