Akkor elindultunk! Az innentől kezdve minden héten csütörtökön megjelenő Movienight c. sorozatunk foglalja majd magába nem csak a friss, hanem a már bizony-bizony korosodó alkotásokat. Melyeket lehet, hogy láttatok, de megeshet az is, hogy nem.
Bár erre a hétre eredetileg mást terveztünk volna megjeleníteni. Azonban pontosan amiatt, hogy A Da Vinci Kód, illetve az Angyalok és Démonok mennyire a vallással, illetve az egyházzal kapcsolatos. Ezért döntöttünk úgy, hogy a 2014-ben megjelent Noé-val indítjuk el a szériát.
De nem is várakoztatlak titeket tovább, lássuk, hogy mit adhat egy unalmas estéhez Darren Aronofsky alkotása?!
Hát erre a kérdésre mondjuk nem egyszerű válaszoni, azt el kell ismernem. Már csak azért sem, mert akárhonnan is nézem, a Noé történetét mindannyian ismerjük. Így tehát nagy meglepetést nem várhatunk attól, ami elénk kerül majd a vásznon. Legalábbis még a film kezdete előtt ezen a véleményen voltam. Hogy ez mostanra, mikor ezen sorok “papírra” kerülnek változott-e? Nos, igen mindenképpen. De jóval komplexebb a válaszom mögött álló ok, mint az, hogy CGI és színészi munka segítségével élhettem át a Biblia egy részét.
Mielőtt azonban bele kezdenék a hosszas elemzésbe, tekintsük meg először a trailer-t.
Ha már ez meghozta a kedveteket ahhoz, hogy megnézzétek a filmet, azon nem csodálkoznék. Bár azt is meg kell hagyni, hogy eléggé megtévesztő mindaz ami az elmúlt két és fél percben zajlott le a videóban. Már csak azért is, mert az előzetest csak azután tekintettem meg, hogy végeztem volna a filmmel. Így tehát minden jelenetet tudtam hova tenni. És éppen ezért egy kicsit zavaró volt az, ahogy összevágták mindezt. Legalábbis azért, mert oda-vissza ugrált a történetben.
Azt nem feltétlenül érzem indokoltnak, hogy a Spolier Alert “matricát” ide kirakjam, hiszen Noé történetét mindannyian ismerhetjük. Azonban itt szeretném leszögezni az első észrevételemet a vásznon látottakkal kapcsolatban.
Nem vagyok fanatikus hívő (nehéz is lett volna a Da Vinci Kód-ot, illetve gyakorlatilag bármelyik Robert Langdon filmet végig néznem) Ellenben a rendezői szabadságnak azt a változatát, amely egy több mint 4-5 ezer éves történetet bolygat meg, azzal nem feltétlenül értek egyet. Legalábbis olyan értelemben nem, hogy ha már a Biblia egy részét szeretné feldolgozni valaki, akkor azt úgy tegye meg, hogy 90%-ban hű maradjon a történésekhez.
Ezekből a sorokból már gondolom sejthetitek, hogy ebben az esetben ez nem feltétlenül így történt. És igazatok van. Bár maga a bevezetés a teremtés történetével indul, és Káin és Ábel történetéig hű marad az eredeti legendához. Onnantól kezdve már átveszi a szerepet a rendező, és a stúdió akarata, hiszen másképp nem tudtak volna profitot termelni.
A forgatókönyv szerint Káin utódai nem csak a felfogásukkal, és az agresszivitásukkal mérgezték meg a Földet, de azzal is, hogy annak minden kincsét, és minden ásónyomnyi területét gyakorlatilag a végletekig kifosztották. A városaik megmérgeztek mindent, és mindenkit aki körülöttük élt, és nem csatlakozott ehhez a társadalomhoz. És, ha ez nem lett volna elég, akkor az őrzőket, azaz a bukott angyalokat is üldözni kezdték, hiszen úgy vélték, hogy azok csak az útjában állnak az emberiségnek.
Mindennek egy pusztító háború vetett véget, mely sokak számára a reményt nyújtotta, hogy a világ még változhat.
Na, de akkor kanyarodjunk el egy kicsit a fő történetszáltól, és lássuk, hogy mi a mögöttes tartalom.
Mert ebből aztán akad rendesen. Kezdve talán a legalapvetőbbel, ami már-már a vegán propaganda alkotások ékkövének is beillene. Hiszen míg Noé, és családja, mint Ádám közvetlen leszármazottai csak és kizárólag magvakon, és bogyókon élnek, és ezt többször is kihangsúlyozzák a filmben, hogy ez a dolgok természetes rendje, mivel minden élet szent. Addig természetesen Káin vérvonala ezt a véleményt teljes mértékben hidegen hagyja, és nem egyszer hangoztatja, hogy, ha Isten, valóban a saját képére teremtette az embert, akkor azt azért tette, hogy felsőbbrendű faj legyen, és ne az állatokkal egyenrangú.
És ezzel még nincs vége. Mint azt már fentebb is említettem a két Bibliai alak utódai nagyon is más utakon járnak, azonban Káin és leszármazottai mindent ami az útjukban állt elpusztítottak, így a Föld egyáltalán nem termékeny, melyet a bolgyó kősivatagként történő ábrázolásával próbált elérni a rendező. Ezzel mint egy kinyújtott középső ujjat mutatva mindenkinek aki nem él környezettudatosan, és nem tesz semmit azért, hogy megállítsák a globális felmelegedést, vagy az esőerdők pusztulását. Azt persze elismerem, hogy ide még jó sok mindent fel lehetne sorolni, és, hogy mindez amit ebben a bekezdésben leírtam az talán egy kicsit radikális felfogás a részemről. Ellenben a vásznon megjelenő képsorok nagyon is erre a mondanivalóra vannak kihegyezve.
És ezzel eljutottunk a látványvilághoz.
Nos egy biztos, a fentebb leírt ábrázolások az operatőri munkának köszönhetően minden kopárság ellenére remekül jönnek át a film nézése közben. A vizuális effektek, és ahogy azok kombinálva lettek a valósággal, nagyon is igényes, és hosszadalmas folyamatokat, és kiváló elképzeléseket sejtetnek a háttérben. Mint ahogy ez az alábbi képeken is jól látszik.
Hogy arról a jelenetről, mely a teremtés hét napját dolgozza fel, már ne is beszéljünk. Csak nézzétek meg az alábbi három és fél perces videót, és ha attól nem esik le az állatok, akkor nagy valószínűséggel semmitől sem fog. Egy olyan remekművet láthatunk, nem csak CGI terén, hanem élőszereplős jelenetekből is, amit a magam részéről eddig nem sok filmben volt szerencsém tapasztalni.
És örültem volna neki, ha a maradék is így sikerül. Bár el kell ismernem nem unatkoztam a két és fél óra játékidő alatt. Sőt egy pillanatra sem volt olyan érzésem, hogy bármikor el tudnék aludni (holott valamikor éjjel fél egy körül indítottam el a filmet, egy elég hosszú nap után). Ezt pedig talán annak is köszönhetem, hogy szeretem a jól kivitelezett filmeket, hiszen másképp nem feltétlenül nyújtanának szórakoztató, vagy Deepwater Horizon esetében megrázó élményt.
Ehhez azonban arra is szükség van, hogy a színészi tehetség is ott legyen. Hiszen egyetlen film sem ér semmit enélkül. Függettlenül attól, hogy hús-vér, vagy animált karakterről beszélünk.
Noé (Russell Crowe)
A forgatókönyv nem osztott könnyű szerepet Russel Crowe-ra az egyszer biztos, hiszen nem kifejezetten azt a Noé karaktert kellett a vásznon alakítania, akit a Bibliából megismerhettünk. Nem, egy annál sokkal összetettebb, és sokkal a mai valósághoz közelebbálló személyt kellett eljátszania. Amihez nem kis tehetség kellett, úgyhogy lássuk, hogy miről is van szó?!
Noé, mint Ádám közvetlen leszármazottja az a mondhatni sablonos apafigura, aki szó szerint ölni is képes lenne azért, hogy a feleségét, vagy a gyermekeit megvédje bárkitől. És hiába áll közel Istenhez, hiába ő az, akit a teremtő kiválaszt arra, hogy egy újabb, és jobb világ alapjait lefektesse, ettől függetlenül tudja magáról azt, hogy ő is csak egy ember, akiben ott van minden bűn, és minden bűnös kísértés.
Ez pedig máris dilemma elé állítja, és ezzel együtt arra az útra tereli, hogy rosszul értelmezze mindazt amit a látomásai suggalnak neki. Ugyanis ahogy folyamatosan készül a bárka, és úgy válik számára egyre világossabbá, hogy Isten azért választotta őt erre a feladatra, mert tudta róla azt, hogy véghez viszi az ő akaratát.
Itt jön a képbe a mai valóság. Hiszen nem elég, hogy mindazzal meg kell kűzdenie a színésznek, amit az eredeti történet rászabott. Mindezek mellé még társul az is, hogy a törödő családapából, át kell vinnie mindent a fanatikus, és már-már ijesztő hívő felé, majd mindezek után a depresszió, és a bűntudat felé eltolnia az alkotást.
Mint azt tudhatjuk, nem egy filmet készítenek el úgy, hogy nem abban a sorrendben veszik fel a jeleneteket, mint ahogy végül azok lejátszásra kerülnek. És gondolom itt sem volt más a helyzet. Bár a képsorok többségében az érzelmek nagyon is átjönnek Russell Crowe alakításából. És jól megragadja Noé céltudatosságának a lényegét. Rá semmiképpen sem lehet panaszom.
Arra már mindenképpen, ahogy a forgatókönyv szerint csak az állatok élhetik túl az özönvizet, hiszen csak azok ártatlanok, és hiába válaszotta őt Isten az emberiség minden magjának pusztulnia kell, de ennyire talán ne szaladjunk még előre.
Naameh (Jennifer Connelly)
Jennifer Connelly-vel kapcsolatban nem sok mindent tudok mondani. Legalábbis láttam a Rekviem egy álomért c. filmet, azonban egyáltalán nem kötött le az az alkotás, arról már nem is beszélve, hogy akkor még nem foglalkoztam hobbi szinten azzal, hogy elemzéseket írjak, akár a filmről, akár a szereplők teljesítményéről.
Annyit azonban mindenképpen szeretnék megemlíteni, hogy nem véletlenül kapott Oscar-díjat a színésznő, és bár sokak számára talán kicsit sok lehet majd az, amit a Noéval történt viták során tesz le az asztalra. Azonban pont ezekben a jelenetekben mutatkozik meg az anyai ösztön.
Methuselah (Anthony Hopkins)
Lássuk be Anthony Hopkins már nem éppen egy mai darab. És igazándiból nem is értem, hogy miért mentek bele a rendezők abba a macerába, hogy Methuselah szerepére egy ennyire nagy múltú, és nevű színészt válasszanak. (Gondolom jól mutatott a promó videók, interviewk, és fényképek sorozatán a név)
A forgatókönyv miatt azonban szinte kínos nézni, ahogy a kicsit bolond, és bölcs “dédapát” játsza el.
Ila (Emma Watson)
Hol is kezdhetném? Emma Watson neve azt hiszem kevesek számára lehet idegen. Viszont a tény, hogy sokan a Harry Potter filmekből emlékeznek rá nem sokat segít azon, ha más művekben is feltűnik, és az azon belüli szereplését kell értékelniük.
Karaktere nem az eredeti özönvíz történet része, így ennek a hátteréről nehéz is lenne bármit írni. A forgatókönyv szerint Ila, Noé és családja fogadott lánya, akit a vándorút során vesznek magukhoz, miután magára hagyva találják, és innentől kezdve sajátjukként nevelik.
Hasonlóan Jennifer Connelly alakításához, a fiatal színésznő tehetségét úgy érzem nagyon sokan nem fogják tudni értékelni. Hiszen a jelenetek többségében, egészen a film fordulópontjáig, bár ad a történethez, és nem egy jelenet során láthatjuk azt a kapcsolatot apa és lánya között, ami ideális. Azonban ahogy pörögnek az események ez a kapcsolat, Noé félreértelmezett látomásai miatt egyre inkább eltolódik a félelem felé.
Ms. Watson azt kell, hogy mondjam megmutatta ebben a filmben azt, amit nem igazán tudtak volna elképzelni róla azok, akik szemében még mindig Hermione Grainger-ként él a színésznő. Ugyanis nem csak azt láthatjuk majd tőle, hogy mennyire megvan minden tehetsége ahhoz, hogy színészkedjen, hanem egy sokkal személyesebb aspektusát is megismerhetjük a törődő szülő szerepében.
Értékelés
Két év elteltével sikerült eljutnom addig, hogy megnézzem ezt a filmet, és joggal mondhatom, hogy egy jó élményt adott. Volt azonban jó pár olyan dolog a forgatókönyv kapcsán amivel nem értettem egyet. Pontosan emiatt számomra ez egy olyan alkotás, amit az egyszer nézhető kategóriába sorolnék.
És azt kell mondanom, hogy ez egy olyan film, amit vagy imádni fogtok mikor megnézitek, és azt mondjátok majd magatoknak, hogy újra elő fogjátok venni. Avagy hozzám hasonlóan egy kicsit megosztó véleménnyel lesztek róla, és pont emiatt abba a kategóriába soroljátok majd, ami ugyan ott lesz még egy darabig az emlékeitekben, de nem feltétlenül nézitek majd meg mégegyszer.
Azt elismerem, hogy az eredeti történetből nehéz lett volna bármilyen a mai szemmel érdekfeszítő filmet kihozni. Hiszen azt alig 45-50 percben is fel lehetett volna dolgozni, és nem kellett volna a további elemekkel bővíteni. A színészi munka tűrhető, azonban ezt mindenképpen kompenzálja a látványvilág, ami kiválóan sikerült.
Ennek megfelelően tőlünk, hasonlóan a Da Vinci Kód-hoz az alábbi értékelést kapja a film.
És ezzel el is érkeztünk a Movienight sorozatunk első részének a végéhez. Reméljük, hogy élveztétek ezt a tartalmat?! Amennyiben igen, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több embert elérhessünk.
Ehhez hasonló tartalommal, innentől kezdve minden csütörtökön 19:00-kor jelentkezünk majd, és bár már megvannak az elképzeléseink az elkövetkezendő filmekkel kapcsolatban karácsonyig bezárólag. Ettől függetlenül várjuk a javaslataitokat! Lenne olyan film, amit szeretnétek, hogy feldolgozzunk? Esetleg láttatok valamit, amiről úgy gondoljátok, hogy csak keveseknek sikerült, de mindenképpen ajánlanátok?
Ez esetben írjatok nekünk a kommentek közé, vagy az elérhetőségeink bármelyikén, és a publikálási beosztásunknak megfelelően amilyen hamar csak tudjuk megjelenítjük az általatok javasolt tartalalmakat is.
Ha nem szeretnétek lemaradni ezekről, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, illetve kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.
Köszönjük, hogy ma is velünk tartottatok! Sziasztok!
Facebook page: https://www.facebook.com/mndblog/
English Blog: http://www.markszutor.wordpress.com/
Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Path: http://www.path.com/profile/1M1AT0
Email: youtube.szutormark@outlook.com
z újabb sorozatú 10, 20, és 100 Forintosok nyomása. Ezen címletek azonban csak kinézetükben változtak az évek során. 1970. augusztus 21-én került forgalomba egy újabb bankjegy a sokak által jól ismert “Ady Endrés 500-as”.
március 25-én, ez volt az 5000-es.
M & D's Blog 