Két héttel ezelőtt jelent meg az Utazási Kisokos sorozatunk idei első része.
Melyben ha kicsit túlozva is, de azt vizsgáltuk meg, és mutattuk be nektek, hogy miért is olyan drága a repülés.
Ezek után gondolom sokakban felmerülhetett a kérdés, hogy a low-cost légitársaságok akkor vajon miért képesek ennyire olcsón nyújtani a szolgáltatásaikat?!
És bár ez a kérdés is egy komplex, és hosszadalmas választ kíván, igyekszünk hasonlóan érthetővé tenni, mint ahogy azt az előző rész esetében is tettük.
Hogy is lehetséges az, hogy két-három órás járatokat már €9.99-től találhatunk a különböző foglalási rendszerekben? Vajon miként lehetséges mindez? Nos rengeteg tervezéssel, és különböző adatok figyelembevételével a fapados légitársaságok megvizsgálják, hogy melyek azok a költségek amelyek a legnagyobb jelentősséggel bírnak. Majd mindezek után lecsökkentik azokat.
És bár ezzel a mondattal akár le is zárhatnánk ezt a tartalmat, természetesen megszokhattátok már tőlünk mostanra, hogy nem elégszünk meg ennyivel. Kezdjük talán azzal a vitathatatlan ténnyel, hogy egy légitársaság üzemeltetéséhez a legszükségesebb dolog nyilván a repülőgép. És természetesen bőven van lehetőség arra, hogy egy légitársaság kevesebbet költsön a gépek vásárlásakor.
A 2001. szeptember 11-ét követő hónapok során a légiközlekedési piac hatalmas zuhanásnak indult, és a legtöbb full service légitársaság napról-napra küzdött az életben maradásért. Mindezek mellett azonban a Ryanair mit sem érzékelt ebből a válságból, és ez időtájt egy hatalmas 151 gépes rendelést adott le a Boeing számára. Mely az ebben az időszakban az alapból alacsonyabb gép árakat, a tömeges megrendelési kedvezménnyel egy hihetetlenül alacsony szintre nyomta le.
És bár maga a terrortámadás ténye, mely ennyire megrengetné a teljes üzemágat szerencsére nem gyakori, azonban a diszkont légitársaságok bármikor leadhatnak ehhez hasonló hatalmas rendeléseket, ami újabb és újabb kedvezményekhez vezet majd.
Furcsának tűnhet tudom, hogy egy fapados légitársaság újonnan gyártott repülőgépeket vásárol. De vegyük figyelembe azt is, hogy a legújabb gépek, és géptípusok a legtöbb esetben a leggazdaságosabbak. Melynek megfelelően hatalmas megtakarításokat élvezhet a légitársaság az üzemanyagköltségeken. És a teljes képet nézve az alacsony üzemeltetési,- és üzemanyagköltség kiegyenlíti, sőt sok esetben segíti a könyvelt eredményeket.
Nem véletlen, hogy az európai low-cost társaságok flottájának átlag életkora jóval alacsonyabb, mint a full service vetélytársaiké.
 |
 |
 |
| 4.4 év |
6.6 év |
7.1 év |
|
|
|
 |
 |
 |
| 11 év |
11.2 év |
12.9 év |
És még egy kicsit a gépeknél maradva jól megfigyelhető, hogy a fapados légitársaságok általában összesen egy típust üzemeltetnek a flottájukban. Mely a Ryanair esetében természetesen a Boeing 737-800NG verziója
Míg a WizzAir, illetve az EasyJet esetében a mérleg nyelve az Airbus A320-as család felé fordul.
Ezzel pedig elérkeztünk egy újabb fontos pontunkhoz ami nem más, mint a személyzet. A döntés, hogy a low-cost légitársaságok összesen egy gépcsaládot üzemeltetnek a flottájukban nagyban hozzájárul ahhoz, hogy csökkenteni tudják a kiadásaikat. Hiszen a pilótáknak, légi utaskísérőknek, karbantartóknak, illetve földi személyzetnek mindössze egy típusra kell jogosítást szerezniük. Ezzel pedig hatalmas összeget spórolhatnak meg az ilyen modellben üzemelő vállalatok.
Még mindig a gépeknél maradva, a diszkont légitársaságok esetében a repülő fedélzetén is észrevehetünk olyan design elemeket, és döntéseket melyek a spórolás jegyében láttak napvilágot. A Ryanair Boeing 737-esein lévő ülések háttámlái például nem dönthetőek, ami az alap vásárlási,- valamint a későbbi karbantartási költségeket ismét lenyomja. Arról már nem is beszélve, hogy ezzel a megoldással időt is spórolnak saját maguknak, illetve a személyzetnek, hiszen ezek a “székek” általában nem rendelkeznek a hátukon lévő zsebbel. Ezáltal kevesebb idő megy el a takarítással egy-egy járat érkezése és a következő indulása között.
Ezzel pedig el is érkeztünk a következő pontunkhoz, mely úgy szintén elengedhetetlen része a működésnek.
A személyzet
A legtöbb esetben a low-cost légitársaságoknál szolgáló utaskísérők a karrierjük kezdetén járnak, és a legtöbb esetben a vállalatoktól csak minimális trainingben részesülnek. Természetesen a kötelező biztonsági előírásoknak megfelelő képzést mindenképpen teljesíteniük kell, de az ügyfélkiszolgálás terén nem feltétlenül vehetik fel a versenyt a full-service légitársaságoknál szolgáló kollegáikkal.
(Itt szeretném megjegyezni, hogy ez nem minden vállalatra igaz, illetve bár nagyon egyénfüggő, hogy mennyire képesek a minimális képzéssel helytállni, eddig még nem volt rossz tapasztalatom azokkal a low-cost modellben működő légitársaságokkal, melyekkel alkalmam volt repülni)
Azonban az utaskísérők gyakran nem csak a biztonságunkért vannak a gép fedélzetén, sokszor a légitársaságok az utaskísérőkre bízzák a beszállókártyák ellenőrzését a kapuknál. Míg a személyzet a gépen maradt tagjai annak tisztaságáért felelnek. Ezzel a lépéssel három-négy olyan embert tudnak kivenni a légitársaságok a számításból, akiket amúgy meg kellett volna fizetniük.
Felszállás után a kabin személyzet tagjai visszatérnek a megszokott pozíciójukhoz, és a catering feladatokat igyekeznek ellátni. Azonban mit gondoltok, mi az a szolgáltatás amin keresztül a fapados légitársaságok úgy szintén nagyon nagy bevételre tesznek szert?
Ez nem más, mint a fedélzeti árúsítás. Az airportal.hu egyik cikkében a Ryanair Elnök-Vezérigazgatójával készült interview-ról tudósítottak. Melyben Michael O’Leary elmondta, akár ingyen jegyeket is el tud képzelni a jövőben. Mivel a fedélzeti, illetve egyéb extra szolgáltatásokból befolyt összegek az előző adóévben a légitársaság bevételeinek közel 1/4-ét tették ki.
A cikket részletesebben az alábbi linkre kattintva érhetitek el.
http://www.airportal.hu/ap/viewtopic.php?t=36939
És most térjünk át a következő pontunkra a repülőterekre.
A belátható jövőben elképzelhetetlen, hogy a WizzAir, vagy a Ryanair London Heathrow-ról, vagy Párizs Charles-de-Gaulle-ról üzemeltetné majd a járatait, mivel ezek a repterek kifejezetten drágák. Köszönhetően annak, hogy a fent említett repterek kapacitása már így is közel csúcsra van járatva. Melynek köszönhetően a landolási díjak magasak, és az elérhető ún. “slot”-ok száma korlátozott.
Vegyük példaként Luton Airport-ot. Aki már járt az Egyesült Királyságban, és esetleg WizzAir-el érkezett az tudhatja, hogy Luton még csak nem is azonos régióban található mint London, mégis a low-cost légitársaságoknak köszönhetően a repülőtér egy teljes marketing átalakításon esett át, és a London Luton Airport nevet viseli a legtöbb foglalási rendszerben. Függetlenül attól, hogy ez a reptér egy nagyjából 60-70 perces busz útra van London központjától, és Luton mint olyan egy teljesen önálló város.
Azonban mivel ezek a repterek a legtöbbször nagyon nagy, vagy teljes mértékben low-cost légitársaságokat szolgálnak ki, így ez a fajta rebranding még előnyös is számukra. Hiszen minél több utast tudnak magukénak, annál nagyobb bevételre tehetnek szert, és ezzel tiszában vannak a légitársaságok is.
Így a tárgyalási stratégiájuk is ezen alapul, melynek köszönhetően jóval alacsonyabb repülőtéri díjakat harcolhatnak ki maguknak, és amennyiben a repülőtér a későbbiekben árakat szeretne emelni, úgy a légitársaságok még mindig jobb helyzetben vannak. Hiszen a túl magas költségek esetén szimplán választanak egy másik helyet, amit fel tudnak futtatni, és az eredeti reptér szép lassan a feledés homályába merül majd.
És akkor jöjjenek az apróbb részletek.
A low-cost légitársaságok repülőgépei minden nap kishíján non-stop üzemelnek. Vegyük példának a WizzAir HA-LXA lajstromjelű Airbus A321-esét. A cikk megjelenésének napján (2017. április 20.) Az adott repülőgép a Budapest – Milánó – Budapest, Budapest – Nápoly – Budapest, Budapest – Eindhoven – Budapest útvonalakat teljesítette, vagy fogja teljesíteni.
https://www.flightradar24.com/data/aircraft/ha-lxa
A legtöbb esetben a fapados légitársaságok összesen 30-45 perc “fordulási időt” hagynak az első járat leszállása, és a következő felszállása között. Ami bár sokszor vezethet késésekhez, illetve a repülőgép fedélzeti tisztaságának romlásához. Azonban ez azt is jelenti, hogy az adott gép mindig bevételt termel a légitársaságnak.
Azonban mindezek eltörpülnek a legnagyobb különbséghez képest.
Ez pedig nem más, mint az úgynevezett point-to-point modell.
A legtöbb tradícionális légitársaság általában egy központi repülőtérről üzemelteti a járatait. A British Airways esetében ez London Heathrow, a KLM esetében pedig Amszterdam Schipol. És ahhoz, hogy ezekkel a légitársaságokkal eljussunk valahova, általában a központi reptéren történő átszállással tudjuk megtenni mindezt.
Ezzel szemben a low-cost légitársaságok gépei Európa szerte szétszórt bázisokról üzemelnek minden egyes nap, ezzel elősegítve azt, hogy minden úticéljuk elérhető legyen mindehonnan. Ez azonban bizonyos hátrányt is jelent számukra, hiszen néhány desztinációjuk, csak bizonyos napokon lesz elérhető az utasok számára egy hét folyamán.
A legolcsóbb légitársaságok általában nem biztosítanak csatlakozást még a saját járataikhoz sem, hiszen ez csak tovább növelné a kiadásaikat, és ezzel együtt az utasok költségeit. Nem csak azért, mert így a reptéren extra szolgáltatásokat kéne megvásárolniuk, hanem azért is, mivel így egy jóval bonyolultabb jegy kezelő rendszerre lenne szükségük, melynek fejlesztése nem kis összeg. És természetesen ez esetben a légitársaság költsége lenne az is, ha egy utast át kellene foglalni, ha és amennyiben az előző járat késése miatt lekési a következőt.
És, ha már megemlítettük a jegyeket.
A low-cost légitársaságoknál a legtöbb esetben szinte lehetetlen, hogy a check-in folyamatos a repülőtéri személyzettel bonyolítsuk le. Bár bizonyos repterek ez alól kivételek. Azonban az Egyesült Királyságban az EasyJet a legtöbb bázisán csak és kizárólag check-in automatákkal teszi lehetővé a beszállítást. Ezzel újabb és újabb szolgáltatások árát megspórolva.
Természetesen nem mehetünk el szó nélkül a repülőtér egyéb szolgáltatásai mellett sem.
Nem tudom, hogy veletek előfordult-e már, hogy utashídon keresztül szálltatok fel egy WizzAir / Ryanair / Easyjet járatra? Nos, ha nem, akkor ne is várjátok, hogy ez a közeljövőben bekövetkezik majd, mivel ezeknek a használata ismételten elég drága. A legtöbb esetben a légitársaságok buszokkal, vagy gyalogosan oldják meg a beszállítás kérdését.
Ezeknek a lépéseknek köszönhetően pedig a low-cost légitársaságok hatalmas bevételekre tesznek szert.
Példaképp nézzük meg mégegyszer a már fent említett légitársaságok haszonkulcsait.
|
|
|
| 10.20% |
24.10% |
11.15% |
|
|
|
|
|
|
| 2.15% |
4.03% |
7.09% |
Mindez pedig annak köszönhető, hogy a full service légitársaságok munkatársainak 90-95%-a valamely szakszervezet tagja, így a fizetéseik teljes mértékben kontrolláltak. Melyeket csak hosszas tárgyalások árán tudnak megváltoztatni.
Ezzel szemben a low-cost társaik bárkit fel tudnak venni, és egy pár hónap alatt a megfelelő szintre kiképezni.
Persze nem ez az egyetlen oka annak, hogy a hálózatos légitársaságok kevesebb bevételre tesznek szert.
Ezek a vállalatok amennyiben új útvonalat nyitnak, akkor azt két olyan város között teszik majd, ahol már alapból magas a kereslet az üzleti szektorból. Hiszen a full service társaságok bevételei legnagyobb részben az üzleti utasoktól származnak.
Ezzel szemben a fapados légitársaságok leginkább a turistákra fókuszálnak, így például, amennyiben a WizzAir újabb útvonalakat nyit meg Európán belül bárhol, az egy népszerű úticél lesz a közeljövőben. Nem feltétlenül azért, mert az adott városban van valami különleges, vagy mert oda nem tudtunk eddig eljutni egyszerűen. Hanem annak köszönhetően, hogy már akár 5.999 Forinttól eljuthatunk majd az adott desztinációra.
Természetesen ezen lépésekre reagálva a legtöbb tradicionális légitársaság létrehozta házon belül a saját low-cost alternatívájukat, melyek egyelőre veszteségesen üzemelnek.
Azonban egy valamit kell figyelembe vennünk, jelenleg hatalmas verseny van a piacon a diszkont légitársaságoknak köszönhetően. És a mi esetükben minden versenytárs egy kiváló versenytárs. Hiszen még egy problémákkal küszködő, veszteséges fapados is folyamatosan lejjebb és lejjebb nyomja majd a full service társaságok árait. Ezzel pedig egyre olcsóbban repülhetünk majd a világban.
Az ígértektől eltérően az M&D’s Blog Utazási Kisokosai innentől kezdve minden héten csütörtökön ugyanebben az időpontban térnek majd vissza.
Reméljük, hogy sikerült némiképp segíteni abban, hogy megértsétek, hogy milyen modell alapján működnek a low-cost légitársaságok. És most, hogy már ezzel tisztában vagytok a következő epizódban azt fogjuk megvizsgálni, hogy miként lehetne kényelmesebbé tenni a beszállítást minden légitársaságnál.
Addig azonban még jó pár cikkünk van hátra. Így, amennyiben tetszett ez a bejegyzés, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Ha pedig nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor kérlek iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, illetve kövessetek bennüneket az alábbi közösségi média oldalak mindegyikén.
Szutor Márk
Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com
© Szutor Márk
Copyright by M&D’s Blog 2014 – ©
ILMA (Windows, Middle, Aisle) Blocks
M & D's Blog 