Elérkezett hát a második hét vége, mióta megkezdtem együtt élésemet a Lenovo 11”-os laptopjával.
Sikeresnek könyveltem el mindezt? Vagy úgy gondolom, hogy vannak még hiányosságok a komfortérzetben? Akadtak vajon olyan problémák, amiket szerettem volna elkerülni?
A fentebbi kérdések közül kettőt mindenképpen megválaszolunk, görgessetek lejjebb a részletekért!
Mit is vártam az elmúlt egy héttől? Könnyű hordozhatóságot, kiváló akkumulátor üzemidőt, kényelmes tömegközlekedésen történő használatot.
És mit kaptam?
A könnyű hordozhatóság köszönhetően a gép kis méretének, és súlyának nem volt túlságosan nehezen teljesíthető követelmény a részemről. A Yoga 300 jól vette ezt az akadályt, és kényelmes útitárssá vált a mindennapjaimban.
Többekben felmerülhet persze, hogy miért adjanak ki pénzt erre az eszközre, amikor számukra egy tablet is bőven tökéletes ezen feladatok ellátására. És mondjuk arra, hogy a buszon ülve olvassanak, vagy néha-néha ránézzenek az email-jeikre. És velük egyet is értenék, az iPad Mini-m továbbra is ott figyel a táskám zsebében.
Ellenben itt szeretném felhívni a figyelmet, az első és legfontosabb különbségre, minden laptop, tablet, telefon, illetve egyéb multimédia eszköz ami a kezeim közé kerül, az a legtöbb esetben azonnal munkahelyi, vagy irodai feladatokat lát majd el. És bár semmi kifogásom az ellen, hogy egy-egy email-t elpötyögjek valakinek. Viszont a tablet ott bukik meg ezen a teszten, hogy mire egy fizikai billentyűzetet is hozzá adok a csomaghoz, onnantól kezdve az alapvető funkcionalitását veszíti el a termék.
Na, de visszatérve a laptopra. A mindennapos Word, Excel, Outlook, eM Client, illetve még egy pár másik szoftver egyszerre, vagy felváltva történő futtatása abszolút nem okozott problémát. És itt most inkább ergonómiai szempontokról beszélek, mintsem a hardverelemek képességeiről.
A buszon ülve köszönhetően a 360 fokos zsanéroknak köszönhetően, gyakorlatilag akármilyen kicsi volt is a két ülés közötti távolság, mindig meg tudtam oldani azt, hogy a lábaimmal párhuzamost bezáró alkarral üljek, és dolgozzak a cikkeimen (mint például ezen is), vagy éppen válaszoljak az email-ekre. És egy biztos, ha valahol, hát a Stagecoach buszokon nem kap túl sok teret az ember arra, hogy nagyon kibontakozzon.
Csak, hogy kontextusba helyezzem, aki utazott már WizzAir-el, azok tudhatják, hogy egy 12B/12C, vagy 12D/12E ülésnél mennyi helyet biztosít számukra a légitársaság. Nos azt luxusnak nevezném ahhoz képest, mint amelyik némely elővárosi buszon található.
Na, de Szutor Márk koncentrálj, mert így soha nem leszel kész ezzel a review-val. Szóval térjünk rá egy kicsit a mindennapokra.
Nem tudom, hogy milyen konfiguráció lakozik a laptopotokban, de amennyiben tegyük fel 12:30-kor kellett munkába indulnotok, úgy, hogy nem lesztek a töltő közelében egészen 23:30 környékéig amíg haza nem értek. Otthon mertétek volna hagyni a hálózati adaptert?
Eddig én sem, és ezért volt a táskámban az iPad folyamatosan, mondván, ha lemerülök hazafele menet, akkor még mindig legyen egy nagyobb kijelző előttem, egy jó üzemidejű eszközben.
Ellenben úgy tűnik lassan ez is a múlté. A fenti példánál maradva, 14:30 körül indulok otthonról, hogy 16:15 körül megérkezzek az irodába, ebben persze benne van még valahol egy megálló a pékségben, meg egy átszállás az egyik buszról a másikra, de az maximum 10-15 perc, tehát ennyit hagyom csak pihenni a notebook-ot. Miután beértem, és 16:30-tól neki álltam az irodai feladatokkal foglalkozni, aközben a Yoga folyamatosan csatlakoztatva van a wi-fire, illetve ha esetleg konferencia hívásra kerülne a sor, akkor a kábeles kapcsolatra.
A munkaidőm valamikor 21:00 – 21:15 körül ér véget (legalábbis az elmúlt egy héten, és a most következőn ez a helyzet. Mivel enyhén szólva elszabadult a pokol március első pár hetében)
Nos egy ennek megfelelően átlagos napon, illetve a hazafelé tartó busz úton, mely attól függően aktív, hogy egyik kollegám is velem utazik-e folyamatosan merítem az akkumulátort, és az elért eredmények azt mutatják, hogy nagyjából 40%-45%-os töltösséggel érek haza. Mindezt természetesen a Windows energiatakarékos üzemmódjában.
És bár az igazi teszt csak ennek a cikknek a megjelenése után jön majd, amikor is a Newcaslte – Leeds vonat, és a Leeds – Newcastle busz utat kell majd kibírnia miközben folyamatosan dolgozom az arról az útról szóló cikkemen, illetve esetleg megnézek egy filmet. Egy kicsit jobb érzésekkel indulok neki fejben már most ennek a túrának. Hiszen tudom a Yoga 300 kibírja majd a 20:30-as indulástól egészen a másnap reggel 06:15-ös érkezésik az utat.
Persze azon a napon nem fogok elindulni töltő nélkül, hiszen a visszautat is meg kell majd tennem valahogy, ami bár jóval rövidebbnek ígérkezik, így első ránézésre, de itt már inkább biztosra mennék.
Mit is mondhatnék még ezen felül, beszéljünk az irodai használatról? Vagy éppen a multimédia fogyasztásról?
Nos, mint azt már az előző cikkemben is említettem volt olyan probléma, hogy bele futottam a Windows hibaüzenetébe. Ami arról tájékoztatott, hogy túlságosan kevés a felhasználható RAM mértéke. És mondhatni felszólított, hogy zárjak be néhány alkalmazást.
Nos egy friss Windows 8.1 újratelepítés után jelentem ez a probléma is megoldódott. Lévén, hogy semmilyen Lenovo bloatware nem került installálásra ez alkalommal, és így a háttérben futó folyamatok száma is drasztikusan csökkent. És miután az operációs rendszer, a Google Chrome, illetve az Open Office Writer megynitása megtörtént, még akkor is rendelkezésemre áll nagyjából 700 MB az összes memóriából.
Ami a kényelmet illeti. Megmondom őszintén nem gondoltam volna, hogy hozzá tudok majd szokni egy 11”-es laptophoz. Legalábbis eleinte ez volt a benyomásom, és nem gondoltam volna, hogy egy hétnél tovább tesztelném majd az eszközt a cég számára. Viszont be kell látnom, hogy tévedtem. A 13” ellen sincs kifogásom, sőt talán számomra az a tökéletes méret, ha hordozhatóságról beszélünk. Viszont köszönhetően némi ügyes tervezésnek a Lenovo részéről a Yoga 300 abszolút nem érződik annyira aprónak, mint azt a képátlótól várnánk.
A kezeim nem fáradnak el, ha hosszú időt töltök a géppel, és végzem a dolgomat. Sőt azon kaptam magamat, hogy mostanában az Ideapad Y580-met már inkább csak szórakoztatásra használom, és a Yoga-n készítek mindent, legyen szó akár számotokra megjelenített / megjelenítésre kerülő tartalmakról, illetve akár a vállalati feladataimról.
De, mi a helyzet a MacBook-al? Nem azt mondtad, hogy az a „munkagéped”?
De igen, ellenben egy valamit nem mondtam el ezekkel a tesztekkel kapcsolatosan. Ez pedig a következő, ilyenkor amikor egy négy hetes teszt időszak következik be az életemben. Akkor teljes mértékben hátra hagyom azon eszközeimet, melyeket addig elsődlegesnek mondtam. Hiszen mi értelme lenne, ha minden nap nálam lenne a Mac, hiszen akkor azt akarnám használni, ha valami nem stimmel a Yoga 300-al, nemde?!
És ezt nem véletlenül csinálom így, egyrészt, ha úgy döntök, hogy én is megtérek az irodában, és Apple-ről valami másra váltok. Akkor már tudom, hogy mi az amit szeretnék. Egy hónap elég hosszú idő ahhoz, hogy kiismerjünk egy terméket, illetve, hogy megszokjuk, és megtanuljuk az együttélés szabályait.
Ne nyiss meg 20 lapot Chrome-ban, mert megőrülsz majd olyan lassú lesz minden. Ne nagyon próbálj letölteni filmeket a belső tárhelyre, mert 32GB semmire sem elég az Op. Renszer telepítése után. Mindig legyen nálad egy USB Drive, a személyes fájljaidnak. És ezeket még hosszasan lehetne sorolni, nem mondom, hogy nem. De úgy gondolom, hogy alapvetően sikerült összefoglalnom azt, hogy milyen is ezzel a laptoppal élni.
A kijelzőre továbbra sincs akkora panaszom, mint jó pár másik szakújságírónak. Legalábbis az elmúlt egy hét során mind beltéri, mind kültéri használat esetén bőven megállta a helyét fényerő terén. A betekintési szögek, valóban lehetnének jobbak, már csak azért is mert így az amúgy szeretett, és hasznosnak talált f.lux app futtatása gyakorlatilag értelmetlen ezen az eszközön. Valószínűleg az érintőképernyő, és a TN panel kombinációja okozhatja mindezt, ugyanis nem tudtam elérni ugyanazt a színkorrekciót, mint a Y580-am esetében.
Ami már csak azért is furcsa, mert a Yoga 300 esetében egy három évvel fiatalabb laptopról beszélünk. És ennek megfelelően még ha nem is vártam hasonló eredményeket, mégis a 11 colos notebook felé támasztottam többet. Arról már nem is beszélve, hogy az elmúlt pár év együtt töltött munka után az Y580-tól már csak annyit várok el, hogy kapcsoljon be, fusson rajta normálisan egy pár free-to-play játék, illetve mindezek mellett esetleg még rendereljen videókat, és képeket, meg audio fájlokat, s a többi.
De megint eltértem a témától nem igaz?
Szóval igen, a kijelző színeire, pontosabban az alacsonyabb színhőmérsékleti beállításokra van egy pár keresetlen szavam. Ezen felül azonban meg vagyok elégedve a dolgokkal. Az érintőképernyő remek, nem találkoztam hibákkal sem a pontosság, sem a semleges zónák terén. A Windows 8.1 gesztusait nagyon is jó érzés így kezelni. És megmondom őszintén vissza is térnék ehhez az operációs rendszerhez. Ha a Microsoft hajlandó lenne az erre kiadott Mail, People, és Calendar appok frissítésére.
Mondjuk még mindig a munkánál tartunk, szóval itt az ideje áttérni a multimédiára, lássuk, hogy ott miként teljesített a laptop?
Videóbeszélgetésekhez a 720p-s webkamera, illetve a mikrofon együttes tökéletesen megfelel. A hang minősége több kollegám, és a szerkesztőségi tagok szerint is megfelelő, és elég tiszta ahhoz, hogy még lassú, és akadozó internetkapcsolat esetén is kivehető legyen, hogy mit is mondtam.
1080p YouTube videók, tökéletesen akadás mentesen kerülnek lejátszásra, ami az Intel HD Graphics 4000-től mondjuk nem lehetetlen kérés, de eléggé feszegeti a limiteket. A hangszórók, illetve a Dolby Digital Plus vezérlő arra nem igazán volt képes, hogy jó hangzást biztosítson a laptopnak. Legalábbis filmek, vagy zene esetén biztosan nem. Beszélgetések, és a normál emberi beszédhang reprodukálása azonban egy nagyon erős pontja a történetnek, de talán itt kell levonnom azt a konklúziót, amit már az első hét során is kellett volna. Ez a notebook abszolút nem a hardcore felhasználóknak lett kitalálva, és főleg nem azokra a feladatokra, amiket ők végeznének rajta.
A Lenovo jól pozicionálta a Yoga szériát, hiszen elsősorban a professzionális felhasználásra koncentrált, és ez itt sincs másképp. Az alapvetően irodai használatra kitalált sorozat kifejezetten ebben a tekintetben teljesít jól. És ennek a vonalnak azt kell mondjam, nagyon jól eltalált tagja a Yoga 300-11IBY is.
És bár valószínűleg ez pontosan az a konklúzió, amit a cikket idáig elolvasók vártak.
Így tehát had tegyek még hozzá annyit, hogy ettől függetlenül a szokásos benchmark-okat természetesen le fogom futtatni a gépen. (Még jó, hogy van egy USB-s laptop hűtőm, mert az Intel Celeron CPU passzív hűtésében egy AIDA64 stressz teszt alatt nem feltétlenül bíznék)
Ennek, és még az összes többi tesztünk eredményeivel a jövő héten jelentkezem. Addig is, ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Amennyiben pedig nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül. Illetve kövessetek bennünket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.
Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com
© Szutor Márk
Copyright by M&D’s Blog 2014 – ©
M & D's Blog 