Netflix & Chill: Star Trek Discovery – The Vulcan Hello (Season 1, Episode 1)

Szép estét kívánunk minden kedves olvasónknak!

A mai nap során egy sorozattal már visszatértünk, mely weblapunk részét képezte már jóideje.

Most pedig itt van egy újabb, mellyel visszatértünk, z pedig nem más, mint a Netflix & Chill.

És miként is kezdhetnénk jobban az újraélesztését ennek a tartalomnak, mintha nem az újonnan bejelentett, és a mai nap során elkezdődött Star Trek Discovery sorozattal.

Bár munkaidőbeosztásomnak megfelelően az új részekkel nehezen fogok tudni ennél hamarabb jelentkezni a jövőben. Az első évadot az elkövetkezendő 14 héten keresztül mindenképpen figyelemmel fogjuk kísérni, hiszen már most ígéretesen indul az újabb sorozat.

Ahogy az a legtöbb nagyobb produkció esetén történni szokott természetesen itt is egy másfél órás pilotot kaptunk két részre bontva. Bár azt kell, hogy mondjam a legnagyobb Star Trek kritikusok azok, akik a legnagyobb Star Trek őrültek is. És akárhogy is nézem közéjük tartozom. Imádtam a „The Original Series” minden pillanatát. Függetlenül attól, hogy alig 15-16 évesen az addigra már igencsak korosodó effektek röhejesen mutattak a kijelzőn. Szinte minden délután igyekeztem haza, hogy 18:30-kor elkapjam a Viasat 6-on a Star Trek Voyager, majd a Deep Space Nine és később a Star Trek: Enterprise „újabb” részeit. És köszönhetően annak, hogy nemrég kifogytam a nézhető sorozataimból, így ismét próbát tettem a The Next Generation-el, hogy Picard, és az Enterprise-D, valamint az Enterprise-E személyzetét egy kicsit jobban megismerjem.

Persze nem minden volt felhőtlen, a J.J. Abrams által bevezetett Kelvin idővonal bár egy jó storyval szolgál mindazoknak, akiknek nem befolyásolta annyira a szellemi fejlődését, illetve a sci-fihez történő vonzódását a Gene Roddenberry alkotta univerzum. Mégis kövezzen meg érte bárki, én pont ez utóbbit érzem magamhoz közelinek.

Kérlek az alábbi sorokat ennek tekintetében olvassátok, következzen tehát a várva várt Star Trek Discovery.

Kirk kapitány legendás öt éves küldetése előtt egy évtizeddel járunk egy olyan bolygón ahol az értelmes élet bár kialakult, azonban a civilizáció még nem jutott el arra a szintre, hogy a Föderáció bármely tagja is felfedje magát számukra. És bár azt már tudhatjuk, hogy amikor a „prime directive”-ről esik szó, azt mindegyik kapitány a maga felfogása szerint értelmezi, és úgyszintén ezen felfogás értelmében dönti el, hogy mi is a helyes lépés.

A bevezető jelenetek összessége ezen a bolygón játszódik le, ahol a kapitány, és elsőtisztje mindent megtesznek azért, hogy a lokális populáció vízforrását, még azelőtt helyreállítsák, hogy egy közel kilencven évig kitartó homokvihar ne ülepedne a bennszülött faj élőhelyére. Azonban miután ezt sikerült végrehajtaniuk egy újabb problémával szembesülnek, hiszen nem tudnak kapcsolatot létesíteni a hajójukkal a U.S.S. Shenzou-val. Itt kapjuk meg persze az első olyan kis morzsát, ami a rendezők, és forgatókönyvírók egyik tökéletes jele arra, hogy lássuk a részükről is trekkie-kkel van dolgunk.

Ezek után persze történik némi változás, hiszen hasonlóan a Star Trek Enterprise-hoz itt sem a már megszokott bevezető sorokat kapjuk. A zenei hatás bár nagyon próbál mind az eredeti sorozatra, mind a J.J. Abrams által rendezett filmekre hajazni, és azt kell mondjam az összhatás abszolút nem végez rossz munkát. A zene illik a sorozathoz, a képsorok mindegyikén felfedezhetjük a U.S.S. Discovery sziluettjét, és ezzel meg is érkezünk oda, ahol ember még nem járt.

Na jó ez talán egy kicsit túl erős volt, de azért jól jött ki. A Föderáció határán találjuk magunkat miközben a U.S.S. Shenzou legénysége éppen egy bináris rendszerben lévő szubtér-kommunikációs antennáját igyekszik megjavítani. Mely a jelek szerint egy aszteroidával történő ütközésben sérült meg.

Azonban itt már hiányzik valami, nincs a szokásos átvezető szöveg, semmilyen naplóbejegyzés, semmilyen csillagidő, hogy legalább ezt a referenciát le tudjuk vonni. És bár a forgatókönyvírók közölték, hogy pontosan mikor és hol zajlanak majd a Star Trek Discovery eseményei, ettől függetlenül ez nekem egy kicsit talán hiányzó pontot jelent.

Itt azonban álljunk is meg egy szóra. Hiszen valamit mindenképpen meg kell említenem, ez pedig a CGI. Az évek során a Star Trek sorozatok, és filmek folyamatosan igyekeztek javítani ezt az aspektust. És a fejlődés jól látható főleg a TNG érától nézve, egészen a Star Trek: Nemezis-ig bezárólag. Itt pedig mindenképpen jó pontot kell adnom a vizuális effektekért felelős munkatársaknak mivel akárhogy is nézem sikerült már most maradandót alkotniuk. A bináris rendszer képe, a körülötte keringő meterokkal páratlan képet mutat, és tökéletesen viszi tovább azt a fejlődést, amit talán elvárhatunk a sorozattól.

Azonban a történet már robog is tovább, és ennek megfelelően mi is folytatjuk ezt az elemzést. A személyzet felfedez egy olyan dolgot amire nem számítottak volna. Egy ősi idegen kultúra által épített objektumot, melyet igyekeztek elrejteni a kíváncsi szemek elől. Azonban az évek során valószínűleg hiba csúszott a gépezetbe, és az építményt rejtő energia mezőn mostanra lyukak keletkeztek. Michael Burnham a hajó elsőtisztje önként vállalkozik a feladatra, hogy felderítse vajon mi is állhat a háttérben, és egy igencsak 22-ik századinak tűnő űrsétára adja a fejét.

A küldetés eseménytelenül zajlik, egészen addig amíg az objektum „életre nem kel” és egy Klingon harcos nem lepi meg a vulkáni neveltetésű embert. A dolgok persze hamar eszkalálódnak és Burnham egy lépésének köszönhetően a Klingont a saját fegyvere öli meg. Mondanom sem kell persze, hogy ez csak olaj a tűzre, és ezzel kezdetét veszi azon események láncolata melyre a sorozat épül majd.

Egy Klingon hajó kilép az álcázásból, alig pár száz méterrel a U.S.S. Shenzou orra előtt, és bár a szándékaik nem tűnnek fenyegetőnek, a jelenlétük már önmagában borzolja a kedélyeket. Miközben a Klingon hajó kapitánya azon van, hogy egyesítse mind a 24 harcos házat az ő vezetősége alatt. Addig Michael próbálja figyelmeztetni a kapitányát, hogy mindez egy csapda, hiszen már most nem a birodalomtól megszokottak szerint zajlik az események láncolata.

Nem sokkal azután, hogy a Klingonok felfedték magukat az is kiderül, hogy még jóval a Föderáció megalapítása előtt a Vulkániak miként tudták elérni azt, amire oly sokan nem voltak képesek. Mégpedig, hogy távol tartsák magukat a militáns faj flottáitól, és harcosaitól. Ez pedig nem volt más, minthogy ők húzták meg először az elsütőbillentyűt, és ők voltak azok, akik igyekeztek mindig az elsők lenni akármilyen konfliktusban. Megértetve ezáltal magukat a Klingonokkal, hogy bizony itt ők azok akik az erősebb haderőt képviselik.

Ezután a felfedezés után tanúi lehetünk mindannak, ahogy a U.S.S. Shenzou fedélzetén elszabadulnak egy kicsit az indulatok, és az érzelmek. És az egyébként hidegfejű Michael (már amikor nem a Klingonokról van szó) egy személyes lázadást vezet a hajó kapitánya ellen, és megpróbál megelőző csapást mérni az ellenséges hajóra. Azonban a személyzet viselkedése elég időt hagy a kapitánynak arra, hogy visszatérjen a hídra, és mindent amit az első tiszt mondott semmisé tegyen egy paranccsal.

Itt ér véget gyakorlatilag az első rész, azonban ne csüggedjetek, egy pillanat és itt is vagyunk a következővel.

Addig is, ha tetszett ez a cikk, akkor kérek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Amennyiben nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor kérlek iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, illetve kövessetek bennünket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.