Sziasztok! Mint az Angyalok és Démonok filmkritikámban is megírtam, Ewan McGregor filmjeiből bár keveset láttam azonban úgy gondoltam, hogy némelyiket akár elsőre, akár újra meglátogatom.
Így esett hát a választás a The Ghost Writer-re a választásom. Mely a rendező Roman Polanski, és a szereposztás alapján nem ígérkezett rossznak. Pierce Brosnan, Ewan McGregor, Kim Cattrall, Olivia Williams, mind mind olyan nevek, akiktől elvárható a jó teljesítmény.
És igazából reméltem is, hogy ez így lesz, mivel alapvetően nem ugrálok túlságosan a Thriller-ekért. Kivéve talán egyet.
Na, de akkor térjünk rá a filmre.
A történet szerint Adam Lang az Egyesült Királyság ex-miniszterelnöke, aki megbízott egy kiadót, hogy írja meg az életrajzi regényét. Az író azonban rejtélyes körülmények közt elhunyt, és itt került képbe Ewan McGregor, azaz The Ghost, akinek az lesz a feladata, hogy előző kollegájának a munkáját befejezze, és elkészüljön a könyvvel.
Persze, egy thriller esetében lehet már tudni, hogy senkinek sincs ennyire egyszerű dolga, amikor el kell készíteni bármi hasonlót. Mármint, Ti elvállanátok egy olyan munkát, még akkor is, ha $250.000 a fizetés, ha tudnátok, hogy az, aki mindezt előttetek végezte, már nincs köztetek? Ugye, hogy nem.
És bár eleinte Ewan McGregor karaktere is ezzekkel a kétes érzésekkel kűzd, hiszen sikeres író szeretne lenni, és ezen a pályán képzelte el az életét, mégis van benne némi megmagyarázhatatlan ellenérzés, az adott munkával kapcsolatban.
Végül ügynöke, és a kiadója unszolására nem tesz mást, mint elutazik az Egyesült Államokba, hogy élete egyik legkalandosabb regényét megírhassa.
Most pedig, a már megszokott formában kanyarodjunk el egy kicsit a filmtől, és lássuk, hogy én milyen elvárásokat támasztottam ellene, és vajon mindezt Ti is megkapjátok-e majd?!
Alapvetően közvetlenül az Inferno, és az Angyalok és Démonok kritikáim után szerettem volna megírni ezt a Movie Night epizódot, azonban némi hiba csúszott akkor és ott a számításba. Kicsit túl sok volt az új film, illetve az új tartalom. Majd mindezek után már próbáltam minél inkább hanyagolni ezt a tartalmat, mondván, talán nem most a tél kellős közepén kéne egy ilyennel fárasztanom magamat. És megérte elnapolnom a döntést? Hát, ha úgy nézem, hogy most már mennyi kritikán vagyok túl, akkor mindenképpen, hiszen így egy sokkal komplexebb képet tudok alkotni a filmről. Ha viszont úgy nézem, hogy érdemes volt-e ennyit várnom a film megnézésével, akkor semmiképpen sem!
Egy kiváló alkotást hozott össze a rendező, a forgatókönyvíró, és a színészek is, és emiatt sajnálom is, hogy nem került már jóval előbb terítékre mindaz, amit a The Ghost Writer nyújtott.
A filmtől remek színészi teljesítményt, némi összeesküvést, illetve bonyolult cselekményszálakat vártam el, amiben valahogy mindenkinek a története összekapcsolódik valaki máséval, akire nem számítanánk. És hasonlóan az Allied-hoz, csak és kizárólag a film végén kapjuk meg azt a pofont, amit már “megérdemeltünk”! És ezt kaptam? Hát szerencsére igen, volt benne bőven fantázia, és bőven elég cselekmény ahhoz, hogy még véletlenül se legyen unalmas az a két óra, amit eltöltöttem a monitor előtt. Bár igaz, az utolsó 15-20 perc történései azok, amik igazán pörgetik a cselekményt, ettől függetlenül nagyon is érdemes időt szakítani erre az alkotásra.
Térjünk rá egy kicsit a hangulatra
Egy thrillerhez, különösen egy ilyen komoly a valósággal nagyon nagy hasonlóságot mutató politikai thrillerhez a képsorozatok hangulata kellően szürke, és színtelen. Mondhatni egy kicsit már talán nyomasztó is, de ez egyáltalán nem tesz rosszat a film egészének. Sőt inkább pont ez az, amiért odafigyelünk mindenre, ami a színészek arcán, és nem a háttérben történik. Az egyedüli problémát számomra inkább a zene jelentette, mivel úgy éreztem, hogy némelyik jelenethez szimplán nem passzoltak a számok.
Na, de akkor most kanyarodjunk vissza a történethez.
Miután The Ghost megérkezik az Egyesült Államokba, és találkozik Adam Lang ex-miniszterelnökkel, szinte azonnal konfliktus alakul ki kettejük között, mivel Mr. Lang nem hajlandó változtatni mindazon a 647 oldalon, amit az előző író a hosszas kutatómunkájával, és interview-ival összehozott.
A konfliktus persze nem csak a Lang házon belül, hanem azon kívül is fokozódik, ugyanis a Hágai Nemzetközi Bírósághoz eljutatott bizonyítékok alapján a szervezet háborús bűnök elkövetésével vádolja meg az ex-miniszterelnököt. Ez pedig már Ewan McGregor karakterében is kíváncsiságot ébreszt. Hiszen mindenképpen tudni akarja, hogy az ember akinek dolgozik, mennyire lehet veszélyes rá, és a karrierje nézve.
Azonban folyamatosan olyan akadályokba ütközik, mint Adam Lang személyi asszisztense Amelia Bly, aki természetesen próbálja ott védeni főnöke érdekeit, ahol csak lehet. Igaz, még ő sem tudhatja, hogy mindaz, aki ott áll vele szemben, csak egy báb, egy ennél sokkal nagyobb képben.
Na, de akkor lássuk a színészi munkát!
The Ghost (Ewan McGregor)
Ewan McGregor-t talán most láttam annyira hétköznapinak, és annyira közvetlennek, mint eddig még soha. Egy olyan szerepet szabtak rá, amit láthatóan élvezett, és nem lepődnék meg azon sem, ha a későbbiekben esetlegesen írói pályára lépne majd a főszereplőnk.
Az alakítása, minden aspekutsban hiteles, és hála az égnek nem kellett egy amerikai, vagy éppenséggel egy francia akcentust begyakorolnia ehhez a szerephez, ez pedig nagyon sokat segít abban, hogy mégnagyobb kreditet adhassak neki mindazért, amit láthattunk tőle.
A szarkazmus, a néha-néha használt irónia, az egy-egy humoros megszólalás mind-mind olyan hatást kelt, mintha nem is a szöveg,- és a forgatókönyvíró kreálta volna őket, hanem a színész maga, akkor és ott a kamera előtt. Természetesnek, és valósnak hat minden beszélgetés, minden monológ.
Ahogy haladunk előre a történetben, úgy folyamatosan jól látható az a fajta aggodalom, amit egy ilyen esetben valószínűleg mi is át élnénk. Mármint a “főnökünkről” kiderül, hogy egy háborús bűnös, az előző író, aki az életrajzát írta meghalt, és a házban dolgozó alkalmazottakról sem tudjuk, hogy vajon az életünkre törnek majd, vagy ők is csak hozzánk hasonlóan a sötétben tapogatóznak.
Adam Lang (Pierce Brosnan)
Na, hát ha már a hiteles alakításoknál tartottunk. Oh my f*cking God. Pierce Brosnan-ből hogy voltak képesek Brit ex-miniszterelnököt csinálni? Mármint értem én, hogy Írországban született, de az elmúlt években egy kicsit talán túl sok olyan szerepe volt, vagy túl sok időt töltött Hollywood-ban, ami miatt az eredeti akcentusa már sehol sincs.
És ennek megfelelően rémes volt néhol hallgatni, ahogy megpróbálja azt az igazi Westminster (illetve sokan úgy mondanák, hogy proper London) akcentust hozni. Persze értem én, mindenkinek lehet rossz filmje, rossz napja, stb.
De ha már ennyire jól megírták a cselekményt, ha már ennyire jól összeválogatták a szerepeket, akkor nem lehetett volna legalább valami nyelvtanárhoz / logopédushoz elküldeni a szerencsétlent, hogy legalább azok segítsenek a színészek munkájában? És ezzel együtt.
Azonban azt kell, hogy mondjam, függetlenül attól, hogy a plakátokon, és a filmben is mennyire úgy próbálják beállítani, mintha ő lenne az akire koncentrálnunk kéne. Holott mindez, csak egy nagyon szép csel arra, hogy ne figyeljünk oda mindazokra, akik a háttérben húzogatják a szálakat.
Ezzel pedig el is érkeztünk következő karakterünkhöz.
Amelia Bly (Kim Cattrall)
Mindannyiunk fejében valószínűleg van egy elképzelés arról, hogy milyen is az áltagos személyi asszisztens. Egy kicsit pökhedni, egy kicsit túlságosan is tökéletes, és ennek megfelőlen már-már irritáló. Valószínűleg még annak is, aki egyébként alkalmazza az illetőt. Nos ez Amelia Bly esetében ez már azonban változik egy kicsit.
Ő egy jóval karrieristább, és jóval elkötelezettebb személy, mint bárki más lenne. Képes arra a komplett elszigetelődésre a családjától, illetve a barátaitól, amire senki más, csak azért, hogy a munkáját végezze. És a főnökére úgy tekint, mintha az egy rokon, akár férj lenne.
Kim Cattrall pedig tökéletesen hozza a néhol már-már könyörtelen üzletasszonyt, és jó látni azt a csavart is a film végén, ahol a mű megjelenése utáni bemutatón, ezek a fentebbi érzelmek előjönnek.
Arra azonban még az általa alakított karakter sem lehet felkészülve, hogy az orránál fogva vezették ezidáig. És itt jön be a képbe.
Ruth Lang (Olivia Williams)
Mrs. Lang eléggé egy olyan szerep lett melyre a legjobb szó talán a sztereotípia. Hiszen azt a boldogtalan feleséget alakítja, és személyesíti meg, amely a drámákban, illetve egyéb hasonló filmműfajokban látható a legtöbb esetben.
Ez persze csak állca, hiszen a legvégén kiderül, hogy ő volt az aki a háttérből mindent irányított, neki köszönhető az, hogy a férje politikai pályára lépett. Nem csak, hogy a felesége, és legfőbb támogatója volt, de ezzel együtt a tanácsadója is. Ruth hatására hozta meg Adam azokat a döntéseket, amiket a karrierje során a sikert jelentették számára.
És Ruth volt az, aki végül az események láncolatát, mint az előző író halála, vagy a CIA és az Egyesült Királyság közötti összeesküvést / kapcsolatot orchestrálta. És ez persze egészen a film záró jelenetéig titok kell, hogy maradjon mindenki előtt.
És szerencsére ez így is marad, bár most végig gondolva vannak arra utaló jelek, hogy talán egy kicsit több folyhat a háttérben, mint arra első ránézésre gondolnánk. Azonban, erről már nem szeretnék többet mondani. Hiába volt kint a Spoiler Alert “matrica” a cikk elején. Vannak dolgok, amiken nektek kell majd meglepődnötök.
Alapvetően Olivia Williams nagyon jó teljesítményt nyújt a teljes film alatt! És ezzel a mondattal el is érkeztünk a következő pontunkhoz!
Összegezzünk!
Alapvetően ez a film most talán kellett is számomra, hogy hozzon némi változást az életembe. Ugyanis mint azt már a bevezetésben is említettem, nem igazán rajongok a thriller-ekért.
Ezen azonban most sikerült változtatni, ha mást nem egy film erejéig. Mindenkinek tudom ajánlani ezt az alkotást, hiszen nem csak, hogy nagyon leköt, még akad egy társadalomkritika aspektusa is. Hiszen az események a Tony Blair miniszterelnöksége alatt történtekkel vonnak kísérteties hasonlóságot.
Tőlünk mindenképpen megérdemli a film, az alábbi értékelést!
Ezzel pedig el is érkeztünk a mai Movie Night epizódunk végéhez. És ezzel a sorozattal is vannak terveink a jövőre nézve. Hamarosan egy kicsit bővebb, és írásos tájékoztatást is adunk majd arról, hogy mi az ami ebben az évben történni fog a weblap életében.
Addig is, ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Ha nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül. Illetve kövessetek bennünket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.
Köszönjük, hogy ismét velünk tartottatok! Hamarosan ismét jelentkezünk!
Szutor Márk
Facebook page: https://www.facebook.com/mndblog/
English Blog: http://www.markszutor.wordpress.com/
Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Path: http://www.path.com/profile/1M1AT0
Email: youtube.szutormark@outlook.com
M & D's Blog 