Hol is hagytuk abba a tegnapi nap folyamán? Ja igen, Robert Langdon sikeresen megoldotta a Szent Grál rejtélyét. Ezúttal egy újabb útra indul, azonban ez esetben nem Párizsba, vagy éppenséggel Angliába.
Az út a Harvard egyetemen kezdődik, majd mindezek után Rómába kalauzolja őt az élet, és a megoldandó feladványok sorozata.
Hasonlóan az előző filmhez természetesen most a professzor most sem marad segítség nélkül, és Vittoria Vetra (Ayelet Zurer) az, aki az antianyag felkutatására tett kísérletben segíti Mr. Langdon-t.
A szereposztás azonban nem áll meg itt, és olyan nevek is feltűnnek a listán, mint Ewan McGregor, és Stellan Skarsgärd. A zenei világ mégdrámaibb hatásáért ismét Hans Zimmer a felelős. Ezzel pedig egy nagyon is jó filmnek ígérkezett a 2009-ben megjelent Angyalok és Démonok.
Lássuk tehát, hogy sikerült-e elérni mindezt?!
Nos, ha röviden kéne megfogalmaznom mindezt, akkor egy szóval, csak annyit mondanék, hogy igen! Persze, nem lenne sok érteleme annak, ha csak ennyit írnék, hiszen maga a bevezetés, és a lezárás több karaktert venne el az adott cikkből, mint a valós tartalom. Úgyhogy kezdjünk is bele.
A történetünk Genfben indul, a CERN laboratóriumában, pontosabban a nagy hadronütköztetőnél. Vittoria, illetve a tudósok egy kis csapata azon dolgozik, hogy a világon elsőként állítsák elő a sokak által csak “isteni részecskének” nevezett antianyagot.
A sikeres kísérlet után Vittoria személyesen is gratulálni szeretne a kutatótársának, Leonardo-nak. Azt azonban nem tudhatja a nő, hogy az irodába lépve holtan találja majd a nevelőapját. Azonban a CERN laboratóriumában történt gyilkosság nem az egyetlen probléma, hiszen a már szintetizált antianyagot tartalmazó konténerek közül az egyik hiányzik.
Mint az a fentebbi sorokból is kiderül a Harvard egyetemen találjuk Langdon professzort, akiért a Vatikáni rendőrség (Corpo della Gendarmeria dello Stato della Città del Vaticano) elküldte az egyik emberét. Mivel természetesen nem csak az Opus Dei, hanem a Keresztény Egyház is értesült arról, hogy Robert megoldotta a Szent Grál rejtélyét.
Éppen ezért, most a segítségét, és a szakértelmét kérik annak a fenyegetésnek a megoldásában, ami látszólag az Illuminátusoktól érkezett. És bár jelenleg nem több mint 10 percet dolgoztunk fel a filmből, azonban ez a tíz perc lassúnak számít ahhoz képest, ami innentől kezdve vár ránk.
És ez nem véletlen, az elkövetkezendő két és fél órában, gyakorlatilag 5 órának megfelelő cselekménysorozatot kellett felépíteni, kidolgozni, és megoldani. Mindezt úgy, hogy a néző folyamatosan azt érezze, hogy minden esetben miliméterekre vannak a megoldástól, és attól, hogy megtalálják a fenyegetés küldőjét, és ezzel lezárják az ügyet.
Mint kiderül az antianyagot tartalmazó konténert valahol a Vatikánban rejtették el, és ezzel együtt az Illuminati a 4 preferitit, azaz a négy bíborost, akiket a konklávé a legvalószínűbb, hogy pápának választana elrabolta. És azt ígérik, hogy este 7-től kezdve, óránként kivégzik majd mindegyikőjüket.
Bár a belső ellentétek, illetve az egyet nem értés a civilek (Langdon és Vittoria) valamint a Svájci Gárdisták parancsnoka, és a Vatikáni Rendőrség között egyre fokozódik. A professzor úgy tűnik ismét megtalálta a megoldást, és elindulhatnak azon az úton, aminek a végén megtalálhatják az elrabolt embereket, és ezzel együtt az Illuminátusok rejtett templomát is.
Egyelőre ennyit a történetről. Térjünk át egy kicsit a képi világra.
A Da Vinci Kód után, főleg egymás utáni estéken tekintve meg a filmeket, igazi felüdülés volt, hogy az események nem a mesterségesen sötétített felvételeknek, hanem a szövegkönyvnek, és a színészi alakításoknak köszönhetően kaptak súlyt. És ez mindenképpen egy jó döntésnek minősült. A forgatási helyszínekre pedig végképp nem lehet panasz. Így, hogy élőben is sikerült végig sétálnom azokon az utcákon, és látnom azokat a nevezetességeket, amiket a filmben is bemutatnak azt kell mondanom, hogy nem csak Dan Brown, de a rendező is jól adta vissza ezek hangulatát.
És bár azokon a képeken, melyeket beltérben vettek fel, néhol sajnos lerí, hogy az nem volt más, mint egy studió, és a greenscreen, és a CGI erőteljesen dolgozott a képkockák alatt. Ellenben sokkal kevésbé volt zavaró, és ezektől az apró dolgoktól eltekintve sokkal emészthetőbb számítógépes animációkat kaptunk az egész film során.
Ezalatt pedig azt értem, hogy már nem elsősorban a külön beszúrt grafikus elemek azok, amik elmesélik a történetet, pont ellenkezőleg, és sokak által preferáltan, ezek csak azért vannak ott, hogy kiegészítsék, és mégjobban kiszínezzék az amúgy is érdekes filmvilágot.
Azonban haladni és kéne a dolgokkal, és bár ezt inkább csak magamnak jegyzem meg, hiszen mikor ezeket a sorokat gépelem, akkor az Egyesült Királyságban hajnal egyet ütött az óra, 2016. november 2-án. És a reggel 7:00 órás munkakezdés egyre közelebb, és közelebb van.
Úgyhogy térjünk is rá a továbbiakra. A “feladvány” megfejtése után Robert Langdon rájön, hogy a négy bíborost, négy különböző templomnál fogják kivégezni, azonban ez elég halvány kiindulópont, hiszen Rómáról beszélünk. És a városban található templomok száma, igen csak hosszú. Azonban a négyes számnak, szerepe van ez esetben, nem csak azért, mert összesen négy bíborost raboltak el, hanem azért is, mert az Illuminátusok eredetileg tudósok, feltalálók, és az egyház nézeteivel teljes mértékben szembenálló, azonban konkrét tényeken alapuló nézeteket vallottak.
Ezek közé a nézetek közé azonban 4 fő elem tartozott, és ezekre az elemekre az emberiség szinte a kezdetek óta támaszkodott. Hiszen nem másról van szó, mint a földről, a levegőről, a tűzről, és a vízről. És ezek csak úgy állnak ellentétben a párjukkal, mint anno az Illuminati az egyházzal.
Ezt tudva tudja a professzor azonosítani az első templomot, mely melyik másik lenne, ha nem a Pantheon, a világ első keresztény temploma. És ha már megemlítettük a képi világot, lássuk annak egy másik fontos elemét. A színészi teljesítményt.
Tom Hanks
Nos, ha az Angyalok és Démonok lett volna az első olyan film amit Dan Brown regényei alapján készítettek, és ugyanilyen jól sikerült volna a forgatókönyv abban az esetben is, akkor a tegnapi mondatomat, miszerint, “bár Tom Hanks egy kiváló színész, sajnos a vásznon nyújtott teljesítménye nem elég ahhoz, hogy egyedül vigye a fő cselekményszálat” semmisnek lehetne tekinteni.
Ebben a filmben ugyanis pontosan azt kapjuk tőle, amit elvárhattunk azok után, amit a könyvben olvastunk, és ami azok után a lelki szemeink előtt esetlegesen megjelent. Szerencsére sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek arra, hogy azokat a kötetből jól ismert monológokat ki tudja fejteni, és beleélni magát abba a szerepbe amit rá bíztak. Nagyon jól előjön az a zseni, akit Robert Langdonként ismerhetett meg a nagyközönség. És a film nem fél beismerni azt sem, hogy a professzor is csak egy ember. Ezt kifejtem.
A Pantheon-ban történt kutatás során Vittoria hívja fel a professzor figyelmét arra, hogy Santi csak később került át az impozáns épületbe. És ezzel már egy hibát róhatunk fel Mr. Langdon részére, és bár a klasszikus értelemben vett hősnek ez nem feltételnül válna erényére. Robert azonban nem egy hős, csupán egy hétköznapi ember, aki szimbólumokat, és összefüggéseket kutatott egész életében. Viszont ez a lépés, ami megjegyzem igencsak merész volt Dan Brown, és Ron Howard részéről, sokkal közelebb hozta a karaktert. És sokkal emberibbé tette az idézőjeles kapcsolatot a néző, és a szereplő között.
Ewan McGregor
Úgy érzem senkit sem fog melepetésként érni, ha azt mondom, hogy az egyik kedvenc színészemről beszélnük. Bár abból a közel 50 valós, illetve animációs filmből, amihez a teljesítményét adta, csak keveset láttam. Lévén, hogy nem éppen tartoznak abba a kategóriába, amit szívesen nézek meg kikapcsolódás céljából. Ettől függetlenül különösen a ‘The Ghost Writer’ című filmjéhez, mindenképpen vissza fogok térni a közeljövőben. És valószínűleg arról is kanyarítok majd néhány sort.
Maradjunk azonban a jelenlegi alkotásnál. Ewan McGregor, Patrick McKenna atyát alakítja, aki az egyház életében a Camerlengo szerepét tölti be. És mind a rendező, mint a regény szerzője szerencsére bőven hagynak időt arra, hogy a színész magáénak érezhesse a karaktert. Egy nagyon struktúrált, és érezhetően sokrétű személyiség jelenik meg előttünk a vásznon. És egészen az utolsó pillanatokig nem is sejthetjük (legalábbis akik nem olvasták a könyvet, és most először nézik majd meg a filmet), hogy ő az, aki koordinálta az események sorozatát, hogy ő felelős az előző pápa haláláért, hogy ő az aki felbérelte a gyilkost, és egyben a mártír szerepét is ő szerette volna betölteni. Ezzel elérve, hogy az egyház, és a tudomány közötti ellentét még véletlenül se érhessen véget.
A színészi teljesítményre a fentebbi sorok alapján gondolom Ti sem adnátok rossz értékelést?! És pontosan ez a helyzet velem is. Ewan McGregor tökéletesen játszotta el ezt a szerepet, és ha hibákat kéne keresnem, akkor egy 24 órás, Angyalok és Démonok maratont kellene tartanom. És nem tartom valószínűnek, hogy ez esetben találnék bármit is.
És, ha már megemlítettük a mártírt, illetve a felelősséget. Nos igen a csavar a mai filmünkben mindenképpen az volt, amikor kiderült, hogy az a fitalember, akit az elhunyt pápa fogadott örökbe, volt felelős mindazért, ami az elmúlt hetekben, illetve órákban a Vatikánban történt. Ez az aspektus nagyon jól fel lett építve.
Hasonlóan ahhoz, ami a helyszíneket, Róma rejtett angyalait, és azokat a titkokat illeti, amiket Robert Langdon tár elénk. Azonban mindez nem lenne teljes egy valami nélkül. Ez pedig nem más, mint.:
Zene
Szerencsére Hans Zimmer visszatért ehhez a filmhez is, és bár nem mondom, hogy az előző alkotáshoz komponált művek rosszak voltak, hiszen tegnap is azt mondtam, ha nem is ezekkel a szavakkal, hogy rossz filmzenét még nem hallottam a német zeneszerzőtől. És ez az Angyalok és Démonok esetében sincs másképp.
Minden egyes hangjegy, és minden egyes akkord tökéletesen illeszkedik a hangulathoz, a képi világhoz. És ahhoz a gyors eseménysorozathoz amit a vásznon láthattunk. Így tehát el is érkeztünk az utolsó pontunkhoz.
Összegzés.
Az Angyalok és Démonok, mind regényként, mind filmként tökéletesen megállja a helyét. És bár nem először olvastam a könyvet, és nem először láttam a filmet. Azt kell mondjam, hogy mindenképpen ott van azok között a művek között akár a nyomtatott, akár a “videó” verzió. Amit akármikor újra,- és újra elő tudnék venni, és nagy eséllyel elő is fogok.
Az Angyalok és Démonok c. film tőlünk mindenképpen megérdemli a kiváló értékelést.
És ezzel el is érkeztünk a mai napra időzített tartalmunk végéhez. Köszönjük, hogy ismét időt szakítottatok ránk.
Ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Amennyiben lenne javaslatotok, filmek terén, amit feldolgozhatunk, vagy csak szeretnétek a mi véleményünket olvasni a kedvenceitekről, akkor ezeket kérlek hagyjátok a kommentek között.
Ha nem szeretnétek lemaradni a további bejegyzéseinkről sem, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, vagy kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.
Mégegyszer köszönjük, hogy ma is velünk tartottatok! Sziasztok!
Szutor Márk
Facebook page: https://www.facebook.com/mndblog/
English Blog: http://www.markszutor.wordpress.com/
Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Path: http://www.path.com/profile/1M1AT0
Email: youtube.szutormark@outlook.com
M & D's Blog 