Termékbemutató: Lenovo Flex 2-15 Pro (második rész) 

Itt van hát Lenovo Flex 2-15 Pro bemutatójának második hete, és szeretném megosztani veletek az eddigi tapasztalataimat.

Hogy sikeresnek vélem-e a vásárlást, avagy úgy gondolom, hogy vannak-e esetleg olyan dolgok, amiket hiányolok a készülékből? 

Felmerültek-e esetleg problémák, vagy tökéletesen működik minden amire számítottam? Megfelelt-e vajon minden az elvárásaimnak, vagy lenne még bármi olyan, amit szeretnék, ha a készülék teljesítene?

A fentebbi kérdések közül igyekszem majd mindegyikre választ adni, így hát görgessetek lejjebb a részletekért!

Az elmúlt egy héttől mindenképpen azt vártam, hogy a készülékben rejlő potenciált ki tudjam használni, és mindezek mellett képes legyek valamilyen szinten egy képet alkotni arról, hogy mi rejlik a gépben.

És mit kaptam?

Nos akárhogy is nézem a könnyű hordozhatóságot a készülék 15.6”-es mérete miatt sokan egyből ki is vennék ebből a sorból, illetve ezek közül a kritériumok közül. Azonban azt kell, hogy mondjam köszönhetően a Flex 2-15 Pro ABS konstrukciójának, illetve az elvékonyított közel Ultrabook-nak megfelelő specifikációkhoz. Így semmilyen problémát nem jelent, ha a laptopot a kamerámmal, illetve még egy pár dologgal együtt a táskámba rakom, és magammal viszem egy-egy hosszabb túrára.

Ami mindenképpen probléma volt számomra az természetesen az akkumulátor-üzemidőben mutatkozott meg. Nem értem túlzottan a Lenovo mérnökeinek, és tervezőinek döntését, és nem csak ennek a laptopnak, de már a Yoga 300-nak az esetében sem. Míg ez utóbbi készülékbe sikerült egy 45 wH-s akksit belerakniuk, amit egyszerűen meg tudtak volna növelni akár 90-re is. Addig a Flex 2-15-be egy összesen körülbelül 13 – 14 wH-s telepet sikerült belerakniuk, ami megint csak érthetetlen számomra.

Hiszen egy 4-ik generációs i7-es (Haswell architektúrán alapuló) processzor, illetve egy nVidia GT840M videókártya mellé ez igencsak kevésnek bizonyulhat. És valóban az is, hiszen a legjobb esetben is összesen három óra aktív használatot sikerült kisajtolnom a gépből a Windows általam valamilyen szinten átkonfigurált energitakarékos szabványán, működő Wi-Fi és 50%-os fényerő mellett.

Így tehát nem tudom, hogy mennyire mernék elindulni az adott készülékkel a reptérre úgy, hogy nem 100%-ra van töltve az akku, és esetleg a buszon dolgozni, vagy filmezni szeretnék. Valószínűleg semennyire, legalábbis egészen addig nem amíg nem szerzek egy 19.000 vagy 25.000 mAh-s power bank-et amin esetleg van egy szabvány európai konnektor csatlakozó is, hogy menet közben is tudjam tölteni a készüléket.

A fent említetteken felül igazából nem tudnék más negatívumot mondani a készülék mindennapos használatával kapcsolatban. Az igényeimnek, illetve annak a használatnak amire vásároltam tökéletesen megfelel. Hiszen mind a különböző Free-to-Play, mind az esetlegesen fizetett játékaim a 60-80 fps tartományban képesek futni, köszönhetően a GT840M GDDR5 memóriájának.

Bár alapvetően nincsenek nagy igényeim, amikor egy-egy eszközt megvásárolok a már az előző bekezdésben említetteken kívül. Hiszen már az egy elég jó jele annak, hogy más alkalmazásokban pontosan mire számíthatok. És bár a Y580 a maga 3-ik generációs i5-ös (Ivy Bridge) processzorával sem nyújtott kis teljesítményt, azonban ugyanannak a körülbelül 4,5 GB-s videófájlnak a renderelési ideje Adobe Premiere Pro-ban nagyjából 25%-al csökkent. Függetlenül attól, hogy a processzor alap órajele nagyjából 36%-al lett alacsonyabb az i5-öshöz képest.

Amit mindenképpen szerettem volna az természetesen a UK English, vagy inkább úgy mondanám, hogy az Európai ISO billentyűzet megléte, hiszen enélkül nem feltétlenül tudom minden feladatomat nagyobb nehézségek nélkül elvégezi. És bár próbálkoztam azzal, hogy egy makró segítségével megváltoztatom bizonyos billentyűk visszaadott karakterét. Itt azonban a nyelvek közötti váltásnál ütköztem problémába. Hiszen míg az angol layout esetében a \ karaktert be tudja szúrni az apró háttérben futó program, addig a magyar kiosztás esetén már nem a ‘í’ lesz a megjelenített betű.

És, ahogy azt az előző részben is írtam, ez egy nagyjából €20-s csere billentyűzettel megoldható lenne, azonban nincs túl sok kedvem akár a magam részéről szészedni, akár egy szervízben kicseréltetni az adott modult.

Mit is mondhatnék még ezen felül, beszéljünk az irodai használatról? Vagy éppen a multimédia fogyasztásról?

Mint azt már az előző cikkemben is említettem köszönhetően az 1920×1080 pixel felbontású IPS kijelzőnek, a multimédia fogyasztás nem is nagyon nyújthatna jobb élményt, mint amit ettől a készüléktől kapok. A színek, a betekintési szögek, valamint a felbontás bőven megfelel azon igényeimnek, ami a média fogyasztásomon alapul. Hiszen mint az általában 720p-ben meglévő filmgyűjteményem, mind az alacsonabb felbontáson lévő sorozataim tökéletesen jelennek meg. A Netflix-ről, illetve YouTube-ról streamelt natív FullHD tartalmakról már nem is beszélve.

Az ergonómia a készülék súlyának, és méretének köszönhetően abszolút megfelelő a saját igényeimnek, bár nem mondom, hogy ne tudnék elképzelni bizonyos javításokat ebben a kategóriában. Mivel, ha van egy aspektusa a készüléknek, amire azt tudom mondani, hogy pocsék, az nem más mint a trackpad. Persze annyi év, és annyi különböző MacBook használata után azt hiszem erről a hardware elemről nem tudok objektíven nyilatkozni. Hiszen az Apple termékek közismertek az üveg felületű, kényelmes és tökéletes gyorsulási görbékkel rendelkező trackpadjeikről. Viszont tökéletesen látszik az is, hogy mire koncentráltak a Lenovo-nál. A kényelmes billentyűzet, a pontos és kényelmesen használható érintőképernyő, és a jól összeválogatott hardware nagyon jó választásoknak, és designnak minősülnek. De úgy tűnik, hogy ahhoz, hogy a készülék árát a jelenleg szinten tartsák, ahhoz fel kellett áldozni valamit. Jelen esetben ez pedig a trackpad lett.

Az elmúlt két hét, és gyakorlatilag az előtte lévő nagyjából egy hónap amióta nálam van a készülék, tökéletes periódus volt arra, hogy egy kicsit jobban megismerjem, és egyedüli eszközként használjam a Lenovo Flex 2-15 Pro-t. Ahogy azt a Yoga esetében is, természetesen itt is arról szól mindez az időszak, hogy megtanuljam a limiteket, és hozzászokjam mindazokhoz a tulajdonságokhoz, amikre sokaknak akár hónapokra is szüksége lenne. Nyugodtan nyisd meg az összes oldalt amire egy nap folyamán szükséged lehet Google Chrome-ban, mivel a Smart Multi-Tasking Feature-nek, valamint az 1.888 MHz-n DDR3 RAM-nak. Az 500GB-s SSHD mondjuk tökéletesen megfelel a céljaimnak, hiszen a 8GB SSD alapú gyorsítótár a lehető legfontosabb fájlokat folyamatosan itt tárolja, és ennek megfelelően a gyakran használt alkalmazásaim jóval gyorsabban töltődnek be, mint azok melyek kisebb aktivitást mutatnak.

Az elmúlt két hét még rá mutatott egyetlen fontos dologra, ez pedig a gép I/O-jának hiányossága. Félreértés ne essék nem rendelkezem túl sok USB eszközzel, azonban mindenképpen jól jönne még legalább kettő darab USB 3.0-s port, vagy ha nem is 3.0-s akkor legalább a régebbi 2.0-s szabványnak megfelelőek. És persze nem mondom, hogy egy egyszerű dongle-el nem tudom megoldani az USB csatlakozó igényeimet. Viszont itt az adatátviteli sebesség rovására sem szeretném feláldozni mindazt amit csatlakoztatni szeretnék a géphez.

Valamilyen szinten sajnálom, hogy a Flex széria összesen két generációt élt meg, és bár értem, hogy a Yoga modellek megjelenésével ez a sorozat teljes mértékben jelentéktelenné vált. Hiszen mi értelme egy 270 fokos zsanérnak, ha meg tudják csinálni a 360-ast is?!

Ami mindenképpen előnyt jelent azonban az eddig használt laptopjaimhoz képest az a sztereó mikrofonok, és a 1080p webkamera. A kép és hangminőség kiváló, és nem jutott eszembe egyszer sem, hogy ezen esetleg változtatni kéne.

Igaz egy szoftver frissítés nem ártana az automatikus szabályzónak, lévén, hogy jelenleg amennyiben egy kicsit hangosabban beszélek, mint azt az audió vezérlő még elviselhetőnek gondolja, akkor elkezdi a mikrofon bemeneti jelszintjét halkabbra venni, és ez néhány konferencia hívás során már okozott problémát.

A Lenovo jól pozicionálta anno a Flex szériát, hiszen elsősorban a professzionális felhasználásra koncentrált, és ez itt sincs másképp. Az alapvetően irodai használatra, és esetleg mellékesen valamilyen multimédia tartalom kreálására kitalált készülék mindkét tekintetben jól teljesít. És azt kell mondjam, ennyi idő után mindenképpen elégedett vagyok a Lenovo Flex 2-15 Pro-val

És bár valószínűleg ez pontosan az a konklúzió, amit a cikket idáig elolvasók vártak.

Így annyit had mondjak még el, hogy bár elégedettségem egyelőre bőven megfelelő, a jövő hét folyamán a lefuttatott benchmark-ok hozhatnak még érdekes eredményeket. A szokásos teszteket melyeket már a Lenovo Yoga 300-11IBY bemutatónk ötödik részében is lefuttattunk természetesen ezen a gépen sem hagyjuk majd ki. Így ismét előkerül majd az AIDA64, a Cinebench, és még sok más.

Ennek, és még az összes többi tesztünk eredményeivel a jövő héten jelentkezem. Addig is, ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Amennyiben pedig nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül. Illetve kövessetek bennünket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

© Szutor Márk
Copyright by M&D’s Blog 2014 – ©

Termékbemutató: HP ProBook 430 G2

Sziasztok! A mai nap során (2016. október 31. a szerk) egy érdekes dolog történt, legalábbis ami a céges dolgokat illeti. A vezetőség úgy döntött, hogy egy hétre bevezet egy teszt időszakot, azoknak az alkalmazottaknak, akiknek az irodai számítógépeken felül hordozható eszközöket is kiadtak. Mivel az új MacBook-ok megjelenése, és az Apple, a MacBook Air-ektől való eltávolodása egy olyan irányt mutat, ami miatt úgy néz ki, hogy a vállalat nem talál majd megfelelő utódot a meglévő 11 és 13 colos Late 2014 MacBook Air-eknek.

Éppen ezért az elkövetkezendő egy hétre ezen gépeket használóknak egy másodlagos eszközt is bevezettek, és valamilyen furcsa oknál fogva a HP ProBook 430 G2-re esett a választásuk.

Én pedig mondhatni keresve sem találhattam volna jobb lehetőséget arra, hogy egy kicsit megizzasszam a gépet, és leteszteljem, hogy vajon megfelelő utódja lehet-e majd az egyébként szeretett céges MacBook-omnak.

Lássuk, hogy miként is sikerült választania az IT osztálynak, és vajon tényleg valós megoldást képezhet-e ez a notebook?!

Kezdjük akkor az alapokkal. A Hewlett Packard, az első ProBook 430 G2-t 2014-ben adta ki, az akkori igényeknek megfelelő hardverrel, és szoftverrel. Azaz 64 bites Windows 8.1 Op. Rendszer, 4-ik generációs (Haswell architektúrán alapuló) Intel Core i3, és Intel Core i5 processzorokkal, minimum 4GB maximum 8GB DDR3 RAM-al, valamint egy 500 GB-s HDD-vel.

Majd 2015 elején döntöttek úgy, hogy szükség lenne egy modellfrissítésre, és ezek után már 5-ik generációs (Broadwell architektúrán alapuló) Intel Core i5, és Intel Core i7 processzorok kerültek a terítékre, immár 64 bites Windows 10 operációs rendszerrel, minimum 8GB, maximum 16GB DDR3 RAM-al, és változatlanul 500 GB-s HDD-vel.

Nos ami a konkrét konfigurációt illeti, nekem az Intel Core i5-5200U Dual Core, 2.20 GHz-s CPU-val, 8GB RAM-al, és az 500GB-s HDD-vel felszerelt modellt sikerült kifognom.

img_1947-2

Nos ami azt illeti nekem ez utóbbi konfigurációt sikerült kifognom, és bár első ránézésre még azt mondom, hogy szívesen használtam volna a gépet, hiszen elegáns a megjelenése, és bár a 11”-es MacBook hordozhatóságával nem feltétlenül tud versenybe szállni. Ez volt a legkisebb problémám.

A gép a billentyűzet felöli oldalon szálcsiszolt aluminíum borítást kapott, azonban mind a kijelző, mind a gép hasa sajnálatos módon műanyagból készült. És a kijelző részen az anyag nem más, mint egy ujjlenyomatmágnes. Köszönhetően a puha tapintású felületnek. És ha már megemlítettük a billentyűzetet, és a kijelzőt, sajnálatos módon ezen a téren sem sikerült nagyot alkotni. A billentyűk túlságosan rövid utat tesznek meg ahhoz, hogy a gépelés kényelmes, és folyamatos legyen.

img_1941-2

És bár nem mondom, hogy nem lehetne hozzászokni ahhoz, amit a HP ProBook 430 nyújt, ettől függetlenül az elrendezés sem lett éppen világbajnok, főleg mindazok után, hogy alapvetően 15 colos laptopokkal készítek tartalmakat otthon, így nem egyszer volt rá példa, hogy az ujjaim el-el jártak a home gomb irányába, amikor egy kötőjelet szerettem volna írni.

A másik nagy hátrány a MacBook-hoz képest a háttérvilágítás. Bár nem beszélünk egy túlságosan vastag házról a HP esetében, azonban nem sikerült megoldani a LED-ek integrálását a billentyűzet alá, ami a késő esti, bár így az óraátállítás után azt kell mondjam, hogy a késő délutáni munkát egyáltalán nem könnyíti meg.

És akkor lássuk a kijelzőt. A 13 colos felület, egy LCD TFT panelt tartalmaz, melyen a színek irodai használathoz tökéletesek, hiszen hosszabb távon a melegebb árnyalatok miatt kevésbé fárasztják a szemet. Ezen felül azonban nem sok jót tudok elmondani róla. Hiszen a felbontás is mondhatni röhelyes, ahhoz képest, hogy egy relatíve új termékről beszélünk. A HP mérnökeinek egy mindössze 1366 x 768 pixel felbontású kijelzőt sikerült beépíteni a kompakt gépbe, és bár ezt egy érintőfelület hozzáadásával az én esetemben könnyedén tudták volna kompenzálni. Sajnálatos módon ezt a funkcót sem sikerült elérhetővé tenni a nagyközönség számára.

És való igaz az is, hogy a Late 2014 MacBook, sőt ha azt nézem, akkor egyik MacBook sem rendelkezik ezzel az adottsággal, azonban ott a kijelző felbontása bizonyos esetekben kárpótol ezért a hiányosságért.

És akkor lássuk a trackpad-et. Nos erre aztán végképp nincsenek szavak. Egy matt műanyag felületről beszélünk, aminek a méretével elég fukarul bántak a tervezők, és bár könnyedén meg lehetett volna oldani egy ergonómikusabb felületet, amennyiben a billentyűket beépítették volna az érzékelőfelületbe.

Nézzük az I/O-t. Talán ez az, ahol a ProBook 430 egy kicsit fel tud kapaszkodni az amúgy horribilis indulásból. Hiszen a gép bal oldalán, két USB 3.0-s portot, egy teljes méretű HDMI 2.0, valamint egy VGA (lol) csatlakozót találnunk, illetve a hűtőmaszk fölött a kötelező Kensington zárat. A jobb oldalon találjuk a töltő csatlakozót, egy Gigabit Ethernet jack-et, egy USB 2.0 csatlakozót, valamint egy 3.5 mm-es ki,- és bemeneti kombinált audió jack fogad minket.

Ezen felül kapunk még egy SD kártya olvasót a gép trackpad felőli részén. Míg az internetes kommunikációért egy 720p-s webkamera, illetve sztereó mikrofonok felelnek. A hangzásról azonban nem igazán tudok mit mondani, a hangszórók gyártójáról keresve sem találtam semmilyen információt. És bár a DTS Audio Control Panel-ben próbáltam szórakozni egy kicsit a beállításokkal. Ettől függetlenül maxiumra tekert hangerőn körülbelül akkora teljesítményt kapok, mint a 20%-os hangerőn üzemelő JBL-ektől, amik a Lenovo Y580-omban vannak. És a hangerő nem a legnagyobb probléma, a minőség ennél sokkal nagyobb.

Bár elismerem, hogy ez nem éppen egy olyan eszköz, és nem egy olyan laptop amit arra találtak ki, hogy túlságosan sok multimédia tartalmat “fogyasszanak” rajta. Sokkalinkább irodai használatra lett kitalálva, és ez utóbbihoz a Skype, illetve Cisco WebEx, audió,- és videóhívásokhoz valóban jó teljesíményt nyújtott az egység.

(És valóban ebből a perspektívából kéne néznem a dolgokat, hiszen igazából nem egy olyan eszközről van szó, amit magamnak vettem, hanem egy olyanról, amit innentől kezdve potenciálisan használnom kell majd. Illetve nem igazán, mert ezt a komplett review-t angolra fordítva fogom leadni a manageremnek.)

Ezen felül még az akkumulátort kellene megemlítenem, mivel ezt jól eltalálták a tervezők. Maximum fényerőn, és teljesítményorientált profilban, körülbelül 4 és fél órás aktív használatot sikerült elérnem a géppel. Mindezt természetesen Wi-fi hálózatra csatlakoztatva, Microsoft Word, illetve Google Chrome böngésző (ezen belül pedig YouTube, WordPress, Google Maps, és Messenger oldalakat használva) aktív használata mellett.

Energiatakarékos üzemmódban, de továbbra is hálózathoz csatlakoztatva körülbelül fél órával tovább tudtam dolgozni a készüléken. Majd az abszolút akkumulátorkímélő programot választva, azaz minimum fényerő, repülőgépüzemmód, a Windows 10 beépített „Battery Saver” funkciója, illetve az Energiatakarékos konfiguráció mellett sikerült 6 óra 20 perc – 6 óra 30 környékére tornásznom az üzemidőt.

Igaz, ezt a fajta sprólást nem valószínű, hogy bármikor is meg tudom majd csinálni, hiszen munka közben mindenképpen hozzá kell férnem az e-mail rendszerhez, illetve az intranet portálunkhoz, így tehát az átlagos 5 órás üzemidővel számolnék. Ami egy 2550 mAh-s akkumulátortól egyébként nem rossz teljesítmény.

img_1953

Összegzés

A HP ProBook 430 G2, egy bizonyos rétegnek készült notebook lett, és úgy érzem, hogy én nem tartozom ehhez a réteghez. Bár a 13 colos méret, és a hordohatóság terén azt kell mondjam, hogy kényelmes útitársnak bizonyulhat a gép. Azonban a már fentebb említett kényelmetlenségek miatt én vissza fogom adni a készüléket a jövő hét kezdetén. És megmaradok inkább a 11”-es MacBook-nál.

Azoknak akiknek azonban megtetszett a notebook, akár a kinézete, akár az üzemideje miatt, azokat óva inteném, hiszen jelenleg a 2015-ös konfigurációban a HP ProBook 430 G2, nagyjából £550 – £570 körüli áron mozog újonnan. És ezért a Lenovo Yoga, Ideapad, illetve Thinkpad modelljei, valamint az Asus, és az Acer ultra-portable gépei fejlettebb hardvert, és jobb felhasználói élményt nyújtanak majd. Arról már nem is beszélve, hogy ebben az árfekvésben már egyszerűen találhat magának az ember hibátlan állapotban lévő 11 és 13 colos Late 2014 MacBook Air-eket.

És, ha már £600 környékén nézelődöm egy könnyen hordozható, és hosszú üzemidővel rendelkező gép iránt, akkor akárhogy is nézem erősen egy használt Mac, mintsem egy új HP felé hajlana a mérleg nyelve.

Persze, a Ti felhasználói élményetek, és a tapasztalataitok az általatok már megszokott billentyűzetek, notebook-ok, és kijelzők, na meg még sok más aspektus függvényében változhat. És elképzelhető, hogy ebben a notebook-ban találjátok majd meg a tökéletes útitársat. Részemről azonban egy kellemetlen élmény volt az az egy hét (na jó alig 4 és fél nap). Így én nem feltétlenül javasolnám ezt a modellt senkinek sem.

Reméljük, hogy tetszett ez a cikkünk is, és, hogy sikerült hasznos tanácsokkal szolgálnunk azoknak, akik esetleg Black Friday közeledtét és ennek megfelelően új technikai eszközök iránt érdeklődnek.

Amennyiben tudtunk segíteni, illetve amennyiben tetszett ez a tartalom, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több embert elérhessünk. Ha nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, vagy kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyiként.

Köszönjük, hogy ismét velünk tarottatok! Sziasztok!


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50 gmail

 

 

Szutor Márk

Facebook page: https://www.facebook.com/mndblog/
English Blog: http://www.markszutor.wordpress.com/
Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Path: http://www.path.com/profile/1M1AT0
Email: youtube.szutormark@outlook.com

 

Termékbemutató: Lenovo Ideapad MIIX 300 Windows kettő az egyben.

A mai nap folyamán egy olyan termék bemutatásával jövünk, amiről igazából eddig már megvolt a saját véleményem.

Mert nem egy Windows-os tablet volt már a kezemben. És eddig mindegyikkel meg voltam elégedve, amelyiken a Windows 8.1-es operációs rendszer futott.

Azonban az az árkategória amit ezek az eszközök képviseltek, azok mindig egy kicsit eltántorítottak attól, hogy bármi hasonlót vásároljak magamnak. Hiszen a nagyjából £65-£90 árfekvésben sok jóra nem számít az ember.

Azonban jött a Lenovo, és úgy verte szét az elképzeléseimet arról, hogy ennyire olcsón nem lehet normális teljesítményt elérni, hogy azóta se tudtam összeszedni az ötlet magjának minden darabkáját.

Lássuk tehát, hogy mit is tud a MIIX 300?!

Nos mindenek előtt szeretném megemlíteni, hogy a MIIX 300 esetében több változatról találtam leírásokat, és bemutató videókat. Néhol megemlítve egy 1920×1200 pixel felbontású kijelzőt, illetve 4GB RAM-ot.

Azonban inkább a saját tapasztalataimat, és a hivatalos weboldalon lévő adatokkal egészítem ki a cikket, így tehát lehetnek eltérések, amennyiben Ti is rendelkeztek egy ilyen eszközzel, vagy a cikk olvasása után vesztek magatoknak egyet.

Hardver:

Nos hardver terén a MIIX 300 egy Intel Atom Z3735F négy magos 1.33 GHz-n pörgő CPU-t kapott, 2MB Level 1 gyorsítótárral. Ezen felül még 2GB DDR3 RAM van a gépben, szintén 1.33 GHz-n. Ezen felül 32 GB eMMC típusú tárhelyet, és egy 10.1 inch átmérőjű 1280 x 800 pixel felbontású 5 ujjas multi-touch kijelzőt kapott.

Ezen felül megtaláljuk a szokásos vezetéknélküli kommunikációhoz szükséges elemeket, mint például a b, g, n hálózatokat támogató Wi-Fi antennát. Illetve Bluetooth 4.0-t. Portok terén egy miniUSB bemenetet, egy mini HDMI kimenetet, egy microSD kártyaolvasót, illetve egy 3.5”-es jack dugót kapott. Legalábbis a kijelzőn. A billentyűzeten találunk még 2 USB 2.0 bemenetet.

Mindezek mellett még találunk két kamerát is az eszközön, az előlapon egy 2 megapixeles, míg a hátlapon egy 5 megapixeles egységet kapunk.

Ami pedig az akkumulátort illeti, ott sincs semmi szégyenkezni valója a MIIX-nek, ugyanis egy két cellás, 25.9 watt órás akkumulátort kapott, melynek segítségével simán felveszi a versenyt bármelyik iPad, vagy MacBook üzemidejével aktív használat mellett.

Természetesen ezeken felül a legfontosabb eleme a készüléknek az nem más mint a fizikai billentyűzet. Alapvetően kényelmesen használható utazás közben, és az elmúlt pár napban csak és kizárólag ezen az eszközön gépeltem a cikkeimet, és azt kell mondjam, hogy tökéletesen meg vagyok vele elégedve.

A billentyűk elég hosszú utat tesznek meg minden egyes lenyomáskor, ami különösen meglepő, hiszen maga a billentyűzet nem vastagabb, mint 7.5 mm a legvastagabb, és körülbelül 4 mm a legvékonyabb pontján.

Szoftver:

Szoftver terén nem találunk semmi meglepőt. A készülék gyárilag Windows 10-el érkezik, ezen felül a Word, Excel, PowerPoint, illetve Sway appok mobil verzióját kapjuk meg. Természetesen a Microsoft Edge, illetve Cortana is rendelkezésünkre áll.

Ezen felül pedig végre értelmét is látom az ’Action Centre’-be beépített tablet módnak. Aminek a használata nagyon is kényelmes, amennyiben csak érintőképernyős üzemmódban használom az eszközt.

Milyen élni a MIIX 300-al?

Nos alapvetően nagyon is kényelmes, legalábbis az elmúlt nagyjából egy hét tapasztalatai alapján azt kell, hogy mondjam meg vagyok elégedve vele. Ugyanis már most elérte a célját, és már most teljesítette azt, amit elvártam tőle, amikor rákattintottam az Order gombra.

Alapvetően egy dolog járt a fejemben, mégpedig az, hogy az elmúlt pár hónapban most már nem egyszer tettem meg a Newcastle – London – Newcastle utat, és amennyiben a konnektor nem működött a buszon, akkor a másik Windows-os laptopom. Egy Lenovo Y580-as nagyjából három – három és fél óra alatt elhasznált minden energiát az akkumulátorából. Ami egy olyan laptoptól, amiben az akkumulátor 2012 óta működik, és nem mellékesen egy Intel i5-3210M CPU-t, egy nVidia 660M GPU-t, 16GB Kingston DDR3 1.6 GHz-s RAM-ot, valamint egy adata m.2 SSD-t, illetve egy másik Samsung EVO sorozatú 500 GB-s SSD-t kell meghajtania.

Azonban lássuk be, hogy három és fél óra alatt még sehol sem vagyunk az úton. Annyi idő alatt, jó esetben sikerült eljutni Sheffield-ig, és addigra az egyetlen olyan eszköz ami a legutóbbi utamon működött az az iPhone-m volt. Az is csak azért, mert éppenséggel volt nálam egy power bank.

És bár igen ott van az iPad-em is, és imádom a laptopomat is, viszont arra, hogy menet közben cikkeket írjak egy kicsit túl nagy a teljesítmény, és a súly.

Jó, jó, de ha ott az iPad, akkor miért rendeltél magadnak egy másik Windows-os eszközt? Merülhetne fel bennetek a kérdés, de igazából emögött nagyon sok indokot fel tudnék hozni. Mindenek előtt azt, hogy egy billentyűzet az iPad-hez nagyjából fele annyiba került volna, mint a MIIX. Na már most, ha valaki felkínálja a lehetőséget, hogy nagyjából £50-£60 környékén vehetek magamnak egy billentyűzetet. Vagy £99.99-ért a leértékelésnek hála egy komplett 10.1”-es „laptopot” akkor hülye lennék az első opciót választani. Természetesen nem azt mondom, hogy az iPad-hez való billentyűzet kidobott pénz. De akárhogy is nézem jobban jártam ezzel a megoldással.

Hiszen eddig mindig is az volt a probléma, hogy miközben cikkeket szerkesztettem, vagy éppen a könyvemmel foglalkoztam akkor nem tudtam túl sok mindent csinálni egyszerre. Persze az iPad-en éppen YouTube-ztam, de néha ebbe bele csúszott egy-egy FaceTime hívás, vagy éppenséggel csak Viber-es beszélgetés. És ez limitálta a lehetőségeimet. Vehettem volna egy monitort, meg egy másfél méteres HDMI kábelt, és hozzá köthettem volna a laptopomat, de az nem oldotta volna meg az akkumulátor problémát.

És sorolhatnám még az érveket, és az ellenérveket a termék mellett, de minden esetben az lenne a válaszom, hogy igen megérte megvenni a Lenovo MIIX 300-at. Nem csak a termék ára, és használhatósága miatt, hanem mert a jelenlegi helyzetben, számomra mindenképpen ez volt a lehető legideálisabb megoldás.

Tartalom fogyasztásra kifejezetten alkalmas az eszköz, hiszen eddig csak munkáról beszéltünk. A beépített Wi-Fi antenna jónak mondható. Akármilyen felbontásban stream-eltem videókat YouTube-ról a pufferelés mindig megtörtént. Az már más kérdés, hogy 4K felbontású videókhoz ez a hardver egy kicsit kevés.

De arra, hogy teljes értékű Windows-t futtatva, a kanapén ücsörögve egy pohár vörösborral relaxálva olvassuk a kedvenc blogunkat. Vagy csak a BBC élő adását nézzük arra kiváló. Arról már nem is beszélve, hogy ha esetlegesen arra adnánk a fejünket menet közben, hogy beszélgetni is szeretnénk, akkor egy mozdulattal csatlakoztatható a billentyűzet, és rögtön visszakapunk minden kényelmi funkciót.

Az egyetlen negatívum amit a készülék ellen fel tudok hozni az egészen biztosan a Windows 10 érintőképernyőre szánt billentyűzete. Azt kell mondanom, hogy borzalmas. Ha valamit, akkor azt még nem sikerült megszeretnem rajta. És azt kell, hogy mondjam, hogy valószínűleg nem is fogom. Ezt a pár mondatot megpróbáltam a kijelzőn lévő billentyűzet használatával legépelni, de már a gondolat is kínzó, hogy ezt esetlegesen meg kell majd ismételnem, ha leszek annyira őrült, hogy ne adj isten otthon felejtsem a fizikai billentyűzetet, ha legközelebb elutazom valahova.

Javasolnám-e a készüléket bárkinek?

Mindenféleképpen. Az érintőképernyő, a kis méret, a kiváló akkumulátor üzemidő, és a kényelmesen használható billentyűzet, mind mind olyan elemek, amik egyetemi / főiskolai használatra kiválóak. Arról már nem is beszélve, hogy a készülék súlya alig haladja meg az egy kilót, ennek megfelelően könnyen hordozható.

És bár tudom, hogy a bevezetőben említett hardver specifikációk nem tűnnek éppenséggel acélosnak. Azonban még nem sikerült megakasztanom a gépet. Igaz nincs is túlságosan hardver intenzív feladatokra használva. Azonban ebből is látszik, hogy jegyzetelésre, vagy éppenséggel cikkek írására bőven elég egy ilyen számítógép.

Remélem, hogy tetszett ez a bemutató. Amennyiben igen, akkor kérlek, hogy nyomjatok rá egy like-t iratkozzatok fel, és osszátok meg ismerőseitekkel. Ha bármi kérdésetek, vagy véleményetek lenne, akkor írjatok nekünk az alábbi elérhetőségeinken, vagy hagyjátok Facebook oldalunkon a komment szekcióban.

Hamarosan újabb cikkel jövünk, addig is jó böngészést.


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

© Szutor Márk
Copyright by M&D’s Blog 2014 – ©