Ezt a mondatot sokszor hallhattuk már, és mindezek után legtöbbünk még körülbelül 20-30 percet állt sorba mielőtt helyet foglalhatott volna a gép fedélzetén.
Miért is van ez? Hogy lehet, hogy egy repülőt 90 másodperc alatt ki lehet üríteni vészhelyzet esetén, de nem lehetséges feltölteni 30 perc alatt?
Vajon miért választa a légitársaságok többsége a legkényelmetlenebb és időigényesebb módszereket a beszállításra? És vajon lehetne-e ezeken változtatni?
Mai epizódunkban ezekre a kérdésekre mindenképp választ adunk, úgyhogy jó szokásotokhoz híven tartsatok most is velünk.
Kezdjük talán azzal, hogy ezen cikk, és minden megjelenített adat egyrészt személyes tapasztalataimat, másrészt pedig egy az M&D’s Blog-tól független kísérlet eredményeit tükrözik.
És akkor most, hogy ezzel is megvagyunk, az elmúlt két rész során leginkább a British Airways valamint a WizzAir álltak példáink középpontjában. Így bevezetésképpen továbbra is őket vesszük majd figyelembe. Majd miután letisztáztuk az elvi különbségeket, utána térünk majd át a kísérleti eredményekre.
A low-cost modell (WizzAir, Flybe)
Alapvetően a low-cost modellben működő légitársaságok igyekeznek egy adott gépet minél hamarabb feltölteni, és bár az idő elteltével ezek a vállalatok is elkezdték bevezetni a Priority Boarding szolgáltatást ettől függetlenül a módszer nem változott. Hiszen jómagam a 13C ülésen ugyanúgy megválthatom az elsőbbségi beszállást, mint valaki a 29A ülőhelyen. Már ebből is jól látszik, hogy itt nem feltétlenül fedezhetünk fel egy kialakított rendszert. Legalábbis azon kívül, hogy van 180-220 utasunk, akit fel kell raknunk egy A321-es fedélzetére. És azon kívül, hogy a beszállókártyán feltűntetik az utasoknak, hogy az ülőhelyük szerint az első, vagy a hátsó ajtón keresztül szálljanak fel a gépre valóban nincs semmilyen logika a beszállításban. Az utasok teljesen random kerülnek a fedélzetre, így teljes mértékben lehetséges az, hogy az első sorokban utazók ugyanakkor foglalnak majd helyet, mint azok, akiknek a gép hátsó soraira szól a beszállókártyájuk. Ez persze az első percekben kavarodáshoz vezet a gép fedélzetén, hiszen majdnem mindenki, a másik útjában van. És eddigi tapasztalataim alapján körülbelül 20-25 perc telt el a beszállítás megkezdése, és az ajtók bezárása között, ami mondhatni átlagos, és relatíve rossz eredménynek számít. Főleg, ha végig gondoljuk, hogy 20-25 perc egy low-cost légitársaságnál a fordulási idő elég nagy részét teszi ki. De lássuk, vajon mi a helyzet a többi légitársaságnál
A full service modell (British Airways, Emirates)
Itt is megfigyelhető egy prioritási sorrend, mely a következők szerint alakul. A Business utastok, az arany, ezüst, és bronz törzsutasok, illetve a vészkijárati sorokban utazók szállhatnak fel először a gépre. Majd mindezek után egy hosszas huzavona következik, amely során szektorokra bontva töltik fel a gépet. Tehát, amennyiben British Airways-el repültök Budapestről Londonba, akkor a következőre számíthattok. A beszállítás megkezdésekor az első-hatodik, illetve a tizenegyedik és tizenkettedik sorok kerülnek majd először feltöltésre. Mindezek után a 20-29-es zóna következik majd, tehát a gép hátulját kezdik el feltölteni a társaságok, ha ez megtörtént, akkor már kisebb szektorokra bontják a beszállítást, 15-19, majd legvégső esetben a 7-14 lesz a terítéken. Azonban nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a 7-ik és 14-ik sorok közötti szektorban már 12 utas helyet foglalt az elsők között, hiszen egy Airbus A320-232 eseténen ebben a szektorban található a vészkijárati sorok összeessége. És bár igyekszem figyelni arra, hogy mennyi időt töltök el a reptéren, a saját tapasztalataim elég vegyesek függően attól, hogy egy adott járat a reggeli, vagy a délutáni órák során indul. És talán nem meglepő, hogy a reggeli órák során ez a módszer közel azonos időt vett igénybe, mint a low-cost légitársaságok random beszállítása. Míg a délutái órák során körülbeül 18-20 perc alatt sikerült feltölteni az amúgy 160 főre székezett gépet.
Most pedig térjünk át a kísérlet eredményeire. A további beszállítások típusai
Nem is gondolnátok, hogy a hatékonyság jegyében mennyi módszert dolgoztak ki a légitársaságok az utasaik beszállítására, és mindezek után mennyit hagytak a feledés homályában, hogy az olyan emberek mint jómagam ismét fényt derítsenek rájuk. A kontroll módszer természetesen a megszokott beszállításon alapult, azaz ugyanazon, amit én is tapasztalhattam a British Airways-el történt utazásaim során.
És persze itt felmerülhet rengeteg kérdés, szóval itt szeretném jelenzni, hogy a teszt egy teljes mértékben reális körülmények között folytatott kísérlet volt, ahol mindenki rendelkezett egy beszállókártyával. Melyen feltűntették számukra az ülőhely számát, illetve véletlenszerűen kiválasztott utasok különböző instrukciókat kaptak, hogy a beszállás során szokásos egyéb tényezők szerint játsszák a szerepüket. Például miután felrakták a csomagjukat a tárolóba azután közvetlenül igyekezzenek a WC-re, és így tovább. És akkor lássuk, hogy ennek megfelelően mik lettek a különböző módszerek eredményei., mind idő, mind ügyél elégedettség szempontjából. Melyet az utasok szavazatai alapján számoltak ki, akiknek három lehetőségük volt a szavazatokra. Jó / köztes / nem jó. A köztes eredményt természetesen semlegesen számították be az értékelők a végösszegbe.
Business First, Back to Front
24 perc, 29 másodperc alatt sikerült feltölteni egy 178 emberre székezett gépet. És a szavazatok alapján a módszer 27 jó, és 8 nem jó eredménnyel zárult. Tehát összességében véve az utasok kis százaléka volt csak megelégedve azzal, ahogy ez a beszállítás zajlott.
Business First, Random Assigned
Ezek után következhetett a low-cost légitársaságok kedvelt módszere. Az első sorokban, illetve az elsőbbségi beszállást váltott utasok kerültek fel először a gépre, majd mindezek után mindenki más egy teljes mértékben kontrollálaltan rendszer szerint. Ez a módszer 17 perc, 15 másodpercet vett el az utasok életéből, és összesen 12 pozitív értékelést kapott.
WILMA (Window, Middle, Aisle) Straight
Alapvetően kevés légitársaság alkalmazza ezt a módszert. Köszönhetően annak, hogy a fapados modellben működő vállalatokon kívül általában egynél több gép típusra kell koncentrálniuk. Nem egyszer szélestörzsű modellekre is gondolva. És a WILMA Boarding leginkább az egy folyosós gépekre alkalmazható. És bár a személyzet átképzése nem venne el túlságosan sok időt, a légitársaságok valamiért nem teszik meg ezt. Pedig az eredmények fényében jól járnának vele, hiszen mindössze 14 perc 55 másodpercet vett igénybe minden utas beszállítása és összesen 102 pozitív szavazatot kapott.
W
ILMA (Windows, Middle, Aisle) Blocks
Talán ez az eddig legfurcsább az összes közül, mint azt a kép is jól mutatja. Továbbra is az ablak mellett helyet foglalók szállnak majd fel elször a gépre kezdve a business class utasokkal, azonban ezek után jön majd a business folyosó, majd a gép hátulján lévő ablak mellett ülők, és így tovább. És ez a módszer 15 perc 7 másodperces idővel, valamint 105 pozitív szavazati eredménnyel zárult.
Business First, Random Non-Assigned
Nos ez ismerős lehet, hiszen erről már beszéltünk. Azonban itt egy kis különbség van a módszerben. Mivel csak és kizárólag a Business Class utasoknak van fix ülőhelyük. És a turista osztályon utazók az úgynevezett First Come First Served módszer szerint foglalhatnak helyet. És sokakban felmerülhet most a gondolat, hogy ez mekkora kavarodáshoz vezetne a gép fedélzetén. Azonban a 14 perc 7 másodperces eredmény, az eddig vizsgált módszerek közül a leggyorsabbnak minősült. Azonban a gyorsaság nem feltétlenül jár elégedett utasokkal, és ezt a mínusz 5-ös elégedettségi érték is jól mutatja. Ezzel pedig el is érkeztünk a kísérlet utolsó vizsgált módszeréhez.
Reverse Pyramid
Már a kísérlet lefolytatása előtt is úgy gondolták, hogy ez a módszer lehet a leggyorsabb az összes közül. Függetlenül attól, hogy mennyire komplex rendszerről beszélünk. A fordított piramis legalábbis nem a legegyszerűbben felfogható az utasok számára. Így most is, a kép segítségét vesszük igénybe. Hiszen ez jól mutatja, hogy miként is kerülnek fel a gépre az utasok. És bár nem a legjobb eredményt érte el a fenti módszer a 15 perc 10 másodperces idővel. Azonban a végső 113 pozitív szavazatos eredmény magáért beszél.
És valószínűleg mostanra már fáj a fejetek a rengeteg adattól, így, hogy megkönnyítsük a dolgotokat, a kísérlet kidolgozói szerencsére összefoglalták nekünk minden fent említett módszer eredményeit.
Ezek után természetesen felmerülhet a kérdés, hogy amennyiben a Fordított Piramis módszer ennyire hatékony, és az utasok is ennyire meg vannak vele elégedve, akkor a légitársaságok vajon miért nem ezt használják? Nos erre talán soha nem kapunk választ, de a jövőben talán ezen tesztek eredénye, illetve a folyamatosan növekvő légiforgalom miatt ez a jövőben változhat.
Reméljük, hogy sikerült némiképp segíteni abban, hogy megértsétek, hogy mi is lassítja le, és rontja el sok esetben a repülési élményeteket. És most, hogy már ezzel tisztában vagytok, illetve, hogy ennyit emlegettük a business class utazást. A következő epizódban azt fogjuk megvizsgálni, hogy a különböző osztályok mögötti gazdasági mutatók miként alakulnak.
Addig azonban még jó pár cikkünk van hátra. Így, amennyiben tetszett ez a bejegyzés, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Ha pedig nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor kérlek iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, illetve kövessetek bennüneket az alábbi közösségi média oldalak mindegyikén.
Szutor Márk
Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com
© Szutor Márk
Copyright by M&D’s Blog 2014 – ©
M & D's Blog 