Interview a bűnözésről.

Sziasztok! A minap egy érdekes beszélgetésre került sor köztem, és legjobb barátom között. Ennek a részleteit szeretném most megosztani veletek. Az interview során egy kicsit kitértünk arra, hogy mi is volt a véleményem Érdről.

Mik voltak az első benyomásaim? Ért-e bármilyen attrocitás, vagy volt-e olyan helyzet, amiből nem volt egyszerű kikeveredni? Remélem, hogy ezt a cikkemet is annyira fogjátok élvezni, mint az eddigieket.

Ezen felül Dani YouTube csatornájának a linkjét alul megtaláljátok. Nézzétek meg a videót, és nyomjatok rá egy like-t, vagy iratkozzatok fel. Hamarosan várható tőle még jó pár újabb dolog.

Mit gondoltál Érdről akkor, amikor először idejöttél, nappal, majd később éjszaka, vagy az esti órákban? Mik voltak az első benyomásaid?

Az első benyomások nappal mindenféleképpen nagyon pozitívak voltak. Emlékszem ez egy nyári délutánon történt, egy nagyon kellemes iszogatás után, de én abszolút el voltam bűvölve azzal, amit láttam. Nem véltem felfedezni semmi olyat, ami esetleg számomra negatívumot jelentene.

Egy téli estén volt az, és emlékszem, hogy már a Volánbuszon, kiszúrtam három olyan alakot, akikről lehetett tudni, hogy az elmúlt időszakban követtek el bűncselekményeket, illetve, hogy nem éppen biztonságos a közelükben maradni. Úgyhogy ennek megfelelően a buszmegállótól a hazaút az gyors léptekkel történt. Ettől függetlenül továbbra is azt mondanám, hogy, hogy szeretek Érden lenni, és bármikor visszaköltözni oda, ha arról van szó, de mint ezt tudod kaptam egy jobb lehetőséget az élettől, emiatt Érd most egy kicsit számomra kiesik.

Amikor az éjszakai órákban (hisz volt ilyen többször) sétáltál hazafelé, akkor tapasztaltál-e olyat, hogy még nem látott emberek járkáltak az utcán, akik miatt esetleg szintén sietősre kellett volna venni a tempót?

Igazából az éjszaka közepén, ahhoz képest, hogy Érd mennyire közel van Budapesthez, illetve a környező nagyvárosokhoz, illetve, hogy mennyi fiatal él ott, ahhoz képest az éjszakai élet, alig létezik. Ugyanis az utcák majdhogynem üresek az éjszaka közepén. Gyakorlatilag mozgás nem igazán van. Amennyiben mégis, akkor az sem általában az a fajta ember, akiktől mondjuk, tartanék. Ez mondjuk, lehet annak is köszönhető, hogy Érdnek mondjuk egy jobb részén sétáltam hazafelé, vagy nem mentem olyan helyekre, ahol meg lett volna annak az esélye is, hogy bármilyen bűnözővel, tolvajjal, vagy bármi hasonló emberrel találkozzak.

Így tehát, azt mondanám, hogy az éjszaka során nem volt olyan, hogy ne éreztem volna magamat biztonságban. Egy esetet kivéve, amikor a kelleténél egy picit többet ittam, és úgy indultam el hazafele, hogy már annyira én sem tudtam magamról, mert tudtam, hogy ebben az esetben nem feltétlenül fogok tudni reagálni mindenre, vagy éppenséggel lehetnek olyan dolgok, amik elkerülik majd a figyelmemet. De ezen felül alapvetően tényleg azt mondanám, hogy nem találkoztam olyan emberekkel, akiktől igazán tartanom kellett volna.

Mi volt a véleményed akkor, amikor éjszaka, vagy estefelé megfordultál a Stop Shop, vagy éppenséggel a vasútállomás, és igazából így Érd központja környékén. Milyen benyomásaid voltak?

A legdurvább, ami volt, az akkor volt, amikor egyszer Érd felsőn leszálltam a vonatról, és a közvilágítás fele nem működött, és akkor nem éreztem magamat túl jól. Nyár van, ki tudja, hogy hány embernél van kés, stb., hogy ezek közül hányan vannak berúgva, és hányan szeretnék elszedni éppenséggel a pénztárcámat, telefonomat, iPad-emet, akármit. Az az egy este az nem volt annyira kellemes. Amikor mondjuk mentünk Balatont körbe tekerni nyáron, akkor megint csak azt tudnám mondani, hogy körülbelül ugyanannyira éreztem magamat biztonságban, mint bármelyik hazasétáláskor az este folyamán. Ugyanolyan kihaltak voltak az utcák, és a vasútállomáson is csak egyetlen ember volt rajtunk kívül, aki MÁV-os dolgozó volt.

Ami a Stop Shop és az aluljárók környéke, vagy Spaten. Arról igazából nem sok mindent tudok mondani. Ami a többit illeti, igazából azt mondanám, hogy nappal, nem is éjszaka, inkább nappal, volt arra példa, hogy láttuk azokat az embereket, vagy láthatóvá váltak azok az emberek, akik nagy valószínűséggel benne lennének egy csoportos elkövetésben. De valamilyen oknál fogva, én tényleg azzal találkoztam a legtöbb esetben, hogy éjjel ezeken a részeken ritka az, hogy emberrel össze lehet futni. Hogy ez most annak tudható be, hogy az emberek nem mennek ki az éjszaka közepén, mert félnek attól, hogy valami történik velük, vagy szimplán az, hogy ezek olyan részek, amik be vannak kamerázva, és pont emiatt nem fordul elő arrafelé semmi. Nekem az éjszaka során nem volt még igazán rossz tapasztalatom.

Ha jól tudom régebben Budapesten a XV. Kerületben laktál, így tisztában vagy az ottani viszonyokkal is valamilyen téren, és ezzel együtt azokat is, ahol sokszor megfordultál Budapesten belül. Melyik tartod biztonságosabbnak?

Ezerszer inkább választanám továbbra is Érdet, mint mondjuk Budapestet, főleg amit (helyesen) említettél a XV. Kerületet. Ott azért nem egyszer fordult elő olyan, hogy egy-egy élesebb szóváltásnak, verekedésnek, rablásnak voltam tanúja, illetve volt egyszer egy olyan, amikor ellenem próbáltak meg hasonlót elkövetni. Ennek a végkimenetelére inkább nem térnék ki, ha nem muszáj.

Ami a „buli negyedet” illeti Pesten, vagy azokat a helyeket ahova én jártam, ott igazából a közbiztonság az annyira nem jó, ezt elismerem, de nem rosszabb, mint mondjuk bárhol máshol. Már csak azért sem, mert az adott szórakozóhelyre, nem fognak beengedni olyat, akiről már messziről lerí, hogy miért is jött, tehát ilyen téren mindenképpen biztonságban érzem magam. Azonban mivel Pest jóval nagyobb, magyarul jóval több időbe telt, amíg haza értem az éjszaka közepén. A legtöbb esetben valamelyik éjszakai járattal, ahol sokszor ugyan van ellenőr, de igazából nem végzi a munkáját, legalábbis megnézi a bérletemet, jó esetben. Azonban ha valaki / valakik nekem esnek a busz hátuljában, akkor nem fog odajönni és segíteni, ahogy rendőrt hívni sem. És éppen ezért választanám Érdet megint csak, mert ott sem feltétlenül biztonságos, azonban meg van rá a lehetőségem, hogy elkerüljem azokat a helyeket, ahol atrocitások érhetnek. Míg ugyanezt a XV. Kerülettel már csak azért is nehéz ezt megcsinálni, mert a város szélén van, így tehát akárhova is megyek, a fél városon át kell utazzak ahhoz, hogy hazaérjek. És valójában az utazás az, ami az egészet veszélyessé teszi. Ha csak a Thököly út – Hungária körút kereszteződésére, vagy a Keleti Pályaudvar, esetleg a Blaha Lujza tér, valamint a Ferenciek tere környékére gondolok. Ezek nem éppen olyan helyek, ahol szívesen ácsorog az ember a buszmegállóban, és vár az éjszakaira. A budai oldalról nem nagyon tudok mit mondani, mert ugyan sok időt töltöttem a városnak azon a részén, de a legtöbbször, családnál, ismerősöknél, barátoknál.

Szerinted miért mondja azt az érdi rendőrség, hogy javulni látszik a helyzet, a közbiztonság terén? Miközben a valóság, az ott élők beszámolói alapján pont fordított!

Azt tudnám mondani, hogy a rendőrség, illetve a magyar közigazgatási szervek továbbra is abban a „gyönyörű” rendszerben élnek, amit anno a szocializmusban megszoktak.

…Én hasonló véleményen vagyok továbbra is arról, hogy a rendőrség, illetve egyéb közigazgatási, és közbiztonsági szervek, miért mondják azt, amit, illetve miért állítanak olyat, amik nem feltétlenül, vagy nem teljesen fedik a valóságot. Pont azért, hogy az embereket, valamilyen szinten megnyugtassák, de a tömeg nem ennyire hülye, és tudják, hogy annak a 75%-a igaz, csak a maradék 25% az ami nem megnyugtató. És szerintem ez egy nagyon nagy hiba manapság, hogy a vezetés, a média, a közigazgatás próbálja butának nézni az embereket, és próbálják meg irányítani őket, és ennek a felfogásnak hatalmas ellenzője vagyok, mert ennek nem így kéne lennie. És tennék ez ellen a berendezkedés ellen ezer örömmel, ha tudnék, de sajnos egyedül ehhez kevés vagyok. Ellenben, hogy visszakanyarodjunk a témára, vannak azok a fajta esetek, mondhatni nagy leleplezések, amiket nyilvánosságra hoznak. Például, amit a múltkor olvastam, hogy megnőtt a megtalált autók száma Magyarországon, és ennek vajon mi lehet az oka. És próbálták boncolgatni ezt az egészet, de végül nem tudtak rájönni a dolog nyitjára, minden esetre örülnek annak, hogy minél több lopott autót megtalálnak.

Azonban nekem ez egy olyan hatást kelt, mintha ezekkel az alapvetően jó hírekkel, próbálnak meg eltusolni, eltakarni valamit, ami ott van a háttérben, de ha az kikerülne a nyilvánosságra, az hatalmas érvágás lenne számukra, és Magyarország számára. És szerintem ezért próbál a rendőrség egy sokkal jobb képet festeni a helyzetről.

 Szerinted, hogy lehetne a bűn elkövetések számát visszaszorítani?

Az érdi rendőrség helyzete, számomra annyira nem ismeretlen. És megvan az a probléma, hogy érdi valamint a százhalombattai kapitányságnak szorosan együtt kel dolgoznia, hiszen az érdi főkapitányság az alárendeltje a Százhalombattainak. És ebből kifolyólag már keletkeznek problémák, hiszen nem feltétlenül tudnak arra koncentrálni, ami valóban szükséges lenne. Nyilván Százhalombattán megvan az oka annak, hogy nagyobb rendőri jelenlét van a városban, mint mondjuk Érden, de az már inkább a nemzetbiztonságba folyik át, mintsem a valós rendfenntartásba. Hogy Érden, hogy lehetne visszaszorítani a bűncselekmények számát, vagy, hogy lehetne azt megoldani azt, hogy a rendőrség valóban kivizsgáljon minden esetet, azt mindenképpen úgy lehetne elérni, hogy az Érden jelenlévő rendőrök számát meg kéne növelni. Hiszen a megnövelt rendőri jelenlét egy városban biztosan növeli a közbiztonságot, hiszen minél több mondhatni reprezentatív van jelen, akár csak úgy, hogy párban sétálnak az utcákon, és nem csinálnak ezen kívül semmit, szimplán csak ott vannak. És megmutatják a kívülállóknak, hogy bizony a rendőrség jelen van az adott településen, az már egy olyan erő tud lenni, ami a bűncselekmények elkövetőit lehet, hogy arra sarkallná, hogy inkább ne csináljanak semmit. Ami a kivizsgálást illeti ez igazából egy nehéz dió, hiszen majdnem mindegyik rendőr főkapitányság azt mondja, hogy próbálnak kivizsgálni minden esetet, de ezt már nagyjából tudjuk, hogy hogy működik. Hiszen a legtöbb esetben megnyitnak egy ügyet ismeretlen tettes ellen, elkezdik nézni a térfigyelő kamerákat. Ha vannak a helyszínen, vagy ha egyáltalán elkezdik nézni, és ha azon látnak valakit / valamit akkor utána indulnak tovább. Ami a rendőrséget illeti, alapvetően azt tudnám mondani, hogy nincsen semmi probléma. A magasabb tehát tiszti pozícióban lévő rendőrökkel már inkább, hiszen ők azok, akik még mindig a régi „átkos” rendszer felfogásai alapján próbálják meg vezetni a közigazgatásnak ezt a részét, és én úgy érzem, hogy emiatt van az, hogy „Á”-t hallunk, és a valóság az valahol az „Y” környékén kullog.

 Mit tanácsolnál egy olyan embernek, aki nem igazán gondolkozott még az önvédelem valamely formáján?

A különböző önvédelmi eszközökre esetlegesen érdemes beruházni, ha nem is feltétlenül egy gáz-riasztó pisztolyra, de egy paprika spray, gáz spray, akár még csak egy kéznél lévő dezodor is tökéletes lehet, ha az ember a támadó szemébe tudja juttatni azt. De továbbra is a prevenció híve vagyok, tehát inkább próbáljuk meg elkerülni az ilyen helyzeteket, ha van valamiért bennünk egy rossz érzés az adott útvonallal, vagy térrel kapcsolatban, akkor kerüljük el ezt mindenképpen.

Dani YouTube csatornája.

Ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több embert elérhessünk. Ha szeretnétek értesülni további akciós ajánlatokról, a heti hírekről, illetve minden egyéb tartalmunkról, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, vagy kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

© Szutor Márk
Copyright by M&D’s Blog 2014 – ©

Random chat oldalak. Ismerkedjünk névtelenül.

Sziasztok! Nos, hát akkor kezdjünk bele ebbe is, ha már a társadalomkritikákkal végeztünk.

Akkor merüljünk el eme csodálatos tengerben, amit a chatroulette, az omegle, és még a jó ég tudja, hogy hány egyéb oldal képvisel.

Nyilván egyik közösségi oldal sincs veszélyben, ahogy az online társkeresők sem, hiszen ezek az oldalak tényleg csak arról szólnak, hogy az ember begépeli a böngészőjébe a weboldal url-jét.

kattint egyet, és máris valakivel a világ túlsó felén összeköttetésbe kerül.

Talán erős túlzás lenne azt mondani, hogy ez az ismerkedés új formája is lehetne, azonban ahogy észre vettem, egyre inkább kezdi átvenni az uralmat néhány másik szereplőtől a világhálón.

Cikkemet hosszas kutatómunka előzte meg, melynek során próbáltam én is minél több emberrel felvenni a kapcsolatot, hogy egy elég átfogó, és a saját fejemben is érthető képet kapjak arról, vajon mit is keresnek itt ezek az emberek.

Itt szeretném megjegyezni, hogy a cikkem megjelenésekor közzé tett adatok körülbelül egy hónapos gyűjtés eredményei, illetve amikor ez a cikk megjelenik, akkor én éppen a szabadságomat töltöm. Ennek megfelelően, ha bármi kérdés felmerülne, akkor kérlek, azt hagyjátok kommentben, és igyekszem megválaszolni őket a későbbiekben.

Kezdjünk akkor bele. Ötletem sincs már, hogy hogy is találtam rá az omegle-re, vagy, hogy egész pontosan mit is kerestem akkor, amikor először megnyitottam azt az oldalt. Első próbálkozásra persze semmi sem egyszerű, aztán hamar rájöttem, hogy igazából ez is csak a szokásos időhúzás igazából. Rengeteg ember, ül a gép előtt, és próbál találni egy nőt akivel szexchatelhet. Amennyiben persze nem nőbe botlik, vagy az illető nem akarja mindezt, akkor azonnal dupla Esc, és máris keresi az oldal a következő partnert.

Több dologra is próbáltam egyébként megtalálni a választ. Melyik az a korosztály, amelyik a leginkább használja az oldalt? Amennyiben ott járnak akkor milyen céllal vannak ott? Nagyjából mi az amikről beszélni szoktak, illetve a látogatásaik során hány emberrel beszélnek?

Ez persze azt jelentette, hogy én is bekapcsolódom valamilyen szinten az oldal felhasználói közé, hiszen információkat csak úgy tudok szerezni, ha én is beszélgetek, vagy legalábbis megpróbálok.

Ami már az első pár perc során feltűnt, hogy rengetegen vannak az oldalon, és attól függetlenül, hogy egyébként angliai IP-m, és angol nyelven megjelenő Windows-om, valamint Google Chrome-m van, ettől függetlenül a weblap legtöbbször magyarokkal hozott össze. Gondoltam ez majd valamilyen szinten a hasznomra válhat, hát tévedtem.

A magyar felhasználók többsége, legalábbis egy okból van fent az oldalon, ez pedig az “ismerkedés” más néven a szexchat, ennek megfelelőn pasiként, szinte esélyed sincs arra, hogy tartalmas beszélgetést folytass bárkivel, hiszen a többi pasi egyből a következő random partnert kéri, amint meglátja, hogy a nemek közti harcban a barikádnak ugyanazon az oldalán vagytok. A nők/lányok pedig szintén, hiszen a “bunkó parasztok” miatt inkább próbálnak ők is másik nőt / lányt találni.

A saját tapasztalataim nem ennyire változatosak, illetve nem ennyire szélsőségesek. Több emberrel sikerült hosszú órákon keresztül beszélnem, illetve többekkel azóta is tartom a kapcsolatot valamilyen szinten, ami persze jó, hiszen én kihasználtam azt a lehetőséget, amit az oldal fejlesztői elém tártak. Azonban többször volt példa arra is, hogy egy nagyon is jól induló beszélgetés nagyon hamar ellaposodott, és a jellemzően nagy korkülönbségek csak nehezebbé, és nehezebbé teszik a dolgot.

És akkor most jöjjenek a nyers adatok.

Screenshot_2015-12-08-08-12-14A felmérés során minél több adatot igyekeztem begyűjteni, köztük a válaszadó korát, nemét, tartózkodási helyét, látogatásának célját, látogatásának a rendszerességét, az átlagos / arra a napra vett beszélgetései számát, valamint egy körülbelüli összefoglalót arra nézve, hogy mi volt a téma, mit csinált aznap az oldalon. Ahogy ezt a mellékelt kép is jól mutatja.

Kezdjük a korosztályokkal, mert az lett a legváltozatosabb az összes közül.

A válaszadók 3.1%-a volt a 14 éves kor alatt. A legnagyobb csoportnak a 14-18 éves korosztály mondható, a válaszadók több mint 46.9%-a tartozott ide. Aztán ahogy haladunk felfelé a létrán, a 18 és 22 év közöttiek teszik ki a társaság 21.9%-át, a 22 és 26 közöttiek 18.8%-ban vannak jelen, és 26 fölött 30-ig bezárólag található a társaság maradéka 9.4%-al.

Ez volt az az eredmény amin a legkevésbé sem lepődtem meg, mikor megnéztem a felmérés kiértékelését, nagyjából hasonló eredményt vártam, hiszen a saját tapasztalataim alapján is az bizonyosodott be, hogy a 14-18 éves korosztály az, aki a leginkább jelen van az oldalon.

A válaszadók nemi hovatartozása is hasonlóan “meglepő” eredménnyel zárult.

Ugyanis a válaszadók 67.7%-a fiú / férfi, és a fent maradó 32.3% lány / nő.

A demográfiát illetően igazából elég vegyes a kép.

A legtöbb válaszadó Magyarországról volt, azonban szép számmal vannak felvidéki, valamint erdélyi magyarok is, ezen felül még egy németországi, egy ausztriai, valamint három angliai magyar jelent meg a listán.

Ez alapján tehát elmondható, hogy az oldal eredeti rendeltetése szerint működik, hiszen tényleg a világ bármely két pontján lévő embert össze tudja kapcsolni egy másikkal.

A látogatások számát tekintve.

Naponta többször a válaszadók 84.2%-a látogatja az oldalt, napi egyszer 10.2%-uk, illetve a hetente többször (de nem napi egyszer) pedig 5.3%. És itt kezdtem el igazából azon gondolkozni, hogy ez rendben is van, végül is nekem is vannak olyan weboldalak az életemben, amire naponta többször ránézek. Azonban ha végig gondolom, hogy mekkora a valós siker aránya esélye arra, hogy valakivel tényleg tud majd az illető beszélni, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy azt csinálni, amit szeretne, az rettenetesen kevés. Ehhez képest mégis szép forgalom megy végbe a szervereken.

A további adatokról ismét inkább beszéljenek a képek.

Felmérés válaszok.png

A mellékelt ábrák jól mutatják, hogy mégis mi az amit az ember várhat, ha egy ilyen oldalra téved.

Ellenben elérkeztünk oda, ahol már inkább csak idéznék mintsem beszúrnék képeket, vagy véleményeket. Ez pedig a felmerülő témák listája. Hát nem mondom, néha jót röhögtem, néha pedig fogtam a fejem a látottakon. A “legjobbakat” most megosztom veletek, hogy lássátok, hova is halad a mai társadalom. 😀

Kérlek mellékelj egy rövid összefoglalót a beszélgetéseidről

A lentebb megjelenő témák a listából a teljesség, és a gyakoriság igénye nélkül kerülnek ki. Ezek leginkább azok, amikre felfigyeltem.

  • Lányt keresek a szüzességem elvesztéséhez (175 magas, 17 éves)
  • A merevedési problémáim miatt vagyok itt, és próbálok ismerkedni ennek ellenére.
  • Vlogok, gaming, utazás, szabadidő.
  • Szexualitás, szexuális hovatartozás
  • Szerelmi tanácsadás (Hát ez mondjuk nagyon érdekelt volna… :D)
  • Valamint a legjobb válasz, ami igazából kifejti az oldal valós mivoltát.
    • nemek tisztázása utáni instant kilépés (fiú vs. fiú esetekben), felszínes szar témák, passzív emberek egyszavas válaszokkal. ja, meg néhány nagyon ritka kivétel, akikkel eszméletlen jó több órás beszélgetéseket lehet lezavarni. miattuk éri meg végigkattintgatni a maradék 95% csőcseléken. 🙂

Ennek a cikknek a végére nem terveztem túl hosszú lezárást, szóval már nincs sok hátra. Mire idáig eljutsz, jó eséllyel benned is kialakult egy vélemény erről, és az az ehhez hasonló oldalakról.

A saját véleményem mindösszesen annyi lenne, hogy igen, eszméletlen jó lehet a névtelenség homályába burkolózni, és úgy ismerkedni, hogy se képet nem lát az illető a másikról, se semmi mást. Ennek persze meg van az előnye, és a hátránya is, azonban tegyük fel két ember tényleg elkezd a másikkal kapcsolatot tartani, és a Facebook-os profilképnél derül ki, hogy az illető, se nem szőke, se nem kék szemű, az vajon milyen indulópontot ad egy kapcsolatnak?

A válaszokat hagyjátok nyugodtan odalent, vagy facebook-on, vagy twitteren. A megosztásokat, illetve a figyelmet most is köszönöm.

Sziasztok!

Ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több embert elérhessünk. Ha szeretnétek értesülni további akciós ajánlatokról, a heti hírekről, illetve minden egyéb tartalmunkról, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, vagy kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

© Szutor Márk
© Copyright by M&D’s Blog Since 2014

Társadalomkritika, avagy az ideális férfi.

Az előző cikkemben megemlítettem ugyan, hogy megírom ezt a felét is a bejegyzésnek. És félre értés ne essék, alapvetően nem azért írom mindezt, mert nem szeretnék szexistának tűnni, hogy csak a nőket kritizálom. Nem, szimplán csak azért, mert alapvetően a mai férfi társadalommal is problémáim vannak.

És bár a férfi szó itt egy kicsit erős, hiszen ha körül nézek az utcán, vagy a munkahelyemen, akkor ott nem sok problémát találok, hiszen a legtöbb férfi kollégám idősebb mint én.

Igaz sajnos tőlük se látok sokszor értelmet, de lehet ez csak Anglia sajátossága. Minden esetre, és ez az amiről inkább szólni fog ez a cikk.

Mostanában elég sok nővel beszéltem, főleg egyedülálló a 20-as éveik végén lévő nőkkel, és majdnem mindegyikőjük ugyanazt mondta, és ezzel együtt megerősítette bennem azt, hogy egyik nőt sem érdeklik a velem egykorú férfiak. Hiszen a fiatalabbak notóriusan az idősebbekre vágynak, a még idősebbek pedig már a férjükre, és lehetőleg egy éven belül.

Ebben a kreált helyzetben pedig akkor lássuk csak nekem milyen esélyeim vannak. Az első opció, az az, hogy össze jövök egy 17-19 éves lánnyal, vagy esetlegesen hazudok a koromat illetően, és egy 27-28 éves lehetőleg érett nő mellett döntök, de valahogy egyik opció sem tetszik túlzottan. Itt merül tehát fel bennem a kérdés, vajon mit rontok el én? Vajon mindez az én hibám? Nekem vannak túl nagy igényeim? Vagy az átlag férfiak ennyire tébolyodottak? Vajon az én korosztályommal van a gond? Vagy mindenkivel 40 alatt?

Hát akkor vegyük sorra ezeket a kérdéseket. A felhasznált szituációk fiktívek, valójában nem, vagy nem így történtek meg.

Vajon mindez az én hibám?

Nos ez egy valóban jó kérdés még magamra nézve is, és azt kell mondjam, hogy nem. Nem érzem magamat hibásnak a társadalmunk mostani állapotát illetően. Nem érzem magamat hibásnak azért, mert jelenleg a férfi és női nem közötti szakadék néhol már a Föld – Hold távolsággal vetekszik, míg máshol alig 10 centi távolságra van egymástól. Én nem tettem semmit azért, hogy a mai férfiak megítélése olyan legyen amilyen. És legfőképpen nem tartom magamat hibásnak abban, hogy nem követem / követtem a velem egykorúak példáját. Nem szeretnék persze túlzásokba esni, de való igaz, és többek jegyezték meg, hogy komolyabb vagyok annál, mint amiből az életkorom alapján következtetni lehetne.

Nekem vannak túl nagy igényeim? Vagy az átlag férfiak ennyire tébolyodottak?

Nos elég nagy eséllyel igen. És nem én lennék, ha nem ezt fejteném ki a leghosszabb ideig. Amit rólam tudnotok kell, hogy alapvetően nem szeretek rövid távon gondolkodni, és elég biztos elképzeléseim vannak a jövőt illetően, pontosan tudom, hogy mikor szeretnék, és mit csinálni. Ahogy azt is, hogy mondjuk az elkövetkezendő öt évben hova szeretnék költözni, hogy milyen kurzust szeretnék elvégezni, és hol szeretnék dolgozni.
Ennek megfelelően a magánéletemben is próbálnék ennek megfelelően gondolkodni, magyarán szólva egy olyan nőt találni, akivel úgy mond lehet tervezni, és nem feltétlenül a földtől nagyon elrugaszkodott tervekre gondolok, mint a házasság, gyerekek, közös ház, stb. Szimplán csak a közös nyaralás a következő adandó alkalommal, a karácsonyi program, na meg a többi.

Azonban ahogy észre vettem, ez a felfogás a kortársaim többségéből nagyon is elveszett. Nem a legszebb megfogalmazással élve csak egy könnyű numerára vágynak, akitől reggel úgy tudnak elköszönni, mintha mi sem történt volna, és utána talán soha többet nem beszélnek majd az illetővel.

Már feleslegessé vált a tervezés, hiszen mint ahogy arra az előző cikkemben is próbáltam utalni, a nőkből is elveszett elég sok minden. Ennek a kombinációja pedig egy elég erőteljes problémát vet fel. Mégpedig, hogy a párkapcsolatok lerövidülnek, mire oda ér egy-egy ember, hogy megtalálja azt, akivel úgy gondolja, hogy le akarja élni az élete maradék részét. Addigra a kapcsolat mindkét szereplője kiégett, hiszen már megélt mindent amit akart, és/vagy amit lehetett. Ennek megfelelően az a házasság, vagy együttélés is pocsék lesz, melynek az eredménye a válás. Ez pedig akárhogy is nézem senkinek sem kell. Legalábbis nekem biztosan nem.

Vajon az én korosztályommal van a gond? Vagy mindenkivel 40 alatt?

Hát ez az amihez már egy kicsit globálisabban kell nézni a dolgokat. A minap olvastam egy cikket, amit egy a harmincas évekig végén járó férfi életét mutatta be röviden. Egy pár dolog, sikeres üzletember, a kollégái véleménye szerint, jól kinéző, elegáns, és udvarias. (Ezt én is biztosan merem mondani róla) Viszont a nőkkel kapcsolatban bizony válogatós. És ahogy ő is kifejtette, hiába próbálna meg randizni, az esélyei jók, de neki is azzal a lehetőséggel kell szembesülnie, amivel nekem.

Választ egy olyan nőt, aki nagyjából a lánya lehetne, az elmondásai alapján ez kizárt. És meg is értem emiatt. Vagy egy “kétségbeesett harmincast” de ez sem jó, hiszen ezek a nők már inkább a biológiai órájuknak élnek, és csak férjet, családot, és gyerekeket akarnak. Tehát nehéz helyzetben van a társadalom.

Erre visszakötve még, sajnos az ilyen normális felfogású férfiakból van egyre kevesebb. Hiszen egy 38-40 éves férfi már miért ne mondaná azt egy 18-22 éves lánynak, hogy ne haragudj, de nem. Ezen korosztály átlag egyedei, inkább ezzel a módszerrel próbálnak meg fiatalosak maradni, és gyakorlatilag egy teljes imidzset kreálnak maguknak, hogy “eladhatóak” legyenek a jóval fiatalabb korosztálynak. Hiszen mekkora tisztelet lesz majd a kollégák körében, amikor majd a következő nap elmesélik bent, hogy azt a kis (és elnézést a kifejezésért) kurvát, hogy dugták meg előző este, satöbbi, satöbbi.

Ez viszont gyerekes, bár ha a gyerekességnél tartunk, akkor azért kitérnék a velem egykorúakra is egy kicsit. Az idősebb nő náluk ugye szóba se jöhet (valami nagyon durva anyakomplexus esetében még csak-csak, de erre nem térnék ki). Marad tehát megint csak a velük egykorú úgy szintén komolytalan felfogású lányok armadája, akiknek csak egy a lényeg, hogy ki tudják élni magukat. Természetesen a srácoknál ugyanez a helyzet, és emiatt a párkapcsolatok annyira gyönyörűek manapság. Hiszen amikor ‘open secret’ jelleggel hallgatom a buszon két srác beszélgetését arról, hogy hogyan csalták meg azt akivel éppenséggel együtt vannak, akkor azért egyrészt elfog az undor, és a gyűlölet. Másrészt pedig elkezd viszketni a tenyerem, hogy mindkettőt úgy töröljem képen, hogy a kapaszkodó adja nekik a másikat.

Senki sem szeret ebben a helyzetben lenni, és senki sem akarna. És persze mindezek után ők lepődnek meg, amikor kiderülnek a dolgok, és lapátra kerülnek, majd mindezek után ők a leghangosabbak, amikor arról van szó, hogy nincs normális nő a földön.
Persze, ha ez a viselkedése mindenkinek, akkor ne csodálkozzatok. A normálisak már foglaltak, és vagy egy meleg sráccal vannak együtt, mert ő legalább törődik velük, és tök jól tudnak táncolni, beszélgetni, stb. Vagy éppenséggel a magamfajtával, akikkel tudnak a jövőjüknek élni, és úgy szintén megkapják a törődést, a beszélgetést.

Persze van varázsa az egy éjszakás kalandoknak is, nem mondom, hogy nincs. De nem életformaként kéne ezeket folytatni, mert annak semmi értelme. Lezárásként nem tudom mit mondhatnék. Érzem, hogy ezt a cikket nem gondoltam át annyira, mint az előzőt. Azonban úgy érzem, hogy ez is elég világosan elmondja, hogy mire is gondolok, amikor azt mondom, hogy probléma, és kritika.

Ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több embert elérhessünk. Ha szeretnétek értesülni további akciós ajánlatokról, a heti hírekről, illetve minden egyéb tartalmunkról, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, vagy kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

© Szutor Márk
Copyright by M&D’s Blog 2014 – ©

Jó napot kívánok.

Ön az EDF Ügyfélszolgálatot hívta. A nevem Márk. Kérem diktálja be a szerződésszámát?!

Ugye, milyen sokszor fordul elő velünk, hogy ezt, vagy ehhez nagyon hasonló mondatot hallunk, amikor felhívunk egy telefonos ügyfélszolgálatot.

Persze rendszerint mire idáig eljutunk, addigra túl vagyunk már a géphangon, a gombok nyomogatásán, és kb 5-7 perc várakozáson, amíg végre az operátorhoz kerülünk, jelen esetben hozzám.

Nos igen, magam sem gondoltam volna, hogy annyi év, és annyi különféle munkaterület után call centeres leszek, de azt kell mondjam, hogy ennél jobb lehetőségem nem is lehetett volna arra, hogy fejlesszem az angol tudásomat, és, hogy valóban megpróbáljak segíteni a betelefonáló embereknek.

Most nyugodtan mondhatjátok, hogy persze, hiszen ez munkaköri kötelességem is egyben, de azért itt álljunk meg egy szóra.

Mielőtt igénybe veszitek egy call center szolgáltatását, mindenképpen gondoljátok végig, hogy nem tudjátok-e az adott ember segítsége nélkül is megoldani a dolgokat? Sokszor több időt vesz igénybe, mire tárcsázol, végig mész az egész procedúrán, majd az ügyintéző közöl veled egy annyira egyszerű dolgot, amire az alatt az idő alatt rájöttél volna. A másik, és ez a legfontosabb, tudom nem jó érzés, amikor valamelyik vásárolt termék elromlik, esetlegesen alapból hibásat kaptál a kiszállításnál. Ilyenkor nem túl kellemes hangulatodban, már csak azért is be fogsz telefonálni, hogy egy kicsit vitatkozhass. Kérlek, hogy NE TEDD!

Gondold végig, ugyanolyan emberek ülnek a monitor előtt napi nyolc, sokszor tíz órát mint Te. Használjak az alapvetően nem a munkaterületükhöz ideális szoftvereket, miközben headsettel a fejükön beszélnek annyi emberrel, amennyivel csak tudnak. És maximum napi 30-45 perc pihenőidővel. Nos, ezek az emberek nem azért vannak ott, hogy vitatkozzanak veled, hanem, hogy kulturáltan megoldják a problémádat. Így nagyon kérlek, Te is próbálj meg ennek megfelelően cselekedni. (Nyilván, akinek nem inge….)

Na a rövid illemtan óra után, akkor jöjjön a valós történet.

November elején még javában munkát kerestem Newcastle-ben, és rengeteg emailt olvastam el azzal az automatikus válasszal, hogy sajnáljuk ebben a körben nem felelt meg a követelményeinknek. Önéletrajzát azért eltároljuk, és a későbbiekben értesítjük, ha találunk egy olyan pozíciót melyre alkalmasnak találjuk.

Azóta természetesen egy ilyen hívás, vagy értesítés se jött. Azonban november 11-én végre egy olyan bejövő hívást kaptam, ami már jó hírrel kecsegtetett.

Xy vagyok a Parseq 2Touch Ltd.-től, és Szutor Márkot keresem, hogy tájékoztassam arról, hogy az önéletrajza alapján alkalmasnak találjuk a meghirdetett pozícióink egyikére. Úgyhogy kérem jelenjen meg 14-én, a központunkban, melynek helyét e-mailben mellékeltem.

Dióhéjban így kezdődtek a dolgok, miután a csoportos interview-k lezajlottak, azután már csak egy személyes elbeszélgetés következett, és végül megkaptam a pozíciót.

Bár munkahely válogatja, de ilyenkor általában egy training szokott következni, ami során rengeteg olyan információval tömik tele az emberek fejét, amit a későbbiekben majd haszonsítani tudnak (?)

Hááát nem.

Van persze jó pár olyan dolog, amit el lehet sajátítani egy-egy ilyen training alkalmával, épp csak azt nem, hogy a telefonálókat, hogy lehet kezelni, mit kell tenni egy olyan esetben, amikor 45 percen keresztül sikoltozik valaki a vonal másik végén, mert egy kicsit többet fizetett mint kellett volna, és eddig mindenkitől azt az információt kapta, hogy nem, nem kaphat visszatérítést. Vagy éppenséggel akkor, amikor csak hallgatni kell egy olyan embert, aki magányában, szombat reggel 8-kor hívja fel az ügyfélszolgálatot, mert nincs éppenséggel jobb dolga.

Természetesen mindennek két oldala van, legalább, így rávilágítanék a dolgok jó oldalára is. A legtöbb kollégád, akivel együtt dolgozol egy call centerben, ugyanolyan nyugodt, és félig-meddig őrült, mint Te magad. Mindannyian találkoztunk már olyan típusú emberrel, akik végig tudnak röhögni egy beszélgetést az ügyintézővel, vagy éppenséggel az ügyféllel, majd mindezek után, mindketten úgy teszik le a telefont, hogy teljesen megkönnyebbültek, hiszen elintézték amit akartak, és nem kellett állandóan a hívásvárakoztató zenét hallani.

Akik erre az útra szeretnének lépni, csak két dolgot tudnék javasolni. Ha türelmes, és jó problémamegoldó vagy, akkor mindenképpen válassz egy olyan lehetőséget, ahol tényleges ügyfélszolgálatra kerülsz, és még véletlenül sem egy olyan helyre ahol neked kell felhívnod az embereket, hogy rájuk sózz valamit.

A másik pedig, biztos ami biztos, tarts magadnál, egy adag ibuprophen-t, egy jó nagy bögrét, hogy bármikor meg tudd enni a levesedet, mert másra nagyon úgy se lesz időd ebéd gyanánt. Ami még mindenképp javasolt, az a magas cukor tartalmú üdítők, vagy friss kávé egy termoszban, és készülj fel arra, hogy általában a műszakod vége előtt öt perccel jön majd egy olyan hívás, ami ismét csak 45 percet fog elrabolni az életedből.

Ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több embert elérhessünk. Ha szeretnétek értesülni további akciós ajánlatokról, a heti hírekről, illetve minden egyéb tartalmunkról, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, vagy kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

© Szutor Márk
© Copyright by M&D’s Blog Since 2014