Sziasztok! A klasszikusnak számító bevezetőből a gyakorlottak már rá jöhettek, hogy hova is indultam a mai nap során. Azoknak pedig, akik nem látták, vagy nem ismerik ennyire a Blöff c. filmet, elmondom, hogy London felé vettem az irányt.
Mint már annyiszor, most sem akartam elszalasztani a lehetőséget, hogy írjak nektek egy rövid élménybeszámolót, illetve történetet, hogy miért is vettem a fáradtságot, erre a hosszú útra.
Úgyhogy kérlek tartsatok ma is velem. És mindenekelőtt nézzük, hogy mi is a terv.
Egy rövid metró út a belvárosig. Majd várakozás a buszpályaudvaron.
Hogy mindezt a túrát megint miért busszal vállalom be, és, hogy ehhez mennyi kedvem van, azt sejthetitek?! Azonban időpontra megyek a Londoni Magyar Nagykövetségre. És az időpont korai mivoltából adódóan a vonat sajnos nem volt opció. A megabus-t pedig igyekszem innentől kezdve egy életre elfelejteni.
National Express, NX435-ös járat.
Indulás: 00:15, Newcastle Coach Station
Érkezés: 06:50, London Victoria Coach Station
És, ha mindezek után nem ülök be valahova egy kávéra, egy bacon sandwichre, akkor már nem is élek!
És innentől kezdve nem is kell sok mindent csinálnom. Mindösszesen át sétálnom, az alig pár percnyire lévő követségre.
Itt elintézni amiért jöttem, majd mindezek után körbe járni ismét a várost, lehetőség szerint olyan helyek után kutatva ahol eddig még nem jártam. Ami mondjuk mostanra már számottevően kevesebb opcióval kecsegtet. De hát erről már élőben tervezek beszámolni.
Ez a cikkünk, hasonóan mindegyik előzőhöz folyamatosan frissül. Illetve a megjelenés időpontjában, én épp csak kiléptem a lakás ajtaján, hogy elinduljak a buszpályaudvar felé. Ennek megfelelően a fenti útvonalterv az egészen 25-én délelőtt 10-ig érvényes.
A frissítésekről Facebook oldalon a cikk alatt lévő hozzászólásokkal értesítelek majd titeket. Addig is, ha van bármi ötletetek, hogy mit nézzek meg a városban, ahol Ti már jártatok, akkor azokat hagyjátok úgy szintén a kommentek között.
Hamarosan jelentkezem!
Folytassuk akkor a mai nap hátralevő részével.
Így, hogy a hotelben leraktam a dolgaimat. Nincs is más hátra, mint elindulni Greenwich felé.
És tudom nem én leszek az egyetlen, aki kihangsúlyozza majd, és javasolja, hogy mikor megérkeztek Londonba, vagy legalábbis nem sokkal az után kapjatok fel egy Oyster Card-ot. Avagy használjátok a Visa Contactless, vagy MasterCard PayPass kártyákat amikor tömegközlekedtek. Mivel ezzel a módszerrel hatalmas kiadásoktól kímélhetitek meg magatokat. Hiszen a fentebb említett fizetési módok bármelyikét használva, függetlenül attól, hogy egy napon belül (04:30 és a következő nap 04:30 között) mennyit utaztok. A maximális díjszabás mértéke £8.20-ben fog realizálódni. Míg mondjuk egy 6 zónás papír alapú napijeggyel ugyanezt körülbelül £16-£18-ból tudjátok majd kihozni.
És, ha már felszerelkeztetek akár az Oyster-el, akár csak magatokkal hoztátok otthonról a betéti / hitelkártyátokat, akkor első úticélnak javasolnám, hogy pattanjatok fel a Tube-ra, és meg se álljatok North Greenwich Station-ig. Itt ugyanis egy olyan élményben lehet részetek, amiben valószínűleg máshol nem, na jó egyes síparadicsomokat kivéve nem. Ez pedig nem más, mint az Emirates Air Line.
Az élmény pedig megéri még azt az extra £8.10-et is, a retúr jegyért, illetve az Air Line melletti Emirates Aviation Experience kiállításért. Arról nem is beszélve, hogy már amint leszálltok a metróról az O2 Arena-nál találjátok magatokat, ami meghökkentő látványt nyújt.
Hamarosan jövök a képekkel, illetve magán az Emirates Air Line-n készült videóval.
Na, hát akkor, ahogy ígértem, a videóval megjöttem. A komplett utat vágatlanul tekinthetitek meg.
Ez pedig a kilátás a túloldalról.
Ez pedig már a visszaúton, menet közben.
Tudom a képek nem érzékeltetik tökéletesen, hogy milyen magasságokról is van szó, de ha mondjuk egy panel ház 10-ik emeletén is némileg meginog a bátorságotok, amikor kinéztek az ablakon. Akkor ezt nem feltétlenül javaslom, lévén, hogy az oszlopok kilencven méter magasságig nyúlnak a Temze fölé.
Emirates Aviation Experience
Addig is egy biztos, a követező dolog amit mindenképpen ajánlani tudnék, hogy így utazzatok körbe Londonban, az az MBNA Ferries.
Hiszen hasonlóan mondjuk a budapesti 2-es villamoshoz, vagy a BKV hajóhoz, ezek a gyakran közlekedő kompok is egy olyan élményt nyújtanak majd a Temzén történő utazással, ami felejthetetlen lesz. Ja és a legjobb az egészben, ehhez már nem kell külön jegyet vásárolnotok. A fentebb említett fizetési módszerekkel ez a közlekedési módszer is elérhető.
És, ha már az MBNA Ferries szolgáltatásait North Greenwich-től igénybe vettétek, és a narancssárga vonal szolgáltatásait vettétek igénybe, ami a város keleti végét köti össze a belvárossal, akkor érdemes leszállni a Tower Bridge-nél, és a termináltól a hídon átsétálva egy rövid sétát tenni a H.M.S. Belfast-hoz.
Legalábbis a hadihajók, és a haditechnika szerelmeseinek mindenképpen. A Belfast ugyanis nem csak mint egy lehorgonyzott hajó áll a folyó déli partján. Hanem mind múzeum majdnem teljes mértékben bejárható. A belépő ára ugyan nem túlságosan pénztárcabarát, bár Londonról beszélünk, szóval egy pint sörön kívül nagyjából semmi sem lesz az. Azonban második világháborúból velünk maradt hajó mind a mai napig tud érdekességekkel szolgálni. Arról nem is beszélve, hogy a fedélzeten kialakítottak egy kávézót is, és a napellenzők alatt a Temze felett áramló sós levegőt érezni a történelem egy darabkáján megint csak nem mindennapi élmény.
Miután megnéztétek a hadihajó minden porcikáját, akkor választhattok, hogy vissza szálltok a kompokra, vagy egy rövid sétával eljuttok London Bridge Tube Station-ig, és innen ismét tovább utaztok.
Bár London keleti része is sok mindent tartogat az ide látogatóknak, köztük London City Repteret. Azonban érdemes ellátogatni Európa legforgalmasabb légikötőjébe is, mely természetesen nem más, mint London Heathrow.
Akik szeretik a repterek hangulatát, vagy csak szimplán a repülés szerelmesei, azoknak Heathrow lesz az igazi kánaán. 45 másodpercenként (időjárástól függően a 9-es, vagy 27-es futópályák végén) felbőg 2, vagy 4 hajtómű. És az érdeklődők a Boeing 737-esek, B747-esek, B777-esek, Airbus A340-esek, A380-asok, és még sok egyéb típus, és légitársaság flottáját csodálhatják meg ingyen és bérmentve a Terminal 5A, indulási szintjének kilátóteraszáról.
Persze választhattok más lehetőséget is, hogy hangzik egy séta a folyóparton, ahol a Globe színház, a Millennium Bridge, majd még körülbelül másfél mérföld után a méltán híres London Eye, a Westminster Palota vonalai kezdenek majd kirajzolódni.
London igazából egy olyan hely, amire egyszerűen nincs elég idő, hogy minden részét, és minden apró szegletét felfedezze az ember, különösen nem egy nap alatt. Ettől függetlenül azért megkísérlem megmutatni mindazt, amit az én szememben érdemes megnézni, vagy kipróbálni.
Legalábbis mindezt egy következő frissítésben fogom majd összefoglalni. Mivel a hajóútnak egyetlen hátránya van részemről, ez pedig a gyenge térerő, és az ennek megfelelően lassú internetkapcsolat.
De igyekszem minél hamarabb úgy stabil wi-fi kapcsolat közelébe kerülni, hogy a további gyűjteményt már problémamentesen tudjam feltölteni.
Na, és akkor most, hogy ez is sikerült. Lássuk, hogy mit tartogat London belvárosa, továbbra is a folyóparton maradva. Gondolkoztatok már azon, hogy vajon a James Bond filmekben látott épület valóban az MI6 központja-e? Hát, ha igen, ha nem, a válasz egyértelműen. Igen, valóban az az MI6 főhadiszállása.
Nyilván a James Bond filmek kedvelőinek, illetve a rejtélyeket, illetve kémtörténeteket majdnem szó szerint falják, azoknak is mindenképpen ajánlott megnézni az impozáns épületet. Hogy is juttok el ide? Nos egyszerűen, amennyiben a Westminter Palota közelében vagytok még mindig, akkor csak a folyóparton nyugati irányban végig kell sétálnotok, avagy Wstminster station-nél felszállnotok a Circle vagy District vonalak egyikére, elmenni azzal Victoria-ig, és ott átszállni a Victoria Line-ra, és azzal vagy Pimlico, vagy Vauxhall Station-ig mentek el.
Amennyiben valahol máshol, hát akkor ezt a térképet már valószínűleg az érkezésetek előtt is böngésztétek, és valószínűleg a jövőben is nagyon jól fog jönni.
És igen tudom, a TfL, avagy Transport for London hálózati útvonaltérképe eléggé hektikusnak tűnik, de nekem elhihetitek egy nagyon is logikus, és egyszerűen használható tömegközlekedést sikerült kialakítani. És ha csak a Tube szolgáltatásait veszitek igénybe a belvárosban, akkor szinte lehetetlen, hogy eltévedjetek.
És mára igazából ennyit sikerült. Illetve mégse, egy gyors kérdés, feneketlen a pénztárcád, vagy nincs korlátozás a hitelkártyádon? És mindezek mellett szeretsz elegánsan öltözködni?
Hát, akkor nincs jobb hely számodra mint a Savile Row, (írásmódra figyeljetek, mert dupla L-el írva, körülbelül 16 mérfölddel arrébb lyukadtok ki, mint kellene.)
Köszönjük, hogy velünk tartottatok!
Holnap folytatjuk a programot, nagy valószínűséggel St. Paul, illetve St. Mariann katedrálisával. A többit azonban nem feltétlenül lőném még le. Addig is jó éjszakát. Sziasztok!
Na, hát akkor ismét itt vagyunk. Ahogy ígértem, St. Paul katedráliásval, amelyet a Central Tube line járataival érhettek el.
Majd miután ide eljutottatok, akkor ez a látvány fogad majd benneteket. Függően attól, hogy melyik utcát választjátok a katedrális megközelítésére.
Amennyiben nem csak kívülről gyönyörködnétek az épületben, akkor javasolnám, hogy előre foglaljátok le a jegyeiteket a: https://www.stpauls.co.uk/tickets weboldalon. Ezzel ugyanis nem csak időt, hanem pénzt is spóroltok.
Addig is, itt egy kis ízelítő, hogy mire számíthattok odabent.
Na, de haladjunk is gyorsan tovább, mert még a tegnapi na folyamán említettem, Heathrow-t, ahova végül el is jutottam, és gyakorlatilag a fél napomat ott töltöttem, annak rendje, és módja szerint.
És tudom, sokan vannak úgy vele, hogy egy reptér hangulatát nem lehet képekkel át adni. Hát azért mégis megpróbálom.
Az esetek többségében a 27L/27R kifutópálya páros az aktív köszönhetően a nyugati irányú szélnek. Ebben a esetben két lehetőségetek van, vagy Hatton Cross-nál leszálltok, és sétáltok egy keveset, ez esetben a leszálló forgalomra lesz nagyon jó rálátásotok.
Valami ilyen, vagy ehhez hasonló.
Avagy kimentek egészen Terminal 5-ig, felmentek a lifttel a 3-ik emeletre, és a kijáratnál balra, vagy jobbra fordulva (lényegtelen igazából, hogy merre) a kilátóteraszra juttok. Ahol természetesen a felszálló forgalom nyújt majd még nagyobb zajt, és élményt.
Arról már nem is beszélve, hogy Terminal 5A-n találjátok a világ legjobb sajttortáját. Az épület földszintjén, nem messze a belföldi érkezési részlegnél. Az étterem / bár nem más, mint a Giraffe Bar, és bár el kell ismernem, hogy a szokásosnál valamivel drágább az árazásuk, egy ekkora nemzetközi repülőtérhez képest egyáltalán nem számít vészesnek.
És ha már ezzel is megvoltatok, akkor innentől kezdve rátok bízom a felfedezést. Heathrow kiváló tömegközlekedési kapcsolatainak köszönhetően, könnyedén juthattok el Windsor-ba, illetve a környező kisvárosokba. Vissza mehettek természetesen a belvárosba is, ez esetben még Kings Cross / St. Pancras vasútállomást javasolnám.
Már csak a látványért, na meg a 9 és 3/4-ik vágányért is. Hátha vannak még Harry Potter rajongók az olvasóin között.
És azt hiszem igazából részemről ennyi lenne a történet, legalábbis a mai napra mindenképpen. Hiszen most már számomra nincs más hátra, mint a hazaút.
Ami ismételten nem lesz rövid, de legalább most a szokásos panaszom nem tartozik hozzá a történethez, ugyanis csak úgy mint idefele jövet, nem a megabus valamelyik lélekvesztőjén, hanem a National Express egyik buszán fogok ülni.
És egészen 16:00-tól a Chester-Le-Street-be történő megérkezésig csak imádkozhatok azért, hogy ne menetrend szerint érkezzünk meg, és a 23:30 az inkább 23:10-23:15 legyen, mert akkor még van esélyem arra, hogy elérjem az utolsó metrómat haza… 😀
Na, de ez majd talán egy másik történet lesz. Addig is köszönöm, hogy velem tartottatok ezen a kis híján négy napos túrán. Hamarosan jelentkezünk a heti hírösszefoglalónkkal, illetve a jövő hét megnyitásaként két filmkritikával jövünk majd.
Ha tetszett ez a cikk, akkor kérlek nyomjatok rá egy like-t, illetve osszátok meg másokkal, hogy minél több emberhez eljusson. Ha nem szeretnétek lemaradni a további tartalmainkról, akkor iratkozzatok fel a WordPress rendszerén keresztül, vagy likeoljátok a Facebook oldalunkat.
Ha bármi kérdésetek lenne, akkor kérlek ne habozzatok megkeresni minket az alábbi elérhetőségeink bármelyikén. Köszönjük a megtisztelő figyelmet.
Facebook: http://www.facebook.com/szutor.mark
Twitter: http://www.twitter.com/szutormark
YouTube: http://www.youtube.com/user/szutormark
Instagram: http://www.instagram.com/szutormark
Email: szutor.mark@mndsblog.com
© Szutor Márk
Copyright by M&D’s Blog 2014 – ©
z újabb sorozatú 10, 20, és 100 Forintosok nyomása. Ezen címletek azonban csak kinézetükben változtak az évek során. 1970. augusztus 21-én került forgalomba egy újabb bankjegy a sokak által jól ismert “Ady Endrés 500-as”.
március 25-én, ez volt az 5000-es.
Hát a Google Maps-nek eddig se nagyon hittem, most is kár volt. A tervezett másfél óra helyett nagyjából 40 perc alatt értem ki a reptérre, szóval bőven maradt még időm arra, hogy egy pár fényképet lőjjek. Illetve, hogy még mielőtt bemennék Terminal 3-ra, azelőtt egy kicsit azért körbejárjak itt is.
Hát most már csak a boardingra várok, majd mindezek után csak két és fél óra aztán megérkezek Budapestre. Nem gondoltam volna, hogy a kényelmetlenségek ellenére is a tudat, hogy ismét ezen a gépen fogok ülni ennyire meghozza ismét a kedvemet.
M & D's Blog 