Sziasztok! A mai nap során elérkezett az utolsó előtti FreedomPop beszámoló.
És azt kell mondjam, hogy egyre jobb véleménnyel vagyok a szolgáltatásról.
Mint, ahogy azt láthattátok az előző bejegyzésemben, voltak problémák a hálózattal, és nem feltétlenül tudtam elérhető maradni amikor itthon voltam.
Azóta ez változott, és érezhetően nagy mértékben haladnak a hálózat fejlesztésével.
A mai nap során, az online szolgáltatásukról, avagy a MyAccount-ról, valamint a különböző árszabásokról szeretnék beszélni. Na, de Márk, nem azt mondtad, hogy ez ingyen van?
De igen, ezt mondtam, és ezt továbbra is fenntartom, hiszen valóban vannak ingyenes csomagjaik, azonban vannak olyan szolgáltatások, amiket apró felárért kérhetsz, de görgessetek lejjebb, és meglátjátok miről is van szó.
MyAccount
A MyAccount-ba belépve az első kép ami fogad az természetesen a használati statisztikák. Mennyi idő van még hátra a számlázási ciklusból, mennyit telefonálhatunk, és SMS-ezhetnünk még, illetve mennyi mobil internetet használtunk el.
A MyAccount menüpontra kattintva aztán felsorol egy pár lehetőséget az oldal, és mindezek után, a My Plans menüpontra kattintva érhetjük el azt a felületet, amin megnézhetjük az elérhető Prémium csomagokat.
A regisztráció során automatikusan a Prémium 1 GB csomagra iratkoztat fel a rendszer. És bár az ingyenes tarifákat itt nem jeleníti meg a weblap. De nekem semmiképpen sem éri majd meg (mint az a használati statisztikáimból is jól látható), hogy túl sok perc, és SMS legyen a csomagba foglalva, hiszen alig-alig használom ezeket.
Az ingyenes csomagokat, a MyAccount-ból nem tudjuk elérni, ehhez az ügyfélszolgálattal fel kell venni a kapcsolatot, és ők lesznek azok akik tájékoztatást, és az első egy hónap letelte után a váltást is intézik.
Még mindig a MyAccount menüpont alatt találunk, egy International Plans nevű szekciót, ahol ugyan nincs túl sok lehetőség. De még mindig több mint a legtöbb másik szolgáltatónál. Akik magát a nemzetközi szolgáltatást prémium besorolásba rakják, ennél fogva, ha valamilyen okból kifolyólag elkéstél akár csak egy számlabefizetéssel is, akkor automatikusan letiltják ezt a szolgáltatást.
Itt azonban láthatjátok ez egy kicsit másképp működik. Előre fizeted ki érte az X összeget. És a vásárlás napjától véve egy hónapig lesz használható ez a nemzetközi csomag. Amennyiben nincs szükséged többé erre a lehetőségre, ismét csak irány az ügyfélszolgálat.
Ha már az ügyfélszolgálatnál tartunk. Mint a legtöbb startup business, ők is a közösség erejét, illetve az Egyesült Királyság területén egyelőre e-mailes asszisztenciát biztosítanak. Ennek nyilván megvan az előnye, és a hátránya is. Azonban ahogy folyamatosan fejlődésnek indul majd a vállalkozás, úgy egyre valószínűbb, hogy létre fogják hozni a saját telefonos ügyfélszolgálatukat is.
És bár még van majdnem két hét hátra abból a ciklusból amit velük töltök, így még nem feltétlenül kéne döntésekről beszélnem. De egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy hajlandó lennék velük maradni, és ezeket a szolgáltatásokat használni. Nagy valószínűséggel akár úgy is, hogy nem az ingyenes, hanem a prémium csomagjaik közül válogatok.
Ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több embert elérhessünk. Ha szeretnétek értesülni további akciós ajánlatokról, a heti hírekről, illetve minden egyéb tartalmunkról, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, vagy kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.
Sziasztok! Senkit ne tévesszen meg a cím, nem egy hirdetést próbálok feladni, szimplán csak a tegnapi témánk után úgy éreztem itt az ideje egy összehasonlító tesztnek. Amit a mai nap során követtem el. És bár megfogadtam magamnak, hogy így, hogy Angliában élek, nem leszek majd kritikus véleménnyel Magyarországról. És igyekszem minél inkább kimaradni abból a körből, akik csak azért kritizálják az otthonukat, mert itt jobb sorsuk van.
A cikkem mai anyagát azonban mégiscsak egy otthoni helyzet adta, ez pedig nem más, mint a taxisok sztrájkja, és a taxisokban ott lakozó irtózatos mértékű gyűlölet az Uber ellen.
Hát akkor lássuk, miből is állt a mai tesztünk.
Reggel a Newcastle-i taxitársaságok egyikét, a BlueLine Taxi-t használtam arra, hogy bejussak az irodába. Majd délután a másik lehetőséget, tehát az Uber-t választottam ahhoz, hogy haza jussak.
A teszt során a következőket figyeltem:
Az alkalmazás használhatósága
A megrendelt autó megérkezésének ideje a rendeléstől számítva
Az autó állapota
A sofőr közvetlensége, és hozzám való viszonyulása
Az út ára
Kezdjük akkor a BlueLine Taxi-val.
Lévén, hogy az ő szolgáltatásaikat, még nem használtam a mobil készülékemen, de a fairplay érdekében mindenképpen emellett a lehetőség mellett döntöttem. Az alkalmazás letöltése, telepítése, és elindítása után, az első kép ami fogad minket az a regisztrációs felület.
Sajnálatos módon, nem hagyhatjuk ki ezt a lehetőséget, azonban jó pontként mindenképpen felírom az SMS-en keresztül történő aktiválást. Mely természetesen, nekünk egy penny nem sok, annyiba sem kerül. Hiszen a szervernek küldünk csak egy kérést, hogy továbbítsa a telefonunkra a kódot.
A következő lépés még annyira szimpatikus volt, az Uber és a BlueLine esetében is, általában ilyenkor jön az a lépés, amikor egy kicsit úgy érezzük, hogy elkezdenek turkálni, már az út megtétele előtt a zsebünkben. Ez most sincs másképp. Egészen addig, amíg nem nézzük meg alaposan a kijelzőt, és vesszük észre, hogy a kártyaadatainkat nem vagyunk kötelesek megadni. És bár számomra ez nem jelent problémát, lévén, hogy készpénzt nem sok esetben tartok magamnál amúgy sem. Azonban mivel a BlueLine egy kifejezetten taxi társaság, innentől kezdve náluk a készpénzes fizetés, még mindig lehetséges az autóban. Fontos: Ha esetleg Angliában jártok, és mondjuk nem Londonban taxiztok (ezt az árak miatt amúgy sem javasolnám), akkor az utazás végén, csak akkor adjatok borravalót, ha csodálkozó szempárokkal, és pont az extra összeg miatt zavarban lévő sofőröket szeretnétek látni. Hiszen amíg otthon mondjuk a 4.500-as fuvart jó esetben felkerekítitek mondjuk 4.700 – 5.000 Forint környékére. Addig itt, ha a fuvar végén azt mondja a taxis, hogy az £20 akkor az £20 egy pennyvel nem több, nem kevesebb.
Na, de visszatérve egy kicsit az alkalmazásra. Mivel nem adtam meg a kártyaadataimat az első körben, így elkezdtem azon gondolkozni, hogy vajon, így is engedni fogja-e a foglalást a rendszer? Némely, hasonló app ugyanis általában egy hiba üzenetet szokott megjeleníteni az ilyen esetekben. Itt azonban nem volt semmi probléma, simán le tudtam foglalni, majd azonnal le is mondani az adott fuvart, gyakorlatilag két érintésből.
Ami az app pontosságát illeti, hát azon lenne még mit javítani. Mint láthattátok a térképen a kiindulási pont a Stanton Street volt Newcastle-n belül. Azonban még teljes erősségű Wi-Fi jel mellett, valamint (a screenshot-on ugyan nem látszó), de bekapcsolt GPS vevő mellett is négy utcányit tévedett az automatikus helyzetmeghatározás. És bár ez nem akkora probléma, hiszen korrigálni is könnyen lehet az ilyeneket, azonban ez részemről egy rossz pontnak minősül. Ellenben amivel mindenképpen ki tudja egyenlíteni a hibát az az, hogy nem csak cím, hanem POI alapján is tudok keresni. Ami sokszor megkönnyítheti a taxis, és a saját dolgomat is.
Na, de elérkezett a reggel 8:15 akkor rendeljünk magunknak, egy autót, és lássuk, hogy mi lesz ebből. Leütöm a foglalás gombját a kijelzőn, és ezzel egy időben elindítom a stoppert, mégiscsak a legforgalmasabb időszakról beszélünk jelenleg, és az app szerint (csak úgy mint hajnal kettőkor, amikor ez az ötlet kipattant a fejemből) 6 percre tőlem van egy elérhető autó.
SMS-ben kapok visszajelzést arról, hogy a sofőr úton van, az autó típusával, színével, és rendszámával együtt. És bár megmondom őszintén, nekem hiányzik, hogy az appon belül nem kapok értesítést ugyanezekről az információkról. Ettől függetlenül még így is azt mondhatom, hogy az eddig megszokott színvonalat tudják tartani.
Az autó az alkalmazás által tippelt idő előtt egy perccel áll meg a ház előtt, majd ebben a pillanatban kapom a következő SMS-t, arról, hogy megérkezett a fuvarom. Egy 2014-es Jaguar XF képében.
Hátulról megkerülöm az autót, majd be ülök bal hátra. A sofőrrel váltunk pár szót, hogy hova is lesz a mostani út. Majd még visszakérdez, hogy merre szeretnék menni, vagy, van-e olyan útvonal, amiről tudom, hogy jobban járható, mint a másik két alternatíva? De mivel nem járok túl sokszor taxival, a busz pedig teljesen más irányba visz, így a főutakat választom. Az autón látszik, hogy nem egy régi vétel. Vetek a számlálóra egy pillantást, hogy lássam mennyit is futhatott, és most tart 78.000 mérföldnél az autó. Ehhez képest azonban még mindig lágyan rugózik, és ehhez képest kifejezetten jó állapotban van. Látszik, hogy a tulaj vigyáz rá, és igyekszik a lehető legnagyobb gondját viselni az autónak.
Az út a szokásos élmény. Kényelmes, és gyors. Jó fej a sofőr, és mint itt Észak-Kelet Angliában szokás szerint eléggé beszédes, de ez a legkevésbé sem zavar, pontosan így szeretem eltölteni az útjaimat, ha taxiban ülök.
Kb akkor érkezünk meg az iroda elé, amikorra terveztem. Majd kifizetem a £7.85-öt a 6 mérföldes útért. Ami ugyan egy kicsit magasabb mint az átlagos ár szokott lenni ezen a távolságon, de még azt mondom, hogy nem vészes. Mondhatni az átlagos órabérről beszélünk Angliának ezen a részén.
16:50
Egy pillanatra rá nézek a telefonomra, és mivel 17:00-kor biztosan el tudom hagyni az épületet, így meg is rendelem az autómat. 15 percre van tőlem a jelenleg legközelebb lévő autó. És amint leütöm a megrendelés gombot, már kapok is egy SMS-t a sofőrtől, hogy úton van, és ne haragudjak, amiért ennyire sokat kell majd várnom.
Az alkalmazás is egyből visszajelez, a sofőr fényképével, és értékelésével, az autó rendszámával, és típusával. És ekkor még eldönthetem, hogy biztos szeretném-e az adott fuvart, vagy inkább a buszt választom. Azonban egy 4,7-es értékelésre, és egy Mercedes-Benz E osztályra nem igazán tudok nemet mondani.
Az autó még előbb is érkezik meg, mint azt terveztem. Úgyhogy ki sietek az épületből, és ismét behuppanok bal hátra. Bár évjáratban, és futott mérföldekben is óriási a különbség a két autó között, amihez a mai nap szerencsém volt. Ettől függetlenül, ugyanolyan kényelmesen ülök, mint a Jaguar-ban a reggel folyamán. Ez az autó is szépen karban van tartva, és bár az óra már inkább a 350.000 mérföld felé kacsintgat, ettől függetlenül új autó érzését kelti.
Mivel előre megadtam az úti célomat, így csak annyit kérdez emberünk, hogy az A1-esen szeretnék-e menni, vagy inkább a B1318-ast választanám Gosforth-on keresztül? A kérdése jogos, mivel neki az utóbbi az, amerre a program automatikusan vinni akarja, hiszen ez fél mérfölddel rövidebb, mint az autópálya. Én mégis úgy döntök, hogy kihagyom most a városnézést, és ugyanazon az útvonalon megyek, mint amerre reggel is jöttem. Ezzel elkerülve azt, hogy a megtett távolság drasztikusan befolyásolja az árakat.
A kb. 20 perces út alatt ismét egy jót beszélgetek a sofőrrel, és bár lehet, hogy a koránál, lehet, hogy a természeténél fogva, egy kicsit barátságosabb, és kicsit közvetlenebb embernek tűnik az Uber-es ‘kollega’.
Ahogy megérkezünk a ház elé, már állítja is le az órát, és húzza le a virtuális kártyámat a kijelzőn. Megköszöni, hogy az Uber-t használtam a mai nap során, majd még hozzáteszi, hogy reméli, hogy még találkozunk, és azzal már tova is tűnik az utca végén.
Megnézem a telefonomat, a kapott számláról, és kereken £7.00-t hagytam ott ezért az útért. Ami ismételten csak egy kifejezetten tűrhető ár ezért a fuvarért.
Értékeljünk
BlueLine Taxis
Uber
Applikáció
4,5 / 5
5 / 5
Pontosság
5 / 5
5 / 5
Autó állapota
5 / 5
5 / 5
Sofőr
4,9 / 5
5 / 5
Ár
4,5 / 5
5 / 5
Alapvetően mindkét szolgáltatással meg voltam elégedve. Azonban a BlueLine Taxi applikációján a helyzetmeghatározás pontosságán még kéne valamennyit javítani. Ezért is kapott 4,5 pontot az 5-ből.
A pontosságra, illetve az autó állapotára megint csak nem lehet panaszom, egyik szolgáltatásnál sem. Mindkettő gyorsan, és kényelmesen vitt el A-ból B-be. Ezért is a magas pontszám mindkettőnél.
A sofőrökkel is meg voltam elégedve, és bár való igaz a BlueLine Taxi alkalmazottjának 4,9 pontot adtam, mivel úgy éreztem, hogy annyira nem figyelmes, talán kevésbé “vevő orientált”. Persze az is sokat számít, hogy mindez a reggeli órákban volt, és valószínűleg még egyikünk sem volt teljesen ébren.
Az árakkal meg is voltam elégedve, és a reggeli forgalom ugyan nem segített megint csak a BlueLine Taxi társaságnak. Ettől függetlenül többször utaztam már velük, és többször utaztam már Uber-el városon belül, és szomszédos városokba. És ha nem is sokkal, de általában drágább alternatívának bizonyultak.
Erre a legjobb ellenpélda persze a péntek este, amikor a buli negyedekből érkező rendelések mértéke olyan szintű, hogy akkor az Uber árat emel, de mint tudjuk, erre az app előre figyelmeztet.
Ettől függetlenül ezt a csatát az Uber nyerte.
AZONBAN!
Mint a példa azt tökéletesen mutatja, egy körülbelül 3/4 akkora lélekszámú városban, mint Budapest, az Uber és a különböző taxitársaságok tökéletesen megférnek egymás mellett. Senki sem csinál problémát abból, hogy milyen matrica van a másik autóján, és nem zúzzák be az Uber-esek ablakait, azok a feldühödött taxisok, akiknek nem szimpatikus a konkurencia.
Fel kéne azonban ébredni egy pillanatra. Ugyanis (és erre utaltam a bevezetőben) nem feltétlenül az Uber hibája az, hogy a magyarországi taxisoknak nem megy olyan jól a dolguk, mint ahogy eddig. És inkább azt kéne belátniuk, hogy addig ameddig a kilométerárak a 480 Ft / kilométeres zónában mozognak. (Ami bizony majdnem megegyezik az itteni egy mérföldes díjszabással.) Addig az fog beülni hozzájuk, akinek nincs ideje várni egy autóra, és kényszerből használja a sárga autókat. Lezárásként tehát annyit mondanék még, hogy az Uber egy jó rendszer, és ugyanúgy meg tud férni a taxitársaságok mellett, mint bármi más.
A hiba gyökere pedig nem az Uber szolgáltatásaiból fakad, hanem abból a rossz rendszerből, amelyik a nyugati kilométerárakkal lehetetlenítette el a taxisok életét.
Ez egy elég erős lezárása volt a cikknek, ezzel tisztában vagyok. Ettől függetlenül, ha tetszett ez a cikk, akkor nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Amennyiben el szeretnétek mondani a véleményeteket, vagy kérdésetek lenne, akkor azt hagyjátok odalent kommentben, vagy Facebook-on, vagy Twitter-en.
Köszönjük, hogy ismét velünk tartottatok! Sziasztok!
Sziasztok! Remélem, hogy mindenki jól van, és minden rendben van veletek. Nos ahogy azt mondtam az előző cikkemben, ebből a rövid tesztből nem egy bejegyzést tervezek létrehozni, hanem inkább hetente próbálnék meg nektek valami friss tartalmat adni. Egy kis késéssel ugyan, de itt a következő.
Nos az elmúlt egy hétben azért kicsit többet használtam már ezt a szolgáltatást, mint az első egy napban mikor hozzám került a SIM kártya, és azt kell, hogy mondjam, hogy van még mit csiszolniuk a rendszeren. Bár esélyes, hogy ez nem csak a szolgáltató hibája, hanem bizonyos szinten az enyém is. Azonban amit mindenképpen el kell mondanom az, az, hogy a lakáson belül egyszerűen nem tudok telefonálni. Mint ahogy azt a mellékelt ábra is mutatja, egyszerűen nincs vétel.
Ami a készüléket illeti, egy elég idős telefonról beszélünk. Egy Samsung Galaxy S3-ról van szó, a sima (tehát nem a 4G/LTE modullal elátott) modell. CyanogenMod CM13.0-val, ami az Android 6.0.1-es verziójára épül.
Szerencsére az utcán nincs vele ilyen probléma, tökéletes a vétel, és a mobilinternet szolgáltatás is a legtöbb esetben a HSDPA+ sávban kommunikál, ezzel egy relative gyors, és élvezhető böngészési élményt nyújtva. A VoIP szolgáltatások is kifejezetten jól működnek, sem a Facebook Messenger HD hang szolgáltatásával, sem a Viber, WhatsApp, illetve Skype használatával nem akadtak problémák. Természtesen a hálózat sebessége a két oldalú videó kommunikációhoz lassú, de standard hang átvitelhez még tökéletes.
Ami a hálózatot illeti, mint sok hasonló startup vállalkozás, természetesen a FreedomPop sem a saját frekvenciáját használja, illetve nem a saját adótornyain keresztül szórja a jelet mindenkinek. A szolgáltatás a ‘3’ avagy ‘Three’ mobilhálózaton keresztül kommunikál. Azonban egy fontos dolgot úgy érzem ide be kell szúrjak. Az emailjeimet, illetve a szolgáltatáshoz tartozó online fiókomat átnézve kiderült, hogy jelenleg a FreedomPop még béta verzióban üzemel. Szóval változások, és folyamatos fejlesztések várhatóak lesznek a jövőben.
A következő héten újabb beszámolóval készülök majd erről a szolgáltatásról. Valamint egy kicsit visszatekintek majd arra, hogy hol is kezdődött el minden, és, hogy milyen is Anglia, több mint egy év távlatából.
Remélem, hogy ezt a cikket is élveztétek, és tudtam hasznos információkkal szolgálni. Amennyiben kérdésetek van azt kérlek hagyjátok a cikk alatt kommentben, vagy Facebook-on, vagy Twitteren. Az elérhetőségeimet lentebb megtaláljátok.
Sziasztok!
Mint azt tudhatjátok általában keddenként publikálok itt, és szerdánként a blog angol változatán. És most úgy érzem, hogy itt az ideje egy újabb rövid bejegyzésnek, ha mást nem azért is, hogy frissüljön egy kicsit a tartalom.
Ezt még nem tudhatjátok, de a cikk nem véletlenül lett elnevezve, úgy ahogy. A holnapi nap folyamán, ugyanis interview-ra indulok a fent megnevezett céghez. Ennek megfelelően pedig ha minden jól megy, egy álom valóra váltásának a kezdete talán a holnapi nappal jön el.
Mint az előző pár bejegyzésem ez is folyamatosan frissülő lesz az eredmények lezártáig. Kérlek tartsatok velem.
2015. november 13.
Nos akkor az első update az jöjjön most. Megvolt igazából az interview a call centeres állásért, illetve a mai nap során volt egy telefonos interview-m egy Customer Service Representative álláslehetőségre úgy szintén a British Airways-nél. Azonban ez esetben London Heathrow repterére lett meghirdetve az adott állás.
Örömmel jelenthetem, hogy a telefonos interview-n átmentem, és azzal, hogy már megvolt a csoportos interview-m is a call centerben már nagyjából sejthetem, hogy mit várhatok, amikor majd le kell mennem Londonba, és ugyanezt végig csinálnom.
Nem mondom, hogy várom már a pillanatot, amikor ismét fel kell ülnöm a megabus-ra, vagy éppenséggel a National Express-re, de majd meglátjuk, hogy mi lesz ebből, és hogy sikerül az egész.
Amint tudok valamit az eredeti interview-ról a call centerben, akkor jelentkezem.
2015. november 16.
Sziasztok, ismét itt vagyok. Ismét elég jó hangulatban vagyok, ugyanis a mai nap során megérkezett mindkét email. A csoportos interview-n át menem a call centeres állásra, illetve lefoglaltam a helyemet a jövő hét hétfői, Customer Service Representative interview-ra is. Szóval nem tudok mást mondani. November 23, London készülj jövök! 😀
2015. november 21.
Na hát gyerekek, alig délután negyed öt van. Fent vagyok már 36 órája (mondjuk nem is tudom, hogy ezt külön miért írom le, ez tőlem már a megszokott… :D) és azzal a dilemmával nézek szembe éppen, hogy fogalmam sincs, hogy mit csináljak az elkövetkezendő 12 órában.
Ugyanis vagy holnap reggel 6:45-kor szállok fel a buszra, és indulok el ismét a nagyváros felé. Vagy hétfő éjjel 00:15-kor, és megkockáztatom, hogy nem érek oda időben ahova kell.
A probléma igazából nem is ebben rejlik, hanem inkább abban, hogy mit csináljak most. Aludjak-e? És nagyon nagy rizikót vállalva próbáljam meg magam felébreszteni holnap reggel olyan 5 körül, hogy időben oda érjek a buszhoz? Vagy maradjak ébren, amíg el kell indulnom itthonról, és majd csak holnap a hotelbe történő becsekkolás után feküdjek le aludni? Amivel már jócskán a 72 órás ébrenléthez közelednék… Ez az opció, nem tetszik túlzottan, bár 72 óra ébrenlét után alszik csak igazán jót az ember, nem?
Avagy, nyugodtan hajtsam álomra a fejemet, és utazzam végig az egész éjszakát, és reggelt, hétfőn, amikor garantáltan nem fogok tudni aludni. És érkezzek meg mosott sz@rként az interview helyszínére, szerencsés esetben még pontosan is?
Mondjuk már nagyjából megszületett a fejemben a döntés, hiszen a kávés bögrém már itt van előttem, igaz egyelőre még üresen. A végeredményt úgy is tudni fogjátok, hamarosan. Addig is szép napot. És köszönöm, hogy ezt is olvassátok.
2015. november 22. (2:22)
Na, hát ami azt illeti, most valahogy nem érzem magamat annyira fáradtnak, persze nem akarom elkiabálni a dolgot, de alig múlt el hajnal kettő, még van legalább három óra, amíg itthonról el kell indulnom, addig pedig már nem kell sok mindent megcsinálnom szerencsére. Még borotválkozni terveztem, illetve a szokásos reggeli teendőimet elvégezni. Majd bepakolni a táskámba amit kell, és amit mondjuk ilyen utakra magammal vinnék amúgy is. Aztán cipő fel, nyakkendő megköt, aztán irány London.
London? (kérdezhetnétek) és csak annyi lenne rá a válaszom, ami azóta is a kedvenc mondatom ebből a filmből. “London, nem ismerős? Sült hal, Tom Jones, délutáni tea, rossz kaja, még rosszabb idő, kibaszott Mary Poppins, London.” Úgyhogy tartsatok velem, ha minden jól megy ennek a résznek a folytatása, már egy kicsit másképp kerül majd bemutatásra.
2015. november 22.
05:00
Nos a borotválkozással akkor meg is vagyunk, és még mindig nem tudom, hogy mit fogok csinálni az elkövetkezendő egy órában, hiszen még kb. ennyi van hátra, hogy el kelljen indulnom itthonról.
Kérlek, hogy szurkoljatok nekem, hogy minden úgy jöjjön össze, ahogy kell. És Sunderland-nél ne kelljen vissza fordulnom. (Ezt majd kifejtem…)
Hamarosan jelentkezem!
2015. november 22. 22:26
Ne haragudjatok, amiért még csak most adok életjelet magamról, de egész nap el voltam foglalva azzal, hogy más jellegű tartalmat hozzak létre, valamit sajnos teljesen elhasználtam a havi mobilinternet kvótámat, és emiatt a free Wi-Fi-s helyekre voltam kényszerülve, mint ahogy most is a Slough-i, Holiday Inn Express hálózatát használom, hogy némi életjelet adjak magamról. A vicces az egészben, hogy most már több mint 54 órája vagyok ébren, de úgy érzem magamat, mintha most ébredtem volna fel, és ittam volna meg az első kávémat, ami több szempontból is érdekes, azonban mindennel együtt véve, egy nagyon jó napom volt.
Reméljük, hogy a holnapi nap is hasolnóképpen alakul majd. Az éjszaka során nem hinném, hogy lesz bármilyen friss bejegyzés, ehhez a cikkhez. Szóval majd csak az interview után jelentkezem.
Jó éjszakát!
Ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több embert elérhessünk. Ha szeretnétek értesülni további akciós ajánlatokról, a heti hírekről, illetve minden egyéb tartalmunkról, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, vagy kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.
Az ember sok mindenre képes a szeretteiért, családjáért, barátaiért, stb. Azonban olyan ritkán fordul elő, hogy ennyit kéne utaznia bárkinek is.
A mai nap átlaga egy elég furcsa görbét mutat, azonban szó sincs családlátogatásról, vagy barátokról. Mindössze egy laptopért indultam.
Szeptember 30-án történt ugyan, hogy a National Express járatára lefoglaltam egy jegyet, Newcastle – Milton Keynes – Luton Airport viszonylatra, majd természetesen a visszautat is, Luton Airport – Leeds – Newcastle útvonalon, mert másképp nem kerek az élet.
A naptár még mindig szeptember 30-át mutat, egy több szempontból is érdekes és jelentős dátum ez számomra, de ebbe most nem mennék bele. Helyi idő szerint 23:30-kor indultam el a Newcastle-i “volánbusz” pályaudvarra, hogy megkezdjem hosszú, és akkor még nem tudtam, hogy mennyire rögös utazásomat. Mindent szépen elterveztem, 5 kávét ittam meg, hogy biztosan ébren maradjak, és nem is öltöztem túl melegen, nehogy az elnyomjon.
Október 1-je, 00:15. A buszom most fut ki a pályaudvarról, és 5 óra 15 perc múlva érkezik majd meg Milton Keynes-be, ahol egy jelentéktelen 2 órás várakozás után jön a csatlakozásom ami végül kivisz a luton-i reptérre, és ha minden jól megy, akkor egy laptop boldog tulajdonosa leszek.
Azt már most elmondhatom, hogy egyáltalán nem lesz rövid út, hiszen a Newcastle – Durham – Darlington – Northampton – Milton Keynes még véletlenül se mondható annak. Az A1/M1-es autópályán pedig egyáltalán nem lehet haladni Tyne and Wear, és County Durham megyékben. Egy jó dolog azért van, az egészben, a National Express járatán ülök, és már most kényelmesebb, mint a már oly sokszor emlegetett megabus.
01:00 Darlington.
Fura, a fene se gondolta volna, hogy alig egy héten belül, másodjára fordulok majd meg ebben a városban. S bár a testem érzi, hogy jöttünk 50 kilométert, ahogy az órámon a mutatók is jelzik, hogy bizony telik az idő, alig hiszem el, hogy ez már nem Newcastle. Nyilván van különbség, de a “klasszikus, templom, önkormányzat, cukrászda (de szép is lenne) háromszög itt is megvan, és ránézésre egy kicsit kevésbé zsúfolt.
Szerencsére útitársat is kapok magam mellé, és bár jó beszélgetőpartnernek bizonyul, a megváltás messze van még.
03:00 – 03:25
Fogalmam sincs, hogy hol vagyunk, minden esetre nincs is jobb az éjszaka közepén, megannyi autópályán töltött mérföld után, mint egy Starbuck’s a semmi közepén. Egy nagy mokka, és egy csokis tekercs dobja fel a hajnalomat, és remélhetőleg a vérnyomásomat, meg a vércukorszintemet. Ezzel pedig újult erővel “élvezhetem” az utamat Milton Keynes felé.
Ahogy kigördül a busz, úgy várom egyre inkább a pillanatot, hogy ott legyek. Remélem, van a buszpályaudvaron, egy Greggs, és valaki tud majd nekem egy Bacon & Sausage szendvicset adni.
05:25
Reménykedtem, hogy késünk majd, de sajnos ez nem jött össze. Időben érkeztünk, s sajnos ezzel megpecsételődött a sorsom, és várnom kell. Körülbelül 7:20-kor szállok majd fel a 777-es járatra, ami reményeim szerint 8:05-re elvisz Luton-ra. Ahol végre a telefonomat, és jó esetben magamat is fel tudom majd tölteni.
Van valamiért egy furcsa előérzetem, a visszaúttal kapcsolatban (a fene se gondolta volna, hogy be is jön)
06:25
Bár marha hideg van kint, de néha azért jól esik egy kicsit kidugni az orromat, ha mást nem azért, hogy ne egy helyben üljek, és úgy fagyjak meg, vagy éppenséggel azért, mert bár a parkoló látványa nem éppen festői. Azonban a napfelkelte, az mindenhol gyönyörű.
07:30
Végre megérkezik a busz, és örvendek vala, van konnektor az ülésbe szerelve, szóval a telefonom töltődik, és bár én már hullának érzem magam, végtére is eltelt a mágikus 24 óra, és már jó ideje ébren vagyok, a “másnaposság” tünetei sanyargatnak. És nem zavaró, hiszen kényelmesen ülök, és mindezek mellé, még a zene is szól. Kérhetnék ennél többet?
08:05
Hát nem, nem Luton Airport felirat van előttem, hanem tejköd, egy felborult kamion, és a Luton 17 mérföld tájékoztató tábla. Érdekes lesz az érkezés, úgyhogy gyorsan küldök is egy SMS-t az eladónak, hogy bizony késni fogok. Remélem megérti.
08:55
Alig 50 perc késéssel sikerül megérkezni, majd egyből telefonálni kezdek, hogy hol van a srác, mert én megérkeztem, és mint tudja, 09:35-kor nekem indul a buszom visszafelé, úgyhogy jó lenne ezt minél hamarabb elintézni. Megnyugtat, hogy alig 10 perc, és ott lesz ahol én, úgyhogy don’t fos. Minden rendben lesz.
09:24
Megáll előttem egy ember, rám mosolyog, majd csak annyit kérdez, hogy én vagyok-e az aki a laptopra vár. Próbálok nem felrobbanni az idegességtől, és finoman reagálni. Ami szerencsére sikerül is, de igazából még nem aggódom, Amikor 9:28-kor fizetnék, és a PayPal nem hajlandó elfogadni semmilyen adatomat, akkor tör rám a felismerés. Bizony ezt a buszt már baszhatom akarom mondani, lekéstem.
Mit van mit tenni, elbeszélgetek még a sráccal, jó fejnek tűnik amúgy is. És mindeközben megiszom a 7-ik kávémat, ami még egyelőre életben tart. Próbál persze egyéb útvonalakat ajánlani, hátha lesz olyan, ami szimpatikus nekem, de sajnos a National Express után a megabus-hoz nincs sok kedvem, azonban úgy néz ki, nincs jobb megoldás.
Elköszönünk, hogy mindenki mehessen a dolgára, én elindulok a jegypénztár felé, ahol legnagyobb meglepetésemre olcsóbb bárhova máshova jegyet venni, mint London Victoria-ra. Eszembe ötlik persze, hogy ott a vonat is, de az még inkább lesokkol, szóval megveszem a jegyemet. Majd lefoglalom a flybe BE1674-es járatára is a helyemet.
És láss csodát, kb ugyanakkor érek haza, csak ez esetben, nem a buszon fog megölni az unalom, hanem a Stansted repterén. Na jó, ez enyhe túlzás, én meg az unalom a reptéren, hehe… 😀
Ellenben most abba kell hagynom ezt a cikket, mivel hamarosan megérkezem Stansted-re, amint van lehetőségem folytatom.
13:21 Stansted International Airport
Nos, a kávé ismét előttem van, és most már ez által próbálok meg kikapcsolni. Rengeteg időm van még a gép indulásáig, és addig is próbálok azért hasznosan eltölteni néhány percet. Megmondom őszintén nem bánom, hogy most ismét repülőre kell ülnöm.
Nem az első utam lesz ez, és remélhetőleg nem is az utolsó, amit ebben az évben tervezek, illetve, amit ebben az évben, már sikerült összehozni. Ellenben, most megyek, megnézem, elérhető-e már a check-in. Legközelebb szerintem otthonról jelentkezem.
15:10 Stansted International Airport, Gate 86
Hát immár a boardingra várok, és bár szerintem még nem mondtam, de ha mégis akkor elnézést. Imádom a flybe-t.
Előre lehet náluk ülőhelyet foglalni, azonban mint ez kiderült felesleges. A check-in pultnál, ha megkérdezi az ember, hogy elérhető-e a kedvenc ülőhelye, akkor minden egyéb költség nélkül oda ültetik. Úgyhogy ismét business class-on repülök. Kell ennél jobb pillanat egy ilyen nap közepén?
Újabb élmény egy Bombardier DHC Dash 8-400 fedélzetén, az 1A ülőhelyen.
Alig harminc perc, és újra ennek a kicsi, és sokak szerint rémisztő gépnek a fedélzetén ülhetek. De tudjátok, ami valakinek ijesztő a repüléssel kapcsolatban, az nekem csak egy újabb élmény.
16:10 Stansted International Airport
Mint már oly sokszor, szinte most is hallom a fejemben a rádióforgalmazásokat a torony és a pilóták között. Ahogy egymásnak adják az instukciókat. Ahogy azt is, hogy a két pilóta követi az eljárásokat, és figyelik a műszereiket. Ahogy 80 csomónál ellenőrzik, hogy ugyanannyit mutat-e mindkettő. Majd mindezek után eljön a döntő pillanat, V1, Rotate.
Ahogy elemelkedünk a földtől, egy kicsit átkozom magamat, amiért képes voltam az 1A ülést kérni, hiszen a lehető legmozgalmasabb út, az a gép elején, és a legvégén van. És mivel a gyomrom vicces kedvében van, ennek következtében egy pillanatra megszédülök, majd egy légáramlat dob egyet a gépen, és ezzel én is vissza zökkenek a normális kerékvágásba.
Eseménytelenül telik el az a körülbelül egy óra, és a leszálláshoz készülődve érzem ahogy egy kis oldalszelünk van, majd már látom az ablakon a kifutópályát szinte testközelből, egy huppanás, rázkódás, majd a hajtóművek felbőgnek, és eszeveszett sebességgel kezdünk lassulni. Ahogy begurulunk a kapuhoz, újabb élményként, és kiváló útként könyvelem el mindezt. A flybe ismét lenyűgözött.
18:36 Otthon édes otthon.
Ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több embert elérhessünk. Ha szeretnétek értesülni további akciós ajánlatokról, a heti hírekről, illetve minden egyéb tartalmunkról, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, vagy kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.
Ez a bejegyzés, egy kicsit hosszabb lesz majd, mint az eddig megszokottak, dehát nem is csoda, hiszen körülbelül egy hetes tervezőmunka, különböző eljárások, és egy nem éppen rövid utazást, de annál rövidebb otthon töltött időszakot készülök bemutatni.
2015. február 18. Szerda. T – 9 nap. Newcastle Upon Tyne, NE4 9BN
Az előkészületek jól haladnak, a szabadságomat már jóváhagyták, a legjobb barátommal már a reptéri transzfert is megbeszéltem. Szerencsére az órarendje, és az én érkezésem is lehetővé teszik azt, hogy ki tudjon jönni elém a reptérre.
2015. február 20. Péntek T -6 nap. Newcastle Upon Tyne, NE4 9BN
Repülőjegy lefoglalva, beszállókártyák kinyomtatva. Járatszámok leegyeztetve, British Airways törzsutas kártyaegyenleg ellenőrizve. Igazából egyre izgatottabb vagyok, és egyre inkább csak arra tudok koncentrálni, hogy mi az amit még el kell intéznem az utazás előtt.
2015. február 26. Péntek, Newcastle Upon Tyne, NE4 9BN
06:00 UTC, az első ébresztőm szól. Nagy-nehezen felébredek, és próbálok magamhoz térni a sokkból, hogy még több mint tíz óra választ el attól, hogy otthon legyek.
06:30 UTC,
Immár úton. Húzom éppen a bőröndömet Newcastle Central Station felé, hogy elérjem azt a metrót, amivel még úgy érek ki a reptérre, hogy marad időm reggelizni, és kávézni is.
06:45 UTC,
“Reggel 6 óra 45 perc, Newcastle Upon Tyne, utolsó nap. Utolsó pár óra választ el attól, hogy ismét, hogy végre újra Budapesten legyek. Furcsa. Élvezem az életet itt, de mégis csak rám tört az az érzés, hogy jó lenne egy kicsit azért vissza menni. Azért nem ez az egy dolog van, ami fura a mai napban, hanem az is, hogy most utoljára sétálok le, ezen az úton, ahol annyiszor kellett, mikor nem volt bérletem, valamelyik reggel. Így tehát, ha azt vesszük nosztalgiázom egy kicsit, amikor tudom, hogy ez az utolsó napfelkelte, amit innen nézek végig. Hideg van egy kicsit, körülbelül két fok lehet, de ezt a napot már most élvezem, és még szinte el se kezdődött. Hiszen ma egy kicsit búcsút intek Newcastle-nek, és hamarosan újra a barátaim, és a családom körében leszek.”
Napfelkelte, háttérben Newcastle upon Tyne a Westgate Road-ról nézve
07:15 UTC,
“The next station is South Gosforth. This train is for all stations, to Airport.”
Hát szép lassan megérkezek. Nem mondom, hogy nem várom már a British Airways nyújtotta szolgáltatásokat, és minden egyebet ami a repüléssel jár. Már csak reggelizni kéne, és még egy újságot magamhoz venni. És a Bacon&Sausage szendvicsen kívül már csak egy valami jár a fejemben. “My house in Budapest. My hidden treasure chest. Golden grand piano. My beautiful Castillo. For you I’d leave it all.” (Hát igen, akkor még nem gondoltam volna, hogy ez mennyire igaz lesz a későbbiekben)
07:25 UTC
Halkan rezzen egyet a telefonom, és mikor anyu üzenetére leszek figyelmes, akkor jövök rá, hogy bizony a helyzetmegosztást, ha mást nem a mai napra ki kéne kapcsolni, mivel egy “rossz helyről” elküldött üzenet miatt az egész terv romba dőlhet.
08:00 UTC
Végre a reptéren. Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy a Newcastle-i reptér, nem olyan nagy, mint a legtöbb nemzetközi repülőtér Európában, különben nehezen tudnám elintézni a check-int, és minden egyebet az elkövetkezendő másfél órában.
08:38 UTC
Végre túl a biztonsági ellenőrzésen, a reggelimen, és a kávémon. Gyönyörű napsütéses reggelt sikerült kifognom az utazás napján, és élvezem ahogy a nap simogatja a bőrömet, és még így az ablakon keresztül is nagyon jó ereje van. Ha nem lenne rajtam a kabát, el sem hinném, hogy február van.
Newcastle International Airport, B737-300, A321, B737-800NG
09:10 UTC
Nagyszerű hírek, még meg sem érkezett, de már késik a gépem. (Mondjuk miért is csodálkozom ezen, végülis egy Airbus… 😀 ), remélhetőleg ez nem sokban befolyásolja majd a Heathrow-n eltöltendő időt, és emiatt nem késem majd le a BA866-ot.
09:15 UTC
“Good morning ladies and gentleman. All passengers waiting for British Airways flight 1325, please proceed to gate three.”
09:35 UTC, British Airways Flight BA1325, G-MIDY, Seat 19A.
“Good morning Ladies and Gentleman. I would like to welcome you on this British Airways Flight to London Heathrow International Airport. My name is Steven Winters I’m going to be your captain this morning, on this Airbus A320 aircraft. We’ll be on our way as soon as possible. Very short taxi, as usual in Newcastle. Flight time to London this morning is fifty minutes, that’s a flight time of five zero minutes. Wheather in London, very similar to Newcastle, pleasant morning, although a bit chilly, temperatures around four degrees centigrade or so, on our arrival. We should be able to get some spectacular views of the UK as we fly over, and down towards Heathrow this morning as well. I just gave you all the details of our flight this morning. So I’m just going to pass you to the safe hands of the rest of the crew. Thank you.”
09:50 UTC, British Airways Flight BA1325, G-MIDY, Seat 19A
– Speedbird 1325, cleared for take-off, runway 25, IFR to Heathrow, winds 250 at 07, have a good flight. – Newcastle tower, Speedbird 1325 solid copy, cleared for take-off, runway 25 to Heathrow, winds 250 at 7, bye-bye.
10:15 UTC British Airways Flight BA1325, G-MIDY, Seat 19A
Flight Level 250, Speed 300 knots. Heading 180 Nos így, hogy már úton vagyok Londonba, és egyre közelebb kerülök a célomhoz, és épp a kávémat szürcsölgetem a British Airways 1325-ös Newcastle International – London Heathrow International járatán, így már kezd teljessé válni a napom. A 19A ülésen ülök, élvezem az ablakkal, és a szárnyhoz közel lévő sorral járó előnyöket, és gondolkozom azon a pillanaton, amikor betegen az ágyban fekve írtam ezt a cikket, és próbáltam mindent számításba venni. Mindeközben Birmingham látképe rajzolódik ki alattunk, így csak élvezem a kilátást, és az út hátralevő részét.
10:45 UTC London Heathrow International Airport
– Speedbird 1325, Heathrow tower. You’re cleared to land, runway 27R. Follow the Airbus A320 on final. – Heathrow tower, Speedbird 1325, cleared to land, second in line after the Airbus. És a szeles idő ellenére is tökéletes leszállásban volt részem.
“Ladies and gentlemen on behalf of the Captain, and the entire flight crew. I’d like to welcome you now at London Heathrow, and shortly to Terminal 5. The time now is just approaching ten to eleven in the morning. In the interest of your safety, and those who are sitting around you. We may ask you to keep your seatbelts fastened, until the overhead fasten seatbelt signs, have been switched off. Once if it’s safe you to do so, please take care when opening the overhead lockers, as as items could have moved during the flight, so they can fall out, and cause injury. You may now use, all data functions of your handheld electronic devices, and use your mobile phones. We would however like to remind to remind you, that smoking is not permitted, until you’ve reached the designated smoking area outside of the terminal building. Our ground staff, we’ll be more then happy to help you, if you have any questions, and please don’t hesitate to contact any of our oneworld alliance partners.
Utolsóként (és még így is tíz perccel a menetrendben leírt időpont előtt) hagyom el a gépet. Mi a fene? Hát lehet tévedtem az Airbusokkal kapcsolatosan. De nem is értem, hogy miért akarok sietni, egyrészt a következő járat amit el kell érnem, csak három óra múlva indul, másrészt, így még alkalmam nyílik beszélgetni egy kicsit a személyzettel, és egy kicsit közelebbről megismerni az Airbus által kreált pilótafülkét. A joystick még mindig elég fura, de ettől függetlenül egy relatíve logikus, és kényelmes elrendezésű környezetről beszélhetünk.
11:30 UTC London Heathrow Terminal 3
Igazából sajnálom egy kicsit, hogy nem lehet átsétálni egyik terminálról a másikra, hasonlóképpen mint Ferihegyen. Mivel a Heathrow-i belső közlekedési rendszer elég jól szervezett, így a terminálok között mindenképpen busszal kell ingázni. Sokszor még egy-egy olyan esetben is, amikor erre nem lenne szükség. De ami azt illeti meg tudnám szokni azt a kényelmet, amit ez a reptér nyújtani tud. És ezt, hogy is lehetne jobban kiélvezni, mint egy kávéval, és egy kiadós ebéddel, miközben gyerekes lelkesedéssel figyelem a fel,- és leszálló gépek armadáját. És ahogy közeledik a délután egy óra, úgy leszek egyre inkább izgatott, hiszen a legtöbb transzkontinentális járat lassan London légterébe kerül, így a Boeing 747-esek, és Airbus A380-asok tömkelegét nézhetem az ablakokon keresztül.
13:10 UTC London Heathrow Terminal 3
Végre bemondták a járatomat Budapestre. Úgyhogy elkezdek a kapu felé sétálni, és elcsodálkozom, hogy egy relatíve kis helyen, hogy sikerült, egy ekkora épületet felhúzni, mivel körülbelül 10 perces sétára van a legtöbb kapu a várócsarnoktól. Egyre inkább csak azt mondogatom magamnak közben, hogy nincs sok hátra. Hiszen alig 3 óra választ el attól, hogy újra a Rolls-Royce hajtóművek erejét érezzem, ahogy a Ferihegyi reptér aszfaltján lassítják a British Airways 866-os járatán szolgálatot teljesítő Airbus A320-ast.
13:50 UTC, British Airways Flight BA866, G-EUYI, Seat 11F
Ahogy gurulunk ki a futópályához, úgy leszek figyelmes nem egy dologra. Nem csak a géppel magával, hanem a reptérrel kapcsolatosan is. Abszolút lenyűgöző látványt nyújt, minden egyes mozdulat, amiben végtelen táncot járnak a gépek. És leborulok a légi,- és földi irányítók teljesítménye előtt. Ezalatt elérjük a 27L pálya végét, és ebben a pillanatban a repülés egyik legnagyobb remekének, a Concorde gyönyörű vonalainak a tükörképét látom az ablakomon. Majd ahogy láthatóvá válik a gép, úgy még egy pillanatra megcsodálom, és újra csak azt érzem, hogy a Rolls-Royce hajtóművek az ülésbe nyomnak, és alig 800 méter múlva már a levegőben is vagyunk.
16:50 CET
Almost there!
17:10 CET
– Speedbird 866, Budapest Approach, radar contact 7.000 feet, cleared for approach for runway three one right, with ANEXA transition, descent on your discretion, speed as shown in the charts, over. – Budapest Approach, Speedbird 866 is cleared for approach runway three one right via ANEXA, speed and altitude as shown in the charts, copy that. – Speedbird 866, Budapest approach, you are twenty miles out, turn left heading three one niner, cleared ILS approach, for three one right, altimeter one zero zero three, contact tower on one one eight point one, when passing over bravo uniform delta four nine five, over. – Budapest Approach, Speedbird 866, solid copy. Turn left three one nine, cleared ILS three one right, tower on, one eight point one, over. – Ferihegy tower, Speedbird 866 with you, ten miles outbound, approaching ILS three one right, requesting permission to land, over – Speedbird 866, Ferihegy tower, copy that. Cleared to land on runway three one right, winds calm, visibility less then two miles, over – Ferihegy tower, Speedbird 866, cleared to land, runway three one right, solid copy, over.
17:25 CET, Budapest, Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér, Terminál 2B
Már épp a csomagomra várok, és imádkozom azon, hogy vagy tudjak pénzt felvenni, minden különösebb költség nélkül, illetve azon, hogy a telefonom valami csoda folytán működni kezdjen, és közben hallgatom a már ismerős hangokat, amiket az elmúlt majdnem három órában is hallottam.
Végre elindulok el a sajátommal a kijárat felé, úgy realizálódik bennem, hogy igen, végre itthon vagyok, és most már alig pár perc választ el attól, hogy hamarosan…. Mi a fene? Egy kéz a nyakamban, egy ismerős hang, és egy olyan mosoly, amit FaceTime-n annyiszor láttam már az elmúlt fél év során. Sietünk az autóhoz, mert az időzítésen múlik most minden, hiszen körülbelül 3 percünk van még kiérni, és akkor fizetés nélkül meg tudjuk úszni ezt a kis reptéri kiruccanást.
19:00 CET, M1/M7 közös szakasz. Úton Érd felé.
Folyamatosan beszélgetünk Danival, miközben az autó csak falja a kilométereket alattunk, és tudom, hogy hamarosan megannyi ismerős arc, és megannyi folyamatos mesélés, és sztorizgatás következik majd, hiszen mindannyian régen láttak már.
21:25 CET, Érd, Akácfa utca, Volánbuszmegálló
Hát, ilyen fogadtatásban is rég volt részem, és miközben ezen gondolkozom, már éppen a buszra várunk Danival, hogy annyi idő után újra a Club 49 vendégszeretetét élvezzük. Na jó, ez azért költői túlzás, inkább csak az olcsó sörért, és egyéb hangulatjavító/szíverősítő készítményekért megyünk.. 😀
22:25 CET, Érd, Club 49.
Miközben sorra fogynak az italok, és sajnálatos módon a liquid is az e-cigiből, úgy leszünk mindketten figyelmesek egy képre a falon, ami eddig még nem volt szeretett pub-unk díszlete, legalábbis a múlt évben még biztosan nem. Mindketten jót nevetünk azon, hogy a sör milyen csodákra képes,
elég rég óta, majd ez a jó hangulat egészen hazáig kitart, ahol a nem éppen rövid nap után, nagyon jól esik végre vízszintbe kerülni, és álomra hajtani a fejemet. Olyan hajnal egy lehet már, mire végre sikerül elaludni, és reggel, mikor ismét feloldom az iPad-et, akkor újra ez a cikk fogad a kijelzőn, így hát próbálom folytatni a lehető legjobb tudásom szerint.
2015. február 28. szombat. 14:45 CET, 2030 Érd
Miközben beszélgetek Danival, és az anyukájával eszembe ötlik, hogy bizony nekem még lenne mit csinálnom azelőtt, hogy elindulok Pestre, így hát megtagadom a vasalót, és az egyik számomra, és szerintem sok más férfi és nő számára legutálatosabb dologba, az ingvasalásba kezdek bele. Tudom, hogy már nem sok időt töltök itt, ahogy azt is, hogy nyárig ismét nem láthatom ezeket az arcokat, így hát próbálom az utolsó pillanatokat is kiélvezni a társaságukban, még az indulás előtt, hogy a hazautam valós tervét, a meglepetést véghez vigyem.
15:28 CET, Érd, Akácfa utca, Volánbuszmegálló.
Alig gördül be a már jól ismert 735-ös busz, akkor realizálódik bennem, hogy már nehezen vagyok diáknak nevezhető, így kénytelen vagyok teljes árú jegyet venni. Ahogy a buszon ülünk, még mindig csak a külföldi, és egyedülálló élet szépségéről, na meg a szülőktől független, önfenntartó élet viszontagságairól beszélgetünk. Danit folyamatosan próbálom meggyőzni, hogy jöjjön ki, és dolgozzon egy kicsit inkább itt, mint otthon. Illetve, hogy ne aggódjon az angol tudása miatt, mivel hamar hozzászokik majd. Mindezen érvek persze nem mondom, hogy süket fülekre találnak, de egy biztos, még várnom kell ezzel, hogy ő is erre az útra lépjen. Persze mindketten rájövünk, hogy jelenleg még egy dolgot kéne kitalálni, mégpedig azt, hogy mikor végre oda érünk a célunkhoz, ami jelen esetben az Örs Vezér Tere, azon belül pedig az Árkád, akkor, hogy oldjuk meg azt, hogy anyu ne vegye észre, amikor bemegyünk a boltba, hogy teljes legyen a siker.
17:15 CET, Budapest, Örs Vezér tere, Árkád.
Dani igyekszik kifürkészni, hogy mikor tudunk végre besétálni a boltba, amikor anyu éppen nem figyel. Majd elérkezik a tökéletes pillanat, és míg anyu kolléganője észre veszi a két új arcot a boltban, addig ő szerencsére el van foglalva, egy áfás számla kiállításával, így semmit sem vesz észre abból, hogy ott állok kb. három méterre tőle. Amint a vevők kiérnek a boltból, és már minden a helyére került, úgy végre megszólalok. Ebben a pillanatban bevallom őszintén egy kicsit megijedtem attól, hogy anyu ne adj isten szívrohamot kap, mikor meglát. Majd egy végtelennek tűnő pillanatig teljesen látható volt, az érzelmek változása az arcán. Ha körül kéne írnom, akkor a valahonnan annyira ismerős az arc, de az nem lehet, hogy ez az én gyerekem, hiszen tudom tegnap dolgozott, és ma meg kb. most végez, majd mindezek után a sokk, hogy de igen, ez mégiscsak ő. Majd az elborzasztó gondolat, hogy valami baj van vele, és ekkor a széles mosoly, és egy éles ííí kiáltás közepette borul a nyakamba.
Ahogy folyamatosan telnek a percek, úgy jövök rá, egyre inkább, hogy sajnálatos módon, ez a szabadság ez nem lesz éppen hosszú életű. Szombat este van, és kedden ilyenkor már Londonban várok majd a csatlakozásomra. Ez sajnos sehogy sem jó, de ami azt illeti, még mindig jobb hazajönni egy kicsit, még ha csak limitált időm is van mindenre, és így legalább nem kell júniusig várnom, hogy mindenki újra lásson.
Anyu kérdésein persze jót nevettem, azon meg már pláne, hogy milyen indokkal jött, hogy szólhattam volna előre arról, hogy jövök haza, de ez már megmarad az emlékek mezején.
2015. március 1. vasárnap. 10:00 CET, 1156 Budapest
– Szia Mama. Hangzik el a számból az a mondat, amit igazán nem terveztem kimondani, mivel ott is meglepetést próbáltam okozni, akárhogy is nézem. Na nem baj, megbeszélem vele, hogy hamarosan át megyek hozzá, de papának még véletlenül se mondja el, hogy itthon vagyok. A megbeszéltek szerint 12:00-kor érkezem meg hozzájuk. És se mama, se papa nem akar hinni a szemének, ahogy ott állok a konyhában.
Most érzem csak igazán, hogy gyorsan telik az idő, sajnos még gyorsabban is, mint mikor bent vagyok nyolc órát, és hívás hívást követ.
Minden esetre most ismét elköszönök, és hamarosan folytatom ezt a cikket.
18:48 CET
Hát a mai nap is érdekesen alakult. Apámékhoz becsöngetve hirtelen mind ő, mind nagymamám azt hitték, hogy szellemet látnak. Egy pillanatnyi sokk, hogy ki is az az ember, aki az ajtóban áll, majd mindezek után realizálódott bennük, hogy igen, itthon vagyok! Most éppen az Árkád felé veszem az irányt, hogy egy nagyon kedves, és rég nem látott ismerősömmel találkozzam. Na persze, úgy, ahogy eddig senki más, ő sem sejt semmit az egészről.
20:25 CET, Örs Vezér Tere, Budapest
Sajnálatos módon, ez a meglepetés nem úgy jött össze, ahogy azt szerettem volna. Mivel teljes mértékben szombati hangulatom van még mindig, valamilyen érthetetlen oknál fogva, emiatt úgy gondoltam, hogy 21:00-ig dolgozik. Majd mikor feltűnt, hogy olyan furcsán üres volt az Örs, illetve az Árkád környéke, akkor kezdtem el gondolkodni azon, hogy itt bizony valami nem stimmel. Gyors rohanás a metróhoz, hátha ott még el tudom csípni, de sajnos nem jártam sikerrel. De nem baj, új nap, új időpont, új hely. És talán még arra is lehet esély, hogy nap közben, beszélni is tudjak vele, de ez már a T-Mobile-n múlik majd.
2015. március 2. 10:20 CET , Szentmihályi út 178, Pólus Center, Budapest
Hát ez is az érdekes egybeesések napja, ahogy látom. Épp csak besétáltam a Pólusba, máris egy ismerős arccal találom szemben magamat. Életemben nem gondoltam volna, hogy “turistaként” mikor számlát megyek befizetni, akkor anyu egyik volt kolléganőjével, és egyben középiskolai osztálytársam anyukájával fogok találkozni. Beszélgetünk egy pár sort, majd mivel szorít az idő, így elköszönök, és már megyek is tovább.
12:00 CET, Nyírpalota út 31, Budapest
Életemben nem gondoltam volna, hogy ennyire fogok hiányozni mindenkinek. Éppen csak betoppantam a fodrászomhoz, de már ő is a nyakamba ugrik, és már kezdünk is bele a közöttünk mindig is elkerülhetetlen beszélgetésbe, és gyakorlatilag a lelkizésbe. Gizust ezért imádom, gyakorlatilag 4 éves korom óta ismerem őt, és még egyszer nem volt olyan alkalom, hogy ne tudta volna feldobni a napomat, vagy, hogy éppenséggel unatkoztam volna. Most sincs ez másképp, és ahogy telnek a percek, úgy jövök rá egyre inkább, hogy nekem bizony mennem kell.
12:55 CET
A fodrász is letudva, most és most már alig beszélünk 24 óráról, ami még maradt Budapesten. Meg kell mondjam őszintén, nagyon várom már a ma délutánt, és a ma estét. Mert ennél jobb programot, nehezen tudok elképzelni magamnak, minthogy Nikivel beszélgessünk, és iszogatunk egy kicsit. Azt hiszem, ez egy tökéletes lezárása lesz, ennek a rövid túrának.
13:15 CET
Csippan az iPad-em, és vele együtt a telefonom is. “The check-in is now opened, for flight BA869” szerencsémre pont ebben a pillanatban értem be apuhoz az irodába, így a becsekkolást, és a beszállókártyák nyomtatását egy füst alatt el tudom intézni. És legnagyobb szerencsémre a Heathrow – Newcastle járaton is elérhető még a 11A ülés, így már foglalom is le a helyemet.
16:45 CET
Jellemző, alig indulok el, máris futnom kell ahhoz, hogy el ne késsek. De hát mivel BKV-ról, és tömegközlekedésről beszélünk, így ez természetesen már most nem jön össze. Nem is érzem a legjobban magamat, liftezik a gyomrom, forog velem a világ, pedig még egy kortyot nem ittam. És izgatottabb vagyok mint azelőtt, hogy egyáltalán a metróra tettem volna a lábamat, még péntek reggel Newcastle-ben.
17:10 CET, Blaha Lujza tér, Budapest
Hatalmas ölelésben részesülök attól a nőtől, akit mindennél jobban, és feltétlenül szeretek. El nem tudom mondani, és nem tudom leírni mennyire vártam már erre a pillanatra, hogy ez ismét bekövetkezzen, és most ezen a kellemes délutáni órán végre ismét érezhetem az illatát, és a szorítását. Egy végtelennek tűnő pillanatot élek meg, miközben érzem, ahogy az érzelmek örömtáncot járnak bennem, és ahogy az izgatottság által okozott kellemetlen érzés a gyomrodban másodpercről-másodpercre elmúlik.
2015. március 3. 01:00 CET, 1156 Budapest
Hát ismét az ágyamban ülök, és még egy kicsit TV-t nézek. Annyi angol után, nem mondom, furcsa egy kicsit, hogy bekapcsolom a TV-t, és még most is az eredeti szövegre próbálok figyelni, és nem a szinkronhangra. Eszméletlenül jó volt ez az este, és még mindig előttem van, az a két ragyogó szempár, még mindig a számon ég a csók, melyet feledni nem tudok. És ezzel a boldog tudattal, és érzéssel hajtom most álomra a fejem, hogy újult erővel keljek fel reggel, és útra készen induljak el Ferihegyre, mivel vissza kell jönnöm.
08:30 CET,
Kicsit kómásan fekszem a kanapén, és próbálok magamhoz térni, hiszen lassan elérkezik a búcsú perce, és szép lassan itt az ideje annak, hogy még utoljára ellenőrizzek mindent, és felkészüljek az utazásra
12:10 CET, Budapest, Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér, Terminál 2B, Gate A11
Check-in, és a biztonsági ellenőrzés ismételten megvolt, a határőrség is jó utat kívánt. És innentől kezdve, alig 35 perc, és ismét az Airbus A320 kényelmét, és a Britis Airways kiváló szolgáltatásait élvezhetem. Furcsa úgy itt ülni, hogy tudom, csak Júniusban jövök majd vissza. És addig nagyon kevés esély van arra, hoy a családom bármelyik tagját, Danit, vagy Nikit újra lássam. Már szólítják is a járatomat, így még gyorsan elintézem az utolsó telefonhívásokat, és az utolsó olyan perceket töltöm a váróban, amiket még próbálok hasznosan eltölteni. Rövid SMS váltások közepette próbálom lezárni ezt a rövid, de annál eseménydúsabb öt napot.
Most viszont mennem kell, hamarosan London Heathrow-ról jelentkezem.
12:35 CET, British Airways Flight BA869, G-EUYN, Seat 11A
“Ladies and Gentleman, this is you Captain speaking. I have to let you know, that we had a chat, with air traffic control, here in Budapest, and they’ve told us, that because there are a few restrictions on our route to Heathrow this afternoon, we couldn’t depart as it was planned, and that we’re going to be delayed by twenty minutes. So in this case, we are going to depart from Budapest, at 13:15. We are trying to make everything for earlier departure, and as we are ready to start at any minute, I’d like to ask you to remain your seatbelts fastened, and please do not leave your seats. By the time, while we are stationary, please give your attention to your cabin crew, as they are going to give you the detailed safety information of this Airbus A320 aircraft, and also they are going to go around, and give those passengers immigration forms, and every needed documents, who are not traveling with passports or identity cards issues in the European Union.
Sorry for the inconvenience, I’ll be in touch shortly again, when we receive clearance for departure, to let you know about it.
Thank you for your patience, and you attention.
13:15 CET
14:00 CET
Ahogy Magyarország utolsó még a levegőből is felismerhető, tája szépen lassan eltűnik a láthatárról, úgy tűnik el belőlem valamennyire a repüléssel járó öröm is egy kis időre. Rövid volt nagyon ez a pár nap, és végig gondolom a velem történteket, úgy egy kicsit elszomorít az, hogy itt kell hagynom az országot, az otthonomat. Egy apróbb légörvény zökkent ki ebből a furcsa helyzetből, majd ahogy folytatjuk az utunkat London felé, úgy tűnik el a bánat minden egyes darabja, és tér vissza ismét a repülés iránt érzett szerelem.
14:35 UTC, valahol London felett, British Airways Flight BA869, G-EUYN, Seat 11A
“Ladies and Gentleman, this is your captain speaking. Sorry for interrupting your flight, but we’ve been in touch with Heathrow air traffic control, and unluckily we cannot land right now. They informed us, that heavy fronts are moving into the airspace of London at the moment, and because of this, we’ll have to circle around until further notice. I’m going to switch on, the fasten seatbelts sign, as we expect heavy turbulence in the next couple of minutes. Sorry for the inconvenience this afternoon, I’ll be in touch again, as soon as we receive our clearance to approach Heathrow.”
15:15 UTC
– Speedbird 869, Heathrow tower, cleared for ILS Approach, and cleared to land on runway two seven left, follow the Boeing 737 on final.
– Heathrow tower, Speedbird 869 is cleared for approach and land on runway two seven left, following the Boeing on final.
16:10 UTC, London Heathrow International Airport, Terminal 5, Girraffe Bar,
It’s cheesecake time!
17:45 UTC, London Heathrow International Airport, Terminal 5, Gate A6
Security check ismét megvolt Heathrow-n, az ebéddel, és a kávémmal együtt. Már a kapunál ülök, és várok az indulásra. Ami ha minden jól megy, alig 45 perc múlva el is érkezik.
Utána már csak egy óra és tíz perc repülés, na meg még ki tudja hány óra tömegközlekedés választ el attól, hogy újra ágyban találjam magamat, és végre befejezzem ezt a cikket.
21:21 UTC, Newcastle upon Tyne, Euro Hostel Newcastle, Room 117
El se hiszem, végre ismét ágyban vagyok. Azt meg már pláne nem, hogy mindez azon a helyen, és pont ugyanabban a szobában, ahol a Newcastle-I életem elkezdődött. Helyi idő szerint 21:21 van, és mivel ez egy szerencsés szám a kártyában, és minden egyébben, így csak azt kívánom, hogy ez az este, és a holnapi munkanap legyen ugyanolyan nyugodt, és eseménytelen, mint a mai. Hogy ezen felül, mit szeretnék még, hát, azt majd később, jóval később elárulom. Most viszont ne haragudjatok, de szükségem van egy gyors zuhanyra, és egy pár óra alvásra. Reményeim szerint a következő képsorozat, és a következő cikk, már az új lakásomból lesz írva. Így március 11-ig kérlek elégedjetek meg azzal, amit most összehoztam. Köszönöm, hogy ezt is elolvastátok. Jó éjszakát! Sziasztok!
Ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több embert elérhessünk. Ha szeretnétek értesülni további akciós ajánlatokról, a heti hírekről, illetve minden egyéb tartalmunkról, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, vagy kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.
Sziasztok! Újabb hét, és újabb kihívások elé állít az élet.
Miközben próbálom élvezni az Angliában lássuk be elég ritka napsütés okozta kellemes érzést a bőrömön, csak azon tűnődöm, hogy vajon mi az amit az elmúlt pár hétben meg kellett volna tennem?!
Nem kell feltétlenül komoly dolgokra gondolni, hiszen a mostani az ismét egy kicsit lazább időszak, így szerencsére nincs semmilyen vizsga, és semmilyen probléma emiatt.
Várom már a holnapi napot, végre egy kicsit megszabadulok a munkától, és egy kicsit a várostól is. Annak is a legutálatosabb részétől, a metrótól. El se hiszem, hogy ezt végre leírhatom, hogy annyi hét kő kemény fizetés és minden egyéb után, nem kell azt hallgatnom minden reggel, “The next station is… Park Lane”
Ami a sulit illeti, azzal persze nagy szerencsém van, a tanáraim, és azok a hallgatók, akikkel együtt járok az óráimra elég megértőek, és türelmesek, mivel tudják, hogy a munka mennyire befolyásoló tényező az életemben. Így tehát egy-egy késve leadott esszé, vagy éppenséggel nulla előrehaladás a projektmunkával kapcsolatban, már meg se kottyan nekik.
Sajnos azonban most mennem kell, de hamarosan újra jelentkezem, ha minden jól megy, akkor már az új lakásomból.
Ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több embert elérhessünk. Ha szeretnétek értesülni további akciós ajánlatokról, a heti hírekről, illetve minden egyéb tartalmunkról, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, vagy kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.
Sziasztok! Nos hát szeretnék nektek beszámolni az utolsó hétvégémről, amit még a jelenlegi lakásomban töltök.
Szeptember 20-a óta lakom itt, és szerencsére szépen lassan megszabadulok innen.
Nem mondom, hogy nem volt jó, mert egyszer sem volt olyan, hogy fáztam volna, vagy hogy elment volna az áram hosszú napokra. Fedél mindig volt a fejem felett, és az ágy relatíve kényelmes, és nagy volt az igényeimnek.
Az egyetlen dolog amit soha se szerettem itt, az a konyha. Jól be van rendezve, mindennel, amit egy klasszikus angol lakásban megtalálnál. Mosógép + szárító, fagyasztós hűtő, szagelszívó, füstérzékelő, nagy szekrények, és egy tűzhely.
És egyben ez utóbbi volt az, amit nem sikerült megszeretnem. Elektromos tűzhelyről beszélünk, négy lappal, valamint egy légkeveréses, és grill funkcióval is rendelkező sütővel, és bár sok embernek nem lenne kifogása ez ellen sem. Én viszont egy kicsit más igényekkel rendelkezem.
És mivel sajnos az elektromos áram kWh díja az ami drágább, minden szolgáltatónál, így sajnos nem éppen a leggazdaságosabb főzni. Ilyen téren szerencsésnek nevezhetem magamat, az összes lakás, amit néztem, gáztűzhelyes, és a központi fűtés is gáz alapú, külön bojlerrel a meleg vízhez, és külön a fűtéshez.
Minden esetre, remélhetőleg sikerül kiélvezni az utolsó hétvégémet Newcastle-ben, így ennek örömére, mindenképpen egy fotósorozattal búcsúztatom majd a várost, melyet a Facebook oldalamon láthattok majd. Remélem, hogy elnyeri majd a tetszéseteket.
A további dolgokról később mesélek. Most igazából csak azt szeretném megosztani veletek, hogy 25-e után nem igazán leszek elérhető. És március 8-ig még nem tudom, hogy mennyire fogok tudni publikálni.
Addig is azonban, ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több embert elérhessünk. Ha szeretnétek értesülni további akciós ajánlatokról, a heti hírekről, illetve minden egyéb tartalmunkról, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, vagy kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.
Nyilván mindannyian tapasztaltátok már, hogy bizonyos városokban, nem igazán lehet a tömegközlekedésre hagyatkozni, ha időben akarunk oda érni valahova.
Nos nincs ez másképp Newcastle – Sunderland – Newcastle viszonylaton sem.
Most nyilván azt gondoljátok, hogy ez nonszensz, de higgyétek el, nem az.
Alapvetően nagyon is hasonló a helyzet itt, mint otthon, amíg Budapesten vagy, addig el jutsz A-ból B-be, legrosszabb esetben is másfél óra alatt. Nap közben nem kell várnod 3-7 percnél többet a következő villamosra, buszra, metróra, és az éjszakai közlekedés is mondhatni egész korrektül van kitalálva.
Na de térjünk át egy kicsit mondjuk Dunaújvárosra, ahol nap közben szintén nem rossz a tömegközlekedés, de éjjel alig, vagy egyáltalán nincs szolgáltatás. Ez is érthető, hiszen vidéken van az ember, nem várhatja el, hogy minden ugyanúgy működjön.
Azonban, ha azon gondolkozol, hogy Angliába költözöl a későbbiekben, és már most tudod, hogy az éjszakai közlekedés, akár a leendő munkád, akár szórakozás miatt feltétlenül szükséges, akkor szomorú híreket kell közölnöm.
London és (talán) Edinburgh kivételével, sehol sincsen, vagy csak nagyon minimális az éjszakai tömegközlekedés, egyetlen lehetőséged ilyenkor a taxi lesz. Ami bár taxitársaság függő, de átlagosan 180 yardonként olyan 20-25p.
És ha van is akkora szerencséd, hogy esetlegesen találsz éjszakai buszt, készülj fel rá, hogy az amúgy érvényes (papír alapú) bérletedet nem fogják elfogadni, és egy Sunderland – Newcastle távon olyan £10-£12 lesz a jegyár. Ami a £25.90-es heti jegyhez képest azért nem kis kiadás.
Nehogy azt hidd persze, hogy az adott összegért sok mindent várhatsz, a városközpontban relatíve sűrű a busz közlekedés, és attól függ, hogy épp melyik irányba akarsz menni az iránytű szerint, találsz majd hamar egy buszt, ami ha mást nem arra visz. Azonban a legtöbb városban, 06:00 – 23:00 rendszerben vannak be osztva a járatok. Ez után, és ez előtt pedig marad a jól bevált ‘láb busz’.
Abban az esetben persze, ha a költözésre szavazol, valószínűleg ez lesz a legkisebb gondod, amivel szembesülsz majd, de legalább egy kis segítséget már ezzel is tudtam nyújtani.
Köszönöm, hogy ma is velem tartottál! Hamarosan ismét jelentkezünk!
Addig is, ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több embert elérhessünk. Ha szeretnétek értesülni további akciós ajánlatokról, a heti hírekről, illetve minden egyéb tartalmunkról, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, vagy kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.
Javában folyik a második félév, az órarendem kész káosz. És bár a hosszabbítás sikeres volt, ettől függetlenül még azért akadnak adminisztrációs problémák.
Meg kell mondjam őszintén, egy kicsit már várom a hazautat, mivel jó lenne újra az ismerősökkel, barátokkal, családdal találkozni. Arról már nem is beszélve, hogy mennyire jó lenne egy kicsit kiszakadni a munkából, na meg az egyetemről.
Na igen, a munka, hát szerencsére azzal nincsenek gondok, miközben ezt a bejegyzést írom, épp oda tartok, és végre nem teljes sötétségben. A nap már kezdi vörösbe burkolni az ég alját, és alapvetően már ez visz egy kis jó hangulatot a mai napba.
Egyébként itt szeretném megjegyezni, ha már beszéltem a suliról, és a munkáról, hogy egyszerre a kettőt, pláne két külön városban, ne vállaljátok el, maximum akkor, ha részmunkaidős, és rugalmas beosztású.
Ezt nem csak azért mondom, mert a tömegközlekedés botrányos Newcastle és Sunderland között, hanem azért is, mert jelen esetben egyiket se lehet 100%-os teljesítménnyel végezni. És általában ilyenkor jön az, hogy már egy kanapé, vagy egy kicsit kényelmesebb szék is elég ahhoz, hogy elaludj rajta. Csak úgy mint kollégám a velem szemben lévő ülésen. De hát érthető, mindannyian korán kelünk, hogy 8:00 előtt nem sokkal beérjünk dolgozni.
Így minden akár tíz perces alvás is fontos mérföldkő lehet a nap alakulásában.
Én most elköszönök, hamarosan ismét jelentkezem!
Addig is, ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több embert elérhessünk. Ha szeretnétek értesülni további akciós ajánlatokról, a heti hírekről, illetve minden egyéb tartalmunkról, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, vagy kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.
Lévén, hogy az ő szolgáltatásaikat, még nem használtam a mobil készülékemen, de a fairplay érdekében mindenképpen emellett a lehetőség mellett döntöttem. Az alkalmazás letöltése, telepítése, és elindítása után, az első kép ami fogad minket az a regisztrációs felület.
A következő lépés még annyira szimpatikus volt, az Uber és a BlueLine esetében is, általában ilyenkor jön az a lépés, amikor egy kicsit úgy érezzük, hogy elkezdenek turkálni, már az út megtétele előtt a zsebünkben. Ez most sincs másképp. Egészen addig, amíg nem nézzük meg alaposan a kijelzőt, és vesszük észre, hogy a kártyaadatainkat nem vagyunk kötelesek megadni. És bár számomra ez nem jelent problémát, lévén, hogy készpénzt nem sok esetben tartok magamnál amúgy sem. Azonban mivel a BlueLine egy kifejezetten taxi társaság, innentől kezdve náluk a készpénzes fizetés, még mindig lehetséges az autóban. Fontos: Ha esetleg Angliában jártok, és mondjuk nem Londonban taxiztok (ezt az árak miatt amúgy sem javasolnám), akkor az utazás végén, csak akkor adjatok borravalót, ha csodálkozó szempárokkal, és pont az extra összeg miatt zavarban lévő sofőröket szeretnétek látni. Hiszen amíg otthon mondjuk a 4.500-as fuvart jó esetben felkerekítitek mondjuk 4.700 – 5.000 Forint környékére. Addig itt, ha a fuvar végén azt mondja a taxis, hogy az £20 akkor az £20 egy pennyvel nem több, nem kevesebb.
Nos az elmúlt egy hétben azért kicsit többet használtam már ezt a szolgáltatást, mint az első egy napban mikor hozzám került a SIM kártya, és azt kell, hogy mondjam, hogy van még mit csiszolniuk a rendszeren. Bár esélyes, hogy ez nem csak a szolgáltató hibája, hanem bizonyos szinten az enyém is. Azonban amit mindenképpen el kell mondanom az, az, hogy a lakáson belül egyszerűen nem tudok telefonálni. Mint ahogy azt a mellékelt ábra is mutatja, egyszerűen nincs vétel.
Fogalmam sincs, hogy hol vagyunk, minden esetre nincs is jobb az éjszaka közepén, megannyi autópályán töltött mérföld után, mint egy Starbuck’s a semmi közepén. Egy nagy mokka, és egy csokis tekercs dobja fel a hajnalomat, és remélhetőleg a vérnyomásomat, meg a vércukorszintemet. Ezzel pedig újult erővel “élvezhetem” az utamat Milton Keynes felé.
Hát immár a boardingra várok, és bár szerintem még nem mondtam, de ha mégis akkor elnézést. Imádom a flybe-t.
liquid is az e-cigiből, úgy leszünk mindketten figyelmesek egy képre a falon, ami eddig még nem volt szeretett pub-unk díszlete, legalábbis a múlt évben még biztosan nem. Mindketten jót nevetünk azon, hogy a sör milyen csodákra képes,
M & D's Blog 