Címke: microSD

Nos elérkezett az újabb hét, és ezzel együtt az újabb tapasztalatok levonása is megtörtént a már bemutatott készülékkel kapcsolatosan.

És úgy gondoltam, hogy ha már úgy is eljutottunk ide, és elkezdjük ezt a második részt. Akkor miért ne kezdenénk onnan, ahol mindenki más is.

Ennek megfelelően az első lépésünk az nem is lesz más a mai cikkben mint, a:

Xiaomi Setup Assistant

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a telefon bekapcsolásakor nem voltak olyan érzéseim, mintha ismét egy iOS eszközt vettem volna a kezembe. Hiszen ha nem is teljes mértékben, de amennyire lehet, úgy a kínai szoftverfejlesztők / UI Designerek egész sikeresen koppintották le a már sokak által ismert kezelőfelületet.

És a teljes beállítási folyamat során bizonyos érdekességekbe botlottam, alapvetően a SwiftKey, valamint a GBoard billentyűzetek közötti választási lehetőség egy kellemes meglepetés volt, hiszen bármelyik Androidos készülékemen a SwiftKey az első alkalmazás az amit feltelepítek.

Mindezek után jöhettek a kötelező elemek, mint a Wi-Fi hálózathoz történő csatlakozás, a Felhasználási Feltételek elfogadása, melyre külön szeretnék kitértni. A Xiaomi ugyanis nem titkolja, hogy a készüléken bevitt adatok közül a legtöbbet eltárolja, és ennek megfelelően mindenképpen vigyázzatok amennyiben a kínai gyártók közül válogattok!

A SIM kártya behelyezése után, a telefon természetesen felajánlja a lehetőséget, hogy akár egy másik Android, avagy iOS operációs rendszert futtató készülékről átmásoljuk az adatainkat. Avagy természetesen a preferált opció is rendelkezésünkre áll, hogy “Új Készülékként” folytassuk a beállításokat.

Amennyiben az adatok másolását választjuk, úgy több lehetőséget is felajánl majd a készülék, így akár az Apple AirDrop megoldásához hasonló adatmásolásra van lehetőségünk egy a technológiával kompatibilis készülékkel.

A másik lehetőségünk a Google szolgáltatásain keresztül kreált biztonsági mentést is letölthetjük a telefonunkra. Itt mint olyan mindenképpen szükségünk lesz a Google Account jelszavunkra, illetve egy már előzetes Androidos készülékre.

Természetesen az utolsó és valószínűleg legkevésbé használt lehetőség az iPhone készülékekről való adatátvitel. És bár ezekről a funkciókról, és a további lépésekről már nem készítettem képeket, illetve nem mélyültem el ezekben bővebben. De elég nagy valószínűséggel állíthatom, hogy az előző lépésekhez hasonlóan egyszerű dolgunk lesz bármely lehetőséget válasszuk.

Mindezek után jöhet a Google Fiókunk beállítása, a Google Account Felhasználási Feltételeinek elfogadása, a külböző Google Szolgáltatások mint az automatikus biztonsági mentések, illetve a Google Asszistens beállítása következett.

Itt kérlek vegyétek figyelembe, hogy a Google Asszistens nem minden régióban elérhető a helyi nyelven. És bár lehetséges, hogy a Setup Assistant ettől függetlenül felajánlja majd a lehetőséget a szolgáltatás aktiválására a nem támogatott régiókban is.

Mindezek után a telefon felkínálja a lehetőséget egy másik e-mail cím hozzáadásához, illetve esetlegesen a Google SmartLock On-Body Detection beállításait konfigurálhatjuk még a következő oldalakon.

Ezek után már nincs is sok minden hátra, csak a kijelző feloldásához szükséges kód, minta, avagy jelszó megadása, itt konfigurálhatjuk az ujjlenyomatolvasót is, amennyiben szeretnénk használni a szolgáltatást.

Mindezek után a telefon felajánlja, hogy a Mi Cloud, illetve a Mi Account szolgáltatásokat is elkezdjük használni, hogy ezzel is jóval több adatot tároljunk a Xiaomi szerverein.

A Setup Assistant mindezek után megköszöni, hogy vettük az időt és a fáradtságot arra, hogy beállítsuk a készüléket, és ezzel a MIUI 9 megjelenik előttünk.

UI

Nos a MIUI 9 azok után, hogy egy Samsung Galaxy S6 Edge-t nyúzok most már egy jó ideje megmondom őszintén egy kicsit szokatlan volt első ránézésre. A mindenhol lekerekített ikonok, illetve a színek homogénsége eleinte egy kicsit eltántorított a használattól.

A másik furcsaság az a “menü” hiánya. Az MIUI legnagyobb hiányossága a tradicionális menü lesz, így hasonlóan az iOS-t futtató készülékhez gyakorlatilag a Lock Screen, illetve a Home Screen között nem találunk majd egy köztes állapotot ahol esetleg a Widgeteket, vagy a legtöbbször használt alklamazásainkat tárolhatnánk.

Beépített alkalmazások

Alapvetően ebben a kategóriában nem panaszkodhatok túl sokat, a telefon természetesen a kötelező Google alkalmazások mindegyikét tartalmazza. Ezen felül egy előre telepített Xiaomi Suite is rendelkezésünkre áll.

Itt megtaláljuk a Xiaomi saját alklamazásboltját, iránytűt, FM rádiót, fájlkezelőt, az IR blasterrel használható távirányító alkalmazását, és még jó pár másikat, melyek igazán említést nem érdemelnek.

A Xiaomi nem halad rossz úton a saját fejlesztéseit tekintve, néhány alkalmazásuk kányelmesen használható volt, némelyik azonban a konkurencia beépített lehetőségeihez képest meglehetősen limitált funkcionalitással rendelkezik.

Frissítések

Mivel a készülék jelenlegi állapotában már az Androdi 7.1.2-es operációs rendszerrel érkezett, így itt nem vártam csodákat, a négy hét során egyetlen biztonsági, avagy egyéb rendszerfrissítést sem jelzett a telefon.

A beépített alklamazások viszont egy teljesen másik történetet képviselnek. Itt már egy relatíve jól ütemezett, a Xiaomi saját alkalmazásboltján keresztül, a legtöbb esetben bugfixeket, avagy a teljesítmény optimalizációjához szánt újításokat hoz nekünk a gyártó. Mely a telefonnal töltött időszak során összességében több mint 6-7 alkalommal jelezte, hogy több alkalmazáshoz is rendelkezésre áll egy-egy frissítés.

Adatátvitel

De hova is? Bár próbáltam limitálni azokat az adatokat, amiket megadok a telefonon, így kártyás tranzakciót még véletlenül sem végeztem a készüléken. De ez a pont nem erről kellene, hogy szóljon.

Viszont egy emlékeztetőnek mindenképpen jó, hogy itt van, hiszen így remélhetőleg Ti sem estek majd abba a hibába, hogy túlságosan sok, és túl személyes adatokat adtok majd meg a készüléken.

Ami a Wi-Fi illetve Mobil Adathálózaton történő kommunikációt illeti, itt sok panaszom nem lehetett, mint azt már az előző cikkben is említettük a Qualcomm Snapdragon 435-ös SoC-nek köszönhetően bizonyos limitációk is életbe léptek, mely nagyban kihatott a hálózati adatátviteli sebességekre. Hiszen a 435-ös sorozat maximum 150 mbit/s transzferálására képes.

És bár ez még mindig bőven elég sebesség arra, hogy FullHD (1920×1080) felbontású 60 fps képkockaszámú videókat nézzünk. De a legjobb talán az lenne, ha csak összesítésként annyit mondanék, hogy sem a Wi-Fin, sem a mobil adathálózaton keresztül történő letöltések során nem okozott semmilyen problémát a modul sebessége.

Audio

Nem szeretem kritizálni ezt az aspektusát egyik telefonnak sem, hiszen nem vagyok az az ember, aki túl sok időt töltene egy 5″-es kijelzővel szemben. Már csak azért sem, mert nem látom értelmét az egy tenyeremben elférő készüléken történő multimédia fogyasztásnak.

Ha filmet akarok nézni, vagy éppen ezt a cikket megírni, nagyon valószínű, hogy a elkapom a MacBook Air-emet, avagy a 2008-as MacBook-omat (bemutató erről a későbbiekben érkezik majd), és azon folytatom majd a munkát, vagy a szórakozást.

A hívások, illetve a multimédiás szolgáltatások audio minőségére abszolút nem lehetett pnaszom. A hangerő sok esetben bőven megfelelő szintet ért el, azonban a skála tetején már némi torzulás hallatszik a mono hangszóróból, így ezt a helyetekben mindenképpen elkerülném a megfelelő tartalomfogyasztási élmény érdekében.

Kommunikáció

Itt is, mint majdnem mindenhol a készüléket a már fentebb említett Samsung Galaxy S6 Edge-hez próbáltam hasonlítani. Hiszen abból került ki a SIM kártyám, hogy ebbe a készülékbe tegyem azt a teszt időszak során.

A hívások minősége, és azok tisztasága nem volt egy olyan aspektus, ahol panaszra lenne okom. Figyelembe véve azt, hogy a telefon folyamatosan Roaming környezetben volt, bár lehet, hogy pont ezért nem okozott semmilyen fejfájást a kommunikáció, hiszen a görögországi lefedettséghez, és a hálózat minőségéhez képest Magyarország mindenképpen az élen jár.

Kamera

Talán a legtöbb kínai telefon itt szerepel le egy kicsit, és a legrosszabb az egészben, hogy a legtöbb ember manapság még mindig úgy fog telefont vásárolni, ahogy azt 10-15 évvel ezelőtt is tette.

Mengnézi majd a komplett specifikációk listáján azokat az elemeket aminek a jelentését ismeri, és amennyiben az az elképzeléseknek megfelelően magasabb, vagy azonos értéket képvisel, mint a listaelem, úgy a készülék megvásárlásra kerül majd. Viszont itt elkezdődnek majd a problémák is.

Jól hangzik egy 13 megapixeles szenzor, nagyon is jól hangzik, a pár évvel ezelőtt megvásárolt Canon 400D DSLR fényképezőgépem összesen 10-et hajtott meg, de még mindig hatalmas különbségek látszódnak az azzal, és a telefonnal készített képek között.

Természetesen nem lenne fair, ha,- és amennyiben egy DSLR-hez hasonlítanám a telefont, így ismét előkerült a Samsung telefonom, és ezek a képek születtek.

A bal oldalon minden esetben a Xiaomi, míg a jobb oldalon a Samsung képei találhatóak.

Újpalotai Memento

Őszi képek, hátulról érkező fényben, és magas kontrasz aránnyal

Szerintem nem kell sok mindent mondanom. A különbség abszolút magától értetődő, és bár néhány esetben a színek tekintetében nagyon a Xiaomi készülékének szerettem volna adni a díjat. Azobnban itt a magam részéről egy kicsit leszerepelt a telefon.

Arról már nem is beszélve, hogy számomra az optikai képstabilizáció, a 4K @ 30 fps videók, és a HDR tartalom mindenféleképpen elengedhetetlen. Így ha mást nem ez volt az egyetlen olyan modul a készülékben, amit nem sikerült megkedvelnem. Mely szöges ellentétben áll a következő pontunkkal.

Üzemidő

Manapság telefont gyártani egy kiváló lehetőség, hiszen mindenkinek előbb vagy utóbb szüksége lesz valamilyen szintű kommunikációra. Azonban megtervezni, legyártani, és üzemeltetni egy készüléket soha nem egyszerű. Kifejezetten akkor, amikor a tervezés folyamán túl sok mindent sikerült összeválogatni egy virtuális bevásárló listán, mely a későbbiekben a használhatóság rovására megy.

Nos a Xiaomi mérnökei ezt a kardinális hibát szerencsére nem követték el, hiszen egy 4100 mAh-s akkumulátor mellé, a pár évvel ezelőtti hardvert adták hozzá, egy relatíve alacsony felbontású, és pixelsűrűségű kijelzővel, mely mindenképpen a készülék előnyére vált.

Bár jobb szerettem volna egy kicsit gyorsabb SoC-t használni a mindennapok során, azonban a teszt időszak során soha nem volt olyan, hogy az első nap végén a töltőért nyúltam volna, így ez mindenképpen egy kiváló eleme lett a készüléknek.

És tudjátok, hogy mi még igazán kiváló, hogy egy megbízható VPN a fentebbb említett adatbiztonsági réseket sokszor képes betömni, nem véletlenül telepítettem fel az elsők között a NordVPN alkalmazását a Xiaomi készülékére, mivel tudtam, hogy a személyes,- illetve a böngészési adataim így nagyobb biztonságban lesznek.

Amennyiben szeretnétek Ti is kihasználni egy nagyszerű, és olcsó VPN minden szolgáltatását, úgy nincs is más dolgotok, mint az M&D’s Blog és a NordVPN közös ajánlatán keresztül feliratkozni a szolgáltatásra, melyet az alábbi logóra kattintva érhettek el.

Addig is köszönjük, hogy ismét velünk tartottatok! Amennyiben tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, és osszátok meg, hogy minél több emberhez elérjen. Ha nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról sem, akkor kérlek iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, valamint kövessetek bennünket az alábbi közösségi média oldalak mindegyikén.

---

               

Szutor Márk

Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com

© Szutor Márk
© Copyright by M&D’s Blog Since 2014