Ismét utazunk

Sziasztok! A mai nap során ismét utazom, ismét interview-ra indulok, és ismét Londonba.

Úgy tűnik ez már egy olyan trend lesz nálam, ami még jó sokáig kísér majd el az életem során az Egyesült Királyságban.

*Bejegyzésünk folyamatosan frissül, nézz vissza gyakran, az újabb tartalmakért.

Na, de mi ez az egész?

Nos minden úgy kezdődött, hogy az irodából elküldtem még a jelentkezésemet egy álláshirdetésre, amivel egy kicsit még közelebb kerülhetek majd az álmomhoz. És repülhetek. Mindezek után egy email-el folytatódott a dolog.

“Dear Mark,

Congratulations!

We are pleased confirm that you application has been successful and we would like to invite you to attend an assessment for Cabin crew – mixed fleet.  Our Cabin Crew role is highly competitive and popular so well done for getting through to this stage. We really look forward to meeting you at your assessment.”

És most itt vagyok, a John Dobson street-en, várok a buszomra, hogy aztán az elkövetkezendő két órát egy helyben ülve töltsem. A többit pedig úgy is elmesélem majd. Tartsatok velem!

20:30, John Dobson Street, Newcastle upon Tyne

Mindenek előtt köszönettel tartozom társszerzőmnek, és legjobb barátomnak. Balogh Dánielnek a mai nap során nyújtott hatalmas segítségéért, ez a cikk nem jöhetett volna létre nélküle!

Most pedig már a buszon ülök. És szép lassan meginog bennem az a gondolat, hogy az iPhone-t használjam arra, hogy ezt a bejegyzést szerkesszem. De csodák csodájára (rutinos olvasók már tudjatják mi jön most) a megabus, most nem lőtt annyira mellé, mint általában szokott, mikor a helykihasználásról van szó. Kényelmesen ülök, és mivel a fűtés is maximumon megy, nagyon úgy érzem, hogy hamarosan elnyom majd az álom. És ez talán nem is lenne egy nagy hátrány. 😀

Ennek megfelelően mivel a következő két órában nem tudom mi fog történni, így inkább elköszönök. És amint megérkeztem Leeds-be, akkor jelentkezem.

21:45 Middlesbrough buszpályaudvar

Úgy tűnik a technikai problémát sikerült elhárítani. Így ez a frissítés mondhatni csak egy próba.

Ettől függetlenül szeretném elmondani, hogy ismét úton vagyunk. És sajnálatos módon szakad az eső (tudom, tudom Anglia), persze ez a buszon nem zavaró. De alig egy óra múlva mikor majd le kell szállni, az nem biztos, hogy kellemes lesz.

Ahogy az előbb is ígértem Leeds-ből (ha tudok) újra jelentkezem!

00:12 Leeds, Coach Station

Hát sok elhagyatott busz pályaudvart ugyan nem láttam, de Leeds eddig mindenképpen viszi a pálmát.

Reméltem, hogy mostanra már a buszon leszek majd, és bár nem sietek túlzottan. Ettől függetlenül nem túl jó érzés tétlenül ülni, és nézni a monitorokat, ahogy folyamatosan egyre nagyobb késést jeleznek a 240-és járatnak.

Remélhetőleg ezt azért sikerül nem sokára rövidre zárni, és hamarosan úton leszek ismét.

02:25 Nottingham Coach Station

Csak pillanatokra emlékszem az elmúlt közel két órából, és most is csak arra keltem fel, hogy a sofőr felráz, és próbálja kiszedni belőlem, hogy akkor pontosan hova is megyek?! Közben a fejhallgatóm még mindig szól, úgyhogy azt gyorsan ki is kapcsolom. És csendben próbálom folytatni az utat, és ezzel együtt az alvást is. Remélem sikerül! 🙂

05:00 Luton International Airport

Az évben először, és van egy olyan érzésem, hogy nem utoljára találom itt magamat. Kis híján magamhoz térek, és reménykedem, hogy Heathrow-n azért valamivel melegebb lesz, mint a buszon, mivel kis híján bele fagyok az ülésbe.

Ez persze lehet attól, hogy most ébredtem. Meg attól is, hogy tudat alatt már izgulok a későbbiek miatt.

Minden esetre az biztos, hogy eddig jól indul a reggel. Lutonról ugyanis rajtam kívül senki sem utazik tovább. Úgyhogy végre van egy kis nyugtom, és miután még egy “vallatáson” át esek a sofőr által. Hogy ki is vagyok? Hova repülök? Illetve, hogy kérek-e eg almát reggelire? 😀

Hát ez az ajánlat túl jól hangzott ahhoz, hogy visszautasítsam. 😀

Mostanra pedig már az M25-ön száguldunk Terminal 5 felé.

06:35 Heathrow Terminal 5

Végre itt vagyok!

Furcsa, és megmagyarázhatatlan érzés az, amit Heathrow kihoz belőlem. És megmondom őszintén nem csak most, hanem bármelyik alkalommal, amikor itt vagyok. Mint tudjátok túlságosan nem ugrálok Londonért, és bár ez a nézetem a legutóbbi alkalommal, amikor itt jártam változott valamilyen szinten, és egy kicsit a pozitív irányba tolódott el. Ettől függetlenül azt kell, hogy mondjam, hogy Heathrow, és az esetleges munkalehetőség ebben a környezetben, nagyon is szimpatikussá teszi számomra a helyet.

Mostanra már azért egy kis gyomorgörcs is kialakult, hiszen a jó ég tudja, hogy mire számíthatok, és vajon mi lesz az, ami miatt egy teljes munkanapot a British Airways főhadiszálláson töltök majd. Amint többet tudok, illetve amint van lehetőségem egy update erejére, akkor azt mindenképpen megteszem.

Addig is legyen szép napotok! És kérlek, drukkoljatok nekem!

11:00 Waterside Office, British Airways Headquarters

Hát az első két feladattal végeztünk is, és most már mindannyian a végső döntésre várunk, és bár nem szeretek türelmetlen lenni, de ami azt illeti most nagyon jól jönne, ha valaki, minél hamarabb eldöntené, vagy elmondaná, hogy mi is a helyzet. Mert lehet, hogy jóval előbb haza tudnék akkor jutni, mint holnap reggel 05:45

13:30 Piccadilly line, Hammersmith Station

Nos megszületett a végső döntés, és már amikor Thank You-val kezdték a mondatot, akkor tudtuk mindannyian, hogy mi is a helyzet. Jelenleg a Tube-n vagyok, és csak megyek céltalanul a többiek után, mivel az összes lehetséges buszomat lekéstem, amivel előbb értem volna haza. Köszönöm mindenkinek, hogy velem voltatok, és ha esetleg drukkoltatok nekem a mai nap folyamán. Maradjunk annyiban, hogy hat hónap múlva talán újra próbálkozom majd.

Ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, illetve osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Amennyiben nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor pedig iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, vagy kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok bármelyikén.

Köszönjük, hogy velünk tartottatok! Sziasztok!


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

© Szutor Márk
Copyright by M&D’s Blog 2014 – ©

450 kilométer buszozás, 36 ébren töltött óra, 1 nem tervezett túra Stansted-re.

Az ember sok mindenre képes a szeretteiért, családjáért, barátaiért, stb. Azonban olyan ritkán fordul elő, hogy ennyit kéne utaznia bárkinek is.

A mai nap átlaga egy elég furcsa görbét mutat, azonban szó sincs családlátogatásról, vagy barátokról. Mindössze egy laptopért indultam.

Szeptember 30-án történt ugyan, hogy a National Express járatára lefoglaltam egy jegyet, Newcastle – Milton Keynes – Luton Airport viszonylatra, majd természetesen a visszautat is, Luton Airport – Leeds – Newcastle útvonalon, mert másképp nem kerek az élet.

A naptár még mindig szeptember 30-át mutat, egy több szempontból is érdekes és jelentős dátum ez számomra, de ebbe most nem mennék bele. Helyi idő szerint 23:30-kor indultam el a Newcastle-i “volánbusz” pályaudvarra, hogy megkezdjem hosszú, és akkor még nem tudtam, hogy mennyire rögös utazásomat. Mindent szépen elterveztem, 5 kávét ittam meg, hogy biztosan ébren maradjak, és nem is öltöztem túl melegen, nehogy az elnyomjon.Sight_2015_09_30_235348_577

Október 1-je, 00:15. A buszom most fut ki a pályaudvarról, és 5 óra 15 perc múlva érkezik majd meg Milton Keynes-be, ahol egy jelentéktelen 2 órás várakozás után jön a csatlakozásom ami végül kivisz a luton-i reptérre, és ha minden jól megy, akkor egy laptop boldog tulajdonosa leszek.

Azt már most elmondhatom, hogy egyáltalán nem lesz rövid út, hiszen a Newcastle – Durham – Darlington – Northampton – Milton Keynes még véletlenül se mondható annak. Az A1/M1-es autópályán pedig egyáltalán nem lehet haladni Tyne and Wear, és County Durham megyékben. Egy jó dolog azért van, az egészben, a National Express járatán ülök, és már most kényelmesebb, mint a már oly sokszor emlegetett megabus.

01:00 Darlington.

Fura, a fene se gondolta volna, hogy alig egy héten belül, másodjára fordulok majd meg ebben a városban. S bár a testem érzi, hogy jöttünk 50 kilométert, ahogy az órámon a mutatók is jelzik, hogy bizony telik az idő, alig hiszem el, hogy ez már nem Newcastle. Nyilván van különbség, de a “klasszikus, templom, önkormányzat, cukrászda (de szép is lenne) háromszög itt is megvan, és ránézésre egy kicsit kevésbé zsúfolt.

Szerencsére útitársat is kapok magam mellé, és bár jó beszélgetőpartnernek bizonyul, a megváltás messze van még.

03:00 – 03:25

Sight_2015_10_01_031822_833Fogalmam sincs, hogy hol vagyunk, minden esetre nincs is jobb az éjszaka közepén, megannyi autópályán töltött mérföld után, mint egy Starbuck’s a semmi közepén. Egy nagy mokka, és egy csokis tekercs dobja fel a hajnalomat, és remélhetőleg a vérnyomásomat, meg a vércukorszintemet. Ezzel pedig újult erővel “élvezhetem” az utamat Milton Keynes felé.

Ahogy kigördül a busz, úgy várom egyre inkább a pillanatot, hogy ott legyek. Remélem, van a buszpályaudvaron, egy Greggs, és valaki tud majd nekem egy Bacon & Sausage szendvicset adni.

05:25 Sight_2015_10_01_063124_002

Reménykedtem, hogy késünk majd, de sajnos ez nem jött össze. Időben érkeztünk, s sajnos ezzel megpecsételődött a sorsom, és várnom kell. Körülbelül 7:20-kor szállok majd fel a 777-es járatra, ami reményeim szerint 8:05-re elvisz Luton-ra. Ahol végre a telefonomat, és jó esetben magamat is fel tudom majd tölteni.

Van valamiért egy furcsa előérzetem, a visszaúttal kapcsolatban (a fene se gondolta volna, hogy be is jön)

06:25Sight_2015_10_01_071418_276

Sight_2015_10_01_063107_464Bár marha hideg van kint, de néha azért jól esik egy kicsit kidugni az orromat, ha mást nem azért, hogy ne egy helyben üljek, és úgy fagyjak meg, vagy éppenséggel azért, mert bár a parkoló látványa nem éppen festői. Azonban a napfelkelte, az mindenhol gyönyörű.

07:30

Végre megérkezik a busz, és örvendek vala, van konnektor az ülésbe szerelve, szóval a telefonom töltődik, és bár én már hullának érzem magam, végtére is eltelt a mágikus 24 óra, és már jó ideje ébren vagyok, a “másnaposság” tünetei sanyargatnak. És nem zavaró, hiszen kényelmesen ülök, és mindezek mellé, még a zene is szól. Kérhetnék ennél többet?

08:05

Hát nem, nem Luton Airport felirat van előttem, hanem tejköd, egy felborult kamion, és a Luton 17 mérföld tájékoztató tábla. Érdekes lesz az érkezés, úgyhogy gyorsan küldök is egy SMS-t az eladónak, hogy bizony késni fogok. Remélem megérti.

08:55

Alig 50 perc késéssel sikerül megérkezni, majd egyből telefonálni kezdek, hogy hol van a srác, mert én megérkeztem, és mint tudja, 09:35-kor nekem indul a buszom visszafelé, úgyhogy jó lenne ezt minél hamarabb elintézni. Megnyugtat, hogy alig 10 perc, és ott lesz ahol én, úgyhogy don’t fos. Minden rendben lesz.

09:24

Megáll előttem egy ember, rám mosolyog, majd csak annyit kérdez, hogy én vagyok-e az aki a laptopra vár. Próbálok nem felrobbanni az idegességtől, és finoman reagálni. Ami szerencsére sikerül is, de igazából még nem aggódom, Amikor 9:28-kor fizetnék, és a PayPal nem hajlandó elfogadni semmilyen adatomat, akkor tör rám a felismerés. Bizony ezt a buszt már baszhatom akarom mondani, lekéstem.

Mit van mit tenni, elbeszélgetek még a sráccal, jó fejnek tűnik amúgy is. És mindeközben megiszom a 7-ik kávémat, ami még egyelőre életben tart. Próbál persze egyéb útvonalakat ajánlani, hátha lesz olyan, ami szimpatikus nekem, de sajnos a National Express után a megabus-hoz nincs sok kedvem, azonban úgy néz ki, nincs jobb megoldás.

Elköszönünk, hogy mindenki mehessen a dolgára, én elindulok a jegypénztár felé, ahol legnagyobb meglepetésemre olcsóbb bárhova máshova jegyet venni, mint London Victoria-ra. Eszembe ötlik persze, hogy ott a vonat is, de az még inkább lesokkol, szóval megveszem a jegyemet. Majd lefoglalom a flybe BE1674-es járatára is a helyemet.

És láss csodát, kb ugyanakkor érek haza, csak ez esetben, nem a buszon fog megölni az unalom, hanem a Stansted repterén. Na jó, ez enyhe túlzás, én meg az unalom a reptéren, hehe… 😀

Ellenben most abba kell hagynom ezt a cikket, mivel hamarosan megérkezem Stansted-re, amint van lehetőségem folytatom.

13:21 Stansted International AirportSight_2015_10_01_124206_563

Nos, a kávé ismét előttem van, és most már ez által próbálok meg kikapcsolni. Sight_2015_10_01_125241_206Rengeteg időm van még a gép indulásáig, és addig is próbálok azért hasznosan eltölteni néhány percet. Megmondom őszintén nem bánom, hogy most ismét repülőre kell ülnöm.

Nem az első utam lesz ez, és remélhetőleg nem is az utolsó, amit ebben az évben tervezek, illetve, amit ebben az évben, már sikerült összehozni. Ellenben, most megyek, megnézem, elérhető-e már a check-in. Legközelebb szerintem otthonról jelentkezem.

15:10 Stansted International Airport, Gate 86

Sight_2015_10_01_145622_638Hát immár a boardingra várok, és bár szerintem még nem mondtam, de ha mégis akkor elnézést. Imádom a flybe-t.

Előre lehet náluk ülőhelyet foglalni, azonban mint ez kiderült felesleges. A check-in pultnál, ha megkérdezi az ember, hogy elérhető-e a kedvenc ülőhelye, akkor minden egyéb költség nélkül oda ültetik. Úgyhogy ismét business class-on repülök. Kell ennél jobb pillanat egy ilyen nap közepén?

Újabb élmény egy Bombardier DHC Dash 8-400 fedélzetén, az 1A ülőhelyen.

Alig harminc perc, és újra ennek a kicsi, és sokak szerint rémisztő gépnek a fedélzetén ülhetek. De tudjátok, ami valakinek ijesztő a repüléssel kapcsolatban, az nekem csak egy újabb élmény.

16:10 Stansted International AirportSight_2015_10_01_155514_779

Mint már oly sokszor, szinte most is hallom a fejemben a rádióforgalmazásokat a torony és a pilóták között. Ahogy egymásnak adják az instukciókat. Ahogy azt is, hogy a két pilóta követi az eljárásokat, és figyelik a műszereiket. Ahogy 80 csomónál ellenőrzik, hogy ugyanannyit mutat-e mindkettő. Majd mindezek után eljön a döntő pillanat, V1, Rotate.

Ahogy elemelkedünk a földtől, egy kicsit átkozom magamat, amiért képes voltam az 1A ülést kérni, hiszen a lehető legmozgalmasabb út, az a gép elején, és a legvégén van. És mivel a gyomrom vicces kedvében van, ennek következtében egy pillanatra megszédülök, majd egy légáramlat dob egyet a gépen, és ezzel én is vissza zökkenek a normális Sight_2015_10_01_170318_705kerékvágásba.

Eseménytelenül telik el az a körülbelül egy óra, és a leszálláshoz készülődve érzem ahogy egy kis oldalszelünk van, majd már látom az ablakon a kifutópályát szinte testközelből, egy huppanás, rázkódás, majd a hajtóművek felbőgnek, és eszeveszett sebességgel kezdünk lassulni. Ahogy begurulunk a kapuhoz, újabb élményként, és kiváló útként könyvelem el mindezt. A flybe ismét lenyűgözött.

18:36 Otthon édes otthon.

Ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több embert elérhessünk. Ha szeretnétek értesülni további akciós ajánlatokról, a heti hírekről, illetve minden egyéb tartalmunkról, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, vagy kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

© Szutor Márk
Copyright by M&D’s Blog 2014 – ©