B738 – M & D's Blog

Volt egyszer… Egy Magyar Légitársaság

2017. február 3.2017. február 4. Szutor Márk által, Légitársaságok, Mérföldkövek, Megemlékezés kategória

Sziasztok! A ma reggeli témánk egy kicsit szomorú hangvételű, hiszen pontosan öt évvel ezen cikkünk megjelenése előtt.

Magyarország elveszített egy nagymúltú társaságot, illetve egy olyan vállalatot, amelynek az alkalmazottai szinte családtagként tekintettek egymásra.

A mai nap során a Magyar Légiközlekedési Vállalat történetét elevenítjük fel újra. Tartsatok velünk.

Következzen hát, egy közel 70 évet felölelő történelemóra.

A második világháború lezárása után Európa romokban hever, a Magyar légiközlekedésért addig felelős Aero Rt. a Magyar Aeroforgalmi Rt, valamint a Magyar Légiforgalmi Rt. működése a végéhez ért, hiszen ezek a társaságok nem tudtak a háború utáni időkben érvényesülni.

1946. március 29-én érkezett meg a változás szele, ezen a napon ugyanis a Magyar-Szovjet Polgári Légiforgalmi Részvénytársaság megkezdte a működését, és még ugyanezen év augusztusában megérkeztek a légitársaság első repülőgépei. A flotta már, ha ezt nevezhetjük így, összesen öt darab Li-2-es utasszállító alkotta, és a légitársaság ekkor még a budaörsi reptérről üzemeltette a járatait.

A Maszovlet eleinte csak és kizárólag belföldi járatokat üzemeltetett, Budaörs és Debrecen, Szombathely, Győr, valamint Szeged között. Majd az elkövetkezendő években megnyitották az újabb útvonalaikat Miskolcra, Pécsre, Békéscsabára, Kaposvárra, Zalaegerszegre, illetve Nagykanizsára.

Az első külföldi járat melyet a társaság gépe repült Bukarestben szállt le, azonban ez még nem menetrendszerint közlekedett. A nagyközönség számára is elérhető első nemzetközi útvonalat azonban az igazgatótanács döntése alapján Prágába indították el.

És bár még mindig nem beszélhetünk valósan a MALÉV-ról.

Hiszen egészen 1954. november 25-éig a Szovjetunió részesedést élvezett a Maszovlet-ben. Melynek egy Moszkvában aláírt szerződés értelmében a magyar kormány megvásárolt, és november 26-án megalakult a Malév.

Az átalakítások után a légitársaság továbbra is csak a prágai, illetve a már meglévő belföldi járatait üzemeltette. Majd 1956. június 5-én ismét megtört a jég, és először indított járatot a Nyugat-Európába, pontosabban Bécsbe a Malév. Mindeközben megnyílt a Ferihegyi repülőtér is, ahonnan már több járat is elérhetővé vált a KLM-nek köszönhetően, így az utazóközönség számára már nem csak Prága, Bécs, és a különböző belföldi helyszínek, hanem Amszterdamba, és Kairóba is lehetőségük volt elutazni. Már persze, aki akkor megengedhette magának az efféle luxust.

Az 1956-os forradalom leverése után természetesen a magyar légiközlekedés is olyan utasítások irányítása alá került, ami kis híján ellehetetlenítette a működést.

A forradalom utáni évek

Nos itt következett be két sajnálatos esemény a társaság életében. Amikor is 1961. augusztus 6-án a HA-TSA lajstromjelű Douglas DC-3-asa lezuhant az Erzsébet királyné utca, és a Róna utca kereszteződésében. Összesen huszonhárom utas, négy főnyi személyzet, és három járókelő halálát okozva.

1962. november 23-án a Le Bourget reptér közelében történt meg a második olyan eset, ami úgy szintén emberéleteket követelt. Ekkor a HA-MOD lajstromjelű Ilyusin Il-18-ast, és a fedélzetén tartózkodó tizenhárom utast, és nyolc fős személyzetét érte el a végzete. A fellelhető információk szerint a gép a megközelítés során alacsony sebessége miatt átesett.

És egészen 1963. szeptember 24-ig nem közlekedett Malév gép nemzetközi viszonylaton. Majd aznap minden megváltozott amikor a Budapest – Kairó járattal megnyitotta az első Európán kívüli magyar repülőjáratot. Még ugyanebben az évben megszűntették a belföldi járatok nagy részét. Köszönhetően annak, hogy a társaság leselejtezte a Li-2-es típust, és az újonnan megjelent Il-14-esekre váltott.

Nem sokkal később kerültek be a flottába az Ilyusin Il-18-asok melyekből néhány példányt még ma is meg lehet tekinteni a Budapest Airport mellett található Aeroparkban, illetve a Szolnok melletti Rákóczifalván található repülőgépmúzeumban.

Az ennél is nagyobb mérföldkőhöz azonban 1968. december 22-én jutott el a cég. Amikor is megérkezett a Malév kötelékébe az első sugárhajtóműves gép is, egy Tupoljev Tu-134-es képében.

A fentebbi típusok azonban már jóval hosszabb életűek voltak a társaság törénetében, mint a Li-2-esek. Ettől függetlenül előbb-utóbb elkezdtek megjelenni a már jóval fejlettebb Tupoljev Tu-154B2-es repülőgépek a Ferihegyi Repülőtér betonján.

Mely a pilóták, mérnökök, és karbantartók elmondásai szerint egy igazi igásló volt. És szinte lehetetlen volt olyan helyzetet találni, ami egy kicsit is megviselte volna a gépet. Sajnos azonban a fent említett balesetek mellett ezt a típust sem kerülte el a szerencsétlenségek sora.

Ezek közül a legismertebb talán a Malév 240-es Budapest – Bejrút járatának tragédiája. A járatot a HA-LCI lajstromjelű Tupoljev Tu-154B2-es típusú repülő üzemeltette. A gép ugyanis körülbelül 12 kilométerrel a repülőtértől a tengerbe zuhant. Azonban szemtanúk, illetve az esetet követő vizsgálatok gyors és alaposnak nehezen nevezhető mivoltából ítélve nem tartott sokáig amíg el kezdett terjedni az a közhiedelem, miszerint a gépet lelőtték. Az igazság, a bizonyítékok, és a magyarázat pedig továbbra is a tenger fenekén fekszenek.

Az esetről készült nem éppen fiatal dokumentumfilmet alább tekinthetitek meg.

https://www.youtube.com/watch?v=Wnhc2yYWmcQ

Illetve itt beszúrnék még egy videót, mely az HÍR TV Retrográd c. műsorából származik. És Retúrjegy a félmúltba alcímmel került megjelenítésre.

https://www.youtube.com/watch?v=zAiFyLBRLTA

A szovjet gyártmányú repülőgépek természetesen sokáig alkották a Ferihegyi, és sok más európai a Malév által elérhetővé tett repülőterek képét. Azonban 1988. november 18-án, ha csak fokozatosan is, de a légitársaság megkezdte ezek cseréjét a fejlettebb, és gazdaságosabb típusokra. Ezeknek a megállapodásoknak köszönhetően került a céghez az első Boeing 737-200-as.

Még ugyanebben az évben született meg a Malév, utolsó máig is jól ismert logója, melynek tervezője Zsótér László volt. A népszerű reklámzene is úgy szintén 1988-ban készült, mely Presser Gábor szerzeménye.

1993. május 10-én szolgálatba állt az első szélestörzsű repülő is a flottában. Mely nem volt más, mint a HA-LHA lajstromjellel ellátott Boeing 767-200ER. Aminek köszönhetően a Malév beléphetett a hosszútávú járatokat üzemeltető légitársaságok piacára. Lehetőséget biztosítva a közvetlen Budapest – New York járatokkal az utazóközönségnek arra, hogy egy mindössze tíz órás úttal érhessék el az USA Keleti-partját.

1995-től aztán elkezdődött a szovjet gyártmányú gépek kivonása, kezdve a Tu-134-esekkel, melyeket a Fokker 70-es típus váltott. És 2001-ben repült utoljára a kék orrú Tu-154-es. Majd 2003. február 7-én következett be egy újabb mérföldkőnek mondható változás. Amikor is a légitársaság megállapodást írt alá a Boeing 737NG (Next Generation) családjára. Melyek közül összesen 18 darab került a Malévhez. A legkisebb B737-600-astól, a még máig is nagyon sikeres B737-800-asig bezárólag.

Az első B737NG hazahozásáról készült riport az alábbi videón tekinthető meg

A jeles eseményt, illetve a géppark komplett cseréjét mindezek után több más siker követte.

A Malév 2006. november 22-én hivatalos meghívást kapott a oneworld szövetségbe, majd 2007. április elejétől annak teljes jogú tagja lett. Ami manapság sem kis szó, hiszen olyan kiváló társaságok a tagjai a oneworld-nek, mint a British Airways, a Qatar Airways, az American Airlines, a Royal Jordanian, és még másik 11 szereplő, akik a legjobbak között vannak a légiközlekedésben.

És ez a Magyar Légitársaság eredményein is meglátszott. 2010-ben ugyanis a Malév elnyerte a legjobb Kelet-Európai légitársaság díját a World Airline Awards-on.

A légitársaság közel 3 millió utast szállított évente 23 ezer járatpáron, eközben 2600 munkavállalót foglalkoztatott. A törzsutasok számára a vállalat a Duna Club nevű programot működtette. És a 2011-es nyári menetrendi időszakban már 32 ország 52 városába, code-share partnereivel együtt pedig 37 ország 83 városába közlekedtetett menetrend szerinti járatokat.

Majd elérkezett amire senki sem számított.

A nemzeti légitársaság 2012. február 3-án reggel 6 órakor repülési tevékenységét felfüggesztette.

Innentől kezdve pedig már csak könnyes szemekről, hitetlenkedő dolgozókról, és szerintem joggal mondhatom, hogy egy hitetlenkedő országrról szóltak a hírek. Rengeteg megemlékezés, rengeteg olyan rövid dokumentumfilm, és olyan mű született amely feldolgozta az esetleges okokat a leállás mögött. Úgy érzem azonban egyik sem adja át annyira azt a hangulatot ami a cégnél uralkodott, mint az alábbi videó. Melyben a pilóták, és a légiforgalomirányítók közötti utolsó forgalmazások hallhatóak.

Én pedig köszönöm, hogy erre a rövid, de talán annál tartalmasabb cikkre ezen a reggelen velünk tartottatok!

Reméljük, hogy tetszett az az összeállítás, megemlékezés amit nektek készítettünk. És bár sokszor írjuk le, és sokszor mondjuk azt, hogy amennyiben igen, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg. Most azonban ezt mindennél komolyabban kérjük.

Nem mi leszünk az egyetlenek. És nem mi leszünk valószínűleg az elsők sem abban, hogy ezen a napon budapesti idő szerint reggel 06:00-kor megjelenítsünk egy ilyen cikket. A megosztásokat azonban most egy olyan dolog miatt kérjük, ami talán már soha sem adatik meg.

Volt egyszer… Egy Magyar Légitársaság!

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

M&D’s Blog Utazási Kisokos: Félsz a repüléstől? Segítünk!

2015. május 25.2017. április 8. Szutor Márk által, Légitársaságok, M&D's Blog Utazási Kisokos, Utazás kategória

Sziasztok!
Sorozatunk előző részében már átbeszéltük az árakat, most beszéljünk egy kicsit a félelemről, és azokról az ellenérzésekről ami rátör az emberre egy-egy út előtt.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert mielőtt repülőre kéne ülnöm, nem a félelem, hanem az öröm fog el.

Szeretek repülni, és volt lehetőségem az elmúlt évek során megannyi légitársasággal, és megannyi típuson repülni.

A Boeing 737-600-astól kezdve, a Fokker 70-es, és Fokker 100-as típusokon át, a B737-800NG (Next Generation) gépeken keresztül. Míg végül eljutottam az előbbi gép legnagyobb konkurenséig, az Airbus A320 családig, és ezek közül is volt alkalmam megfordulni az Airbus A319, Airbus A320, és Airbus A321 fedélzetén, majd végül megérkeztem a Bombardier Dash 8-400, illetve a Boeing 767-300 gépekig.

Bár mindegyik típus valamiben különbözik a felsorolásban az előtte lévőtől, az alapok, hogy mi az ami miatt repül a gép, és mi az ami befolyásolja mindegyiket teljes mértékben ugyanazok.

Tudom a legtöbb esetben a félelem abból ered, mikor repülőre ülünk, hogy nincs kontrollunk az események fölött, és éppen emiatt egy kicsit idegesebbek vagyunk már az utazás kezdetekor. Valószínűleg egy-egy ilyen túra előtt lelkiekben rákészül az ember, hogy egy kicsit kevésbé legyen rossz az út. Így tehát felhívnám a figyelmet a légi katasztrófák című kiváló műsorra.

Hiszen általában azoktól a dolgoktól félünk, amiket a sorozat dokumentált. Azonban mivel a repülés egy nagyon gyorsan fejlődő, és egyre több embert kiszolgáló iparág, hidd el amiket felsoroltak hibákat abban a sorozatban, azokat már minden gyártó kijavította a gépein. Sőt lehet, hogy némelyik típus amit ott bemutattak már nem is repül. De lendüljünk is túl ezen, íme egy pár tipp, hogy ha magát az érzést nem is tudjuk elfeledni, akkor legalább az utazás egy kicsit kényelmesebb legyen.

A járat időpontja.

Nos amennyiben minél kényelmesebb utat szeretnél magadnak, akkor mindenképpen a kora reggel (esetlegesen nagyon későn este) induló járatokra foglalj helyet, mivel ilyenkor még a földfelszín relatíve hideg, így a felszálló levegő kevéssé turbulens, ezáltal sokkal simább, és kellemesebb lesz az utazás.

Az ülőhely kiválasztása.

Amennyiben van lehetőséged arra, hogy ülőhelyet válassz a gépen akkor próbálj meg a szárny közelébe ülni, mivel a gép gravitációs középpontja itt van, így itt mozog a legkevésbé. WizzAir, easyJet, British Airways, Air France, Lufthansa, Budapestről induló járatai esetében, ez a 8-iktól a 14-ik sorig bármelyik hely. Ryanair, KLM, (néha Jet2), és bármelyik Boeing 737-800-assal repülő társaság esetében pedig a 12-iktől a 16-ik sorig bármi.

Tanácsot persze a http://www.seatguru.com/ weboldal tud adni olyan esetekben, amikor az adott társaság nem a fent említettek közé tartozik, vagy éppen a menetrendben nem Airbus A320-232, vagy Boeing B737-800 szerepel.

Amit itt még mindenképpen meg szeretnék említeni, nincs olyan, semelyik gép esetében sem, hogy legbiztonságosabb hely. Erre felhívnám a figyelmet mindenképpen, hogy ha bármilyen váratlan esemény bekövetkezik és valamilyen oknál fogva megsérül a gép, ülhetünk mi középen, vagy éppenséggel bizonyos weblapok által biztonságosnak vélt helyen, de ki tudja, hogy akkor és ott kinek kedvez a szerencse.

Egyéb körülmények.

Légörvények:

Igen tudom, nem éppen jó érzés amikor 35.000-39.000 láb magasan egyszer csak úgy érzed, hogy egy rántás kíséretében elindulsz lefelé, én kifejezetten élvezem, de ez már más kérdés. A légörvények alapvetően nem veszélyesek, és a pilóták sem attól félnek, hogy leszakad a szárny. Azért próbálják meg elkerülni a légörvényeket, mert szimplán idegesítő számukra, ha folyamatosan hintáznak.

Villámok

Valószínűleg a legrosszabb élménye lenne annak az a reggel, amikor a nem túlzottan várt utazás reggelén még ráadásul, dörög, villámlik, és szakad az eső. Nos emiatt sem kell aggódni, a hajtóművek kibírják a vizet, erre lettek kiképezve. A felszállás ugyan egy kicsit kevésbé lesz intenzív, hiszen vízen gyorsítani nem szabad nagyon intenzíven. Majd ahogy felszáll a gép hirtelen minden elcsendesedik, egy villanás látszódik egy pillanatra, majd fülsiketítő zaj, és vége. Nem, még mielőtt félre értés esik nem az utazásnak, csak annak a pillanatnak amikor a gépünkbe villám csapott. Nem kell megijedni ettől, minden gép úgy van megépítve, hogy kibírjanak ekkora mértékű elektromos kisülést, és el is vezessék azt.

Igazából rengeteg minden lenne, amit még fel lehetne sorolni, amik mindenképpen jó tanácsként szolgálnak, de mivel minden kérdésre egy cikkben úgy sem tudok válaszolni, így ha bármi felmerül bennetek, akkor azokat kommentként írjátok le nyugodtan!

Ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több embert elérhessünk. Ha szeretnétek értesülni további akciós ajánlatokról, a heti hírekről, illetve minden egyéb tartalmunkról, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, vagy kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.

Szutor Márk

Az eddigi legjobb utazásom.

2015. március 17.2017. április 3. Szutor Márk által, Uncategorized kategória

Sziasztok! Ismét kedd, és így ismét a cikkírásé a főszerep.

Ne haragudjatok, amiért a már beharangozott, vlog indítás, és a hosszú élménybeszámoló, még nem jelent meg, de technikai problémáim akadtak, így a késedelemért elnézést kérek. Ezen hiányosságot mihamarabb pótlom majd.

Miközben a metrón ülök, sajnos nem utoljára, és figyelem az elsuhanó tájat, jövök rá, hogy igazából semmilyen témával nem készültem.

Ez persze blognál elég furán hangzik, hiszen míg egy videóban megoldható, hogy random beszéljek valamiről, itt azért jó lenne, ha lenne összefüggés. És mivel a már általam is nagyon várt cikk az utazásról szól valamilyen téren, így beszélgessünk egy kicsit az utazásról.

Kis korunktól fogva mindannyian valamilyen szinten hozzá szoktunk ahhoz, hogy bizony egy kicsit sétálni kell valahova, hogy aztán fel szálljunk a buszra, hogy megint sétáljunk egy kicsit, és végül megérkezzünk.

Soha sem voltam rossz utazó, legalábbis anyuék elmondása szerint, ha vonattal mentünk valahova szinte azonnal elaludtam amint mozgásba lendült a szerelvény, ha buszoztunk, akkor alig bírtak rávenni arra, hogy aludjak, de csendben voltam, és bár közösen csak egyszer repültünk, azt tudom, hogy akkor nem éreztem túl jól magamat. Iszonyatosan fájt a fülem azon az úton Tunézia felé, de ettől függetlenül ezt is átvészeltem valahogy.

Mindezek után hosszú évek teltek el úgy, hogy vonaton töltöttem legalább egy napot minden második héten, és majdnem minden reggel buszon, majd villamoson, majd 2011-ben ismét repülőn, eddigre már a repülés legnagyobb szerelmeseként, így tehát mire elérkezett a főiskola, már nem igazán jelentett gondot az, hogy napi egy-másfél órát üljek a BKV valamelyik járatán, majd mindezek után még kétszer ennyit a MÁV Kelenföld – Dunaújváros – Kelenföld viszonylaton közlekedő szerelvényein.

Eddigre persze sok minden megváltozott, se autóban, se vonaton, se buszon nem tudtam aludni. Előfordult persze egy-egy kivétel, de ezeket leszámítva az utazásaim többséget igyekeztem úgy eltölteni, hogy az valamilyen szinten hasznos legyen, vagy, ha hasznos nem is, akkor kiélvezzem minden pillanatát.

A főiskolára való ingázás a második félévben hozta meg az eredményt, és elkezdtem a könyvemet írni, ami azóta már-már félkész állapotba került. De a legjobb utam beleértve a nemrég megtett Newcastle-London-Budapest-Érd-Budapest-London-Newcastle-t is, mégsem ez volt.

Az eddigi legjobb, és azóta is legemlékezetesebb utam 2013. augusztusában történt, mikor is Görögországba mentem.

2013. július 1.

Fáradt, de ettől függetlenül is valamilyen szinten éber vagyok, ahogy ülök a számítógép előtt, és éppen leszálláshoz készülődök az Eleftherios Venizelos International Airport 21L kifutójára, egy Airbus A321-al. Nem, még mielőtt félreértés történik nem törtem fel a CIA műholdjait, és nem azokon keresztül irányítom az egyik levegőben levő gépet. Szimplán csak az Aegean Airlines 866-os járatának minden mozzanatát követem végig a Flight Simulator X-ben.

Alig pár perccel a kapuhoz történő érkezés után, már zárom is be a programot, és kezdek el keresgélni a skyscanner weboldalán Budapest – Kos (LHBP – LGKO) viszonylaton.

Egyik eredmény sem kecsegtet éppen túl sok jóval. Nem csodálom, hiszen nyár van, itt a turista szezon, és minden légitársaság legalább 40%-os áremelést hajtott végre a járatain. De mikor egy oda-vissza útért a legolcsóbb opcióval is 160.000 Forintos árakat találok akkor kapok csak sokkot.

Órákig próbálkozom azzal, hogy valami elfogadható eredményt találjak. Végig böngészve az összes low-cost légitársaság honlapját. Mindenki tökéletes árajánlatokkal bombáz, épp csak az átszállási idők, vagy éppenséggel az indulási idők nem a legjobbak. A szokásos szisztéma szerint alakul persze mindegyik járat, vagy kora reggel indul, vagy késő este, így tehát egy nap az mindenképpen utazással telik, abból a 10 napból, amit szabadságként foglaltam le.

Eszembe jut persze, hogy nem csak Budapest létezik a világon, így már keresem is a többi lehetséges megoldást. Sajnos Bécs csak annyival olcsóbb, mint amennyibe a vonatjegy kerülne kijutni oda, és vissza, így ez elsőként esik ki a sorból. Pozsony úgy szintén hasonló. Eszembe jut még persze Kolozsvár, Zágráb, és gyakorlatilag az összes környező nagyváros, ahonnan esetlegesen esélyes lenne repülnöm relatíve olcsón, de semmi.

Kezdem egyre inkább el kötelezni magamat a WizzAir, azon belül is, a WizzAir Budapest – Rodosz (LHBP – LGRP) járata iránt. De ez sem az igazi.

Pár napnyi keresgélés, és diskurzus után villámcsapásként ér a gondolat, hogy volt mindig is egy város, ahova el akart vinni anyu. Ez pedig Prága. Azonnal megnyitom a Skyscanner weboldalát, és kezdem is a keresgélést a Prága – Kos (LKPR – LGKO) viszonylaton. Szinte sokkos állapotban ülök a monitor előtt, mikor meglátom, hogy gyakorlatilag 100.000 Forinttal olcsóbban jutok el az úti célomhoz, sőt mi több, közvetlen járattal, egy Boeing B737-800NG fedélzetén.

Rendben, rendben ez szép és jó, már csak Prágába kell eljutnom valahogy. Első gondolatom természetesen a Volánbusz, hiszen most már több mint egy éve azzal járok Dunaújvárosba, és vissza Budapestre, és bár jó ajánlataik vannak, azért több mint 10 órát buszon ülni mégsem szeretnék.

Eszembe ötlik persze a MÁV nemzetközi szolgáltatása, és láss csodát, nem csak, hogy olcsóbban, de gyorsabban is visz el Prágába a vonat, mint a busz, így másnap azonnal a Keleti Pályaudvar felé veszem az utam, hogy megvegyem a vonatjegyemet. Kicsit ellentétes érzések kavarognak bennem persze, hiszen nem egyszer hallottuk már azt, hogy nemzetközi szerelvény külföldi késes miatt nem érkezett meg időben a célállomására, és bár ezzel még nincs is gond, de Prága, az ottani tömegközlekedés, az jó nagy kérdőjel. Google Maps nyitva, késés belekalkulálva a számításokba. Praha, Hlavni Nadraźi – Vaclav Havel International Airport útvonal megtervezve. NAGYSZERŰ. Legrosszabb esetben is 40 perc az út, így bőven check-in előtt oda érek a reptérre.

Majdnem másfél hónap eltelik, mire oda jutok, hogy immáron a vonaton ülök.

Augusztus 12-ét ír a naptár, reggel helyi idő szerint 05:25 van, mikor a szerelvény ki gördül Budapest-Keleti pályaudvarról. És tudom, hogy alig hét óra múlva már Csehországban leszek. Természetesen a még júniusban a Google Maps-en betervezett késes a való életben is beigazolódik, (jó öreg Murphy bácsi legnagyobb örömére), így 13:00-kor szállok le a vonatról, és kezdem el keresni a buszmegállóhoz vezető utat.

Mire megtalálom eltelik még fél óra, és szerencsére szinte azonnal jön is a busz. Ahogy a reptér felé veszem az irányt, gyorsan elkezdek telefonálni, hogy tudassam mindenkivel, hogy megérkeztem Prágába, és úton vagyok a reptérre. Ahogy megérkezem félig meddig vegyes érzésekkel lépek be a Terminál épületébe, végtére is nem Ferihegy 2A-n vagyok, még csak nem is Magyarországon. (Na igen, ekkor még kilátásban sem volt Anglia)

Ahogy sorba állok a check-in pultnál, úgy egy picit elfog az aggodalom, hiszen mindenki más útlevéllel, és több mint tíz oldalas paksamétával áll sorba, míg én egy darab személyi igazolvánnyal, és egy A4-es lappal. A határőr is érdekesen néz rám, majd végül nyom egy pecsétet a papírra, a kezembe nyom egy beszállókártyát, és kellemes utazást kíván.

Ahogy át megyek a biztonsági ellenőrzésen, és már a váróban vagyok realizálódik bennem, hogy még azt se tudom, hogy hol ülök. Telefon a kézben, Wi-Fi be. Google: B738NG seating plan. Mikor meglátom, hogy mit is jelent a 15C, akkor kezdek el nagyon örülni. Más általában fizet ezért a helyért, főleg egy low-cost társaság esetében, én pedig most ingyen megkaptam. Ahogy sorba állok a D4-es kapunál, úgy leszek figyelmes egy B747-400-as vonalaira, majd megnyitják a kaput, és már szállok is be.

A gépen mindenki hatalmas mosollyal köszönt mikor felszállok, majd ahogy végig nézi a személyzet az utas listát, úgy egyszer csak egy ismerős hangra leszek figyelmes. – Jó napot kívánok – hallatszik egy erőteljes férfi hang a személyzet irányából. Majd egy még nagyobb mosoly kíséretében nyújt kezet a kapitány, akivel még beszélgetek egy kicsit, mielőtt leülnék a helyemre.

Persze nem tudom megállni, hogy ne nézzek be egy kicsit a hőn áhított, fülkébe. De a pillanat hamar elmúlik, hiszen a személyzetnek készülődnie kell az indulásra.

Fél óra késéssel szállunk fel, majd amint elérjük a 39.000 láb magasságot, hirtelen a frissen sült hús, és a rizs illata csapja meg az orrom, hát mindenre számítottam csak erre nem. Hamarosan fel szolgálják a menüt, és a kávét, majd ahogy közeledünk a görög szigetvilág felé, úgy lesz egyre sötétebb odakint, és egyre közelebb érzem magamat a nagy pillanathoz. A bal oldalon egyszer csak megjelenik a leszállópálya vörös jelzőfényekkel tarkított sziluettje, és a fehér középvonal, majd egy éles bal fordulóval már irányba is állunk. Szinte hallom a fejemben, az annyiszor a szimulátorban hallott irányító hangját, ahogy a SmartWings 1124-es járatának megadja a leszállási engedélyt, és végül egy apró huppanással földet érünk. Ahogy begurulunk a kapuhoz, fénysebességre kapcsolok, mivel van tíz percem elérni a buszomat, máskülönben be kell taxiznom Karadmaina központjába, és nem sok kedvem van €2,5 helyett, €50-et fizetni.

A görög mentalitás ment meg ettől, mivel a busz is késve érkezik meg, így pedig a pénztárcám megmenekül egy hatalmas kiadástól. Mire beérek a városba, már 22:00 van, és ekkor hasít belém egy másik gondolat, mégpedig az, hogy a francba is, én el fogok késni. Rövid gondolkodás után persze rájövök, hogy mostanra a telefonom át állt az itteni időzónára, így még több mint másfél órám van, hogy oda érjek a megbeszélt helyre, ami hol is van?!

Szerencsére a szállásadóm útba igazít, így az időbeosztásomba még egy gyors zuhany is belefér.

Izgatottan indulok el felfedezni a sziget egyik kis városát, majd egy pár perc múlva megérkezik a várva várt busz, és elérkezik a várva várt pillanat, de hogy ezután mi történt, azt már nem kell mindenkinek tudnia.

Ha olcsó, és megbízható légitársaságot kerestek a nyaraláshoz, akik a többi low-costhoz képest, kimagaslóan jó szolgáltatást nyújtanak, én mindenképpen javasolnám nektek a SmartWings szolgáltatásait. Budapestről általában Tunézia az úti céljuk Travel Service Hungary névvel.

Az elérhetőségeiket lejjebb megtaláljátok.

Smart Wings / Travel Service Airlines
Callsign: QS/TVS
Hub Airport: Prague, Vaclav Havel International Aiport, (PRG/LKPR)
Weboldal: http://www.smartwings.com/

Remélem hogy ezt a cikket is élveztétek. Ígérem hamarosan a másik is elkészül!

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több embert elérhessünk. Ha szeretnétek értesülni további akciós ajánlatokról, a heti hírekről, illetve minden egyéb tartalmunkról, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, vagy kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.

Szutor Márk

Az eddigi legjobb munkahelyem.

2014. december 1.2019. január 23. Szutor Márk által, Uncategorized kategória

Kevesen mondhatják el magukról azt, hogy szeretnek bejárni dolgozni, azt pedig különösen kevesen, hogy élvezik azt amit csinálnak.

Bár mindig is szerettem dolgozni járni, mivel ez is csak az előrehaladásomat szolgálta, azonban azt már én sem tudtam elmondani egészen 2014. május végéig, hogy szeretem is azt, amit csinálok.

Átlagos szombati nappal indult a hétvége, mikor is Érden ébredtem, az egyik legjobb barátomnál, egy közel 60 kilométeres biciklizés után.

Mivel az idő nem volt éppen a legjobb, viszont a biciklimet se akartam ott hagyni nála, így amellett döntöttem, hogy vonattal megyek vissza Budapestre, hátha el tudom kerülni az esőt.

Ahogy begördült a szerelvény, abban a pillanatban csörrent meg a telefonom, így gyorsan felpakoltam a vasat a vonatra, és már fel is kaptam a telefont. Jó napot kívánok – szólt bele egy távolról ismerős hang a vonal másik végén a telefonba. – Szutor Márkot keresem. – Én lennék az – válaszoltam gyorsan, majd beszélgetésbe elegyedtünk, elmondta, hogy megüresedett egy pozíció a cégnél, ahova még hónapokkal azelőtt beadtam az életrajzomat, és ha még mindig aktuális számomra a dolog, akkor a hétfői nap folyamán menjek be, hogy átbeszéljük a részleteket.

Hétfőn tehát első utam a Duna Plaza második emeletére vezetett, ahol találkoztam leendő főnökömmel/kollégámmal. Majd azonnal be is dobott a mély vízbe, hogy lássa, mit is tudok művelni egy Boeing 737-es szimulátorban.

Nos az eredmény kommentálása helyett, inkább beszúrok egy videót, ami ugyan nem ezen a napon készült, de jól szemlélteti, hogy mi is volt életem legjobb munkahelye.
Jó szórakozást!

Amennyiben pedig Ti is szeretnétek megtalálni a legjobb munkahelyeket, és pozíciókat Magyarországon, úgy szeretnénk figyelmetekbe ajánlani a hu.jooble.org weboldalt. Mely az álláskereső portálok kategóriájában a második helyet foglalja el világviszonylatban, mind a látogatottság, mind az elérhető hirdetések száma szerint.

Köszönjük, hogy ismét velünk tartottatok! Sziasztok!

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

Címke: B738

Volt egyszer… Egy Magyar Légitársaság

Sziasztok! A ma reggeli témánk egy kicsit szomorú hangvételű, hiszen pontosan öt évvel ezen cikkünk megjelenése előtt.

Magyarország elveszített egy nagymúltú társaságot, illetve egy olyan vállalatot, amelynek az alkalmazottai szinte családtagként tekintettek egymásra.

A mai nap során a Magyar Légiközlekedési Vállalat történetét elevenítjük fel újra. Tartsatok velünk.

M&D’s Blog Utazási Kisokos: Félsz a repüléstől? Segítünk!

Sziasztok!
Sorozatunk előző részében már átbeszéltük az árakat, most beszéljünk egy kicsit a félelemről, és azokról az ellenérzésekről ami rátör az emberre egy-egy út előtt.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert mielőtt repülőre kéne ülnöm, nem a félelem, hanem az öröm fog el.

Szeretek repülni, és volt lehetőségem az elmúlt évek során megannyi légitársasággal, és megannyi típuson repülni.

Az eddigi legjobb utazásom.

Sziasztok! Ismét kedd, és így ismét a cikkírásé a főszerep.

Ne haragudjatok, amiért a már beharangozott, vlog indítás, és a hosszú élménybeszámoló, még nem jelent meg, de technikai problémáim akadtak, így a késedelemért elnézést kérek. Ezen hiányosságot mihamarabb pótlom majd.

Miközben a metrón ülök, sajnos nem utoljára, és figyelem az elsuhanó tájat, jövök rá, hogy igazából semmilyen témával nem készültem.

Az eddigi legjobb munkahelyem.

Kevesen mondhatják el magukról azt, hogy szeretnek bejárni dolgozni, azt pedig különösen kevesen, hogy élvezik azt amit csinálnak.

Bár mindig is szerettem dolgozni járni, mivel ez is csak az előrehaladásomat szolgálta, azonban azt már én sem tudtam elmondani egészen 2014. május végéig, hogy szeretem is azt, amit csinálok.

Átlagos szombati nappal indult a hétvége, mikor is Érden ébredtem, az egyik legjobb barátomnál, egy közel 60 kilométeres biciklizés után.

Szutor Márk

Balogh Dániel

Samu György

Téglás László

Sziasztok! A ma reggeli témánk egy kicsit szomorú hangvételű, hiszen pontosan öt évvel ezen cikkünk megjelenése előtt.

Magyarország elveszített egy nagymúltú társaságot, illetve egy olyan vállalatot, amelynek az alkalmazottai szinte családtagként tekintettek egymásra.

A mai nap során a Magyar Légiközlekedési Vállalat történetét elevenítjük fel újra. Tartsatok velünk.

Megosztás:

Sziasztok! Sorozatunk előző részében már átbeszéltük az árakat, most beszéljünk egy kicsit a félelemről, és azokról az ellenérzésekről ami rátör az emberre egy-egy út előtt.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert mielőtt repülőre kéne ülnöm, nem a félelem, hanem az öröm fog el.

Szeretek repülni, és volt lehetőségem az elmúlt évek során megannyi légitársasággal, és megannyi típuson repülni.

Megosztás:

Sziasztok! Ismét kedd, és így ismét a cikkírásé a főszerep.

Ne haragudjatok, amiért a már beharangozott, vlog indítás, és a hosszú élménybeszámoló, még nem jelent meg, de technikai problémáim akadtak, így a késedelemért elnézést kérek. Ezen hiányosságot mihamarabb pótlom majd.

Miközben a metrón ülök, sajnos nem utoljára, és figyelem az elsuhanó tájat, jövök rá, hogy igazából semmilyen témával nem készültem.

Megosztás:

Kevesen mondhatják el magukról azt, hogy szeretnek bejárni dolgozni, azt pedig különösen kevesen, hogy élvezik azt amit csinálnak.

Bár mindig is szerettem dolgozni járni, mivel ez is csak az előrehaladásomat szolgálta, azonban azt már én sem tudtam elmondani egészen 2014. május végéig, hogy szeretem is azt, amit csinálok.

Átlagos szombati nappal indult a hétvége, mikor is Érden ébredtem, az egyik legjobb barátomnál, egy közel 60 kilométeres biciklizés után.

Megosztás:

Szutor Márk

Balogh Dániel

Samu György

Téglás László

Sziasztok!
Sorozatunk előző részében már átbeszéltük az árakat, most beszéljünk egy kicsit a félelemről, és azokról az ellenérzésekről ami rátör az emberre egy-egy út előtt.