Sziasztok! A mai nap során ismét egy több részes sorozatra invitálunk titeket, a már tőlünk megszokott módon!
A kezeim közé került ugyanis egy olyan ultra hordozható eszköz, mely alapvetően változtatta meg a nézeteimet az olcsó laptopokról. És amelyet most szeretnék bemutatni nektek.
Az elkövetkezendő négy hét során leírom a tapasztalataimat az eszközről, amit ezen teszt időszak során gyűjtöttem, és igyekszem majd tanácsokat is adni mindazoknak, akik a vásárláson gondolkoznak.
Nem is húzom tovább az időt fogjunk hát hozzá.
Nos a terméket ismét a vállalatnak köszönhetem. Ugyanis ez lenne az a laptop, melyet mindazok a felhasználók kapnak majd, akik a macOS helyett a Windows mellett tették le a voksukat, a következő pár hónapban esedékes csere során.
Mint azt a cím is mutatja egy Yoga szériás Lenovo notebook-ról beszélünk, 11”-os méretben. A külső terén két lehetőségünk van, ugyanis az eszköz fehér, és fekete színekben érhető el. És egy alapvetően elegáns megjelenést, és jó minőségérzetet kapunk. Függetlenül attól, hogy a gép igencsak az alsó kategóriára van belőve árazás szempontjából.
Na, de mit is kapunk a pénzünkért?
Nos, mint a Yoga széria minden termékében a legfontosabb elem itt is jelen van, ez pedig nem más, mint a 360 fokos zsanér. Így tehát az eszközt laptop, tablet, illetve a kettő között lévő minden egyéb módban használhatjuk.
A feladatok elvégzéséért, egy Intel Celeron N2480 két magos, négy szálon dolgozó processzor a felelős, mely 2.16 Ghz-es alap órajelével, és 2.60 Ghz-es Turbo Boost-jával bár jól hangzik, óva intenék mindenkit, hogy ez nem az a CPU amit túlságosan hajszolni lehetne, köszönhetően a passzív hűtésnek.
Mindemellé 2GB LPDDR3 RAM társul, amely a Windows Feladatkezelőben elérhető információk szerint bővíthető, míg a Lenovo hivatalos fóruma ennek épp az ellenkezőjét állítja. A háttértár feladatát egy 32GB-s SSD látja el, amely még a fentebb említett igazán alacsony rendszerkonfigurációnak is egész kellemesen használható sebességet biztosít.
A tartalmak fogyasztását egy 1366×768 pixel felbontású 194 pixel per inch képsűrűségű, 10 ujjas multi-touch TN-LCD panel teszi lehetővé. (Próbáljátok meg ezt egy levegővel kimondani) Ami bár a betekintési szögeknek nem igazán tesz jót, mivel már pár fokos eltérés esetén is észrevehető a színek elmosódása. Ettől függetlenül azonban nem lehet rá panaszunk, lévén, hogy egy 11 colos laptopban, pláne ebben az árkategóriában bőven megfelel ez a kijelző.
És bár nagyon sokan panaszkodtak a nem megfelelő fényerőre, de a MacBook Pro-kon, illetve egyéb Apple termékeken szocializálódott szakújságírókat soha nem tudtam megérteni. Főleg mivel a mindennapokban nekem bőven elegendő volt a maximum teljesítmény ahhoz, hogy napsütéses időben a Tyne & Wear Metro föld fölötti szakaszán, vagy éppenséggel a Stagecoach buszain, akár napszemüvegen keresztül is olvasható maradjon a megjelenített tartalom.
A belsőségek után lássuk, térjünk rá az I/O-ra
Egy biztos egy ennyire olcsó géptől nem várnánk ennyire jó csatlakoztathatóságot, a gép bal oldalán találjuk a Kensington zárat, a töltő csatlakozót, egy darab USB 2.0 portot egy teljes méretű SD kártya olvasót, 3,5 mm-es kombinált fejhallgató + mikrofon jack-et, a képernyő orientáció lezárására szolgáló dedikált gombot, valamint egy hangerőszabályzót.
A jobb oldalon találnunk még ezen felül egy töltést illetve bekapcsolt állapotot jelző LED-et, mely töltés közben szolid villogással jelzi, hogy gépünk éppen áramot vesz fel, míg a töltő nélkül folyamatosan világít.
Efölött találjuk a bekapcsológombot, mely alatt úgy szintén egy fehér LED lapul, találunk még itt egy elég régimódi reset gombot, valamint még egy USB 2.0, egy USB 3.0, HDMI 1.4, illetve egy Gigabit Ethernet csatlakozót. Melyet a 2014-től kiadott Lenovo laptopokon megszokott I/O pajzzsal láttak el, így megelőzendő az esetleges sérüléseket. Ezen felül kapunk még beépített 802.11 b/g/n/ac illetve 2×2 MIMO kompatibilis Wi-Fi antennát, valamint természetesen Bluetooth 4.0-t.
És akkor térjünk rá a billentyűzetre.
Ha csak ezt az egy aspektust vennék figyelembe, akkor joggal mondhatnánk, hogy aki egy Lenovo laptopot tesztelt, az jól ismeri már mindegyiket. És itt sem vall szégyent a Yoga 300. Ugyanazt a chiclet stílusú billentyűzetet kapta meg ez az eszköz is amit már jól ismerhetünk a gyártótól. A gépelés kényelmes, és bár számomra a gombok egy kicsit talán túl rövid utat tesznek meg, ettől függetlenül hamar hozzá tudtam szokni az élményhez.
És ugyanazzal a sebességgel, és pontossággal tudok dolgozni rajta, mint a MacBook Air-emen, vagy éppenséggel a Lenovo Y580-amon. Az egyetlen dolog amit hiányoltam belőle, és bár egy ilyen árú laptoptól abszolút nem várnám el mindezt, mégis láttunk már rá példát. Az a billentyűk háttérvilágítása, ez ugyanis nagyban megkönnyítette volna a munkát sötétedés után, amikor nem szeretnék villanyt kapcsolni.
Jó hír továbbá, mindazoknak, akik a funkció billentyűket sűrűn használják, hogy az előző Lenovo termékbemutatónkból már megismert Flex 2-15-hez hasonlóan. A mérnökök az F1-F12 gombokat itt is felcserélték, és a másodlagos utasításoknak biztosítottak prioritást.
Így kombinációk nélkül használhatjuk a különböző vezérlőket.
Hatalmas plusz pontot szerzett a Lenovo azzal, hogy a műanyag ház után a gépnek ezen részét szálcsiszolt alumínium borítással látta el, ami még intenzív használat mellett sem melegszik kellemetlenül. Igaz nehéz intenzív használatról beszélni, amikor a kellő lóerők az irodai munkához elegendőek.
Kapunk még természetesen egy track-pad-et is. Amire ismételten nem lehet panaszunk, az üveg felület, kellemes tapintású, és a visszajelzés mértéke a bal, vagy a jobb „gomb” lenyomásakor elég hosszú a kényelmes használathoz. Mindezek mellett pedig 1-5 ujjas bevitelre is lehetőséget biztosít, így nem okozhat gondot sem a Windows 8.1-ben, sem a Windows 10-ben megismert gesztusok vezérlése.
És bár nekem aki eddig 13” alá nem szeretett volna kerülni egy kicsit furcsa volt, hogy mekkora méretű touch-padet kapok. Ettől függetlenül azonban tökéletes gyorsítási görbének, és a pontos követésnek köszönhetően hamar hozzászoktam, és kényelmesen tudom használni a mindennapokban. Igaz, az érintőképernyőnek hála ezt egyre kevesebbszer veszem igénybe.
Az eddigi egy hét tapasztalatai viszont igencsak vegyesek. Valószínűleg a Windows 8.1 memória management algoritmusai nem annyira kifonomultak, mint a Windows 10-é. Így néha előfordult, hogy a túl kevés a felhasználható RAM mennyisége hibaüzenettel találkoztam. Igaz, meg kell hagyni azt is, hogy rendszeresen próbálok többet kérni az eszközeimtől, mint amire azok képesek lennének. És mindezt az Outlook, eM Client, valamint Google Chrome (6 megnyitott lappal), illetve az OpenOffice Writer alkalmazás egyszeri használatánál kaptam.
Tehát mindazoknak, akik csak alapvető irodai feladatokra használnák a gépet, miközben esetleg a háttérben futtatnak egy iTunes-t, vagy Spotify-t, esetleg TuneIn Radio-t, azoknak bőven elegendő lesz mindaz, amit a Yoga 300 nyújtani tud majd.
Minden esetre, az elkövetkezendő három hétben folyamatos tesztelésnek vetem majd alá a kis gépet, ahogy azt már tőlünk megszokhattátok. A jövőhét folyamán hátrahagyom az összes többi eszközömet, és kinevezem majd ezt a gépet elsődlegesnek. Majd a rá következő héten jöhetnek a különböző benchmark tesztek, és végül az elmúlt négy hét összegzése valamikor április közepén. Így tehát érdemes lesz velünk tartani!
Addig is, ha a vásárláson gondolkoztok, az előzetes kereséseim alapján sem az árukereső, sem az árgép partnerei nem forgalmazzák Magyarországon a Lenovo Yoga 300-11-et, így mindenképpen amazon-ról, vagy eBay-ről kell majd megrendelnetek a gépet.
Amennyiben azonban ezen gondolkoztok, akkor itt had hintsek el egy tippet, mindenképpen az amazon.co.uk, illetve az ebay.co.uk weboldalakat használjátok. Ugyanis az eBay, vagy Amazon USA weblapjáról rendelt termékeken nem lesz „\ “ billentyű. Mely a magyar kiosztáson a hosszú „í”-től venné el a teljes hozzáférést.
Ezzel pedig úgy érzem mindent elmondtam amit tudnotok kellett. Mint már említettem, a jövőhéten, ugyanebben az időpontban jelentkezünk a második résszel.
Addig is, ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Amennyiben nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, illetve kövessetek minket az alábbi közösségi média platformok mindegyikén.
Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com
© Szutor Márk
Copyright by M&D’s Blog 2014 – ©
Na nem mintha ilyen téren most már sokáig kellene aggódnom, lévén, hogy a csomag tartalmazott egy borotválkozás utáni balzsamot is. Ami menta és méz keverékével igyekszik megnyugtani, és hűsíteni a borotválkozás utáni mondhatni friss arcbőrt. És ez mondjuk nagyon is jól hangzik, és most mondjuk nem kell tartanom a darazsaktól, de remélem, hogy van valami tavaszi kollekciójuk is, mert akkor azért nem szívesen használnám ezt a balzsamot.
Az egyik legfontosabb részéről még nem is tettem említést, de ezt most akkor be is pótoljuk, a funkciógombok. Szám szerint öt darab, ami balról jobbra az alábbiakat tudja. A napot ábrázoló gomb (kövezzetek meg, ha valaki mást állít) megnyomásával az adott világítást úgymond állandósítja. Bármennyire is szeretne az ember átváltani, amíg újra meg nem nyomja, ugyan azt a gombot ez nem történik meg. Középen a lejátszás és a megállítás gombja található. Balra és jobbra a hangerőcsökkentés/előző szám valamint a hangerőnövelés/következő számra ugrás. Ezt úgy lehet megtenni, hogy hosszan kell lenyomni azt az előbbiért és rövidebben az utóbbi megtörténéséig. A másik oldalon egy M betű található a bluetooth kapcsolat létrehozásához szükséges gombon, ami felvillan annak megnyomásakor és a korábban említett női hang csendül fel, hogy az eszköz kész a bluetooth kapcsolódásra. A kapcsolódás létrejöttekor a hölgy -állítom, valami orrpolipja volt- informál minket annak sikerességéről.
M & D's Blog 