Márk:
L – Litvánia
2011. októberét írta a naptár, amikor is erre a túrára indultam el. A Comenius program keretében tölthettem el egy hetet a volt szovjet tagállamban. És megmondom őszintén, hogy talán ez volt az az egy hét az életemből amire nem az ott történt események miatt, hanem leginkább a környezet miatt mindig emlékezni fogok!
Alapvetően az ország elég éles kontrasztot mutat, és külső szemmel nagyon furcsa lehet majd, Vilnius-t látni, és mindezek után utazni alig ötven kilométert, ahol még a bolsevizmus eredménye továbbra is megmutatkozik mindenen. Azonban pont emiatt, hogy láthattam mindazt, amiről szeretett humoristám Hofi Géza, illetve rokonaim, és az ő ismerőseik közül nagyon sokan meséltek, hogy mégis milyen volt az “átkos rendszer”.
Az mindenképpen egy olyan élmény volt számomra ami miatt büszke vagyok arra, hogy részt vehettem ezen az egy hetes túrán, és elutazhattam egy olyan országba, ahova valószínűleg nem sokan mennének!
György:
L – Lustaság
Ez egy igazán nem kifejtésre méltó, és a szerkesztő kollégáim leírásához méltatlan szó, de mégis ez jut eszembe az L betűről először. A lustaság, mint olyan szerves részét képezi a mindennapjaimnak is, viszont igyekszek a legtöbbet kihozni, hiszen “A hősök a végkimerülésbe halnak bele”.
László:
L – Labdarúgás
Ha már egy korábbi alkalommal már megemlítettem a labdarúgást, akkor úgy gondolom, hogy illik egy kicsit többet is írnom róla. Még Fóton mikor a Gyermekvárostól 2 percnyire laktunk, életem abban az időszakában sokat jártam ki az ott levő focipályára. Eleinte nem engedtek fel a pályára focizni, hiszen fiatal voltam még ahhoz, hogy az idősebb srácokkal focizzak.
Addig, míg elég idős nem lettem, gyakorlatilag kispadra ültettek és csak akkor volt esélyem rúgni a bőrt mikor korábban mentem le mint ők. Tehát iskola után egyből. Mikor körül belül 11-12 éves lehettem, akkor felengedtek az aszfaltból készült pályára, amin ha elestél, akkor véged volt. Először mezőnyjátékosként játszottam. Se elől, se hátul nem volt semmi közöm a labdához. Ezután beállítottam a kapuba. Hát itt sem voltam sikeresebb, de néhány lövés eltalált és ez elég volt ahhoz, hogy ott ragadjak a ketrecben.
Az évek során szerencsére egyre jobban belerázódtam a védésbe és elkezdtem élvezni a játékot kapusként. A mai napig szívesen vagyok a futballtornákon kapus, viszont ha úgy lehetőségem van mezőnyjátékosként játszani, akkor szívesen kimegyek és igyekszek minél többet hozzátenni a csapat játékához. Hiszen a részvétel a fontos, a győzelem már csak egy bónusz, igaz?
Ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több embert elérjen. Amennyiben nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor kérlek iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül. Illetve kövessetek bennünket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.
Még egyszer köszönjük a figyelmeteket!
Szutor Márk
Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com
Facebook: https://www.facebook.com/samuka942
Twitter: https://www.twitter.com/samugyrgy1
Instagram: https://www.instagram.com/samu942
Email: samu.gyorgy@mndsblog.com
Facebook: https://facebook.com/teglaslaszlo
Twitter: https://twitter.com/teglas_laszlo/
Instagram: https://www.instagram.com/teglaslaszlo/
Email: teglas.laszlo@mndsblog.com
© Szutor Márk
© Samu György
© Téglás László
Copyright by M&D’s Blog 2014 – ©
M & D's Blog 