Újabb látogatásom Magyarországon 1. nap

Sziasztok! Remélem, hogy jól vagytok, és remélem, hogy minden rendben?! Részemről biztosan, ugyanis ismét elérkezett az a nap, amikor újra buszra ülök, majd kb egy nappal később repülőre, és kivételesen nem a British Airways szolgáltatásait élvezem majd.

Hanem a megabus Newcastle – Bristol járatát (már amennyire azt élvezni lehet) Majd onnan immár unokatestvéremmel együtt a RyanAir FR8206-os járatát is. Legalábbis ez volt a terv egészen addig a pillanatig, amikor a buszom tervezett indulása lett volna. Na lássuk, hogy mi lesz ebből.

2016. március 7. 15:30, John Dobson Street, Newcastle upon Tyne

Most nyilván felmerülhet bennetek a kérdés, hogy egyrészt mi az, hogy megabus, meg Ryanair? Hogyhogy nem British Aiways?

És jogos, mindegyik kérdés jogos. De mint tudjátok nem vagyok a fapados légitársaságok ellen. Attól függetlenül, hogy nem egyszer azért köszörültem a nyelvemet rajtuk. Ettől függetlenül, néha-néha egy ilyen szükséges rossz élményt megéri bevállalni, ha mást nem azért is, hogy utána ne egyedül utazzak tovább.

Legalábbis ekkor még úgy nézett ki, hogy nem fogok egyedül utazni, és minden a legnagyobb rendben lesz, de nem valamiért Murphy gondolt egyet ismét, és jól elb@szta a napomat.

Azzal legalábbis mindenképpen, hogy a megabus rendszerét megkavarta egy kicsit, és a foglalásomat úgy tette semmissé, pontosabban inkább csak úgy változtatta meg, hogy nekem a Newcastle – London – Bristol útvonalon kell eljutnom a városba. Ez azonban két okból problémás. Az első az az, hogy az első busz az csak ma azaz március 8-án van. Illetve a cikk írásának időpontjában már csak volt 01:40-kor, amin persze már nem volt hely, és ha lett is volna, elég szűk hibahatárral érkeztem volna meg Londonba 07:30-ra (elvileg). Gyakorlatilag pedig, csak egy apró baleset, vagy az időjárás viszontagságai, ezt simán változtathatták volna akármire. Az első busz amire találtak nekem helyet az a 06:25-kor Newcastle-ből, a minden bokrot, és fát érintő M12-es járat lett. Amivel kereken kettőre érkezem Londonba. De hát kereken kettőkor már rég felszállt Bristolból a gép, szóval most itt a történet vége? Vagy most mi lesz ezzel?

IMG_0858

Hát a történetnek még a legelején sem vagyunk, annyi szerencsém volt, hogy a British Airways-nél volt egy elég szép mennyiségű törzsutas mérföldem, úgyhogy a legnagyobb szerencsémre ezek használatával a mai legutolsó gépre sikerült egy jegyet szereznem. Még csak nem is mondanám annyira rossznak ezt a váltást. Csak kicsit kényelmetlen.

Felhívni az airbnb-n lefoglalt lakás tulajdonosát, hogy akkor ne haragudjon, de mégsem kell a szoba. Próbálni visszakérni a jegyárat a Ryanair-től (na, hát szerintem ez az évszázad vicce lesz a Call Center-ükben). Majd mindezek után még mindezzel együtt alvás nélkül is maradni, hiszen 06:25-kor indul a busz. És hol máshol lennék jelen pillanatban, mint egy pub-ban, mivel úgy jöttem el otthonról, hogy oda ma már nem megyek vissza. Bepakoltam mindent amit tudtam/akartam, és gondoltam, hogy egyszerű napom lesz.

Mindezek után még ugye keresztül Londonon, ami a rémálom legkisebb része, ha azt nézem csak a metróra kell fel ülnöm. És még talán az előző magyarországi látogatásomban szereplő sajttortát is újra megkóstolom Heathrow Terminal 3-on. Ki tudja, ott talán még jobban csinálják?

Körülbelül ilyen indokokkal vigasztalom magamat jelen pillanatban, hiszen nem egészen ilyennek képzeltem a mai napot. És ez bosszant, mert ha ez az egész ilyen nehezen indult, vajon mi lesz majd, amikor oda érek?

Na, de lássuk a medvét, mit is kell ma csinálnom?

Mindez nem is sok 7 óra 35 perc (nettó) utazás.

Majd már csak ez a mondhatni rövid kiruccanás Londonban.

De ennél előrébb egyenlőre nem szaladnék.

Akárhogy is tartsatok velem a mai nap során is. Mint mindig amikor utazásról van szó. Cikkünk folyamatosan frissül a nap során. Az egyes update-ket a facebook oldalunk hozzászólás részébe felkerül tartalom jelzi.

De ezt talán már mondanom sem kell.

2016. március 8. 06:25, John Dobson Street, Newcastle upon Tyne.

Nos, most, hogy végre begördült a busz, és jó szokáshoz híven fűtés persze most sincs, szóval én, és rajtam kívül még nagyjából 65-70 utas fagy éppen halálra ahogy kigördülünk Sunderland-ből.


2016. március 8. 09:20,
 Leeds, Yorkshire.

Na, most hogy ide is sikerült megérkezni, és Middlesbrough óta végig beszélni az utat két

IMG_0868
Leeds Coach Station

helyivel, így most annyira nem is tűnik vészesnek ez az út. Persze annyi szerencsém nem volt, hogy Londonig jöttek volna velem, mivel csak át ugrottak egy kicsit vásárolni. És ennek megfelelően most maradt a zenehallgatás, és a további közel 5 és fél óra zötykölődés a fővárosig.

Egyelőre igazából ennyit tudok mondani, szerencsére a kávé amit éjjel ittam, és most ez a közel másfél – két óra folyamatos beszéd ez sokat segített azon, hogy éber maradjak. Ha esetleg történik valami érdekes út közben, akkor jelentkezem.

2016. március 8. 12:20. M1-es autópálya, Northampton és Milton Keynes között

A táj számomra kezd nagyon is ismerős lenni. Hiszen a tavalyi év során már annyiszor láttam a sziget ezen részét a levegőből, hogy azt két kezemen meg sem tudom számolni. A számtalan buszos túrát Londonba pedig inkább felejteni próbálom, mintsem emlékezni rá. De azért azok is sokat nyomnak a latba, és bár elég esélyesnek tartom, hogy már mindannyian láttatok autópályát, és mindannyian megtapasztaltátok annak minden előnyét, és minden hátrányát. Sajnos a jelenlegi kormány, illetve a vészesen közeledő új adóév miatt, a Londontól észak-dél tengelyen közlekedő utak többsége valamilyen szinten felújítás alatt áll. Ennek megfelelően nagyon szakaszos a haladás. Hiszen a munkásokat „óvni” kell attól, hogy nehogy bárki elüsse őket, stb. Tehát az 50 mérföld / órás sebességkorlátozás van érvényben a legtöbb helyen. Azt nem mondom, hogy ettől függetlenül hasonlóan unalmas dolog itt az ablakon kifelé bámulni. Mivel függetlenül attól, hogy a legtöbb esetben egy mondhatni U alakú mélyedésbe van süllyesztve az út a környező terephez képest. Attól függetlenül a néha-néha előbukkanó szélkerekek, kastélyok, ellátják az embert bizonyos mennyiségű érdeklődéssel, és mindig vár majd a következő ilyen alkalomra.

És amint van alkalmam feltölteni a videót. Akkor azt mindenképpen beszúrom majd ide.

2016. március 8. 14:00, Victoria Coach Station, Buckingham Palace Road, City of Westminster, London

Na, hát csodák-csodájára, az egész napos utazás és a várakozás után, most pontosan érkeztünk meg Victoria Coach Stationre. Majd innen az utazásom szerencsére nem egyedül folytatódott tovább, legalábbis Green Park-ig semmiképpen sem. Egy elveszett lélek ugyanis próbált tájékozódni, hogy hogyan tud eljutni Stansted-re, és mivel én voltam az utolsó a buszon, így mellém szegődött. Úgyhogy gyorsan átsétáltunk a Tube-hoz, majd mindezek után felszálltunk a Victoria Line-ra, amiről én Green Park-nál le is pattantam. Lévén, hogy nekem a Picadilly Line-ra ott át kellett szállnom, hogy ki érjek Heathrow-ra.

14:45 Green Park Tube Station, London

Na, hát most már aztán igazán célegyenesben vagyok, hiszen az egyetlen dolgom már csak annyi, hogy a tube-ra fel ülök, ami már gyakorlatilag itt is van, úgyhogy a következő megálló az már Heathrow Terminal 3

15:20, London Heathrow International Airport Terminal 3, London

IMG_0900Hát a Google Maps-nek eddig se nagyon hittem, most is kár volt. A tervezett másfél óra helyett nagyjából 40 perc alatt értem ki a reptérre, szóval bőven maradt még időm arra, hogy egy pár fényképet lőjjek. Illetve, hogy még mielőtt bemennék Terminal 3-ra, azelőtt egy kicsit azért körbejárjak itt is.
IMG_0901

IMG_0905

17:35, London Heathrow International Airport Terminal 3, Gate 3

IMG_0909Hát most már csak a boardingra várok, majd mindezek után csak két és fél óra aztán megérkezek Budapestre. Nem gondoltam volna, hogy a kényelmetlenségek ellenére is a tudat, hogy ismét ezen a gépen fogok ülni ennyire meghozza ismét a kedvemet.

18:00, British Airways Flight BA0870, G-EUUN, Seat 23F

IMG_0921

Abszolút kényelem, mondhatni kevés ember, és egy teljes sor szabadon. Azt nem mondom, hogy ez mind British Airways kiváltság, hiszen ez azért nem igaz. Ami biztos az az, hogy az egész napos utazás. És a tömött, és levegőtlen helyek után, mint a megabus, vagy a tube Victoria, és Picadilly line szerelvényei után ez most egy kifejezetten nagy felüdülés.

Előbb el tudtunk indulni a kaputól, úgyhogy ennek megfelelően előbb fel is tudtunk szállni a tervezettnél.

Ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több embert elérjen. Amennyiben nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor kérlek iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül. Illetve kövessetek bennünket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

© Szutor Márk
Copyright by M&D’s Blog 2014 – ©

F-35 Lightning II, egy újabb élmény

A mai nap során egy különleges élményre invitálnálak titeket.

Hétfőn ugyanis ellátogattam a FlighSim Centre-be, hogy kipróbáljam az F35 Lightning II szimulátorukat, egy fél órás repülés erejéig.

Nem is húznám tovább az időt, lássuk, hogy mire számíthattok, ha Newcastle-ben jártok, és ellátogattok hozzájuk.

Flightsim Centre elérhetőségei.

Weblap: http://www.flightsimcentre.com/
Email: thesimcentre@gmail.com
Facebook: Flight Sim Centre
Twitter: http://www.twitter.com/flightsimNE
Cím: Unit 5, Gibson House, Brunswick Industrial Estate, Newcastle upon Tyne, NE13 7GB

Amennyiben Budapesten szeretnétek hasonló élményben részesülni, akkor mindenképpen javasolnám, hogy látogassatok el a PremiAir Simulation Kft-hez.

Weblap: http://www.repulogepszimulator.hu
Telefon: +36 20 2 737 800
Facebook: PremiAir Simulation
Cím: 1051 Budapest, József Attila utca 22

Köszönjük, hogy velünk tartottatok! Sziasztok!

Ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több embert elérjen. Amennyiben nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor kérlek iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül. Illetve kövessetek bennünket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

© Szutor Márk
Copyright by M&D’s Blog 2014 – ©

Egy hosszú és fárasztó hétvége története

Sziasztok! Bár már rég nem írtam semmilyen cikket, most ismét alkalmam nyílt egy kicsit több időt eltölteni úgy, egyedül, és olyan körülmények között, amikor bőven van időm, és kedvem is egy kicsit a bloggal foglalkozni.

Most kivételesen nem Magyarországra, még csak nem is Európa bármelyik másik országába, hanem Londonba utazom, és a megabus M20-as járatának „kényelmét” élvezem.

Egy elég hosszú nap elé nézek, lévén, hogy jelenleg 01:40 van, és reggel 8-ra fogok megérkezni Victoria Station-re, ahonnan még egy másfél óra metrózás, majd egy hosszú előadásokkal töltött nap jön folytatásként.

De hát, ha az ember az álmait próbálja elérni, akkor nem nagyon tehet mást minthogy üldözze azokat, és megpróbálja a lehető legtöbbet kihozni az adott lehetőségből. Egy pilótaképző iskola meghívott a Heathrow-n tartandó kiállításra, és szemináriumra, ahol részletesebb információt kaphatok a pilóták életéről, hogy milyen is az, amikor egy légitársaság alkalmazottjaként folyamatosan repülsz. A külön lehetőségről már nem is beszélve, ami egy £5000-os kupon. És amire mindenki aki látogatását teszi az adott szemináriumon esélyes, hogy megnyeri.

Sajnálatos módon, ez nem lesz éppenséggel egy rövid hétvége, péntek reggel 7 óta fent vagyok, és bár ezt még nem tudjátok rólam, de a tömegközlekedés egyik formáján sem tudok aludni, így valószínűleg az első utam egy Starbuck’s-ba, vagy Costa Café-ba vezet majd, mielőtt még a tömött metrón próbálnék bármit is csinálni.

Bár tudom ez leginkább csak engem érint, de igyekszem majd mindent dokumentálni, amit csak tudok, képekről, és egyebekről nem is beszélve.

Remélem, élvezni fogjátok ezt a cikkemet is. Ez azonban egy kicsit másabb lesz, mint az eddig megszokottak, ugyanis ezt menet közben fogom majd frissíteni.

Egyelőre ennyi, jó éjszakát mindenkinek! Amint tudok, jelentkezem!

Hát nem mondom, hogy nincs kényelmesebb módja annak, hogy az ember megtegyen közel 400 kilométert. Főleg végiggondolva azt, hogy a buszos közlekedés, bár olcsó, mégis az egyik leglassabb módja a nagy távolságok megtételének az Egyesült Királyságon belül, hiszen az autópályák mindegyike 70 mérföld / órára van limitálva, és bár nem ismerem a helyi szabályozást, de van valamiért egy olyan érzésem, hogy hasonlóan Magyarországhoz itt is korlátozva vannak a buszok, egy alacsonyabb sebességre.

Jelenleg helyi idő szerint reggel negyed öt van, és bár a hajnal fényei még nem látszanak, de ahogy nézek ki az ablakon, úgy csak azt veszem észre, hogy egy kicsit világosabb van. Lassacskán elérjük a következő megállónkat is, és Sheffield-et elhagyva, már nincs megállás Londonig, így mindenki aki a buszon ül végre tud aludni, és én végre tudok egy kicsit magammal foglalkozni.

Még nem érzem annyira a fáradtság jeleit, mint gondoltam volna, relatíve éber, és gyors a gondolkodásom, és az, hogy egy párás és meleg környezetben vagyok, az sincs különösebb hatással rám szerencsére.

Remélhetőleg ez kitart majd egészen fél hatig ma délután. Addig sajnos nem engedhetem meg magamnak, hogy akár csak egy pillanatra is lankadjon a figyelmem, és azt sem, hogy akár csak egy szót is elrontsak a telefonos interview-n a mai nap során.

Nem tudom, hogy Londonban találok-e majd olyan helyet, ahol tudok ingyen Wi-Fi-zni, de van egy olyan érzésem, hogy ahhoz a Starbuck’s-hoz könnyedén visszatalálok, ahol még anno szeptember 11-én ültem.

Valószínűleg a következő alkalommal már Londonból jelentkezem.

Hát a rövid pihenő és cigiszünet után, egyre éberebb vagyok. A hajnal fényei, most már tökéletesen látszódnak az égbolton, és bár alapvetően nem szeretek késni sehonnan, most mégis vigasztal a tudat, hogy körülbelül fél óra lemaradásban vagyunk a menetrendhez képest. 

Nem gondoltam volna, hogy ennyire jól bírom majd ezt az utat, ahogy azt sem, hogy mindeközben sikerül új ismerősökre is lelni.

Ezalatt vált a zenelejátszó, és a Hotel California dallama csendül fel. És bár a szöveg nem ide illő, mégis tökéletesen ide illő dal. Jól jellemzi azt, hogy mennyire is hosszú és egyhangú az autópálya.

Na de jobb, ha abbahagyom a pötyögést, ki tudja mikor nyílik majd alkalmam újra tölteni a telefonomat. További jó éjszakát!

11:59 UTC+1, London Heathrow Airport, Terminal 5

Mondanám, hogy végre itt, de egy kicsit hazudnék. Már megtettem majdnem minden tőlem telhetőt a kiállításon, és körbe kérdeztem azokat a cégeket, légitársaságokat, stb, akik számomra bármilyen szinten is érdemlegesek. Ami azt illeti, elég sok mindent sikerült megtudnom a British Airways-ről, hasonlóan az Airways Aviation Ltd.-ről, és még egy pár másik pilótaképző központról.

Így hát nincs már nagyon más dolgom. Gondolkozom azon, hogy még ma haza megyek, illetve azon is, hogy esetlegesen az interview-t a megabus-on csinálom végig a haza úton Newcastle-be, azonban jelen pillanatban vannak más jellegű ötleteim még a mai napra nézve.

Mindenek előtt szeretném kiélvezni a névnapomat, illetve azt a lehetőséget, hogy Londonban vagyok, pontosabban itt, a világ egyik legforgalmasabb repterén, és a 27L pályáról felszálló gépek armadáját nézhetem ismét, akár csak 6 nap múlva.

Ha ezt olvassátok kérlek drukkoljatok nekem majd 17:00 és 17:30 között (magyarországi idő szerint) mivel nagyon szeretném azt az állást a British Airways-nél.

Viszont most megyek. Amint ezzel a témával kapcsolatban tudok már bármit is, mindenképpen jelentkezem.

22:14 UTC+1, London Victoria Coach Station

Hát erről a napról sok mindent el tudok mondani, épp csak azt nem, hogy rövid lett volna. Most ültem fel a megabus mai utolsó járatára, és mar előre rettegő attól, hogy az elkövetkezendő pár napban,vezet az utat meg legalább kétszer meg kell majd tennem, és akkor meg szerencsének mondhatom magamat. Ami a telefonos interview-t illeti sikerült. Elméletileg elkezdhetem a képzést a Customer Service Host pozícióra, amint kitöltöttem az online jelentkezési lapot, amivel szerintem keddig várok majd, mivel aznap megyek a Sky interview-ra, így lehetőség adódik bőven, kérdés, hogy melyikkel éljek?

Talán majd ezalatt az igen csak “rövid” 5 óra 55 perces út alatt rájövök a megoldásra. Minden esetre most ismét elköszönök. És a holnapi nap folyamán, meg kiegészítem ezt a bejegyzést . Jó éjszakát mindenkinek.

Ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több embert elérhessünk. Ha szeretnétek értesülni további akciós ajánlatokról, a heti hírekről, illetve minden egyéb tartalmunkról, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, vagy kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

© Szutor Márk
Copyright by M&D’s Blog 2014 – ©

Az eddigi legjobb munkahelyem.

Kevesen mondhatják el magukról azt, hogy szeretnek bejárni dolgozni, azt pedig különösen kevesen, hogy élvezik azt amit csinálnak.

Bár mindig is szerettem dolgozni járni, mivel ez is csak az előrehaladásomat szolgálta, azonban azt már én sem tudtam elmondani egészen 2014. május végéig, hogy szeretem is azt, amit csinálok.

Átlagos szombati nappal indult a hétvége, mikor is Érden ébredtem, az egyik legjobb barátomnál, egy közel 60 kilométeres biciklizés után.

Mivel az idő nem volt éppen a legjobb, viszont a biciklimet se akartam ott hagyni nála, így amellett döntöttem, hogy vonattal megyek vissza Budapestre, hátha el tudom kerülni az esőt.

Ahogy begördült a szerelvény, abban a pillanatban csörrent meg a telefonom, így gyorsan felpakoltam a vasat a vonatra, és már fel is kaptam a telefont. Jó napot kívánok – szólt bele egy távolról ismerős hang a vonal másik végén a telefonba. – Szutor Márkot keresem. – Én lennék az – válaszoltam gyorsan, majd beszélgetésbe elegyedtünk, elmondta, hogy megüresedett egy pozíció a cégnél, ahova még hónapokkal azelőtt beadtam az életrajzomat, és ha még mindig aktuális számomra a dolog, akkor a hétfői nap folyamán menjek be, hogy átbeszéljük a részleteket.

Hétfőn tehát első utam a Duna Plaza második emeletére vezetett, ahol találkoztam leendő főnökömmel/kollégámmal. Majd azonnal be is dobott a mély vízbe, hogy lássa, mit is tudok művelni egy Boeing 737-es szimulátorban.

Nos az eredmény kommentálása helyett, inkább beszúrok egy videót, ami ugyan nem ezen a napon készült, de jól szemlélteti, hogy mi is volt életem legjobb munkahelye.
Jó szórakozást!

Amennyiben pedig Ti is szeretnétek megtalálni a legjobb munkahelyeket, és pozíciókat Magyarországon, úgy szeretnénk figyelmetekbe ajánlani a hu.jooble.org weboldalt. Mely az álláskereső portálok kategóriájában a második helyet foglalja el világviszonylatban, mind a látogatottság, mind az elérhető hirdetések száma szerint.

Jooble

Ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több embert elérhessünk. Ha szeretnétek értesülni további akciós ajánlatokról, a heti hírekről, illetve minden egyéb tartalmunkról, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, vagy kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.

Köszönjük, hogy ismét velünk tartottatok! Sziasztok!


icon-facebook-50x50       twitter_Color_Icon     instagram-logo-homepage-50x50   tumblr-50x50

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

© Szutor Márk
Copyright by M&D’s Blog 2014 – ©