Nos elérkezett ez a kedd is, és örömmel jelenthetem, hogy még az előző részben említett Newcastle – Durham – Leeds – London utat minden gond nélkül kibírta a kis gép.
Mindezt természetesen úgy, hogy közben folyamatosan dolgoztam egy-egy projekten, vagy éppenséggel megállapodáson.
Úgyhogy elérkezett a következő teszt ideje, amikor is sor kerül a benchmark-okra.
A programok, melyeket minden tesztünk során használunk továbbra sem változtak, legalábbis ami a számítógép “agyára” és az akkumulátorra vonatkozik. A grafikus teljesítmény mérésére a Microsoft Flight Simulator X tesztet, a beépített tárhely méretéből adódóan nem tudjuk lefuttatni. Ám úgy érzem, hogy találtunk egy jó jelöltet ezen szoftver helyett.
Lássuk is, hogy mivel fogunk dolgozni?
A CPU stressz teszthez az AIDA64, a processzor teljesítményéhez a Cinebench, az átlagos akkumulátor-üzemidőhöz a Workbench áll rendelkezésünkre. A vezetéknélküli hálózat teszteléséhez a Speedtest.net weboldalt használtuk, a beépített SSD adatátviteli sebességének megállapításához a [program nevét ide beszúrni]- ra/re/rá/ré esett a választásunk.
És akkor a tapasztalatok.
A mindennapos használat során az elméletileg 2.16 Ghz-en pörgő processzor, normál körülmények között általában képes volt kihasználni a teljes Turbo Boost képességeit, és ennek köszönhetően folyamatosan 2.55 GHz volt a maximálisan elérhető órajel ami nagyon is kellemes, és jól használható sebességet adott a gépnek.
A teszt lefuttatása előtt azonban voltak aggályaim, hiszen egyrészt egy olyan gépről beszélünk, ami csak és kizárólag passzív hűtéssel rendelkezik. Illetve a teszt napján nem csak, hogy a lakásban, de a szabadban is a hónap legmelegebb napjának lehettem tanúja. Így az alap hőmérséklet mindkét helyen elérte a 25°C-ot.
Így nem vártam túl jó eredményeket az AIDA64 stressz teszten, arról már nem is beszélve, hogy folyamatosan a gép mellett ültem, hogy azonnal reagálni tudjak az esetlegesen veszélyes hőmérsékletekre, és megszakítsam a folyamatot.
Az első tesztet minden külső hűtés segítsége nélkül futtattuk le, és jól látszik, hogy nem sokkal azután, hogy a CPU 100%-ra pörgött, a hőmérséklet elkezdett emelkedni, azonban nem annyira drasztikusan, hogy az bármilyen téren is befolyásolja a teljesítményt. A 15 perc során a CPU folyamatosan a Turbo Boost órajelén (2.55GHz-n) működött. És nem ért el 63°C foknál melegebb eredményt.
Ami megmondom őszintén hatalmas meglepetés volt számomra, hiszen hiába beszélünk egy alacsony volt-on működő központi egységről, az AIDA64 általában képes a gyártó által meghatározott biztonságos értékekig (85°C – 90°C) felvinni a CPU hőmérsékletét.
Az egyetlen dolog amit észrevettem, az nem volt más, mintsem a billentyűzet felmelegedése volt, és bár nem ért el olyan hőfokot, ami miatt kényelmetlen lett volna a használata. Illetve talán itt kellene megemlítenünk, hogy ez egy abszolút irreális használati mutató, hiszen senki sem lesz képes arra, hogy a processzort folyamatosan 100%-on tartsa majd. Legalábbis az irodai feladatokkal biztosan nem.
Ettől függetlenül azonban adtunk az AIDA64-nek még egy esélyt, és még egy menetet, melyet ezúttal egy USB hűtőpadon végeztük el, hogy láthassuk, vajon ebben az esetben mennyire melegszik majd fel a CPU.
Azt kell mondjam, hogy a hűtés után sem volt túl nagy változás, így tehát jöhetett a Cinebench, amit kifejezetten a processzor tesztelésére használtunk. Hiszen a gépben nincs dedikált GPU, így ez utóbbi tesztet nem szerettük volna megkockáztatni. És az eredményeket tekintve a gép túlteljesített az elvárásainkon.
Legalábbis az Intel Celeron N2480 lapkától nem vártunk volna 50 cn-nél jobb eredményt. Így tehát kellemes meglepetés volt, amikor 10 perc 42 másodperc után megkaptuk a Cinebench eredményét.
Jöhetett mindezek után a Geekbench, ahol a 2015-ös CPU-tól elég jó eredményeket vártam. Azonban úgy érzem, hogy ez volt talán az első teszt ahol az elvárásaimtól messze eltért az eredmény.
A Yoga 300, és az N2480 processzor sem az egy magos, sem a több magos feladatok elvégzésében nem mutatott túl jó eredményt. Bár, ha figyelembe veszem, hogy a Geekbench viszonyítási pontszáma 4000 (mely az Intel Core i7-6600-on alapul) akkor nem nevezném túlságosan rossznak ezt a teljesítményt.
Egészen addig nem, amíg persze nem hasonlítom össze a Mac-ek teljesítményével, ahol a 2010-es évek elején megjelent gépek bőven felülmúlták a Yoga 300 számítási kapacitását.
Ezek után pedig már csak egy dolog volt hátra, ez pedig a hálózati sebesség teszt. Ehhez a Speetest.net weboldalt használtuk három különböző pozícióban. Az elsőt olyan távol a router-től amennyire csak lehet, ami köszönhetően az eszköz földszinti elhelyezésének nem volt nehéz. Mindössze a második emeletre kellett feljönnöm, és kényelmesen elhelyezkednem amíg lefutott mindez.
Itt azonban már akadtak furcsaságok, a ping kiváló, legalábbis 20 miliszekundumnál jobbat nem is vártam volna a szolgáltatómtól. A letöltési érték azonban némiképp megkérdőjelezhető.
Így ezen eredmények elérése után jöhetett egy komplett router reboot, hogy lássam vajon az megoldja-e majd a helyzetet. Nos igen, ez a lépés mindenképpen segített a dolgokon. És ennek megfelelően már egy egész tűrhető eredményt ért el a Yoga 300
A további tesztek eredménye azonban nem sokat változott, függetlenül attól, hogy közelebb kerültem-e a router-hez, vagy sem. Körülbelül a 20 mbps sávban mozgott mind a letöltés, mind a feltöltés sebessége.
Azonban, mindezektől az eredményektől függetlenül azt kell, hogy mondjam, hogy megszerettem, és megtanultam élni a Lenovo ultraportable notebook-jával. És bár nem mondom, hogy lecserélném a Mac-et erre a gépre. Viszont az alapvető irodai feladatok ellátásához boldogan használnám, amennyiben nem lenne más a terítéken.
Jelenleg kétes érzésekkel nézek az utolsó hét tesztelés elé, már csak azért is, mert az utóbbi három hét gondolatai, és érzései kavarognak a fejemben. És bár tudom nagyon jól, hogy mit hiányolok a gépből. Arra viszont egyetlen példát sem tudok felhozni jelen pillanatban, hogy ne lettem volna megelégedve a felhasználói élménnyel.
És azt hiszem ez egy tökéletes lezárása lett ennek a résznek. Reméljük, hogy ismét tudtunk némi hasznos információval szolgálni a Lenovo Yoga 300-11IBY-ról?!
Amennyiben igen, és ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Amennyiben pedig nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül. Illetve kövessetek bennünket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.
Elérkezett hát a második hét vége, mióta megkezdtem együtt élésemet a Lenovo 11”-os laptopjával.
Sikeresnek könyveltem el mindezt? Vagy úgy gondolom, hogy vannak még hiányosságok a komfortérzetben? Akadtak vajon olyan problémák, amiket szerettem volna elkerülni?
A fentebbi kérdések közül kettőt mindenképpen megválaszolunk, görgessetek lejjebb a részletekért!
Mit is vártam az elmúlt egy héttől? Könnyű hordozhatóságot, kiváló akkumulátor üzemidőt, kényelmes tömegközlekedésen történő használatot.
És mit kaptam?
A könnyű hordozhatóság köszönhetően a gép kis méretének, és súlyának nem volt túlságosan nehezen teljesíthető követelmény a részemről. A Yoga 300 jól vette ezt az akadályt, és kényelmes útitárssá vált a mindennapjaimban.
Többekben felmerülhet persze, hogy miért adjanak ki pénzt erre az eszközre, amikor számukra egy tablet is bőven tökéletes ezen feladatok ellátására. És mondjuk arra, hogy a buszon ülve olvassanak, vagy néha-néha ránézzenek az email-jeikre. És velük egyet is értenék, az iPad Mini-m továbbra is ott figyel a táskám zsebében.
Ellenben itt szeretném felhívni a figyelmet, az első és legfontosabb különbségre, minden laptop, tablet, telefon, illetve egyéb multimédia eszköz ami a kezeim közé kerül, az a legtöbb esetben azonnal munkahelyi, vagy irodai feladatokat lát majd el. És bár semmi kifogásom az ellen, hogy egy-egy email-t elpötyögjek valakinek. Viszont a tablet ott bukik meg ezen a teszten, hogy mire egy fizikai billentyűzetet is hozzá adok a csomaghoz, onnantól kezdve az alapvető funkcionalitását veszíti el a termék.
Na, de visszatérve a laptopra. A mindennapos Word, Excel, Outlook, eM Client, illetve még egy pár másik szoftver egyszerre, vagy felváltva történő futtatása abszolút nem okozott problémát. És itt most inkább ergonómiai szempontokról beszélek, mintsem a hardverelemek képességeiről.
A buszon ülve köszönhetően a 360 fokos zsanéroknak köszönhetően, gyakorlatilag akármilyen kicsi volt is a két ülés közötti távolság, mindig meg tudtam oldani azt, hogy a lábaimmal párhuzamost bezáró alkarral üljek, és dolgozzak a cikkeimen (mint például ezen is), vagy éppen válaszoljak az email-ekre. És egy biztos, ha valahol, hát a Stagecoach buszokon nem kap túl sok teret az ember arra, hogy nagyon kibontakozzon.
Csak, hogy kontextusba helyezzem, aki utazott már WizzAir-el, azok tudhatják, hogy egy 12B/12C, vagy 12D/12E ülésnél mennyi helyet biztosít számukra a légitársaság. Nos azt luxusnak nevezném ahhoz képest, mint amelyik némely elővárosi buszon található.
Na, de Szutor Márk koncentrálj, mert így soha nem leszel kész ezzel a review-val. Szóval térjünk rá egy kicsit a mindennapokra.
Nem tudom, hogy milyen konfiguráció lakozik a laptopotokban, de amennyiben tegyük fel 12:30-kor kellett munkába indulnotok, úgy, hogy nem lesztek a töltő közelében egészen 23:30 környékéig amíg haza nem értek. Otthon mertétek volna hagyni a hálózati adaptert?
Eddig én sem, és ezért volt a táskámban az iPad folyamatosan, mondván, ha lemerülök hazafele menet, akkor még mindig legyen egy nagyobb kijelző előttem, egy jó üzemidejű eszközben.
Ellenben úgy tűnik lassan ez is a múlté. A fenti példánál maradva, 14:30 körül indulok otthonról, hogy 16:15 körül megérkezzek az irodába, ebben persze benne van még valahol egy megálló a pékségben, meg egy átszállás az egyik buszról a másikra, de az maximum 10-15 perc, tehát ennyit hagyom csak pihenni a notebook-ot. Miután beértem, és 16:30-tól neki álltam az irodai feladatokkal foglalkozni, aközben a Yoga folyamatosan csatlakoztatva van a wi-fire, illetve ha esetleg konferencia hívásra kerülne a sor, akkor a kábeles kapcsolatra.
A munkaidőm valamikor 21:00 – 21:15 körül ér véget (legalábbis az elmúlt egy héten, és a most következőn ez a helyzet. Mivel enyhén szólva elszabadult a pokol március első pár hetében)
Nos egy ennek megfelelően átlagos napon, illetve a hazafelé tartó busz úton, mely attól függően aktív, hogy egyik kollegám is velem utazik-e folyamatosan merítem az akkumulátort, és az elért eredmények azt mutatják, hogy nagyjából 40%-45%-os töltösséggel érek haza. Mindezt természetesen a Windows energiatakarékos üzemmódjában.
És bár az igazi teszt csak ennek a cikknek a megjelenése után jön majd, amikor is a Newcaslte – Leeds vonat, és a Leeds – Newcastle busz utat kell majd kibírnia miközben folyamatosan dolgozom az arról az útról szóló cikkemen, illetve esetleg megnézek egy filmet. Egy kicsit jobb érzésekkel indulok neki fejben már most ennek a túrának. Hiszen tudom a Yoga 300 kibírja majd a 20:30-as indulástól egészen a másnap reggel 06:15-ös érkezésik az utat.
Persze azon a napon nem fogok elindulni töltő nélkül, hiszen a visszautat is meg kell majd tennem valahogy, ami bár jóval rövidebbnek ígérkezik, így első ránézésre, de itt már inkább biztosra mennék.
Mit is mondhatnék még ezen felül, beszéljünk az irodai használatról? Vagy éppen a multimédia fogyasztásról?
Nos, mint azt már az előző cikkemben is említettem volt olyan probléma, hogy bele futottam a Windows hibaüzenetébe. Ami arról tájékoztatott, hogy túlságosan kevés a felhasználható RAM mértéke. És mondhatni felszólított, hogy zárjak be néhány alkalmazást.
Nos egy friss Windows 8.1 újratelepítés után jelentem ez a probléma is megoldódott. Lévén, hogy semmilyen Lenovo bloatware nem került installálásra ez alkalommal, és így a háttérben futó folyamatok száma is drasztikusan csökkent. És miután az operációs rendszer, a Google Chrome, illetve az Open Office Writer megynitása megtörtént, még akkor is rendelkezésemre áll nagyjából 700 MB az összes memóriából.
Ami a kényelmet illeti. Megmondom őszintén nem gondoltam volna, hogy hozzá tudok majd szokni egy 11”-es laptophoz. Legalábbis eleinte ez volt a benyomásom, és nem gondoltam volna, hogy egy hétnél tovább tesztelném majd az eszközt a cég számára. Viszont be kell látnom, hogy tévedtem. A 13” ellen sincs kifogásom, sőt talán számomra az a tökéletes méret, ha hordozhatóságról beszélünk. Viszont köszönhetően némi ügyes tervezésnek a Lenovo részéről a Yoga 300 abszolút nem érződik annyira aprónak, mint azt a képátlótól várnánk.
A kezeim nem fáradnak el, ha hosszú időt töltök a géppel, és végzem a dolgomat. Sőt azon kaptam magamat, hogy mostanában az Ideapad Y580-met már inkább csak szórakoztatásra használom, és a Yoga-n készítek mindent, legyen szó akár számotokra megjelenített / megjelenítésre kerülő tartalmakról, illetve akár a vállalati feladataimról.
De, mi a helyzet a MacBook-al? Nem azt mondtad, hogy az a „munkagéped”?
De igen, ellenben egy valamit nem mondtam el ezekkel a tesztekkel kapcsolatosan. Ez pedig a következő, ilyenkor amikor egy négy hetes teszt időszak következik be az életemben. Akkor teljes mértékben hátra hagyom azon eszközeimet, melyeket addig elsődlegesnek mondtam. Hiszen mi értelme lenne, ha minden nap nálam lenne a Mac, hiszen akkor azt akarnám használni, ha valami nem stimmel a Yoga 300-al, nemde?!
És ezt nem véletlenül csinálom így, egyrészt, ha úgy döntök, hogy én is megtérek az irodában, és Apple-ről valami másra váltok. Akkor már tudom, hogy mi az amit szeretnék. Egy hónap elég hosszú idő ahhoz, hogy kiismerjünk egy terméket, illetve, hogy megszokjuk, és megtanuljuk az együttélés szabályait.
Ne nyiss meg 20 lapot Chrome-ban, mert megőrülsz majd olyan lassú lesz minden. Ne nagyon próbálj letölteni filmeket a belső tárhelyre, mert 32GB semmire sem elég az Op. Renszer telepítése után. Mindig legyen nálad egy USB Drive, a személyes fájljaidnak. És ezeket még hosszasan lehetne sorolni, nem mondom, hogy nem. De úgy gondolom, hogy alapvetően sikerült összefoglalnom azt, hogy milyen is ezzel a laptoppal élni.
A kijelzőre továbbra sincs akkora panaszom, mint jó pár másik szakújságírónak. Legalábbis az elmúlt egy hét során mind beltéri, mind kültéri használat esetén bőven megállta a helyét fényerő terén. A betekintési szögek, valóban lehetnének jobbak, már csak azért is mert így az amúgy szeretett, és hasznosnak talált f.lux app futtatása gyakorlatilag értelmetlen ezen az eszközön. Valószínűleg az érintőképernyő, és a TN panel kombinációja okozhatja mindezt, ugyanis nem tudtam elérni ugyanazt a színkorrekciót, mint a Y580-am esetében.
Ami már csak azért is furcsa, mert a Yoga 300 esetében egy három évvel fiatalabb laptopról beszélünk. És ennek megfelelően még ha nem is vártam hasonló eredményeket, mégis a 11 colos notebook felé támasztottam többet. Arról már nem is beszélve, hogy az elmúlt pár év együtt töltött munka után az Y580-tól már csak annyit várok el, hogy kapcsoljon be, fusson rajta normálisan egy pár free-to-play játék, illetve mindezek mellett esetleg még rendereljen videókat, és képeket, meg audio fájlokat, s a többi.
De megint eltértem a témától nem igaz?
Szóval igen, a kijelző színeire, pontosabban az alacsonyabb színhőmérsékleti beállításokra van egy pár keresetlen szavam. Ezen felül azonban meg vagyok elégedve a dolgokkal. Az érintőképernyő remek, nem találkoztam hibákkal sem a pontosság, sem a semleges zónák terén. A Windows 8.1 gesztusait nagyon is jó érzés így kezelni. És megmondom őszintén vissza is térnék ehhez az operációs rendszerhez. Ha a Microsoft hajlandó lenne az erre kiadott Mail, People, és Calendar appok frissítésére.
Mondjuk még mindig a munkánál tartunk, szóval itt az ideje áttérni a multimédiára, lássuk, hogy ott miként teljesített a laptop?
Videóbeszélgetésekhez a 720p-s webkamera, illetve a mikrofon együttes tökéletesen megfelel. A hang minősége több kollegám, és a szerkesztőségi tagok szerint is megfelelő, és elég tiszta ahhoz, hogy még lassú, és akadozó internetkapcsolat esetén is kivehető legyen, hogy mit is mondtam.
1080p YouTube videók, tökéletesen akadás mentesen kerülnek lejátszásra, ami az Intel HD Graphics 4000-től mondjuk nem lehetetlen kérés, de eléggé feszegeti a limiteket. A hangszórók, illetve a Dolby Digital Plus vezérlő arra nem igazán volt képes, hogy jó hangzást biztosítson a laptopnak. Legalábbis filmek, vagy zene esetén biztosan nem. Beszélgetések, és a normál emberi beszédhang reprodukálása azonban egy nagyon erős pontja a történetnek, de talán itt kell levonnom azt a konklúziót, amit már az első hét során is kellett volna. Ez a notebook abszolút nem a hardcore felhasználóknak lett kitalálva, és főleg nem azokra a feladatokra, amiket ők végeznének rajta.
A Lenovo jól pozicionálta a Yoga szériát, hiszen elsősorban a professzionális felhasználásra koncentrált, és ez itt sincs másképp. Az alapvetően irodai használatra kitalált sorozat kifejezetten ebben a tekintetben teljesít jól. És ennek a vonalnak azt kell mondjam, nagyon jól eltalált tagja a Yoga 300-11IBY is.
És bár valószínűleg ez pontosan az a konklúzió, amit a cikket idáig elolvasók vártak.
Így tehát had tegyek még hozzá annyit, hogy ettől függetlenül a szokásos benchmark-okat természetesen le fogom futtatni a gépen. (Még jó, hogy van egy USB-s laptop hűtőm, mert az Intel Celeron CPU passzív hűtésében egy AIDA64 stressz teszt alatt nem feltétlenül bíznék)
Ennek, és még az összes többi tesztünk eredményeivel a jövő héten jelentkezem. Addig is, ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Amennyiben pedig nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül. Illetve kövessetek bennünket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.
Sziasztok! A mai nap során ismét egy több részes sorozatra invitálunk titeket, a már tőlünk megszokott módon!
A kezeim közé került ugyanis egy olyan ultra hordozható eszköz, mely alapvetően változtatta meg a nézeteimet az olcsó laptopokról. És amelyet most szeretnék bemutatni nektek.
Az elkövetkezendő négy hét során leírom a tapasztalataimat az eszközről, amit ezen teszt időszak során gyűjtöttem, és igyekszem majd tanácsokat is adni mindazoknak, akik a vásárláson gondolkoznak.
Nem is húzom tovább az időt fogjunk hát hozzá.
Nos a terméket ismét a vállalatnak köszönhetem. Ugyanis ez lenne az a laptop, melyet mindazok a felhasználók kapnak majd, akik a macOS helyett a Windows mellett tették le a voksukat, a következő pár hónapban esedékes csere során.
Mint azt a cím is mutatja egy Yoga szériás Lenovo notebook-ról beszélünk, 11”-os méretben. A külső terén két lehetőségünk van, ugyanis az eszköz fehér, és fekete színekben érhető el. És egy alapvetően elegáns megjelenést, és jó minőségérzetet kapunk. Függetlenül attól, hogy a gép igencsak az alsó kategóriára van belőve árazás szempontjából.
Láthatóan a méretekkel sincs probléma
Na, de mit is kapunk a pénzünkért?
Nos, mint a Yoga széria minden termékében a legfontosabb elem itt is jelen van, ez pedig nem más, mint a 360 fokos zsanér. Így tehát az eszközt laptop, tablet, illetve a kettő között lévő minden egyéb módban használhatjuk.
Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.
A feladatok elvégzéséért, egy Intel Celeron N2480 két magos, négy szálon dolgozó processzor a felelős, mely 2.16 Ghz-es alap órajelével, és 2.60 Ghz-es Turbo Boost-jával bár jól hangzik, óva intenék mindenkit, hogy ez nem az a CPU amit túlságosan hajszolni lehetne, köszönhetően a passzív hűtésnek.
Mindemellé 2GB LPDDR3 RAM társul, amely a Windows Feladatkezelőben elérhető információk szerint bővíthető, míg a Lenovo hivatalos fóruma ennek épp az ellenkezőjét állítja. A háttértár feladatát egy 32GB-s SSD látja el, amely még a fentebb említett igazán alacsony rendszerkonfigurációnak is egész kellemesen használható sebességet biztosít.
A tartalmak fogyasztását egy 1366×768 pixel felbontású 194 pixel per inch képsűrűségű, 10 ujjas multi-touch TN-LCD panel teszi lehetővé. (Próbáljátok meg ezt egy levegővel kimondani) Ami bár a betekintési szögeknek nem igazán tesz jót, mivel már pár fokos eltérés esetén is észrevehető a színek elmosódása. Ettől függetlenül azonban nem lehet rá panaszunk, lévén, hogy egy 11 colos laptopban, pláne ebben az árkategóriában bőven megfelel ez a kijelző.
És bár nagyon sokan panaszkodtak a nem megfelelő fényerőre, de a MacBook Pro-kon, illetve egyéb Apple termékeken szocializálódott szakújságírókat soha nem tudtam megérteni. Főleg mivel a mindennapokban nekem bőven elegendő volt a maximum teljesítmény ahhoz, hogy napsütéses időben a Tyne & Wear Metro föld fölötti szakaszán, vagy éppenséggel a Stagecoach buszain, akár napszemüvegen keresztül is olvasható maradjon a megjelenített tartalom.
A belsőségek után lássuk, térjünk rá az I/O-ra
Egy biztos egy ennyire olcsó géptől nem várnánk ennyire jó csatlakoztathatóságot, a gép bal oldalán találjuk a Kensington zárat, a töltő csatlakozót, egy darab USB 2.0 portot egy teljes méretű SD kártya olvasót, 3,5 mm-es kombinált fejhallgató + mikrofon jack-et, a képernyő orientáció lezárására szolgáló dedikált gombot, valamint egy hangerőszabályzót.
A jobb oldalon találnunk még ezen felül egy töltést illetve bekapcsolt állapotot jelző LED-et, mely töltés közben szolid villogással jelzi, hogy gépünk éppen áramot vesz fel, míg a töltő nélkül folyamatosan világít.
Efölött találjuk a bekapcsológombot, mely alatt úgy szintén egy fehér LED lapul, találunk még itt egy elég régimódi reset gombot, valamint még egy USB 2.0, egy USB 3.0, HDMI 1.4, illetve egy Gigabit Ethernet csatlakozót. Melyet a 2014-től kiadott Lenovo laptopokon megszokott I/O pajzzsal láttak el, így megelőzendő az esetleges sérüléseket. Ezen felül kapunk még beépített 802.11 b/g/n/ac illetve 2×2 MIMO kompatibilis Wi-Fi antennát, valamint természetesen Bluetooth 4.0-t.
És akkor térjünk rá a billentyűzetre.
Ha csak ezt az egy aspektust vennék figyelembe, akkor joggal mondhatnánk, hogy aki egy Lenovo laptopot tesztelt, az jól ismeri már mindegyiket. És itt sem vall szégyent a Yoga 300. Ugyanazt a chiclet stílusú billentyűzetet kapta meg ez az eszköz is amit már jól ismerhetünk a gyártótól. A gépelés kényelmes, és bár számomra a gombok egy kicsit talán túl rövid utat tesznek meg, ettől függetlenül hamar hozzá tudtam szokni az élményhez.
És ugyanazzal a sebességgel, és pontossággal tudok dolgozni rajta, mint a MacBook Air-emen, vagy éppenséggel a Lenovo Y580-amon. Az egyetlen dolog amit hiányoltam belőle, és bár egy ilyen árú laptoptól abszolút nem várnám el mindezt, mégis láttunk már rá példát. Az a billentyűk háttérvilágítása, ez ugyanis nagyban megkönnyítette volna a munkát sötétedés után, amikor nem szeretnék villanyt kapcsolni.
Jó hír továbbá, mindazoknak, akik a funkció billentyűket sűrűn használják, hogy az előző Lenovo termékbemutatónkból már megismert Flex 2-15-hez hasonlóan. A mérnökök az F1-F12 gombokat itt is felcserélték, és a másodlagos utasításoknak biztosítottak prioritást.
Így kombinációk nélkül használhatjuk a különböző vezérlőket.
Hatalmas plusz pontot szerzett a Lenovo azzal, hogy a műanyag ház után a gépnek ezen részét szálcsiszolt alumínium borítással látta el, ami még intenzív használat mellett sem melegszik kellemetlenül. Igaz nehéz intenzív használatról beszélni, amikor a kellő lóerők az irodai munkához elegendőek.
Kapunk még természetesen egy track-pad-et is. Amire ismételten nem lehet panaszunk, az üveg felület, kellemes tapintású, és a visszajelzés mértéke a bal, vagy a jobb „gomb” lenyomásakor elég hosszú a kényelmes használathoz. Mindezek mellett pedig 1-5 ujjas bevitelre is lehetőséget biztosít, így nem okozhat gondot sem a Windows 8.1-ben, sem a Windows 10-ben megismert gesztusok vezérlése.
És bár nekem aki eddig 13” alá nem szeretett volna kerülni egy kicsit furcsa volt, hogy mekkora méretű touch-padet kapok. Ettől függetlenül azonban tökéletes gyorsítási görbének, és a pontos követésnek köszönhetően hamar hozzászoktam, és kényelmesen tudom használni a mindennapokban. Igaz, az érintőképernyőnek hála ezt egyre kevesebbszer veszem igénybe.
Az eddigi egy hét tapasztalatai viszont igencsak vegyesek. Valószínűleg a Windows 8.1 memória management algoritmusai nem annyira kifonomultak, mint a Windows 10-é. Így néha előfordult, hogy a túl kevés a felhasználható RAM mennyisége hibaüzenettel találkoztam. Igaz, meg kell hagyni azt is, hogy rendszeresen próbálok többet kérni az eszközeimtől, mint amire azok képesek lennének. És mindezt az Outlook, eM Client, valamint Google Chrome (6 megnyitott lappal), illetve az OpenOffice Writer alkalmazás egyszeri használatánál kaptam.
Tehát mindazoknak, akik csak alapvető irodai feladatokra használnák a gépet, miközben esetleg a háttérben futtatnak egy iTunes-t, vagy Spotify-t, esetleg TuneIn Radio-t, azoknak bőven elegendő lesz mindaz, amit a Yoga 300 nyújtani tud majd.
Minden esetre, az elkövetkezendő három hétben folyamatos tesztelésnek vetem majd alá a kis gépet, ahogy azt már tőlünk megszokhattátok. A jövőhét folyamán hátrahagyom az összes többi eszközömet, és kinevezem majd ezt a gépet elsődlegesnek. Majd a rá következő héten jöhetnek a különböző benchmark tesztek, és végül az elmúlt négy hét összegzése valamikor április közepén. Így tehát érdemes lesz velünk tartani!
Addig is, ha a vásárláson gondolkoztok, az előzetes kereséseim alapján sem az árukereső, sem az árgép partnerei nem forgalmazzák Magyarországon a Lenovo Yoga 300-11-et, így mindenképpen amazon-ról, vagy eBay-ről kell majd megrendelnetek a gépet.
Amennyiben azonban ezen gondolkoztok, akkor itt had hintsek el egy tippet, mindenképpen az amazon.co.uk, illetve az ebay.co.uk weboldalakat használjátok. Ugyanis az eBay, vagy Amazon USA weblapjáról rendelt termékeken nem lesz „\ “ billentyű. Mely a magyar kiosztáson a hosszú „í”-től venné el a teljes hozzáférést.
Ezzel pedig úgy érzem mindent elmondtam amit tudnotok kellett. Mint már említettem, a jövőhéten, ugyanebben az időpontban jelentkezünk a második résszel.
Addig is, ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Amennyiben nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, illetve kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.
Sziasztok! Az eheti hírösszefoglalóval megkezdődik az utolsó hónap az idei nyárból -sajnálatosan-, de szerintem még most érdemes egy kicsit erőt venni magunkon, és egy jól ütemezett szabadságot kivenni, és az egész családdal elmenni egy jót nyaralni. Az eddigi előrejelzések szerint csak pár felhős napunk lesz egész hónapban, és reméljük, hogy ez így is marad. Na de vágjunk is bele az eheti hírek kavalkádjába:
Hírek a nagyvilágból
Belföld
150 éves a budapesti kötöttpályás közlekedés
Bár arról viták folynak, hogy, 1866. július 30-án, vagy 1866. augusztus 1-jén indult-e útjának az első lóvasút Pesten. Ez azonban a mi szempontunkból annyira nem lényeges. Amit biztosan tudunk, hogy ez a lépés, egy új korszakot hozott el a főváros életében, és innentől kezdve már csak előre vezetett az út. Jöjjön egy kis történelem!
Az első napi bevétel 130 forint volt, a Kálvin tér-Újpest vonalon az első osztály menetdíját 20, a másodosztályét 15, a harmadosztályét 10 krajcárban határozták meg.
A főváros 1873-as egyesítését követően rohamosan nőtt azoknak a száma, akik Budapesten dolgoztak ugyan, de a környező települések olcsóbb telkein építkeztek. A megnövelt közlekedési igényekre való tekintettel – miután az 1880. évi XXXI. törvénycikk lehetővé tette a helyi vasút-vonalak létesítését – a lóvasutat üzemeltető Buda-pesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) elővárosi vasutak építéséről döntött. A lóvasúttal közös üzemet nem lehetett soká fenntartani, ezért a BKVT leányvállalatot hozott létre 1889-ben Budapesti Helyi Érdekű Vasutak Rt. (BHÉV) néven.
1896. május 2-án indult el Budapesten a korának műszaki színvonalát messze meghaladó Millenniumi Földalatti Vasút. A magyar főváros a lóvasút után, a gőzvontatás lépcsőjét elhagyva, egyenesen a villamos-vontatás kor-szakába lépett, így Budapesten jelent meg először a kontinentális Európában egy teljesen villamos üzemű földalatti vonal.
Az utolsó, állati erővel vontatott kocsi 1898. július 2-án közlekedett a közforgalomban
Az első világháború utolsó évében már 1072 villamos vasúti jármű közlekedett Budapesten, vagy a főváros peremterületein. Ez a járműállomány 1918-ban több mint 382 millió utast szállított.
A margitszigeti lóvasút végül 1928. április 11-én, a tavaszi-nyári szezon előtt szüntette be üzemét, mint Budapest utolsó ilyen közlekedési eszköze, a helyét a mai napig is járó autóbusz vette át.
A BHÉV 1933-ban a főváros tulajdonába került. 1952-ben a HÉV-vonalak a MÁV irányítása alá kerültek, majd 1958-ban újra a fővároshoz, az újjászervezett BHÉV-hez helyezték őket.
1946-ra a Budapest Székesfőváros Közlekedési Rt. (Beszkárt) villamoshálózata összesen 186 km volt. A vállalat nagy nehézségek közepette 921 kocsit üzemeltetett. Négyszáz villamos alkatrészhiány miatt a remízekben várakozott.
A második világháború után a fővárosi közlekedésben a széttagoltság évei következtek. A Fővárosi Villamosvasút Községi Vállat (FVKV), 1951-től Fővárosi Villamosvasút (FVV) legfontosabb feladata az új járművek beszerzése volt. Mára legendássá vált típusok születtek meg a hazai tervezőasztalokon és gyártósorokon. Az UV-k forgalomba állítása mellett (a házilagosan elkészített 3720-as kocsi sikere után) a Füzesi főműhelyben 1962-ben elkészült az első két vezetőállású csuklós villamoskocsi is. Ugyanebben az évben a 3235 és 3258-as UV kocsikból kísérleti csuklós járművet készítettek. Két évvel később elkészült az első hattengelyes csuklós villamoskocsi, újabb egy év múlva a nyolctengelyű kísérleti jármű. Még az ötvenes évek elején készített program szerint a régi favázas kocsikat acélvázasították.
Budapest Főváros tanácsa 1968. január 1-jével, a Fővárosi Villamosvasút, a Fővárosi Autóbuszüzem, a Fővárosi Kishajózási Vállalat, valamint a Budapesti Helyi Érdekű Vasút összevonásával létrehozta a Budapesti Közlekedési Vállalatot (BKV). Ezzel új, integrált közlekedési társaság született meg.
Képgalériánkat, az elmúlt 150 évről, alább találhatjátok!
A Budapesti villamoshálózatok alakulása
A Budapesti HÉV vonalak térképe
Budapest, 2013. június 1. A Móni nevû ló húzza a nosztalgia lóvasutat az angyalföldi pályaudvar közelében 2013. június 1-jén, a XIII. kerület 75. születésnapján tartott rendezvényen. MTI Fotó: Beliczay László
Felfüggesztett Börtönre és vezetéstől való eltiltásra ítélhetik Jeddi Árpád Leventét!
Tavaly novemberben Árpád Levente Calaisnál felvette videóra az ott kialakult migráns helyzetet, kamionos szemszögből. A videóban jól látható, hogy rájuk húzza az autó kormányát. az Egri Járási és Nyomozó Ügyészség szerint: “…a leálló sávban sok gyalogos van, akik megpróbálják lelassítani a teherforgalmat, illetve megállítani azért, hogy a kamionokra felkapaszkodva Angliába jussanak. A sofőr veszélybe sodorta az autópályán szabálytalanul közlekedő migránsok életét és testi épségét. A manőver következtében személyi sérülés nem történt, de a vádlott cselekményével az úttesten tartózkodók életét, testi épségét szándékosan közvetlen veszélynek tette ki”. Az ügyészség igaz kitért arra is, hogy nem csak a sofőr volt a hibás, hanem a migránsok is megszegték a KRESZ szabályait, DE nem lehet őket felelősségre vonni, mivel már utólag nem lehet azonosítani a szabálytalankodó gyalogosokat.
Sajnos nem tehetem meg, hogy személyes véleményemet közöljem Önökkel, mert nyomdafestéket nem tűr meg, de akkor és ott a kamionosok az életüket tették kockára, hogy eljussanak az Egyesült Királyság területére, és vissza. Nem egy késeléses, rablásos és bántalmazásos esetről lehetett hallani abban az időszakban, és itt tenném hozzá, hogy akik átvitték szabad akaratukból(vagy féltették az életüket), azokat az angol rendőrség megbírságolta nem is kevés pénzért, de megvolt kötve a kezük, mert nem tehettek semmit, mert ha ők bántják a menekülteket, akkor egyből lecsukják őket. Na de vissza az eredeti témához. Nem tartom jogosnak, főleg nem ennyi idő után újra elővenni ezt a témát, de ezt mindenféleképpen meg akartam osztani Önökkel, hogy sajnos ilyen is megtörténik.
Újra feltűnt Migaloo, a fehér púpos bálna Ausztrália közelében
Egy kedden megjelenő cikk arról számolt be, hogy Ausztrália közelében megjelent Migallo, a négy fehér púpos bálna egyike. Általában évente fel szokott tűnni a szigetország partjai mellett, ami idén is bekövetkezett. A televízió néha még élőben is közvetíti a bálna útját. Sokáig azt hitték, hogy ő az egyetlen albínó púpos bálna, de később kiderült, hogy egy hypopigmentált fajhoz tartozik, és ma már nem ő az egyedüli ismert példány. Migallo eddig két kis borjút nemzett, az egyiket Migallo Juniornak nevezték el.
Hát ez a pillanat is elérkezett a Microsoft életében. A szokásos leégés, ami a Windows 8-al, és a Windows 8.1-el jött. Egy évvel ezelőtt, pontosabban 2015. július 29-én lett orvosolva, amikor is kiadták az “utolsó” felhasználóknak szánt Operációs Rendszerüket a Windows 10-et.
Azóta eltelt egy év, és a Windows Insider Program keretében nagyon sokan, köztük én is megtapasztalhatták a heti fejlesztéseket, és azokat az apró hibajavításokat, amik a Microsoft szerint a legfontosabbak voltak. Vagy más szóval, a mi fejünk fájt azért, hogy másoknak később jobb legyen!
Most azonban a The Verge elkészített egy olyan videót, amin a hamarosan megjelenő Windows 10 Anniversary Update legújabb, és talán leghasznosabb funckióit mutatják be! Ahogy a videóban is elhangzik az évfordulós frissítés 2016. augusztus 2-ától érhető majd el a normál felhasználók számára!
Edward Snowden és Andrew “Bunnie” Huang megfigyelésbiztos “kütyüt” fejlesztenek. A céljuk ezzel, hogy a felhasználókat ne tudják a tudtukon kívül megfigyelni, lehallgatni. A telefontokra tehető akkumulátoros tok a készülék belső antennáira érkező elektromos jeleket figyeli, és jelez azonnal, ha bármilyen gyanús tevékenységet észlel.
Maga a szerkezet jelenleg egy 4,7 colos iPhone 6-ra lesz fejlesztve, de a leírást és a szoftvert elérhetővé teszik, hogy bárki kedvére módosíthassa. A tok figyeli a 2G/3G/4G hálózatokat, a wi-fi, a Bluetooth, az NFC és a GPS jeleket is. Ha azoknak épp nem kéne működniük, és mégis aktívak akkor azonnal riaszt. Ehhez egy apró monokróm kijelzőt tettek a tokra, ez mutatja a telefon mikor “sötétült el”, és hogy minden rendben van-e. A belső rendszertől, processzortól függetlenül fog működni.
Az amerikai titkosszolgálat tömeges megfigyelési módszereit felfedő informatikus abból indult ki, hogy “Ma már senki sincs biztonságban”. Egy átlagpolgár a hackertől, az újságírók és informátoraik pedig a titkosszolgálatoktól tarthatnak, főleg ha külföldön vannak, ellenséges területen vannak, vagy éppen háborús övezetben tevékenykednek.
Rugalmas nyomtatott áramkörök felhasználásával érik el a kommunikációt az alaplap és a tok között.
A probléma ugyanis az, hogy a repülőgép üzemmódban is a GPS be van kapcsolva az újabb okostelefonokon, ahogy arra sincs garancia, hogy egy külső támadó ne tudná kikapcsolni azt. Sőt egy kártevő arra is képes, hogy egy kikapcsolt eszközt ne tudna bekapcsolni, ahogy az elektromágneses jeleket blokkoló Faraday-kalitka sem nyújt teljes biztonságot. A prototípus a tervek szerint jövőre készül el, a gyártást Kínában kezdik majd el.
Egymilliárd eurós beruházás indul Kecskeméten a Mercedes-Benz jóvoltából.
Az összegből 2018-ig új karosszériaüzem épül, a magyarországi telephely hatékony és innovatív berendezésekkel bővül.
A 99 ezer négyzetméter alapterületű új, csúcstechnológiával felszerelt karosszériaüzem felépítésére 80 milliárd forintot fordít a Mercedes-gyárat üzemeltető Daimler AG. A teljes beruházás keretében a már meglévő üzemeket is fejlesztik, bővítik a kapacitást.
A Mercedes-Benz Manufacturing Hungary Kft. mintegy 4000 embernek biztosít munkahelyet, 2015-ben a kecskeméti gyár több mint 180 ezer kompakt autót gyártott. A cég 2015 év végéig 320 milliárd forintot fektetett be Kecskeméten.
Christian Wolff, a Mercedes-Benz Manufacturing Hungary Kft. ügyvezetésének elnöke arról beszélt, hogy a kompakt járművek új generációjának gyártásában fontos szerepe lesz a kecskeméti gyárnak, ahol a munkakörnyezet is kényelmesebbé, emberközpontúbbá válik, növelve a gyár rugalmasságát és hatékonyságát.
Úgy tűnik ez a hét, az évfordulók hete volt. Igaz ezek közül egyik sem annyira jelentős, mint a mostani hírünk.
A második világháború lezárása után egy olyan pénzügyi helyzet ütötte fel a fejét, ami ellen nem volt túl sok megoldás. 1945 tavaszától kezdve, egészen 1946. augusztus 1-jéig, a Pengő, (illetve több egyéb európai pénznem) hiperinfláción ment keresztül.
Már 1945 őszén látszott, hogy a folyamat megállíthatatlan, hiszen eddigre a százezer pengős bankjegy volt a legnagyobb címlet. Hamarosan pedig a még ennél is magasabb névértékű bankók is megjelentek.
A világ legnagyobb (név)értékű papírpénze is ekkor készült el, (bár forgalomba soha sem került) ez nem volt más, mint az Egymilliárd Billpengő.
Kezdetben csak és kizárólag 10 és 100 forintos bankjegyeket hoztak forgalomba, ami már csak azért is figyelemreméltó, mert 1 forint értéke, 400 ezer kvadrillió papírpengőnek felelt meg. (1 Ft = 4.000.000.000.000.000.000.000.000 pengő) Igen az ott bizony 24 darab nulla a 4-es mögött.
A Forint története persze nem állt meg itt, hiszen 1947-ben elkezdődött az újabb sorozatú 10, 20, és 100 Forintosok nyomása. Ezen címletek azonban csak kinézetükben változtak az évek során. 1970. augusztus 21-én került forgalomba egy újabb bankjegy a sokak által jól ismert “Ady Endrés 500-as”.
Majd később 1983. június 27-én megjelent az 1000 Forintos is.
A rendszerváltás után a Magyar Nemzeti Bank úgy döntött, ho
gy a kis névértékű papír pénzeit bevonja, és helyettük újabbakat nem gyárt. Ezzel pedig eltűntek a 10, és 20 Forintos bankjegyek.
Megjelent azonban egy újabb címlet 1991. március 25-én, ez volt az 5000-es.
Egészen 1998-ig voltak érvényben ezek a bankók. Majd az 1998-as, és 99-es években bevezették a ma már jól ismert 200,- 500,- 1.000,- 2.000,- 5.000, – 10.000,- és végül 2001-ben a 20.000 Forintos bankjegyeket.
Ezzel pedig el is érkeztünk a történet végéhez, magyarán napjainkhoz. Egyelőre nem túl sok adat érhető el arról, hogy vajon mi lesz a Forint jövője. De véleményem szerint továbbra is ez az egyik legszebb fizetőeszköz (legalábbis azok közül amikhez volt már szerencsém), így nagyon remélem, hogyha sikerül a későbbiekben bevezetni Magyarországon az Euro-t, akkor azokat a bankjegyeket is, hasonló műgonddal tervezik majd meg.
A többszörös Skytrax dijas, ultramodern légikikötő, mely a legforgalmasabb Európában, idén, azaz 2016. július 26-án, ünnepelte 70-ik születésnapját, a London Heathrow Nemzetközi Repülőtér. Ennek örömére, összeállítottunk egy galériát az elmúlt hetven év legfontosabb pillanataiból.
Heathrow az eredeti formájában
A kép 1955-ben készült, és még jól látszik, az egy központi Terminál épület, valamint a 4 futópálya.
Terminal 3 megnyitása
Eredetileg Oceanic Terminal néven került a köztudatba, ez volt ugyanis a dedikált része a reptérnek, amely az 1961. november 13-ai megnyitása óta, a hosszútávú járatok kiszolgálásra volt hivatott. Később 1987 és 1990 között a főépület átesett egy teljes felújításon. Majd 2006-ban elkészült a “Pier 6” amely kifejezetten az Airbus A380-asok kiszolgálására épült.
Pier 6 a levegőből nézve, az új torony is itt kapott helyet.
Terminal 3 kültér
A Terminal 3-at a TfL-el összekötő folyosója
Manapság a OneWorld Alliance légitársaságai használják legfőképpen az épület együttest. Többek között a British Airways budapesti járata is innen indul, és ide érkezik.
Concorde első menetrend szerinti járata.
1971. január 21-én. Heathrow és Bahrain között indult útjának a szuperszonikus légiközlekedés, és ezzel egy olyan korszak, ami talán joggal mondhatom, örökre változtatta meg a világot.
Az ötvenedik évforduló
Illetve erről az alkalomról megtaláltuk az eredeti videó felvételeket is. Melyeket itt tudtok megnézni.
Terminal 4 megnyitása
Terminal 4, 1986. április 1-jén került megnyitásra, Charles Wales-i herceg, és Diana, Wales-i hercegnő által. Az összes Heathrow-n lévő terminál közül ez a legkisebb, és egészen 2008-ig ez az épület adott otthont a British Airways számára, egészen a Terminal 5 megnyitásáig.
A Terminal 4 légi fotója
Terminal 5 (5A/5B/5C) megnyitása
Őfelsége II. Erzsébet, 2008. március 14-én nyitotta meg az újonnan felépült Terminal komplexumot. Az British Airways BA28-as járata, mely 2008. március 28-án hajnal 4:50-kor érkezett meg Hong Kong-ból, és elsőként hozott utasokat a vadonatúj épülethez.
A felújított Terminal 2 megnyitása
Terminal 2 váró
Terminal 2, 1975-ben
A reptér jövője.
Nos ezt illetően még mindig mennek a találgatások, és ezen sajnálatos módon a BRexit sem segített, a döntés lassan elhalaszthatatlanná vált a londoni, vagy London közeli repterek bővítéséről. Melyben jelenleg Heathrow, és Gatwick repterek versenyeznek. A volt miniszterelnök David Cameron, és London előző polgármestere Boris Johnson között is éles vita volt már az adott döntésről. Lévén, hogy Boris, Heathrow bővítése mellett igyekezett kampányolni, míg Mr. Cameron inkább egy teljesen új reptér építését javasolta volna. Egy biztos, a jelenlegi kormány ütemterve szerint a döntés miszerint Heathrow, vagy Gatwick kerül majd bővítésre, arról októberben hallhatunk majd újabb fejleményeket.
Addig is a látványtervek, és a személyes tapasztalatok alapján, én mindenképpen a Heathrow-i expanzió mellett tenném le a voksomat. Hiszen jelenleg a reptér rendelkezik azokkal a tömegközlekedési kapcsolatokkal, amivel Londonon belül, maximum London City Airport büszkélkedhet. 2018-tól a Crossrail is beszáll majd ezen összeköttetések üzemeltetésébe, illetve mivel a Terminal 5, és minden egyéb 2006 óta lezajlott konstrukció már eleve úgy lett kivitelezve, és úgy készült el, hogy a bővítés a későbbiekben egyszerűen, és gyorsan végrehajtható legyen.
A szerencsésebbek élőben is megcsodálhatták a Boieng legújabb modelljének a képességeit a Farnborough-i légibemutatón. Nemrég azonban a gyártó közzétett a YouTube csatornáján egy olyan videót, amiben mindenki átélheti azokat a manővereket, amiket a teszt pilóták gyakoroltak, még az Egyesült Királyságba érkezés előtt. A közel 3 perces videó gyönyörűen mutatja meg, hogy mire is képes a modern avionika, és egy jól képzett személyzet.
Vége a bétatesztnek, hivatalosan is elérhető az utóbbi idők legsikeresebb fotós alkalmazása a Play Áruházból! Kb egy hete szivárgott ki a Prisma androidos alkalmazásának béta verziója, és már meg is jelent az iOS-en elég komoly sikereket elért “képszerkesztő” alkalmazás. Nem véletlenül írtam idézőjelek közé. Maga az alkalmazás igazából nem szerkeszti, csak az előre beállított szűrők segítségével módosítja feldobja az adott képet.
Maguk a szűrők pedig nem a szó klasszikus értelmében értendőek, hanem speciális algoritmusok, amelyek a feltöltött fotókat, átértelmezve rajzolják újra.
A Prisma futtatásához szükséges internetkapcsolat is, és ajánlom a Wi-Fi elérést, mivel a korlátos kapcsolatot gyorsan “megeszi”.
Teszteltem magát az alkalmazást, és elég sokféle “szűrő” található benne, és elég jó módosításokat lehet végezni vele. Képes nagyon sokat javítani egy-egy alkotás minőségén, és humoros végeredmények kreálására is. Próbáljátok ki, szerintem élvezetes. Pár kép a végeredményről, amiben a profilképemen alkalmazom a szűrőket:
Egy ilyen hét után azt hiszem nem is eshetett volna másra a választás, mint a Heathrow Airport Guide iOS applikációjára.
Aki nem járt még Heathrow-n, de hamarosan onnan indul, vagy esetleg oda érkezik, még rosszabb esetben pedig ott száll át egy másik járatra annak mindenképpen hasznos utazótársat jelenthet majd ez az alkalmazás. Hiszen mindamellett, hogy a komplett reptér térképét, és pontos helyzetmeghatározást tartalmaz, ezzel is gondoskodva arról, hogy senki se tévedjen el a Terminal épületen belül.
A további funkciókat az alábbi képek tökéletesen megmutatják, ezen felül pedig a lenti linkre kattintva tölthetitek le az appot.
A jó öreg Kobo, gyakorlatilag az Adobe válasza az Amazon Kindle, illetve Audible szolgáltatásaira. Hogy mekkora sikerrel próbálták megfékezni az Amazont, az itt mondjuk nem is annyira lényeges. Azt azonban nehéz megmondani, hogy melyik platform kerülne ki győztesen a felhasználóbarátság szempontjából. És félreértés ne essék, itt nem a voksunkat tesszük le. Csupán úgy gondoltuk, hogy a kissé elfeledett appot mondanánk a komplett Windows élmény heti appjának!
Igazából magam is meglepődtem, amikor rátaláltam erre az appra, ugyanis nem gondoltam volna, hogy az iOS, Android, illetve Windows Phone platformok mellett az IAG (International Airlines Group) illetve nekik köszönhetően a British Airways egy olyan alig használt operációs rendszeren mint a BlackBerry OS10 megjelentet majd bármilyen appot.
Lássuk tehát, hogy mit tud. Miközben épp ezt a tesztet készítettem, az app még egy frissítést is feldobott, így most már joggal mondhatom, hogy nem csak egy elfeledett projektről van szó. Hanem egy aktívan kezelt alkalmazásról.
A főmenüben mondhatni a szokásos pontokat találjuk. Járatkeresés, a már lefoglalt járataink, a saját személyes adataink, és törzsutas tagságunk. Járatinformációk, és a check-in lehetőségei. Ahogy ez az alábbi képen is jól látszik.
Ezen felül pedig, még olyan apróságokat is elrejtettek ebben a szoftverben, amit sem az iOS, sem az egyéb operációs rendszerek nem támogatnak. Mint például egy-egy járat folyamatos követése.
Ugyan, funkcionalitásában szinte semmiben sem tér el, az amúgy más mobil operációs rendszereken is elérhető British Airways appoktól, azonban mindenképpen egy kellemes meglepetést okozott számomra az, hogy erre rátaláltam. Ezért választottuk a hét appjának a British Airways for BlackBerry-t.
Ezzel a címmel jelent meg 1938-ban egy úti film, amelyre nem rég találtunk rá. Igazából függetlenül attól, hogy nem friss, és ropogós , mindenképpen érdekes az a körülbelül 10 perc, amit még akkor elmondanak. Vajon menyi állja meg a helyét még ma is?
A Hacksaw Ridge egy olyan, egyedülálló igaz történeten alapul, amit akkor is, és ma is elképzelhetetlennek tartanánk. Desmond Doss közlegény, aki átélte, és túlélte a II. Világháború legvéresebb csatáit, és megmentette 75 bajtársa életét, miközben nem viselt fegyvert.
Ezzel pedig ő lett az egyetlen ilyen amerikai katona mind az európai, mind a Csendes-óceáni fronton. Doss a háború lezárása után a Kongresszusi Érdemrendet is megkapta.
A rendezői székben: Mel Gibson
Főszereplők : Andrew Garfield, Sam Worthington, Luke Bracey, Teresa Palmer, Hugo Weaving, Rachel Griffiths and Vince Vaughn
Megjelenés : 2016. november 4.
Mit is mondhatnék, Jason Statham, Tommy Lee Jones, robbantások, különböző módon likvidált emberek, akikről nem tudunk meg túl sokat, csak annyit, hogy valaki nem kedveli az illetőt túlzottan, ja és el ne felejtsem, Jessica Alba fürdőruhában! Kell ennél több egy nyári akciófilmbe? Nekem igazából nem! Újabb kötelező darab a listán 🙂
Hát igen, úgy tűnik ez az év, illetve a 2017-es év is az lesz majd a film iparban, amikor minden klasszikust egy kicsit megbolygatnak majd, és próbálnak lehúzni róla nem kevés hasznot. Mármint gondoljuk csak végig, Függetlenség Napja: Feltámadás, a fentebb említett Mestergyilkos: Feltámadás, és most a xXx. És persze ezt a listát még hosszasan lehetne sorolni.
Az minden esetre nagy meglepetést okozott, hogy ehhez a történethez is hozzányúltak. Hiszen az eredeti xXx egy lezárt történetnek minősült, azonban ez nem volt elég a rendezőknek, és a forgatókönyvíróknak, és Vin Diesel-t újra Xander Cage bőrébe bújtatták.
És akkor most, hogy túl vagyunk a kötelező lehúzásokon, jöjjön most egy olyan film, ami talán tud majd újat mutatni a nyár folyamán. Az igaz történeten alapuló film, a II. Világháború egy a háttérben zajló hadműveletét mutatja be, amiben hőseink, a Végső Megoldás kidolgozóját, és a Birodalom harmadik legbefolyásosabb tisztjét, Reinhard Heydrich SS tábornokot próbálják kiiktatni.
Főszerepben: Cillian Murphy, Charlotte Le Bon, Jamie Dornan, Harry Lloyd, Toby Jones, Anna Geislerová
Az Egyesült Királyságban, és az USA-ban 2016. augusztus 12-től. Magyarországon várhatóan: 2016. augusztus 13-tól látható majd a film. Addig is nézzétek meg a trailert. Ez alapján mindenképpen érdemes megnézni!
Ugyan a film már nem mostani darab, hiszen ez év márciusában játszották a mozik, és filmszínházak. Nemrég találtuk meg azonban a trailer-t, illetve a DVD megjelenést. És azt kell, hogy mondjam, a látottak alapján azonnal rányomtam a rendelésre Amazonon.
A film önmagában nagyon jól megállja a helyét, Tina Fey, és Margot Robbie pedig hozzák a formájukat. Mindenképpen ajánlom megnézésre!
“Ahol a lehetetlen lehetségessé válik!”- jeligével meghirdetett Illuzionista shownak lehetünk szemtanúi augusztus 12-én, és és 13-án 22:00-kor a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. A varázslat és a szemfényvesztés világába vezetnek be minket:
Európa legfiatalabb illuzionistája: Vincent Vignaud,
A 2015-ös Merlin-díjas David Climent,
Kivételesen egyedi, elegáns stílusáról ismert Peter Marvey,
Illetve a külföldi világsztárok mellett fellép a magyar bűvészvilág egyik legnevesebb, nemzetközi hírű művésze Nagy Molnár Dávid is.
A nagy sikerű Siófoki Nagy Retro Fesztiválok(2014,2015) és a Karácsonyi Nagy Retro Fesztivál(2015) után új helyszínen, fantasztikus Balaton-parti környezetben, a balatonfűzfői Surf Beach-en kerül megrendezésre a 3 napos I LOVE RETRO Fesztivál!
További információkat a fellépőkről, a jegyvásárlásról, és az egyéb tudnivalókról, az alábbi képre kattintva találhattok.
A fesztivál kezdetéig pedig mi is igyekeztünk egy kicsit a Retro hangulatról gondoskodni!
Köszönjük, hogy ma is velünk tartottatok, és reméljük, hogy ismét érdekes információkkal, és hírekkel tudtunk szolgálni, a programajánlóról már nem is beszélve. Hamarosan visszatérünk egy újabb cikkel, és folytatjuk a félbemaradt “Tippek és Trükkök” sorozatunkat. Illetve készülőben van egy másik már valószínűleg régen elfeledett téma újraélesztése is, úgyhogy ebben a hónapban is mindenképpen érdemes lesz velünk tartani.
Ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több embert el tudjunk érni. Ha nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor iratkozzatok fel a WordPress felületén keresztül, vagy like-oljátok a Facebook oldalunkat. Addig is, ha bármilyen kérdésetek, javaslatotok van, akkor írjatok nekünk az alábbi elérhetőségeink bármelyikén. Hamarosan találkozunk!
z újabb sorozatú 10, 20, és 100 Forintosok nyomása. Ezen címletek azonban csak kinézetükben változtak az évek során. 1970. augusztus 21-én került forgalomba egy újabb bankjegy a sokak által jól ismert “Ady Endrés 500-as”.
március 25-én, ez volt az 5000-es.
M & D's Blog 