Címke: Cinebench

Szép lassan véget ér az első hónap, amit a laptoppal tölöttem, és ez idő alatt azt kell, hogy mondjam tapasztaltam bőven hideget, és meleget.

Bár alapból nem volt éppen fair az, hogy egy MacBook Air teljesítményével próbáltam összevetni a dolgokat, még akkor sem, ha a Yoga 300 a cégnél a fent említett terméket hivatott leváltani.

Ettől függetlenül próbáltam annyira nyitott, és annyira rugalmas maradni, amennyire az lehetséges volt részemről.

És most, lezárásképpen szeretném összefoglalni a gondolataimat az elmúlt négy hét tapasztalataival kapcsolatban.

Kezdjük talán az elvárásaimmal.

Nos alapvetően ami mindenképpen a listámon volt ilyen téren, az nem volt más, mint a hosszú akkumulátor-üzemidő. Ezen felül a kompatibilitás az eddig meglévő dokumentumaimmal, és szoftverekkel, amiket eddig használtam, valamint természetesen a hordozhatóság.

A szoftverélménnyel kapcsolatban nem akartam túlságosan elszállni, hiszen tudtam jól, hogy nem várhatom el a MacOS megoldásait egy Windows-t futtató eszköztől, így ebben a kategóriában összesen egy Windows 10 Creators Update kompatibilitás volt a “kívánságom”.

A hardverelemek tekintetében pedig a kényelmes billentyűzet, és trackpad, valamint a könnyen és pontosan használható érintőképernyő voltak a listámon. Mindemellett természetesen a wi-fi, illetve bluetooth modul használhatósága, illetve kiváló adatátviteli sebessége volt még számomra elengedhetetlen.

És akkor lássuk, hogy mit is kaptam.

Mindenekelőtt egy megkésett befejező epizódot ennek a sorozatnak, mivel sem a Windows 10 Anniversary Update, sem a Windows 10 Creators Update nem került telepítésre. Köszönhetően különböző hibaüzeneteknek, nem elegendő mennyiségű tárhelynek, stb. stb. Sajnálatos módon ezen a BIOS frissítés, a Windows 8.1 újratelepítése, a beépített vírusirtó szoftverek, és felesleges driverek, valamint szoftverek eltávolítása sem segített.

Így maradt a mindössze nagyjából 8 órás hasznos akkumulátorüzemidő, melyet nem sikerült a Windows 10 optimalizációjával feljebb tornászni. Illetve így természetesen nem tudtam aktiválni normálisan még más szoftver csomagokat sem, melyek egyébként nagy szerepet játszanak az életemben.

Bár talán itt kellene szembenéznem azzal a ténnyel, hogy nem a saját laptopomról van szó, így talán nem meglepő, hogy bizonyos korlátozások vannak beépítve az op. Rendszer üzleti felhasználású verziójába.

Hordozhatóság terén mindenképpen 5 pontot kell adjak a Yoga 300-nak, hiszen a 11”-os méret, és az 1.36 kilogrammos súly, és a 21 miliméteres vastagságnak köszönhetően ezt a kategóriát nagyon nagy előnnyel végezte el a Yoga 300.

A gép kis súlyának, méretének és elegáns megjelenésének köszönhetően nem okozott problémát, hogy csak indulás előtt felkapjam, és az iPad-em helyett ezt vigyem magammal. És meg kell mondjam, ezeken a napokon egyáltalán nem hiányoltam az Apple tabletének funkcionalitását.

Nos ami a hardverelemeket illeti. Most már kezdem azt mondani, amit eddig nem tettem volna, egy Lenovo termék esetében sem. Ez pedig nem más, mintsem a billentyűzet kényelmetlensége. Na jó, kimondtam a kényelmetlensége. Hosszú napokat töltöttem folyamatos gépeléssel, de bizonyos idő után kezdett nagyon is elfáradni a kezem. Első gondolatom pedig az volt, hogy a billentyűk túl rövid útja miatt történik mindez, ám egyre inkább rá kell jönnöm, hogy ez a 11”-es méretnek tudható be.

A trackpad mint olyan azonban tökéletes, miután eltöltöttem egy fél órát a Lenovo saját konfigurátorában, és személyre szabtam a gyorsulási görbéket, illetve egyéb funckiókat, így már joggal mondhatom, hogy egy funkcionalitásában, és kényelmében olyan jó trackpadet kaptam mint amivel a MacBook Air-en is találkoztam.

Persze a méret terén még akadnak hiányosságok, de egy 11”-es gépen nem hinném, hogy bárhogy tudtak volna nagyobbat eszközölni.

Persze igyekeztem további tényezőket is figyelembe venni ezen értékelés során, és a kezeim fáradása bőven betudható lehet annak is, hogy a körülbelül hat hét órányi gépelés mellett, még nagyjából ugyanennyit írok papírra is. Így lehet nem a laptop összpontszámát kellene rontanom, hanem a saját magam életére vonatkozó dolgokét.

Na, de haladjunk, mert az életben nem érünk ennek a review-nak a végére.

Ami a további hardverelemeket illeti, a wifi antenna esetében nem tapasztaltam hibákat, a jel elég erős volt mindenhol normál böngészéshez, illetve a 720p YouTube streameléshez. Illetve a hálózati adatátviteli tesztünkön képes volt elérni a laptop a nagyjából 5MB/s feltöltési sebességet.

Ami a Bluetooth-t illeti, nos a 4.2-es verzió mondhatni tökéletesen megfelelt az elvárásaimnak, mivel ez lehetővé tette, hogy a telefonhívásaimat úgy szintén a Yoga-n kezeljem, így bár ha nem is azonos, de hasonló szintű kompatibilitást tudtam elérni, mint a MacOS esetében. És bár az SMS-ek kezelése is lehetséges lenne, amennyiben egy Lenovo, vagy Motorola által gyártott Android-ot futtató készülékkel rendelkeznék. De megmondom őszintén a céges telefonomra amennyire kevés SMS érkezik ez nem volt számottevő.

Ami a további hardverelemeket illeti, és itt szeretnék egy kicsit még visszatérni az akksihoz. Miután felnyitottam a gép hasát, azután elég nagy meglepetés ért. Egyrészt mivel bebizonyosodott az a fajta félelmem, hogy esetlegesen egy olyan modelljéről beszélünk a Yoga 300-nak, melyet a felhasználó nem tud frissíteni semmilyen módon. Illetve némiképp furcsán is néztem saját magamra és a Lenovo mérnökeire, hogy amennyiben nem raknak be egy SATA SSD-t, vagy HDD-t, akkor annak a helyét miért nem töltik ki akkumulátorokkal. Mivel bőven lenne hely erre,

Amennyiben ezt a képet megnézitek, akkor az akksit helyét, és méretét a piros négyzet jelzi. Míg a kék ezzel szemben az a hely, ahol a már fent említett HDD, vagy SSD volt a régebbi modellekben, és melynek helye jelenleg teljes mértékben kitöltetlen.

Továbbra sem panaszkodom az üzemidőre, ne essék félreértés. Azonban ha a tervezők, egy olyan kis helyre mint ami a képen is látszik egy 48 wattórás aksit képesek voltak beszuszakolni, akkor vajon mit tudtak volna csinálni az extra hely felhasználásával? Körülbelül 90-100 wattóra környékére tudták volna megnövelni a kapacitást, amivel a Yoga 300 bőven elnyerhette volna a leghosszabb üzemidejű laptop címét nem csak a 11”-es de majdnem minden egyéb méretben, és kategóriában.

Összegzés

A fentebb említettekkel együtt azonban az kell, hogy mondjam, hogy azoknak, akik nem kívánnak komolyabb munkát végezni az eszközeikkel. És számítógéphasználatuk kimerül abban, hogy böngésznek, és esetlegesen néha megnyitnak egy-egy word dokumentumot. Azoknak mindenképpen tökéletes társuk lehet a Lenovo Yoga 300.

Akik egy kicsit komolyabb feladatokra is használják a gépüket, nekik mindenképp javasolnám a régebbi modell megvásárlását, mivel így bizonyos fejlesztéseket saját maguk tudnak majd eszközölni, és ezáltal nem lesznek majd olyan problémák, mint amik nálam merültek fel.

És ezzel el is érkeztünk a mai tartalmunk végéhez!

Ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Amennyiben pedig nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül. Illetve kövessetek bennünket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

© Szutor Márk
Copyright by M&D’s Blog 2014 – ©

Nos elérkezett ez a kedd is, és örömmel jelenthetem, hogy még az előző részben említett Newcastle – Durham – Leeds – London utat minden gond nélkül kibírta a kis gép.

Mindezt természetesen úgy, hogy közben folyamatosan dolgoztam egy-egy projekten, vagy éppenséggel megállapodáson.

Úgyhogy elérkezett a következő teszt ideje, amikor is sor kerül a benchmark-okra.

A programok, melyeket minden tesztünk során használunk továbbra sem változtak, legalábbis ami a számítógép “agyára” és az akkumulátorra vonatkozik. A grafikus teljesítmény mérésére a Microsoft Flight Simulator X tesztet, a beépített tárhely méretéből adódóan nem tudjuk lefuttatni. Ám úgy érzem, hogy találtunk egy jó jelöltet ezen szoftver helyett.

Lássuk is, hogy mivel fogunk dolgozni?

A CPU stressz teszthez az AIDA64, a processzor teljesítményéhez a Cinebench, az átlagos akkumulátor-üzemidőhöz a Workbench áll rendelkezésünkre. A vezetéknélküli hálózat teszteléséhez a Speedtest.net weboldalt használtuk, a beépített SSD adatátviteli sebességének megállapításához a [program nevét ide beszúrni]- ra/re/rá/ré esett a választásunk.

És akkor a tapasztalatok.

A mindennapos használat során az elméletileg 2.16 Ghz-en pörgő processzor, normál körülmények között általában képes volt kihasználni a teljes Turbo Boost képességeit, és ennek köszönhetően folyamatosan 2.55 GHz volt a maximálisan elérhető órajel ami nagyon is kellemes, és jól használható sebességet adott a gépnek.

A teszt lefuttatása előtt azonban voltak aggályaim, hiszen egyrészt egy olyan gépről beszélünk, ami csak és kizárólag passzív hűtéssel rendelkezik. Illetve a teszt napján nem csak, hogy a lakásban, de a szabadban is a hónap legmelegebb napjának lehettem tanúja. Így az alap hőmérséklet mindkét helyen elérte a 25°C-ot.

Így nem vártam túl jó eredményeket az AIDA64 stressz teszten, arról már nem is beszélve, hogy folyamatosan a gép mellett ültem, hogy azonnal reagálni tudjak az esetlegesen veszélyes hőmérsékletekre, és megszakítsam a folyamatot.

Az első tesztet minden külső hűtés segítsége nélkül futtattuk le, és jól látszik, hogy nem sokkal azután, hogy a CPU 100%-ra pörgött, a hőmérséklet elkezdett emelkedni, azonban nem annyira drasztikusan, hogy az bármilyen téren is befolyásolja a teljesítményt. A 15 perc során a CPU folyamatosan a Turbo Boost órajelén (2.55GHz-n) működött. És nem ért el 63°C foknál melegebb eredményt.

Ami megmondom őszintén hatalmas meglepetés volt számomra, hiszen hiába beszélünk egy alacsony volt-on működő központi egységről, az AIDA64 általában képes a gyártó által meghatározott biztonságos értékekig (85°C – 90°C) felvinni a CPU hőmérsékletét.

Az egyetlen dolog amit észrevettem, az nem volt más, mintsem a billentyűzet felmelegedése volt, és bár nem ért el olyan hőfokot, ami miatt kényelmetlen lett volna a használata. Illetve talán itt kellene megemlítenünk, hogy ez egy abszolút irreális használati mutató, hiszen senki sem lesz képes arra, hogy a processzort folyamatosan 100%-on tartsa majd. Legalábbis az irodai feladatokkal biztosan nem.

Ettől függetlenül azonban adtunk az AIDA64-nek még egy esélyt, és még egy menetet, melyet ezúttal egy USB hűtőpadon végeztük el, hogy láthassuk, vajon ebben az esetben mennyire melegszik majd fel a CPU.

Azt kell mondjam, hogy a hűtés után sem volt túl nagy változás, így tehát jöhetett a Cinebench, amit kifejezetten a processzor tesztelésére használtunk. Hiszen a gépben nincs dedikált GPU, így ez utóbbi tesztet nem szerettük volna megkockáztatni. És az eredményeket tekintve a gép túlteljesített az elvárásainkon.

Legalábbis az Intel Celeron N2480 lapkától nem vártunk volna 50 cn-nél jobb eredményt. Így tehát kellemes meglepetés volt, amikor 10 perc 42 másodperc után megkaptuk a Cinebench eredményét.

Jöhetett mindezek után a Geekbench, ahol a 2015-ös CPU-tól elég jó eredményeket vártam. Azonban úgy érzem, hogy ez volt talán az első teszt ahol az elvárásaimtól messze eltért az eredmény.

A Yoga 300, és az N2480 processzor sem az egy magos, sem a több magos feladatok elvégzésében nem mutatott túl jó eredményt. Bár, ha figyelembe veszem, hogy a Geekbench viszonyítási pontszáma 4000 (mely az Intel Core i7-6600-on alapul) akkor nem nevezném túlságosan rossznak ezt a teljesítményt.

Egészen addig nem, amíg persze nem hasonlítom össze a Mac-ek teljesítményével, ahol a 2010-es évek elején megjelent gépek bőven felülmúlták a Yoga 300 számítási kapacitását.

Ezek után pedig már csak egy dolog volt hátra, ez pedig a hálózati sebesség teszt. Ehhez a Speetest.net weboldalt használtuk három különböző pozícióban. Az elsőt olyan távol a router-től amennyire csak lehet, ami köszönhetően az eszköz földszinti elhelyezésének nem volt nehéz. Mindössze a második emeletre kellett feljönnöm, és kényelmesen elhelyezkednem amíg lefutott mindez.

Itt azonban már akadtak furcsaságok, a ping kiváló, legalábbis 20 miliszekundumnál jobbat nem is vártam volna a szolgáltatómtól. A letöltési érték azonban némiképp megkérdőjelezhető.

Így ezen eredmények elérése után jöhetett egy komplett router reboot, hogy lássam vajon az megoldja-e majd a helyzetet. Nos igen, ez a lépés mindenképpen segített a dolgokon. És ennek megfelelően már egy egész tűrhető eredményt ért el a Yoga 300

A további tesztek eredménye azonban nem sokat változott, függetlenül attól, hogy közelebb kerültem-e a router-hez, vagy sem. Körülbelül a 20 mbps sávban mozgott mind a letöltés, mind a feltöltés sebessége.

Azonban, mindezektől az eredményektől függetlenül azt kell, hogy mondjam, hogy megszerettem, és megtanultam élni a Lenovo ultraportable notebook-jával. És bár nem mondom, hogy lecserélném a Mac-et erre a gépre. Viszont az alapvető irodai feladatok ellátásához boldogan használnám, amennyiben nem lenne más a terítéken.

Jelenleg kétes érzésekkel nézek az utolsó hét tesztelés elé, már csak azért is, mert az utóbbi három hét gondolatai, és érzései kavarognak a fejemben. És bár tudom nagyon jól, hogy mit hiányolok a gépből. Arra viszont egyetlen példát sem tudok felhozni jelen pillanatban, hogy ne lettem volna megelégedve a felhasználói élménnyel.

És azt hiszem ez egy tökéletes lezárása lett ennek a résznek. Reméljük, hogy ismét tudtunk némi hasznos információval szolgálni a Lenovo Yoga 300-11IBY-ról?!

Amennyiben igen, és ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Amennyiben pedig nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül. Illetve kövessetek bennünket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

© Szutor Márk
Copyright by M&D’s Blog 2014 – ©