Címke: Filmkritika

Mint azt a heti hírösszefoglalónkban is megírtuk, a mai nap során ezt a filmet dolgozzuk fel, és bár ez ismételten felborította a menetrendünket, azt kell mondjam jobb is, hogy megtette!

Jeff Morris rendezésében Kevin Hall, Maurice Compte, Zulay Henao, Andrew Howard, Andy Garcia, Rob Riggle, és még sok másik színész alkotását láthatjuk a vásznon.

És, hogy megér-e másfél órát az életetekből ez a film?

Mindenképpen

És akkor lássuk a cselekményt.

Sam egy átlagos irodai dolgozó, akinek gyakorlatilag elege van abból, ahogy a dolgok körülötte folynak. A munkahelyén előrelépésre nem igazán van lehetősége, hiszen a management túlságosan is befolyásolt a saját ismerőseik által, akiket ők vettek fel. Így egyetlen dolog maradt számára, ami pedig nem más, mint az, hogy belekezdjen egy könyv írásába, és a szabadidejében ennek éljen.

A regényt olyan fiktívnek tűnő történetekre alapozza, melyek így is rengeteg kutatómunkát, illetve egy nyugdíjazott MOSZAD tiszt “nem hivatalos” információt kívánják meg ahhoz, hogy elkészülhessen a regénnyel.

Miután mindez sikerül, úgy halad egyik kiadóról a másikra, és mint azt a vásznon is láthatjuk, nem jár sikerrel abban, hogy publikálja a könyvét. Míg nem egy online, kifejezetten eBook-okra specializálódott weblap szerkesztője keresi meg őt egy olyan ajánlattal, amit egyikünk sem utasítana vissza.

Kizárólag online terjesztés, a szöveg minden nemű módosítása nélkül, illetve a bevételekből épp csak egy apró szeletet jutalékként kifizetve válhat híressé a könyv. Bár Sam eleinte hezitál, hogy vajon tényleg ez lenne-e a jó döntés? Hiszen semmit sem tud erről a világról, számára ez körülbelül annyira idegen, mint egy átlag embernek egy szívműtét végrehajtása.

Ennek ellenére beleveti magát a dolgok sűrűjébe, lévén, ha már amúgy is az írásnak szentelte a szabadidejét, akkor miért ne lehetne sikeres vele. Egy apróbb csavar jön a történetben, hiszen valóban a kiadó nem változtatott meg egyetlen szót sem a könyvben, legalábbis szoros értelemben véve semmiképpen sem. Mindössze annyit tettek, hogy hozzáadták a címhez az “Igaz” szót, valamint a könyv besorolását fikcióról, igaz történetre módosították és ez mindent megváltoztatott.

Az első héten best sellerré vált Sam regénye, és a kezdeti sikerek nagyon hamar elkezdték egy olyan irányba mozdítani a további történetszálakat, ami mégnagyobb kihívásokat állított főhősünk elé. Nem egy alvilági vezetőnek csillant fel a szeme, amikor rátaláltak az elveszettnek hitt Ghost-ra, Sam Larson személyében.

Itt azonban kanyarodjunk el egy kicsit a fő történetszáltól, és lássuk, hogy mi az amit elvárhattok a filmtől?!

Nos, ami a humor részét illeti a dolgoknak, azzal kapcsolatban azt mondom, hogy közepesre sikerült a film ezen aspektusa. Bár igen, akció-vígjátékról beszélünk, és elismerem ez egy olyan műfaj, amit jól kivitelezni igen csak nehéz, ám nem lehetetlen, gondolok itt főleg az első Johnny English-re, de még lehetne ide sorolni más filmeket is.

A visszatérő elemek, miszerint Sam folyamatosan úgy próbál meg elmenekülni az éppen a vásznon történő helyzet elől, hogy a fogvatartóitól, vagy “vendégeltetőitől” azt próbálja kideríteni mindenek előtt, hogy hol a WC. ÉS ez egy ideig óráig működik is, csak úgy mint a legtöbb jó vicc, egy idő után fárasztó újra, és újra ugyanazt az arckifejezést látni, és ugyanazt a mondatot hallani a karakter szájából.

A szóviccek, mint a “You have literally brought a knife to a gun fight” egy mosolyt talán még elő tudnak csalni az emberből, de ezen felül mást már nem igazán hinném, hogy sikerülne. Bár ez megint csak függ attól, hogy ki,- és mennyire képes beleélni magát az adott filmbe. És mennyire próbál inkább kikapcsolni, mintsem ezen sorok hatására figyelni, hogy abból később egy kritika / ajánló születhessen.

Látványvilág

Erre nem lehet panaszom. Egy aprócska kivételtől eltekintve, de kezdjük a jóval. Tehát, a látványt remekül eltalálták, a jelenetek hangulata kiváló, valóban egy kicsit át érezhetjük a legtöbb alatt azokat az érzéseket, amiket bárki érezne egy-egy a vásznon látható helyzetben. A CGI remekül sikerült, azok az átemnetek a jelenetek között, ahol a monitoron látható szövegből egy egyszerű elmosással válnak szó szerint képekké a sorok, az tökéletes. Ahogy, a cselekmények közben folyamatosan fel, fel villan ugyanez a megoldás, ezzel előre jelezve, hogy mit várhatunk az adott “fejezetben” az számomra kifejezetten tetszetős volt. Az egyetlen amire azt mondom, hogy panaszom lenne, az a legelső jelenetekben használt számítógépes animációk egyike. Persze meg tudom érteni, hogy nem olcsó a filmkészítés, illetve két helikoptert valóban ripityára törni megint csak nem lenne egy pénzügyi álom. Azonban erre az egy aspektusra fordíthattak volna egy kicsivel több időt, energiát, és pénzt.

És akkor vissza a történetszálhoz.

Miután El Toro (Andy Garcia) emberei elrabolják Sam-et, New York-i lakásából, azután egyetlen dologgal bízzák meg, ez pedig nem más, minthogy iktassa ki Venezuela elnökét, aki csupán egy báb a CIA kezében. Ezzel a mozdulattal pedig engedjen utat annak, hogy az ő emberei vehessék át az uralmat az ország fölött, visszaállítva ezzel a dolgok valós rendjét. Ami persze nem más, mint egy olyan ideológia, ami csak a terrorista vezér szemében minősül jó ötletnek. Mindezek után egy komplett felfordulás az amit láthatunk, de a szónak a jó értelmében.

Ha nem egy akciófilmről beszélnénk, akkor simán írhatnám azt, hogy egy szerelmi háromszög közepébe csöppen bele az írónk, és bár ezt a sort megváltoztatni már nem tudom, azért kifejtem, hogy mit is értek ez alatt. Az országot gyakorlatilag három ős ellenség próbálja meg kontroll alatt tartani. El Toro (Andy Garcia), El Presidente Miguel ‘Mike’ Cueto (Kim Coates), valamint Anton Masovich (Andrew Howard). A végcél elérése érdekében azonban mindegyikőjüknek “bérgyilkosunkra” fáj a foga, hogy őt felbérelve iktathassák ki a történetből azokat a szereplőket, akikre nincs szükség.

Ebbe a hajcihőbe bekapcsolódik még a DEA (Drug Enforcement Administration) ügynöke Rosa Bolivar (Zulay Henao), aki nem Masovich halálát, pusztán csak az elfogását tervezi már öt éve. A CIA két ügynöke, akik El Toro-t szeretnék eltávolítani a színről, valamint Juan, a terrorista vezér jobb keze, aki eleinte még hű azokhoz az elvekhez, amiket Andy Garcia karaktere vall, azonban egyre inkább elfogja őt a nacionalizmus, és emiatt már kész másképp is tenni az országáért.

Most pedig térjünk át egy kicsit a színészi munkára.

Sam Larson (Kevin James)

Hasonlóan előző filmünkhöz, azzal a problémával kellett szembesülnöm, hogy Kevin James munkásságát nem ismerem. Ennek megfelelően nem tudok viszonítási alapot használni. Ellenben egy biztos, azokban a jelenetekben, amikor Sam Larson-t, és nem a képzeletbeli bérgyilkosunkat Mason Carvert alakítja, ott nagyon is hiteles az, ahogy a kissé beszart, és folyamatosan menekülni vágyó embert játsza el. Mason Carver esetében már teljesen más a helyzet. Hiszen eleinte még nem találja el, hogy mit hogyan kellene csinálnia, de ez ugye érthető is, hiszen miért is lenne bárki, akármilyen képzés nélkül profi bérgyilkos. Azonban miután a sors összehozza Rosa Bolivar-al, onnantól kezdve előjönnek azok a háttérben szunnyadó dolgok, amik nem csak őt, de a lányt is meglepik.

A karakterfejlődés folyamata igazából jól megfigyelhető a színész játékában, az eleinte félénk, és a dolgok túlságosan mély mocsarába esett Sam, a film végére a magabiztosság példaképe, és már úgy tud visszamenni egy több mint 500 millió ember által követett élő adásba, hogy a szeme sem rebben. Még akkor sem, amikor a műsorvezető rákérdez, hogy vajon a második könyve mennyire igaz? Hiszen hatalmas a párhuzam a leírtak, és a Venezuelában történtek között.

És mint már mondtam, nem várhattam tőle túl sok mindent, hiszen ha láttam is már emberünket a vásznon, akkor nem volt rám akkora hatással, akkor és ott, hogy emlékezzek a szereplésére. Ezzel a filmmel azonban mindenképpen felkerült arra a “listámra” akiknek a filmjeit innentől kezdve figyelemmel kísérem majd.

El Toro (Andy Garcia)

Andy Garcia neve az elkövetkezendő hetekben még elég sokszor fel fog merülni, legalábbis ami a Movienight sorozatot illeti. De mivel a Spoiler Alert mondhatni a jelszavunkká vált, így ezzel kapcsolatban nem árulnánk el túl sok mindent. Térjünk rá azonban arra, hogy vajon mennyire hiteles terrorista vezért láthatunk a színésztől?!

Nem tudom, hogy mennyien követtétek a Chuck c. TV sorozatot, mely Magyarországon szinkronos verzióban egy évad erejéig az RTL Klub-on, majd jóval később a Cool TV-n, és a Viasat 6-on került adásba. Nos ebben a sorozatban volt egy visszatérő karakter, aki nem volt más, mint Premier Alejandro Goya, akit a sorozatban Armand Assante játszott. Nos számomra szinte egy az egyben ez a karakter jelent meg a gondolataimban, amikor Andy Garcia-t láttam. Ugyanaz a fals, Egyesült Államokbeli, és kevés hispánnal kevert akcentus. Mondhatni ugyanazok a szenvedélyek, hibák, és minden egyéb jelent meg. Ennek megfelelően pedig kifejezetten élveztem a színész alakítását. Köszönhetően annak, hogy a már fent említett sorozatban is, az egyik kedvenc karakterem Goya volt.

Mit értek a fentiek alatt? Nos talán egy kicsit sztereotipikus alkotást kapunk azok miatt a személyiségjegyek miatt, ahogy egyesek elképzelik azokat a diktátorokat/vezetőket, stb, akik valamelyik Dél-Amerikai ország élére szeretnének kerülni korrupció, zsarolás, vagy csak szimplán a követőik által. Valahol a dzsungel mélyén eldugott táborokban, állandóan szivarozva, és valamilyen a hidegháborúból visszamaradt katonai egyenruhában pózolnak. És folyamatosan azt emlegetik, hogy az USA volt az, ami romba döntötte szeretett országukat.

Ebből pedig nehéz mit kihozni, hiszen ez a karakter úgy ahogy van, kész! Ennek megfelelően hiába tartozik a nagy nevek közé Andy Garcia, már nem vártam tőle túl sok mindent. És igazam volt? Háááát nem!

Az alakítás kiváló, mindaz a sablonosság, és azok a dolgok amiket a karakterre agattak mondhatni lepattannak a színészről, és úgy viszi bele a saját mozdulatait, és a saját egyéniségét, ahogy azt eddig talán egyetlen filmjében láttam. Így tehát mindenképen egy jó pontot szerzett a film, neki köszönhetően.

Rosa Bolivar (Zulay Henao)

Na itt vagyok aztán gondban. Egy havi fizetésemet feltenném arra, hogy a színésznőt már láttam más filmekben is, és, ha valamivel több időt fordítanék arra, hogy gondolkozom rajta, akkor még fel is tudnám sorolni ezeket. És ez a gondolat a film nézése közben is ott motoszkált a fejemben, hol láttam már ezt az arcot? Erre azóta se sikerült választ kapnom, azonban lássuk, hogy mit kapunk tőle?

Ami a kemény csajt illeti, azt biztosan, hiszen mint az egyetlen olyan női karakter, akinek a szó szoros értelmében seggeket kell rúgdosnia, azon a téren hibátlan az őt övező kép, és ennek a felépítése.

Természetesen azonban, nem beszélhetnénk semmilyen fejlődésről, ha a film során ez az image ne kezdene eltűnni, és ne kezdene megpuhulni egy kicsit hősnőnk. Ezt pedig az egyik éjszaka Sam-el történt beszélgetés során el is érjük, legalábbis itt már láthatjuk, hogy nagyjából, hogyan ér majd véget a film, és már tudthatjuk azt is, hogy nagyjából hol fog megállni a karakter története. (Erre persze rácáfol majd a zárójelenet, de ezt meghagyom meglepetésnek)

Továbbra is azonban fenáll az a probléma, hogy nem tudom biztosan, van-e viszonyítási alapom a részéről. Ha láttam már valahol, akkor is nagy valószínűséggel ilyen szerepet játszott, és ez esetben hibátlan minden amit tőle láthatunk. Ha most láttam először (amit erősen kétlek), akkor se nagyon mondhatnék mást. Azt a szerepet amit ráosztottak, azt az elvárható szinten hozza. Ennek megfelelően a főszereplőkre nem lehet panaszom

Mellékszereplői alkotás

Itt aztán lehetne neveket sorolni, ezzel azonban az idő szűke miatt nem próbálkoznék meg. Azt azonban mindenképpen szerentém leszögezni, hogy főleg ezekből a karakterekből jön össze a film humorának nagy része.

És bár a történetet az ő interakcióik, beszélgetéseik, vagy a jelenlétük túlzottan nem viszi előre, mégis hozzáadja azt az apró részletet, amire szükség van, és ennek megfelelően ide sem tudnék rossz pontokat osztani. Egy apró észrevétel azonban mindenképpen szükséges. Ez pedig nem más, mint az, hogy nem lett vonla szabad ennyire egyértelműen megírni a forgatókönyvet, hogy egy adott szereplő felbukkanásakor, már tudjuk, hogy mi lesz a filmben, és főleg a film végén betöltött szerepe.

Összegzés

Tudom-e ajánlani a filmet? Igen, ha nem vágytok másra, mint némi humorra, és egy olyan estére, amikor abszolút a kikapcsolódásé a főszerep, akkor arra ez a másfél órás alkotás egy jó választás lehet.

Összességében véve, már a cím, az előzetes, és a szereposztás alapján sem gondoltam, hogy nem fogok jól szórakozni, és esetleg nem kapom majd azt amit vártam. És azt kell, hogy mondjam, túlteljesített az elvárásaimon a True Memoirs of an International Assasin.

Tőlünk megérdemli a következő értékelést.

És reméljük, hogy élveztétek ezt a cikket is, mint azt már ígértük, a Movienight sorozat részeivel minden csütörtök este 19:00-kor jelentkezünk majd. És folyamatosan várjuk a javaslataitokat azzal kapcsolatban, hogy mely filmeket dolgozzuk fel.

Ha lenne bármi ötletetek, akkor ne habozzatok írni nekünk, akár csak egy kommentet, akár egy komplett listát az elérhetőségeink valamelyikére. Ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több embert elérhessünk.

Amennyiben nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, illetve kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.

Köszönjük, hogy ismét velünk tartottatok! Hamarosan újra jelentkezünk!

Szutor Márk

Facebook page: https://www.facebook.com/mndblog/
English Blog: http://www.markszutor.wordpress.com/
Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Path: http://www.path.com/profile/1M1AT0
Email: youtube.szutormark@outlook.com